Népszabadság, 1998. január (56. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám

2 NÉPSZABADSÁG Júliusig Londoné a soros EU-elnökség Nagy-Britannia, ahol május 1- je óta hangsúlyozottan dinami­kus munkáspárti kormány van hatalmon, a következő hat hó­napban szándékai szerint az Európai Unió más tagállamai­nál is erősebben rá kívánja nyomni bélyegét a közösség életére. Tegnap óta júliusig övé az EU soros elnöksége. LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Tony Blairtől és az ellenzékben eltöltött tizennyolc év után földcsuszamlásszerű győze­lemmel visszatért kormányától soha nem álltak távol a látvá­nyos, majdhogynem népszerű­séghaj­hász gesztusok, így ke­vesen csodálkoztak azon, ami­kor a Waterloo pályaudvar nemzetközi indulási oldalán, a 24. vágány mellett rendezett nemzetközi sajtótájékoztatón ismertette a hivatalosan teg­nap megkezdődött brit Euró­pai Unió-elnökség fő célkitű­zéseit. A kormányfőt szállító Eurostar vonat trükkösen csak a Párizsnál kevésbé ragyogó, de annál közelibb dél-londoni Clapham kerületből gurult be a pályaudvarra - nem kockáz­tatva a gyakori késést. A pél­daképéhez, Clinton amerikai elnökhöz hasonlóan mindig hangsúlyozottan ruganyos lép­tekkel megjelenő brit vezető szerint semmi nem fejezi ki jobban az Európához fűződő kapcsolatok változását, mint a Waterloo állomás, ahonnan széles néptömegek engedhetik meg maguknak a kontinensre való átkelést. Csak 1997-ben több mint 5 millióan keltek in­nen útra a szárazföld felé a Csalagúton keresztül, amely már önmagában erős fizikai köteléket jelent a szárazföld­del. Tony Blair egyben bemu­tatta az elnökség logóját, ti­zenöt csillagot, amelyeket az unió tagországaiból érkezett gyermekek csapatmunkában készítettek és hazájuk egy-egy jellegzetes motívumát (pl. Olaszország esetében a pizzát, Ausztriával kapcsolatban a ze­nét, Portugáliát felidézve a tengert és a napot stb.) ábrá­zolják. A kormányfő azt sze­retné, ha egész Európa hasonló csoportszellemre lenne képes, az elnökséget pedig lakmusz­­tesztnek tekinti, vajon Nagy- Britannia képes-e az erős veze­tésre, Európa pedig a változás­ra. Az Egyesült Királyság külö­nösen próbára tevő időben vet­te át Európa kormányrúdját. A legnagyobb kihívások közé tar­tozik az unió bővítése, és mint arról a decemberi luxembourgi csúcsértekezlet határozott, hat országgal, Magyarországgal, Lengyelországgal, a Cseh Köz­társasággal, Szlovéniával, Észtországgal és Ciprussal már az első negyedévben megkez­dődnek a részletes csatlakozási tárgyalások. Tony Blair és a három közép-európai jelentke­zőnél már december elején járt Robin Cook külügyminiszter történelmi jelentőségűnek te­kinti a bővítés misszióját, vilá­gosan látja azonban, hogy a si­ker alapvető feltétele a közös mezőgazdasági politika, a strukturális segélyprogramok és az unió saját finanszírozásá­nak reformja. A brit kormány máris meghívta Londonba az érintett országok vezetőit, és a jelenlegi tervek szerint Horn Gyula lesz az első, aki már az év elején konzultációkat folytat a Downing Streeten. A külkapcsolatok terén to­vábbi prioritás a külpolitika hatékonyabb koordinálása, hogy az unió gyorsan és határo­zottan tudjon reagálni válsá­gokra és világeseményekre. Összhangban a már május leg­elején megfogalmazott brit külpolitikai koncepcióval, kü­lönös hangsúlyt kapnak az em­beri jogi kérdések, és a brit el­nökség támogatja egy európai fegyverkereskedelmi etikai kó­dex kidolgozását. Nem kevésbé sorsdöntő je­lentőségűek a közös valuta be­vezetésének előkészítéséről folytatandó megbeszélések. A következő hat hónapban dől el, mely országok csatlakoznak az euróhoz 1999. január 1-jétől. Nagy-Britannia közismerten kényes helyzetben van e tár­gyalások levezénylésével kap­csolatban, hiszen maga a jelen­legi parlament időszaka alatt, azaz 2002-ig nem tartja alkal­masnak az ország gazdasági helyzetét a közös pénznemben való részvételre. A kormány egyik legtehetségesebb tagjá­nak, Gordon Brovon pénzügy­miniszternek nehéz dolga lesz az egyeztetések során, hiszen a monetáris unió felé tartó orszá­gok pénzügyminiszterei Nagy- Britanniát kirekesztő „klubot” készülnek alapítani a kulcsfon­tosságú döntések meghozatalá­ra. Tony Blair arra is fel kívánja használni a brit elnökséget, hogy a figyelmet a „népet érin­tő és érdeklő” témákra, azaz a munkanélküliség csökkentésé­re, a környezetre és biztonságra irányítsa. Az elnökség szívéhez legközelebb álló ügyek közé tartozik :a,megőrizhető” mun­kahelyek teremtése, az egysé­ges piac erősítése, a munkaerő­­piac szabályozásának javítása a vállalatokra nehezedő nyo­más csökkentése érdekében. Gondoskodni kíván arról, hogy az Európai Unió vezető szere­pet játsszon a határokat nem tisztelő szervezett bűnözés elle­ni harcban. Elő akarja segíteni, hogy a rendőri szervek együtt­működésének új európai testü­lete, az Europol minél előbb működőképessé váljon. A tisz­tább és egészségesebb környe­zet igényéből kiindulva haté­kony lépésekre készül a kör­nyezetvédelem terén és ügyel arra, hogy az élelmiszergyártás és a mezőgazdasági termelés, illetve az energiaszolgáltatás és a közlekedés egyaránt figye­lembe vegyék a környezeti szempontokat. Január elejére természetesen a brit elnökség tervezhető me­netrendje is kialakult. A most előre látható magas szintű megbeszélések közé tartozik az Európai Monetáris Unióról rendezendő, a harmadik sza­kaszban részt vevő országokról döntő állam- és kormányfői csúcsértekezlet, amelyre május elején Brüsszelben kerül sor. A szokásos csúcsülést a dél­walesi megújulást jelképező fi­atal városban, a hasonló jelen­tőségű eseményt még soha nem rendezett Cardiffban tartják június 15-16-án. További csúcsértekezletek várhatók Ja­pánnal, Oroszországgal, Kana­dával és az Egyesült Államok­kal. Január eleje és június vége között azonban számtalan nem hivatalos és nem politikai ta­lálkozóra, konferenciára, fó­rumra, műhelybeszélgetésre, képzőművészeti és fotókiállí­tásra, színházi, zenei és tánc­fesztiválra is sor kerül. A brit elnökség kezdeményezéseinek sorában külön helyet kap az emberek, de különösen a fiata­lok és gyerekek közötti min­dennapos kapcsolat szorosabb­ra fűzése. AZ EU-ELNÖKSÉG VETÉSFORGÓJA Fischler: Megértést a tagjelölteknek Ausztria ne fékezze az Európai Unió keleti bővítését - szólítot­ta fel Franz Fischler, az Euró­pai Bizottság osztrák mezőgaz­dasági főbiztosa honfitársait a bécsi Kurierban tegnap megje­lent interjújában. Fischler szerint az osztrákok túlságosan félnek az unió bőví­tésétől, és túl sok bennük a fenntartás e lépéssel szemben. A főbiztosnak ellenben az a vé­leménye, hogy: - Túlságosan keveset hangsúlyozzák azt a tényt, milyen nagy esélyekkel jár ez Ausztria számára, és gaz­daságilag is milyen sokat nyer­het. Nem kelthetjük azt a be­nyomást, hogy mi (osztrákok) a keleti bővítés fékezői közé tar­tozunk. Az osztrák politikus utal arra is, hogy az EU megkétszerezte a tagjelölteknek nyújtandó pén­zügyi támogatást, s ebből a pénzből „a mi beruházóinknak is nagy megrendelésekre van kilátásuk”. Fischler szerint is indokolt bizonyos aggodalom a bővítéssel kapcsolatban, de azt tanácsolja az osztrák kormány­nak, hogy kérjen az EU-tól kü­lönleges támogatási programo­kat az egykori vasfüggöny mentén található térségek szá­mára. Vihart kavart a román exkirály Kényszerű lemondásának 50. évfordulóján mondott bukaresti beszédében Mihály román ex­király a lányát, Margit herceg­nőt jelölte ki utódjának. Beje­lentése sokak által alkotmány­­joginak mondott vihart okozott Romániában. I. Mihály kifejtette, hogy „al­kotmányos felelősségének tuda­tában” saját maga és trónörö­kös lánya sorsát „a román nép kezébe” helyezi. A király abban bízik, hogy most kifejezett aka­ratát „a nép egy szép napon meg fogja erősíteni”.­­ A bejelentésre azt követően került sor, hogy a király és csa­ládjának tagjai 1997 februárjá­ban az új bukaresti kormánytól visszakapták állampolgárságu­kat, és a karácsonyi ünnepekre Svájcból Bukarestbe érkezett Mihály jelezte az uralkodói csa­lád végleges hazatelepedési szándékát. I. Mihály a napokban Emil Constantinescu elnök oldalán jelent meg egy bukaresti hang­versenyen. Ebből egyesek a ki­rály és az elnök közti személyes jó viszonyra, mások pedig a je­lenlegi alkotmány megkérdője­lezésére következtettek. Ale­xandra Paleologu neves román író a gesztust világviszonylat­ban egyedülállónak értékelte. Mint mondotta, jelenleg Romá­nia legitim, illetve törvényes ál­lamfője nem egy és ugyanaz, ami azonban nem akadályozza meg a két személy civilizált vi­selkedését. A bukaresti ellenzékből vi­szont mind a királyi bejelentés, mind pedig az utóbbi napokban történtek heves tiltakozást vál­tottak ki. Adrian Nastase, az Iliescu-féle Romániai Társadal­mi Demokrácia Pártjának első alelnöke felszólította Constan­tinescu elnököt, hogy a bejelen­tés által felvetett kérdésekben határozottan, egyértelműen és a jelenlegi alkotmány szellemé­ben mielőbb foglaljon állást, el­lenkező esetben a parlamentben kezdeményezni fogja az államfő tisztségéből történő felfüggesz­tését, illetve a királyi család le­telepedési engedélyének megta­gadását. Az exkirály bejelentését Petre Román szenátusi elnök is bírál­ta, mondván, hogy az rossz fényt vet a király és családja ro­mániai letelepedési szándékára, és újabb politikai vitákhoz ve­zet az országban. T. Sz. Z. Második világháborús veterán üdvözli Mihályt REUTERS- FOTÓ KÜLPOLITIKA Belgrádnak fáj a brüsszeli döntés A jugoszláv kormány mély csa­lódással értesült arról, hogy az Európai Unió megvonta az or­szágtól a tavaly áprilisban jóvá­hagyott kereskedelmi kedvez­ményeket. Az óév utolsó napján tartott soron kívüli ülésén a ka­binet hátrányos megkülönbözte­tésnek ítélte a brüsszeli döntést, amely - úgymond - hátrányosan érinti mindkét fél gazdasági ér­dekeit. Radoja Kontics minisz­terelnök úgy vélte, a tizenötök kettős mércét alkalmaznak. A nyilvánosság csak közvetett úton, a Szilveszter-napi kor­mányközleményből értesülhe­tett az ellenőrzött média által agyonhallgatott EU-határozat­­ról, így azt sem tudhatta meg, hogy a büntetésre azért került sor, mert Jugoszlávia máig nem teljesítette a tavaly téli választá­si csalás miatti demonstrációk napjaiban megfogalmazott EBESZ-jelentés ajánlásait. A Felipe González nevével fémjelzett okmány a választási feltételek módosítását, az állami média felszabadítását és a poli­tikai élet demokratizálását so­rolta az elvárások közé; az EU a koszovói albán kisebbséggel va­ló párbeszéd felvételét is sürgeti. Max von der Stoel, az EBESZ kisebbségi megbízottja időköz­ben elítélte a koszovói tüntetés év végi hatósági szétverését. P. N. 1998. január 2., péntek Khatemi szól, Clinton válaszol, a CNN hírtelevízió közvetíti HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Mohammed Khatemi iráni ál­lamfő a jövő héten televíziós beszédben fordul a Teheránban hivatalosan még ellenségnek számító amerikaiakhoz. A Los Angeles Times értesülése sze­rint Bill Clinton amerikai elnök kész válaszolni az iráni vezető üzenetében foglaltakra. A CNN hírtelevízióban sugárzandó in­terjú és Clinton reagálása Kha­temi szavaira a párbeszéd és a csaknem húsz éve szünetelő kétoldalú diplomáciai kapcso­latok újrafelvételének nyitánya lehet. Washington 1979-ben szakította meg kapcsolatait Te­heránnal, amikor iráni szélső­ségesek túszul ejtették az Egye­sült Államok teheráni nagykö­vetségének munkatársait, és hónapokig fogva tartották őket. Khatemi tavaly decemberben kellemes meglepetést keltett Washingtonban, amikor „az Egyesült Államok nagy népe” iránti tiszteletének adott han­got. Clinton akkor azt mondta, hogy semmit sem szeretne job­ban, mint a párbeszéd felújítá­sát Iránnal, noha Washington a nemzetközi terrorizmus támo­gatásával vádolja Teheránt. Közben Mohammed Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter­helyettes egy lapban Irán-poli­­tikájának felülvizsgálatára és a hazája elleni negatív propagan­dájának leállítására szólította fel az Egyesült Államokat. Khatemi szerdán - tizenhét év óta először - üdvözletet kül­dött Szaddám Huszein iraki ál­lamfőnek a mohamedán böjti hónap, a ramadán kezdete al­kalmából. A két ország között nyolc évig tartó háború kezde­te, 1980 óta iráni elnök először tett ilyen gesztust. Lévi lemondással zsarol✓ Újabb merénylet a megszállt területen Dávid Lévi izraeli külügyminiszter tegnap délután bejelentette, hogy lemond tisztségéről, tiltakozásul a benyújtott „népellenes” költségvetési javaslat és a kormány „semmibe vezető” politikája ellen a békefolyamat terén. Pártja, a Geser („Híd”) képviselői a költségvetési javaslat ellen fognak szavazni. TEL-AVIVI TUDÓSÍTÓNKTÓL Lehet, hogy ez még nem lesz elég a kormány megbuktatásá­hoz, de Benjámin Netanjahu kormánya mindenképpen mély válságba került. A Geser lehet az a kő, amely a dominójelensé­­get előidézi. A nyolc koalíciós párt közül legalább három tá­mogatja az előrehozott válasz­tások gondolatát. Az izraeli televízió által megrendelt köz­vélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 57 százaléka - köztük a Netanjahura szavazók 40 százaléka - előnyben részesí­ti az előrehozott választásokat a koalíciós pártok zsaroló követe­léseinek kielégítésével szemben. Az izraeli parlament és a jövő évi izraeli költségvetés szem­pontjából az új év első napján még mindig december 31-e volt. Az is lehet, hogy még ma is de­cember 31-e lesz. Ami még nem történt meg Izrael történetében, a parlamentnek nem sikerült jóváhagynia a jövő évi költség­­vetést. A parlamenti tudósítók legenyhébb hasonlata szerint az előállt helyzet zsibvásárra em­lékeztetett. Gazdasági szakem­berek szerint a kormányfő által elfogadott különböző követelé­sek végösszege 3,5 milliárd sé­kel (kb. egymilliárd dollár). Eb­ben az összegben nincs benne az egészségügyi miniszter, Jeho­­sua Matza „ultimatív” követe­lése az egészségügyi költségve­tés 450 millió sékellel való meg­­toldására. Csak összehasonlí­tásképpen: két héttel ezelőtt a pénzügyminiszter még egyértel­műen visszautasította a rák- és AIDS-betegek orvosságai be­szerzéséhez szükséges 150 mil­lió sékel nagyságú követelést. A követelések elsősorban a zsidó telepesek és az ultra-ortodox rétegek érdekeit szolgálják. A jeruzsálemi, tel-avivi és haifai egyetemen tegnap tiltakozó sztrájkot tartottak, követelve, hogy az egyetemi hallgatók ugyanolyan anyagi és tanulmá­nyi feltételekhez juthassanak, mint a rabbiképzők növendé­kei. A válság árnyéka már akkor érezhetővé vált, mikor délután elkezdődött a végső szavazás és a bosszús arcú miniszterelnök melletti karosszék üres maradt. Dávid Lévi miniszterelnök-he­lyettes és külügyminiszter nem jött el a parlamentbe. Pártja, a Geser („Híd”) képviselői több­nyire az ellenzékkel szavaztak. A megszállt területeken teg­napra virradóra ismeretlen tet­tesek egy izraeli autóra lőttek és súlyosan megsebesítették a benne ülő 30 éves asszonyt, akit válságos állapotban szállítottak kórházba. Az izraeli hadsereg zárlatot rendelt el két közeli arab faluban, de mindeddig nem bukkantak a merénylők nyomára. A palesztin rendőrség az izraeli hatóságok tudomásá­ra hozta, hogy néhány nappal ezelőtt Ramallah környékén le­tartóztattak egy terroristacso­portot, amelynek tagjai me­rényletek végrehajtására ké­szültek izraeli járművek ellen. A megerősödött terrorista tevé­kenység arra utal, hogy palesz­tin szélsőségesek meg akarják hiúsítani a békefolyamat újra­indítását, amely a tervezett iz­raeli csapatkivonás után követ­kezhetne be. Ez egyébként az izraeli szélsőségesek célja is. ■távirati stílusban HATAN SÚLYOSAN MEGSEBESÜLTEK csü­törtökön az északír fővárosban, ahol két álarcos fegyveres tüzet nyitott a katolikusok látogatta egyik bár vendégeire. A rendőr­ség közlése szerint az egyik sérült állapota válságos. (MTI) LETETTE A HIVATALI ESKÜT csütörtökön Moha­med Rafik Tarar, Pakisztán új elnöke, aki a kormányzó Pakisz­táni Muzulmán Liga jelöltjeként vasárnap döntő többséget ka­pott a szövetségi törvényhozás és a négy tartományi parlament tagjaiból álló elektori testületben. A 68 éves Tarar hat másik je­lölttel versengett az államfői tisztért. (Reuters) KISZABADULT az a hét csecsenföldi újságíró, akiket Dagesztán déli részén ejtett fogságba a múlt héten az egyik he­lyi milícia. A túszokat, akik riportot akartak készíteni egy cse­csen terrortámadás helyszínén, feltétel nélkül engedték el. (MTI) x x ÉLETÉT VESZTETTE a boszniai békefenntartóknak dolgozó amerikai cég két alkalmazottja. A Brown and Root vál­lalat bosnyák munkásokat szállító járműve Tuzla közelében szerdán lezuhant egy hídról, a szerencsétlenségben hatan meg is sebesültek. (MTI) VÉRES ÖSSZECSAPÁS ROBBANT KI csütör­tökön az afrikai Burundiban. A helyi rádió szerint lázadók megtámadták a főváros, Bujumbura repülőterét, de akciójuk kudarcba fulladt. A lövöldözésben mintegy 150 ember meghalt. Egyes források szerint egy közeli katonai tábort és egy falut is támadás ért. (Reuters)

Next