Népszabadság, 1998. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-02 / 51. szám

1998. március 2., hétfő KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Kiből lehet vízum-magyar? Szlovákiát valószínűleg nem, Romániát, Szerbiát annál inkább érinti majd az új határrezsim ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Amennyiben azonban a több évre szóló vízumnak ez lenne a feltétele, Kántor Lajos szerint könnyen előfordulhat, hogy a 23 millió romániai lakosból öt­millió írásban is hajlandó lesz elismerni „magyarságát”. A Szlovákiában élő 600 ezres magyar kisebbséget minden va­lószínűség szerint nem fogja érinteni az esetlegesen beveze­tendő vízumkényszer, mivel a szlovák állampolgárok vízum­mentesen utazhatnak az unió országaiba. Nekik pusztán arra kell esetleg felkészülniük, hogy Magyarország uniós csatlako­zás után a schengeni egyezmény értelemében a szigorúbb ellen­őrzés a magyar-osztrák határ­átkelőkről áttolódik a magyar­szlovák határvonalra. Megfi­gyelők szerint azonban, ha az őszi szlovák parlamenti válasz­tásokon a Meciar vezette politi­kai vonal vereséget szenvedne, úgy Pozsony gyorsan behozhat­ná mostani „integrációs hátrá­nyát” és így a magyar-szlovák határról néhány éven belül el­tűnhetne mindenféle ellenőrzés. A vajdasági magyarság sem­mit sem remél az anyaországtól, amely teljesen leírta már a délvi­dékieket - írta a napokban az új­vidéki Magyar Szó. Újvidéki tu­dósítónk szerint más reagálást nem váltottak ki a magyar kor­mány tervezett intézkedései. He­lyi értelmiségiek mindenesetre attól tartanak, hogy a magyar­ság bizonyítása, vagy elismerte­tése ugyanannyi, ha nem több bürokratikus buktatóval járna, mint a sorban állás a belgrádi magyar konzuli hivatal előtt. I HÁTTÉR Szigorú tagsági szabályok a schengeni klubban A schengeni egyezményről im­már két dolgot biztosan tudni: 1. az alkalmazása nagyon sokba kerül majd, 2. minden eddiginél „hatékonyabb” választóvona­lakat teremthet. A kelet- és kö­zép-európai tagjelölteknek töp­rengeniük sem kell, mikor csat­lakozzanak a megállapodáshoz - az új EU-szerződés értelmé­ben valamennyi újonnan belépő azonnal a schengeni klub tagjá­vá válik. A belső határokat eltörlő, a külső határellenőrzést viszont megszigorító egyezmény már most sok fejtörést okoz­­ az unióban és a társult országok­ban egyaránt. A tizenötök tud­ják, hogy a bővítés után az új tagok védik majd az EU keleti határvonalának szinte teljes egészét (csak Magyarországra 1770 kilométer jut), amihez nemcsak elszántság, de a jelen­leginél jóval fejlettebb technika is szükséges. A tagjelöltek azonban azzal védekeznek, hogy erre nincs elég pénzük. Ez az érvelés csupán részben hatja meg az unió képviselőit. Az Európai Bizottság szakértői úgy vélik: ha a társultak komo­lyan gondolják a csatlakozást, jóval több elkötelezettségről kellene tanúbizonyságot ad­niuk, és főként saját forrásból finanszírozniuk a határellenőr­zés fejlesztését. Egy bizottsági tisztviselő a European Voice he­tilapban nagyon is érthetően fo­galmazta meg véleményét: „Ha nem akarnak fizetni, tényleg készek-e csatlakozni? Elegem van már ebből a kolduló maga­tartásból! Nem ezek a világ leg­szegényebb államai.” A másik - immár főleg a tag­jelölteket aggasztó - lehetőség, hogy a schengeni egyezmény bevezetése hátrányosan érinti az EU-bővítésből egyelőre ki­maradó kelet-európai államo­kat. A tizenötök tavaly rávették Lengyelországot, hogy szigorít­sa meg a határellenőrzést a Szomszédos Fehéroroszország­gal és Oroszországgal szemben. Hasonló sors vár Magyaror­szágra: a belépés után vízumot kell majd kérnie a Szerbiából, Romániából vagy Ukrajnából érkezőktől, származásra való tekintet nélkül. A tagállamok politikusainak nyilatkozataiból kitűnik, hogy rendkívül komolyan veszik a schengeni szerződés alkalmazá­sát, így nem sok esély mutatko­zik arra, hogy a felvételi tár­gyalásokon különleges jogokat sikerüljön kivívni - például - a magyar kisebbségek számára. Az effajta kivételezésnek rá­adásul a szomszédos országok­ban sem lenne kedvező vissz­hangja. A schengeni klubból te­hát nincs visszaút. Brüsszel, 1998. március Pócs Balázs Életkép Tompánál. A családias hangulat néhány éven belül véget érhet velledits Éva felvétele Carlos-videót talált egy bukaresti lap Nikolits: Miért nem a Sakál román kapcsolatait feszegetik? „Világpremierként” közölte a bukaresti Ziua című napilap szom­bati száma annak a videokazettának a szövegátiratát, amelyet ál­lítólag a magyar államvédelmi hatóság kémelhárítással foglalkozó III/II. osztálya 1981. május 15-én készített. A rögzített beszélgetés során két magyar állambiztonsági tiszt - bizonyos Kovács és Pet­­resevics ezredes - arról próbálta meggyőzni Carlost, a hírhedt ter­roristát és egyik társát, hogy mielőbb hagyják el Magyarországot. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Ziua közlése szerint Carlos - valódi nevén Ilich Ramirez San­­chez - és Steve - igazi nevén Jo­­hannes Weinrich - százfős ter­rorszervezetének hatvan tagja Magyarországon tartózkodott, a hatóságok tudtával és fedezete alatt egy-egy alkalommal mint­egy másfél tonnás fegyverszállít­mánnyal érkeztek vagy hagyták el az országot. A lap közli annak az átiratnak a fordítását is, me­lyet állítólag Benkei András ak­kori belügyminiszter intézett Korom Mihályhoz az MSZMP KB titkárához, s amelyből kide­rül, hogy a terrorista magyaror­szági bázisairól, továbbá tevé­kenységéről a legfelsőbb pártve­zetésnek is tudomása volt. A felvételen a Sakálként is emlegetett Carlos egyébként di­csérte Magyarországot és a ma­gyar hatóságokat, amiért ko­rábban szervezete tagjainak mozgását nem korlátozták. Vi­szont elmarasztalta a román tit­kosszolgálatot, amelynek embe­rei Carlosékat „állandóan kö­vették”. Ezzel együtt Carlos elismerte, hogy Romániában szívesen látják. A lap külön ismerteti Györ­gyi Kálmán főügyésznek a Sa­kál magyarországi tevékenysé­gére vonatkozó vizsgálatának alapvető kérdéseit, illetve a ma­gyar belügyminisztérium szer­vezeti felépítésének rajzát. □ A Carlos magyarországi tar­tózkodásával kapcsolatban Ro­mániában közölt dokumentu­mokat Nikolits István nem is­meri, ezért arról nem tud véle­ményt formálni, hogy hitele­­sek-e. A polgári titkosszolgála­tokat felügyelő tárca nélküli miniszter az MTI-nek nyilat­kozva érdekesnek találta, egy román újság miért nem arról ír inkább, hogy Carlos milyen sze­repet játszott abban az ország­ban. Egyúttal felhívta a figyel­met arra, hogy azok az orszá­gok, amelyekben jelenleg eljá­rások folynak Carlos ellen, a jogsegély- együttműködés kere­tében hozzájuthatnak a szüksé­ges adatokhoz a magyar ható­ságoktól. Újabb terrorhullám Algériában MTI-JELENTÉS Alig pár órával azután, hogy iszlám szélsőségesek Medejja egyik elővárosában brutális ke­gyetlenséggel meggyilkoltak hét polgári személyt, Liamine Zerual algériai államfő megerő­sítette: kormánya eltökélte ma­gát a terrorizmus gyökeres fel­számolására. Zerual az Algírtól 80 kilométerre fekvő városban tartott beszédet az erőszakcse­lekmények által különösen súj­tott tartomány vezetői előtt. A körzetben az államfői útra való tekintettel fokozott biz­tonsági intézkedéseket vezettek be. Zerual kijelentette: a ható­ságok készek minden erőfeszí­tést megtenni a válság végleges rendezése érdekében. Ugyanakkor az elnök felkér­te a lakosságot, álljon ellen az „árulók, a zsoldosok és a go­nosztevők bandáinak, akik a társadalom minden rétege el­len harcot indítottak”. Az el­nök szerint a szélsőségesek ak­cióira az a legjobb válasz, ha mielőbb újjáépítik a terroris­ták által szétrombolt létesít­ményeket. Egy fegyveres csoport Szai­­da tartományban szombaton rabolt el és ölt meg négy em­bert. A holttestek megtalálása után riadóztatott biztonsági erők azonnal kiterjedt razziát indítottak, amely eredménye­ként Szidi-Bel-Abbesznél rá­bukkantak a mészárlás tette­seinek búvóhelyére. A hosszas tűzharcban 19 szélsőségest lőt­tek le. Amerikai üzenet a kubai néphez Az amerikai külügyminiszter hét végi beszédében azt mond­ta: az Egyesült Államok remé­nyei szerint Kubában „békés átmenet” útján születik majd meg a demokrácia. Albright asszony beszédét a Rádió Marti adó sugározta, ám Havannában nem sokat lehetett hallani belő­le a kubai zavarás miatt. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az Egyesült Államok azt kíván­ja, hogy Kubában békés átme­net útján jöjjön létre a demok­rácia - erősítette meg az ameri­kai külügyminiszter a kubai néphez intézett üzenetében, amelyet Miamiban szombaton olvasott fel a Kubába sugárzó Rádió Marti nevű rádióban. Madeleine Albright nyomaté­kosan leszögezte: Washington tudatában van, hogy nehéznek bizonyulhat egy központosított kormányzat nyitottabbá tétele. Ám a kilencvenes években olyan, egymástól igencsak eltérő adottságú országokban is vér­ontás nélkül eresztett gyökeret a demokrácia, mint Dél-Afrika, Bulgária, Mongólia és a Szovjet­unió. Albright hangsúlyozta: az USA azt kívánja, hogy a karibi szigetországban békés átmenet vezessen el a demokráciához. Albright angol nyelven olvas­ta fel hétperces üzenetét, majd a rádió a beszéd spanyol nyelvű szövegét is sugározta. Havan­nában nemigen lehetett fogni az adást, mert a kubai hatóságok az egész adást zavarták. Miami kiválasztása egyéb­ként korántsem véletlen: a vá­ros az USA-ban élő népes és be­folyásos kubai ellenzék felleg­vára, s ide irányultak az egy­mást követő kubai menekült­­hullámok is. Egy bátor tettről Sok ezertől harmincezerig be­csülik annak a két demonstrá­ciónak a résztvevőit, amelyek szombaton a Duna-gát megépítése ügyében foglaltak állást Budapesten. Boldog és intellektuálisan igen fejlett az az ország, ahol egy szakmai kérdésnek ennyi hozzáértője támad. Gondoljuk csak meg, milyen összetett gazdasági, hidrológiai, környezetvédel­mi, talajtani, hajózási, jogi és más kérdések alapos és tömeges ismeretét kell feltételeznünk az adott esetben a résztvevőkről, akik definitív véleményt nyilvánítottak a Duna kérdésében. Egy nagyhatalom boldog volna ilyen kiterjedt tudományos háttér láttán. Persze a fenti megállapítás abból a (hamis) feltételezésből indul ki, amelyet oly gyakran és szívesen hangoztattak (vágy­va hangoztattunk mi is e hasábokon), jelesül, hogy a Duna-gát kérdése szakmai kérdés, és hogy a demokrácia a korábbi esz­tendőkkel ellentétben több lehetőséget fog majd nyújtani ah­hoz, hogy egy olyan bonyolult szakmai ügyben, mint ami a Dunával kapcsolatban előállt, mindinkább az egzakt megfon­tolások érvényesüljenek. Ez azonban - különösen az utóbbi hetek eseményeit tekin­tetbe véve - nincsen így. Kijelenthető: az ügy nem szakmai ügy, és ma sokkal kevésbé az, mint akár néhány nappal koráb­ban lenni látszott. Ha pedig nem szakmai, hanem politikai ügyről van szó, ak­kor kérdés: milyen politikai szándékok és attitűdök fedezhe­tők fel mögötte? 1. Mindenképpen markánsan jelen van a zöld mozgalmak­nak a környezet esztelen rombolása miatti, a világon minden­hol jelen lévő, progresszív hatású aggódása. Tehát jelen van egy tisztán zöld érzelem és akarat. 2. Ha már politikai háttérről beszélünk, természetesen kita­pintható erővel jelen van az indulástól kezdve meghatározó módon jelen lévő sajátos, rendszerváltoztató szimbólum. Mindehhez két megjegyzés kívánkozik. Az egyik: a nagy nyugati zöld tömegmozgalmak esetében - habár gyakran megjelenik ott is egyéb politikai tartalom - a direkt politikai és a tisztán, depolitizáltan környezetvédelmi tartalom általában távolról sem szokott úgy összekeveredni, összemosódni, mint ahogy az adott esetben nálunk történik. Magyarán: az önmagukat sínekhez láncoló német atomener­gia-ellenes tüntetők kétségbeesett akciójában kevéssé fedez­hetők fel konkrét hatalmi-politikai akaratok. A zöld szándé­kok nem keverednek össze kibogozhatatlanul más, azokon túlterjedő törekvésekkel. A másik: amennyiben a Duna-ügy politikai tartalommal ke­veredik - márpedig teljesen nyilvánvalóan keveredik­­, úgy ez a politikai tartalom mélyebben is körülírható. Amennyiben a Duna-gát léte vagy nem léte rendszerváltoztató szimbólum maradt, mint ilyen, hordoz szélső esetekben antikommunista érzéseket, illetve aktualizált formájában az „utódpárttal” szembeni erős ellenérzéseket. Ez - különösen így, a választási harc kezdetén - eltereli ugyan a figyelmet az MSZP által meg­határozott koalíciós kormányzat valóságos teljesítményének mérlegeléséről egy erős érzelmi töltésű megítélés felé, ám ez a demokráciában szokásos pártviaskodások nem éppen szeren­csés, de nem is kifogásolható része, terepe. Mindezzel szemben külön problémát jelent, hogy a Duna­­ügy nem egyszerűen belpolitikai összefüggésű kérdés, hanem határainkon átnyúló vonatkozásai is vannak. Azaz, ha nálunk a Duna szimbólum lehet, úgy milyen alapon kifogásoljuk egy másik szuverén állam azon magatartását, hogy szintén szimbo­lizálja a közöttünk lévő vita „túloldalát”? Akkor ott vagyunk, ahol voltunk, mert ebben a tekintetben a zászlók viadala fo­lyik, itt a rendszerváltozás címerével ékesítve, amott a szlovák nemzeti identitás betonállatának rajzolatával díszítve. A helyzet tehát az egyszerűsödés helyett a bonyolódás felé mozdult. És ami a közelmúlt napok eseményeit illeti, mindez kitűnően lemérhető volt az SZDSZ küldöttértekezletén. A Nemcsók János által celebrált hét végi, pontosabban múlt pénteki magyar-szlovák aláírási ceremónia megrendezése, nyilvánosságra hozatalának módja, az időpont megválasztása igen hatékonyan működött, és bár látszólag az SZDSZ kül­döttgyűlésén a Duna jegyében érzelmi egységet hozott létre, valójában és hosszú távon tovább bonyolította az identitásza­varokkal küszködő kisebbik kormánypárt helykeresését. (Zá­rójelben megjegyezve: a magyar-szlovák aláírás brutális hatá­sa a másnapi SZDSZ-küldöttgyűlésen kezelhetetlen helyzetet hozott ugyan létre, de ez aligha ad magyarázatot a tanácsko­záson megjelent nem éppen gusztusos, üzenetértékű „elvtár­­sozásra”. Egy rossz külvárosi nyilvános házban sem szokás „az elvtársnőt” leringyózni, amíg az ágyban mellette vagy alatta-fölötte fekszünk. Illik legalább addig várni, amíg kike­lünk a nyoszolyából. Továbbá: valószínűleg a római jog­tudós szövegelemzői sem fogják soha megfejteni, mi is volt az SZDSZ valódi álláspontja a küldöttgyűlést megelőzően a gát ügyében. A hatásvizsgálat leleményes fordulat ugyan, de úgy kell-e ezt érteni, hogy megfelelő hatásvizsgálati eredmény esetén ők is gátat akarnak vagy akartak volna?) Visszatérve: a politika az időzítések tudománya is, és azt Nemcsók János államtitkár a múlt hét végén kiválóan prezen­tálta - függetlenül attól, hogy volt-e és mire volt felhatalmazá­sa, hogy mi is az, amit ő partnerével aláírt. Pénteki fellépésé­nek következményeit már nem lehet soha többé elvitatni tőle. Nemcsók János a rádió egyik adásában úgy nyilatkozott: több korábbi, nem egészen bátor kormány után most végre ez a kormány lett az, amelyikben volt kurázsi a lépés megtételé­re. Nyilván a pénteki aláírásra gondolt. Az államtitkár úr mi­nősítéséről a vak lovát áruló cigány esete jut az ember eszébe. Ez a cigány mondta volna, amikor a vak ló falnak ment, nem vak az, csak bátor. Ú­jabb roma menekülthullám fenyegethet Csehországból Újabb menekülthullámot vált­hat ki a cseh romák körében, hogy a héten, hosszas huzavo­na után politikai menedékjogot kapott Nagy-Britanniában egy cseh roma család. „A brit ható­ságok döntése egyértelmű jel­zés a még habozó cseh romák számára” - mondta a Právo cí­mű baloldali lap szombati szá­mában Ladislav Body volt par­lamenti képviselő, a munka­ügyi tárcának a romák helyze­tével foglalkozó szaktanács­­adója. Body szerint a következő he­tekben legalább 200 roma csa­lád indul majd külföldre, mert úgy érzik, hogy odahaza diszk­riminálják őket. A romák menekülése Csehor­szágból tavaly augusztusban kezdődött, többek közt a Nova kereskedelmi televízió egyik ri­portjának hatására. A film igen rózsás színekkel ecsetelte a Ka­nadába települt romák sorsát. Miután azonban több száz csa­lád kért viszonylag rövid időn belül politikai menedékjogot az észak-amerikai országban, Ot­tawa felújította a vízumkény­szert a cseh állampolgárok szá­mára - írta az MTI.

Next