Népszabadság, 1998. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-02 / 51. szám
1998. március 2., hétfő KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Kiből lehet vízum-magyar? Szlovákiát valószínűleg nem, Romániát, Szerbiát annál inkább érinti majd az új határrezsim ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Amennyiben azonban a több évre szóló vízumnak ez lenne a feltétele, Kántor Lajos szerint könnyen előfordulhat, hogy a 23 millió romániai lakosból ötmillió írásban is hajlandó lesz elismerni „magyarságát”. A Szlovákiában élő 600 ezres magyar kisebbséget minden valószínűség szerint nem fogja érinteni az esetlegesen bevezetendő vízumkényszer, mivel a szlovák állampolgárok vízummentesen utazhatnak az unió országaiba. Nekik pusztán arra kell esetleg felkészülniük, hogy Magyarország uniós csatlakozás után a schengeni egyezmény értelemében a szigorúbb ellenőrzés a magyar-osztrák határátkelőkről áttolódik a magyarszlovák határvonalra. Megfigyelők szerint azonban, ha az őszi szlovák parlamenti választásokon a Meciar vezette politikai vonal vereséget szenvedne, úgy Pozsony gyorsan behozhatná mostani „integrációs hátrányát” és így a magyar-szlovák határról néhány éven belül eltűnhetne mindenféle ellenőrzés. A vajdasági magyarság semmit sem remél az anyaországtól, amely teljesen leírta már a délvidékieket - írta a napokban az újvidéki Magyar Szó. Újvidéki tudósítónk szerint más reagálást nem váltottak ki a magyar kormány tervezett intézkedései. Helyi értelmiségiek mindenesetre attól tartanak, hogy a magyarság bizonyítása, vagy elismertetése ugyanannyi, ha nem több bürokratikus buktatóval járna, mint a sorban állás a belgrádi magyar konzuli hivatal előtt. I HÁTTÉR Szigorú tagsági szabályok a schengeni klubban A schengeni egyezményről immár két dolgot biztosan tudni: 1. az alkalmazása nagyon sokba kerül majd, 2. minden eddiginél „hatékonyabb” választóvonalakat teremthet. A kelet- és közép-európai tagjelölteknek töprengeniük sem kell, mikor csatlakozzanak a megállapodáshoz - az új EU-szerződés értelmében valamennyi újonnan belépő azonnal a schengeni klub tagjává válik. A belső határokat eltörlő, a külső határellenőrzést viszont megszigorító egyezmény már most sok fejtörést okoz az unióban és a társult országokban egyaránt. A tizenötök tudják, hogy a bővítés után az új tagok védik majd az EU keleti határvonalának szinte teljes egészét (csak Magyarországra 1770 kilométer jut), amihez nemcsak elszántság, de a jelenleginél jóval fejlettebb technika is szükséges. A tagjelöltek azonban azzal védekeznek, hogy erre nincs elég pénzük. Ez az érvelés csupán részben hatja meg az unió képviselőit. Az Európai Bizottság szakértői úgy vélik: ha a társultak komolyan gondolják a csatlakozást, jóval több elkötelezettségről kellene tanúbizonyságot adniuk, és főként saját forrásból finanszírozniuk a határellenőrzés fejlesztését. Egy bizottsági tisztviselő a European Voice hetilapban nagyon is érthetően fogalmazta meg véleményét: „Ha nem akarnak fizetni, tényleg készek-e csatlakozni? Elegem van már ebből a kolduló magatartásból! Nem ezek a világ legszegényebb államai.” A másik - immár főleg a tagjelölteket aggasztó - lehetőség, hogy a schengeni egyezmény bevezetése hátrányosan érinti az EU-bővítésből egyelőre kimaradó kelet-európai államokat. A tizenötök tavaly rávették Lengyelországot, hogy szigorítsa meg a határellenőrzést a Szomszédos Fehéroroszországgal és Oroszországgal szemben. Hasonló sors vár Magyarországra: a belépés után vízumot kell majd kérnie a Szerbiából, Romániából vagy Ukrajnából érkezőktől, származásra való tekintet nélkül. A tagállamok politikusainak nyilatkozataiból kitűnik, hogy rendkívül komolyan veszik a schengeni szerződés alkalmazását, így nem sok esély mutatkozik arra, hogy a felvételi tárgyalásokon különleges jogokat sikerüljön kivívni - például - a magyar kisebbségek számára. Az effajta kivételezésnek ráadásul a szomszédos országokban sem lenne kedvező visszhangja. A schengeni klubból tehát nincs visszaút. Brüsszel, 1998. március Pócs Balázs Életkép Tompánál. A családias hangulat néhány éven belül véget érhet velledits Éva felvétele Carlos-videót talált egy bukaresti lap Nikolits: Miért nem a Sakál román kapcsolatait feszegetik? „Világpremierként” közölte a bukaresti Ziua című napilap szombati száma annak a videokazettának a szövegátiratát, amelyet állítólag a magyar államvédelmi hatóság kémelhárítással foglalkozó III/II. osztálya 1981. május 15-én készített. A rögzített beszélgetés során két magyar állambiztonsági tiszt - bizonyos Kovács és Petresevics ezredes - arról próbálta meggyőzni Carlost, a hírhedt terroristát és egyik társát, hogy mielőbb hagyják el Magyarországot. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL A Ziua közlése szerint Carlos - valódi nevén Ilich Ramirez Sanchez - és Steve - igazi nevén Johannes Weinrich - százfős terrorszervezetének hatvan tagja Magyarországon tartózkodott, a hatóságok tudtával és fedezete alatt egy-egy alkalommal mintegy másfél tonnás fegyverszállítmánnyal érkeztek vagy hagyták el az országot. A lap közli annak az átiratnak a fordítását is, melyet állítólag Benkei András akkori belügyminiszter intézett Korom Mihályhoz az MSZMP KB titkárához, s amelyből kiderül, hogy a terrorista magyarországi bázisairól, továbbá tevékenységéről a legfelsőbb pártvezetésnek is tudomása volt. A felvételen a Sakálként is emlegetett Carlos egyébként dicsérte Magyarországot és a magyar hatóságokat, amiért korábban szervezete tagjainak mozgását nem korlátozták. Viszont elmarasztalta a román titkosszolgálatot, amelynek emberei Carlosékat „állandóan követték”. Ezzel együtt Carlos elismerte, hogy Romániában szívesen látják. A lap külön ismerteti Györgyi Kálmán főügyésznek a Sakál magyarországi tevékenységére vonatkozó vizsgálatának alapvető kérdéseit, illetve a magyar belügyminisztérium szervezeti felépítésének rajzát. □ A Carlos magyarországi tartózkodásával kapcsolatban Romániában közölt dokumentumokat Nikolits István nem ismeri, ezért arról nem tud véleményt formálni, hogy hitelesek-e. A polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter az MTI-nek nyilatkozva érdekesnek találta, egy román újság miért nem arról ír inkább, hogy Carlos milyen szerepet játszott abban az országban. Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy azok az országok, amelyekben jelenleg eljárások folynak Carlos ellen, a jogsegély- együttműködés keretében hozzájuthatnak a szükséges adatokhoz a magyar hatóságoktól. Újabb terrorhullám Algériában MTI-JELENTÉS Alig pár órával azután, hogy iszlám szélsőségesek Medejja egyik elővárosában brutális kegyetlenséggel meggyilkoltak hét polgári személyt, Liamine Zerual algériai államfő megerősítette: kormánya eltökélte magát a terrorizmus gyökeres felszámolására. Zerual az Algírtól 80 kilométerre fekvő városban tartott beszédet az erőszakcselekmények által különösen sújtott tartomány vezetői előtt. A körzetben az államfői útra való tekintettel fokozott biztonsági intézkedéseket vezettek be. Zerual kijelentette: a hatóságok készek minden erőfeszítést megtenni a válság végleges rendezése érdekében. Ugyanakkor az elnök felkérte a lakosságot, álljon ellen az „árulók, a zsoldosok és a gonosztevők bandáinak, akik a társadalom minden rétege ellen harcot indítottak”. Az elnök szerint a szélsőségesek akcióira az a legjobb válasz, ha mielőbb újjáépítik a terroristák által szétrombolt létesítményeket. Egy fegyveres csoport Szaida tartományban szombaton rabolt el és ölt meg négy embert. A holttestek megtalálása után riadóztatott biztonsági erők azonnal kiterjedt razziát indítottak, amely eredményeként Szidi-Bel-Abbesznél rábukkantak a mészárlás tetteseinek búvóhelyére. A hosszas tűzharcban 19 szélsőségest lőttek le. Amerikai üzenet a kubai néphez Az amerikai külügyminiszter hét végi beszédében azt mondta: az Egyesült Államok reményei szerint Kubában „békés átmenet” útján születik majd meg a demokrácia. Albright asszony beszédét a Rádió Marti adó sugározta, ám Havannában nem sokat lehetett hallani belőle a kubai zavarás miatt. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az Egyesült Államok azt kívánja, hogy Kubában békés átmenet útján jöjjön létre a demokrácia - erősítette meg az amerikai külügyminiszter a kubai néphez intézett üzenetében, amelyet Miamiban szombaton olvasott fel a Kubába sugárzó Rádió Marti nevű rádióban. Madeleine Albright nyomatékosan leszögezte: Washington tudatában van, hogy nehéznek bizonyulhat egy központosított kormányzat nyitottabbá tétele. Ám a kilencvenes években olyan, egymástól igencsak eltérő adottságú országokban is vérontás nélkül eresztett gyökeret a demokrácia, mint Dél-Afrika, Bulgária, Mongólia és a Szovjetunió. Albright hangsúlyozta: az USA azt kívánja, hogy a karibi szigetországban békés átmenet vezessen el a demokráciához. Albright angol nyelven olvasta fel hétperces üzenetét, majd a rádió a beszéd spanyol nyelvű szövegét is sugározta. Havannában nemigen lehetett fogni az adást, mert a kubai hatóságok az egész adást zavarták. Miami kiválasztása egyébként korántsem véletlen: a város az USA-ban élő népes és befolyásos kubai ellenzék fellegvára, s ide irányultak az egymást követő kubai menekülthullámok is. Egy bátor tettről Sok ezertől harmincezerig becsülik annak a két demonstrációnak a résztvevőit, amelyek szombaton a Duna-gát megépítése ügyében foglaltak állást Budapesten. Boldog és intellektuálisan igen fejlett az az ország, ahol egy szakmai kérdésnek ennyi hozzáértője támad. Gondoljuk csak meg, milyen összetett gazdasági, hidrológiai, környezetvédelmi, talajtani, hajózási, jogi és más kérdések alapos és tömeges ismeretét kell feltételeznünk az adott esetben a résztvevőkről, akik definitív véleményt nyilvánítottak a Duna kérdésében. Egy nagyhatalom boldog volna ilyen kiterjedt tudományos háttér láttán. Persze a fenti megállapítás abból a (hamis) feltételezésből indul ki, amelyet oly gyakran és szívesen hangoztattak (vágyva hangoztattunk mi is e hasábokon), jelesül, hogy a Duna-gát kérdése szakmai kérdés, és hogy a demokrácia a korábbi esztendőkkel ellentétben több lehetőséget fog majd nyújtani ahhoz, hogy egy olyan bonyolult szakmai ügyben, mint ami a Dunával kapcsolatban előállt, mindinkább az egzakt megfontolások érvényesüljenek. Ez azonban - különösen az utóbbi hetek eseményeit tekintetbe véve - nincsen így. Kijelenthető: az ügy nem szakmai ügy, és ma sokkal kevésbé az, mint akár néhány nappal korábban lenni látszott. Ha pedig nem szakmai, hanem politikai ügyről van szó, akkor kérdés: milyen politikai szándékok és attitűdök fedezhetők fel mögötte? 1. Mindenképpen markánsan jelen van a zöld mozgalmaknak a környezet esztelen rombolása miatti, a világon mindenhol jelen lévő, progresszív hatású aggódása. Tehát jelen van egy tisztán zöld érzelem és akarat. 2. Ha már politikai háttérről beszélünk, természetesen kitapintható erővel jelen van az indulástól kezdve meghatározó módon jelen lévő sajátos, rendszerváltoztató szimbólum. Mindehhez két megjegyzés kívánkozik. Az egyik: a nagy nyugati zöld tömegmozgalmak esetében - habár gyakran megjelenik ott is egyéb politikai tartalom - a direkt politikai és a tisztán, depolitizáltan környezetvédelmi tartalom általában távolról sem szokott úgy összekeveredni, összemosódni, mint ahogy az adott esetben nálunk történik. Magyarán: az önmagukat sínekhez láncoló német atomenergia-ellenes tüntetők kétségbeesett akciójában kevéssé fedezhetők fel konkrét hatalmi-politikai akaratok. A zöld szándékok nem keverednek össze kibogozhatatlanul más, azokon túlterjedő törekvésekkel. A másik: amennyiben a Duna-ügy politikai tartalommal keveredik - márpedig teljesen nyilvánvalóan keveredik, úgy ez a politikai tartalom mélyebben is körülírható. Amennyiben a Duna-gát léte vagy nem léte rendszerváltoztató szimbólum maradt, mint ilyen, hordoz szélső esetekben antikommunista érzéseket, illetve aktualizált formájában az „utódpárttal” szembeni erős ellenérzéseket. Ez - különösen így, a választási harc kezdetén - eltereli ugyan a figyelmet az MSZP által meghatározott koalíciós kormányzat valóságos teljesítményének mérlegeléséről egy erős érzelmi töltésű megítélés felé, ám ez a demokráciában szokásos pártviaskodások nem éppen szerencsés, de nem is kifogásolható része, terepe. Mindezzel szemben külön problémát jelent, hogy a Dunaügy nem egyszerűen belpolitikai összefüggésű kérdés, hanem határainkon átnyúló vonatkozásai is vannak. Azaz, ha nálunk a Duna szimbólum lehet, úgy milyen alapon kifogásoljuk egy másik szuverén állam azon magatartását, hogy szintén szimbolizálja a közöttünk lévő vita „túloldalát”? Akkor ott vagyunk, ahol voltunk, mert ebben a tekintetben a zászlók viadala folyik, itt a rendszerváltozás címerével ékesítve, amott a szlovák nemzeti identitás betonállatának rajzolatával díszítve. A helyzet tehát az egyszerűsödés helyett a bonyolódás felé mozdult. És ami a közelmúlt napok eseményeit illeti, mindez kitűnően lemérhető volt az SZDSZ küldöttértekezletén. A Nemcsók János által celebrált hét végi, pontosabban múlt pénteki magyar-szlovák aláírási ceremónia megrendezése, nyilvánosságra hozatalának módja, az időpont megválasztása igen hatékonyan működött, és bár látszólag az SZDSZ küldöttgyűlésén a Duna jegyében érzelmi egységet hozott létre, valójában és hosszú távon tovább bonyolította az identitászavarokkal küszködő kisebbik kormánypárt helykeresését. (Zárójelben megjegyezve: a magyar-szlovák aláírás brutális hatása a másnapi SZDSZ-küldöttgyűlésen kezelhetetlen helyzetet hozott ugyan létre, de ez aligha ad magyarázatot a tanácskozáson megjelent nem éppen gusztusos, üzenetértékű „elvtársozásra”. Egy rossz külvárosi nyilvános házban sem szokás „az elvtársnőt” leringyózni, amíg az ágyban mellette vagy alatta-fölötte fekszünk. Illik legalább addig várni, amíg kikelünk a nyoszolyából. Továbbá: valószínűleg a római jogtudós szövegelemzői sem fogják soha megfejteni, mi is volt az SZDSZ valódi álláspontja a küldöttgyűlést megelőzően a gát ügyében. A hatásvizsgálat leleményes fordulat ugyan, de úgy kell-e ezt érteni, hogy megfelelő hatásvizsgálati eredmény esetén ők is gátat akarnak vagy akartak volna?) Visszatérve: a politika az időzítések tudománya is, és azt Nemcsók János államtitkár a múlt hét végén kiválóan prezentálta - függetlenül attól, hogy volt-e és mire volt felhatalmazása, hogy mi is az, amit ő partnerével aláírt. Pénteki fellépésének következményeit már nem lehet soha többé elvitatni tőle. Nemcsók János a rádió egyik adásában úgy nyilatkozott: több korábbi, nem egészen bátor kormány után most végre ez a kormány lett az, amelyikben volt kurázsi a lépés megtételére. Nyilván a pénteki aláírásra gondolt. Az államtitkár úr minősítéséről a vak lovát áruló cigány esete jut az ember eszébe. Ez a cigány mondta volna, amikor a vak ló falnak ment, nem vak az, csak bátor. Újabb roma menekülthullám fenyegethet Csehországból Újabb menekülthullámot válthat ki a cseh romák körében, hogy a héten, hosszas huzavona után politikai menedékjogot kapott Nagy-Britanniában egy cseh roma család. „A brit hatóságok döntése egyértelmű jelzés a még habozó cseh romák számára” - mondta a Právo című baloldali lap szombati számában Ladislav Body volt parlamenti képviselő, a munkaügyi tárcának a romák helyzetével foglalkozó szaktanácsadója. Body szerint a következő hetekben legalább 200 roma család indul majd külföldre, mert úgy érzik, hogy odahaza diszkriminálják őket. A romák menekülése Csehországból tavaly augusztusban kezdődött, többek közt a Nova kereskedelmi televízió egyik riportjának hatására. A film igen rózsás színekkel ecsetelte a Kanadába települt romák sorsát. Miután azonban több száz család kért viszonylag rövid időn belül politikai menedékjogot az észak-amerikai országban, Ottawa felújította a vízumkényszert a cseh állampolgárok számára - írta az MTI.