Népszabadság, 1998. április (56. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-01 / 77. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1998. ÁPRILIS 1., SZERDA 3 A hatok is asztalhoz ültek Kedden Brüsszelben hazánkkal is megkezdődtek az immár kétoldalú keretek közt folyó európai uniós tagfelvételi tárgyalások. A találkozón a magyar delegációt vezető Kovács László külügyminiszter is felszólalt. BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kovács megnyitóbeszédében felsorolt néhány kérdést, amelyek a csatlakozási tárgyalások „központi elemeit” képezik majd, hazánk várhatóan e területeken igényel majd átmeneti időszakokat. Ide tartozik a mezőgazdaság, a közlekedés, a környezetvédelem és az infrastruktúra-fejlesztés. A külügyminiszter a hazánk előtt álló kihívások között említette még a területi és szociális aránytalanságok csökkentését, a kis- és középvállalatok helyzetének megerősítését, valamint egyes szektorokban a versenyképesség növelését. Nehézséget okoz az is, hogy Magyarországon az egy főre jutó GDP jelentősen elmarad az EU-átlagtól. Mindennek ellenére hazánk nem kívánja kivonni magát egyetlen közösségi politika alól sem, és egyetlen EU-szabályozás alól sem kér állandó kivételt. Sajtótájékoztatóján a külügyminiszter kitért a Romániához és Szlovákiához fűződő viszonyra is. Elmondta, hogy Magyarország teljes mértékben támogatja a szomszédos államok mielőbbi EU-, illetve NATO-csatlakozását. A felvételi követelményeket ugyanakkor nem a magyarok szabták meg, és nem is ők ítélik meg azok betartását. Ciorbea román kormányfő lemondásával kapcsolatban Kovács leszögezte: nem számít jelentős változásra a magyar-román kapcsolatokban és reméli, hogy fennmarad a jelenlegi bukaresti koalíció. Magyarországra emeli poharát a brit külügyminiszter mti- külföldi képszolgálat Öt perc ebéd előtt A keddi nap ízelítőt adott az EU-vezetőknek a rájuk váró nehézségekből. Cook brit külügyminiszter arra kérte a Brüsszelben összegyűlt kollégákat: legfeljebb öt percig beszéljenek, különben lekésik az ebédet. Huszonhat miniszter szorozva öt perccel, az két óra 10 perc! Ha a bővítéssel - hosszú távon persze - a tizenötök unióját huszonhatok Európájává változtatjuk, így néz majd ki egy mindennapos tanácskozás. Cooknak időnként fegyelmeznie kellett, és abban sem lehetünk biztosak, hogy a tagállamokban ezentúl csak szűkszavú politikusokat választanak meg. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a magyar is hivatalos nyelv legyen? - érdeklődött egy külföldi újságíró Kovács külügyminisztertől, aki aligha nyugtatta meg a riportert, amikor igennel válaszolt. A finn is EU-nyelv lett, miért ne lenne az a magyar is? - érvelt, és természetesen igaza volt, noha Brüsszelben mostanában arról készítenek jelentéseket, hogyan lehetne csökkenteni a tolmácsolás és fordítás hihetetlen költségeit. Lesznek persze nagyobb kiadások is. A felvételi tárgyalások megnyitójára érkező politikusokat ír, német és olasz termelők tüntetése fogadta a Miniszterek Tanácsának épülete előtt. A feldühödött gazdák a közös agrárpolitika reformja ellen tiltakoztak. A spanyol külügyminiszter nem is tudta megállni, hogy saját protokollbeszédében célozzon arra: jó dolog a tagfelvétel, de Spanyolország emiatt egy fillérrel sem hajlandó kevesebbet kapni. Véget ért a mosolykorszak. Brüsszelben e héten még mindenki mosolygott egy utolsót, hogy aztán belevesse magát a kőkemény egyezkedéssel járó tárgyalásokba. Mostantól csupán az számít, egyetértünk-e az uniós állásfoglalások minden betűjével, grammra, milliméterre és másodpercre megfelelünk-e valamennyi EU- normának, és ha nem, mit teszünk, hogy már holnap vagy holnapután megfeleljünk. Az apró zökkenők ellenére a brüsszeli tanácskozásról végül mindenki elégedetten távozott. Az ebédet ezúttal nem késték le. Pécs Balázs Sopronból a schengeni óvodába MUNKATÁRSAINKTÓL Április 1-jétől nyugati szomszédunknál teljeskörűen életbe lépnek a schengeni egyezmény előírásai. Ez az osztrákok számára immár az ellenőrzés nélküli utazási szabadságot jelenti, a határok teljes megnyitását a schengeni partnerországok irányába (gyakorlatilag beszüntetik tehát tevékenységüket a határállomások a német és olasz vonalon), ám a változások több szempontból egyben szigorítást is okoznak. Ha osztrák területen illegális beutazót fognak el, 24 órán belül visszatoloncolhatják abba a schengeni tagállamba, ahonnan érkezett - ha kideríthető korábbi útvonala. Ausztria keleti határán viszont semmilyen módosulást nem jelent az egyezmény hatálybalépése, hiszen ott az ellenőrzés már eddig is a schengeni előírásoknak megfelelően történt. Krisán Attila ezredes, a határőrség szóvivője megerősítette: nyugati szomszédunk a gyakorlatban már hónapok óta alkalmazza a schengeni határőrzési rendszert. Így az utasoknak nem kell április 1-jétől szigorúbb ellenőrzésre számítaniuk. Az ezredes arról is tájékoztatott, hogy a schengeni határ valójában Hegyeshalomnál van. Itt már megtörtént az utasforgalom szétválasztása. A határátkelőn tíz sávot alakítottak ki, és úgynevezett piktogramok - rajzos feliratok - segítik az eligazodásban az EU állampolgárait, a magyarokat, illetve az Ausztriába vízummentesen és vízumkötelesen utazókat. Krisán szerint a magyarok a közepesen ellenőrzött állampolgárok közé tartoznak. Az utasforgalomban azok számíthatnak alapos átvizsgálásra, akik a vízumköteles sávot veszik igénybe. Ausztria a zöldhatáron is a schengeni normák szerint ellenőriz. Határőrséget állított fel keleti határánál, amelyet biztonságos őrzésre alkalmas technikai eszközökkel szerelt fel. A tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy Hegyeshalomnál hónapok óta nem kell várakozniuk az utasoknak, a nyugati országrész kisebb határátkelőin ugyanakkor nemritkán kényszerülnek várakozásra a magyarok. Az egyik legneuralgikusabb ponton, Sopronban például szűk az áteresztőképesség, a reggeli és a késő délutáni órákban mégis nagyon sok magyar állampolgár igyekszik átjutni a határon túli településekre. Naponta 120 diák utazik vonattal Sopronból Ausztria szak- és középiskoláiba. Általában a napi ingázókkal telik meg a két menetrend szerint közlekedő busz is. Néhány szülő pedig reggelente autóval viszi át kisgyermekét valamelyik határ közeli osztrák óvodába. K. J. E.-Sz. G. Megfeneklett a békefolyamat Washington a közvetítés feladását fontolgatja Izraelben ellentmondásos kommentárok sora hangzik el a közel-keleti békefolyamat kilátásairól. Jasszer Arafat „elvben” állítólag elfogadta az amerikai közvetítő javaslatot. TEL-AVIVI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az izraeli televízió hétfőn még úgy fogalmazott, hogy „talán hamarosan” kompromisszumos megoldás születik a megszállt területekről való csapatkivonulás ügyében. Ariél Saron miniszter, a „héják” képviselője, annyira biztosra vette a megegyezést, hogy elutasította a részvételt a döntő tárgyaláson Dennis Ross amerikai megbízottal. Késő estére azonban kiderült, hogy a küldetése kudarcát beismerő Ross már úton van hazafelé. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő ugyanis közölte vele, hogy az amerikaiak által javasolt 13 százalékos csapatkivonást elutasítja. A rögtönzött közvélemény-kutatások viszont azt tükrözik, hogy az izraeliek többsége helyeselné az amerikai javaslatok elfogadását. Pár órával később az amerikai külügyminisztérium szóvivője, James Rubin meglehetősen borúlátóan nyilatkozott, mondván: a közel-keleti békefolyamat nagyon szorult helyzetben van. Washington még nem adta fel közvetítői szerepét, „de határozottan fennáll ennek lehetősége is”. Az ellenzéki Munkapárt és a baloldali Merec még az éjszaka folyamán összegyűjtötte harminc képviselő szükséges aláírását, hogy a knesszetet (parlamentet) rendkívüli ülésre hívják össze „a kormány békét veszélyeztető politikája miatt”. Jasszer Arafat, aki „elvben” elfogadta az amerikai javaslatokat, Hollandiában utazott (ahol látogatást tett az Anna Frank Múzeumban), de még elutazása előtt kérte, hogy hívják egybe az Arab Liga külügyminiszteri tanácsát, majd egy, a békefolyamat megfenekléséről tárgyaló arab csúcsértekezletet. Úgy tűnik, egyedül Netanjahu miniszterelnök őrizte meg optimizmusát. Szó sincs válságról - mondta tegnap. „Először is a palesztinoknak kell teljesíteniük kötelezettségeiket, csak azután lesz szó minden másról. Az amerikaiak és mi is érdekes - sőt, nagyon érdekes - áthidaló javaslatokkal álltunk elő. Most mi is, ők is, tanulmányozzuk e javaslatokat” - fogalmazott igen diplomatikus módon a kormányfő, Yehuda Lahav Emelt fővel Hágába Szlovákia az országon belüli kisebbségekkel kapcsolatos problémákat is nyugodt szívvel a hágai bíróság elé vihetné. Miként a vízlépcső ügyében, ugyanúgy a kisebbségek ügyében is emelt fővel térhetne haza - jelentette ki kedden a Rádió Twist szlovák kereskedelmi adónak Árpád Tarnóczy, a Szlovák Köztársaság leendő budapesti nagykövete. A Vladimír Meciar vezette HZDS parlamenti frakciójához tartozó Tarnóczyt a rádió annak kapcsán kérdezte, hogy - bár Budapesttől még nem kapta meg az agrément-jét - nagyköveti posztját várhatóan olyan időszakban foglalja majd el - vélte a rádió amikor Magyarország és Szlovákia viszonyát még mindig a kisebbségek és a vízlépcső miatt fennálló feszültségek határozzák meg. Az MTI szerint azt mondta, hogy Hága „a végleges és egyben a legigazságosabb megoldást kínálná”. Kifejtette: Szlovákiában ily módon kellene például elejét venni „egy koszovói típusú helyzet” kialakulásának. „Igen, Hága elé kellene vinni az ügyet, mert Szlovákia nemzetiségi politikája mellett szóló érvek sokasága szavatolná a győzelmet. Hága után már csak a paragrafusok, a tények és a számok beszélnének arról, hogy ki mit adott a saját kisebbségeinek” - fejtette ki a leendő budapesti szlovák nagykövet. Bukaresti tétek Saját értékelése szerint Victor Ciorbea román kormányfő a korábbiaknál sokkal ravaszabb „bányászjárás” áldozata lett. A távozó miniszterelnök ezzel Petre Roman 1991. őszi erőszakos menesztésére utalt. Azok számára, akik valamennyire is ismerik a mai romániai belpolitikai helyzet kuszáltságát, Ciorbea hasonlata találónak tűnhet. Hiszen a személyes bosszúvágytól átitatott, több hónapon keresztül tartó lejáratási kampány sikertelen lett volna, ha a román politikai elit egy része nem nyúl ismét durvább eszközökhöz. A bukaresti szövetségi koalíciós válság azonban - a látszat ellenére - nem tavaly december óta tart, és okai egyik vagy másik menesztett miniszter, a szövetségből kilépett párt bosszújánál jóval mélyebben gyökereznek. Az 1996. novemberi választásokon egyik akkori ellenzéki párt sem szerzett parlamenti többséget. Emiatt olyan félig-meddig nagykoalíciót kellett létrehozni, amely akkoriban Románia külföldi imázsának kedvezett ugyan, ám hosszabb távon életképtelennek bizonyult. A koalíciós partnerek egy része hamarosan szereptévesztésbe került. Így történhetett, hogy a magukat szociáldemokrataként meghatározó demokrata pártiak reformot sürgető liberális orientációt vettek fel, s emiatt a nemzeti liberálisokat radikálisabb szerepre kényszeríttették. Liberális politikát színlelt a parasztpárt is - ennek egyik szárnya mindezt komolyan is vette, meg azt is, hogy lemondott hagyományos nemzeti irányultságáról. A kormányt pedig lehetőleg mindenki a háttérből szerette volna vezetni, miközben Ciorbea nem kívánt egyikük vagy másikuk kezében bábkormányfő lenni. Sikeres bukaresti román üzletember mondta el két héttel ezelőtti beszélgetésünk alkalmával: - Sajnálom Ciorbeát. Talpig becsületes, és azzal távozik majd a kormány éléről, amivel ide jött: a rajta levő öltönnyel. Az ilyenfajta tisztességet azonban Romániában sosem értékelték. A válság igazi oka a privatizálandó állami vagyon elosztása, a gazdasági kulcspozíciók megszerzése. Ciorbea menesztésével azonban a válság távolról sem ért véget. A konc elosztásáért a marakodás tovább folytatódik. Csak az erdélyi magyaroknak lesz esetleg nehezebb, ha a kisebbségi jogokért a legtöbb esetben következetesen kiálló, a nemzetközi vállalások teljesítését komolyan gondoló kormányfő helyét a parasztpárt „nemzetibb” szárnyából töltik majd be. Ami sajnos lehetségesnek látszik. Egy dologra azonban a romániai magyarság büszke lehet. Az RMDSZ a kimondottan balkáni szabályok szerint zajló bukaresti politikai csatározás során egyetlen olyan lépést sem tett, amelyért szégyenkeznie kellene. Ha nehezebb is lesz a sorsa, az nem az RMDSZ hozzá nem értésének köszönhető. Tudjuk, sovány vigasz ez. A választások előre hozatala egyre valószínűbbnek látszik. A bányászok nélküli bukaresti bányászjárásnak ez a másik következménye. Most úgy tűnik, új erőviszonyokat az előre hozott választások sem teremthetnek. A román politikai eliten a sor, hogy bebizonyítsa elkötelezettségét az ország érdekei, az európai és az euroatlanti integráció iránt. Mert valójában ez a tét. Mindez Magyarország szempontjából sem mindegy. Hiszen a magyar kormány már két héttel a Ciorbea-kabinet beiktatása után, Adrian Severin külügyminiszter 1996. decemberi látogatásakor jelezte: Budapest nagyon is érdekelt a szomszédos országok stabilitásában és európai elkötelezettségében, s ehhez kész támogatást is nyújtani. Persze ezt a szomszédoknak is akarniuk kell. És Románia esetében a bányászok nélküli „bányászjárás” ezen akarat kimutatásának nem éppen a legjobb eszköze. Tibori Szabó Zoltán Menyasszony, vőlegény ? Torgyán József,hű pártja jelmondatához, elszántan bővítené a családot. Nemrégiben még csak a kereszténydemokratákban fedezte fel édes gyermekeit. Most új kapcsolatban gondolkodik: a Fideszt nevezi menyasszonynak. Van az, úgy persze az intim szférában, hogy megfordul az emberrel a világ, s szinte azt sem tudja, mit beszél. Akit tegnap még ellensége - az MSZP - szívbéli gyermekének mondott, azt ma menyasszonyának kívánja. A vágyakozás nem látszik kölcsönösnek. Ám Torgyán kitartó. Hónapok óta mondogatja, hogy a nemzeti oldalnak össze kell fognia a liberálbolsevista kormányzat leváltására, s nem veszi kedvét, hogy a fiatal demokraták mindig azt üzenik: már összefogtak azzal, akivel lehet. De hangjuk szelídül. A Zeneakadémiát végzett Torgyánnak jó a hallása. Kövér László egy éve még a kisgazdákat nevezte pártja legnagyobb ellenfelének. Néhány napja viszont Deutsch Tamás a szokott elutasítás mellett pontosított is: a kisgazdák a Fideszt legfeljebb vőlegényként említhetik - mondta. Lehet ezt úgy értelmezni, hogy ha eljön az idő, megkeresik a szerintük pártában maradó, így feltétel nélkül karjaikba omló kisgazdákat? Lehet, de még nem kell. Nem tudni, könnyű választási flörtről, könnyelmű megjegyzésekről van-e szó, vagy egy bontakozó kapcsolatról. Házasságközvetítő már jelentkezett. Boross Péter szerint az MDF lehetne a híd, amelyen a Fidesz - MPP és a Független Kisgazdapárt találkozhatna. Korábban Giczy György jelentette be igényét hasonló szerepre. Pontonhíd lett, ami átsodródott az egyik partra, s most kissé gazdátlanul hányódik. Nem véletlen, hogy nem sikerül kapcsolatot teremteni két olyan pólus között, amit a közös ellenfélen kívül egyelőre semmi nem köt össze. Politikusok számára ez elégséges motiváció lehet ugyan, a választókat viszont csak akkor lehet meggyőzni arról, hogy egy számukra teljesen idegen pártra adják második fordulós szavazatukat, ha a közös ellenfelet démonizálják. Ezt szolgálta a ciklus közepének torgyáni hangja. Mára azonban visszalépett ettől. Lehet nem szeretni a mostani koalíciót, de démonizálni nehéz. Jellegzetessége, hogy ezt nem hagyja. Ahány éles társadalmi konfliktus volt, annyiszor lépett vissza. Ahányszor tüntettek ellene, annyiszor engedett. De ha nem a gonosz elleni keresztes hadjárat, akkor mi hozhatná össze a Fideszt a kisgazdákkal? A Fidesz például gazdaságfejlesztési, a kisgazdák vidékfejlesztési csúcsminisztériumot kívánnának. Miféle kétcsúcsú megoldás képzelhető itt el? Azt is lehetne gondolni, nem szabad komolyan venni a kisgazda javaslatot. Pedig ez nem így van. Könnyen lehet, hogy Torgyán József körültekintően számol. Jó egy éve sulykolja a közvéleménybe, hogy elmúltak féregirtó indulatai, nem fogadta Csurka ajánlatát, eltávolította G. Nagynét, s most plakátra írja, hogy a Fidesszel egy családba tartozik. Koalícióképesnek mutatja magát. Kerül, amibe kerül. A Fidesz helyzete bonyolultabb. Választóik nem kedvelik a kisgazdákat. Orbán Viktornak akadtak ugyan a közelmúltban torgyános megjegyzései idegenszerű kormányról, a magyar kultúra tudatos rombolásáról, de Torgyánban végképp nincs semmi fideszes. És mégis: mi történik, ha kölcsönösen nem marad számukra más társ a házassághoz, csak a másik? Torgyán úgy tesz, mint aki tudja a választ. A Fidesz úgy, mint aki nem. Nagy N. Péter