Népszabadság, 1998. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-01 / 77. szám

NÉPSZABAD­S­Á­G KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1998. ÁPRILIS 1., SZERDA 3 A hatok is asztalhoz ültek Kedden Brüsszelben hazánkkal is meg­kezdődtek az immár kétoldalú keretek közt folyó európai uniós tagfelvételi tár­gyalások. A találkozón a magyar dele­gációt vezető Kovács László külügymi­niszter is felszólalt. BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kovács megnyitóbeszédében felsorolt né­hány kérdést, amelyek a csatlakozási tár­gyalások „központi elemeit” képezik majd, hazánk várhatóan e területeken igényel majd átmeneti időszakokat. Ide tartozik a mezőgazdaság, a közlekedés, a környezet­védelem és az infrastruktúra-fejlesztés. A külügyminiszter a hazánk előtt álló kihívá­sok között említette még a területi és szoci­ális aránytalanságok csökkentését, a kis- és középvállalatok helyzetének megerősíté­sét, valamint egyes szektorokban a ver­senyképesség növelését. Nehézséget okoz az is, hogy Magyarországon az egy főre ju­tó GDP jelentősen elmarad az EU-átlagtól. Mindennek ellenére hazánk nem kívánja kivonni magát egyetlen közösségi politika alól sem, és egyetlen EU-szabályozás alól sem kér állandó kivételt. Sajtótájékoztatóján a külügyminiszter kitért a Romániához és Szlovákiához fű­ződő viszonyra is. Elmondta, hogy Ma­gyarország teljes mértékben támogatja a szomszédos államok mielőbbi EU-, illetve NATO-csatlakozását. A felvételi követel­ményeket ugyanakkor nem a magyarok szabták meg, és nem is ők ítélik meg azok betartását. Ciorbea román kormányfő le­mondásával kapcsolatban Kovács leszö­gezte: nem számít jelentős változásra a magyar-román kapcsolatokban és reméli, hogy fennmarad a jelenlegi bukaresti koa­líció. Magyarországra emeli poharát a brit külügyminiszter mti- külföldi képszolgálat Öt perc ebéd előtt A keddi nap ízelítőt adott az EU-vezetőknek a rájuk váró nehéz­ségekből. Cook brit külügyminiszter arra kérte a Brüsszelben összegyűlt kollégákat: legfeljebb öt percig beszéljenek, külön­ben lekésik az ebédet. Huszonhat miniszter szorozva öt perccel, az két óra 10 perc! Ha a bővítéssel - hosszú távon persze - a ti­zenötök unióját huszonhatok Európájává változtatjuk, így néz majd ki egy mindennapos tanácskozás. Cooknak időnként fe­gyelmeznie kellett, és abban sem lehetünk biztosak, hogy a tag­államokban ezentúl csak szűkszavú politikusokat választanak meg. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a magyar is hivatalos nyelv le­gyen? - érdeklődött egy külföldi újságíró Kovács külügyminisz­tertől, aki aligha nyugtatta meg a riportert, amikor igennel vála­szolt. A finn is EU-nyelv lett, miért ne lenne az a magyar is? - ér­velt, és természetesen igaza volt, noha Brüsszelben mostanában arról készítenek jelentéseket, hogyan lehetne csökkenteni a tol­mácsolás és fordítás hihetetlen költségeit. Lesznek persze nagyobb kiadások is. A felvételi tárgyalások megnyitójára érkező politikusokat ír, német és olasz termelők tün­tetése fogadta a Miniszterek Tanácsának épülete előtt. A feldühö­dött gazdák a közös agrárpolitika reformja ellen tiltakoztak. A spanyol külügyminiszter nem is tudta megállni, hogy saját proto­­kollbeszédében célozzon arra: jó dolog a tagfelvétel, de Spanyol­­ország emiatt egy fillérrel sem hajlandó kevesebbet kapni. Véget ért a mosolykorszak. Brüsszelben e héten még mindenki mosolygott egy utolsót, hogy aztán belevesse magát a kőkemény egyezkedéssel járó tárgyalásokba. Mostantól csupán az számít, egyetértünk-e az uniós állásfoglalások minden betűjével, gramm­ra, milliméterre és másodpercre megfelelünk-e valamennyi EU- normának, és ha nem, mit teszünk, hogy már holnap vagy hol­napután megfeleljünk. Az apró zökkenők ellenére a brüsszeli tanácskozásról végül mindenki elégedetten távozott. Az ebédet ezúttal nem késték le. Pécs Balázs Sopronból a schengeni óvodába MUNKATÁRSAINKTÓL Április 1-jétől nyugati szomszédunknál teljeskörűen életbe lépnek a schengeni egyezmény előírásai. Ez az osztrákok számára immár az ellenőrzés nélküli utazási szabadságot jelenti, a határok teljes megnyitását a schengeni partner­­országok irányába (gyakorlatilag be­szüntetik tehát tevékenységüket a határ­­állomások a német és olasz vonalon), ám a változások több szempontból egy­ben szigorítást is okoznak. Ha osztrák területen illegális beutazót fognak el, 24 órán belül visszatoloncolhatják abba a schengeni tagállamba, ahonnan érkezett - ha kideríthető korábbi útvonala. Ausztria keleti határán viszont sem­milyen módosulást nem jelent az egyez­mény hatálybalépése, hiszen ott az el­lenőrzés már eddig is a schengeni előírá­soknak megfelelően történt. Krisán Atti­la ezredes, a határőrség szóvivője meg­erősítette: nyugati szomszédunk a gya­korlatban már hónapok óta alkalmazza a schengeni határőrzési rendszert. Így az utasoknak nem kell április 1-jétől szigo­rúbb ellenőrzésre számítaniuk. Az ezredes arról is tájékoztatott, hogy a schengeni határ valójában Hegyesha­lomnál van. Itt már megtörtént az utas­­forgalom szétválasztása. A határátkelőn tíz sávot alakítottak ki, és úgynevezett piktogramok - rajzos feliratok - segítik az eligazodásban az EU állampolgárait, a magyarokat, illetve az Ausztriába ví­zummentesen és vízumkötelesen utazó­kat. Krisán szerint a magyarok a közepe­sen ellenőrzött állampolgárok közé tar­toznak. Az utasforgalomban azok szá­míthatnak alapos átvizsgálásra, akik a ví­zumköteles sávot veszik igénybe. Auszt­ria a zöldhatáron is a schengeni normák szerint ellenőriz. Határőrséget állított fel keleti határánál, amelyet biztonságos őr­zésre alkalmas technikai eszközökkel szerelt fel. A tapasztalatok egyébként azt mutat­ják, hogy Hegyeshalomnál hónapok óta nem kell várakozniuk az utasoknak, a nyugati országrész kisebb határátkelőin ugyanakkor nemritkán kényszerülnek várakozásra a magyarok. Az egyik leg­neuralgikusabb ponton, Sopronban pél­dául szűk az áteresztőképesség, a regge­li és a késő délutáni órákban mégis na­gyon sok magyar állampolgár igyekszik átjutni a határon túli településekre. Na­ponta 120 diák utazik vonattal Sopronból Ausztria szak- és középiskoláiba. Általá­ban a napi ingázókkal telik meg a két me­netrend szerint közlekedő busz is. Néhány szülő pedig reggelente autóval viszi át kis­gyermekét valamelyik határ közeli osztrák óvodába. K. J. E.-Sz. G. Megfeneklett a békefolyamat Washington a közvetítés feladását fontolgatja Izraelben ellentmondásos kommentá­rok sora hangzik el a közel-keleti béke­folyamat kilátásairól. Jasszer Arafat „elvben” állítólag elfogadta az ameri­kai közvetítő javaslatot. TEL-AVIVI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az izraeli televízió hétfőn még úgy fogal­mazott, hogy „talán hamarosan” kompro­misszumos megoldás születik a megszállt területekről való csapatkivonulás ügyé­ben. Ariél Saron miniszter, a „héják” kép­viselője, annyira biztosra vette a meg­egyezést, hogy elutasította a részvételt a döntő tárgyaláson Dennis Ross amerikai megbízottal. Késő estére azonban kiderült, hogy a küldetése kudarcát beismerő Ross már úton van hazafelé. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő ugyanis közölte vele, hogy az amerikaiak által javasolt 13 szá­zalékos csapatkivonást elutasítja. A rög­tönzött közvélemény-kutatások viszont azt tükrözik, hogy az izraeliek többsége helyeselné az amerikai javaslatok elfoga­dását. Pár órával később az amerikai külügy­minisztérium szóvivője, James Rubin meglehetősen borúlátóan nyilatkozott, mondván: a közel-keleti békefolyamat nagyon szorult helyzetben van. Washing­ton még nem adta fel közvetítői szerepét, „de határozottan fennáll ennek lehetősége is”. Az ellenzéki Munkapárt és a balolda­li Merec még az éjszaka folyamán össze­gyűjtötte harminc képviselő szükséges aláírását, hogy a knesszetet (parlamentet) rendkívüli ülésre hívják össze „a kor­mány békét veszélyeztető politikája mi­att”. Jasszer Arafat, aki „elvben” elfogad­ta az amerikai javaslatokat, Hollandiában utazott (ahol látogatást tett az Anna Frank Múzeumban), de még elutazása előtt kér­te, hogy hívják egybe az Arab Liga kül­ügyminiszteri tanácsát, majd egy, a béke­folyamat megfenekléséről tárgyaló arab csúcsértekezletet. Úgy tűnik, egyedül Netanjahu mi­niszterelnök őrizte meg optimizmusát. Szó sincs válságról - mondta tegnap. „Először is a palesztinoknak kell teljesí­teniük kötelezettségeiket, csak azután lesz szó minden másról. Az amerikaiak és mi is érdekes - sőt, nagyon érdekes - áthidaló javaslatokkal álltunk elő. Most mi is, ők is, tanulmányozzuk e javaslato­kat” - fogalmazott igen diplomatikus módon a kormányfő, Yehuda Lahav Emelt fővel Hágába Szlovákia az országon belüli kisebbsé­gekkel kapcsolatos problémákat is nyu­godt szívvel a hágai bíróság elé vihetné. Miként a vízlépcső ügyében, ugyanúgy a kisebbségek ügyében is emelt fővel térhetne haza - jelentette ki kedden a Rádió Twist szlovák kereskedelmi adó­nak Árpád Tarnóczy, a Szlovák Köztár­saság leendő budapesti nagykövete. A Vladimír Meciar vezette HZDS par­lamenti frakciójához tartozó Tarnóczyt a rádió annak kapcsán kérdezte, hogy - bár Budapesttől még nem kapta meg az agrément-jét - nagyköveti posztját vár­hatóan olyan időszakban foglalja majd el - vélte a rádió amikor Magyarország és Szlovákia viszonyát még mindig a ki­sebbségek és a vízlépcső miatt fennálló feszültségek határozzák meg. Az MTI szerint azt mondta, hogy Hága „a végleges és egyben a legigazságosabb megoldást kínálná”. Kifejtette: Szlováki­ában ily módon kellene például elejét venni „egy koszovói típusú helyzet” ki­alakulásának. „Igen, Hága elé kellene vinni az ügyet, mert Szlovákia nemzeti­ségi politikája mellett szóló érvek soka­sága szavatolná a győzelmet. Hága után már csak a paragrafusok, a tények és a számok beszélnének arról, hogy ki mit adott a saját kisebbségeinek” - fejtette ki a leendő budapesti szlovák nagykövet. Bukaresti tétek Saját értékelése szerint Victor Ciorbea román kormányfő a koráb­biaknál sokkal ravaszabb „bányászjárás” áldozata lett. A távozó mi­niszterelnök ezzel Petre Roman 1991. őszi erőszakos menesztésére utalt. Azok számára, akik valamennyire is ismerik a mai romániai belpolitikai helyzet kuszáltságát, Ciorbea hasonlata találónak tűn­het. Hiszen a személyes bosszúvágytól átitatott, több hónapon ke­resztül tartó lejáratási kampány sikertelen lett volna, ha a román po­litikai elit egy része nem nyúl ismét durvább eszközökhöz. A bukaresti szövetségi koalíciós válság azonban - a látszat elle­nére - nem tavaly december óta tart, és okai egyik vagy másik me­nesztett miniszter, a szövetségből kilépett párt bosszújánál jóval mélyebben gyökereznek. Az 1996. novemberi választásokon egyik akkori ellenzéki párt sem szerzett parlamenti többséget. Emiatt olyan félig-meddig nagykoalíciót kellett létrehozni, amely akkori­ban Románia külföldi imázsának kedvezett ugyan, ám hosszabb tá­von életképtelennek bizonyult. A koalíciós partnerek egy része hamarosan szereptévesztésbe ke­rült. Így történhetett, hogy a magukat szociáldemokrataként megha­tározó demokrata pártiak reformot sürgető liberális orientációt vet­tek fel, s emiatt a nemzeti liberálisokat radikálisabb szerepre kény­szeríttették. Liberális politikát színlelt a parasztpárt is - ennek egyik szárnya mindezt komolyan is vette, meg azt is, hogy lemondott ha­gyományos nemzeti irányultságáról. A kormányt pedig lehetőleg mindenki a háttérből szerette volna vezetni, miközben Ciorbea nem kívánt egyikük vagy másikuk kezében bábkormányfő lenni. Sikeres bukaresti román üzletember mondta el két héttel ezelőtti beszélgetésünk alkalmával: - Sajnálom Ciorbeát. Talpig becsületes, és azzal távozik majd a kormány éléről, amivel ide jött: a rajta levő öltönnyel.­­ Az ilyenfajta tisztességet azonban Romániában sosem értékelték. A válság igazi oka a privatizálandó állami vagyon elosztása, a gazdasági kulcspozíciók megszerzése. Ciorbea menesztésével azon­ban a válság távolról sem ért véget. A konc elosztásáért a marakodás tovább folytatódik. Csak az erdélyi magyaroknak lesz esetleg nehe­zebb, ha a kisebbségi jogokért a legtöbb esetben következetesen ki­álló, a nemzetközi vállalások teljesítését komolyan gondoló kor­mányfő helyét a parasztpárt „nemzetibb” szárnyából töltik majd be. Ami sajnos lehetségesnek látszik. Egy dologra azonban a romániai magyarság büszke lehet. Az RMDSZ a kimondottan balkáni szabályok szerint zajló bukaresti politikai csatározás során egyetlen olyan lépést sem tett, amelyért szégyenkeznie kellene. Ha nehezebb is lesz a sorsa, az nem az RMDSZ hozzá nem értésének köszönhető. Tudjuk, sovány vigasz ez. A választások előre hozatala egyre valószínűbbnek látszik. A bá­nyászok nélküli bukaresti bányászjárásnak ez a másik következmé­nye. Most úgy tűnik, új erőviszonyokat az előre hozott választások sem teremthetnek. A román politikai eliten a sor, hogy bebizonyítsa elkötelezettségét az ország érdekei, az európai és az euroatlanti in­tegráció iránt. Mert valójában ez a tét. Mindez Magyarország szempontjából sem mindegy. Hiszen a magyar kormány már két héttel a Ciorbea-kabinet beiktatása után, Adrian Severin külügyminiszter 1996. decemberi látogatásakor je­lezte: Budapest nagyon is érdekelt a szomszédos országok stabilitá­sában és európai elkötelezettségében, s ehhez kész támogatást is nyújtani. Persze ezt a szomszédoknak is akarniuk kell. És Románia esetében a bányászok nélküli „bányászjárás” ezen akarat kimutatá­sának nem éppen a legjobb eszköze. Tibori Szabó Zoltán Menyasszony, vőlegény ? Torgyán József,hű pártja jelmondatához, elszántan bővítené a csalá­dot. Nemrégiben még csak a kereszténydemokratákban fedezte fel édes gyermekeit. Most új kapcsolatban gondolkodik: a Fideszt ne­vezi menyasszonynak. Van az, úgy persze az intim szférában, hogy megfordul az emberrel a világ, s szinte azt sem tudja, mit beszél. Akit tegnap még ellensége - az MSZP - szívbéli gyermekének mon­dott, azt ma menyasszonyának kívánja. A vágyakozás nem látszik kölcsönösnek. Ám Torgyán kitartó. Hónapok óta mondogatja, hogy a nemzeti oldalnak össze kell fognia a liberálbolsevista kormányzat leváltására, s nem veszi kedvét, hogy a fiatal demokraták mindig azt üzenik: már összefogtak azzal, akivel lehet. De hangjuk szelídül. A Zeneakadémiát végzett Torgyánnak jó a hallása. Kövér László egy éve még a kisgazdákat nevezte pártja legna­gyobb ellenfelének. Néhány napja viszont Deutsch Tamás a szokott elutasítás mellett pontosított is: a kisgazdák a Fideszt legfeljebb vő­legényként említhetik - mondta. Lehet ezt úgy értelmezni, hogy ha eljön az idő, megkeresik a szerin­tük pártában maradó, így feltétel nélkül karjaikba omló kisgazdákat? Lehet, de még nem kell. Nem tudni, könnyű választási flörtről, könnyelmű megjegyzé­sekről van-e szó, vagy egy bontakozó kapcsolatról. Házasságköz­vetítő már jelentkezett. Boross Péter szerint az MDF lehetne a híd, amelyen a Fidesz - MPP és a Független Kisgazdapárt találkozhat­na. Korábban Giczy György jelentette be igényét hasonló szerepre. Pontonhíd lett, ami átsodródott az egyik partra, s most kissé gazdát­lanul hányódik. Nem véletlen, hogy nem sikerül kapcsolatot teremteni két olyan pólus között, amit a közös ellenfélen kívül egyelőre semmi nem köt össze. Politikusok számára ez elégséges motiváció lehet ugyan, a választókat viszont csak akkor lehet meggyőzni arról, hogy egy szá­mukra teljesen idegen pártra adják második fordulós szavazatukat, ha a közös ellenfelet démonizálják. Ezt szolgálta a ciklus közepének torgyáni hangja. Mára azonban visszalépett ettől. Lehet nem szeret­ni a mostani koalíciót, de démonizálni nehéz. Jellegzetessége, hogy ezt nem hagyja. Ahány éles társadalmi konfliktus volt, annyiszor lé­pett vissza. Ahányszor tüntettek ellene, annyiszor engedett. De ha nem a gonosz elleni keresztes hadjárat, akkor mi hozhatná össze a Fideszt a kisgazdákkal? A Fidesz például gazdaságfejleszté­si, a kisgazdák vidékfejlesztési csúcsminisztériumot kívánnának. Miféle kétcsúcsú megoldás képzelhető itt el? Azt is lehetne gondolni, nem szabad komolyan venni a kisgazda ja­vaslatot. Pedig ez nem így van. Könnyen lehet, hogy Torgyán József körültekintően számol. Jó egy éve sulykolja a közvéleménybe, hogy elmúltak féregirtó indulatai, nem fogadta Csurka ajánlatát, eltávolítot­ta G. Nagynét, s most plakátra írja, hogy a Fidesszel egy családba tar­tozik. Koalícióképesnek mutatja magát. Kerül, amibe kerül. A Fidesz helyzete bonyolultabb. Választóik nem kedvelik a kis­gazdákat. Orbán Viktornak akadtak ugyan a közelmúltban tor­­gyános megjegyzései idegenszerű kormányról, a magyar kultúra tu­datos rombolásáról, de Torgyánban végképp nincs semmi fideszes. És mégis: mi történik, ha kölcsönösen nem marad számukra más társ a házassághoz, csak a másik? Torgyán úgy tesz, mint aki tudja a választ. A Fidesz úgy, mint aki nem. Nagy N. Péter

Next