Népszabadság, 1998. április (56. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-20 / 92. szám

14 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1998. ÁPRILIS 20., HÉTFŐ Egy vásott kölök, Kazimir, hetvenéves Csikágó szülötte. A Nefelejcs utcai apá­cákhoz járt. Ott ízlelte meg először an­nak örömét, ha nézik a színpadon. Krúdynak a Tiszaeszlári Solymosi Esz­terében 1882. június 19-én, amikor a fo­lyóból előkerül egy női holttest, Vay György, tiszaeszlári csendbiztos: „Hej, Kazimir! Hej, Szentesi! - kiáltotta a kedvenc pandúrjai nevét. ” Vagyis a ren­dező nyírségi hajdúk leszármazottja. A Ligetben Erdélyi Mihálynál vizesnyol­cas, föllocsolja a padlatot, hogy ne po­rozzék, kannából ivóvizet kínál a nagy­érdeműnek. Noha a lexikonok úgy tud­ják, hogy a főiskola elvégeztével (1953) a Nemzetihez került rendezőnek, élet­rajza kacskaringósabb. Szegeden a Körbl család albérlője — a kotnyeles házigyerekből utóbb Körmendi János jellemszínész lesz —, Kazimir beáll Lehotay Árpád színiiskolájába. Salamon Béla szeme megakad rajta egy szegedi élelmiszerbeszerző vendég­­szereplésekor. Maga mellé csábítja, fel­lép vele tréfákban, egyfelvonásosok­­ban, harmadrendű mozikban. Köztük Szőke Szakáll Vonósnégyes című bohó­zatában. Gyakorlatos színészként ját­szik Szalay Károly igazgatónál (Pécs), Erdélyi Miskánál (a Józsefvárosi Szín­házban), Balogh László társulatánál (Vác), tapsolhat Kazimirnak Baja, Kecskemét, Szolnok, Kiskörös, Győr, Sopron, Szombathely közönsége. 1946—1947—1948-ban Szegeden, Leho­tay mellett a Cyranóban gascogne-i le­gény, Pincér a Sybillben. Jelentkezik a főiskolára. Színésznek. Gellért Endre kijelenti: Maga színész! Nincs mit ta­nulnia színészként. Belekóstol a rende­zésbe. Kende István kinevezi a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójává. Fél évet leszolgál, majd jelentkezik Mészöly Ti­bornál Miskolcon. Kazimir miskolci fő­rendezőként megrendezte Szophoklész Antigonéját, majd rövidesen a városli­geti kiállítási csarnokban belekezdett a klasszikus tragédiák felújításába. Kazimir görögpótlójának elindulásá­hoz megjegyzendő, hogy Németh Antal rendezésében 1943-ban Kiss Ferenc a Nemzetiben Szophoklésztől az Oedipus királyt és Oedipus Kolonosbant egy es­tén eljátszotta. A magyar dagályhoz hozzáillesztették a birodalmi dagályt. A görögök kiszellőztetése a játékrendből ennek is következménye volt. Az Antigonéról szabatosan írja Gábor Miklós: „Kazimir Károly rendező fülét pedig jól meg kéne ráncigálni művészi szörnyűségeiért (...), de kezet kell csó­kolni azért a durvaságért, amellyel ak­tuálissá tette ezt a drámát.” Gábor felnőttként látta az előadást, én színházi serdülőként. Gábor áthallotta, át akarta hallani utólag Szophoklészen Rákosi Mátyást, én csak a redőzött szí­nes hálóingeket láttam, valamint azt hallottam, hogy verset énekelnek vidé­kiesen. Utóbb a városligeti kiállítási csarnokban esélyi ruhás szereplőkkel felújította, ekkor Tőkés Anna búgta-ra­­jongta Iocastét, félreérthetetlenné lett nekem is, mennyire modern ez az antik. Kazimir váltót állított a műsorrenden. Viszonylagossá tette a lőszerheveder partizánhősök és overallos traktoros naivák színpadi létjogosultságát. Hal­kan, bizonytalanul azt közölte: a szín­ház nem a Szabad Nép-félóra folytatása más eszközökkel. A színház fejedel­mekkel pörlekedik, Istenekkel társalko­­dik. Hamarosan örökbe fogadta a világ­­irodalmat. Kazimir fölemelte magához az emberiség nagy mítoszait. A Hábetler családot követően a Gilgames eposzhoz fordult. Kazimirnak köszön­hető, hogy Örkény színdarabot írt Tóték című filmnovellából készített kisregé­nyéből, mi több. Kazimir érdeme, hogy Örkény nemcsak elkészítette a dráma­változatot, de be is lehetett mutatni a nyilvánosságnak. Fejes és a Gilgames, Örkény és a szamuráj dráma, Ohlopkov kávéházi körszínpada 1935 Moszkvájá­ból és 1954-es repríze után valamint a Karagöz egymást kizáró, egymást még­is föltételező teátrális igyekezetek. Ka­zimir munkássága lenyeletlen­­megemésztetlen-kikerült vonulata szín­háztörténetünknek. Kibővítette az isme­retanyagot. Tágított a színházi horizon­ton. Beemelte a gyakorlatba a színház­­történet olyan irányultságait, amelyek mindaddig volapükul szóltak a magyar színháznak. Illetve. Egy nyáron Kazimir levezényelte a városligeti kiállítási csarnokban a nő­­színházat. Műsorra vette azt a szamuráj­drámát, amelynek europaizált változata Kállay Miklós átiratában működött (A roninok kincse, 1936 Ránki György, 1942-ben Losonczy Dezső zenéjével) Németh Antal rendezésében, Milloss Aurél mozdulati stilizációjával, s Jaschik Álmosnak Körösfői Kiersch Aladáron átszűrt turáni távol-keletisé­­gén. Kállay honosítása ugyanúgy elhí­­resült, mint ugyanezen közreműködők­kel a Bajor Gizi főszerepelte Shih I Hsiung-darab (Gyémántpatak kisasz­­szony, 1936), vagy korábban a Hevesi rendezte Klabund-földolgozta Krétakör (1927, Nemzeti Kamaraszínház, a Paulay Ede utcában), ezek szervesebb darabjai lettek a honi színházkultúra le­gendáriumának, mint az eredeti kré­takördráma vagy a brechti átdolgozású Kaukázusi krétakör. Mi szervül, mi nem? Igaz, ami igaz: Kazimir gyorstalpaló tanfolyamokon futott és futtatott ke­resztül kultúrákon és mitológiákon. Nyári mítoszpótlói valóságos TIT-kur­­zusok voltak: tanuljuk meg gyorsan, rö­viden idegen népek ősi kultúráját! Túl sebesen, túl ütemesen száguldott át mitológiákon, semmint megérhetett volna következménye. Kitűzte. Meg­rendezte. Kipipálta. Jöhetett a követke­ző. Jött is a következő nyáron. Kazimir büszkén előrevetette tekintetét a követ­kező nagy feladatra. Csak körül nem nézett és maga mögé nem pillantott, hogy követik-e, hasznosítják-e kísérle­teit. Megindította ókori drámák hazai re­neszánszát. Fontos tett volt. Kitágította a műsorrendet. De fontos volt azért is, mert hadat üzent az akkor elevenen el­terpeszkedő naturalista színjátszásnak. Színésznek, rendezőnek, közönségnek egyaránt szüksége volt a tréningre. Szükség volt az emelkedettebb kifeje­zésre, az emelkedettebb eszmékre, vala­mint arra, hogy a históriai ruházat alatt megtalálja néző is, színház is a mának szólót, ókoriban az aktuálist. Kazimirnak ebből a görög dráma iránti vonzalmából bontakozott ki a ké­sőbbi Thália. Az antikvitás volt a for­mai alap, erre alapozta azután Pagogyint és Sartre-t, Fejes Endrét és Brechtet. Újabb kísérlet: a színpadjainkon ritka Goethét megrendezni. Fogas kérdés: miért mostoha a magyar színi kultúra bizonyos szerzőkhöz? Miért nem roko­nul Corneille, amikor Shakespeare jó­formán egy a magyar drámaírók közül? Miért nem szívódik föl a természetes művészi vérkeringésbe Racine, holott kortársa, Moliére színházi múltunknak kezdeteitől él és hat? Miért ritka vendég Calderon, jóllehet Lope de Vega ottho­nos? Messzire vezetne arról elmélkedni, hogy a merőben verbális, csakis a szóra építő drámafajtától miért idegenkedik a magyar színész. Kazimir keresztbeojtott színházi ha­tásokat. Füves vetésforgót csinált Thália kertjéből. Ő lett a magyar szín­házművészet Micsurinja. Amit elvetett, abból kikelt utódcsapata. Nem egyenes a leszármazás a mai értékborzolók és az új hangsúlyokat kereső Kazimir között. Az ő színházi rendetlenkedései a ma­gyar színházi rendezés szabadságharca­ihoz tartoznak. Most hetvenéves. Semmi nem mutat arra, hogy megöregedett volna. Még sok ijesztő fejtetőre állítást várhatunk tőle. M. G. P. MTI-FOTÓ antenna hungária MEGHÍVÓ Az Antenna Hungária Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Részvénytársaság (székhelye: Budapest XI., Petzvál József u. 31-33.) értesíti tisztelt részvényeseit, hogy az 1998. évi rendes KÖZGYŰLÉSÉT 1998. május 27-én 10.00 órai kezdettel tartja az Antenna Hungária Rt Központjában (1119 Budapest XL, Petzvál József u. 31-33.) A közgyűlés napirendje: 1. Az igazgatóság beszámolója az 1997. üzleti év tevékenységéről, indítvány a mérleg és eredménykimutatás megállapítására, a nyereség felosztására, az osztalék megállapítására. 2. A felügyelőbizottság jelentése a számadás, a mérleg és a nyereségfelosztási indítvány megvizsgálásáról. 3. Könyvvizsgáló jelentése a mérleg és eredménykimutatásról, hitelesítő záradék. 4. Az 1997. évi mérlegbeszámoló elfogadása és az éves nyereség felosztása. 5. Az 1998. évi üzleti terv jóváhagyása. 6. Az alaptőke zártkörű felemelése. 7. Az alapító okirat módosítása. 8. Az igazgatóság, felügyelőbizottság - a dolgozók által választott tagok kivételével - tagjainak, a könyvvizsgálónak, a vezérigazgatónak megválasztása, visszahívása, továbbá díjazásuk megállapítása. A társasággal munkaviszonyban álló igazgatósági tagokkal és a vezérigazgatóval kapcsolatos alapvető munkáltatói jogok gyakorlása. A regisztráció a közgyűlés helyszínén 9.00 órától történik. Regisztráláskor a részvénytulajdonosok vagy meghatalmazottaik a tulajdonosi, illetve meghatalmazotti minőségüket az alapító okiratban foglaltaknak megfelelően és személyi igazolványuk felmutatásával, meghatalmazás átadásával igazolni kötelesek. A közgyűlésen az a részvényes vehet részt és élhet szavazati jogával, aki a közgyűlés napját megelőző munkanapon (azaz 1998. május 26-án 14.00 óráig) tulajdonosként a részvénykönyvbe bejegyzésre kerül. A részvényesek szavazati jogukat az alapító okirat rendelkezései szerint - a helyszínen meghatározott módon - gyakorolhatják. A közgyűlés határozatképtelensége esetén a megismételt közgyűlés az Antenna Hungária Rt. Központjában (1119 Budapest, Petzvál József u. 31-33.), változatlan napirenddel 1998. május 29-én 10.00 órai kezdettel kerül megtartásra. A megismételt közgyűlés a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. Felhívjuk részvényeseink szíves figyelmét, hogy a jogszabályi és az alapító okirat­változásnak megfelelően a közgyűlésre külön névre szóló meghívót nem kapnak Antenna Hungária Rt. Igazgatósága

Next