Népszabadság, 1998. szeptember (56. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-26 / 226. szám
NÉPSZABADSÁG KÖNYVSZEMLE 1998. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT 37 KÖNYVES MŰHELYEK_______________ Balassi Kiadó A Balassi Kiadó 1991-ben alakult három tulajdonossal és egy alkalmazottal. Érdeklődési köre kezdettől az irodalmi, szaktudományos, művelődéstörténeti, művészettörténeti művekre összpontosul. Ma már 26 munkatárssal négy folyóiratot gondoz, az Irodalomtörténeti Közleményeket, a Literatúrát, a Filológiai Közlönyt és az Európai Szemmelt, évente 100-110 művet jelentet meg, boltja van, árbevétele megközelíti a százmilliót. Kőszeghy Péter, a kiadó vezetője azt mondja, hogy a Balassi az Akadémiai profilját vette át: kiadványainak 60-65 százaléka egyértelműen olyan típusú munka, amely a rendszerváltás előtt csak az Akadémiainál jelenhetett volna meg. Gondolom, erre az adott lehetőséget, hogy akkoriban az Akadémiai Kiadó körül némi zavar támadt. Azóta azonban talpra állt. Nem akarta visszaszerezni, amit elveszített? - A szakma normalizálódásának egyik jele, hogy a piac felosztása nagyjából befejeződött, és a kiadók megtalálták a maguk arculatát. Vagyis meglehetős pontossággal definiálható, hogy ki mivel foglalkozik, nem zavarjuk egymás köreit. A halmazok közti átfedés olyan kicsi, hogy azt jóindulatú egyeztetéssel rendezhetjük. - Mi az, amit még a normalizálódás jelének tekint? - A legfontosabb a könyvterjesztés, a kereskedelem anomáliáinak csökkenése. Ez akkor is igaz, ha most is megtörténik, hogy még a legjelentősebb nagykereskedők sem fizetnek határidőre, vagy hogy jóval kevesebb példányszámot forgalmazhatunk a segítségükkel, mint amennyi elvárható volna, s megalapozná a kiadó biztonságérzetét. Az is fontos, hogy elsősorban a könyvtermés döntő többségét előállító 20 legfontosabb kiadó, köztük a mienk is, tisztességesen prosperál, de legalábbis kikerült a bukással fenyegető helyzetből. Ami érzékelhetően visszahat a szakma egészére. - Hány példányt adnak el egy-egy könyvükből? - Kiadványaink 60 százalékát szigorúan tudományos célú művek jelentik. Irodalomtörténeti, művelődéstörténeti források, kritikai kiadások, egyetemi segédkönyvek, latin, német, angol, olasz és francia nyelvű tanulmánykötetek. Olyanok tehát, amilyenekből itthon és külföldön együttvéve sem tudunk 6000-8000 példánynál többet eladni. - Az ilyen művek a kiadónak is, a vásárlónak is sokba kerülnek, anélkül, hogy kifizetnék magukat. Miből él akkor a Balassi? - Támogatás és megfontolt keresztfinanszírozás, vagyis a keresett művek hasznának visszaforgatása nélkül nem boldogulhatnánk. - A kereskedés nem segít? - Valamennyit feltétlenül. Két csatornát használunk. Az egyik a hagyományos, nagykereskedőknek és üzlethálózattal rendelkező cégeknek adunk el. Ez a forgalmunk 45-50 százalékát adja. A másik a nagyon sok munkát igénylő közvetlen forgalmazás. Vidéki, illetve főiskolai, egyetemi könyvtárak ellátása, magánszemélyek rendeléseinek a kielégítése, illetőleg az export. Megszerveztük a Balassi Kiadó Olvasókörét, tagjai - magánszemélyek és intézmények - 20 százalék kedvezményt kapnak az ajánlólistánkon feltüntetett művek árából. Az exporthoz pedig kapcsolatot teremtettünk egy német nagykereskedővel. - Mennyit számít a szomszéd országok magyarságának a kereslete? - Szlovákiába, Burgenlandba, Szerbiába eljutnak a könyveink. Kiemelt terület Erdély. De nagy szomorúság, mert nagy bukás is. Létrehoztunk ott egy terjesztővállalatot, az idén azonban fel is kell számolnunk, a kifizetetlen számlák miatt csaknem 7 millió forintos a veszteségünk. Meg kell mondanom, nem szántuk üzleti vállalkozásnak, legalábbis nem a nyereségesség értelmében. Mégsem vált be. Távolról irányítani egy ilyet nem lehet, az egymást váltó ügyvezető igazgatókkal pedig nem volt szerencsénk. Közben persze kitűnő viszonyunk alakult ki a kolozsvári Polisz nevű exporttal és importtal is foglalkozó könyvkiadóval, rendszeresen vásárolja és viszi a könyveinket, így Kolozsvárott biztosan elérhetők vagyunk. De ez a cég, azt hiszem, kivételes a maga nemében. -Mit vár a jövőtől? - Jó lelkiismerettel mondhatom, hogy a Balassi stabil. Azt remélem, az is marad. Csakhogy sok a kiszámíthatatlan tényező, megélni, egyedül a piacról, ahogy ez normális helyzetben szokás, ezután sem fogunk. A veszteséget részben pótolhatja ugyan a keresztfinanszírozás, a többi azonban a különféle támogatásokra marad. Kérdés, mire kapunk, mennyit kapunk, hiszen ez a kormányok és tisztviselők váltakozása új és új elképzelései szerint évről évre más és más feltételektől függ. Ha a farok akarja csóválni a kutyát, vagy ha a tudománypolitika bármi okból megkérdőjelezi kiadványaink szükségességét, akkor nehéz dolgunk lesz. Varga Lajos Márton Kőszeghy Péter Greek, Rubljov, Gyioniszij világa Rúzsa György: A régi orosz festészet kapcsolatai Ez a monográfia a régi orosz festészet karakterét, meghatározó sajátosságait tárja fel és értelmezi a kezdetektől a XVI. század végéig, természetesen alakulásának folyamatában, folyton változó kapcsolatainak rendszerében. A sűrűsödési pontok szerint Kijevtől Vlagyimir-Szuzdálon, Jarovszlávlon, Tveren, Novgorodon, Pszkovon s az orosz Északon át Moszkváig. Komoly, nagyon szép és nagyon izgalmas vállalkozás. Az egyidejű, elsősorban a művek datálását megkönnyítő írott források szűkösek. A hagiografikus, vagyis a szentek életét feldolgozó irodalom, amelynek ismerete segíthet a falképek és ikonok értelmezésében, stílusalakító hatástényezőik bemérésében, jószerével még feltáratlan. A szakirodalom viszont hatalmas. Aki tehát a régi orosz festészethez közelít, egymással rendszerint szöges ellentétben álló vélemények, nézetek, találgatások, gyakran szélsőséges álláspontok sokaságával néz szembe. A minduntalan ütköző, a különféle tudósok köreit megosztó következtetések sokasága azt is jelenti, hogy Rúzsa György kényes és nagyon érzékeny területen tájékozódik, amikor megkísérli felvázolni a kifejtés eseménytörténetét. Hiszen nemcsak ezt az egész bonyolult és ellentmondásos, sok vakfolttal terhelt problémakört kellett megismerhetővé és érthetővé tennie. Arra is választ kellett keresnie, hogy egy-egy mű milyen közegben jelent meg, a benne alakot öltő törekvés hogyan fejlődött tovább, milyen irányokba fordult, s ehhez honnan, milyen ösztönzéseket kapott. Ez a szuverén könyv tehát körültekintő és mélyreható nyomozás eredménye. Ezért is alapmű, egyszersmind olyan izgalmas, mint egy bűnügyi történet. Mert álláspontja sok esetben ütközik az uralkodó nézetekkel, sokak ellenkezésével számolhat. Különösen az orosz konzervatív művészettörténet-írás képviselőinek tiltakozásával. Ez azonban bennünket ne zavarjon. (Balassi, 186 oldal, 1800 forint) V. M. Illés próféta, XV. század közepe Megváltó, XIV. sz. második negyede Vlagyimiri Istenanya, XV. század Andrej Rubljov: A baloldali angyal VÁLOGATOTT KÖNYVJEGYZÉK Augusztus 21-től szeptember 18-ig Bernanos, Georges Bűntett Kairosz, 224 oldal, 980 forint Deréky Pál (szerk.) A magyar avantgárd irodalom (1915-1930) olvasókönyve. Kommentált szöveggyűjtemény Argumentum, 334 oldal, 1700 forint Dezséry András Kétlaki és a szerelem Tárogató, 143 oldal, 500 Ft Kovic, Kajetan Utazás Trentóba Európa, 347 oldal, 1400 forint Krúdy Gyula Francia kastély Palatínus, 144 oldal, 889 forint Krúdy Gyula Szindbád ifjúsága Palatínus, 186 oldal, 996 forint Lábass Endre: Szárnyasajtók Nórán, 138 oldal, 660 forint Merle, Róbert: A pirkadat Európa, 565 oldal, 1200 forint Móricz Zsigmond Úri muri Akkord, 258 oldal, 398 forint Németh István Ünnep Raguzában Fórum, 142 oldal, 700 Ft Színművek Shakespeare, William Rómeó és Júlia Akkord, 114 oldal, 298 Ft Akit a katódcső fénye elkapott Monroe E. Price: A televízió, a nyilvános szféra és a nemzeti identitás Miközben nézzük, (szidjuk, elviseljük) a tévét, két dolgot nem igen gondoltunk át. Az egyik, hogy a modern tömegtársadalmakban a televíziózás - véleményformálás révén - döntően beleszól a demokratikus fejlődés útválasztásaiba. A másik, hogy ma már a globális kultúra egyik legfőbb hordozója a „doboz”, amire nem igen vagyunk felkészülve. Ez a könyv nemcsak általában veti fel ezeket a kérdéseket, de át is gondolja a fiatal demokráciák idevágó tapasztalatait, így aztán olyan, mintha egy tükörkabinetben sétálgatnánk. Azokat a dilemmákat, amelyekkel mi kínlódunk, láthatjuk szomszédainknál, de mondjuk a holland, vagy az angol média fejlődésében is: milyen az az egészséges arány, amelyben az állam bábáskodhat a közszolgálati tévé felett, s hol kezdődik a cenzúra? Hogyan lehet ébren tartani az állampolgár érdeklődését (lojalitását) - netán: kritikai szellemét - a globális műsorfolyamok korában? Hogyan őrizheti meg az a közönség nemzeti identitását, melyet reggelire brazil, vacsorára amerikai soap operával etetnek? Price média-jogászként úgy véli, hogy hosszabb távon nem a közszolgálati és kereskedelmi műsorkínálat áll szemben egymással - mi még ebbe vagyunk belegabalyodva — hanem a globális, regionális és helyi televíziózás versenye. Amiben viszont a nézőnek nemcsak egyetlen identitást kell megőriznie — kifejlesztenie — hiszen a modern kor emberének többféle azonossága is van. Nos, a televízió - mondja a könyv, némileg utópisztikusan - akkor tölti be hivatását, ha nem kizárólagos személyazonosságokat gyárt, hanem plurális mezővé alakítja a nyilvánosság terét: sokféle beszéd versenyezzen egymással, amiből - mint építőkövekből — ki-ki építheti saját azonosságát. És persze véleménye szabadságát. És az állam? Hát, egyelőre jobb, ha kimarad a partiból, a fejlődés egy későbbi szakaszán viszont - mondja a szerző - nem árt ha jelen van, mert a versenypálya semlegességének építéséhez, sőt a demokratikus tudat formálásához esetleg hozzá tud járulni valamivel. Statisztaként vagy közlekedési rendőrként. Ma viszont beleszólásával csak rontaná a dolgokat: senki sem hinné el pártatlanságát. Hiába, ez a közép-európai tapasztalat. Aminek furcsaságairól a könyv számos (ukrán, lett, török, stb.) példával tudja meglepni olvasóit. (Magvető, 419 oldal, 1490 forint)Almási Miklós Se hús, se hal Vannak aszketikus szakácskönyvek, szigorúak, a betű erejében bízók, melyek a monoton szöveggel megálljt parancsolnak buja ösztöneinknek. E könyvek szerint a főzés tudomány, összpontosítást és fegyelmet igénylő, kényes művelet, egyetemi tantárgy. És vannak mondén szakácskönyvek. Belőlük van több. Fényes ívekre nyomják őket, szó alig esik bennük, csupán a receptek legfontosabb összetevői, de kép annál több. Pirosas-barnára sült húsok, omlós belsőségek, tobzódó köretek, meghasadó cipók, lecsurranó krémek. Szemérmetlen kihívás egy ilyen szakácskönyv. Veszik is az emberek, nézegetik, csurgatják a nyálukat, szaporán lélegeznek, elreked a hangjuk, elhomályosul a tekintetük, megremeg a kezük. Amikor végére jutnak az egyiknek, szaladnak és veszik a következőt: a vadhúsost, a tortást, az előételest. Csorog a nyál, csörög a pénz, örül a kiadó. Nem tudjuk mit irigyelt el az Ab Ovo Kiadó: az élveteg olvasókat-e vagy a guruló forintokat, mindenesetre a közelmúltban megjelentetett egy könyvet , és megcsúfolta mind a szigorú, mind a buja szakácskönyveket. Csúf kis hibridet tett olvasói elé, ráadásul úgy, mintha kivételes remeket nyújtana át. Koller Kati magánjegyzeteiből ácsoltak súlyos és tekintélyes, semmire se jó Koller Kata: Harapnivaló könyvtárgyat a szerkesztők Harapnivaló címmel. Kemény kartontábla, hatalmas fémspirál - eltúlzott méretű jegyzetfüzet, egyik szélén nagy harapásnyommal, 2200 forintért. Betű csak az oldalak alján van, a szabadon hagyott, vonalas helyre minden bizonnyal jegyzetelnie kellene az inspirálótlan olvasónak. A baj csak az, hogy nincs mitől inspirációt nyerni. Koller Kati bájos, magántermészetű sorai ugyanis zavarba ejtő általánosságokon, álrafinált háziasszonyi tanácsokon, „talpraesett” kis ötleteken kívül semmi egyebet nem tartalmaznak. Fogyókúrás napokon vidd magaddal kis csomagban napi ételedet bárhová is mész, nehogy elcsábulj! Túróba gyümölcsöt keverj - nagyon finom! Vágj fel zöldséget apró darabokra, ezt ad csipegetnivalónak. Igazi rászedés ez a könyv. Sokat nem lehet belőle megtudni, nincsenek benne élveteg képek se. Ártatlan kis rajzocskákkal próbálja kielégíteni a szemérmes kiadó a sokat látott olvasó vágyait. Kedves Ab Ovo, ropogós libacombot akarunk! Szóló szőlőt, csengő almát, ízeket, találékonyságot, sót, borsot. Igazi szakácskönyvet, igazi élvezetet! Kedves Ab Ovo, ne süsse le a szemét. (Ab Ovo, 92 oldal, 2000 forint) A Wittman Fiúk A mellékletet szerkesztette: Varga Lajos Márton A könyvjegyzéket a Typotex Index Adatbázisa bocsátotta rendelkezésünkre