Népszabadság, 1999. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-06 / 31. szám
NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 1999. FEBRUÁR 6 SZOMBAT 27 Kemence, mangalica, lókupec Ökotérség szerveződik Kerekegyházától Kiskunmajsáig Tanács István A mangalicák úgy fekszenek a szétdúlt szalmában, mintha a hasukra sütne a nap. Pedig a napot két hete nem látta senki, a fákról vastagon lóg a zúzmara, a kezem odafagy a diktafonhoz. Eördögh András ökotanyáján vagyunk a Bács-Kiskun megyei Jászszentlászlón. A gazdát nem találtuk, valamilyen lóügyben szólította el a kötelesség. Eördögh András különben nem szentlászlói, hanem igazából Pécelen lakik, régebben pedagógus volt, és csak a hétköznapokon dolgozik a 65 hektáros tanyai birtokon. Nem szentlászlói a tanyán dolgozó pár sem, erdélyi dialektusban beszélnek, de amikor érdeklődöm, hogy milyen minőségben laknak ott, akkor azt mondják: ők nem béresek, nem cselédek, nem is alkalmazottak, hanem „partnerek”. Így már sokkal európaibb az egész, nem erőltetem a részleteket. Markolt Endre „térségmenedzser” a kalauzunk. Kérdem tőle, hová lett a többi ember a tanyáról, ha itt már 65 hektáros birtokok jelentek meg, s azok mindössze másfél családot tudnak eltartani. Egy részük kihalt, más részük beköltözött a faluba — mondja. 1971-ben, amikor Jászszentlászlóra került, még a helyi lakosság fele a külterületen élt. Egyre többen költöztek azonban a faluba, főleg a fiatalok. Gyengék itt az adottságok, ez a föld nem jó intenzív termelésre. A téeszvilágban megpróbálkoztak vele, de nem ment. Erre jó ez a vidék, amit az ökotanyán látunk: őshonos állatok ridegtartására. - Mi lesz akkor a többi emberrel, akinek nem ad munkát a ridegtartás? - Azon dolgozunk, hogy nekik is találjunk megélhetést. Azért még nézelődünk egy kicsit az ökotanyán. A szürkemarhák kint topognak a legelőn. Legelni ugyan nincs mit, leginkább a vizeshordókat kerülgetik. A szamaraknak több eszük van, bent lustálkodnak a szárnyékban. A birkák ellenben rendületlenül szemlézik, nem nőtt-e valahol friss fű az éjszaka. Kérdem a gazda „partnerétől”, nem félnek-e a pusztai rablóktól. Korábban sokszor találkoztam már tehéntartó gátőrökkel, ébren alvó juhászokkal, akik nem hajtják úgy álomra a fejüket, hogy az ágy mellé ne támasztanák a vasvillát vagy a sörétes puskát. Az Eördöghtanyán azonban nincs ilyen veszély. A fiatalember azt mondja, a szürkemarhát nehezebb ellopni, mert nagy a szarva, és roppant erővel tud vele döfködni. Mellesleg a rablók sem a szürkemarhát favorizálják, nekik is nehezebb eladni az ilyet. Másként jár az idő az ökotanyán. Lassabban nőnek az állatok, viszont nem kell nekik drága épület, nem használnak energiát. Ha nincs meleg istálló, vastag bundát növesztenek, úgy is jól elvannak. A mangalicának a malacai sem fáznak, vígan futkároznak a fagyott földön. Háttérben a rozzant tanyaépülettel roppant fotogén állatok. Hozzá is szoktak a sztároláshoz, egy kis ciccegésre barátságosan pózolnak a fotósnak. Hol ebben a haszon? - Hol van ebben a haszon? Miből a bevétel? - kérdem Markolt Endrétől. - Az volna a jó, ha az egészségesebb, vegyszer- és gyógyszermentes húst drágábban lehetne eladni — magyarázza. - Ez azonban Magyarországon még nemigen megy. Németországban próbáltunk piacot szerezni, de ott is azt mondták a szállodások: őket nem az érdekli a legjobban, hogy vegyszermentes-e a hús, hanem hogy minél olcsóbb legyen. A ridegtartás a költségek leszorításával árban is versenyképes, de azért jó volna a bioterméket elkülöníteni az intenzív módszerekkel termelttől. A bevétel eddig leginkább megnyert pályázatokból származott. Az Európai Unió nem akarja, hogy a magyar csatlakozás tovább növelje a mezőgazdasági termékfelesleget, ezért azt támogatja, hogy a kevésbé jó minőségű földeket telepítsék be erdővel, vagy állítsák vissza a korábbi természeti állapotokat, legyen újra ősgyep a kukoricaföldek helyén. Erre lehet pályázatokon pénzt szerezni, és szereznek is az egyre nagyobb birtokot felhalmozó emberek, akik közül a kezdeményezők általában nem odavalósiak. A helyiek csak akkor kezdik óvatosan követni őket, amikor látják, hogy az idegeneknek megéri a dolog. Markolt Endre valaha kultúrház-igazgató volt. A falusi közművelődés fénykorában sem igazán szerette a szakköröket, a kultúraterjesztés szocialista módszereit. - Mindig úgy éreztem, nem illeszkednek szervesen ezek a dolgok az itteni társadalom életébe, hanem csak néhány ember kedvteléséből csinálunk közügyet. A rendszerváltozás után ez a falusi kultúrházi élet szinte teljesen megszűnt. Jászszentlászlón még a kultúrházat is el akarták adni, hogy legyen pénz a szennyvízcsatornára. Végül birtokba kapta a Jóléti Szolgálat Jászszentlászló és Móricgát Alapítványa, amelynek Markolt Endre az ügyvezetője. Ugyancsak ő a titkára a Bugac-majsai Homokhátság Kistérség-fejlesztési Társulásnak. Ez utóbbi nemrég döntötte el, hogy Kerekegyházával és Kiskunfélegyházával öszszefogva ökotérséget alkot. Markolt Endre felesége a helyi Tourinform-iroda vezetője, lánya három nyelven kiválóan beszélő idegenvezető. Mindaz, amit Markolt Endre tesz, arról szól, hogy legyen hagyományokra épülő jövőképe ennek a térségnek. Egy része képzés: munkanélkülieket képeznek ki vendéglátásra, rendezvényszervezésre, népi mesterségekre, biotermelésre. Egy másik része rendezvényszervezés: az idegenforgalomnak eseményekre van szüksége. Jászszentlászlón hat nagyszabású esemény van évente: a kézműves tanyai napok, a húsvéti játékok, a horgászverseny és majális, a szentlászlói búcsú, a Mikulás-rendezvények és a mindenki karácsonya. De Kiskunmajsán vannak a főtéri vigasságok, Bugacon a bugaci napok, akármikor van itt a vendég, mindig talál a környéken valamilyen happeninget. Egy öregasszony kemencében csodálatos süteményeket tud sütni — ezek hagyományos kelt, lekváros, túrós kalácsok. A fia viszont nyárson süt töltött csirkét — nyárson sütött töltött csirkének a hírét sem hallotta régen senki, de nagyon finom, és pontosan olyan, mintha ez így hagyomány volna. Nem messze van innen a kiskunmajsai termálfürdő. A környék tanyáit meg a fürdő melletti üdülőket németek és osztrákok vásárolják meg. A külföldi nyugdíjasok már megjönnek márciusban, néhány hónapot itt töltenek, nyáron lemennek a tengerre, ősszel megint itt laknak, míg hidegre nem fordul az idő. A szobakiadásból is egyre jobb mellékjövedelmeket lehet szerezni, a jobbak 350-400 ezer forintot kasszíroztak a múlt nyáron. A kézművestanya a térségmenedzsernek az alapítványba bevitt földjén, a saját tanyája mellett épül. Még nincs egészen befejezve. Az épületegyüttes alaprajza egy népi motívum, a forgórózsa alakját utánozza. A körben álló épületek is a helyi népi építészet módszereit alkalmazták: egyik vert falú, a másik vályogból készült. A házban népi mesterségeket tanulnak: gyékényszövést, fazekasságot, asztalosmunkát, szövést. A tanya mögött folydogál el a Dong-ér, amelyik Kiskunhalastól Csongrád felé halad. Szárazabb időben csak a halasi szennyvizet viszi, amíg azt is el nem issza a homok. Mostanában azonban vizesebb idők járnak. Jól nő a sás, a nád, a gyékény a Dong-érben, mind ingyenes alapanyag, csak be kell takarítani és feldolgozni. Népi mesterségek Vastagh Istvánnné már megütötte a segédi szintet a népi mesterségek gyakorlásában, úgyhogy a hagyományos regula szerint már ő is tanítja a kezdőket. Vastaghné állásban van a kézművestanyán, reméli, hogy ez a munkahely kitart a nyugdíjig. - Képesítés nélküli óvónő voltam 12 évig. Egyszer azonban mindenki visszajött a gyesről, senki nem készült szülni, úgyhogy nekem fölmondták. Akkor kérdezte a Markolt úr, hogy volna-e kedvem népi mesterségeket tanulni. Ötvenévesen vágtam bele, először majd’elsírtam magam, amikor nekiálltunk háncsozni a rönköt. Az óvodában is készítettünk játékokat, ott úgy mondtuk, barkácsolunk. - Ha nem fogadta volna el az ajánlatot, lehetett volna másutt állása? - Több céghez is hívtak házaló ügynöknek, de azt nem vette volna be a gyomrom. Itt tovább foglalkozhatom a gyerekekkel, amikor nyáron táborozás van, az csodálatos élmény nekünk is. Van, aki megszól, hogy ilyen messze kijárok a faluból, de hát én szeretek itt. A falu egyébként közel van, a Dong-ér túlsó partjáról idelátszanak a szélső házak, csak nincs híd a víz fölött. Majd ha lesz pénz meg idő, akkor csinálnak az asztalosok. Az asztalosoknak egyébként már az év végéig van elég megrendelésük, szabadtéri rönkasztalokat, padokat készítenek. Kettő sem egyforma, szigorúan tiszteletben tartják a fa egyedi formáit. Benézünk a fazekasműhelybe is, üresen meredeznek a szögek a gerendákon, a fazekak, köcsögök, korsók Kiskőrösre mentek, kiállításra. A tanyai turizmus nem elfelejtett néphagyomány, német és osztrák üdülőket nem fogadtak akkor sem, amikor még minden tanya udvarán mangalica turkált. Magyaros vendégszeretet ide vagy oda, meg kell tanítani rá az embereket, hogyan kell a vendéggel bánni. Például: külön vécé és fürdőszoba jár az üdülővendégnek. Nem azt az ágyat tesszük a vendégszobába, amelyikből már kiáll a rugó, és a gazdának is törte az oldalát. Az egyik vendéglátó maga akarta elosztani, hogy a nyolctagú francia csoportból ki kivel aludjon egy szobában. Szóltak neki, hogy ehhez neki semmi köze. Egy fogathajtót megbíztak, hogy vigye el a kocsiján a vendégeket Bugacpusztára, a lovasbemutatóra. Az illető nagyon kedves akart lenni a külföldiekkel, megállt a móricgáti kanyarban a kocsmánál, és erőnek erejével meg akarta hívni őket sörözni. Nem rossz szándék volt ez - mondja Markolt Endre -, csak a fogatos úgy gondolkodott: embert nagyobb tisztesség nem érhet, mint ha meghívják a móricgáti kocsmába sört inni. Körbejárjuk a horgásztanyát meg a mellette lévő 45 hektáros tavat. A tó közepén kis szigetek, az egyiken ezek eleség után kutatnak a fagyos földön. A térségmenedzser meséli, hogy nemrég kotorták ki a tavat, a szigetek a kotorékból vannak. A halak ívását ez jelentősen segíti. A szárazföldi állatok roppant kíváncsiak, tavaly egy kövér vaddisznó akarta meglátogatni a szigetet, de vesztére beszakadt alatta a jég. Jönnek vadászok is, de ez a terület nem tart el annyi vadat, amennyit a vendégek kilőnének. Most dolgoznak egy programon, ami a Vadászat fényképpel címet viseli. Ugyanaz a rituálé, mint az igazi vadászat, hajnali kelés, beöltözés, vadászmester avatott kalauzolása, csak puska helyett fényképezőgépet visznek a vendégek. Az igazi vadászatnak ugyanis nagy hátránya a pazarlás: agyonlövik a vadat, így azt másnap reggel egy újabb csoportnak már nem lehet megmutatni. Meglátogatunk egy lovastanyát Móricgát és Bugac határán. Itt van a közelben a fásítási múzeum és a Hotel Bucka, amelyik a legdrágább szálláshely a vidéken: egy éjszakáért személyenként 45 márkát is elkérnek. (A legolcsóbb pedig a kézművestanya padlása, ahol a táborozó gyerekek személyenként és éjszakánként 600 forintot fizetnek.) Az útról is mindenfelé lovas tanyákat látni, futtató kerítés, szélkakas, kocsikerék, ameddig a szem ellát. A Garzó-tanyánál kutyafalka rohan elénk, ahogy ez errefelé szokás. Csak egy ádáz tekintetű kuvasz van megkötve, de egy vidám doberman barátságosan ránk ágaskodik. Garzó Györgyi, a gazdaaszszony éppen influenzás, csak annyi időre mutatkozik, míg figyelmeztet, hogy ne menjünk föl a teraszra, mert a lépcsőn túl a doberman nem ismer tréfát. Az idén érettségizett nagyfiú felelget a kérdéseinkre. Most csak nyolc ló van, a többit télen rendszerint eladják. - Honnan vesznek újat tavasszal? - Hát erre van Albert, a lókupec. Nem érné meg annyi lovat kiteleltetni. Hogy kinek éri meg kiteleltetni a lovakat, nem derül ki. Mindegy is, Albert megoldja valahogy. Márciustól kezdődik a szezon, de télen sem tétlenkednek. Advent idején itt nem kukoricát morzsolnak, hanem prospektust szerkesztenek, meg intézik a helyfoglalást. Ha éppen nem azt csinálják, akkor magyar hetet rendeznek Németországban. - Az úgy megy - meséli a fiú -, hogy kiviszünk két cigányzenészt meg egy szakácsot egy étterembe. Lehet magyaros ételeket enni, meg mulatni, és aki kedvet kap, az eljöhet ide, hogy majd a nyáron folytatja. Mellesleg Garzóék sem idevalósiak. Az asszony idegenvezető volt, tíz éve kezdték a lovagoltatást egyetlen lóval. Ma úgy már nem lehetne. A fél diplomáciai testület idejár, névről emlegetik a nagyköveteket meg a követségi tanácsosokat. Talaj helyett tápoldat - Nem azt kell ellesni, amit konkrétan teszünk, hanem a gondolkodást - mondja Markolt Endre. - Mindenütt van hagyomány, mindenütt van valamilyen lehetőség, de kezdeményező emberek nélkül nem mozdul semmi. Búcsúzóul arról kérdezem: mi van a másfajta, nem biotermeléssel foglalkozó tanyákkal. Azt válaszolja, vannak itt kiváló kertészek. Egyikük például holland módra már talajt sem használ az üvegházában, hanem pusztán tápoldatból neveli a zöldségeket. Kérdezte is, hogy ő nem férne-e bele az ökotérségbe, és nem kaphatna-e valami támogatást. De amikor elmagyaráztuk neki, miről szól ez az egész, akkor belátta, hogy amit ő csinál, az bizony nem fér bele ebbe a koncepcióba. Markolt Endre elgondolkodik, majd hozzáteszi: - Persze, ha majd nálunk is bevezetik a szermaradvány-vizsgálatot, és betiltják a vegyszerezett termékeket, akkor a magas hozamra és a nagy profitra orientált gazdálkodóknak is újra kell gondolniuk a helyzetüket. Markolt Endre a térség egyik menedzsere BELLÁNYI TÍMEA FELVÉTELEI A Garzó-tanya