Népszabadság, 1999. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-01 / 50. szám

v Itália: szigorodó beutazási feltételek? Értesüléseink szerint az eddigi beutazási feltételek szigorítására készül a magya­rokkal szemben Olaszország. A két or­szág állampolgárainak utazásaival ösz­­szefüggő kérdések szóba kerülnek Massi­­mo D’Alema olasz miniszterelnök márci­us 12-én esedékes magyarországi látoga­tása alkalmával. Róma régóta szeretné el­érni, hogy az olaszok személyi igazol­vánnyal utazhassanak hazánkba, s erről a küszöbönálló kormányfői találkozón megállapodás is születhet. (Kölcsönös­ségről addig nem lehet szó, amíg a ma­gyar személyek nem felelnek meg az EU normáinak.) Az olasz belügy ugyanakkor a vízumkényszer bizonyos kategóriákat érintő visszaállítását erőlteti a schengeni megállapodásra hivatkozva. A tervek szerint a turisták - hat hóna­pon belüli időtartamra - továbbra is ví­zummentesen utazhatnának Olaszor­szágba. A rokonlátogatásra, sportese­ményre, gyógykezelésre, egyházi ren­dezvényre vagy tanulmányi útra Itáliába utazók vízumkötelesek lennének. A schengeni megállapodásra való hivatko­zás különös, mivel egyik schengeni or­szág sem készül hasonló szigorításra. Ráadásul az olasz miniszterelnök a kö­zelmúltban, római tudósítónknak adott interjújában leszögezte: „A schengeni megállapodás semmilyen negatív hatás­sal nem volt Olaszország már meglévő nemzetközi szerződéseire, köztük a Ma­gyarországgal 1995 februárjában aláírt, a kölcsönös vízummentesség bevezeté­séről rendelkező megállapodásra.” A magyar fél csak abban az esetben já­rul hozzá az olasz állampolgárok szemé­lyi igazolvánnyal történő magyarországi beutazásához, ha Róma viszonzásként lemond a vízumkényszer bizonyos uta­zói kategóriákat érintő visszaállításáról. A Nap Témái Szigorodik a büntetőtörvény A kormány következetes és szigorú ítél­kezési gyakorlat kialakítására törekszik - nyilatkozta lapunknak Dávid Ibolya. Az igazságügy-miniszter szerint a ma hatálya lépő módosítások a drogfogyasz­tás megítélésekor sem kötik meg a bíró vagy az ügyész kezét. Az új szabályozás­sal a taxis is közfeladatot ellátó személy­­lyé vált. 4. oldal Mecénások kerestetnek! A mecénások, a művészek nagyvonalú­ságára számíthatnak leginkább a múzeu­­ mv Összeg (M Ft) Megvásárolt művek száma* 1989 10,0 340 1990 12,5 160 1991 11,0 110 1992 11,6 68 1993 13,6 90 1994 6,8 41 1995 12,3 54 1996 11,0 33 1997 25,0 100 1998 24,0 103 1999 30,0 *Az összetartozó teljes sorozat egy műnek számít Forrás: Képző- és Iparművészeti Lektorátus } ^c­k^É Q -26 OLDAL ^ | ÁRA: 54 FORINT IF JI _ 1999. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ ORSZÁGOS NAPILAP _________________ LVII., 50. SZÁM, ELSŐ KIADÁS mok. A kulturális tárcának idén mindösz­­sze harmincmillió forintja van arra, hogy támogassa a hazai közintézmények kor­társ művészeti vásárlásait. Táblázatunk a kulturális minisztérium műalkotás-vásár­lásra fordítható összegeit mutatja. 5. oldal Gazdagok is járnak zálogházba Volt, amikor a „bátyus áruk” adták a for­galom javát: lepedőben vitték az embe­rek a zálogházba a nyáron vagy télen nem kellő ruhadarabjaikat. Később a műszaki cikkek kerültek túlsúlyba, s el­tűntek a ruhaneműk. A nemesfémek, az ékszerek a múltban is, most is slágercik­kek, de napjainkban ismét megjelentek a kabátok, szőrmék, kosztümök. 14. oldal Adatsorok kis hibákkal Újabb botrány alakulhat ki a NATO Védelmi Tervezési Kérdőíve (Defence Planning Questionner - DPQ) miatt. A Budapesttől Brüsszelnek egyeztetés nélkül átadott DPQ-ban olyan adatok lehetnek, amelyek nem felelnek meg a valóságnak vagy a kormányzati szán­déknak, így még az is lehetséges, hogy a kérdőívet vissza kell vonni. A DPQ-t a tag- és tagjelölt országok évente küldik el Brüsszelbe. A NATO en­nek alapján alkot véleményt az illető or­szág hadseregéről, illetve haderő-fej­lesztési terveiről. Magyarországon kiala­kult az a szokásjog, hogy a kérdőív kor­mányegyeztetés után, a honvédelmi mi­niszter jóváhagyásával kerülhet Brüsszelbe. Tavaly is így történt, amikor az Orbán-kormány működésének első heteiben egy hiányos DPQ-t postáztak a szövetség központjába. Ennél is nagyobb problémát okozott, hogy az ezt követő hi­ánypótlás miniszteri és kormányjóváha­gyás nélkül került ki Brüsszelbe. Az „adminisztratív tévedés” után a HM-ben vizsgálat indult, amely Gyarma­ti István helyettes államtitkárt, a DPQ és az utólagos hiánypótlás összeállítóját ne­vezte meg felelősként. Gyarmati távozott a HM-ből, visszatért eredeti munkahelyé­re, a Külügyminisztériumba. Lapunk kö­zölte a titkosított vizsgálat néhány megál­lapítását: az egyik legsúlyosabb kitétel az volt, hogy az egyeztetetlen adatok, a hi­bás DPQ okozta viták miatt Magyaror­szág szavahihetősége kerülhet veszélybe. A szövetséghez került adatok komoly zavart okozhattak, mert lapunk értesülése szerint Fodor Lajos integrációs ügyekért felelős helyettes államtitkárt - Gyarmati utódját - nemrég felkérték: legalább a szárazföldi haderők létszámával, harci­technikai eszközeivel és a haderőnem fej­lesztési elképzeléseivel kapcsolatos tit­kos adatsorokat készítse el újra. (Úgy tudjuk, hogy a Gyarmati-féle DPQ-ver­­zió szerint a szárazföldi csapatoknak a következő időszakban sokkal több pénzt kellett volna kapniuk, mint amennyit a kormány adni tervezett.) A DPQ kiegé­szítése vagy tartalmának beadás utáni korrekciója, netán visszavonása komoly katonadiplomáciai bonyodalmakat okoz­hat, hiszen a NATO történetében nem­igen volt még példa utólagos helyesbíté­sére. Információink szerint a HM egyelő­re keresi a legkevésbé kényelmetlen megoldást. Wachsler Tamás, a HM köz­­igazgatási államtitkára vasárnap nem kí­vánta értesüléseinket kommentálni. Matyuc Péter Újrafogalmazzák a HM-válaszokat Brüsszelnek?Jár a pénz a tavalyi árvízért Óriási a belvíz - Még van járhatatlan út Borsodban Mától hatszázmillió forint kárenyhítő tá­mogatáshoz juthatnak a gazdák, ám ez valószínűleg nem lesz elég, hiszen a kár­enyhítésre szolgáló pénz még a tavaly őszi ár- és belvízért jár. A Földművelés­­ügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium gőzerővel dolgozik a mostani károk fel­mérésén, de az szinte biztos, hogy sem a biztosítók pénze, sem a tárca saját kerete nem lesz elegendő a csaknem 300 ezer hektárnyi belvíz okozta terméskiesés ki­váltására. Ez még akkor is így van, hogy ha a statisztikák szerint újabban óvato­sabbak a termelők, jóval többen kötöttek biztosítást a „természettel szemben”. Tény, hogy a tavaly ígért kétmilliárd forint a védvonalak megerősítésére máig nem áll az illetékesek rendelkezésére, ám az is igaz, hogy az időjárás miatt nem is lett volna túl sok alkalom a munkák meg­kezdésére. A miniszterelnök hét végi nyi­latkozatában azt mondta: a gátakat köz­munkával akarják megépíteni, erősíteni. A kérdés most az, hogy a hirtelen olvadás okoz-e újabb árvizet (remélhetően a múlt hetinél nagyobbat már nem), s mekkora területet hasít ki magának a belvíz (most úgy tűnik, ennek nagysága még mindig növekedhet). Az sem tisztázott, hogy a tavalyi kétmilliárd forinton, illetve a költ­ségvetésben megszabott idei kereten túl mennyi pénzt kaphat a vízügyi és az ag­rárágazat a katasztrófa enyhítésére. Jelenleg több ezer ház van veszélyben Dél-Alföldön, sok vályogból épült meg­rongálódott, teljes üzemben dolgoznak a szivattyúk, miközben Borsodból azt je­lentette az MTI, hogy vasárnap a hó miatt még mindig volt járhatatlan út. Részletek a 23. oldalon Vízőr figyeli a Fehér-Köröst a gyulai közúti hídnál Mikor megyünk Európába? A lakosság átlagos megítélése szerint Magyarország 2003-ban lesz az Európai Unió tagja. Míg 1996-ban még a felnőtt népesség 62 százaléka vélekedett úgy, hogy a csat­lakozás legkésőbb 2000-ben bekövetkezik, mára csupán 9 százalék tartja ezt elképzel­hetőnek. Tehát az európai kapunyitást nem érzik közeledni az emberek - tudhatjuk meg a Szonda Ipsos 1999 januárjában készült közvélemény-kutatásának eredményei­ből. A taggá válás időpontjával kapcsolatos csökkenő várakozás minden bizonnyal nem a kiábrándulás, hanem a növekvő tájékozottság következménye, hiszen a csatla­kozás dátumát az EU-tagság változatlanul legelkötelezettebb híveinek számító diplo­mások várják legkésőbbre és a nagyon tájékozatlan csoportok leghamarabbra. Részletek a 3. oldalon ­ / 9 770237 377015 99050 Magyarországon ahhoz, hogy minden dolgozónak korszerű tudása legyen, egy-egy évben legalább 600 ezer - már munkában álló — felnőttnek kellene ta­nulnia. Becslések szerint a gazdasági­lag aktív lakosságnak csak 7,5 százalé­ka, 300 ezer ember vett részt tavaly va­lamilyen képzésen, többségük saját zsebéből fedezte a költségeket. Támo­gatást főleg a munkanélküliek kapnak, a munkaadóknak kis része költ erre. MUNKATÁRSUNKTÓL A fejlett országok tapasztalatai szerint ahhoz, hogy valaki egész aktív élete so­rán munkalehetőséget találjon magának, hétévente korszerűsítenie kell a tudását. Ehhez központi forrásokból - a munka­adók és munkavállalók által fizetett járu­lékból - elsősorban a munkanélküliek re­mélhetnek támogatást. Az ő képzésükre, átképzésükre fordított összeg az elmúlt nyolc év alatt - a Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint - több mint ötszörösére nőtt, az 1991-es 1,3 milliárd forintról 7,3 milliárd forintra. Ugyanak­kor a résztvevők átlagos létszáma két és félszeresére emelkedett. Ez a növekedés sem volt egyenletes, négy-öt éve még jó tízezerrel több munkanélküli ült vissza az „iskolapadokba”, mint tavaly. A nagy kérdés természetesen az, hogy miként hasznosult a közpénzekből fede­zett tanulás. Ezt évek óta figyelemmel kí­sérik az Országos Munkaügyi és Mód­szertani Központban. A vizsgálat alapjá­ul az szolgál, hogy a képzés befejezését követően három hónapon belül hányan tudtak elhelyezkedni. Jobb hatásfokúnak - az 1994 óta évente végzett felmérés ta­núsága szerint - mindvégig az úgyneve­zett elfogadott képzés bizonyult, a vég­zettek több mint 50 százalékának volt ál­lása. Ebben a formában a munkanélküli maga keresi ki, hogy mit szeretne tanulni, hozzá is járul a költségekhez, és a jára­dékra való jogosultság kimentése esetén a keresetpótló juttatás sem garantált. Az ajánlott képzésekben - ezeket a munkaügyi központok szervezik - részt vevőknek pedig 44-46 százaléka tudott 3 hónapon belül elhelyezkedni. Ugyanak­kor jelentős mértékben átrendeződött a két képzési formában tanulók aránya is: többségbe kerültek azok, akik maguknak választották ki a képzést. Területenként is erősen eltér a képzés hatékonysága. Az élen Somogy megye áll több mint 60 szá­zalékos elhelyezkedési aránnyal, míg Bu­dapesten - ahol a legmagasabb a képzés fajlagos költsége - az országos átlag alatt volt az elhelyezkedettek aránya. Ahhoz, hogy tudjuk, valóban segít-e a munkába álláshoz az átképzés, szükséges annak feltérképezése is, hogy az átkép­zésből kimaradtak körében milyen a AZ AKTÍV MUNKAERŐ-PIACI PROGRAMOKBAN ÉRINTETT LÉTSZÁM MEGOSZLÁSA munkához jutás esélye. Ezt a hatásvizs­gálatot az OMMK irányításával tíz me­gyében végezték el. Az összehasonlítás eredménye szerint 1997-ben az elfoga­dott képzésből kikerülők közül 11 száza­lékkal többen helyezkedtek el, mint a kontrollcsoportból, az ajánlott képzés pe­dig 9 százalékkal javította az esélyeket. Ráadásul az elért kereset is magasabb volt, mint azoké, akik átképzés nélkül ta­láltak maguknak munkát. A legtöbbet ezekből a képzésekből - egy korábbi vizsgálat alapján - a 40 év felettiek, az alacsonyabb végzettségűek és a fizikai foglalkozásúak profitálnak. Ebben a bon­tásban a csak általános iskolai végzett­séggel rendelkező és átképzésben részt vevők közül 22 százalékkal többen he­lyezkedtek el, mint a kontrollcsoportból. Az emberek többsége azonban felké­szültsége „korszerűsítését” a saját zsebé­ből fedezi. Az Oktatási Minisztérium fel­nőttképzési főosztályán - a munkáltatók­tól érkezett bejelentések alapján - össze­állított statisztika szerint tavaly a cégek­nél összesen 65 ezer ember vett részt va­lamilyen képzésben. Ezek költségeinek negyedét a munkaügyi központok finan­szírozták, 9 százalékát a munkaadók. A felnőttkori... folytatás a 13. oldalon A felnőttkori tanulás egyéni „hobbi” Támogatást főleg a munkanélküliek kapnak

Next