Népszabadság, 1999. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-03 / 101. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1999. MÁJUS 3., HÉTFŐ 3 A Vajdaság nem Koszovó Martonyi János rádiós nyilatkozata a jugoszláv háborúról Nem volna szerencsés, ha a határmódosítást éppen mi hoznánk szóba, hiszen ezzel olyan folyamatot indítanánk el, ami beláthatatlan - mondta Martonyi János külügyminiszter a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK _______ A külügyminiszter felhívta a figyelmet arra: a washingtoni csúcsértekezleten elfogadott, Koszovóval foglalkozó nyilatkozat is egyértelműen utal arra, hogy a határok megváltoztatása nem jön szóba. - Úgy érzem, hogy ez nagyon veszélyes felvetés, semmiféle nemzetközi támogatásra nem számíthat, ugyanakkor súlyos veszélybe hozhatja vajdasági testvéreinket - közölte Martonyi János. Magyarországnak a jugoszláviai háborúban való részvételével kapcsolatban a magyar diplomácia vezetője leszögezte: nem tartja időszerűnek a jelenlegi parlamenti határozatok módosítását. Újra megerősítette, hogy a kormány nem kívánja átlépni az érvényben lévő határozatok kereteit, amelyek értelmében Magyarország a NATO rendelkezésére bocsátja légterét, valamint repülőtereit. Ami igazán lényeges, az az, hogy Magyarország nem kíván semmiféle szárazföldi műveletben részt venni. Nem tesszük egyrészt lehetővé, hogy a területünket ebből a célból igénybe vegyék, másrészt pedig magyar harcoló egységek, magyar katonák ilyen műveletekben nem vesznek részt, és nem fognak részt venni - mondta. Leszögezte: a magyar támogatás egyik legfontosabb morális és elvi alapja az, hogy mi nem tudjuk elfogadni az emberi és kisebbségi jogok súlyos és tömeges megsértését. A Vajdaságban magunk is kisebbség vagyunk. " Ha ezek a feltételek megvalósulnak, akkor talán egy másfajta jugoszláv rendszer jön létre, és ez új helyzetet teremt majd a Vajdaság számára is - mondta Martonyi János. Hozzátette ugyanakkor: az autonómia nemcsak a vajdasági magyarság döntésétől függ. Martonyi János felhívta a figyelmet annak a veszélyeire, ha Magyarország most, a koszovói háború idején a vajdasági autonómia kérdését helyezi előtérbe. - Attól azonban óva intenék, hogy most Koszovóval hozzuk párhuzamba a Vajdaságot - fogalmazott a külügyminiszter. A szocialisták felülvizsgálják az álláspontjukat? MUNKATÁRSAINKTÓL Suchman Tamás szocialista képviselő már pénteken jelezte, hogy Tabajdi Csaba képviselőtársával kezdeményezik: kerüljön ki a „korlátlan” szó a magyar légtér és a repülőterek átengedéséről szóló országgyűlési határozati javaslatból. Kovács Lászlót, az MSZP elnökét arról kérdeztük, hogyan alakul pártja felfogása a NATO-csapásokban való magyar szerepvállalás ügyében. A pártelnök azt válaszolta: - Egyrészt az első pillanattól kezdve hangsúlyoztuk, hogy támogatjuk a válság politikai rendezését. Másrészt azt az álláspontot is képviseltük, hogy a NATO-akcióban való magyar részvétel kockázata a lehető legkisebb legyen. Ha a kormány e tekintetben elbizonytalanodik, akkor az ellenzéknek kell kezdeményező szerepet betöltenie. Kovács szerint az utóbbi napokban az a benyomás alakult ki, hogy „a kormány egyre kevésbé ura a helyzetnek”. A pártelnök szerint erre utal a parlamenti bizottságokba beterjesztett, majd visszavont A NATO-bombázások nem a szerb nép ellen irányulnak, hanem az utolsó európai „bolsevik skanzent” kívánják lerombolni. Ez olvasható a Deport ’56 közleményében. Aszervezet szerint álságos az utódpártok és holdudvarukba tartozó értelmiségiek követelése, miszerint először a NATO-akciókat kellene leállítani. A bombázások beszüntetésével ugyan a Deport ’56 is egyetért, de előfeltételnek tartja a népirtás felszámolását, előterjesztések tartalma és minősége. Egyidejűleg érezteti hatását az, hogy fokozódik a félelm attól, hogy Magyarország belesodródhat a konfliktusba. Az MSZP ezt is érzékelte, amikor egy hete javasolta, hogy vizsgálják meg, milyen új kockázatokkal jár, ha Magyarországról felszálló NATO-gépek hajtanak végre légicsapásokat. A koalíció leszavazta ezt a kezdeményezést. Mindennek figyelembevételével - mint Kovács mondotta - a frakció vezetése javasolni fogja, vizsgálják meg annak a döntésnek esetleges felülvizsgálását, amely korlátlanul bocsátotta a NATO rendelkezésére a magyar repülőtereket és légteret. A Fidesz-frakció reméli, hogy az MSZP nem akarja belpolitikai céljaira felhasználni a jugoszláviai válság nyomán kialakult helyzetet - nyilatkozta Simicskó István (Fidesz), a honvédelmi bizottság alelnöke pénteken. Egy mozgalom születése Hogyan indul útjára egy mozgalom? Akik az elmúlt hét végén - pénteken - Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológiai Intézetének nagytermében összegyűltek, választ kaphattak rá. Ekkor tartotta ugyanis első ülését a Balkán Békéjéért Előkészítő Bizottság, amely több mint háromórás tanácskozás után már Balkán Békéjéért Mozgalom névvel adta ki első felhívását. Az ELTE Szociológiai Intézetében hetvenfőnyi - többnyire társadalomtudománnyal foglalkozó értelmiségiekből, újságírókból, politikusokból álló - hallgatóság előtt Krausz Tamás történész olvasott fel egy felhívástervezetet. A felolvasást heves vita követte, többen elhagyták a termet. A tervezetet végül elvetették a résztvevők, majd a moderátor szerepét betölteni igyekvő Krausz Tamás azt a kérdést tette fel, hogy a jelenlévők egyetértenek-e azzal: induljon civil kezdeményezés a Balkán békéjéért, a háborús konfliktus kiterjedésének megakadályozásáért. Ebben teljes volt az egyetértés, következhetett az újabb szavazás arról, hogy mi legyen a Balkán békéjéért indított kezdeményezés neve. Több variáció közül végül a Balkán Békéjéért Mozgalmat fogadták el. A demokrácia játékszabályait rigorózusan betartva a résztvevők felhatalmaztak egy szerkesztőbizottságot a felhívás szövegének megfogalmazására. Az így elkészült szöveget ismét szavazásra bocsátották, melyet tartózkodás és ellenszavazat nélkül fogadtak el a résztvevők. Szigethy András Mandela Budapesten Göncz Árpád köztársasági elnök meghívására pénteken Budapestre érkezett Nelson Mandela. A dél-afrikai államfő kétnapos magánprogram után ma kezdi meg hivatalos tárgyalásait. Mandela Moszkvából érkezett hazánkba, ahol a koszovói válság megoldása érdekében egy orosz-amerikai csúcstalálkozó megrendezését javasolta, és elvetette, hogy az egyes államok vagy országcsoportok az ENSZ megkérdezése nélkül, erőszakkal próbálják megoldani a nemzetközi problémákat. SZZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE A BALKÁN BÉKÉJÉÉRT MOZGALOM FELHÍVÁSA 1. Felhívjuk az Egyesült Államok kormányát, hogy tartsa be a nemzetközi jogot, a NATO-államok kormányait - köztük a magyar kormányt hogy azonnal kezdje meg a konfliktus tárgyalásos rendezését, az ENSZ és az EBESZ bevonásával. 2. Azonnal függesszék fel a bombázásokat a tárgyalások mielőbbi megindulása érdekében. 3. A magyar kormány éljen NATO-tagság adta jogaival, a vétójoggal és a konstruktív tartózkodással. A kormány a deklaráción kívül gyakoroljon nyomást szövetségeseire, hogy a háború ne terjedjen ki sem Magyarországra, sem a környező államokra. 4. Kifejezzük szolidaritásunkat a háború minden ártatlan áldozatával, a hazájukból elüldözött koszovói albánsággal, a túszhelyzetbe került újvidéki magyarsággal és a konfliktusba a hatalmi érdekek által belesodort szerb néppel. 5. Elítéljük az etnikai tisztogatást, a rasszizmus minden formáját. 6. Elvárjuk a NATO-tól, hogy a humanitárius védelem érdekében ne sértse meg mások emberi jogait, ne veszélyeztesse a térség ártatlan lakosságának élet- és vagyonbiztonságát. A szegények fegyveréről A mozambiki Maputóban ma kezdődik az az ENSZ-konferencia, amelyen a gyalogsági aknák betiltásáról szóló ottawai konvencióban részes államok azt vizsgálják meg: milyen előrelépés történt az egyezmény aláírása óta. A tanácskozáson hazánk is képviselteti magát: a magyar delegációt dr. Joó Rudolf, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára vezeti. Joó Rudolf lapunknak nyilatkozva kifejtette: a gyalogsági taposóakna viszonylag olcsón - 3-5 dollárért - előállítható és telepíthető fegyverfajta. Ezért a szegény államok fegyverrendszerének is nevezik, amely a klasszikus harcászatban a tömeges támadások megállítására szolgál. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a gyalogsági akna áldozatai 85- 95 százalékban polgári személyek, és közülük is kiemelkedően sok a gyermek és fiatalkorú. A megdöbbentő adat azzal magyarázható, hogy a „legfertőzöttebb országok” éppen azok a közelmúltban polgárháború sújtotta államok (Afganisztán, Kambodzsa, Mozambik, Bosznia-Hercegovina, Eritrea), ahol a fegyveres harcok befejezése után nagyszámú taposóakna maradt a földben. A mentesítés azonban rendkívül költséges - terepviszonyoktól függően 300-1000 dollár darabonként. Mivel az akna legtöbb esetben nem megöli, hanem megcsonkítja a rálépő személyt, ezért külön problémát jelent az áldozatok rehabilitálása - közölte a helyettes államtitkár. A gyalogsági aknák felhalmozását, alkalmazását, gyártását és átadását tiltó, 1997 végén elfogadott ottawai megállapodást eddig 133 állam - köztük Magyarország - írta alá, és több mint 40 ország parlamentje már ratifikálta is az egyezményt. A konvenció így idén március elsején életbe léphetett, az önként vállalt kötelezettségek betartását pedig az ENSZ ellenőrzi. Különböző gazdasági, politikai vagy katonai megfontolások alapján az egyezménynek ugyanakkor nem részese például Kína, Oroszország, az Egyesült Államok, Ukrajna, Jugoszlávia, Finnország és Izrael sem. Hazánk egyébként „nonproliferációs nagyhatalomnak” számít - fogalmazott Joó Rudolf -, és a taposóaknákról szóló konvenciónak is egyik kezdeményezője volt. - Mivel kis ország vagyunk, a nemzetközi porondon ilyen tárgykörben sokkal inkább elfogadják a szavunkat, mint egy nagyhatalomét, hiszen Magyarország helyzetéből adódóan „kevésbé fenyegető”. Budapest már a kilencvenes évek közepén kötelezettséget vállalt gyalogsági taposóakna készleteinek megsemmisítésére, amely vállalásnak idén eleget is tesz - mondta a helyettes államtitkár. Szalai Zoltán (A témához kapcsolódó írásunkat lásd a 7. oldalon) „Ezek” Ha eltekintünk a rejtő szavak szándékos többértelműségétől, Orbán Viktor tavaly augusztus 25-én a Fidesz országos választmánya előtt tett kijelentését a következőképp foglalhatjuk össze: az előző kormány a Fidesz vezetőit és családtagjaikat titkosszolgálati eszközökkel figyeltette. Ezt kell bizonyítani. És ezt bizonyítani kell, mert ha így volt, az megbocsáthatatlan. A miniszterelnök nyolc hónapig várt a bizonyítékok előterjesztésével, míg a múlt pénteken a parlamenti vizsgálóbizottság elé állt. Orbán Viktor pártjának politikai becsülete augusztus óta erre a bejelentésre épül. Akkor a hangsúlyok nem ott voltak, ahol ma. A sajtó, nem utolsósorban lapunk, ez idő tájt egy sor információt tett közzé az APEH akkor kijelölt elnökének szerintünk nem kellőképpen tisztázott gazdasági ügyeiről. Az adóhivatal elnökéért a miniszterelnök kezeskedett. Az írások nyilvános céginformációkon alapultak. A miniszterelnök augusztusi bejelentésének legerősebb hangsúlya szerint viszont a sajtóban jól felépített rágalonphadjárat folyt, amely a Fidesz vezetői és családtagjaik ellen az előző kormány idején, közpénzekből, megrendelésre, titkos eszközökkel és törvénytelenül folytatott megfigyelés adatait használta fel. A bejelentés - dramaturgiai szerepe szerint - az APEH-elnök elleni támadásokat volt hivatva elhárítani, és egyben ellenoffenzívát indított. Ettől függetlenül, ha igaz, amit Orbán Viktor az ország elé tárt, igazolhatja a Fidesz későbbi lépéseit. Ha megtörtént, amit a miniszterelnök állított, akkor az ellenzéknek mérsékelt erkölcsi alapja van a méltányos parlamenti bánásmódra, s az eddigi két ciklus íratlan szabályainak betartására. Ha mégsem így történt, akkor a gondolatsor visszafelé olvasandó. Ez a bizonyítási eljárás tétje. A miniszterelnök nyilvánosan egyetlen ponton kapcsolódott eddig az augusztusi bejelentéshez: a bizottsági meghallgatás után kijelentette, hogy szerinte közpénzen történt, ami történt. Ha ez a „szerintem” augusztusban hangzik el, a Fidesznek jóval kevesebb erkölcsi alapja lett volna arra, hogy az érintkezési formák felszámolásával, a Göncz Árpádtól Solt Pálig terjedő körnek postázott ultimátumokkal szervezze a közéletet. Mindemellett érdemben nehéz véleményt alkotni a helyzetről, hiszen a bizonyíték, ha van, titkos. És más. Más, mint amire Deutsch Tamás hivatkozott tavaly a választmányi ülés utáni tévéműsorban. Azt nagy valószínűséggel azonosíthatta ugyanis a nyilvánosság, hiszen egy ismeretlentől megkapták a szerkesztőségek is, és kiderült, hogy csakis nyilvános céginformációs adatokat tartalmaz. Ennek megfelelően a miniszterelnök sem vitte el ezt az alapiratot a meghallgatásra. Az eredetileg felmutatott „megfigyelési lista” tehát nem is került a bizottság elé. A bizonyítás új kanyart vett. Most már titkosszolgálati fedővállalkozások nem kellően ellenőrzött megbízásairól esik szó. Ezen az úton nehéz lesz az alapállítást bizonyítani. Deutsch Tamás augusztusban, a miniszterelnöki bejelentés után, a tévé nyilvánossága előtt jelentette ki: érti, mire gondolt a taxis, aki vitte, amikor azt mondta, ezektől minden kitelik. Ahogy telt az idő, ez az állítás új jelentést vett fel. A „minden kitelik”, ha így volt, ha úgy, valamelyik félre igaz. Azt viszont végre meg kellene tudnunk, kit értsünk „ezek” alatt. Nagy N. Péter Hallgatni arany Lehet - bár én egyáltalán nem hiszem -, hogy a vajdasági magyarok egy „idegen nemzet túszai”, az azonban egészen biztos, hogy ezt az állapotukat nem ekképpen élik meg. Az analógia, amellyel élni fogok, abszurdnak tetszhet, de élő. Én tudniillik abban a hitben élek, hogy a pusztításhoz, amely körülötte folyik, a vajdasági magyarság körülbelül úgy viszonyul, mint a Híd a Kwai folyón című film felejthetetlen brit őrnagya (Arec Guinness) a hídhoz. Sokan emlékszünk rá, hogyan próbálta megakadályozni ez az ember, hogy a keze munkájával épített hidat, amely végső soron fogva tartói, a japánok háborús erőfeszítéseit szolgálta volna, honfitársai, a brit kommandósok elpusztítsák. Mert ő hozta létre. Mint ahogyan minden értéket, amelynek ma a Vajdaságban pusztulnia kell, az ottani magyarság is segített a világra hozni. Hogy ezt 15 vagy 25 vagy 35 százalékos kisebbségben tette, édes mindegy. Ma a szívében nagyobb a fájdalom amiatt, hogy elvágták az összeköttetést Belgráddal, mint az öröm, hogy Magyarország felé szabad az út. Most pedig illusztrálni fogom, miként nyújtunk mi innen Budapestről déli testvéreinknek enyhülést. A miniszterelnök úr például Washingtonban oda nyilatkozott, hogy a vajdasági magyarság ügye immár „nem magyar ügy, hanem NATO- ügy”. Ez megnyugtató. Tudniillik annál pregnánsabb „NATO-ügyet”, mint a koszovói albánoké (akikért a háború folyik), momentán nem tudnék megnevezni, legfeljebb elmondanám az ügy végeredményét: 1 millió menekült, ebből legalább 600-700 ezer Koszovó határain túl. Kérdezem: ha az etnikai tisztogatás, amelytől a vajdasági magyarok félnek (és őket féltik) valóban csak pár „Sonderpolizei”-géppisztolyt meg egy pár Arkan-legényt, továbbá egy sor halálos fenyegetést igényel, akkor a NATO, ha eljő a pillanat, hogyan kívánná megvédeni a vajdasági magyarokat? A levegőből? Úgy, ahogyan a koszovói albánokat? Ugyancsak a miniszterelnök úr volt szíves felhívni szövetségeseink figyelmét a vajdasági NATO-célpontok gondos megválasztására - mivelhogy ott lenn délen magyarok is élnek. Ha én a szerb tájékoztatásügyi minisztériumban ülnék, akkor - megvallom, elég hazafiatlanul - felhívnám megbízóim figyelmét arra, hogy ez a figyelmeztetés szabad fordításban annyit jelent: kéretik kizárólag szerb célpontokat bombázni, és a magyarokat kímélni. Innen már mennének a dolgok a maguk rendes útján. Aki azért fohászkodik, mint a koszovói albánok tették, hogy bombázzák meg már egy kicsit a szerbeket, az megnézheti magát. A harmadik orvosság az autonómia kérdése. Noha a vajdasági magyarok szerb (és más nemzetiségű) szomszédaikkal együtt gatyásodtak le, és pillanatnyilag azzal vannak elfoglalva, hogy hol víz nincs, hol áram, hol fulladozunk a lerombolt olajfinomító gőzétől, a postás meg nem hozza a nyugdíjat; nos, ezenközben Budapestről csöndben uszítgatják őket egyesek, hogy itt a történelmi pillanat, most kell az autonómia ügyét elővenni... A Külügyminisztérium politikai államtitkára például „személyi és területi autonómiát” látott jónak sürgetni éppen most, és főnöke is csak a területi revízió, azaz a magyarlakta területek visszacsatolásának igénye ellen emelt szót. Nagyon helyesen, bár ez nem érdem. Érdem legföljebb az, hogy Martonyi János volt szíves helyettesíteni saját főnökét, a miniszterelnököt, amikor emlékeztetett rá: a NATO-csúcs állást foglalt a fennálló határok módosításával (más szóval minden csurkista álommal) szemben. Apropó. Ha már valaki oly nagy bajnoka a kisebbségek önrendelkezésének, akkor kérdezze már meg azt a Vajdaságban élő szerb menekültet, akit „ősei honából”, a Krajinából űztek el 1995-ben a horvátok, hogy vajon kínált-e neki valaha, valaki „területi és személyi autonómiát” Horvátországban? A válasszal nem akarok fárasztani senkit, viszont van egy negyedik javaslatom is a 85 százalékban nem magyarok lakta Vajdaság gondjainak honi enyhítésére. A hallgatás. Az uszító beszéd legjobb alternatívája. Ha már beszélni kell, beszéljen Kasza József. Aczél Endre