Népszabadság, 1999. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-05 / 129. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1999. JÚNIUS 5., SZOMBAT 9 Kudarc és pofon Nem veszi át kitüntetését ma dr. Kalas György, a győri Reflex Környezetvédő Egyesület jogsegélyszolgálatának a vezetője. A zöldmozgalmak egyik legszínesebb egyéniségének tartott jogász udvarias levélben utasította vissza Pepó Pál környezetvédelmi miniszter elismerését, mert szerinte nincs ok az ünnepelésre akkor, amikor a környezetvédő civil szervezetek a túlélésükért küzdenek. A szakminiszter a környezetvédelmi világnapon ad át okleveleket, díjakat, plaketteket. A kitüntetését visszautasító Kalas György eddig 26 ismeretterjesztő kiadványt írt, számtalan tanulmányt publikált, és félezernél több iskolai előadást tartott. A magát mozgalmárnak nevező Kalas „kukaszínházat” is alapított iskolás gyerekek számára, hogy a báb- és színpadi dramaturgia segítségével megszerettesse velük a természetet, megtanítsa őket a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára. Győrött a kisiskolások „kukás bácsiként” emlegetik a jogászt, aki nagy visszhangot kiváltó pereket is kezdeményezett. Több multinacionális céget azért citált a bíróság elé, mert szerinte áruvédjegyként, megtévesztő módon használták a bioelőtagot és a környezetbarát jelzőt. Ezeknek az eljárásoknak is volt szerepük abban a törekvésben, hogy a jogalkotók és a versenyhivatal szakszerűen definiálja e fogalmak tartalmát. Kalas Györgyöt a közvélemény ismerheti onnan is, hogy országos méretű akciót indított az úgynevezett nem ionizáló sugárzás káros hatásainak mérésére, és kísérletet tett a magyar szabványok szigorítására. Külföldi szaktekintélyeket nyert meg a magyarországi sugárállapotok vizsgálatának. Éppen a napokban értékelik Németországban - a Győr Rózsadombjának nevezett városrész lakóinak kérésére elvégzett mérések adatait. A vizsgálat az ott lévő adótorony hatását elemezte - a Reflex jogsegélyszolgálatának vezetője képviseli azoknak az állampolgároknak az ügyét, akiknek a telke közelében nagy teljesítményű antennákat, adótornyokat létesítettek, illetve nagyfeszültségű áramvezeték húzódik. Legutóbb áprilisban, a föld napján a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) alelnökeként szervezője volt annak a demonstrációnak, amelynek keretében középkori kőhajító gépekre emlékeztető szerkezetekkel egyszer használatos csomagolóanyagokat, környezetkárosító dobozokat dobáltak a minisztérium épületére. Ezt az egyébként engedélyezett akciót követően Pepó Pál miniszter is fogadta őt és társait. A győri jogász szerint azonban nem találtak közös nyelvet a tárca irányítójával. - A miniszter azt hitte ugyanis, hogy a környezetvédők a vele ellentétes politikai erők szolgálatában állnak - nyilatkozta akkor a Reflex jogásza. - Ez persze tévedés, a környezetvédelem nem politikai, hanem szakmai kérdés. A kitüntetést visszautasító levelében Kalas György úgy érvelt: a tárca - ahonnan szerinte értékes szakembereket küldtek el - nem hajlandó együtt dolgozni a zöldmozgalmakkal, a környezetvédő szervezeteket kirekesztik a jogalkotás folyamatából, javaslataikat nem veszik figyelembe. A támogatási rendszer átalakításával e mozgalmak léte komoly veszélybe került. - A minisztérium mintha megkérdőjelezné a környezetvédő mozgalmak szükségességét - mondta a jogász, aki szerint itthon folyamatosan csökken a környezetvédelem társadalmi ereje és súlya. - Ilyen körülmények között nem tudom elfogadni a kitüntetést - mondta tudósítónknak Kalas György. - Egy mozgalmár nem ünnepeltetheti magát akkor, amikor a zöldmozgalmakat lehetetlen helyzetbe hozzák. Kérdésünkre hozzátette: döntése meghozatalára nem kérte egyetlen környezetvédő szervezet sem, ő pedig nem is tájékoztatta őket elhatározásáról. Nem tudja, akad-e követője, arról sincsenek információi, hogy rajta kívül szerepel-e más zöldaktivista a kitüntetettek között. - A kudarc és a pofon szinte együtt jár a környezetvédelemmel - fogalmazott Kalas György. - így hát még jól is eshetne az elismerés. De a jelenlegi helyzetben, amikor a zöldmozgalmak a túlélésért küzdenek, azt hiszem, legalábbis furcsa volna elfogadni. Valószínűnek tartom, hogy a mostani kitüntetés visszautasításával végérvényesen le kell mondanom a hasonló, hivatalos elismerésekről. De van vigaszom. Az elmúlt tizenkét évben, amióta mozgalmárként tevékenykedem, a legbecsesebb kitüntetéseket megkaptam: olvasóim, ügyfeleim tiszteletét és a gyerekek szeretetét. H.F. FIZETETT KÖZLEMÉNY | NYÍLT LEVÉL DR. TORGYÁN JÓZSEF ÚR földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter részére TISZTELT MINISZTER ÚR! A vágósertés-termelők és a -feldolgozó üzemek képviseletében fordulunk Önhöz, kormányzati megoldást kérve a teljes összeomlás szélére került sertéstartók éshúsfeldolgozók megmentése érdekében. A nemzetközivé vált sertéshús-túltermelési válság egy évvel ezelőtt kezdődött. Az 1998. évi szabályozás szerint a nemzetközi és belföldi árcsökkenést támogatásokkal ellensúlyozta a kormány. A támogatások ez év januárjától folyamatosan csökkentek. Nemcsak a termelői támogatások minimalizálódtak, hanem a feldolgozók részére juttatott exporttámogatások is látványosan mérséklődtek. Mindez úgy következett be, hogy a magyar sertéshústermelés 35%-át külpiacon értékesítjük. A szabályozásra vonatkozó rendeletek hatálya május 31-én lejárt. Olyan helyzet következett be, amikor az egyetlen hatályban lévő, a 39/1999. (IV. 21.) FVM rendelet, amely a termékpálya egyetlen elemét kiragadva, csak a legrosszabb minőség 193 Ft/kg-os hatósági árát határozza meg, a minőségtől független beavatkozás, egyaránt ellehetetleníti a termelőket és a feldolgozókat. A sertéshús fogyasztói ára egy év alatt a felére csökkent, ennek ellenére nem növekedett számottevően a lakossági fogyasztás. Ma már sem a termelők, sem a feldolgozók nem képesek elviselni a veszteséget. A sertéstartók magukra maradtak, a feldolgozók képtelenek elismertetni költségeiket a hazai piacon, a külpiacon pedig nem a termékek, hanem az állami támogatások versenye folyik. A 193 Ft/kg legalacsonyabb ár meghirdetése önmagában elégtelen a helyzet megoldására. Ez csak piacvesztést eredményezhet úgy belföldön, mint külföldön, s nemhogy segítene a sertéstartókon és -feldolgozókon, hanem megsokszorozza gondjaikat. Megoldásként csak az ágazat egységes egészére vonatkozó, összefüggő szabályozás és támogatási rendszer meghirdetése kínálkozik. Ma Magyarországon közel másfél millió ember megélhetése függ részben vagy egészben a sertéstartás és -feldolgozás eredményességétől. A kialakult helyzet gyors és eredményes megoldása érdekében felszólítjuk miniszter urat, hogy a vágósertés hatósági árát a minőséggel összhangban, a megemelt árhoz igazodó bel- és külpiaci értékesítés feltételeinek meghatározásával együtt, a tervezhetőség érdekében a tárgyév végéig rendszerbe foglalva haladéktalanul hirdesse meg. Budapest, 1999. június 1. Horváth Gábor főtitkár Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége Remény Ervin titkár HÚSCÉH Deák Ferenc főtitkár Magyar Parasztszövetség Menczel Lászlóné titkár Magyar Húsiparosok Szövetsége Olvasnak, de nem nyaralnak a pedagógusok A pedagógusok alacsony bérért dolgoznak, amelyikük csak teheti, túlórát és különmunkát vállal. A tanároknak mindössze öt százaléka tartja fenn magát kizárólag a béréből. A pedagógusokat kevésbé vigasztalja, hogy vannak náluk rosszabb helyzetben lévők is. Az oktatási átlagkereset a nemzetgazdasági átlagnak 88 százalékát teszi ki, ez azonban nem mindig volt így — mondja Árok Antal, a Pedagógusok Szakszervezetének titkára. 1990-ben a nemzetgazdasági átlag 20 100, a pedagógusok átlagkeresete pedig 21 250 forintra rúgott. Az egy-kétezer forintnyi többletet csak 1995-ig sikerült megőrizni: akkor a nemzetgazdaság átlaga 38 900, a nevelők fizetésének átlaga pedig 38 115 forint volt. A pedagógusokat nem vigasztalja, hogy vannak náluk rosszabb helyzetben lévők is: a mezőgazdaságban, építőiparban, illetve az egészségügyben, a szociális ellátásban dolgozók. Egy gazdasági vezető keresete csaknem ötszöröse, egy jogászé háromszorosa, egy állatorvosé pedig kétszerese az általános iskolai tanítóénak, tanárénak. A pedagógusok azonban nem élhetetlenek: intézményen belül vagy azon kívül pluszmunkát vállalnak. Nagy Mária kutató adatai szerint mindössze 5,5 százalékuk él kizárólag a béréből. Közel 85 százalékuknak túlórából, minden harmadik tanárnak különféle pótlékokból, minden negyediknek iskolán kívüli munkából származik a mellékjövedelme. A szakszervezet tapasztalatai azt mutatják, hogy a magántanítványok fogadása és az ügynökösködés a legnépszerűbb pénzkereseti forma. A lehetőségek tárháza persze széles: lehet vállalni takarítást, gyermekfelügyeletet vagy éppen felszolgálást is. Az is érdekes, hogy a tanárok több mint egytizede vállalkozóvá avanzsált. Alig egyharmaduk folytat valamilyen oktatási tevékenységet, 15 százalékuk pedig egyéb szellemi munkát. Nagyobb részük a termelési, a kereskedelmi vagy a szolgáltató szférában próbál boldogulni. A vagyoni helyzetre vonatkozó adatok - a béradatokkal szemben - derűsebb képet festenek. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a pedagógusok saját keresetükkel miként járulnak hozzá a család jövedelméhez. A gyermektelen nevelők a család jövedelmének 60, a kettő-négy gyermeket vállalók viszont már csak 50 százalékát keresik meg. A nőknél mindenütt rosszabb az arány, négy gyermeknél például már csak 43 százalékos. A pedagógusok csaknem fele családi házban, egyötöde társasházban, egynegyede lakótelepi lakásban, öt százaléka pedagógusszállón lakik. Csaknem háromnegyedük saját lakással rendelkezik, a többiek a tulajdonos családtagjai, albérlők, illetve szolgálati lakás, szálláshely bérlői. A lakások annál nagyobbak, minél kisebb településen lakik egy nevelő. Budapesten 72, ezzel szemben a falvakban 90 négyzetméter az átlag. Gépkocsija a fővárosban élő pedagógusok 61, a falvakban lakók 72 százalékának van, a tanárok 28 százaléka pedig otthoni számítógéppel is rendelkezik. A nyaralási szokások egyértelműen mutatják az anyagi szűkösséget. Lannert Judit kutató adatai szerint a budapesti tanároknak 39, a vidékieknek pedig 55 százaléka egyáltalán nem volt nyaralni a vizsgálat évében. 22 százalékuk kevesebb mint egy hetet volt távol otthonától, hosszabb pihenést a fővárosiaknak 40, a vidékieknek 23 százaléka engedhetett meg magának. A tanárok életszínvonalának romlását jelzi, hogy 1970-ben a budapesti pedagógusoknak mindössze 15, a vidékieknek pedig 27 százaléka nem nyaralt az utolsó két évben. Sokat elárul a pedagógusokról az is, hogy mivel töltik a szabadidejüket. A nevelők kedvenc elfoglaltsága az olvasás. A kirándulás a második, a barátokkal való találkozás a harmadik leggyakrabban említett szabadidős tevékenység. Ezt követi a mozi, a múzeum, a barkácsolás és kézimunkázás, a hangverseny. A drága, de legalábbis befektetést igénylő sportok kerültek a sor végére: a horgászat, a teniszezés, a lovaglás, a vadászat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pedagógusok nem sportolnak, mindöszsze 15 százalékuk nem mozog és sétál rendszeresen. A szakmai továbblépést, fejlődést is fontosnak tartja a nevelők többsége. Erre utal, hogy az általános iskolákban 70, a középiskolákban pedig 57 százalékuk vett részt az elmúlt öt évben valamilyen továbbképzésen. Felsőfokú tanulmányokra azonban már kevesebben vállalkoznak: az általános iskolában tanítóknak kilenc, a középiskolában dolgozóknak 13 százaléka. Ebben szerepet játsz- hat az, hogy egyetemre, főiskolára járni költségesebb, és tovább tart, mint tanfolyamon, továbbképzésen részt venni. Évek óta visszatérő kérdés: vajon mennyire ismeri el a társadalom a pedagógusokat? A Marketing Centrum felmérése szerint a felnőttek körében az értelmiségi foglalkozások közül az orvos, a jogász és a közgazdász a legmegbecsültebb. A gyógyszerész és a gépészmérnök után következik a középiskolai, majd az általános iskolai tanár. A lelkészi és az újságíró foglalkozás viszont megelőzi az óvodapedagógusit. Az óvónőket nem értékelik túl a felmérés résztvevői, mert csupán a könyvtárosi szakma kullog utánuk. Udvardi Judit Felsőfokú tanulmányokra kevesebben vállalkoznak: az általános iskolában tanítók 9, a középiskolai tanárok 13 százaléka. A PEDAGÓGUSKERESETEK ÉS A NEMZETGAZDASÁGI KERESETEK ALAKULÁSA 1991 ÉS 1999 KÖZÖTT (átlagkereset forint/hó) Néhány titkos telefonomat szeretném a nyilvánosság elé tárni, lesz, ami lesz. Hétfő este Juszt hív: - A druszád vasárnap három hosszal győzött kétezren. - Te még szabadlábon vagy? - Hát persze. -A káprázatos tehetség sem szólt még a Kriminális miatt? - Nem. - A cikkből sem lesz baja K.-nak? - Nem tudom, kitől kaptuk. Belekiabálok a telefonba: - Hallod, Kövér Laci? Nem tudják, kitől kapták! Pár óra múlva vígan házkutatnak nála, nem jó ómen velem beszélgetni. Néhány éve Fábry Sanyihoz törtek be, elvitték annyira szeretett és oly sokat emlegetett apja féltett zsebóráját, minden pénzt megadott volna érte, életében először és utoljára kért tőlem személyes dolgot, hívjam már fel Pintért. Én is csak fogadásokról ismertem, de az esti időpont ellenére hamar kapcsolták, a főkapitány elmondta, mindent megtesz, aztán még vagy tíz percet csevegtünk erről-arról, jókedvű volt. Már ahhoz képest, hogy pár órára rá Kuncze leváltotta. Nem tudom, miért, de a visszajövetele óta valami azt súgta nekem, hogy lesznek ők még egymás kuncsaftjai. Először Juszt hívta meg a Kriminálisba egy kis csevegésre Clodónéról, úgy illett, hogy Pintér is visszahívja az Aradi utcába egy kis kihallgatásra a nyilvánosságra hozott titkokról. Kíváncsian várom az újabb fordulót. Tudom, a belügyminiszternek semmi köze az ügyhöz, ahogy Szenes Andreának sem Torgyánhoz, Simicskának a Fideszhez. Csak káprázatos tehetségek, akikre felfigyeltek. Szerda reggel óta különben is közismert, hogy minden magyar vállalkozás ________Hócipősarok_______ Titok kapcsolatban áll a kormánnyal, azaz egyenlők. Kuncze tehát maximum azt állítja, hogy a Mahir köztük a legegyenlőbb. Mindenesetre érdekes három hét elébe nézünk, Orbán szerda reggelenként a rádióban előre válaszol majd arra, amivel szerda délelőttönként Kuncze kipakol. A harmadik bizalmas telefon. Természetesen tavaly is hívtam Szárszóra a miniszterelnök urat, bár ’93 után nem jött, mióta néhány vendégem igen durván bánt vele, amit máig szégyellek. Tudtam, hogy semmi esélye a meghívás elfogadásának, ezért előre írtam nyolc variációt a lemondására, hogy csak választania kelljen a kormányalakítás nehéz napjaiban. A kabinetfőnöke hívott, tetszett neki a levelem, gondolta, küld egy szintén ironikus választ, de aztán úgy döntött, a humorra most máshol lesz szükség. Azóta lesem, immáron majd egy éve, hol bukkan fel végre a beígért humor, remélem, nem a Simicska-, a Schwajda-, a Selmeczi-, a Deutsch-ügy kormányzati kezelését értette alatta. Nem beszélve Kosztolányi elnök úrral. Komolyra fordítanám, mert tényleg egy kicsit vidámabban szeretném hátralévő éveimet leélni, mint ahogy Antall és Horn alatt sikerült. A héten Pannonhalmán is járt, a valóban káprázatos tehetségű Várszegi Asztriknál, békésen sétálgattak a kertben, majd a lapok szerint azt mondta a főapátnak, hogy néhány esztendő alatt eldől, megtartjuk-e keresztény polgári hagyományainkat, vagy elmerülünk a posztszocialista társadalomban. A mondat sajnos kissé a keresztes háborúkra emlékeztet, csak a Szentföldet kell behelyettesíteni a sok Ibrahim tengerében. Ám ahogy a történetre emlékszem, a kései Brancaleone ármádiáján kívül egy szikra humor nem volt az ügyben. Dereng, hogy a keresztes lovagok vezetésével e hadak végigrabolták Európát. Mindezzel semmi mást nem állítok, mint hogy nem kéne örökké ez a lobogó, nagy elhivatottság. A Simicska- meg a Máté-csapat nem a polgári vagy a baloldali értékek mentén dúl ugyanis, hanem csak úgy. Ahogy talán Szenes Andreában sem születése óta dobogott láncra verve a kisgazda oroszlánszív, ha ez nem tökéletes képzavar, mint maga az egész hölgy. Pitiáner alakok állnak be különféle zászlók alá, mamelukok százai próbálják iskolai hiányaikat hónapok alatt behozni, rablólovagok alapozzák meg családjuk vagyonát századokra, ugyan kit érdekel ma egy londoni fogadáson, hogy a vörös vagy a fehér rózsához tartoztak? A hülyeség és a gazság abszolút rendszersemleges, egyetlen piszkos ügynek sincs köze a másikhoz, nem futballmeccs ez, hogy mi csak egyenlítettünk. Bukarestben a kaput kell védenünk, nem a keresztény Európát, ha pedig véletlenül beleszaladunk egy nagy ruhába, ne az legyen majd a magyarázat, hogy Horn még többet kapott a jugóktól. Most hallom, az immáron Csermelyre készülődő MTV Híradóban, hogy Győri Tibor, a Mahir igazgatója feljelenti Kuncze Gábort üzleti titkok kiszivárogtatásáért. Náluk már nem a frakcióvezető 800 milliós sajtótájékoztatója a hír, hanem ez. Mondtam én mindig, hogy vissza fogjuk még sírni a Duna TV objektivitását. Uraim, mehetünk!