Népszabadság, 1999. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-16 / 138. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1999. JÚNIUS 16., SZERDA 9 ________Szerda________ Szerencséjének pogácsa A szürke hétköznapok dögunalmas parlamenti hírei közé, amelyek jobbára arról szóltak, hogy ki mikor vonul ki és miért, véletlenül se tartózkodjék egyazon ülésteremben kormánypárt és ellenzék (kétkamara! - ugye, megmondta Maczó Ági!), vagy arról, hogy akkor háromhetente legyen plenáris, vagy kéthavonta, vagy esetleg az is elég, ha másfél évente benéz a takarítónő, hogy le van-e oltva a villany rendesen, illetve nem-e törtek-e be, esetleg, vagy még arról is, hogy akkor teljesen fegyvertelen katonákat küldjünk-e békefenntartani vagy adjunk nekik egy-egy Rotring-ceruzát köpőcsövezni, vagy legyen-e titkosítva minden, amihez Kosztolányi Dénes valaha hozzáért, és folyt még a „Ki tud többet a Postabankról?” címet viselő ködösítőbajnoksággal egybekötött tréfás vetélkedő, szóval ezek közé robbant be Tímár György kisgazda képviselő történelmi jelentőségű pogácsajavaslata, amely alaposan zavarba hozta a politikai közvéleményt. (A politikai közvélemény enyhén elpirul, légzése gyorsul, szeme sarka picit remeg, mozdulatai idegessé válnak.) Az első pillantásra szimpla hülyeségnek vagy hülyéskedésnek tűnő javaslat mögött nyilvánvalóan bonyolult és fontos politikai játszma lapul, mint Tímár képviselő uszkárja a padsorok között. Könnyen lehet, hogy a Tímár-féle Lex Pogácsa a koalíciós szakítópróba lesz. (Naná, minden kérdés az, még az is, hogy merre van a budi.) Fölvetődik: volt-e itt egyeztetve Torgyán József pártelnökkel? Aligha. És ha nem volt egyeztetve, akkor nem-e áll fönn a függelemsértés tényálladéka, amely rendkívül súlyos pártfegyelmi eljárást vonhatik maga után, akár kizárást is, ez esetben viszont párt- vagy frakciószakadás is előállhat (pogácsapártiak kontra pogácsaellenesek, vagy tepertős csoport kontra sajtos csoport, és a vajasokról még szó sem esett akkor), amely a koalíció végét jelentheti. (Vicsorgó politológusok gyűlnek a vérszagra.) A minden hájjal megkent politikai elemző persze még ennél is mélyebbre akarna ásni. Vajon (vagy inkább tepertőn) mi állhat a javaslat hátterében? 1. Tímár képviselő pogácsafüggővé vált. 2. Tímár képviselő fegyelmezett koalíciós katonaként magára vállalta az ellenzék pofájának pogácsával való betömését. (De ez a kétélű fegyver elsülhet viszszafelé is, ugye, a koalíció elnémul, mert magyar ember evés közben nem beszél, míg a kozmopoliták morzsákat köpködve, teli szájjal interpellálnak és napirend előttiznek majd.) 3. Újabb korrupciós ügy bontakozik ki, Tímár képviselő a pogácsalobby uszályába került. Alighanem valami posztkommunista érdekkijáró hálózat, esetleg Postabank vagy Simicska Ibrahim és a Kaya Mahir Cityposter vagy Schmuck Andor és népi zenekara, de az is megeshet, hogy egy régi pogácsakészítő dinasztiával van dolguk, amelynek műhelyében már megkelt a tészta, ki is van szaggatva... A javaslatszövegben olvasható „szükség szerinti mennyiségben való biztosítás” — a képviselői étvágy megfelelő alakulása esetén — lehetővé tenné, hogy a parlament akár az ország teljes pogácsakészletét fölvásárolja saját költségvetéséből. 4. Tímár György nem akar futballklubelnök lenni, nem akar vezérigazgató lenni, nem akar vízidisznó lenni, nem akar semmilyen közjogi méltóság lenni, nem akar nyolcvan éve elszakított országrészeket visszavenni, nem akar semmit sem, csak pogácsát. Kvázi a maga szerencséjének a pogácsa akarna lenni. (Hogy egy klasszikus - Dolák-Saly Róbert - is legyen idézve.) De azt sem lehet kizárni, hogy Tímár képviselő viccelt, csak nem értjük a tréfát. Uj Péter Menekülés a gyülekezetből Leleplezések Magyarország negyedik legnagyobb egyházáról Ellenségeinknél csak a hajdani barátok veszélyesebbek. Ismerik bűneinket és legféltettebb titkainkat, többet tudnak rólunk, mint a saját lelkiismeretünk. Bartus László, aki a Hit Gyülekezete elkötelezett tagja és Németh Sándor vezető lelkész közeli munkatársa volt, leszámolt múltjával. Leleplező könyvet írt arról az egyházról, amelyet sok éven át fanatikus rajongással szeretett. „Amikor kijött értem a mentő, eszméletlen állapotban voltam. Ömlött rólam a víz, dobáltam magam, és azt kiabáltam: Vegyétek le rólam a vizes zsákot! Az orvost nem ismertem fel. Az első vizsgálatok nem tudták megállapítani, mi bajom. Szúrt az oldalam, és görcseim voltak” - emlékezik Bartus László. Ez a végső stádium. Hónapokig tartó kórházi és szanatóriumi kezelés következik, majd még egyszer, utoljára kísérletet tesz, hogy visszatérjen a gyülekezetbe. De már nincs maradása. Levelet ír a vezető lelkésznek: „a mai naptól nem tekintem magam a Hit Gyülekezete tagjának. Az alá-fölérendeltségi viszonyok rám többé nem érvényesek. A Magyar Köztársaság egyenjogú állampolgáraként állok veled szemben. E minőségemben eldönthetem, kívánok-e találkozni veled vagy nem. Nem kívánok.” Közveszélyesek? Bartus László eredeti vallását tekintve katolikus, foglalkozása alapján újságíró. Pályafutása során neves lapok szerkesztőségében dolgozott, most egy ismert gazdasági lap munkatársa. Nyolc éven keresztül volt tagja a Hit Gyülekezetének, olyan bizalmas kapcsolatba került Németh Sándorral, ami csak keveseknek adatik meg. Könyvét figyelmeztetésnek szánja. Mint mondja, törvényi tiltások helyett a nyilvánosság fegyverével kell fellépni a vallási túlkapások ellen. Elhatárolódik azoktól aszélsőjobboldali törekvésektől, amelyek a valóban káros - amúgy szinte valamennyi egyházban tetten érhető - jelenségekre hivatkozva a vallásszabadságot akarják korlátozni. Azt állítja, hogy a könyv megjelenésével olyan tekintélyes liberális politikusok is egyetértenek, akik megelégelték az SZDSZ és a Hit Gyülekezete tisztázatlan viszonyát, elfogadhatatlannak tartják Németh Sándor módszereit. A szerző szerint rendezetlen pénzügyek, egyszemélyi és diktatórikus vezetés, teológiai szempontból tarthatatlan tanítások, politikai és gazdasági ambíciók jellemzik Magyarország egyik legnagyobb vallási közösségét. Bartus László egyszerűen és kegyetlenül fogalmaz: a Hit Gyülekezete közveszélyes. Más kérdés, hogy amiről most mélyen elítélő véleményt alkot, annak éveken át tevékeny részese, alakítója és kiszolgálója volt. Szakadás A Hit Gyülekezete Magyarországon jött létre a hetvenes évek végén, az alapítók között találjuk Németh Sándor egykori katolikus teológiai hallgatót is. A karizmatikus keresztény közösség napjainkban becsülhetően 30-40 ezer tagot számlál, az egyszázalékos adóátutalások alapján a negyedik legnépesebb egyház az országban. A rendszerváltozás idején a gyülekezet döntő szerepet vállalt a Szabad Demokraták Szövetségének megalakításában, később két „hites” jelölt, Hack Péter és Mészáros István az SZDSZ parlamenti frakciójába is bekerült. Bartus elbeszélése szerint kezdetben a közös elvek, az emberi jogok és a vallásszabadság tisztelete kötötte össze a gyülekezeti tagokat a szabaddemokratákkal. Ám Bartus úgy látja, hogy az SZDSZ szép lassan saját szövetségesének áldozatává vált: „a gyülekezet piócaként tapadt a pártra”. A Hit Gyülekezete tavaly eddigi legnagyobb válságát élte át. Bartus Lászlón kívül az egyház meghatározó személyiségeinek nagy része is szakított az egyházzal, sokuk részt vett egy új közösség, az autonóm gyülekezet létrehozásában. Hack Péter, Mészáros István és a hívek túlnyomó többsége Németh Sándor mellett maradt, de így is százak követték a távozókat. Bartus leszámolt múltjával. Istenben nem csalódott, de a gyülekezetben igen. Bocsánatot kér azoktól, akiknek akarva vagy akaratlanul ártott. Elbeszélése alapján Németh Sándor hatalma megfélemlítésre, pszichikai elnyomásra, manipulációra és hazugságra épül, a gyülekezet vezető lelkésze valósággal kizsákmányolja az istenfélő híveket, akik utolsó filléreiket is az egyháznak adományozzák. A könyv a Hit Gyülekezete „másik arcát” mutatja be. Csak keveset olvashatunk a gyülekezet vonzerejéről, arról, miként és minek köszönhetően vált egy kis létszámú budaörsi imaközösség szinte egyik évről a másikra Magyarország befolyásos egyházává. Igaz, Bartus állítja, hogy a gyülekezeti tagok többségének fogalma sincs, mi történik a kulisszák mögött. Amit pedig hallanak, nem hiszik el. A különféle híreszteléseket az ördög mesterkedésének tartják. Az elmúlt évben - Bartus így tudja - nem javult a helyzet a Hit Gyülekezetében. Ellenkezőleg. Bizonyságul Németh Sándor egyik nemrégiben közzétett tanításából idéz: „Ha Jézust csak megváltóként tiszteled, elszemtelenedsz, és önközpontúvá válsz. A király jó hadvezér, útmutató, vezető, követőinek pedig néppé kell válnia. A mi életünkben is parancsnok Jézus, neki parancsadási joga van. Mai kifejezéssel élve Ő a vezérkari főnök. Jézus visszajövetelekor úgy fog fellépni a világ ellen, mint egy zsarnok.” Perek sorozata? Németh Sándor és a Hit Gyülekezete eddig méltatlannak ítélte, hogy a nyilvánosság előtt érdemben foglalkozzék a kilépett vezetők vádjaival. Egyelőre - tudtuk meg - Bartus László könyvéről sincs hivatalos gyülekezeti álláspont. A szerző azonban felkészült a válaszlépésekre: „Ezt a könyvet remélhetőleg perek sora követi majd, így mindazok a történetek, amelyek nem férnek ebbe a kötetbe, nem vesznek el. A bírósági jegyzőkönyvekhez csatolt tanúvallomások ezrei mindenki számára elérhetőek lesznek, és megmaradnak örökkön-örökké.” Ravasz húzás. Ha a Hit Gyülekezete pereket indít, akkor azt teszi, amire a szerző számít. Ha viszont hallgat, akkor olyan látszat keletkezhet, hogy a könyv állításai megfelelnek a valóságnak. Czene Gábor Rosszul járnak az idős művészek? Egy kormány-előterjesztés szerint módosítani fogják a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány alapító okiratát, mivel a kormány a közalapítvány kuratóriumának és felügyelőbizottságának cseréjét tervezi. Egy másik kormányelőterjesztésben az szerepel, hogy a közalapítvány eddigi feladatai közül kiemelik a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének 4000 tagját érintő nyugdíjak megállapítását és folyósítását, ezt a tevékenységet a társadalombiztosítás venné át. A MÁK és a MAOE 1992-ben a Művészeti Alap jogutódjaként jött létre. A Művészeti Alap 1954 és 1984 között társadalmi szervezetként működött. Feladatai közé tartozott - többek között -, hogy a tagjainak segélyeket nyújtson, nyugdíjat folyósítson. Ezek fedezetét más források mellett az alaphoz tartozó művészek teremtették elő, mégpedig az alkotótevékenységükből származó jövedelem után fizetett járulékokkal. A jól működő Művészeti Alapot 1984-ben „államosították”, költségvetési szervvé alakították. 1989-től már költségvetési támogatásra szorult. A művészek kérésére és a finanszírozási problémák megoldása érdekében az Antall-kormány úgy döntött, hogy megszünteti a Művészeti Alapot: vagyonát egy alapítványra bízta, a tagság pedig egyesületbe tömörült. Az 1992-ben létrehozott Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány céljai és feladatai között szerepelt - a Művészeti Alap korábbi feladatainak ellátása mellett - a tagok szerzett jogainak fenntartása, így például a nyugdíjak megállapítása és folyósítása. Az egykori alaptagokat a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete fogta össze, amelybe 1992-ben 5500-an léptek be, jelenleg 6300 tag szerepel a nyilvántartásban. Közülük csaknem négyezren szereztek jogosultságot nyugdíjellátásra. Az új konstrukció megalkotásakor a kormány vállalta, hogy 2002-ig a költségvetés finanszírozza az 1992 előtt megállapított nyugdíjakat - ez nagyjából 1600 művészt érint, viszont az 1992 után nyugdíjba vonuló, és korábban jogosultságot szerző MAOE-tagoknak a közalapítvány vagyonának hasznosításából kell fedezni a nyugellátást. Mindez kezdetben nem tűnt irreálisnak, hiszen a közalapítvány induló vagyonát 1,2 milliárd forintra értékelték. Csakhogy a vagyon nagyobb részét ingatlanok, alkotóházak jelentették, amelyeknek hasznosítása, mobilizálása nehézkesnek bizonyult. Igaz, gazdasági számítások nem készültek. A MÁK első két évének gazdálkodását a rendezetlenség és a pazarlás jellemezte - legalábbis ezt állította az Állami Számvevőszék 1996-os vizsgálata alapján készített jelentés. Az ÁSZ a közalapítvány létrehozásának gazdasági előkészítésében hiányosságokat észlelt, a vagyonkezelésben pedig rengeteg hibát tapasztalt. A MÁK kuratóriumát és felügyelőbizottságát ezért lecserélték. A mérlegadatok tanúsága szerint az alapítvány anyagi helyzete az elmúlt négy évben stabilizálódott: a működési költségeket az egyharmadára faragták le, és a vagyonelemek hasznosítása is megtörtént. A MAOE-tagok nyugdíjának folyósítása viszont állandó problémát jelentett az elmúlt években - állítja Marinov Gusztáv, az egyesület ügyvezető alelnöke. Szerinte kiderült, hogy a közalapítvány képtelen a vagyon hasznosításából előteremteni a nyugdíjak folyósításához szükséges forrásokat. Tavaly összesen 535 millió forintba kerültek a nyugdíjak, amelyből 490 millió forintot a költségvetés, 45 milliót pedig az alapítvány finanszírozott. Az idén 620 millió forintos költséget jelentenek a nyugdíjak, ezt az összeget a költségvetés teljes egészében magára vállalta. A MAOE 1996-ban kezdeményezte, hogy a nyugdíjfolyósítást a kormány vegye vissza a közalapítványtól, a kizárólagos költségvetési forrást biztonságosabbnak ítélték. A Horn-kormány hajlott is erre a megoldásra, ugyanakkor át akarta venni a nyugdíjjogosultság megállapításának jogát is. A változtatások mégis elmaradtak. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által most elkészített kormány-előterjesztés szerint 2000 januárjától a MÁK helyett a társadalombiztosítás folyósítaná az állami költségvetésből finanszírozott művésznyugdíjakat. - Az alkotóművészek aggódnak - állítja Marinov Gusztáv. - Ha nem veszik figyelembe az egyesület véleményét, az újonnan nyugdíjba vonulók egy része elveszítheti a jogosultságát. A tervezet szerint például a MAOE-tagságot a jövőben már nem lehetne beszámítani a nyugdíjjogosultság megállapításakor, kizárólag a Művészeti Alapnál eltöltött éveket. Hajósné dr. Vértes Antónia is úgy véli, hogy a MAOE nyugdíjasai sokkal roszszabb helyzetbe kerülnének, mert a társadalombiztosítás szabályrendszere számos ponton eltérő és lényegesen szigorúbb feltételeket tartalmaz az általuk alkalmazott előírásoknál. Ha a kormány elképzelései valóra válnak, módosítani kell a MÁK alapító okiratát. A jogszabályok szerint viszont egy közalapítvány céljait és feladatait nem lehet szűkíteni: ilyen esetben az alapítónak a közalapítvány törlését kell kérnie a bíróságtól. A kulturális tárca kész megszüntetni a MAK-ot, a kormányra visszaszálló vagyon működtetéséről azonban még koncepcionális döntés sem született. Az elképzelések között szerepel egy köztestület vagy egy közhasznú társaság alapítása, de az sem kizárt, hogy új célokkal és feladatkörrel egy újabb közalapítványt hoznak létre. Cseri Péter Azon kedves olvasóink között, akik rendelkeznek érvényes, júliusi Népszabadság-előfizetéssel, és a mellékelt kupont kitöltve június 22-ig nyílt levelezőlapon visszaküldik részünkre (Népszabadság Rt., Marketingigazgatóság, 1960 Budapest) 60 VIP-jegyet sorsolunk ki. Természetesen ez azt jelenti, hogy húsz szerencsés nyertesünk kap 2- 2 darab jegyet a koncertre, melyeket postán küldünk el. A jegyek feljogosítanak arra, hogy dísztribünről nézzék végig a koncertet, illetve a koncert alatt a VIP-sátorban vendégül is látjuk Önöket. Ne hagyja ki a lehetőséget, legyen a Népszabadság meghívottja a Kapcsolat napi koncerten!