Népszabadság, 1999. július (57. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-07 / 156. szám

8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1999. JÚLIUS 7., SZERDA Újratárgyalják Csapó József perét A Legfelsőbb Bíróság kedden, hatályon kívül helyezte a Csongrád Megyei Bí­róság ítéletét, amelyben aljas indokból elkövetett emberölésért 18 évi fegyház­ra ítélte Csapó Józsefet. Csapót egyebek között azzal vádolják, hogy megölte egykori bűntársát, Juhász Benedeket. A testület új eljárás lefolytatását rendel­te el, s lehetséges, hogy azt együtt tartják meg a Csapó ellen a Farkas Helga el­rablása ügyében indított eljárással. A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a Csongrád Megyei Bíróság ítéletét, amelyben Csapó Józsefet 18 évi fegyházban letöltendő szabadság­­vesztésre ítélte. A döntés értelmében az ügyet az első fokon eljáró bíróságnak, de egy másik büntetőtanácsnak újra kell tárgyalnia. A végzés kimondja azt is, hogy a Csongrád Megyei Bíróság fontolja meg Csapó folyamatban lévő perének és a vádlott ellen az elsőfokú ítélet kimondása óta, Farkas Helga el­rablása miatt indított eljárás egyesíté­sét. A 29 éves vállalkozót első fokon al­jas indokból elkövetett emberöléssel, emberrablással kapcsolatos bűnpárto­lással, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel, valamint fegyveres rab­lással vádolta a Csongrád Megyei Fő­ügyészség. A vád szerint Csapó 1995- ben meggyilkolta gyermekkori barátját, több súlyos bűncselekmény elkövetésé­ben bűntársát, Juhász Benedeket. Ju­hász előzőleg két másik társával részt vett egy kecskeméti emberrablásban. Több millió forintot követeltek egy helybéli szeszkereskedő szabadságáért, a váltságdíj átadásakor azonban túszuk megszökött. Mivel a vállalkozó ismerte elrablóit, Juhász két társát röviddel az emberrablás után elfogták. Juhász Be­nedeknek azonban - állítólag Csapó se­gítségével - sikerült megszöknie és el­rejtőznie. Csapó, a vád szerint röviddel a meg­hiúsult emberrablás után megölte Ju­hászt és holttestét egy csongrádi csator­nába süllyesztette. Tette mindezt azért, nehogy Juhász elárulja, hogy 1991-ben Csapóval közösen rabolták el és tartot­ták fogva Farkas Helgát. (A Csongrád Megyei Főügyészség néhány héttel a fenti ügy elsőfokú ítéletének kihirdeté­se után Farkas Helga sérelmére elköve­tett személyi szabadság megsértésének és Farkas Imre elleni zsarolás kísérleté­nek vádjával újabb vádiratot nyújtott be a megyei bíróságra Csapó ellen.) A fellebbviteli tárgyaláson az ügyész „az elkövető személyének társadalmi veszélyességére és a cselekmények sú­lyára” tekintettel életfogytiglani ítélet kiszabását kérte. A vád képviselője úgy vélte, az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, s a fel­tárt bizonyítékok összefüggő láncolatot alkotnak. Vádbeszédében az ügyész több olyan bizonyítékot is megemlített, köztük több fontos tanú vallomását is idézte, amelyek szerinte a vád állás­pontját tovább erősítik, ám amelyeket az elsőfokú bíróság ítélete indoklásá­ban figyelmen kívül hagyott. Jován László ügyvéd, Csapó védője az ítélet hatályon kívül helyezését in­dítványozta, és kérte, hogy az ügy új­bóli tárgyalására a megyei bíróság egy másik tanácsát jelöljék ki. Jován kezde­ményezte továbbá, hogy a folyamatban lévő ügyet egyesítsék a védence ellen Farkas Helga elrablásával összefüggés­ben az elsőfokú ítélet meghozatala óta indított eljárással. Jován rámutatott: az elsőfokú bíróság tényként fogadta el, hogy Csapó és Juhász rabolta el Farkas Helgát, s az eljárás jelentős része emiatt a „Farkas Helga-ügyről szólt”, s nem a vádiratban leírt cselekményekről. Jován vitatta, hogy a vád bizonyítékai zárt láncolatot alkotnának, ennek hiá­nyában pedig az ítélet nem lehet meg­alapozott. Szerinte a tanúk nem voltak szavahihetőek, többeket közülük más bűnügyekben elítéltek, mások „nagyot­mondóak”, Juhász Benedek feleségét pedig a bosszúvágy vezette, amikor vallomást tett. A védő végül hosszan sorolta azokat az eljárási hibákat, ame­lyeket szerinte a hatóságok a nyomozás során elkövettek, s amelyekkel kétsé­gessé tették az amúgy is gyenge bizo­nyítékok hitelességét. Csapó József az utolsó szó jogán koncepciós eljárással vádolta meg a rendőrséget, s azt állította, hogy lejára­tó sajtókampányt folytattak ellene, majd a felmentését kérte. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és a me­gyei bíróságot új eljárásra kötelező végzésének indoklásában leszögezte: a Csongrád Megyei Bíróság által feltárt és értékelt közvetett bizonyítékok nem alkotnak olyart zárt láncolatot, hogy azok alapján kétséget kizáróan meg le­hetne állapítani, hogy a vádlott, és csakis ő követte el a terhére rótt cselek­ményeket. A tényállás nem teljesen fel­derített, s az elsőfokú bíróság nem in­dokolta meg kellő alapossággal dönté­sét. A bíróság elmulasztotta továbbá a terhelő vallomást tévő tanúk szavahihe­tőségének vizsgálatát, s nem tisztázta, hogy a vádiratban felsorolt események és cselekmények valóban megtörtén­tek-e. Bánfai Tamara-Fekete Gy. Attila Csapó József a tárgyalás előtt VELLEDITS ÉVA FELVÉTELE ___Szerda___ Alkalmas! Pepó Pálnak folyton pechje van, megfigyeltem. Halálra froclizta a sajtó a dzsoggingos ausztriai látogatás miatt, a magánkirándulásra ren­delt minisztériumi kisbusz miatt, meg még aztán azért is, amiért szimpatikus, ha kisgazda falvak csatornaprojektjeit próbálta vol­na beletuszkolni a nagyvárosok környezetvédelmi beruházásaira kiírt EU-pályázatok közé, leéget­ve az egész csatlakozási vágytól csatakos magyar államot kvázi; arról nem beszélve, hogy folyton a képességein és teljesítményén rágódnak, meg az alkalmassá­gán, nyilván csak magyarellenes­­ségből és gonoszságból, azon, hogy környezetvédelmi minisz­ter létére nem véd környezetet, márpedig ez a vádaskodás aljas, na nem azért, mert nem igaz, igaz az, csakhogy ennek nem Pepó az oka, hanem az ország, mint olyan, amely egyszerűen nem akarja védeni környezetét, ha­nem ipart akar, termelést, jó sok lóvét, bazi nagy GDP-növeke­­dést, szóval amikor ez a lényeg, vagy ahogyan miniszterelnökök felé szokás mondani, arrafelé es­nek a prioritások, akkor nothing to do, környezetvédelmi minisz­ternek olyan embert kell megten­ni, aki tutira nem fog környezetet védeni, ha a fene fenét eszik, ak­kor se, tehát tántoríthatatlan, megvesztegethetetlen, állhatatos szakemberre van szükség, aki tu­datosan szabotálja el feladatát. A kiválasztásnak ehhez az elvéhez eleddig minden kormány - lett légyen kommunista-áruló-féreg avagy derék-nemzeti - köröm­szakadtáig ragaszkodott. Ha a választási retorikába időnként még bele is szorul egy­két zöldség, kormányalakításnál mindég elsőszámú szempont, hogy a környezetvédelmi minisz­ter legalábbis teljesen inkompe­tens legyen. Fideszünk esetében volt a leglátványosabb a dolog, hiszen ügyesen épített finom, nem is jelentéktelen kampányvo­nalat az egykori Duna-körös szo­lidaritásra, antikomcsi éllel, és tolta előre Illés Zoltánt, a ke­mény, hithű környezetvédőt, akit alelnökké is emelt a párt, hanem amikor tárcaosztás lett, a környe­zetvédelem ment elsőnek a leves­be, Orbán pedig széttárta kezét: gyerekek, sajnálom, ezt kívánja a koalíció, egy pár nyamvadt béka csak megér nektek egy faszányos polgári kormányt, na! Eddig mindig minden azt kí­vánta, hogy az országnak ne le­gyen környezetvédelmi miniszte­re de facto, ne legyen környezet­­védelme, vagy legalábbis csak annyi, ami még nem akadályozza a gazdaság növekedését. Pedig a környezetvédelemnek az volna a dolga elsősorban, hogy itt-ott akadályozza a gazdaság növeke­dését. De minden mindegy, toposz az toposz, jó Pepónk pedig szeren­­csétlenkedik, ahogyan a sorsnak csapása, pártnak szolgálatra rá lett mérve. Hanem azért mégis... (és lám, mikor az olvasó már-már föladná, elérkezünk glosszánk valódi apropójához) Pepó Pál környezetvédelmi (és itt húzzuk alá a környezetvédel­mi szót, már merő egy gonosz­ságból) miniszter a hét végén nyilatkozott arról, hogy bizony nincsenek bajok az ő tárcája mű­ködésével, az ő tárcája működik, a patent patentál, a csaj kancsi­­gat rajta, a tízezresek csak úgy sorakoznak elvágólag, nade fél­retéve, a minisztérium remek mentális és fizikális kondícióban van, teszi a dolgát, akik őt lefi­kázzák a miniszterelnöki hiva­talban (a tükörreferatúrán! - ta­nuljuk csak ezt a szép szót!), azok rosszakarók, kirúgott, bosszúálló nyomingerek, szó se nincsen arról, hogy a tárca - a környezetvédelmi - annyit érne, mint döglött lovon a műköröm, épp ellenkezőleg! (Mint döglött műkörmön a ló.) Hanem Pepó Pál, e finom szak­ember, e dörzsölt politikus mind­ezt valami híresség-autóverse­nyen (mert miniszterünk híres­ség, kétségtelenül) nyilatkozta, autóversenyző-ruhába öltözve, Seat-, VW-, Audi-logókkal, olaj­márkákkal kimatricázva. Amikor megláttam, hát belefe­jeltem a spenótba. Csöndes kér­désemet eképpen tettem föl ma­gamnak: akad-e vajh’ a világon még egy ország - leszámítva mondjuk Mongóliát, Burkina Fa­sót és Szváziföldet -, amelynek környezetvédelmi minisztere hajlandó volna autóversenyen -­­ egy ilyen környezetbarát, minden ízében zöld rendezvényen - ka­merák elé állni, bizonygatva, hogy tulajdonképpen nem egé­szen hülye? Nem-e volna-e le­mondással egyenértékű egy ép­kézláb európai államban a kör­nyezetvédelmi miniszter részé­ről, ha nyilvános szereplés alkal­mával autómárkák és olajcégek reklámjait viselné? Bárhogy is forgattam, az első kérdésre csak nemmel, a máso­dikra igennel bírtam válaszolni. Van még mit tanulnia a művelt világnak. Uj Péter

Next