Népszabadság, 1999. július (57. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-07 / 156. szám
8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 1999. JÚLIUS 7., SZERDA Újratárgyalják Csapó József perét A Legfelsőbb Bíróság kedden, hatályon kívül helyezte a Csongrád Megyei Bíróság ítéletét, amelyben aljas indokból elkövetett emberölésért 18 évi fegyházra ítélte Csapó Józsefet. Csapót egyebek között azzal vádolják, hogy megölte egykori bűntársát, Juhász Benedeket. A testület új eljárás lefolytatását rendelte el, s lehetséges, hogy azt együtt tartják meg a Csapó ellen a Farkas Helga elrablása ügyében indított eljárással. A Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a Csongrád Megyei Bíróság ítéletét, amelyben Csapó Józsefet 18 évi fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A döntés értelmében az ügyet az első fokon eljáró bíróságnak, de egy másik büntetőtanácsnak újra kell tárgyalnia. A végzés kimondja azt is, hogy a Csongrád Megyei Bíróság fontolja meg Csapó folyamatban lévő perének és a vádlott ellen az elsőfokú ítélet kimondása óta, Farkas Helga elrablása miatt indított eljárás egyesítését. A 29 éves vállalkozót első fokon aljas indokból elkövetett emberöléssel, emberrablással kapcsolatos bűnpártolással, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel, valamint fegyveres rablással vádolta a Csongrád Megyei Főügyészség. A vád szerint Csapó 1995- ben meggyilkolta gyermekkori barátját, több súlyos bűncselekmény elkövetésében bűntársát, Juhász Benedeket. Juhász előzőleg két másik társával részt vett egy kecskeméti emberrablásban. Több millió forintot követeltek egy helybéli szeszkereskedő szabadságáért, a váltságdíj átadásakor azonban túszuk megszökött. Mivel a vállalkozó ismerte elrablóit, Juhász két társát röviddel az emberrablás után elfogták. Juhász Benedeknek azonban - állítólag Csapó segítségével - sikerült megszöknie és elrejtőznie. Csapó, a vád szerint röviddel a meghiúsult emberrablás után megölte Juhászt és holttestét egy csongrádi csatornába süllyesztette. Tette mindezt azért, nehogy Juhász elárulja, hogy 1991-ben Csapóval közösen rabolták el és tartották fogva Farkas Helgát. (A Csongrád Megyei Főügyészség néhány héttel a fenti ügy elsőfokú ítéletének kihirdetése után Farkas Helga sérelmére elkövetett személyi szabadság megsértésének és Farkas Imre elleni zsarolás kísérletének vádjával újabb vádiratot nyújtott be a megyei bíróságra Csapó ellen.) A fellebbviteli tárgyaláson az ügyész „az elkövető személyének társadalmi veszélyességére és a cselekmények súlyára” tekintettel életfogytiglani ítélet kiszabását kérte. A vád képviselője úgy vélte, az elsőfokú bíróság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, s a feltárt bizonyítékok összefüggő láncolatot alkotnak. Vádbeszédében az ügyész több olyan bizonyítékot is megemlített, köztük több fontos tanú vallomását is idézte, amelyek szerinte a vád álláspontját tovább erősítik, ám amelyeket az elsőfokú bíróság ítélete indoklásában figyelmen kívül hagyott. Jován László ügyvéd, Csapó védője az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta, és kérte, hogy az ügy újbóli tárgyalására a megyei bíróság egy másik tanácsát jelöljék ki. Jován kezdeményezte továbbá, hogy a folyamatban lévő ügyet egyesítsék a védence ellen Farkas Helga elrablásával összefüggésben az elsőfokú ítélet meghozatala óta indított eljárással. Jován rámutatott: az elsőfokú bíróság tényként fogadta el, hogy Csapó és Juhász rabolta el Farkas Helgát, s az eljárás jelentős része emiatt a „Farkas Helga-ügyről szólt”, s nem a vádiratban leírt cselekményekről. Jován vitatta, hogy a vád bizonyítékai zárt láncolatot alkotnának, ennek hiányában pedig az ítélet nem lehet megalapozott. Szerinte a tanúk nem voltak szavahihetőek, többeket közülük más bűnügyekben elítéltek, mások „nagyotmondóak”, Juhász Benedek feleségét pedig a bosszúvágy vezette, amikor vallomást tett. A védő végül hosszan sorolta azokat az eljárási hibákat, amelyeket szerinte a hatóságok a nyomozás során elkövettek, s amelyekkel kétségessé tették az amúgy is gyenge bizonyítékok hitelességét. Csapó József az utolsó szó jogán koncepciós eljárással vádolta meg a rendőrséget, s azt állította, hogy lejárató sajtókampányt folytattak ellene, majd a felmentését kérte. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és a megyei bíróságot új eljárásra kötelező végzésének indoklásában leszögezte: a Csongrád Megyei Bíróság által feltárt és értékelt közvetett bizonyítékok nem alkotnak olyart zárt láncolatot, hogy azok alapján kétséget kizáróan meg lehetne állapítani, hogy a vádlott, és csakis ő követte el a terhére rótt cselekményeket. A tényállás nem teljesen felderített, s az elsőfokú bíróság nem indokolta meg kellő alapossággal döntését. A bíróság elmulasztotta továbbá a terhelő vallomást tévő tanúk szavahihetőségének vizsgálatát, s nem tisztázta, hogy a vádiratban felsorolt események és cselekmények valóban megtörténtek-e. Bánfai Tamara-Fekete Gy. Attila Csapó József a tárgyalás előtt VELLEDITS ÉVA FELVÉTELE ___Szerda___ Alkalmas! Pepó Pálnak folyton pechje van, megfigyeltem. Halálra froclizta a sajtó a dzsoggingos ausztriai látogatás miatt, a magánkirándulásra rendelt minisztériumi kisbusz miatt, meg még aztán azért is, amiért szimpatikus, ha kisgazda falvak csatornaprojektjeit próbálta volna beletuszkolni a nagyvárosok környezetvédelmi beruházásaira kiírt EU-pályázatok közé, leégetve az egész csatlakozási vágytól csatakos magyar államot kvázi; arról nem beszélve, hogy folyton a képességein és teljesítményén rágódnak, meg az alkalmasságán, nyilván csak magyarellenességből és gonoszságból, azon, hogy környezetvédelmi miniszter létére nem véd környezetet, márpedig ez a vádaskodás aljas, na nem azért, mert nem igaz, igaz az, csakhogy ennek nem Pepó az oka, hanem az ország, mint olyan, amely egyszerűen nem akarja védeni környezetét, hanem ipart akar, termelést, jó sok lóvét, bazi nagy GDP-növekedést, szóval amikor ez a lényeg, vagy ahogyan miniszterelnökök felé szokás mondani, arrafelé esnek a prioritások, akkor nothing to do, környezetvédelmi miniszternek olyan embert kell megtenni, aki tutira nem fog környezetet védeni, ha a fene fenét eszik, akkor se, tehát tántoríthatatlan, megvesztegethetetlen, állhatatos szakemberre van szükség, aki tudatosan szabotálja el feladatát. A kiválasztásnak ehhez az elvéhez eleddig minden kormány - lett légyen kommunista-áruló-féreg avagy derék-nemzeti - körömszakadtáig ragaszkodott. Ha a választási retorikába időnként még bele is szorul egykét zöldség, kormányalakításnál mindég elsőszámú szempont, hogy a környezetvédelmi miniszter legalábbis teljesen inkompetens legyen. Fideszünk esetében volt a leglátványosabb a dolog, hiszen ügyesen épített finom, nem is jelentéktelen kampányvonalat az egykori Duna-körös szolidaritásra, antikomcsi éllel, és tolta előre Illés Zoltánt, a kemény, hithű környezetvédőt, akit alelnökké is emelt a párt, hanem amikor tárcaosztás lett, a környezetvédelem ment elsőnek a levesbe, Orbán pedig széttárta kezét: gyerekek, sajnálom, ezt kívánja a koalíció, egy pár nyamvadt béka csak megér nektek egy faszányos polgári kormányt, na! Eddig mindig minden azt kívánta, hogy az országnak ne legyen környezetvédelmi minisztere de facto, ne legyen környezetvédelme, vagy legalábbis csak annyi, ami még nem akadályozza a gazdaság növekedését. Pedig a környezetvédelemnek az volna a dolga elsősorban, hogy itt-ott akadályozza a gazdaság növekedését. De minden mindegy, toposz az toposz, jó Pepónk pedig szerencsétlenkedik, ahogyan a sorsnak csapása, pártnak szolgálatra rá lett mérve. Hanem azért mégis... (és lám, mikor az olvasó már-már föladná, elérkezünk glosszánk valódi apropójához) Pepó Pál környezetvédelmi (és itt húzzuk alá a környezetvédelmi szót, már merő egy gonoszságból) miniszter a hét végén nyilatkozott arról, hogy bizony nincsenek bajok az ő tárcája működésével, az ő tárcája működik, a patent patentál, a csaj kancsigat rajta, a tízezresek csak úgy sorakoznak elvágólag, nade félretéve, a minisztérium remek mentális és fizikális kondícióban van, teszi a dolgát, akik őt lefikázzák a miniszterelnöki hivatalban (a tükörreferatúrán! - tanuljuk csak ezt a szép szót!), azok rosszakarók, kirúgott, bosszúálló nyomingerek, szó se nincsen arról, hogy a tárca - a környezetvédelmi - annyit érne, mint döglött lovon a műköröm, épp ellenkezőleg! (Mint döglött műkörmön a ló.) Hanem Pepó Pál, e finom szakember, e dörzsölt politikus mindezt valami híresség-autóversenyen (mert miniszterünk híresség, kétségtelenül) nyilatkozta, autóversenyző-ruhába öltözve, Seat-, VW-, Audi-logókkal, olajmárkákkal kimatricázva. Amikor megláttam, hát belefejeltem a spenótba. Csöndes kérdésemet eképpen tettem föl magamnak: akad-e vajh’ a világon még egy ország - leszámítva mondjuk Mongóliát, Burkina Fasót és Szváziföldet -, amelynek környezetvédelmi minisztere hajlandó volna autóversenyen - egy ilyen környezetbarát, minden ízében zöld rendezvényen - kamerák elé állni, bizonygatva, hogy tulajdonképpen nem egészen hülye? Nem-e volna-e lemondással egyenértékű egy épkézláb európai államban a környezetvédelmi miniszter részéről, ha nyilvános szereplés alkalmával autómárkák és olajcégek reklámjait viselné? Bárhogy is forgattam, az első kérdésre csak nemmel, a másodikra igennel bírtam válaszolni. Van még mit tanulnia a művelt világnak. Uj Péter