Népszabadság, 1999. július (57. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-01 / 151. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 1999. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK 2002: az elképzelhető dátum Az EU-főtárgyaló szerint tagállamok akarata dönt KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSAINKTÓL Elvileg elképzelhető, hogy Magyarország 2002. január elsejére az Európai Unió tagjává válhat. Csatlakozási dátumot azonban addig nem adhat Brüsszel, amíg az összes kényes kérdés napirendre nem került - mondta tegnap a belga fővárosban Giorgio Bonacci főtárgyaló. Az Európai Bizottság Magyarországgal tárgyaló delegációjának vezetője magyar újságírók előtt kifejtette: a csatlakozási folyamat a német EU-elnökség alatt is a tervezett ütemben haladt és csütörtökön újabb három fejezetről - adózás, szolgáltatások szabad áramlása és a közlekedés - kapja meg Brüsszel a hivatalos magyar álláspontot. Az év végéig minden témakörről, köztük a legkényesebbnek számító környezetvédelemről és a mezőgazdaságról is megkezdődnek az érdemi tárgyalások. A magyar kormány által kitűzött 2002- es csatlakozási dátumról Bonacci elmondta: a jogharmonizáció, ha az eddigi ütemben halad tovább, megvalósítható, de kérdés, hogy az EU joganyagot képes lesz-e Magyarország a valóságban is alkalmazni. A 2002-es taggá váláshoz emellett arra is szükség van, hogy az EU 15 tagállama között meglegyen a politikai akarat a gyors bővítésre. Bonacci nem zárta ki, hogy a magyar átmeneti könnyítések mellett az EU is kér majd úgynevezett derogációkat, ilyen terület lehet a gyógyszeripar, de politikai alkuk tárgyát képezheti a szabad munkaerő-áramlás is. L E.-Sz. L. L. Franciaországban jól ismerik Magyarország politikai és gazdasági problémáit - hangsúlyozta Csapody Miklós, MDF-es képviselő annak a hivatalos látogatásnak a végeztével, amelyet a magyar parlament külügyi és honvédelmi bizottsági tagjaiból álló delegáció Párizsban tett. A francia külügyminisztériumban, a képviselőházban, a szenátusban, a védelmi minisztériumban folytatott megbeszélések a kétoldalú kapcsolattal függtek össze, de sok szó esett Magyarország NATO-tevékenységéről, a magyar demokrácia egy évtizedes teljesítményéről, valamint a koszovói rendezéssel kapcsolatban a Vajdaság problémájáról is. Mint Csapody elmondta, a küldöttség mindenütt érdeklődött a magyar EU-csatlakozással kapcsolatos francia álláspontról. Tárgyalópartnereik szerint egyelőre a dátumot nem lehet pontosan megállapítani. Ugyanakkor ismerve a magyar csatlakozási tárgyalások előrehaladását, Párizsban reálisnak tartják a 2002-es időpontot, amennyiben a megbeszélések hasonló ütemben fognak folytatódni, mint eddig - írta párizsi tudósítónk. Európai Integrációs Tanács alakult Az Európai Integrációs Tanács szerdai megalakulásával voltaképp a társadalmi párbeszéd egy fontos fóruma jött létre - hangsúlyozta tegnap sajtótájékoztatóján Martonyi János. A külügyminiszter kiemelte: a hazai egyeztetési folyamat, a különböző minisztériumok, munkaadói és munkavállaló szervezetek együttműködése és rendszeres, legalább negyedévenkénti tanácskozása annál inkább szükséges, mivel az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások a közeljövőben döntő szakaszukba jutnak. A kormány vállalja, hogy a brüsszeli felvételi megbeszéléseken megpróbálja érvényesíteni azokat a szempontokat, amelyekről a szociális partnerekkel megegyezik - mondta az alakuló ülésen mondott beszédében Orbán Viktor. A kormányfő figyelmeztetett: aligha lehet majd valamennyi, Brüsszeltől kért átmeneti könnyítést érvényre juttatni, s számítani kell arra is, hogy az unió részéről szintén felmerülnek derogációs igények. Konkrét példaként a munkaerő szabad áramlását említette, amelynek érvénybe lépését Brüsszel nyilván igyekszik minél későbbre tolni. Ez olyan téma lehet, amelyért Magyarország számos ellentételezést kérhet - tette hozzá a miniszterelnök. A csatlakozás várható időpontjával kapcsolatban sem Orbán, sem Martonyi nem tért el a budapesti menetrendekben hivatalosan szereplő 2002-es dátumtól. Mint a kormányfő mondta, ez az egyetlen fix pont az állandóan változó számháborúban. Sz. G. Az eddigi tapasztalatok alapján elutasító döntésre számíthat az a több mint négyszáz szlovákiai roma, aki az utóbbi napokban ment Finnországba - mondta lapunknak Matti Saarilainen, a finn menekültügyi igazgatóság illetékese. Pozsonyi hivatalos vélemények szerint a romák finnországi kiáramlása a szervezettség jeleit mutatja. MUNKATÁRSAINKTÓL immár 400 körül jár az elmúlt néhány nap során Finnországba érkezett szlovákiai romák száma. A menedékjogot kérők általában Prágán vagy Budapesten keresztül, illetve Németországból induló hajókkal futnak be a finn fővárosba. A romák menekült státusra vonatkozó kérelmét a hatóságok egyenként fogják kivizsgálni és elbírálni, és ha ügyükben elutasító válasz születik, visszatoloncolják őket — mondta a Népszabadság érdeklődésére Matti Saarilainen, a finn menekültügyi igazgatóság illetékese. A rendőrség már megkezdte az ország különböző pontjain elszállásolt romák kihallgatását. Az elmúlt hónapokban 624 szlovákiai roma kért a finn határokon menedékjogot, az érintettek tíz százaléka Budapesten keresztül jutott el Helsinkibe. Saarilainen elképzelhetőnek tartotta akár a vízumkényszer bevezetését is a szlovák állampolgárokkal szemben. A finn hatóságok egyelőre semmilyen különleges intézkedést sem foganatosítottak. Nem hangzott el semmilyen hivatalos reakció vagy neheztelés Budapesttel szemben sem - válaszolta tegnap lapunk kérdésére a magyar külügyi szóvivő. Ez nem is lenne indokolt, hiszen a helsinki Malév-járatokkal utazók nyilván rendelkeztek a szükséges úti okmányokkal. Horváth Gábor hozzátette: még az sem érinti az ügybe csupán tranzitországként belekerült Magyarországot, ha Helsinki a kiutasítás mellett dönt, hiszen az érintetteknek saját hazájukba kell visszatérni. Közismert egyébként, hogy Finnország előtt már több hasonló, tömeges menedékjog-kérelmező „rohamra” került sor. Korábban cseh (és kisebb számban magyar) romák is próbálkoztak Nagy- Britanniában és Kanadában, meglehetősen vegyes eredménnyel. Az észak-amerikai állam befogadott ugyan néhány száz, rasszista diszkriminációra hivatkozó romát, de csak olyanokat, akik be tudták bizonyítani konkrét üldözöttségüket. A további próbálkozásokat megelőzendő, Ottawa és London is visszaállította a vízumkényszert a cseh, illetve a szlovák állampolgárokkal szemben. A pozsonyi kormány kisebbségi kérdéseket felügyelő alelnöke, Csáky Pál irodája szerint a szlovákiai romák mostani kiáramlása ismét a szervezettség jeleit mutatja. Az illetékesek ezért figyelmeztetik az érintetteket, ne hagyják magukat megtéveszteni ügyeskedők által, akik az úgynevezett roma „etnoturizmusban” üzleti lehetőségeket látnak. Román szenátusi igen az oktatási törvényre KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL A román szenátus 99 igen szavazattal, 12 ellenében, két módosítással elfogadta az oktatási törvénynek a parlament egyeztető bizottsága által javasolt változatát. Az 1997 nyarán sürgősségi kormányrendelettel életbe léptetett törvényt a képviselőház és a szenátus eredetileg egymástól eltérő változatban fogadta el. Amint az ilyen esetekben szokásos, a változatok egységesítése végett a két ház az idén egyeztetőbizottságot hozott létre. A bizottsági változat értelmében a kisebbségeknek valamennyi szinten és oktatási formában joguk van anyanyelvükön tanulni, a szakoktatást beleértve, az ún. multikulturális felsőfokú oktatási intézményekben pedig önálló csoportokat, tagozatokat, kollégiumokat és karokat szervezhetnek. Igény esetén, külön törvény alapján ún. multikulturális intézmények létrehozására nyílik lehetőség, amelyek tannyelvéről az illető jogszabálynak kell majd döntenie. A szavazás előtt az ellenzék beleegyezett abba, hogy a nemzeti kisebbségeknek valamennyi szinten joguk legyen az anyanyelvi oktatáshoz, beleértve az önálló egyetemi karokat is. Cserében a koalíciós pártok elfogadták azt az ellenzéki követelést, hogy a jogszabályból hagyják ki azt a cikkelyt, amelynek értelmében a multikulturális egyetemeken a rektorhelyettesek által irányított egyes tannyelvű struktúrák adminisztratív szempontból is önállósággal rendelkeznének. Tibori Szabó Zoltán A szlovák parlament tegnap megkezdte annak a kisebbségi nyelvtörvénytervezetnek a vitáját, amelyet a kormánykoalíció három szlovák pártja a negyedik kormányzati partner, a Magyar Koalíció Pártjának súlyos ellenvetései ellenére terjesztett a parlament elé. Az MKP saját törvénytervezetet terjesztett elő, mert szerinte a szlovák elképzelés nem megfelelően szabályozza a kisebbségek nyelvhasználatát, és nem ellensúlyozza a szlovák államnyelv védelméről szóló törvény korlátozó rendelkezéseit — írja az MTI. Elutasításra számíthatnak a romák Finnországban több mint hatszáz szlovákiai cigány vár menekült státusra a brit hatóságoknál. KELET-EURÓPAI ROMA EXODUS NYUGATRA 1999. Június 24-től több mint 400 szlovákiai roma kért menekült státust Finnországban. A romák a CSA Prága-Helsinki, illetve a Malév és a Finnair Németországból induló járataival utaznak a finn fővárosba. Mások Németországból iduló hajókkal érkeznek Finnországba. A finn hatóságok eddig egyetlen menekültkérelmet sem bíráltak el. 1997 augusztusában több ezer csehországi roma kért áttelepülési engedélyt Kanada prágai és bécsi nagykövetségénél. Az elmúlt egy-két évben Magyarországról is közel ezer roma próbált menedékjogot kapni Kanadában, de csak 153 fő kapott pozitív elbírálást. 1997 októberében csehországi és szlovákiai romák, összesen mintegy háromezer fő érkezett a nagy-britanniai Dover kikötővárosba, ahol menekült státusért folyamodtak A kuna és a paraszt Mindig meghökkentem, amikor a szomszédos Horvátország jövedelmi viszonyairól olvastam számokat (német márkában), mert sehogyan sem fért a fejembe, hogy egy, a mienkénél köztudottan kevésbé nyitott és kevésbé jövedelemtermelő gazdaságból miként „bír” ennyi kijönni? Azaz, miért keres a horvát átlagpolgár DEM-ben úgy harminc százalékkal többet, mint a magyar? Az egész addig tartott, amíg Zágrábban nem ettem egy adag fagylaltot, és nem fizettem ki érte, pestiesen szólva, a gatyámat. Még szerencse, hogy kísérőm illő - bár némiképp metaforikus felvilágosítással szolgált: jobb, mondta, ha megszokom, hogy errefelé a magyarhoz képest duplák a fizetések - viszont háromszorosak az árak. Ezért vannak Horvátországban úttorlaszok. Ettől szenved a horvát mezőgazdaság. Egy mesterséges valutarezsimtől, amelyik képtelenül magas szinten tartja a nemzeti valuta árfolyamát - ami által a honi árakat is -, egyúttal gyilkos módon bátorítja az importot (megéri oda szállítani) és „hazavágja” az ország exportját (az ottani árakon a kutya sem vásárol). Azazhogy. Export, az kétféle van. Létezik ugyebár a drágábbik neme, hogy valamit kiviszünk az országból és ott eladjuk a külföldinek. (Ez az, amivel a horvátok kevésbé tudnak kísérletezni.) Létezik aztán az olcsóbb, amelyik arról szól, hogy idehaza adjuk el az összes árut és szolgáltatást a külföldinek. Aki méregdrágán vásárolt kunát. Ez utóbbit hívják idegenforgalomnak. Tudni kell, hogy az idegenforgalom a baráti Horvátország egyetlen biztos jövedelmi forrása. És ha tudjuk, a célnál is vagyunk. A horvát nemzeti valutát pontosan azért tartják tudatosan és mesterségesen felülértékelt állapotban, mert a lehető legintenzívebben bele akarnak nyúlni az Adriára látogató idegen zsebébe. (Nálam már sikerült nekik.) És közben nem gondolnak arra, hogy ezzel mit ártanak a cseperedőben levő horvát (piaci) gazdaság egyéb szegmenseinek. Például a parasztnak, aki csak termel, termel és nem németeket szobáztat. Persze, hogy drága a horvát paraszt lisztje, disznaja, zöldsége. Persze, hogy az átlaghorvát átmegy Szlovéniába meg Magyarországra élelmiszert venni, és vásárlás közben kimegy belőle minden hazafiság. Persze, hogy a cinikus horvát állam látja a bajt, és eddig biztosnak tekintett paraszti szavazóbázisa megtartása végett felvásárlási kalandokba bocsátkozik. Csakhogy nem képes lépést tartani a maga által kreált helyzettel. Magyarul: nem képes annyit fölvásárolni, amennyivel kimenthetné a parasztot, mert nincsen rá pénze. Nincs az a költségvetés, amelyik ilyen terhet elbírhatna. Marad tehát megoldásnak az importkorlátozás, illetve -tilalom (amit a paraszt követel), de ha ezt megteszi, a horvát állam még messzebb tolja ki az EU-hoz való csatlakozás amúgy is távoli perspektíváját. Menekvés csak egy van. Tiszta piaci viszonyokat kell teremteni, ideértve a kuna árfolyamát is. Ez történetesen bátorítás volna a külföldi beruházóknak, akik, hogy finoman fejezzem ki magam, nem nagyon tülekednek a horvátok kegyeiért. (Naná, hogy nem. Olyan drágán termelni, mint Horvátországban, kevés helyen lehet...) A-ról B-re lehetne lépni. Lehetne. A feltételes mód annak szól, hogy ismerjük a környékünkön tenyésző autokratikus vagy félig autokratikus rendszerek valutapolitikáját. Láttunk már ilyet, mondjuk, a szlovákoknál is, a Meciar közel hétforintos koronáját. Ritkán tudok hízelegni a Fidesz píármenedzsereinek, most megteszem: egy „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” Horvátországnak valóban nem ártana. Aczél Endre Iskolafogyatkozás Most, hogy az iskolai táblák cirkalmas felirata élére fölkerült a nyári szünet kezdetét jelző V betű, a diákok megkapták a bizonyítványt, a tanárok pedig az ilyenkor esedékes virágcsokrot, a tanév kétségtelenül véget ért. Egy dolgot azonban továbbra sem lehet biztosan tudni, hány iskolában szólítja majd két hónap múlva a tantermekbe a gyerekeket az év kezdetét jelző csengő. A tanítás befejeződött ugyan, de az iskolafenntartó önkormányzatok nem tartanak hosszú vakációt. Várható tehát, hogy immár csöndben, különösebb hajcihő nélkül kerül pont a még függőben lévő iskolabezárási ügyek végére. Alighanem az oroszlányi népszavazás volt az utolsó látványos akció, amelynek ebben a tüntetésekkel, vitákkal és tiltakozásokkal teli tanévben tanúi lehettünk. Nyáron az iskola összetartó ereje semmivé lesz, nincs az a gyerek, aki a strandot, játszóteret odahagyva transzparenst ragadna, hogy alma matere érdekében demonstráljon. Lehet hát végre dönteni, háborítatlanul. Ami azt illeti, eddig sem ténykedtek túl hatékonyan az iskolabezárások, összevonások ellen tiltakozó tanárok, szülők és diákok. A játszmák országszerte egységes koreográfia, pontosan meghatározott szereposztás szerint zajlottak. Ha az iskolafenntartó egyszer már elszánta magát az ügyben érintettek érdekeivel ellentétes megoldásra, az esetek túlnyomó többségében kitartóan ragaszkodott is hozzá. Hajthatatlannak bizonyult, fonjanak bár élő láncot az elemisták a szeretett iskola köré, vagy indítsanak népszavazási kezdeményezést a kétségbeesett szülők. Az ilyen iskolabezárási ügyek különlegessége, hogy ha minden résztvevőt meghallgatunk, minden szempontot megvizsgálunk, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy mindenkinek igaza van. Mert valóban, tudjuk mindnyájan, hogy kevesebb a gyerek, mint tíz-húsz éve, s tudjuk azt is, hogy a nagyvárosi lakótelepek paneliskoláit egy demográfiai hullámhegy kiszolgálására méretezték. Tisztában vagyunk azzal is, hogy szép volna kihasználni a hirtelen lehetőséget, és tizenöt-húsz fős osztályokat indítani, megadva minden gyereknek azt az odafigyelést, amelyet a zsúfolt tantermekben üldögélő elődei nélkülözni kényszerültek, de hát az önkormányzatok ma még nem engedhetik meg maguknak ezt a luxust. Gazdaságosságra törekszenek, és ehhez a spórolás útja vezet. A másik oldalnak is vannak azonban meggyőző érvei. Egy városrész vagy kerület esetében az iskola nem utolsósorban közösségszervező erő: szülők és gyerekek kötődnek hozzá, a fenntartó pedig olykor egész családok gyökereit vágja el, amikor látszólag mindössze arról dönt, hogy a nebuló mostantól buszozik egy kicsit, amikor reggel iskolába indul. Ma, a viszonylagos tanszabadság korában ráadásul nem mindegy, hogy a megkezdett tanterv szerint tanulhat-e végig a gyerek, vagy úgy lép felsőbb osztályba, hogy ott hónapokig csak kapkodja a fejét, hiszen júniusban még más volt az anyag. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy tiltakozó akciók csak az iskolafenntartó valóban vitatható döntését követték: így történt például Szegeden, Pécsett és Oroszlányban. Pedig akadtak városok és kerületek bőven, ahol kompromisszumra jutott a takarékoskodni akaró önkormányzat és a minőségi oktatást óhajtó lakosság, így a gondok csendben oldódtak meg. Az oroszlányi esetet viszont tanítani is lehetne valamely kríziselemző kurzuson. Meglepő-e, ha a polgár nem veszi jó néven, hogy választott vezetői éppen a város legkorszerűbb, legegészségesebb iskoláját készülnek bezárni? Kell-e csodálkoznunk azon, hogy tüntet és népszavazást kezdeményez, amikor azt hallja, hogy a gyerekének azért kell nyolc évet lehúznia egy félhomályos, zajos és messzi tanintézetben, mert a közeli és szép épületért több pénzt remél kapni az önkormányzat? Ez a történet viszont úgy ért véget, ahogy kezdődött. Azoknak az oroszlányiaknak, akik harcba szálltak a Gárdonyi iskoláért, sem felülről, sem kívülről nem segíthet senki. Láthattuk: ez az ügy, úgy látszik, mégsem volt elég fontos ahhoz, hogy egy egész város - vagy legalább a fele - elmenjen miatta szavazni. N. Kósa Judit 3