Népszabadság, 1999. szeptember (57. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-01 / 203. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 1999. SZEPTEMBER 1., SZERDA „Pacolli zseniális koponya” A vállalkozó magyar üzlettársa orosz belpolitikai harcról beszél Korrekt üzletember és zseniális koponya - így emlékezik Bahgjet Racollira magyarországi üzlettársa, Gy. Anita és a korrupciógyanúba keveredett svájci üzletember magyarországi közös vállalkozása, a Mabetex Kft. jelenleg felszámolás alatt áll. Az asszony emlékei szerint Pacolli annak idején az orosz nagykövetség közvetítésével és ajánlásával kezdett üzletelni hazánkban. Gy. Anita fiatal üzletasszony. Nem látszik ijedtnek az elmúlt napok híreit hallva, de természetesen odafigyel arra, hogy egykori üzlettársa nevét nemzetközi korrupciós botránnyal hozzák összefüggésbe. Lapunk is többször írt arról: Bahgjet Pacollit, a svájci Mabetex nevű építőipari vállalkozás tulajdonosát az olasz Corrize della Sera napilap azzal gyanúsítja: közreműködött Jelcin orosz elnök és környezete vesztegetési ügyeiben. A Népszabadság tegnap arról tudósított: Pacollinak hazánkban is működött vállalkozása, szintén Mabetex néven. A Mabetex mozaikszó, Pacolli ötlete. „Ma”: a vállalkozó egyik üzlettársa nevének kezdete, „be”. Pacolli keresztnevéből, a Bahgjetből ered, a „tex” a tevékenységre, az exportra, importra utal. Anita, a jelenleg felszámolás alatt álló kft. egykori társtulajdonosa ebben semmi különöset nem lát. Mint mondja, a férfinek a világ számos táján, Moszkvától Floridáig vannak érdekeltségei, forgalmuk dollármilliókra tehető. Az olasz cikksorozat mögött, meggyőződése, orosz belpolitikai hatalmi harc állhat. Az asszony a kilencvenes évek elején ismerte meg a vállalkozót. Anita akkor egy külkereskedelmi cégnél dolgozott, s mivel jól beszéli a nyelvet, hozzá is eljutott a budapesti orosz nagykövetség ajánlata: a svájci üzletember gabonát szállítana Magyarországról Oroszországba. A magyar Mabetex ebből a célból alakult. Maga Pacolli egyébként alig párszor járt hazánkban. Az üzleteket a bécsi Mabetex Wien nevében, bizományosként kötötték. A magyar cég egyetlen fellelhető mérlege - 1993-ból - 0 forint árbevételről tanúskodik. Anita szerint 1992-ben voltak igazán eredményesek, ebben az évben több százezer tonna gabonát adtak el. A valódi működést igazoló dokumentumokat azonban át kellett adniuk a felszámolónak. A felszámolási eljárást a Mabetex fizetésképtelensége előzte meg. Anita magyarázata: „kifújt az orosz piac”, a magyar gabonaexport már nem akkora üzlet, mint a ’90-es évek elején volt. Pacolli kiszállt, ő pedig nem kívánta egyedül tovább működtetni a céget - állítja. A. R. A Kreml korrupciós ügyében főszereplő a Jelcinhez közel álló Borisz Berezovszkij. Az orosz mágnás 1995-ben vetett szemet az Aeroflot légitársaságra, amelynek igazgatója Jelcin veje Valerij Okulov lett. Rövidesen körlevelet kaptak a légitársaság külföldi képviseletei: bevételeik meghatározott százalékát Berezovszkij kezében lévő Andava cég svájci bankszámlájára utalják - jelentette moszkvai tudósítónk. Borogyin pénze legálisan érkezett Budapestre Értesüléseink szerint megfelel a valóságnak az, a Magyar Hírlap hétfői számában megjelent információ, miszerint Pavel Borogyin, a Kreml kincstárnoka pénzének egy részét 1995 végén Budapestre, a Közép-európai Nemzetközi Bankba (CIB Bank) utalták. A pénzintézetben az előírásoknak megfelelően nyitott számlát a Trinfo Investment Holding Limited, amelyre jelentős összeget utalt át a svájci, luganói székhelyű Gotthard Bank. Úgy értesültünk: mivel egy gyanún felül álló svájci bankról volt szó, a CIB-nek nem volt oka arra, hogy a számlanyitást jelezze a BRFK gazdaságvédelmi osztályának. Hiszen a pénzmosást - ha egyáltalán erről volt szó és nem „hálapénz” kifizetéséről -, már elvégezték a svájci bankban. A Trinfo Investment számláját egyébként 1998 elején szüntették meg. E. P. P. Del Ponte nem felel a vádakra Carla Del Ponte svájci főállamügyész semmilyen formában nem kívánja kommentálni azokat az állításokat, amelyeket Bahgjet Pacolli üzletember a Magyar Hírlap tegnapi számában megfogalmazott - közölte a Népszabadsággal Dominique Reymond, a főállamügyész asszony berni irodájának szóvivője. A koszovói albán származású svájci üzletember a lapban koholmánynak nevezi a Jelcin orosz elnökkel és környezetével kapcsolatban kirobbant korrupciós botrányt. Egyben azt állítja: Carla Del Ponte - aki e hónap közepén a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze lesz - arra próbálta őt rávenni, hogy támassza alá a milánói Corriere della Serában megjelent (s a Kremlt kompromittáló) állításokat. Ennek fejében azt ígérte: visszakapja moszkvai kinnlévőségeit. Az alpesi ország főügyészségének szóvivője kérdésünkre elmondta: Nyikolaj Volkov orosz főügyész és Carla Del Ponte többnapos berni tárgyalásainak célja, hogy a moszkvai illetékesek tisztázzák a Kremlt ért, de svájci érdekeltségeket is érintő korrupciós vádakat. Sz. L. L. Del Ponte elhárítja az újságírókat Volkov orosz főügyésszel folytatott tárgyalásai előtt REUTERS-FOTÓ A banktitok a nagy akadály Nemzetközi akciócsoport a mosott pénz nyomában Folytatás az 1. oldalról A bankoknak, így a Bank of New Yorknak is megvannak a saját eszközei a betett pénz eredetének megállapításához. Ebbe az FATF nem szólhat bele. Elképzelhető, hogy „kihagyott” a New Yorkiak ébersége, de a tízmilliárdos összeg akkor is túl magas egy ilyen megbízható pénzintézet szigorú - anonim számlákat tiltó - szabályait ismerve - fejtette ki a tisztviselő. Ez persze kapcsolatban állhat azzal is, hogy a pénzmosó manőverekben már nélkülözhetetlenek a beépített emberek. Banktisztviselők, ügyvédek vagy bárki, aki egyszerűen csak a nevét adja egy-egy tranzakcióhoz, eltüntetvén ezzel a pénz eredetének nyomait. Maga a pénzmosás folyamata is elég bonyolult, nagy szakértelmet kíván. Az első lépés a különféle kétes üzelmekből - fegyverkereskedelem, kábítószer, prostitúció - származó készpénzhelyezése egy bankszámlán. Azaz a bankjegyek kivonása a forgalomból, hogy ne ismétlődjön meg az az eset, amikor egy orosz üzletember csupa ötszázassal egyenlít ki egy százezer frankos számlát a Cote d’Azurön. A második lépés a türelmes várakozás. Az adott számlára betett pénz halmozódik, a számlatulajdonosként bejelentett ügyvédi iroda pedig még az utolsó nyomait is eltünteti a pénz eredetének. Bizonyos idő elteltével aztán, az öszszeg nagyságától függően sor kerülhet a számlákon felhalmozott pénzek visszacsorgatására a gazdaságba. Patrick Moulette úgy véli, hogy erre lehetőség van abban az országban ahol a számla található, csakúgy, mint egy másik államban. A pénz egyik legbiztonságosabb útja az ingatlanvásárlás. Elég megnézni hány orosz villa van a Cote d’Azuron mondjuk Cannes és Nice környékén. Az FATF a legnagyobb problémának azt tartja, hogy a bankok nem vizsgálják meg elég körültekintően a pénzek származását, hisz az anonim számlák tilalma mellett még számos kiskapu létezik. Verseny van az ügyfelekért, s a francia Le Monde napilap adatai szerint például 1997-ben 14 ezer gyanús tranzakcióra érkező bejelentés közül a banktitokra hivatkozva a pénzintézetek mindössze 236 esetben engedélyezték a kivizsgálást. A párizsi székhelyű Pénzmosás Elleni Akciócsoportnak ezután már csak a politikai nyomásgyakorlás eszköze marad. Az a tény, hogy az akciócsoportot a világ gazdaságilag legjelentősebb államai külön erre a célra hozták létre, nagyobb politikai súlyt ad az irodának, mint egy egyszerű nyomozószervnek. Aggodalomra ad okot, hogy miközben még az anonim számlákról megy a vita, a világon egyre több üzletet kötnek az interneten, s az elektronikus úton lebonyolított tranzakcióknak semmiféle nyoma nem marad, ami azt a kevés gyanút is felkelthetné. A pénzmosásban „utazók” pedig egyre gyakrabban veszik igénybe tranzakcióikhoz a kevésbé felügyelt pénzváltókat, vagy legújabban a kis biztosítótársaságokat. Máté József Mogiljevics magyar érdekeltségei MUNKATÁRSUNKTÓL Szemjon Mogiljevics, az amerikaiak által pénzmosással vádolt, kettős állampolgárságú mágnás több magyarországi vállalkozásban is alapítóként érdekelt. Közéjük tartozik a Schwinn-Csepel kerékpárgyár, az ipari mágneseket gyártó Crumax Magnetics Vállalkozói Rt. (melyet korábban Magnex Rt. néven jegyeztek) és az YBM Magnex International is. A Mogiljevics-birodalomhoz tartozott korábban a Diósgyőri Gépgyár is, emellett „Szeva bácsi” más hadiipari vállalkozásokban is érdekeltséget szerzett, de ezeket utóbb eladta. Mogiljevics a Village Voice című amerikai lap korábbi értesülése szerint az Oroszországból kivándorló zsidók javainak felvásárlásával szerzett vagyont; a befolyó pénzből az USA-ba és Izraelbe nem jutott. Az amerikaiak most azért kavartak botrányt, mert Jelcin elnök minapi, biskeki beszéde az USA-hoz fűződő orosz kapcsolatok feszültebbé válását jelezte. Emiatt gazdasági és politikai ellennyomást akarnak gyakorolni a tengerentúlról - véli Szemjon Mogiljevics a Moszkovszkij Komszomolecnek adott interjújában. „Szeva bácsi” saját elmondása szerint kilenc éven át békében élhetett Magyarországon, így aligha lehet bűnös a most ellene felhozott vádakban - írta moszkvai tudósítónk. Augusztus, augusztus A kormányszóvivő szerint a pénzügyminiszter nagyon sajnálja, hogy Simicska Lajos megvált APEH-elnöki posztjától. Járai Zsigmond valószínűleg igen magányosan bolyong ettől az érzéstől gyötörve. Simicska minden bizonnyal élete legnagyobb szívességét tette Orbán Viktornak, a Fidesznek és az egész kormánynak azzal, hogy távozott. A kormányzó előre törvényszerűen repülő mérgezett nyilak kilencven százalékát viszi most el széles házában a kissé öntörvényű régi barát. S pusztán hatalmi szempontból majdnem mindegy, hogy miért. Mindegy, hogy a drasztikus, már-már a bomlottság jeleit mutató nyilatkozatért, a szomszéd felindultságban felhasogatott kerítéséért, Kaya Ibrahimért vagy idősebb Orbán Győzőért. Elment, s mától félreesőbb helyeken küzdhet a maga igazságaiért, kevesebb fény esik majd sebeire, a kapottakra is, az adottakra is. S ami a legfontosabb, ügyei innentől nem lesznek a kormány ügyei. A köz szempontjából viszont sokkal ellentmondásosabb véget ért az elnöki karrier. Simicska Lajos elmúlt tízévi pályafutásából meg lehetne rajzolni a mostani politikai-gazdasági elit természetrajzát. S ha író, filmrendező egyelőre nem is akadt a feladatra, egyéb hivatásos természetrajzolók, rendőrök, ügyészek az eddiginél nagyobb buzgalommal is hódolhattak volna szakmájuknak. Most majd lehet, hogy bátrabban megteszik ezt is, legfeljebb az olvasók és nézők piaca lesz szűkösebb. A mély morális válságból nem is olyan nagyon lábadozó társadalom azonban ez esetben ismételten nem kapta meg azt a gyógyszert, amit csak professzionális és makulátlan igazságszolgáltatás írhat fel neki. A távozásnak viszont megvan az a kétségtelen előnye, hogy az államélet megszabadult egy súlyos ballasztjától. Sanda állítás lenne, hogy ez csak a kormánynak jó. Lehet, hogy önáltatás, de hónapok óta áltathatja magát bárki azzal, hogy a fő kormányzó erő úgy érzi: a regnálása első fél évében önmagáról kialakított kiéhezett, akcionista, verekedős képet a népek nem találták túlságosan vonzónak. A hívek ugyan rendre transzba estek, de ők mindenképpen transzba estek volna. Politikai sikerről ellenben csak akkor beszélhetünk, ha olyanok közül tudnak szimpatizánsokat szerezni, akik eredendően nem páváskodnak a fideszes vaskalapban. S mintha néhányan kezdenék kapiskálni a kormányzat csúcsain, hogy lehetnek vevői a bársonyosabb uralkodásnak, a vértől és a sebektől lehetőség szerint tartózkodó irányításnak is. S ha ez az egész esetleg nem önáltatás, akkor ebbe a folyamatba elegánsan illeszkedik Simicska átköltözése a polgári életbe. Mielőtt persze kipréselnénk az első könnyeket, érdemes leszögezni, hogy az adóhivatal új elnöke ugyanúgy a Mahir fedőnéven futó szabadcsapatból érkezett, mint elődje, legfeljebb nem mondhatja el magáról, hogy egykor a miniszterelnök szobatársa volt, s nem forgatta nevét közvetlenül azokban a kétséges ügyekben, melyekkel Simicska megterhelte kormányzó barátait. (Farkas és farkaskutya között persze óriási a különbség, hiszen az utóbbival általában legalább a gazdája tud bánni.) Itt marad továbbá Simicska Lajos egy igen fontos hagyatéka, az úgynevezett megfigyelési botrány, amelynek színe ugyan sokat változott, de mégiscsak a távozó által szőtt üzleti háló takargatása érdekében született. A tavalyi augusztus lázában fellobbantott lidérclángok közül az ideiben tehát csak egyet sikerült kioltani. De legalább megtudtuk, hogy van vödör. Krajczár Gyula Igazán Benjámin, a tizenhat éves német középiskolás azért fordult a berlini bírósághoz, mert nem akar kémiát tanulni. Már egy éve, hogy nem jár be a kémiaórákra, s úgy tervezi, ez már mindörökre így is marad. Keresetében azt állítja: a kémiát utálja, nincsen rá semmi szüksége, és ez a méltatlan helyzet - mármint az iskolának az a makacs elszánása, hogy őt kémiastúdiumokra kényszerítse - fölösleges szorongást kelt benne. Az eset azon a természetes reakción túl, hogy ugyan hová lenne a világ, ha minden iskolás maga dönthetné el, mit tanul és hogyan, némi tanulsággal is szolgál. Mert egy ilyen demonstráció, lássuk be, tökéletesen idegen a konzervatív hazai iskolaügytől. Az oktatás talán az egyetlen területe a magyar közéletnek, amely valóban szerves és töretlen fejlődést mutatott ebben az évszázadban. így volt ez annak ellenére, hogy - mindnyájan emlékszünk - az iskolapadban töltött tíz-húsz évünk egymásba érő reformokkal telt. Még végig sem tanultuk, de már érvényét vesztette a tankönyv, még közelébe se jutottunk a matúrának, de már változtak az érettségi szabályai, olvasástanítási módszerek, matematikareformok követték egymást, az erre illetékesek folyvást bűvészkedtek az óraszámokkal, hogy aztán az általuk kőbe vésett preferenciákat gyorsan képlékenynyé tegyék a választható tagozatok és fakultációk révén. És mégis: ha valami, hát az iskola öntörvényű, saját hagyományai szerint működő rendszer, nehezebb megváltoztatni, mint bármi mást a világon. Egy magyar gimnáziumban, még a legközépszerűbben is - tán ez a sokat emlegetett genius loci - ma is benne rejlik a nosztalgiával emlegetett, szigorú és magas követelményeket támasztó háború előtti középiskola. A tantárgyak rendszere nem sokat változott — legfeljebb a latint és az ógörögöt váltotta fel a számítástechnika -, s a tanulási-tanítási módszer is jobban hasonlít a fél évszázaddal ezelőttire, mint bármi más ebben az országban. A hagyományőrzés eme unikális példájának köszönhető hát, hogy évtizedek óta elégedetten könyvelhetjük el: az idehaza mégoly közepesen tanuló magyar gyerek is brillíroz a nyugati, pláne amerikai iskolákban, majd hazakerülve pedálozhat, míg újra megközelíti az itteni követelményeket. A baj csak az, hogy a magyar oktatás egy másik szempontból is hagyományőrzőnek bizonyult: a diákok széles rétegei évtizedekig egyszerűen nem voltak szem előtt, százezerszám lappangtak a gyökértelen, egy új társadalmi rendszer sajátos igényeinek kielégítésére kitalált iskolatípusokban. Amíg a munkaerőpiac zokszó nélkül felvette a szakmunkásképzőből tömegével kikerülő fiatalokat, nem is volt gond. Különösebben senkit sem érdekelt, hogy tudják-e, ki volt Petőfi — mondjuk azon túl, hogy fél szemére megvakult a napfogyatkozáskor. A foglalkoztatási körülmények változásával azonban radikálisan más lett a helyzet. Előtérbe került az általános képzés, az iskolákban - a kor követelményeinek megfelelően - a szakma elsajátíttatása előtt nagyobb súlyt helyeztek a közismereti tárgyakra, s egy pillanat alatt kiderült, hogy a dicső magyar közoktatás ezer sebből vérzik. A jövendő szakmunkások sorra buktak meg ugyanis az új követelmények között, jó részük soha nem jutott túl az első, alapozó éven. A most kezdődő tanév, akárcsak az utána következő néhány, vízválasztó lehet. Most dől el, alapjaiban rendítette-e meg a szerkezetátalakítás körüli hercehurca a hagyományőrző, saját törvényei szerint fejlődő oktatási rendszert, vagy csak olyan, hamar elcsituló hullámokat vert, mint megannyi reformelődje. Most derül ki az is, van-e akarat és tehetség az iskolarendszeren belül elveszni látszók felzárkóztatására, vagy a gyerekeknek a közoktatás ösvényeire való terelgetése kimerül a családi pótlék új rendszerű odaítélésében. Marx György fizikus nemrégiben valahogy úgy fogalmazott: a magyar diákok azért állják olyan jól a sarat a külföldi iskolákban, mert a sajátos hazai történelem, a közvalóság folyamatos változása megtanította őket arra, hogy mindig más az igaz, így aztán mindenhez könnyen alkalmazkodnak. Most majd meglátjuk, így van-e ez azok esetében is, akik itthon próbálnak érvényesülni. N. Kósa Judit 3