Népszabadság, 1999. szeptember (57. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-15 / 215. szám

NÉPSZABADSÁG VILÁGTÜKÖR 1999. SZEPTEMBER 15., SZERDA Osztrák „ki kivel” A választás jobbra átat hozhat Az osztrák kancellár óvodát avat, szőke buksikat simogat, alkan­­cellárja a néppárti lista előkelő helyén kisgyermekes hölgyet in­dít, aki a bemutatkozó sajtóérte­kezletre magával hozza pár hó­napos csecsemőjét. A legna­gyobb ellenzéki pártvezér mellett sajtóértekezletén hatéves forma kislány táblácskát mutat fel: „Miért nem védesz jobban a pe­­derasztáktól, kancellár úr?” Ki-ki ízlésvilágának és harci kedvének megfelelően küzd a gyermekek szüleiért: október 3-án ők töltik majd ki a szavazócédulákat. A bébikampány minden képzeletet felülmúl, legutóbb a szociálde­mokraták perrel fenyegették a szeméremsértő szabadságpárti­akat, amiért plakátjukon a Jörg bácsi ajándékát, a havi gyermek­támogatást megköszönő kisde­dek pucér hátsójukat mutatják a világnak. Az október 3-i választások kö­zeledtével a kampánytémák is harsányabbá válnak. Pedig tartal­mi újdonságnak nyoma sincs, mindenki fújja a magáét, és a két koalíciós partner, az ilyenkor dü­hödt ellenséggé váló Szociálde­mokrata Párt (SPÖ) és a Néppárt (ÖVP) döntő érve­ ismét a másik párt kacsingatása a Szabadságpárt (FPÖ) felé. Jörg Haider sok vihar­tól tépett FPÖ-je megint főszerep­hez jutott a „Ki kivel kormá­nyoz?” választások előtt, után, de még a békésebb kormányzási pe­riódusban is megszokott kérdésé­vel. A mesteri képességekkel ren­delkező pártvezér erre aztán még egy lapáttal rátett. Bár ő maga karintiai tartományfőnökként nem lehet kancellárjelölt - ami nem árt a párt szalonképességé­nek -, ám olyan listavezetőt talált, akinek személye riadalmat, zavart váltott ki. Thomas Prinzhorn, a mindenre elszánt, de annál sikere­sebb gyáriparos, elismert gazda­ságteoretikus az ÖVP által meg­célzott réteg számára ugyanis el­fogadhatóbb lehetőség, mint a re­ális gazdasági elképzeléseket po­pulista ígéretek kedvéért mindun­talan feláldozó, és jobboldalisága miatt általánosan megbélyegzett Jörg Haider. Magában az ÖVP vezetőségében is vannak olyan - a gazdasági szférából indult —­ poli­tikusok, akiknek csak Haider, és nem az FPÖ az elfogadhatatlan, így most jogosnak látszik a szoci­áldemokraták vészkiáltása, s a „fekete-kék”, azaz ÖVP-FPÖ koalíció veszélye realitás. A fi­gyelmeztetéssel az a baj, hogy ez a lemez már sok éve, még Vra­nitzky idején lejárt. Bár matemati­kailag egy ideje már minden vá­lasztás után kijött volna a két ki­sebbik párt koalíciója, a végered­mény mégis mindig a nagykoalí­ció feltámasztása volt. Kérdés, megijed-e valaki most a jobbolda­li fordulat veszélyétől. Pedig erre most van esély. A Szabadságpárt könnyen a harma­dik helyre szoríthatja a Néppártot. (A legfrissebb közvélemény-ku­tatások szerint ez máris megtör­tént, s az FPÖ 26-27 százalékkal a második, maga mögé szorítva a 25 százalék körüli támogatottság­gal bíró ÖVP-t). Másrészt a Klima kancellár vezette nagykoalíciót egyre többen tartják elviselhetet­lennek, és akarják ellenzékbe kül­deni a több mint negyven éve kor­mányzó szociáldemokratákat. Azt persze kevesen gondolhatják, hogy Haider képes lenne karintiai tartományfőnöki kispadjáról vé­gignézni Thomas Prinzhomn tün­döklését. A kettejük közötti fe­szültség jelei máris látszanak. A magyarországi papírgyárait is kí­méletlen és következetes raciona­lizmussal igazgató Prinzhomn nem titkolja, hogy kancellári ambíciói vannak. Emellett sok elképzelése szögesen eltér a Haider egysze­mélyi döntéseivel ugyancsak vas­keményen kézben tartott FPÖ-től. A mostani kampánynál maradva, a minden szubvenciót ellenző Prinzhorn számára aligha képvi­selhető a „Gyermektámogatást minden anyának” hangzatos szlo­genje. (Gyermekellenességgel eközben nem vádolható: neki ma­gának összesen öt fia és két lánya van, öt anyától.) És mi lesz a külföldiellenességgel: Prinzhorn a gazdaság számára nélkülözhetet­lennek tartja a Haider által kiátko­zott külföldi vendégmunkásokat. Nemrég, már az EU-ellenes FPÖ főjelöltjeként nyilatkozta: örül, hogy Ausztria EU-tag. A Haider által megcélzott munkásréteg aligha örül minap jelzett szándé­kának, hogy tudniillik megszün­tetné a szociális partnerség intéz­ményét, kiiktatva ezzel az érdek­­képviseletek beleszólási jogát. Eltérő vélemény ebben a párt­ban nem divat: Haider korábban ilyesmiért közeli munkatársakat dobott ki. Prinzhorntól a második hely megszerzésének reményében ezt le kell nyelnie - egyelőre. Amúgy a papírbáró kancel­lárságalma úgysem időszerű, leg­feljebb a gazdasági miniszteri poszt várhatna rá, hiszen a mi­niszterelnökség nyilvánvalóan az ÖVP feltétele lenne a koalícióért cserében. Az SPÖ elsősége biztos - min­den felmérés szerint 37 százalék körüli a támogatottsága -, de ki­vel lépne koalícióra október 3-a után? A két kis ellenzéki, a zöldek és a Liberális Fórum időről időre szóba jön partnerként, de hát kö­zülük Heide Schmidt liberálisai egyelőre a parlamentbe kerülés­hez szükséges 4 százalékos kü­szöb eléréséért imádkozhatnak. A zöldek négy éve kevesebb mint 5 százalékot szereztek, ez az SPÖ- vel együtt is kevés lehet. Némi reményt nyújthat az FPÖ csekélyebb sikerére egy váratlan játékos: az általában kigúnyolt, alaposan lekezelt Richard Lugner és neje felbukkanása. A derék építőmester, aki 1990-ben nyitott üzletközpontját nagyszerűen igazgatja, és éveken át milliókért hozatott kiérdemesült hollywoodi sztárokat a bécsi Operabálra, az elnökválasztáson tízszázaléknyi szavazatot szerzett. Most saját pártot alapított, DU (Die Unab­­hängigen, A Függetlenek) néven, a németül tegezésre utaló rövidí­tés máris telitalálat, hiszen nép­­közeliséget sejtet. Lugner a támo­gatás megszerzésének fáradságos folyamatában kenőpénz fizetésé­nek gyanújába keveredett, ám a botrány ellenére végül három, Haiderrel elégedetlen szabadság­­párti honatya aláírásával megsze­rezte az indulás jogát. A csetlő­­botló kisembert formázó és bécsi táj­szólásban sok zöldséget beszé­lő milliomost a nép saját köreiből valónak érzi, s tetszik a politika is, amit a nej, Christine Lugner csinál. A Szabadságpárt legva­dabb korai korszakából átvett ter­minológia, kirohanása a külföldi­ek és az EU keleti bővítése ellen, határozott vonzerőt gyakorol azokra a legkevésbé iskolázott ré­tegekre, amelyeknek az FPÖ már túl puha. A lakosság 40 százaléka még mindig nem tudja, melyiket sze­resse a hét induló párt közül. Le­het, hogy az idei választás az ala­csony részvételi arány meglepeté­sét hozza. Bécs, 1999. szeptember Szászi Júlia Családi cirkusz - csak nálunk a die pressé karikatúrája A Szent Sír-templom dilemmája A jeruzsálemi Szent Sír-templomnál, ott, ahová Krisztus testét fektették keresztre fe­szítése után, a 2000. jubileumi évben mint­egy négymillió zarándokot várnak. Ez az ör­vendetes esemény nagy gondot okoz minden­kinek, akinek bármi köze van a zarándoklat megszervezéséhez. A Szent Sír-templomá­nak csak bejárata van ugyanis, amely egyút­tal kijárat is. Magában a szentélyben szűkö­sen tíz ember fér el, talán annyi sem. A szak­értők szerint, ha minden így marad, akkor a január 1-jén a komputerekben aggódva várt Y2K káosznál sokkal nagyobb zűrzavar ke­letkezik majd a Szent Sír-templomnál. Van­nak, akik attól tartanak - persze egy kis túl­zással -, hogy itt lesz a világtörténelem leg­nagyobb forgalmi dugója. Egy új kapura van tehát szükség. E látszó­lag egyszerű feladat nagyon is bonyolult. A Szent Sír-templom egyes részeit évszázadok óta három keresztény egyház birtokolja: a ka­tolikus, a görög ortodox és az örmény. Ezenkí­vül kisebb részek a kopt egyház, mások az eti­óp egyház tulajdonában vannak. Mindegyikük féltékenyen őrzi jogait. Olyannyira, hogy pél­dául az első emelet egyik ablaka alatt több mint száz éve áll egy senki által sem használt létra, és ott is marad, amíg az idők jótékony hatása folytán magától el nem porlad, mert az illetékes egyházak nem tudnak megegyezni: ki, hogyan és hova távolítsa el. A hónapok óta folyó tárgyalások során ki­derült, hogy még kevésbé tudnak megegyezni abban, hol nyissanak új kaput, hova vezessen az átjáró, melyik egyház ellenőrizze, melyikük képviselőjénél legyen az új kapu kulcsa. Felvetődött a lehetőség, hogy a kérdést a je­ruzsálemi városi tanács, esetleg az izraeli kor­mány döntse el. Izrael érthetően vonakodik a döntőbírói szereptől ebben a kényes, több ke­resztény egyházat érintő kérdésben. A keresz­tény egyházak sem érdekeltek, hogy külső, nem keresztény, ebben az esetben zsidó vagy izraeli tényező avatkozzék a Szent Sír-temp­lom kapunyitási vitájába, és teremtsen prece­denst. A 2000. év és vele a várt zarándokhul­lám pedig közeledik, és jövetelét - szemben a tárgyalásokkal - nem lehet elhalasztani. Tel-Aviv, 1999. szeptember Yehuda Lahav Három keresztény egyházé 7 Opel - Egy évszá­m imMmmim ›C. ›.­1. › fÉn­ Száz év telt el azóta, hogy a néhai Adam Opel új gyárából kikerült első Opel gépkocsi félelmetes, 30 kilométeres sebességével szétrebbentette a századelő álmos nyugalmát. Ma pedig már a rüsselsheimi Opel Live multimédiás szórakoztató centrum ad ízelítőt az Opel jövőjéből, a virtuális valóság eszközeivel. A 4m 100 szerencsés most az Opel 100. születésnapja alkalmából eljuthat az Opel jövőjébe! Ha Ön 1999. szeptember 20. és október 9. között rendeli meg új Opel gépkocsiját bármely Opel márkakereskedésben, sorsoláson vesz részt, melyen egy kétnapos utazást nyerhet a németországi Opel Live centrumba! M­ég nem döntött? Akkor nyerje meg az Opel Corsát! Ha még nem határozta el magát az Opel mellett, akkor is szívesen látjuk Önt bármelyik Opel márkakereskedésben. Az Ön által óhajtott modellre vonatkozó részletes tájékoztatás (esetleg modellbemutató) után egy kis játékban vehet részt. Töltsön ki egy “Opel évszázadok nyomában” tesztlapot, és dobja be a márkakereskedésben található gyűjtődobozba. Az Autószalonon kiderül, kié lesz a játékosok közül az Opel Corsa Centennial, a különleges felszereltségű, születésnapi ajándékautó! A játék szeptember 20-tól október 1-ig tart. Sorsolás: október 3-án, a budapesti Autószalonon. A tesztlap kitöltéséhez segítséget talál a márkakereskedésekben, a www.opel.hu Internet oldalon, valamint az Autószalonon. A részletes feltételeket tartalmazó Részvételi Szabályzatok megtalálhatók az Opel márkakereskedőknél.

Next