Népszabadság, 1999. szeptember (57. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-15 / 215. szám
NÉPSZABADSÁG VILÁGTÜKÖR 1999. SZEPTEMBER 15., SZERDA Osztrák „ki kivel” A választás jobbra átat hozhat Az osztrák kancellár óvodát avat, szőke buksikat simogat, alkancellárja a néppárti lista előkelő helyén kisgyermekes hölgyet indít, aki a bemutatkozó sajtóértekezletre magával hozza pár hónapos csecsemőjét. A legnagyobb ellenzéki pártvezér mellett sajtóértekezletén hatéves forma kislány táblácskát mutat fel: „Miért nem védesz jobban a pederasztáktól, kancellár úr?” Ki-ki ízlésvilágának és harci kedvének megfelelően küzd a gyermekek szüleiért: október 3-án ők töltik majd ki a szavazócédulákat. A bébikampány minden képzeletet felülmúl, legutóbb a szociáldemokraták perrel fenyegették a szeméremsértő szabadságpártiakat, amiért plakátjukon a Jörg bácsi ajándékát, a havi gyermektámogatást megköszönő kisdedek pucér hátsójukat mutatják a világnak. Az október 3-i választások közeledtével a kampánytémák is harsányabbá válnak. Pedig tartalmi újdonságnak nyoma sincs, mindenki fújja a magáét, és a két koalíciós partner, az ilyenkor dühödt ellenséggé váló Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és a Néppárt (ÖVP) döntő érve ismét a másik párt kacsingatása a Szabadságpárt (FPÖ) felé. Jörg Haider sok vihartól tépett FPÖ-je megint főszerephez jutott a „Ki kivel kormányoz?” választások előtt, után, de még a békésebb kormányzási periódusban is megszokott kérdésével. A mesteri képességekkel rendelkező pártvezér erre aztán még egy lapáttal rátett. Bár ő maga karintiai tartományfőnökként nem lehet kancellárjelölt - ami nem árt a párt szalonképességének -, ám olyan listavezetőt talált, akinek személye riadalmat, zavart váltott ki. Thomas Prinzhorn, a mindenre elszánt, de annál sikeresebb gyáriparos, elismert gazdaságteoretikus az ÖVP által megcélzott réteg számára ugyanis elfogadhatóbb lehetőség, mint a reális gazdasági elképzeléseket populista ígéretek kedvéért minduntalan feláldozó, és jobboldalisága miatt általánosan megbélyegzett Jörg Haider. Magában az ÖVP vezetőségében is vannak olyan - a gazdasági szférából indult — politikusok, akiknek csak Haider, és nem az FPÖ az elfogadhatatlan, így most jogosnak látszik a szociáldemokraták vészkiáltása, s a „fekete-kék”, azaz ÖVP-FPÖ koalíció veszélye realitás. A figyelmeztetéssel az a baj, hogy ez a lemez már sok éve, még Vranitzky idején lejárt. Bár matematikailag egy ideje már minden választás után kijött volna a két kisebbik párt koalíciója, a végeredmény mégis mindig a nagykoalíció feltámasztása volt. Kérdés, megijed-e valaki most a jobboldali fordulat veszélyétől. Pedig erre most van esély. A Szabadságpárt könnyen a harmadik helyre szoríthatja a Néppártot. (A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ez máris megtörtént, s az FPÖ 26-27 százalékkal a második, maga mögé szorítva a 25 százalék körüli támogatottsággal bíró ÖVP-t). Másrészt a Klima kancellár vezette nagykoalíciót egyre többen tartják elviselhetetlennek, és akarják ellenzékbe küldeni a több mint negyven éve kormányzó szociáldemokratákat. Azt persze kevesen gondolhatják, hogy Haider képes lenne karintiai tartományfőnöki kispadjáról végignézni Thomas Prinzhomn tündöklését. A kettejük közötti feszültség jelei máris látszanak. A magyarországi papírgyárait is kíméletlen és következetes racionalizmussal igazgató Prinzhomn nem titkolja, hogy kancellári ambíciói vannak. Emellett sok elképzelése szögesen eltér a Haider egyszemélyi döntéseivel ugyancsak vaskeményen kézben tartott FPÖ-től. A mostani kampánynál maradva, a minden szubvenciót ellenző Prinzhorn számára aligha képviselhető a „Gyermektámogatást minden anyának” hangzatos szlogenje. (Gyermekellenességgel eközben nem vádolható: neki magának összesen öt fia és két lánya van, öt anyától.) És mi lesz a külföldiellenességgel: Prinzhorn a gazdaság számára nélkülözhetetlennek tartja a Haider által kiátkozott külföldi vendégmunkásokat. Nemrég, már az EU-ellenes FPÖ főjelöltjeként nyilatkozta: örül, hogy Ausztria EU-tag. A Haider által megcélzott munkásréteg aligha örül minap jelzett szándékának, hogy tudniillik megszüntetné a szociális partnerség intézményét, kiiktatva ezzel az érdekképviseletek beleszólási jogát. Eltérő vélemény ebben a pártban nem divat: Haider korábban ilyesmiért közeli munkatársakat dobott ki. Prinzhorntól a második hely megszerzésének reményében ezt le kell nyelnie - egyelőre. Amúgy a papírbáró kancellárságalma úgysem időszerű, legfeljebb a gazdasági miniszteri poszt várhatna rá, hiszen a miniszterelnökség nyilvánvalóan az ÖVP feltétele lenne a koalícióért cserében. Az SPÖ elsősége biztos - minden felmérés szerint 37 százalék körüli a támogatottsága -, de kivel lépne koalícióra október 3-a után? A két kis ellenzéki, a zöldek és a Liberális Fórum időről időre szóba jön partnerként, de hát közülük Heide Schmidt liberálisai egyelőre a parlamentbe kerüléshez szükséges 4 százalékos küszöb eléréséért imádkozhatnak. A zöldek négy éve kevesebb mint 5 százalékot szereztek, ez az SPÖ- vel együtt is kevés lehet. Némi reményt nyújthat az FPÖ csekélyebb sikerére egy váratlan játékos: az általában kigúnyolt, alaposan lekezelt Richard Lugner és neje felbukkanása. A derék építőmester, aki 1990-ben nyitott üzletközpontját nagyszerűen igazgatja, és éveken át milliókért hozatott kiérdemesült hollywoodi sztárokat a bécsi Operabálra, az elnökválasztáson tízszázaléknyi szavazatot szerzett. Most saját pártot alapított, DU (Die Unabhängigen, A Függetlenek) néven, a németül tegezésre utaló rövidítés máris telitalálat, hiszen népközeliséget sejtet. Lugner a támogatás megszerzésének fáradságos folyamatában kenőpénz fizetésének gyanújába keveredett, ám a botrány ellenére végül három, Haiderrel elégedetlen szabadságpárti honatya aláírásával megszerezte az indulás jogát. A csetlőbotló kisembert formázó és bécsi tájszólásban sok zöldséget beszélő milliomost a nép saját köreiből valónak érzi, s tetszik a politika is, amit a nej, Christine Lugner csinál. A Szabadságpárt legvadabb korai korszakából átvett terminológia, kirohanása a külföldiek és az EU keleti bővítése ellen, határozott vonzerőt gyakorol azokra a legkevésbé iskolázott rétegekre, amelyeknek az FPÖ már túl puha. A lakosság 40 százaléka még mindig nem tudja, melyiket szeresse a hét induló párt közül. Lehet, hogy az idei választás az alacsony részvételi arány meglepetését hozza. Bécs, 1999. szeptember Szászi Júlia Családi cirkusz - csak nálunk a die pressé karikatúrája A Szent Sír-templom dilemmája A jeruzsálemi Szent Sír-templomnál, ott, ahová Krisztus testét fektették keresztre feszítése után, a 2000. jubileumi évben mintegy négymillió zarándokot várnak. Ez az örvendetes esemény nagy gondot okoz mindenkinek, akinek bármi köze van a zarándoklat megszervezéséhez. A Szent Sír-templomának csak bejárata van ugyanis, amely egyúttal kijárat is. Magában a szentélyben szűkösen tíz ember fér el, talán annyi sem. A szakértők szerint, ha minden így marad, akkor a január 1-jén a komputerekben aggódva várt Y2K káosznál sokkal nagyobb zűrzavar keletkezik majd a Szent Sír-templomnál. Vannak, akik attól tartanak - persze egy kis túlzással -, hogy itt lesz a világtörténelem legnagyobb forgalmi dugója. Egy új kapura van tehát szükség. E látszólag egyszerű feladat nagyon is bonyolult. A Szent Sír-templom egyes részeit évszázadok óta három keresztény egyház birtokolja: a katolikus, a görög ortodox és az örmény. Ezenkívül kisebb részek a kopt egyház, mások az etióp egyház tulajdonában vannak. Mindegyikük féltékenyen őrzi jogait. Olyannyira, hogy például az első emelet egyik ablaka alatt több mint száz éve áll egy senki által sem használt létra, és ott is marad, amíg az idők jótékony hatása folytán magától el nem porlad, mert az illetékes egyházak nem tudnak megegyezni: ki, hogyan és hova távolítsa el. A hónapok óta folyó tárgyalások során kiderült, hogy még kevésbé tudnak megegyezni abban, hol nyissanak új kaput, hova vezessen az átjáró, melyik egyház ellenőrizze, melyikük képviselőjénél legyen az új kapu kulcsa. Felvetődött a lehetőség, hogy a kérdést a jeruzsálemi városi tanács, esetleg az izraeli kormány döntse el. Izrael érthetően vonakodik a döntőbírói szereptől ebben a kényes, több keresztény egyházat érintő kérdésben. A keresztény egyházak sem érdekeltek, hogy külső, nem keresztény, ebben az esetben zsidó vagy izraeli tényező avatkozzék a Szent Sír-templom kapunyitási vitájába, és teremtsen precedenst. A 2000. év és vele a várt zarándokhullám pedig közeledik, és jövetelét - szemben a tárgyalásokkal - nem lehet elhalasztani. Tel-Aviv, 1999. szeptember Yehuda Lahav Három keresztény egyházé 7 Opel - Egy évszám imMmmim ›C. ›.1. › fÉn Száz év telt el azóta, hogy a néhai Adam Opel új gyárából kikerült első Opel gépkocsi félelmetes, 30 kilométeres sebességével szétrebbentette a századelő álmos nyugalmát. Ma pedig már a rüsselsheimi Opel Live multimédiás szórakoztató centrum ad ízelítőt az Opel jövőjéből, a virtuális valóság eszközeivel. A 4m 100 szerencsés most az Opel 100. születésnapja alkalmából eljuthat az Opel jövőjébe! Ha Ön 1999. szeptember 20. és október 9. között rendeli meg új Opel gépkocsiját bármely Opel márkakereskedésben, sorsoláson vesz részt, melyen egy kétnapos utazást nyerhet a németországi Opel Live centrumba! Még nem döntött? Akkor nyerje meg az Opel Corsát! Ha még nem határozta el magát az Opel mellett, akkor is szívesen látjuk Önt bármelyik Opel márkakereskedésben. Az Ön által óhajtott modellre vonatkozó részletes tájékoztatás (esetleg modellbemutató) után egy kis játékban vehet részt. Töltsön ki egy “Opel évszázadok nyomában” tesztlapot, és dobja be a márkakereskedésben található gyűjtődobozba. Az Autószalonon kiderül, kié lesz a játékosok közül az Opel Corsa Centennial, a különleges felszereltségű, születésnapi ajándékautó! A játék szeptember 20-tól október 1-ig tart. Sorsolás: október 3-án, a budapesti Autószalonon. A tesztlap kitöltéséhez segítséget talál a márkakereskedésekben, a www.opel.hu Internet oldalon, valamint az Autószalonon. A részletes feltételeket tartalmazó Részvételi Szabályzatok megtalálhatók az Opel márkakereskedőknél.