Népszabadság, 1999. október (57. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-20 / 245. szám
NÉPSZABADSÁG VILAGTUKOR 1999. OKTÓBER 20., SZERDA Az EU-tagság nemzeti ügy - mondja Kovács László, az MSZP elnöke. A kormány és az ellenzék egyaránt üdvözli, hogy az EU Bizottsága Magyarországról készített országjelentésében alapvetően kedvező képet festett hazánk felkészültségéről. Az MSZP elnöke azonban aggályosnak tartja, hogy a kabinet elbagatellizálja a Brüsszel által megfogalmazott bírálatokat. A többi között erről nyilatkozott lapunknak Kovács László. A parlament hétfői ülésén szó volt az EU Bizottsága által a múlt héten kiadott országjelentésről, s leszámítva Csurka István nem a témához illő eszmefuttatásait - úgy tűnt: általános az elégedettség a Brüsszeltől kapott magyar bizonyítvánnyal kapcsolatban. Mintha ez ügyben nagykoalíció jött volna létre. Valóban ilyen rózsás a helyzet? - Abban van széles körű egyetértés, hogy Magyarország érdeke a mielőbbi és minél harmonikusabb csatlakozás az Európai Unióhoz. Örülök annak, hogy a jelenleg kormányzó pártok félretették korábbi fenntartásaikat, amelyeket még ellenzékben fogalmaztak meg például a gyors csatlakozással kapcsolatban. Akkor még többen, a mai miniszterelnök is úgy fogalmazott: talán egy későbbi időpontban kedvezőbb feltételekkel csatlakozhatnánk. Ezzel mi akkor sem értettünk egyet. Az országjelentés értékelésében azonban nem esnek ennyire egybe álláspontjaink. Új problémák - Miben értenek egyet és miben nem a kormányzó pártokkal? - Egyetértünk abban, hogy az országjelentés objektív és kedvező képet ad Magyarországról. Elismeri a felkészülési folyamat előrehaladását. Abban is egyetértünk, hogy jogosan szerepelnek a jelentésben olyan visszatérő problémák, mint a romakérdés megoldatlansága, vagy a korrupció elleni harc nem kielégítő hatékonysága. Abban is egyetértünk a kormánnyal, hogy ezek a problémák nem oldhatók meg hetek vagy hónapok alatt. Különbség abban van közöttünk, hogy a kormány láthatóan igyekszik elbagatellizálni azokat a kritikai észrevételeket, amelyek most először szerepelnek az országjelentésben, s amelyek az egy évvel ezelőtt kiadott hasonló dokumentumban még nem tűntek fel, mert akkor még ezek a problémák nem is léteztek. A kormány úgy érvel, hogy mindössze arról van szó: Brüszszel most már alaposabban vizsgál... - Nem erről van szó, hanem arról, hogy a jelentés a mi olvasatunkban arra figyelmeztet: a magyarországi fejlődés bizonyos tekintetben kedvezőtlen, az EU-tól távolodó útra lépett. Például miben ? - A fizetési mérleg növekvő hiánya, amit mi is rendszeresen szóvá teszünk, s amit a kormány rendszerint optimista, kicsit csodaváró módon válaszol meg. Szerintünk nem jó az, hogy a fizetési mérleg hiánya az előrejelzések szerint mintegy háromszorosa lesz annak, amivel a Horn-kormány annak idején az utolsó teljes évet zárta. Az országjelentés megállapítja, hogy ha ezt nem sikerül megfékezni, akkor ez veszélybe sodorhatja az utóbbi években - az előző kormány idején - elért makrogazdasági stabilizációt. A másik kritikus megjegyzés a reformokra vonatkozik. A jelentés hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell adni az egészségügyi reformnak. Nem mondja, de ténykérdés - a kormány sem tagadja —, hogy ez a reform meg sem kezdődött. Még kritikusabban szemlélik a nyugdíjreformot, elismerve a korábbi lépéseket. Ám figyelmeztetnek, hogy a kormány legutóbbi döntései megkérdőjelezik elkötelezettségét a nyugdíjreform ügye mellett. Ez nagyon kemény ítélet, de mi egyetértünk vele. Összességében kedvező képet ad a jelentés a jogharmonizációs folyamatról, de megállapítja, hogy a környezetvédelem területén érzékelhetően lelassult a folyamat, és semmilyen előrelépés nincs a vámszabályok harmonizációjában. Komoly kritikai észrevételt tartalmaz végül a jelentés a kormány médiapolitikájáról is. Kifogásolja, hogy a kabinet lapvásárlásokkal próbált beavatkozni a sajtóba. Azt is a szemükre vetik, hogy a közszolgálati televízió kuratóriumának elnökségében csak kormánypárti képviselők vannak. Ezzel kapcsolatban megállapítják, hogy ez ellentétes a magyar médiatörvény előírásaival. Egyszóval pontosan arról beszélnek, amiről mi is rendre szót ejtünk valamennyi fórumon. Immár teljesen egyértelműnek látszik, hogy a 2002-es csatlakozási időpont illúzióvá vált. Miért nem ismeri ezt be a kormány, és miért siklik át fölötte az ellenzék? Én is úgy látom, hogy nem drámai a helyzet. A Horn-kormány idején mi is a 2002-es csatlakozási dátum mellett érveltünk, amit a jelenlegi koalíció átvett. Az EU csak odáig ment, hogy ez a dátum ambiciózus, de nem irreális cél. Ám soha nem igazolták vissza, sőt egyáltalán nem beszéltek időpontról. Előrelépésnek tartom, hogy most legalább megjelölték, mikor kell dönteni. • 2003. január 2002-ben, ami azt jelenti, hogy abban az évben már biztosan nem leszünk tagok. - Igen, de Brüsszel szerint 2003. január elsejétől már lehetségessé válhat a tagság. Ha ennél nem nagyobb a késés, én meg leszek elégedve. Az említett napon azonban legfeljebb egy aláírási aktus ejthető meg, ami után még egy hosszú ratifikációs folyamat következik. Ez nem biztos, mert egyelőre nem tudni, hogy Brüsszel, amikor 2002-ről beszél, kormányzati döntést ért-e, vagy már a parlamenti ratifikációt is feltételezi. Szerintem Prodi elnöknek az a megfogalmazása, amely szerint 2003. január elsején már elképzelhető a bővítés, már a ratifikációs folyamatot is magában foglalja. Vagyis azon a napon felhúzhatják a magyar zászlót a brüsszeli EU- székház előtt. Michael Lake, az EU budapesti képviselője a Népszabadságnak adott interjúban diplomatikusan értésre adta, hogy Brüsszel igen kemény érdekérvényesítést folytat a csatlakozási tárgyalásokon. Ezzel kapcsolatban arra lennék kíváncsi, hogy az ellenzék milyen mélységben tudja követni az ország jövőjét generációkra meghatározó alkufolyamatot, s van-e módja az ellenőrzésre? - Jelenleg csak tájékoztatást kapunk - azt is utólag - arról, hogy mi történt az egyes tárgyalási fordulókon. Én ezt nem tartom kielégítőnek. Ezért is javasoltam, hogy hozzunk létre egy integrációs tanácsot, amelyben helyet kapnának a parlamenti pártok, a parlament integrációs bizottságának és az egyes bizottságok integrációs albizottságainak vezetői is. Valóban, a csatlakozási tárgyalások hosszú távon meghatározzák az ország sorsát. Ez pedig nem a hivatalban lévő kormány ügye, hanem nemzeti ügy. Mi azon leszünk, hogy javaslatunk megvalósuljon, noha a kormány eddigi hozzáállása alapján nem látok rá garanciát. Megéri a befektetést A magyar lakosságnak az elmúlt tíz évben nagy áldozatokat kellett hozni az ország úgynevezett EU-konformitásának megvalósulása érdekében - legalábbis a politika szinte mindig erre hivatkozva nyeleti le a keserű pirulákat. Ha önt egy átlagos magyar választópolgár arról kérdezné, meddig és milyen áldozatokat kell még hoznia, mikor és miben látja majd a kézzelfogható eredményeket, mit válaszolna neki? - Azt mondanám, hogy az áldozatokat nem az uniós csatlakozásért vagy az EU-konformitásért kellett hozni, hanem azért, hogy Magyarország stabil gazdasággal rendelkező és mielőbb virágzó országgá váljon. Ezt kellett megalapozni. 1994 után egy súlyos válságban lévő országot kellett egyensúlyi állapotba hozni, s ezért kellett áldozatokat hozni. És ha ezeket nem hozta volna meg a lakosság, akkor ott tartanánk, ahol néhány, az összeomlás szélén álló délkelet-európai ország áll. Nem tekinthető áldozatnak az sem, ha a magyar jogrend megfelel majd az EU nálunk jóval fejlettebb országai előírásainak. Miért lenne baj az, ha például a környezetvédelem terén olyan szigorú normák érvényesülnének, mint az EU országaiban? Mindez a felkészülési folyamatban olyan befektetést jelent, mint amilyet a gyerekek az iskolában a tudás megszerzéséért tesznek. Ha Magyarország az EU tagja lesz, akkor a magyar gazdaság olyan pótlólagos forrásokhoz jut, amelyekhez egyébként nem férne hozzá. Ezek nagyságrendje meghaladja majd a napi egymilliárd forintot. Tagként Magyarország világgazdasági érdekérvényesítő lehetőségei is nagyobbak lesznek, mint jelenleg. Nem passzív elszenvedője, hanem tevékeny alakítója lesz a rá is ható közösségi döntéseknek. Az EU- ban megnyílik számunkra a lehetőség, hogy bekapcsolódjunk a különböző uniós fejlesztési programokba. Végül minden magyar állampolgár európai állampolgárrá válik, minden tagállamban korlátozás nélkül és az ott élő állampolgárokkal azonos jogokat élvezve tanulhat, dolgozhat, vállalkozhat, s akár le is telepedhet. Ezek olyan előnyök, amelyek bőven megérik a befektetést. Léderer Pál - Kovács László Ültünk a Várban, a Halászbástya egyik félreeső szögletében, az európai hírű, hatvanéves professzor asszony, az NDK két legjobb szívspecialistájának egyike, meg én, a fiatal keletnémet orvos. Szomorú szívvel néztük, ahogy az emberek mennek a közeli étterembe, mi meg eszegettük a papírzacskóból a vacsoránkat, a konzervkolbászt, kenyeret - meséli berlini ismerősöm, ma jól menő orvos. Magyarország nekünk akkoriban a fényes Nyugatot jelentette, emlékezik vissza. Melyik középkorú magyar állampolgár, a létezett szocializmus kortársa ne ismerné ezt a megalázó érzést, az odaát megvetett kelet-európai csóróét, aki a gazdag Nyugaton csatangolva nem engedheti meg magának, hogy egy tisztességes vendéglőbe beüljön? A volt NDK-hoz való viszony egy évtized múltán is kedélyeket borzol. - Jogunk van-e a múltunkhoz, amelybe egyéni öröm, a fiatalság is beletartozik? — kérdezte egy elkeseredett osszi, aki úgy érzi, totális rendszer ide, Honecker oda, voltak szép percei a keletnémet diktatúrában is, és ezek miatt nem fogja el a ma mintha kötelezőnek számító szégyenérzet. A minap mutatták be Berlinben a Sonnenallee (Napsugárút) című, az egykori NDK-ban élt fiatalokról szóló, a rendező szerint tragikomikus filmet. - Tetszik, nem tetszik, az első csókot a gyűlölt NDK-ban kaptam, igaz, az első szerelmes levelem - lévén, hogy a berlini faltól nem messze laktam - kiesett az ablakból, és a halálzónába sodorta a szél - emlékezik vissza az egyik szereplő. - És nagyon nem esett jól, amikor a fal túloldalán felállított emelvényről a nyugatnémet turisták belebámultak a képünkbe, mintha valami különleges állatkertben lennének: te anyjuk, nézd mán, ott egy igazi Zoni, vagyis egy keletnémet. A berlini Tagesspiegelben heteken át keletnémetek (osszik) meg nyugatnémetek (vesszik) öntötték ki a szívüket, mit jelentett nekik a megosztottság. A nyugatiak jelentős része mindent lesajnál, ami az NDK-ban volt. De hát azok a honfitársaik tehettek róla, akik keleten rekedtek? Tény viszont, hogy a keletnémet állam, a párt, a rendszer teljes kudarcot vallott. - Honecker, te gazember, adj banánt a gyerekeinknek! - ilyen feliratú táblát lengetett egy elkeseredett tüntető ’89 őszén Lipcsében. - Gorbi, segíts rajtunk! - kiáltozták a kétségbeesett emberek 1989 októberében, amikor az NDK vezetése már Moszkvában sem bízott, és a „létező szocializmus” két bajnoka, Honecker és Ceausescu egymással szövetkezve akarta megmenteni az „ügyet”. Honecker lőszert osztatott. Egy nyugat-berlini kolléga a minap mutatta Potsdam mellett a barakkok maradványait, ahol az NDK- vezetés a sebtében felállított koncentrációs táborokba akarta csukni a „megbízhatatlanokat”, mintegy százezer embert. Oda került volna az akkori kelet-berlini Népszabadság-tudósító is, külföldi újságírótársaival együtt. A rezsim, az NDK, amely így akart úrrá lenni a válságon, a napokban lett volna ötvenéves. Vannak, akik visszasírják, a többség már nem. Az első német munkás-paraszt állam még a legszebb férfikort sem érte meg, évtizedünk elején kimúlt. Béke poraira, megnyugvást egykori polgárainak. Berlin, 1999. októberDunai Péter Napsugárút, konzervkolbász olfgang Thierse, a Bundestag elnöke, a legmagasabb közjogi méltóságban lévő egykori NDK-s, bölcs, kiegyensúlyozott cikkében úja:„A keletnémet öntudat érzékeny, labilis. Erősen él a vágy, hogy elismerjék egyéni életteljesítményét. Ellentmondásokkal teli, de nem igaz az, amit egy nyugatnémet publicista ír, hogy alkalmatlan a demokráciára. A keletnémet azt akarja, hogy az NDK-t a német történelem részeként ismerjék el, és a valamennyi német által alakított jövő formálásában egyenrangúként vehessen részt.” 7 Már éjjel-nappal hívható ít még nagyobb kényelembe! / Privát kölcsönt a Budapest Bank közel nyolcvan fiókjában és telefonon is igényelheti, kezes és fedezet nélkül. Hívja a Budapest Bank Hitelvonalát a nap 24 órájában! Igényét akár két napon belül, ingyenesen elbíráljuk, és az igényelt összeg néhány napon belül a rendelkezésére áll. A Privát Kölcsön igénylésének költségét a következők: kamat (31%) és egyszeri kezelési költség (a fel 3, 4 vagy 5%-a, a futamidőtől és a törlesztés módjától függően). További költségként felmerülhetnek előtörlesztési díj (10 000 Ft, amennyiben az igénylő a lejárat előtt törleszti a husit! és késedelmi^ámat (+ ért, amennyiben a hitel törlesztésére késedelemmel kerül sor), ez a hirdetés nevv minősít É^adattételnek. A hiteligénylés részletes feltételeiről és a teljes hiteldíj-mutatóról, köttük érhütőcdjon fiókjainkban, vagy hívja a Budapest Bank Hitelvonalát. (06-1) 455-55 55. $www.budapestbank.hu Privát Kölcsön Tovább ér a takaró. BUDAPEST BANK Néhány példa-örlesztőrészletekre: Hitelösszeg Futamidő (hónap) (forint) 6 12 24 36 48 60 100 000 18 246 9 832 5 674 300 000 54 737 29 497 17 023 12 994 11 072 9 989 500 000 91 228 49 161 28 372 21 657 18 454 16 649 700 000 127 720 68 826 39 721 30 320 25 836 23 308 1 000 000 182 457 98 323 56 744 43 314 36 908 33 298 1 500 000 273685 147484 85 116 64 971 55 632 49 947 2 000 000 364914 196645 113489 86 627 73816 66 596 3 000 000 547 371 294 968 170 233 129 941 110 725 99 894 nan