Népszabadság, 1999. november (57. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-26 / 276. szám

14 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1999. NOVEMBER 26., PÉNTEK A meztelen szellemi elit Szebeni András-Sóvári Zsuzsa: Hölgyeim és uraim Egy album, tele meztelenséggel. Höl­gyek és urak, színészek és színésznők, énekesek, festőművész, orgonista és filmrendező. Közismert közszereplők. Tele velük egy album. Egy nagyon fura album. Melyet kézbe veszek, nézegetem a képeket, az ismerős arcokat, forgatom az oldalakat. Lapozgatok, és leteszem az albumot. Mert az album idegen, fura, eltaszít magától. Micsoda világ? Mes­terséges, kimódolt, mindenben van va­lami természetellenesség. Aztán újra felveszem a nagy formátu­mú kötetet: hölgyek és urak. Valami nem hagy nyugton Szebeni András és Sóvári Zsuzsa nagy képeskönyvével kapcsolatban. Valami idegesít. És az kü­lönösképpen, hogy nem tudok rájönni, micsoda. Na nézzük csak Udvaros Dorottyát. Szép, kerek formák, megejtő akt, min­den harmonikus, minden gömbölyű. Csak a kéz. Udvaros Dorottya keze és felkarja mintha egy férfi erejét sugároz­ná. Cserhalmi György. A színész félmez­telenül, napszemüvegben felcicomázott vurstlis lovon, karddal a kezében: ro­ham. Nyertes Zsuzsa duplán szándékolt Marylin Monroe-i pózban. Andorai Pé­ter kozmikus cigarettafüst-gomolyag­­ban. Mi van itt lefényképezve? Mi van itt a kétszeresen megcsavart valóság mö­gött? Csak nem? De igen. Ez idegesített, amikor elő­ször végiglapoztam sebesen a kötetet. Hogy nem jöttem rá. Vagy hogy nem akartam megérteni: a magunkról beval­lani sem mert igazságot rejtette el a fényképész szándékoltan túltervezett képekbe. Szebeni arról beszél, hogy mégiscsak ilyenek vagyunk giccsbe bújtatva, avagy pőrére vetkőztetve, hölgyek és urak. A csábosan szelíd női formák mögött kegyetlenül racionális, férfias erő lakik. Az elszánt lovas mögött egy gyerek hu­száros, bokacsattogtatós játékai. A kitá­rulkozó szőkeség mögött az elhatáro­zott cél: megvalósítani magamban ál­maim Marylin Monroe-ját. Messiásnak lenni, rejtőzködve füstködös jelenben. Van, akinek, akihez már nem szükséges körítés, nem kell díszlet, és nem kell koncepció, hiszen úgy is az, aki. Kegyetlen album hölgyeknek és uraknak. Egy világról, amelyben már csak rejtjelekben mernek beszélni ma­gukról a szereplők. Titkosírással üzengetnek egymásnak, hogy aztán, aki megfejti a titkosírást, megtudja, milyen a másik: gyenge, esendő, maskarás, álarcot viselő, bohóc, bujkáló és mutogatásba menekülő. Hát csak tessék nézegetni (magun­kat?), hölgyeim és uraim. (Progress Press Agency) Szigethy András Cserhalmi György - huszárroham a vurstliban SAJTÓKÖZLEMÉNY A Tiszai Vegyi Kombinát Rt. Igazgatósága 1999. november 23-i ülésén a Magyar Olaj- és Gázipa­ri Rt. részvényesi kezdeményezésére döntést hozott a társaság rendkívüli közgyűlésének 2000. ja­nuár 27-re történő összehívásáról. Az igazgatóság a napirendi pontokat a közgyűlési meghívóval együtt a törvény által meghatározott időpontban fogja közzétenni. A TVK Rt. Igazgatósága jelenleg is tárgyalásokat folytat a MOL Rt. TVK-beli befektetése hátteré­nek és a MOL Rt. igazgatósági és felügyelőbizottsági képviseleti igényének a tisztázására. A TVK Rt. Igazgatósága megfelelő időben további tájékoztatást ad a társaság részvényeseinek a MOL-lal folytatott tárgyalások eredményeiről. A TVK Rt. Igazgatósága támogatja a MOL Rt. és a TVK Rt. közötti szoros kereskedelmi - alap­anyag-beszállítói és termékvásárlói­­ kapcsolatot. Ugyanakkor a TVK Rt. Igazgatósága tudatában van azon felelősségének, mely szerint feladata a társaság összes részvényese érdekének a védelme és így - többek között - annak garantálása, hogy olyan biztosítékok kerüljenek a két cég viszonyá­ban kiépítésre, amelyek megfelelően kezelik a Mal Rt. üzleti és versenytársi szerepéből adódó, spe­ciális helyzetét. Tiszaújváros, 1999. november 25. Tiszai Vegyi Kombinát Rt. Igazgatósága f AUTÓ 2000 KERÉKVILÁG CD-ROM KATALÓGUS h­­irografs ksautistához stácáge* $*alvógép. PtMfual CPt. 16 MB RAM, 18 MB swkd hd? a mmkwtm, 64 000 m­ps CB-ROM-olvasó, W twflgkártya* egér. A prograat használataiul? 95 vagy % szaksáé­. A Népszabadság és a Kossuth Kiadó közös kiadásában megjelenő CD-ROM katalógus a világ 62 autógyártójának 1800 modelljét mutatja be. Az AUTÓ 2000 katalógus fogyasztói ára 3900 Ft (áfával), de a Népszabadság előfizetői rendkívüli kedvezm­ényt kapnak: 2990 Ft (áfával) áron juthatnak hozzá a kiáltványhoz. Ha kitölti és elküldi a megrendelőlapot, postai utánvétellel eljut­tatjuk önnek az alTÓ 2000 CD-t. M­EGREDDEL Megrendelem az AUTÓ 2000 CD-ROM autókatalógust. □ A Népszabadság előfizetőjeként kedvezményes 2990 Ft (áfával)+400 Ft postaköltség áron. □ A Népszabadság leendő előfizetőjeként kedvezményes 2990 Ft (áfá­­val)+400 Ft postaköltség áron. Egyúttal előfizetek a Népszabadságra, 2 hónapra, közvetlenül a kiadónál ,1132 Ft-ért. Az előfizetéshez küldjenek csekket □ számlát □ □ Nem előfizetőként 3900 Ft (áfával) +400 Ft postaköltség áron. Név:........................................................................................................................................ Pontos cím+telefonszára:................................................................................................. Kel­..................................................... Aláírás:.......................................... Megrendelését a következő címre küldheti: P­épszabadságMutakatalógus, 1369 Bp., PC 5. Fax: 337-8945 E­mail: vallalk@pepszabadsag.bu Prímás a plakáton Magyar zenei est Ingolstadtban Egy bús képű, bajszos cigány hajol rá a hegedűre azon a plakáton, amelyen az ingolstadti magyar zenei est művészeti eseményeit hirdetik. A rajzot a Mün­chenhez közeli 140 ezer lelkes német város általános iskolásainak és gimna­zistáinak pályamunkái közül választot­ták ki. A plakát önmagában egészen jó, az ideérkező magyarnak persze kissé fáj, hogy a nagyközönségnek még mindig elsősorban a cigányzene ígéretével lehet eladni a magyar kultúrát. Ettől kicsit ha­misnak érzi az egészet, ugyanúgy, mint a rendezvényen kínált tengeri halból ké­­szült „magyar” specialitásokat. Igaz, a színház előcsarnokában feltálalt ételek mellett piros-fehér-zöld szalvéták pom­páznak, van itt kifeszített Országház­­kép és magyar zászló - némelyik ugyan fordítva -, az ünnep számtalan magyar kellékét idezsúfolták a szervezők. Az ingolstadti színház építészeti szempontból sokat vitatott betonmonst­rumának kapujában kizárólag infra­­fénynél látható pecsétet nyomnak a kéz­fejemre, mint ahogyan az a magyar disz­kókban szokás. Itt azért van szükség a megjelölésre, mert sok helyszínen pe­regnek a hajnalig tartó események, s a negyvenöt-ötven márkába kerülő kézle­nyomat mindenhol belépőként szolgál. Az érdeklődés nagy, azt mondja a fő­szervező, erre az estre eddig 3500 jegyet adtak el elővételben, a két napja itt tur­nézó Győri Balett Carmenját pedig ed­dig ezerötszázan látták. Az évenként más-más nemzet kultú­ráját bemutató ingolstadti rendezvény­­sorozat 1991-ben kezdődött el a Konkrét Művészetek Múzeumáról, valamint Európa legrégebbi, ma is hatályos sör­ipari tisztasági törvényének megalkotá­sáról és a 35 ezer embert foglalkoztató Audi-gyárról ismert Duna-parti város­ban. Évente 32 millió márkát költ a kul­túrára a település önkormányzata. Ezenfelül a bajor város legnagyobb cé­ge saját pénzén rendezi meg a nemzet­közi dzsesszfesztiválokat. A városháza kulturális vezetője, Gábriel Engert sze­rint azonban az egykori vasfüggönyön túli országok ma sem igen érdeklik az ingolstadti polgárokat. A politikai elő­ítéletek a kilencvenes évek közepére megszűntek ugyan, de átadták helyü­ket a tökéletes közönynek. Magyaror­szágra mindenekelőtt azért kíváncsiak az ingolstadti emberek, mert tudják, hogy az Audi leányvállalata letelepe­dett Győrött, sőt az errefelé igen köz­kedvelt sportautót is a Rába mentén gyártják. A gazdasági kapcsolatok las­san átterjedtek a kultúra terepére is. A magyar est hat órakor kezdődik a színházterem összes helyiségében, a múzeumokban és az egyik bajor söröző­ben is. Nem csupán magyar együttesek lépnek fel, ám mindenki magyar vagy e nemzetről szóló alkotásokat mutat be. Brahms magyar táncait a kelleténél ki­csit talán többször, viszont folyamato­san hatalmas sikerrel. A színház nagytermében a paksi Tűz­­virág néptáncegyüttes háromszor ad rá­adást. Egy néző a hátam mögött meg­jegyzi: ezek talán csizmában is szület­tek. A Győri Balett a Carmina Buranát mutatja be az est folyamán háromszor, mindig telt ház előtt. Többször is közbe­tapsolnak, bravóznak a nézők. Akkora az érdeklődés, hogy az este tizenegykor kezdődő utolsó fellépésről sokan kiszo­rulnak. A társulat egyébként marad még, ám a többi napon a Carment mutatja be. A nyolc előadás mindegyikére hetekkel ezelőtt elkapkodták a jegyeket. A nézők nem tudják, hogy az eredeti címszereplő Pintér Tímea az együttes kiutazása előtt két nappal egy győri előadáson súlyos lábsérülést szenvedett, tizenhat perc után be is kellett fejezni akkor a darabot. Cserpák Szabinának két napja volt arra, hogy átvegye a szerepet. Az előadásnak Ingolstadtban nagy közönségsikere volt, a kritikusok is jókat írtak róla. A Konkrét Művészetek Múzeumában a Győri Ütőegyüttes játszik többek kö­zött áruházi reklámszatyrokon, barna papírzacskókon, valamint seprűnyele­ken. Aztán klasszikus feldolgozásban felcsendülnek Farkas Ferenc dallamai is. A közönség egy része kétszer is meg­hallgatja az est folyamán háromszor is­métlődő produkciót. Innen egy sarokra, az Anker sörözőben Járóka Sándor ze­nekara húzza a cigányzenét, a németek tombolnak. És persze esznek-isznak, ke­délyes népnek jó a zenéje, mondja vala­ki, aztán poharát emeli a magyarokra. Hajba Ferenc Amit a tévé kétszer mond Valami különös sugallat folytán mindkét köztelevízióban mosta­nában nyúlnak vissza egy műsor­­matuzsálemhez, a hajdani Családi körhöz. A gesztus éppúgy lehet megkésett felismerés, mint a tévés dekadencia (újabb) jele. Hogy melyik igazán, a folytatás dönti el. Biztos, hogy munkál benne né­mi lelkiismeret-furdalás, annak beismerése, hogy az utóbbi évti­zedben a politikai felhőjátékok pásztázásán és a görcsös szóra­koztatáson kívül a hazai televízió­zás alig foglalkozott mindennapi életünk valóságos problémáival. Meglehet, a szerkesztők kezdenek rájönni, hogy végre valami olyas­mit is kellene mutatni a képer­nyőn, ami nemcsak a nézők játé­kos kedvét csiklandozza vagy vagy képeit jeleníti meg, hanem amit a bőrünkön érzünk. Elvégre eltelt tíz-tizenöt év, amely alatt az élet mikroklímája alapvetően megváltozott, nem beszélve a csa­ládok helyzetéről. És ebben a pillanatban újdon­dász szerkesztők és neofita tévéal­­elnökök homlokukra csapnak: jöj­jön a Családi kör, mert az már - úgymond - bevált. A Magyar Te­levízió eredeti nevén újította fel az egykori sorozatot, külső gyártású produkcióban, bevezető játék­filmmel, stilizált konyhában leül­tetve néhány szakértőt az értelme­ző csevejre. A repríz, amelyről e hasábokon nemrégiben már ír­tunk, egyelőre nem igazolta átütő erővel az MTV döntését. A Duna TV szinte ezzel egy időben indította el Családi album című sorozatát. A megvalósítás ebben tűnik hitelesebbnek, követ­kezetesebbnek és színvonalasabb­nak, habár a két adás szerkezete nagyon hasonlít egymáshoz. A Családi album ötven perce is egy filmmel kezdődik, a legutóbbi, im­már második adás például A sze­retet ára címet viselte. Ebben a já­tékfilmhez már rég nem jutott András Ferenc rendező kerek „tanmesét” forgatott képernyőre, színvonalasan. A lélektani realiz­mussal előadott történet minden részlete és figurája hihető. A gaz­dag lakásépítők kiszolgálására szakosodott, márványburkolatok­kal kereskedő anyuka és apuka (Söptei Andrea, Mertz Tibor) min­den földi jóval elhalmozza lassan kiskamaszkorba jutó lányukat, Ju­­ditot (Kárpáthy Vivien), kivéve a szülői törődést, kapcsolatot. A kis­lány iskolatársainál próbál szere­­tetpótlékot kapni, olykor erőszak­kal, olykor pénzzel, de persze egyik sem vezet célra. Végül el­­bujdosik a mama testvéréhez. A film annak ellenére nem végződik happy enddel, hogy Jutka megke­rül, és a család egysége látszólag helyreáll. Mert a jó dramaturgia és színészi játék nyilvánvalóvá teszi: itt valamit eredendően elrontottak, talán már helyrehozhatatlanul. A film tehát kevésbé „nyitottan” végződik, mint ahogy az utána kö­vetkező beszélgetés beállítja. Ha Söptei Andrea figurája kicsit ösz­­szetettebb lenne, ha érzékeltetné, hogy az új kor kihívásainak való görcsös megfelelés újdonsült vál­lalkozóként belső konfliktust okoz számára, mert érzi, hogy közben nem tud megfelelni egy másik, mélyebb kihívásnak, az anyai sze­repnek, akkor mindenben elhin­nénk a pszichológus Ranschburg Jenő magyarázatát a látottakról. Amely egyébként meggyőző, ma­gával ragadó, kedvesen tanáros modorosságával is. A már törté­nelmi korszakot átívelő munkás­sággal rendelkező Ranschburg még mindig sztár tud lenni. A Családi albumnak ez az adá­sa biztosan jobb, mint a Családi kör volt. Csakhogy közben nagyot lépett az idő, a dramaturgia, a mozgókép és a média. Mi is sokat változtunk. Érdemes lenne elgon­dolkodni, milyen új képernyős formák, feldolgozásmódok illené­­nek a mai helyzethez. V.Gy. Téli könyvvásár Az idei téli könyvvásárra 68 kiadó összesen 336 művet jelentetett meg. A könyvek átlagára 2521 fo­rint, ez 11 forinttal kevesebb, mint a tavalyi. A legdrágább kiadvány (egy CD-ROM) 29 500, a legdrá­gább könyv 14 900, a legolcsóbb pedig 250 forintba kerül. A leg­több művel (16-16-tal) az Európa és a Püski Kiadó jelentkezett. Minderről tegnap tájékoztatták Budapesten a sajtó képviselőit. Tarján Tamás hangsúlyozta: a könyvek idén még tetszetőseb­bek, még igényesebben megszer­kesztettek, mint korábban, és ez szerinte egyértelműen az októberi frankfurti könyvvásár jótékony hatása. A karácsonyi választékban feltűnően sok az utánnyomás, több, mint ami indokolt volna. A verskínálat azonban minden ko­rábbi évét felülmúlja. Az ünnepségek és évfordulók - az államalapítás millenniuma, a 2000-es év, 1849 évfordulója, il­letve, október 23-a közelsége - hatása is érezhető a karácsonyi könyvvásáron. Emellett nagy számban jelentek meg színvona­las gyerekkönyvek, a legnagyobb „súllyal” azonban az ünnep jelle­géből adódóan idén is a reprezen­tatív, színes, könyvespolcra való albumok, atlaszok, enciklopédiák, lexikonok szerepelnek. A könyvkiadás, úgy tűnik, az elmúlt évben sikerágazat lett. Mint lapunkban korábban már megírtuk, az 1996. évi 20 milli­árd forintról 1998-ra 30 milliárd­­ra növekedett a hazai könyvki­adás és könyvkereskedelem for­galma. És amire igazán büszkék lehetünk: hazánk a világelsők kö­zött van az egy főre eső könyvvá­sárlásban. J. B. Sz.

Next