Népszabadság, 1999. november (57. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-10 / 262. szám

NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 1 9 9 9. NOVEMBER 10., SZERDA 9 KRIZSÁN ATTILA Séta hazáig 5. V.-nek Már meglátszik a lehelet párája, róka rabolja a városi kerteket. Sétánk óvatos, gyűrűt lop a fába. Egyik kezemben ernyő, másikban kezed; lépés és a léptek között egyensúlyozom. Krizsán Attila (1977), kötete még nincs. Egy „leépítés” története A közelmúltban megvonták a megbízá­sát a Duna Televízió egyik külső munka­társának, Verő Lászlónak, miután la­punkban közölt publicisztikájában bírál­ta a miniszterelnököt. Az érintett szerint a két dolog között közvetlen összefüg­gés van - ami demokráciában eléggé furcsa a tévécsatorna vezetői viszont tagadják, hogy a két dolog között kap­csolat volna. Verő László az év eleje óta rendszere­sen, havi két-három alkalommal dolgo­zott külsős műsorkészítőként a Duna TV-nek az Esti Kérdés és a Héthatár cí­mű adásokban. Munkájával meg voltak elégedve. Emellett a Népszabadság is közölte publicisztikáit. Szeptember 17- én jelent meg Példakép című írása, amelyben bírálta a hivatalban levő mi­niszterelnököt. Nem sokkal ezután a Du­na TV-nél Marosi Barna alelnök közölte vele: nem számítanak tovább a munká­jára. Verő László elmondása szerint az alel- nökkel folytatott beszélgetés szeptember 21-én világossá tette számára, hogy a kormányfőt bíráló cikke a megbízások megszüntetésének az oka. Ezt csak meg­erősítette, hogy a Héthatár szeptember 27-i adására betervezett műsorát már nem vetítették, és ugyanerre a sorsra ju­tott két, az Esti kérdés című adás számára forgatott és már augusztusban sugárzásra kész riportja is. Mindez annak ellenére történt így, hogy Csáky Zoltán, az Esti kérdés főszerkesztője szeptember 1-jén még levélben kérte: „szeretném, ha gyakrabban jelentkeznél műsorunkban az érdeklődési körödhöz közel álló íróval, tudóssal, érdekes személyiséggel...” Október elején érdeklődtünk Marosi Barna alelnöknél és Csáky Zoltán fő- szerkesztőnél, akik arról tájékoztatták lapunkat, hogy az októberben életbe lé­pett műsorrend-változtatás következté­ben e területen kevesebb lett a műsoridő, és le kellett építeni a külsős munkatársa­kat, hogy a belsősök számára kellő mun­ka maradjon. Verő László csak egyike a kárvallottaknak, nem történt politikai diszkrimináció. A vezetők ígérték, el­végzett munkája honoráriumát kifizetik, és három elkészült műsora a későbbiek­ben adásba kerül. Több mint egy hónap elteltével kide­rült: a szóban forgó területen továbbra is foglalkoztatnak külsősöket, és Verő László korábban megrendelt és elkészí­tett műsorai nem kerültek adásba (hono­ráriumát valóban kifizették). Ismételt ér­deklődésünkre Marosi Barna alelnök el­mondta, az Esti kérdés számára készült riportok egyikével kapcsolatban minő­ségi kifogás merült föl. A Héthatámak forgatott adás viszont „használható”, de sugárzásától azért tekintettek el, mert „vihart kavart volna a tévé körül”. A do­bozban levő szalagon több erdélyi ma­gyartanár, köztük Egyed Emese, a Babes-Bolyai Tudományegyetem ma­gyar tanszékének vezetője mondja el részben bíráló, részben elismerő véle­ményét a Kós Károly fémjelezte „transzszilvanizmus” eszméről, támo­gatva, illetve bírálva azt. Az alelnök ki­fejtette továbbá, hogy egy kivétellel csak határon túlról bedolgozó külső munkatársakat tartottak meg. Semmiféle politikai megfontolás, kérés nem jutott el hozzá azzal kapcsolatban, hogy Verő László ne kapjon további megbízásokat.- A látszat ellenem szól ugyan, mégis ez az igazság - mondta Marosi Barna, hozzátéve: egy későbbi időpontban talán mégis műsorra tűzik az említett erdélyi beszélgetést. Megkerestük Sára Sándor tévéelnököt is, aki szintén cáfolta, hogy az ügynek politikai összefüggései lenné­nek. Mint megjegyezte: a műsorterüle­tek vezetői, szerkesztői döntik el, kiket alkalmaznak külső munkatársként. E határozott cáfolatok ellenére Verő László még mindig úgy véli - talán csö­könyösségből, talán egyéb ok miatt —, valami más is történt vele a Duna TV- ben, mint egyszerű racionalizálás. V.Gy. Érzések, emlékek emelte ház Turányi Gábor épülete Herenden Előrenyúló karokkal teret ölelő együttes szentiváni jános felvétele Kisváros a Bakony alján. Formátlanul terjeszkedő, félig falu, félig - legalábbis címében - már város. Testéből a sötétség nagy felületeket harap ki hűlő esteken. Kanyargó járdái mentén csak néhány ut­cai lámpa puha gömbje zsizseg. Marok­nyi fénymorzsa fogyó erővel hull szét a járdán, a közeli házfalon. Egy biciklist a szitáló esőben tört pillanatra sárgás csil­lám lep el: kanyargó zörgés, imbolygó fe­kete körvonal fekete háttér előtt. Hajnal­ban a szürkébe hígult sötétség lekúszik a házak kéményeiről, és a kifelé futó utcák medrem át a rétek földjébe szivárog. Szertelen sziluett, különféle magasságú és formájú házak rajzolata erősödik meg a képben. A történelem rendetlensége. Egy közösség szívós rendteremtő igyeke­zete a zilált időben. Régi és új épületek ácsorognak, hol sorban állva, utcának rendeződve, más­hol elszórtan egymás takarásában a többi elé tülekedve. Herend ma a siker városa. Lakosai büszkék, identitásuk erős. Létük a gyár függvénye: a nagy múltú porcelán­üzemé, ahol nemzedékeken át, immáron évszázadok óta magas színvonalú munka folyik. Itt egy kicsit talán mindig jobban mentek a dolgok, mint más vidékeken. Az aranykor ígérete viszont a rendszer- változással érkezett. Dolgozói tulajdonba adták a gyár nagyját. A város egyszeriben magáénak tudta azt, ami számára a ke­nyeret, a biztonságot, a dicsőséget nyújt­ja. Néhány évvel ezelőtt a gyár vezetői néhány építészt hívtak ide, hogy zárt pá­lyázaton kialakítsák azt a házat, amely a Herendre érkezők számára a város képét határozza meg, amely a turistáknak járó szolgáltatásokat adja. A pályázatot Turányi Gábor, a mai magyarországi épí­tészet egyéni hangú, megoldásaihoz saját útkeresésein át eljutó alakja nyerte el. Az építész funkciókat elégít ki ésszerű­en, gazdaságosan és esztétikusán. Turányi ezeken túl közösséget kovácsol és jövőké­pet ad. Háza a korai alkonyaiban egyre monumentálisabbá növő városmodell, emelkedetten komor kínai ház. Kemence. Hatalmas öl. Kontyos asszony — se szép, se csúnya. A 8-as út völgyére le, erős, megbízható tekintettel figyel. Vátja, fo­gadja az utazókat. Innen, a parkoló felől terméskő fala­kon, közeikben táguló kis tereken át, lusta rámpán jutni a tér szintjére fel. A legfőbb épülettömeg, a legmagasabbra lépcsőző torony nem önmaga. Nem csupán torony. Nem ennek a háznak egyik, tán legmaga­sabb tornya csak. Érzelmekkel, emlékek­kel átitatott jel, Turányi magánügye, amely éppen itt, Herenden áll, sugároz, pulzál. A völgy felé ezer apró hályogos ablakkal tekint. Kis pontoknak, omamen- tális motívumoknak látszanak ezek az ab­lakok. Sorban kapaszkodnak a torony fa­lán, finom zenei hangulatok keletkeznek a nézőben általuk. A feladatuk nem is más, a házban bent csak melléklépcsőházat, nem roppant látványos teret világítanak. E ház fala téglabőr. Nem csúszós, tisz­ta, hanem hámsérülésekkel, emberi hi­bákkal, szépségfoltokkal teli. S ha új is, magán viseli a történések, a tökéletesség elvesztésének nyomát. Felnőtt bőr, sejt­jeiben nehéz nappalok, sűrű éjek emléke­ivel. Turányi mesterségesen rontott, ron- tatott a kőművesekkel. Emberfalat akart, mint a régi házaké, hol a téglasorokba ap­ró rendszertelenség, esendőségében sze­rethető hiba költözik. Az építész itt jövőt is épített. Mint Rerrich Béla a szegedi Dóm téren, Turá­nyi úgy formált piazzát ide. Árkádos tég­laarchitektúrát, ahogy századunk nemes építészeti hagyományához illik. Háza hármas funkciót teljesít: fogadóépület az érkezőknek, amely kávéházzal, elegáns porcelánüzlettel és a közönség számára megtékinthető bemutatóműhelyekkel kí­nál eseményt, szórakozást az átutazók­nak. Ugyanakkor a város főtere is. Előre­nyúló karokkal teret ölelő együttes, nagy­vonalú rendezettségével a jövő Herendjét előlegezi meg. A családok nyári vasár­napjait, amikor a szülők a teraszon söröz­nek, a gyerekek pedig a kút medencéje körül egymást kergetik. Ebben a házban a tervező különös, a formákat jelképpé sűrűsítő képessége bontakozott ki. A kávéházban mágikus erejű ovális kupola borul a térre, Turányi elvesztett műegyetemi épületének meg­mentett gondolata. Pompás arányú, gaz­dagon mintázott öblösödés a mennyeze­ten, erejét azonban most csinos meszelés fogja vissza. Egy épületszámnyal odébb elegáns bolt, térbe állított hajó, finom belvárosias fények, és cseppet sem kétes elegancia fogad. Vitrinekben sorakozó porcelánok csillogása és fegyelmezettre hangolt tetőszerkezet jól megél itt. Ignác Erika tiszta, most újra becsült egyszerűségű bútorai biztosan állják majd a különféle divatkorok kihívásait. Két emelet magasan, a Turányi fénykür­tője köré szervezett terekben kialakított műhelyek festőállásai, a földszinti terekre boruló íves álmennyezet ragasztott fabor­dákkal finoman ízesülő perforált fémrá­csozata, az ablakok alatt álló kukákat rej­tő faházikók tiszta és szellemes szerkeze­te teljes, összetett világgá terebélyesül. Ugyanaz a gondolat tapogatta végig itt a falat, a padozatot, a tárgyakat. Okos rend. A szépséggel máskor elfogódott viszony helyett itt könnyűség. Herend idegenfor­galmi szolgáltató háza ma olyan, mintha mindig állt volna. És nem elsősorban a falak festői öregítése révén. Turányi, a há­zon belül pedig Ignác Erika is az idő mű­ködését értette meg. Azt, a sajátosan mű­ködő időt kezdték el gyúrni, formálni, be­ledolgozni térbe, tömegbe, anyagba. Időt formázni mágikus tudás. Még a hozzáér­tőknek sem sikerül mindig. Herenden most sikerült. Bojár Iván András az Octogon magazin építészetkritikai műhelyének vezetője __________Könyv _________ Hár omszázzal többen vannak Mintha ikertestvérek volnának, annyira hasonlít egymásra az a két könyv, amely­nek egyike nyolc esztendeje, a másika pedig a minap jelent meg. Akkor kék volt a fedele, pirosas betűkkel állt rajta: Kor­társ Magyar Színészlexikon. Most bordó alapon sárgáll a cím: Új Kortárs Magyar Színészlexikon. A borítón ezúttal is hu- szonvalahány fotóval ajánlja magát a kö­tet. Olvasni pár beköszöntő szót a MASZK, vagyis a színészkamara elnöké­től, aki az idő tájt Torőcsik Mari volt, ké­sőbb pedig Végvári Tamás vette át e tisz­tet. A kiadó, a Magazin Holding Kft. szin­tén röpke előszava után jönnek a szócik­kek, már csaknem félezer oldalon. Akkor is, most is B. Fábri Magda szer­kesztette a kötetet, szemlátomást azonos elvek szerint. Másképpen nem is valósul­hatna meg egy ilyen lexikon, mint aho­gyan ez is készült. Amióta a színészek­nek korántsem mindegyike kötődik vala­mely társulathoz, és egyre több a szabad­úszó, az önkéntes vagy a kényszervállal­kozó, csakis személy szerint őhozzájuk fordulhat, aki össze kívánja gyűjteni a legfontosabb tudnivalókat róluk. A szí­nésznép nem akkurátus pontosságáról hí­res. A bevezető szavakban mentegetőzik is a kiadó, hogy némelyikük elfelejtett visszajelentkezni, elmulasztotta átnézni a szócikkét. Ezért csapatnyian voltak azok, akik javítgatták a tévedéseket, pótolták a hiányosságokat. Alighanem még így is maradt hiba a megjelent sorokban. Egy éven keresztül, vagyis 1998 márci­usától 1999 márciusáig tartott a gyűjtés. Én többek példáján úgy látom, hogy az 1998-1999-es évadban történtek már nem kerültek be a kötetbe. Talán éppen ők vá­laszoltak tüstént a felkérésre, és a késleke­dők szolgáltak újabb adatokkal. Ám mél­tatlan volna kötözködni, kipécézni az ap­ró hibákat, amelyek végképp eltörpülnek a mellett a tény mellett, hogy újra megje­lent a Színészlexikon. Felfrissítve és bő­vítve. 1991-ben ezerkétszázan kerültek be a kötetbe, 1999-re már ezerötszázan sze­repelnek, köztük azok a fiatalok, akik az­óta léptek a pályára. Aligha van más for­rás, amelyből többet tudhatnánk meg, ki mindenki műveli a színi mesterséget ho­nunkban. Nagy szükség van tehát az efféle adattárra, nagyobb, mint valaha. Hiszen a színészpálya kevésbé áll ref­lektorfényben. Kevesebb filmet forgat­nak, tévéjáték már mutatóba sem készül. Vannak színészek, akiknek az arcát, a hangját inkább ismerik reklámból, mint szerepeik révén. Többségüket ide-oda ve­ti a sorsa, legföljebb a szakmabeliek tud­ják követni, ki hol keresi éppen a boldo­gulását, megélhetését. S ha egyik-másik színlapon felbukkan egy-egy kevésbé is­mert név, tanácsolom, hogy üssék fel e le­xikont. Korántsem csak azok érdemlik meg a figyelmünket, akiket tévéshow-kba „sztárvendégeknek” hívogatnak. Bogácsi Erzsébet Típusváltás miatt a értékesítésre kínálja kitűnő állapotú, 1-2 éves Opel Astra, Vectra típusú személygépkocsijait kedvező áron, akár részletfizetésre is. A gépkocsik megtekinthetők a GAS-CAR Kft. telephelyén (Siófok, Bajcsy-Zs. u. 212.). Tel.: (84) 505-607, 06 (30) 216-7130 “A Lexikon viszi át a múltat a jövőbe” 1999 db Ezredfordulós Csomagunk az 1-9. kötet áráért* a 10. kötetet is tartalmazza. Ha Ön nov. 1. és dec. 31. között veszi meg az Ezredfordulós Csomagot, a megjelenéskor, 2000 májusában díjmentesen szállítjuk házhoz a tizediket Keresse a Kiadót telefonon, faxon vagy levélben, és mi bővebb tájékoztatás kíséretében megadjuk jelentkezése sorszámát is. * 49 500. ft Magyar Nagylexikon hqbbbboqbBísiíihiisisiiii megjelenés éve: 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 Magyar Nagylexikon Kiadó Rt. 1395 Budapest, Pf. 439. Tel.: 269 0146 Fax: 315 0451

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék