Népszabadság, 1999. december (57. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-13 / 290. szám

Hová lett a 2,5 millió? Tart a vita az erdélyi egyetemre szánt pénz sorsáról Az RMDSZ szerint továbbra sem tisztázott annak a 2,5 millió fo­rintnak a sorsa, amelyet Szőcs Géza vett fel az Illyés Alapítvány­tól az 1992-ben kezdeményezett Universitas Oecumenica Transil­­vaniensis egyetem szervezésére hivatkozva. Ezért az RMDSZ ügyvezető elnöksége nem tekinti lezártnak a budapesti támogatás elszámolási vitáját. A romániai magyar szervezet ügyvezető el­nöksége lapunkhoz eljuttatott le­velében egyebek között hangoz­tatja, hogy az említett kezde­ményezés fontos és hasznos volt, de mára egy elszámolatlan pénz­ügyi kérdéssé zsugorodott. Az RMDSZ ügyvezető elnöksége megállapítja: 1. Az Illyés Közalapítvány nyilvántartása szerint 1992 ele­jén Szőcs Géza átvett 2,5 millió forintot az erdélyi magyar öku­menikus egyetem alapítására. 2. Az Illyés Közalapítvány az­óta többször felkérte Szőcsöt, számoljon el a pénzzel. 3. A 2,5 millió forint felhasz­nálásának kérdéséről - a HTMH, az Illyés Alapítvány, az RMDSZ képviselői és Szőcs Gé­za jelenlétében - 1995. január 21-én és március 2-án megbeszé­lést tartottak. A megbeszélése­ken született megállapodásokat jegyzőkönyvbe foglalták, ame­lyeket Szőcs Géza és Takács Csa­ba, az RMDSZ ügyvezető elnöke írt alá. Az 1995. január 21-i meg­állapodás szerint Szőcs Géza el­ismeri, hogy a 2,5 millió forinttal senki nem számolt el az Illyés Közalapítványnak. A levél hangoztatja: az 1995. március 2-i megbeszélés jegyző­könyve szerint a 2,5 millió forintot Szőcs Géza az Erdélyi Híradó egyszemélyes kft. tulajdonát ké­pező kolozsvári (Corvin utca 3. alatti) ingatlan megvásárlására fordította. A pénz rendeltetésszerű felhasználásáról szintén meg­egyeztek, amit jegyzőkönyvbe foglaltak. E szerint ,,f) A kolozs­vári Corvin utcai ingatlan tárgyá­ban megállapodás születik 25/75 százalék tulajdonmegosztást ille­tően az Erdélyi Híradó Kft. és az RMDSZ által március 7-ig meg­nevezendő jogi személy között. Az épület megosztásáról, a helyre­állítás és működtetés költségeinek megosztásáról a két tulajdonos kü­lön megállapodást köt.” Az RMDSZ ügyvezető elnöksége szerint a szóban forgó összeg egyéb célra való felhasználásáról kizárólag az Illyés Alapítvány ku­ratóriuma volt illetékes dönteni. Az Erdélyi Híradó Kft. és az RMDSZ által megnevezett civil szervezet, az EMKE képviselője között 1997. március 7-én létrejött a megállapodás a Corvin utcai in­gatlan tulajdonjogi megosztásáról. Az Erdélyi Híradó Kft. és az EMKE 25, illetve 75 százalékban megosztja az épület tulajdonjogát. (A megállapodást az Erdélyi Hír­adó Kft. részéről Szőcs, az EMKE részéről Kötő József főjegyző írta alá.) A közjegyző előtti adomá­nyozás és telekkönyvezés azon­ban elmaradt. Szőcs az egyeztetett időpontokban nem jelent meg, vagy meghatalmazással nem ren­delkező személyt küldött az ügy lebonyolítására. Az adományozásról szóló megállapodást követően az EMKE többször megkereste Szőcs Gézát az ingatlan új tulaj­ AZ EGYETEMALAPÍTÁSRA ADOTT 2,5 MILLIÓ FORINT MAGYAR KÖLTSÉGVETÉSI PÉNZ ÚTJ­ donosi arányának telekkönyve­­zése érdekében - mutat rá a do­kumentum. Az utolsó kísérletet az EMKE 1995. május 23-án tet­te. Ezután Szőcs Géza megtagad­ta az EMKE-vel kötött megálla­podás szerinti telekkönyvi be­jegyzést. Indoklása szerint azért, mert az RMDSZ vezetői nem tet­tek közzé írásos nyilatkozatot ar­ról, hogy az általa felvett össze­gek a romániai magyar nemzeti közösség érdekeit szolgálták. Mivel a jegyzőkönyvben fog­laltak szerint az elszámolás nem történt meg, az RMDSZ vezető­sége nem tekintheti lezártnak a 2,5 millió forintnyi adomány ügyét. A testületnek tudomása van arról, hogy 1996-ban a ko­lozsvári Corvin utcai ingatlan, amelynek 75 százaléka felett az EMKE rendelkezik, az Erdélyi Híradó Kft. tulajdonából azóta más jogi személy birtokába ke­rült. Az Illyés Közalapítvány le­zártnak tekinti az Erdélyi Öku­menikus Egyetem alapítására Szőcs Gézának 1992 márciusá­ban folyósított 2,5 millió forint elszámolásának kérdését. Veress László, az Illyés Közalapítvány irodavezetője lapunknak el­mondta: a kuratórium 1995. már­cius 22-i ülésén — RMDSZ- vezetők, Tabajdi Csaba akkori il­letékes politikai államtitkár és az érintett Szőcs Géza jelenlétében — megvizsgálta a pénz felhaszná­lását. Döntés született arról, hogy a 2,5 millió „elszámoltnak minő­sül”. A jegyzőkönyvből is kide­rül, hogy Szőcs nem valósította meg az eredeti célkitűzést. A do­kumentum szerint ennek ellenére az RMDSZ által kijelölt civil szervezet (EMKE) és az Erdélyi Híradó Kft. között létrejött a megállapodás annak a kolozsvár ingatlannak a tulajdoni megosz­tásáról, amelyre Szőcs a 2,5 mil­­­lió forintot elköltötte. A jegyző­könyv szerint a kuratórium „ez­zel lezártnak tekinti” az 1990- 1992 között Szőcs pályázataira megítélt és folyósított összesen mintegy 12 millió forint elszá­molásának ügyét. Veress elmondta: a kuratórium 1995 májusában kapott egy aján­dékozási szerződést, amelyben az RMDSZ és Szőcs Géza meg­egyezett, hogy a kolozsvári in­gatlan tulajdonjogát átruházzák.­­ Miután a szerződésben a meg­ajándékozott RMDSZ megerősí­tette, hogy birtokba veszi az in­gatlant, az Illyés Közalapítvány lezártnak tekinti az ügyet. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke úgy véli, hogy az Illyés Közalapítvány jelenlegi kuratóriumát semmiképpen sem terheli felelősség a Szőcs-ügy­­ben. Lapunknak elmondta: azok után, hogy Szőcs nem az előre meghatározott ingatlanra költötte a 2,5 milliót, az RMDSZ nem tartja lezártnak az ügyet. - Szőcs mindeddig csak ígérgetett. A ko­lozsvári ingatlan pedig telek­­könyvileg már új tulajdonosé, az RMDSZ nem kapta meg saját ré­szét - mondta Takács.­ ­ 1995. március 22., az Illyés Közalapítvány kuratóriumának ülése Budapesten. A jelenlévők elszámoltnak minősítik az egyetem­­alapításra adott 2,5 millió forintot .­­ Az Erdélyi Híradó Kft. és az RMDSZ-Gle EMKE civil szervezet között megállapodás jön létre 1995. március 7-én az ingatlan tulajdon­jogának megosztásáról. Erdélyi Ökumenikus Egyetem alapítását előkészítő (elnöke: Szőcs Géza) , Szerencsejáték Rt. (többségében állami tulaj­donú) Szőcs megtagadja a megállapodás szerinti telek­könyvi bejegyzést emiatt az RMDSZ azóta is úgy véli: nem tisztázódott a 2,5 millió forint sorsa. A Szőcs tulajdonában levő Erdélyi Híradó Kft a pénzt nem a pályázatban megjelölt kászoni ingatlanra költi, hanem a kolozsvári Corvin u. 3. alatti épület megvásárlására fordítja. Illyés Közalapítvány (az összeg folyósít) 1992 márciusában NÉPSZAMOSÁG-grafit Hogyan jár Ön a legjobban vásárlásai során? Ha a pénztárnál OTP bankkártyáját veszi elő, jó megoldást választott! Egyenesen a legjobbat! Miért? Mert nem számolunk fel érte semmilyen díjat. Sőt! Mi díjaz­zuk Önt! 1999. október 1-től ugyanis újra indul és december 31-ig tart az OTP BankPont gyűjtő akció! Ha Ön forint alapú lakossági OTP Eurocard/MasterCard vagy Cirrus/Maestro bankkártyával fizet, akkor minden 1000 forintnyi vásárlás után jár Önnek egy OTP BankPont. A szorgalmas pontgyűjtők egyenes úton járnak az alábbi ajándékok felé: 75 pont után, egy divatos karóra, 100 pont után: egy praktikus esőkabát, 150 pont után: egy ébresztőórás rádió. Elég kiszemelni egy ajándékot, és beküldeni a pontszámának megfelelő eredeti bizonylatokat 2000. január 15-én éjfélig az 1255 Budapest, Pf. 89 címre. De ez még nem minden: ha Ön a fent említett bankkártyák valamelyikével rendelkezik, és a megadott címre egy fotót is beküld "Én és az OTP bankkártyám" jeligével, fantasztikus videokamerát nyerhet. A három szerencsés nyertest zsűri választja ki. Haladjon tehát pontról pontra - egyenesen az ajándékok felé! A részletes szabályokat prospektusainkban találja meg. www.otpbank.hu VHI 1 ■‘Sw Az Illyés Alapítvány kuratóriumának 1995. március 22-i ülésén elfogadott döntéseiről készült jegyzőkönyv 5. pontja kimondja: „Az RMDSZ jelen lévő képviselői által a jelen kuratórium ülé­sén átadott, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE - a szerk.) és az Erdélyi Híradó között a jelenleg az Er­délyi Híradó tulajdonát képező, Kolozsvár, Corvin u. 3. szám alatti, 1992-ben 155 000 USD-ért vásárolt ingatlan tulajdonjo­gának 75% (EMKE) - 25% (Erdélyi Híradó) megosztásáról lét­rejött megállapodás alapján elszámoltnak minősül az erdélyi Ökumenikus egyetem céljaira 1992 márciusában folyósított 2,5 M Ft összegű céladomány, amelyet a pályázó annak idején a pá­lyázatban feltüntetett eredeti cél meghiúsulása miatt az említett ingatlan vételára egy részének kiegyenlítésére használt fel. A kuratórium állást foglalt arról, hogy az említett tulajdon­megosztási megállapodás alapján, miután az EMKE az épületet többek között oktatási célokra is hasznosítja, az eredetileg az ökumenikus egyetem céljaira folyósított céltámogatásnak az in­gatlanban az EMKE tulajdonszerzésére történő hasznosulását az eredeti célhoz hasonló célt szolgáló hasznosulásnak tekinti.” Djordje Zelmanovic 80 éves A hírlapírói szenvedély párosul benne a történész alaposságával. Amulva olvastam annak idején a zágrábi Vjesnikben azt az oknyo­mozó riportsorozatát, amelyben okmányok és a kortársak vallo­másai alapján felderítette Kádár János édesanyjának fiumei éveit, azokat a körülményeket, ame­lyekről a magyar politikus nem szívesen beszélt. Vagy könyve, amelyben a nagy horvát író, Miroslav Krleza magyar vonat­kozásait, leginkább kadetéveinek dokumentumait tárja fel — az iro­dalom-történetírás egyik nélkü­lözhetetlen forrása. Zelmanovic nemcsak a levéltárakat böngészte át lelkiismeretesen, hanem a még élő kortársakat is szóra bírta. Saj­nos a horvát-magyar történeti és szellemi kapcsolatoknak nem sok kutatója van, ezért is fontos Zelmanovic munkája. Nevét lapunk olvasója legin­kább a Népszabadság zágrábi tu­dósítójaként ismeri. Ezeket a hí­reket, tudósításokat, riportokat, politikai elemzéseket, kulturális jegyzeteket kollégánk magyarul írja. Ez is ritkaság: hajdan ugyan közel élt egymáshoz a két nem­zet kultúrája, sajtója; mára ezt a hagyományt jószerével csak Zelmanovic őrzi. És hát ez csak egy része hírlapírói tevékenysé­gének, hiszen hosszú-hosszú pá­lyafutása alatt bejárta szinte az egész világot, és így volt a hor­vát közvélemény egyik aktív alakítója. Abból az alkalomból villan­tom fel ezt az élményekben és je­les teljesítményekben gazdag életutat, hogy Djordje Zelma­novic ma nyolcvanesztendős. Ta­lálkoztunk néhányszor szemé­lyesen is: a nevezetes zágrábi fő­utcán, az Ilicán található szép la­kásában, meg a Jellasics téren ál­ló, a citoyenvilágot idéző Grads­­ka havarnában, a Városi kávéház­ban. Ekkor igazolhatta a szemé­lyes tapasztalás azt az olvasói él­ményt, hogy kollégánk hiteles tu­dósítói munkája, szellemi rangja milyen széles körű kapcsolat­­rendszerre épül. Meg hogy a vi­lág és a hazája dolgait egységben tudja látni. Azt hiszem, Djordje Zelma­novic kollégánk lapunk legidő­sebb még aktív munkatársa. Ez érdem­es, szerencse is. Azt kíván­juk e jeles napon, hogy tartsa meg őt kegyeiben a hírlapírói munkához is oly nélkülözhetet­len szerencse, a többit pedig már a tapasztalataira bízhatjuk. Isten éltesse sokáig Djordje Zelmano­­vicot! E. Fehér Pál

Next