Népszabadság, 2000. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-25 / 20. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. JANUÁR 25., KEDD 7 Töröljük meg szemüvegünket Hankiss Elemér a szekértábor-pszichózisról és a politikai ellenfelek ellenséggé sárkányosításáról Állandóan meg kell kérdőjelezni saját motívumainkat és igazságainkat. Ha megfeledkezünk erről, dörzsöli kezét az ördög - mondja a beszélge­tés során Hankiss Elemér. A szociológus azt vallja: nem hajlandó részt venni abban a politikai és értelmiségi hisztériában, amely mindent vég­veszéllyé nagyít fel. — A 168 Órában izgalmas cikket olvastam öntől, amelyben első­sorban az értelmiségiek felelőssé­géről, szerepzavaráról beszélt. Részletesen felsorolta, hogy mitől is „függ” az ember. Szavai kijóza­nítóan hathattak sokakra, hiszen a rendszerváltás éveiben szinte másról sem hallhattunk, mint hogy az értelmiség csakis kritikai és független.- Abban nőttünk föl, arra ne­veltek bennünket, hogy próbál­junk meg tárgyilagosak lenni. Ne keveredjünk bele a társadalom ér­dek-, érzelem- és szenvedélyküz­delmeibe. Hogy tiszta fényű, igazmondó tükröt tartsunk a társa­dalomnak. Mára kiderült, hogy nincs ilyen tükör, nincs ilyen filo­zófusi tárgyilagosság és függet­lenség. Vagy legalábbis nekünk nem sikerült megtalálnunk.- Mi határoz meg bennünket, mitől függünk, ha úgy tetszik?- Á genetikánktól, a lelkialka­tunktól, fizikai és értelmi képessé­günktől, neveltségünktől, a gye­rekkori család atmoszférájától, társadalmi helyzetünktől, kapcso­latrendszerünktől, saját anyagi helyzetünktől, önnön érdekeink­től és értékeinktől, fontosnak tar­tott eszméinktől, a gazdasági, po­litikai, kulturális kényszerektől, az ország állapotától, hagyomá­nyaitól, a világversenyben elfog­lalt pozíciójától.- Beszéljünk az eszmékről. Bár­milyen szentnek is tartjuk eszmé­inket, szükségképpen torzítanak. Erre szokta mondani ön, hogy ideje volna letenni a szemüveget, HANKISS ELEMÉR 1928-ban született Debrecenben. 1949-ben végzett az ELTE an­gol-francia szakán. 1963-1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztőségveze­tője. 1975—1990 között az MTA Szo­ciológiai Kutatóintézetének osz­tályvezetője. 1996-1998 között az intézet igazgatója. 1990-1993 között a Magyar Tele­vízió elnöke. és körülnézni: milyen is a világ valójában? Tényleg ennyire torzí­tanak az eszmék?- Az eszmerendszerek nagyító­lencseként szolgálnak, segítenek felfedeznünk fontos összefüggé­seket. De két dologgal tisztában kell lennünk. Egyfelől azzal, hogy lehet gyártani eleve torzító szem­üveget, amely kancsal képet fest a valóságról, akár úgy, hogy meg- őíjíti, egymás ellen fordítja, pusz­tításra ösztönzi az embereket. Gondoljon csak a bolsevik vagy a fasiszta téveszmerendszer ördögi szemüvegére. Tisztában kell len­nünk másfelől azzal, hogy a törté­nelem és az emberiség próbáját kiállt nemes szemüvegek - mint például a liberalizmus, a konzer­vativizmus vagy a szociáldemok­rácia eszmerendszere — más és más képet mutatnak emberről és társadalomról, múltról és jövőről, értékekről és teendőkről. El kell fogadnunk, hogy mások más szemüvegen át nézik a világot. Az értelmiségi lét legfőbb kritériuma az önreflexió. Állandóan meg kell kérdőjelezni saját motívumainkat, saját igazságainkat. Ha megfeled­kezünk erről, dörzsöli a kezét az ördög.- Erről valahogy leszokott az értelmiség.- A kritikai reflexióknak saját legszentebb eszméinkkel szem­ben is működniük kell. Ez kínos és nehéz feladat. Nálunk ennek a belső kritikai gondolkodásnak az elmúlt tíz év küzdelmeinek a he­vében nem volt igazán tere. Annál inkább a hűségnyilatkozatoknak, szekértábor-pszichózisnak és a politikai ellenfelek ellenséggé sár- kányosításának. Persze a politikai filozófiákra és a politikusokra más országokban sem igazán a türelem jellemző. De hát az igazi filozófu­sok se voltak mind a türelem baj­nokai. Nietzsche vagy Kierke- gaard sem imádta Hegelt... —Az értelmiségen belül mindig is működött „egymás kölcsönös megsemmisítésének" a vágya?- Ez így túlzás. De az kétségte­len, hogy az értelmiségiekben is ott munkál ma még a kőkorszaki ösztönvilág. De ez az esetek több­ségében szerencsére nem jár vér­rel és emberi életek elpusztításá­val.- Nemrég a The New York Timesnak nyilatkozott a hazai po­litikai viták gyűlölködő, kizáróla­gosságra törekvő természetéről, amiért általában a hazai politikai elitet tette felelőssé. Litván György történész ezzel kapcsolatban azt kérdezte öntől a Magyar Hírlap­ban, hogy miért mutatja magát még a valóságosnál is naivabb­nak, amikor azt hiszi, hogy általá­ban a politikai elit a felelős a már említett gyűlölködő vitákért.- Hálás vagyok Litván e remek megfigyeléséért. Mert így utána kell gondolnom ennek a naivitás­nak vagy álnaivitásnak. Azt hi­szem, két dologról van itt szó. Egyfelől naiv vagyok, másfelől naivnak akarok látszani. Naiv va­gyok, naivnak látszom, mert nem vagyok hajlandó részt venni abban a politikai és értelmiségi hisztériá­ban, amely mindent végveszéllyé, a nagybetűs GONOSZ erőinek frontális támadásává nagyít föl. Naiv vagyok, mert hiszek abban, hogy e zaklatott tíz év után lassan magunkhoz térünk, elkezdünk be­szélgetni egymással, és akár ön­nön érdekeinkkel szemben is meg­védjék mások jogait, biztonságát, emberi méltóságát. És egy pilla­natra akár szemüveget is cseré­lünk. Persze valóban csak egy-egy pillanatra. Másfelől naivabbnak akarok látszani, mint amilyen va­lóban vagyok, mert szeretném su­gallni másoknak is, hogy nincs itt a világvége, hogy itt, most, Euró­pa küszöbén, vagy már majdnem belül, levetkőzzük félelmeinket, és egymást elfogadó és tisztelet­ben tartó polgárokként élünk majd együtt. S csak annyit veszekszünk majd, amennyit muszáj. Európa, s ezen belül Magyarország ma nem a pusztító őrületek, hanem az együttműködés és a demokrácia felé lejt. Örömteli és biztató jel, hogy az elmúlt tíz évben a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Magyarország meg se rezzent a kelet- és délkelet-európai politikai földrengések hatására.-A The New York Times cikke kapcsán ön megvédte a hazai köz­állapotokat és a mai magyar tár­sadalom józan mentalitását. Tény­leg úgy gondolja, hogy általában a hazai politikai elit tagjai egyen­lő mértékben tehetők felelőssé a hazai szélsőségesek provokatív gesztusaiért, a magyar holokauszt jelentőségének tagadásáért vagy bagatellizálásáért, vagy a tudatos nemzeti megosztásra irányuló ko­ronakultuszért — ahogyan Litván György is írja ? Ön ezzel egyenlő­ségjelet tesz ok és okozat közé.- Szigorúan elítélek minden szélsőséges megmozdulást és esz­mét, az idegengyűlölet minden formáját, anakronisztikus eszmék újraélesztését, mindent, ami akár csak egyetlen magyar állampol­gár biztonságérzetét, szabadságát, jó közérzetét, emberi méltóságát sérti vagy veszélyezteti. Elítélek mindenkit, aki nem tesz meg min­den tőle telhetőt az ilyen eszmék és törekvések visszaszorítására, korlátok közé szorítására.- Másfelől, itt van a felelősség kérdése. — Bizonyos korlátok között mindannyian felelősek vagyunk azért, ami az országban történik. Ha csak hajszálnyit is, de minden szavunkkal, mozdulatunkkal, dön­tésünkkel egy jobb vagy egy rosz- szabb jövő felé toljuk ezt az orszá­got. Nem háríthatunk át minden felelősséget az ország vezetőire. Az ország politikai elitjét ennél természetesen jóval nagyobb fele­lősség terheli. Kezdjük a kor­mánnyal. A legnagyobb felelősség természetesen a „felelős” kormá­nyé. Mert a kormánynak van a legnagyobb hatalma, a legtöbb eszköze, a legnagyobb befolyása arra, ami az országban történik. Ebben az értelemben a kormány­nak kell a leghatározottabban fel­lépnie a szélsőséges megnyilatko­zások ellen. Félreérthetetlenül el kell határolnia magát minden szél­sőségtől, minden olyan eszmétől és megnyilvánulástói, amely félel­met keíthet az állampolgárok egyik vagy másik csoportjában.- Még akkor is, ha úgy véli, hogy ezek a félelmek alaptalanok.- Még akkor is, ha úgy véli, hogy ezeket a garanciákat ő már megadta. Óriási jelentősége volna annak, ha az ország miniszterel­nöke felállna, újra, vagy most elő­ször, és azt mondaná, hogy amíg én itt vagyok, addig senkinek nem eshet, és nem esik majd bántódása származása, vallása, társadalmi ide- vagy odatartozása, ilyen vagy olyan politikai meggyőződése mi­att. Nagyszerű volna, ha ugyan­olyan szigorral és meggyőző erő­vel határolná el magát mai vilá­gunk szélsőségeitől, mint annak idején, azon a bizonyos júniusi na­pon a Hősök terén, Nagy Imréék temetése napján elhatárolta magát és az ország jövőjét a szovjet rend­szer borzalmaitól. Az egész ország nyerne azzal, hogyha sor kerülne erre a félreérthetetlen és határozott kiállásra. És e kiállást megerősíte­né, ha sor kerülne olyan hitelesítő tettekre, mint amilyen például Pokomi Zoltán oktatási miniszter javaslata volt a holokauszt-emlék- nap beiktatására. Minden szavunkkal, mozdulatunkkal, döntésünkkel egy jobb vagy egy rosszabb jövő felé toljuk az országot. Nem háríthatunk át minden felelősséget az ország vezetőire. — Az egész ország kárát vallja, ha bármilyen meggondolásból nem kerül sor erre a kiállásra ?- Kárát vallottuk annak is, hogy a kilencvenes évek elején az MSZP vezetői - néhány tisztelet­re méltó kivételtől eltekintve ­nem határolták el magukat kellő és meggyőző határozottsággal elődpártjuktól, a negyvenes, ötve­nes, hatvanas évek bűneitől. Fele­lősség terheli természetesen nem­csak a kormányt és a kormányo­kat, hanem az egész politikai eli­tet, s ezen belül az elmúlt tíz év el­lenzéki pártjait is azért, ami 1989 óta az országban és az országgal történt. És a sajtót is azért, hogy nem kérdez rá, vagy nem kérdez rá elég határozottan a felelőssé­gekre. A sok közül például arra, hogy belvillongásaikkal és szim­bolikus háborúikkal nem késlel- tették-e az ország fejlődését? Vagy hogy megtettek és megtesz- nek-e mindent annak érdekében, hogy a huszonegyedik században, vagy például most télen, ne kell­jen családok s magányosok tíz- és százezreinek fázniuk és éhezni­ük? Mintha eljött volna az ideje annak, hogy megtöröljük szociál­demokrata, konzervatív vagy li­berális szemüvegünket, és körül­nézzünk újra. Naivan és felelős­ségteljesen - ebben az országban. Pogonyi Lajos Van, aki még mindig az úfévr&l beszél. | Van, aki az új évezredről. ^, 4> Jjp^ És van, aki az új mobiljáról, A Westel 900 2000. évi ajánlata: az Alcatal Club és az Ericsson 1018/SL* előfizetéssel most csak 7000 forint**. Előfizetői kártyával mindössze 22000 forint** a Nokia 3210/SL*, amivel akár képeket Is küldhet... De a lényeg: mindegyikkel jókat beszélgethet. Boldog új évezredet! További fettételek az üzletekben. * A készülék csak Westel 900 előfizetői kártyával használható.- Csak új Westel 900 előfizetéssel, kétéves szerződéssel, amíg a készlet tart. Az összeg a kezelő részlet, amelynek befizetése után a készülék elvihető. Az árakhoz 2á havi lörtesztőrészlet és 24x1375 R havi forgalmldíj-kedvezmény tartozik. Információ-1230 (csak a Westel 900 hálózatából hívható - díjmentesen). 2Ó5-92I0, www.westet9QQ.hu lÓÓ^Ól Keravill ofotért ll leüli!-----------, A KAPCSOLAT _________________

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék