Népszabadság, 2000. január (58. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-15 / 12. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. JANUÁR 15., SZOMBAT 7 Tüzek lobognak a balatoni jégen Nyári viharok foszlatták szét a nádaratók reményeit Ezeregyszáz hektárt borít a balatoni nád. Épp annyit, mint amennyit Krieger Sámuel 1766-ból való térképe mutat. De csak kétharmadnyit - amint ez Virág Árpád friss Balaton-monográfiájából kitűnik — a három évtizeddel ezelőttihez képest. Mára a fogyás megszűnni lát­szik. Az utóbbi mondat Végh György­től, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság siófoki Balatoni Vízügyi Kiren­deltségének felügyelőjétől való. Ennek a cégnek egyik legfontosabb feladata­­ a partszakaszok felügyeletén, a vízmi­nőség óvásán kívül, de velük összefüg­gésben­­ a nádállomány vigyázása. A nádasterület tizede természetvédelmi oltalom alatt áll, néhány hektár a Zala torkolatánál és Szigliget nyugati partjá­nál, majdnem száz hektár pedig Tihany­­nál, a sajkodi öbölben. Ott senki sem nyúlhat a nádhoz. A többi ezer hektáron önkormányzatok és vállalkozók tevé­kenykednek. Valamikor gyalázkával arattak A náddal való foglalatoskodás a tél­hez kötődik. Valaha emberi erővel, rövid pengéjű kaszával, azaz gyalázkával meg fakeretre erősített, széles sávot vágó tolókaszával aratták a nádat. Elég is volt az tetőfedéshez, városi építkezések nád­szövetéhez. A maradék a helyén maradt, és egy részét ritkán lábon elégették. Lóczy Lajos, a Balaton klasszikus kuta­tója ezt írta 1911 teléről: „Februárius ha­vában a kéthelyi és a fonyódi határban a Nagyberek 5000 kát. holdnyi nádasát égették föl a jövő évi jobb nádaratás ér­dekében. Az égetés 8-10 napig tartott, ezen idő alatt éjjelenkint tündéri fény vi­lágította be a Balatont, és az égboltozat is fényárban úszott.” A mostani teleken már nemigen le­hetne lábon égetni a nádat, mert több­éves nádmaradvány, sásos sűrűség se­hol sincs. Anélkül pedig nem lehet fo­lyamatosan égetni. Ma a kévében elad­hatatlan nádat is igyekeznek levágni, és a parton elégetni. Hosszú partszaka­szon ötven-száz méterenként lobognak a lángok.­­ Ha a nádat lábon hagynánk, lassan­ként belerothadna a vízbe, a szerves anyag 20-30 centi vastagon ráülepedne a gyökérzetre — magyarázza Végh. — A legjobb minőségű nádhoz azonban csu­pán 10 centiméteres szervesanyag-réteg szükséges. Ahhoz pedig elég, ha a víz­ben maradó szálrész bomlik el. Az sem kevés. Az északi parton sok helyütt két­­két és fél méteres vízből nő ki a nád. Ahol a szálak minősége valamilyen ok­ból nem megfelelő, a levágott kévéket meg kell gyújtani. Így legföljebb vala­mennyi hamu jut be a tóba. Igaz, egy ke­véssel lúgosabbá teszi a vizet, de ez ki­sebb kárral jár, mintha a teljes nádtömeg a vízben bomlana. Így segítünk a termé­szetnek. Beszélgetésünk színhelye az alsóörsi partszakasz. Tizenöt centis jégen járunk. A közelben két régi meg egy vadonatúj önjáró - persze ember irányította - ka­szálógép borotválja a jeget. Öt-tíz centis nádborostán taposunk. Kísérőnk néhány félméteres buckára hívja föl a figyel­münket: - A legnagyobb egy pézsmapocok­­család vára. Lapos farkú, gyönyörű bar­na bundájú jószág, a nád gyökeréből, le­vél- és szármaradványokból meg mo­­szatfélékből építi a lakóhelyét. Fölfelé kürtőt nyit, hogy télen is oxigénhez jus­son. A kisebb buckák is az ő kürtői, vízi vadászat közben ott vesz levegőt. Nem bántjuk a vackát, nem is csapdázzuk. Té­li ellensége csupán a róka. - Miért nem látunk hosszú, tömött ké­véket? - Néhány azért van a parton. De az idén rossz a nád. Sokkal gyengébb az átlagosnál. Júniusban rettenetes jégeső szaggatta meg a nádast. Nem sokkal utána óriási vihar zúdult rá. Sokat eltört a jégveréskor épen maradt szálak közül is. Novemberben korai fagy zavarta meg a vegetációt. Amiatt nem hullottak le a nád levelei, pedig a leveles nád semmire sem használható. És ez nem volt elég. Szél nélkül jött a korai hó, megtapadt a nádon. Sok szál akkor tört ketté vagy hajlott meg végérvényesen. Mégis le kell vágatnunk, el kell égettet­­nünk. - Ki vágja le? - Költségvetési pénzből egy hektá­rért átlagosan 30 ezer forintot fizetünk tizenöt önkormányzatnak és huszonkét vállalkozónak. Ahol első vagy másod­­osztályú területről vágnak hasznosítha­tó nádat, ott a vállalkozó fizet nekünk. Kévénként 23 forintot és áfát. Szeren­csés esetben ezer ilyen kévét is levág­hatnak egy hektáron. Az önkormány­zatok nádasai általában nem ilyenek. A strandok körül túlságosan nagy az em­beri eredetű szennyezés. Megviseli a növényzetet. Ezeket a területeket főleg közhasznú munkával vágatják le és égettetik el. Csupán Balatonberényben akadnak néhányan, idős emberek, akik pár tucat kévével tetőt javítanak. Ha akarják, télen is van főidény Alsóörsön tavalyelőtt halt meg az utolsó szakember. Legközelebb Tihany­ban él jókezű mester, és Paksról érkez­nek nádazók, ha valaki a községben nád­tetős házat akar építtetni. Az utóbbiakat már Rásky Ervin me­séli, aki az idén 35 hektárra kötött szer­ződést a siófoki kirendeltséggel. A vég­zettsége kertészmérnök, az év nagyob­bik felében vállalkozóként szőlővel, borral meg az önkormányzat parkjai­nak gondozásával, fenntartásával fog­lalkozik. Tíz-tizenkét emberével pedig a téli holt idényt is főidénnyé teszi. Vágják a nádat, amíg van, vagy amed­dig - február 20-a tájékáig - rámehet­nek a jégre.­­ Nem sok örömünk telik az idei munkában. Gyenge a nád. Nem elég sű­rű, nem egyenletes, sok helyütt csak csomókban nő. Láthatják, két bokor kö­zött a gép métereket jár üresen. - Mitől „bokrosodik meg”? - Pontosan senki sem tudja. Talán azért, mert most nagyobb a víz, mint volt évekkel ezelőtt. Talán, mert ahol a horgászok öblöket vágnak ki maguknak, ott jobban pusztít a hullámzás. Az alta­lajban elpusztul a gyökérzet, a helyét csak lassan tölti be a szomszédos nádtö­vek rizómája. - A szebb nádnak mi lenne a sorsa? - Alapanyagként szoktuk eladni. Fertődi és dinnyési cégek veszik, és az Alföldről jönnek érte vállalkozók. Az már ősszel látszott, hogy az idén baj lesz a náddal. A dinnyésiek már november­ben lekötötték volna valamennyi kévén­ket. De alig jön ki első osztályú kéve a nádból. Az igazán jó az volna, persze, ha magunk válogatnánk, magunk dolgoz­nánk fel, magunk fednénk be a házakat, magunk exportálnánk. Ha mindig jó len­ne a nád, 50-60 hektár öt-hat embert egész évben eltarthatna. De nincs elég hozzáértő és ezt a munkát vállaló ember. És elég időnk sincs rá. Nemsokára már a szőlő is követeli a törődést, így aztán el­adjuk a kereskedőknek, a feldolgozók­nak. - Van-e konkurenciaharc a vállalko­zók között? - Megvagyunk egymás mellett. Az én egy ember kezelte gépeim a nádas víz felőli részét vágják. Más vállalkozó három embert igénylő nagy belga­­kombájnjai inkább a parti sávban dol­goznak. Azok a gyengébb part menti jéggel is elboldogulnak. Beszakadnak ugyan, hiába van hat vastag abroncsuk, de ott a víz sekély, a kerék mindjárt föl­det ér. Igaz, ahol megtapossák a rizómákat, két-három esztendeig észre­vehetően gyengébb a sarjadás. De a nagy kombájn munkáját nem a mi gé­peink finomabb járásával kell összeha­sonlítani, hanem azzal, hogy különben az ottani nád vágatlan maradna. Jövőre még nagyobb lenne a kiesés. A harma­dik évezred azonban - a keskeny parti sávot leszámítva - okvetlenül a kíméle­tesebb kisgépeké. Telepítés cölöpsorok mögé, félméterenként Lehet, hogy a búcsúzkodás előtt mindkét vendéglátónktól szóba hozott közeli kísérletsor is Rásky vélekedését igazolja majd. Agráregyetemi kutatók az alsóörsi nádas egy darabkáján évek óta vizsgálják, hogy mi kedvez legjob­ban a nád fejlődésének. A kísérleti terü­let egyik részén hagyományos módon kézzel, a másikon Seigával, a harmadi­kon kisgéppel aratnak, a negyediken el­égetik a nádat, az ötödiket pedig érin­tetlenül hagyják, mint a természetvé­delmi területeken. Mellette telepítéssel is próbálkoznak — teszik hozzá. A hul­lámzástól cölöpsorral védett sávban egymástól fél méterre zöld száras gyö­kereket dugdostak le. Úgy tapasztalják, hogy megmaradnak, sőt lassanként to­vább is terjednek. Összefüggő nádas le­het belőlük. Reménykedjünk benne. Mert nem le­het egyet nem érteni Végh Györggyel, amikor azt mondja: - A nád olyan a tónak, mint nekünk a levegő. Nélküle nem tudom elképzelni a Balatont. Daniss Győző Rásky Ervin elégetésre vágja a ritka nádat ' ^ss“ss“ J R *” BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE Magyarország legkeresettebb kisteherautója. A fejlesztés során csak az ár maradt érintetlen E2200/D platós 2 320 000 Ft-tól* A megújult Mazda E2200/D platós kisteherautó kategóriájának legkeresettebb modellje. A funkcionalitás, a biztonság és a kényelem fokozása érdekében még több tárolórekesz, nagyobb kezelőgombok, elektromos sebességmérő, könnyebben kezelhető szellőző/fűtőberendezés, nagyobb kartámasz az ajtóban, új üléskárpitok és biztonságosabb vezetőülés kaptak helyet a modernebb kinézetű vezető­kabinban. A plató magasabb oldalfalai a nagyobb terhelési kapacitást szolgálják. A fejlesztés során csak az árat nem módosítottuk, mely így továbbra is verhetetlen. Budapest: AUTÓ D&W Tel.: 261 -9712, AUTÓ FOCUS Tel.: 307-3358, AUTÓ MIRAI Tel.: 464-7680, AUTÓ ÓBUDA Tel.: 368-1413. PROFI Tel.: 329-6087. Baja: AUTÓ SZREMKÓ Tel.: 79/326-802. Balassagyarmat: GÁL és fiai Tel: 35/314-355. Békéscsaba: AUTÓ­­EXPANZIÓ Tel.: 66/430-585. Cegléd: ZAKAR és TÁRSA Tel.: 53/320-420. Debrecen: AUTO-TOLDY Tel.: 52/471-054. Duna­újváros: DUNA MOTOR Tel.: 25/411-048. Gyöngyös: AUTÓ BALÁZS Tel.: 37/301-626. Győr SILVER Tel.: 96/515-878, Kakasd: HILCZ Tel.: 74/431-908 Kaposvár TÓTH és Tsa. Tel.: 82/421-421. Kecskemét: DAKÓ Tel.: 76/486-780. Komárom: T-AUTO­­MAX Tel.: 34/345-453. Miskolc: SZEGEDI Tel.: 46/413-237. Nyíregyháza: NAGY AUTÓPARK Tel.: 42/490-380. Pécs: SCHNEIDER AUTÓHÁZ Tel.: 72/539-000. Siófok: GRAND­HAUS Tel.: 84/310-422. Szeged: PAPP Tel.: 62/317-306. Székesfehérvár AUTÓ­FEHÉRVÁR Tel.: 22/340-150. Szigetszentmiklós­ Tel.: 24/443-443. Szolnok: ZAKAR és TÁRSA Tel.: 56/422-557. Szombathely: QUADROTA Tel.: 94/325-678. Veszprém: Wallis Autotrade Tel./Fax: 88/423-626. Zalaegerszeg: AUTÓ-PÉTER Tel.: 92/325-099 www.mazda.nu mm' ' mm­­ Mazda info: 06-80-323-626 Meg szép, hogy ír­azda *A feltüntetett ár ÁFA nélkül értendő.

Next