Népszabadság, 2000. március (58. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-01 / 51. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2000. MÁRCIUS 1., SZERDA 3 Solana: A bővítés időbe telik Az Európai Unió aktív párbeszédet ígér Budapestnek Oroszországnak továbbra is rendkí­vüli jelentősége van Európa és a világ biztonsága szempontjából, de ez nem akadálya annak, hogy őszintén meg­mondjuk: az EU helyteleníti, amit Csecsenföldön tesz - mondta Brüsszelben lapunk kérdésére Javier Solana, az unió közös kül- és bizton­ságpolitikájának főképviselője. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL Magyar újságírók előtt a volt NATO- főtitkár kijelentette: nyitva áll a közös európai kül- és biztonságpolitikában való részvétel lehetősége azon államok - köztük Magyarország — előtt, ame­lyek tagjai a NATO-nak, de nem tagjai az EU-nak. Javier Solana, aki tavaly októberben lett az unió kvázi külügy­minisztere, emlékeztetett arra, hogy a közös kül- és biztonságpolitika még gyerekcipőben jár. Éppen ma alakul ezen a területen az első bizottság Brüsszelben. De a kiforratlan keretek ellenére rendkívül aktív párbeszéd zaj­lik az EU-tagjelölt Magyarországgal, és amint bármilyen kér­désben döntés születik, illetve Magyarország jel­zi részvételi szándékát, úgy egyenlő partnerként vonják be a közös kül- és biztonságpolitikát érintő kérdések megvitatásába. A Mr. Európának is ne­vezett Solana hitet tett az unió bővítése mellett, je­lezve: ez egy olyan straté­giai döntés, amely na­gyobb gazdasági, politi­kai súlyt fog adni Európá­nak a XXI. században. A nagyobb hatalom azon­ban nagyobb felelősséggel és kötele­zettségekkel is jár majd a világpolitiká­ban. Ennek szolgálatában áll majd az a 2003-ra felállítandó gyors reagálású európai haderő is, amely a kül- és biz­tonságpolitika jegyében a hatékony vál­ságkezelést tűzte ki feladatául. Magyar­­ország NATO-tagként már most részese ennek az új európai biztonságpolitiká­nak. Az unió bővítése Javier Solana szerint még mindenképp időbe telik. Hiszen Magyarországnak sem érdeke addig belép­ni, amíg gazdaságilag nem tud hasznot húzni az unióból, a közös piacból. Ellenkező esetben csu­pán másodosztályú taggá válna. De a folyamat megállíthatatlan, a kultu­rálisan és földrajzilag Európához tartozó orszá­gok csatlakozása be fog következni. A csecsenföldi esemé­nyekről szólva Javier Solana biztonság­­politikai főképviselő elmondta: az Európai Unió inkább politikai jellegű eszközöket alkalmaz Oroszország szankcionálására, az őszinte párbeszé­det fenn kell tartani a moszkvai kormánnyal, és ezért még várhatóan ezen a héten újra találkozik Igor Ivanov orosz külügyminiszterrel. Máté József Javier Solana Együttműködés az Ipoly mentén TUDÓSÍTÓNKTÓL A magyar-szlovák természet- és környe­zetvédelmi egyezmények, illetve a határ­vízi megállapodások tartalommal való megtöltését, továbbá a Drégelypalánk— Ipolyság és az Ipolytarnóc-Rolanda vas­úti kapcsolat visszaállítását szorgalmazta Illés Zoltán, az Országgyűlés környezet­védelmi bizottságának elnöke tegnap Hollókőn, ahol magyar szakemberek és országgyűlési képviselők találkoztak a szlovák parlament környezetvédelmi bi­zottságának küldöttségével. Illés azt is fölvetette, hogy Szlovákia és Magyaror­szág közösen pályázzon európai alapok­ra a határon túlterjedő szennyezések ki­küszöbölésére, a veszélyforrások feltá­rására és megszüntetésére. Az államközi együttműködés mellett kamatoztatni kell a helyi szervezetek kezdeményezéseit is - hangoztatta Ladislav Ambros, a szlovák környezetvé­delmi bizottság elnöke. Mint mondta, az Ipoly mentén mindkét oldalról kevéssé iparosodott területek találkoznak, sajátos biofolyosót alkotva, mely még a mostani állapotában is különleges értékkel bír. Hozzátette: ezért az Ipoly menti térség számos tájvédelmi körzetével, természet­­védelmi területével alkalmas arra, hogy idővel a világörökség részévé váljon. Dzurinda-program a korrupció ellen POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovák rendőrakadémián mutatta be kormányának korrupcióellenes prog­ramját Mikulás Dzurinda. A miniszter­­elnök kijelentette, hogy Szlovákiában egyre romlik a közerkölcs, amelyről az állampolgárok keserű tapasztalatain kí­vül a berlini székhelyű Transparency International által évente kiadott kor­rupciós index is egyértelműen tanúsko­dik. Aggasztó, hogy mértékadó felméré­sek szerint a felnőtt lakosság kétharma­da már személyesen szembesült a meg­vesztegetések különböző megnyilvánu­lásaival, ugyanakkor 1998-ban mind­össze négy esetben, tavaly pedig negy­vennégy alkalommal lepleztek le kor­rupciós bűncselekményt.­­ Ma már szinte minden felnőtt tudja országunkban, hogy mennyit fizessen a közhivatalnoknak a soron kívüli ügyinté­zésért és a kedvező elbírálásért, s mennyit csúsztasson a rendőr zsebébe, például a különböző közúti kihágások elnéző megítélése fejében - hangsúlyozta a kormányfő. Kijelentette: nem valamifé­le kampányról van szó, hanem távlatos programról, amelynek sikere érdekében mielőbbi törvénymódosítással szeretnék elérni, hogy a lakosságnak joga legyen minél szélesebb körű információkhoz jutni, s nyilvánosságot kaphassanak a közigazgatási és más állami szervek anyagi vonatkozású döntései is. Törvényesíteni szeretnék a közéleti tényezők és a köztisztviselők vagyonbe­­vallását, valamint bevezetik a korrupci­ón ért, és törvényesen elítélt cégek és személyek feketelistáját is. Ezeket ki­zárnák minden állami megrendelésből és közbeszerzési pályázatból. Szilvássy József A visegrádiak Cooknál Martonyi az európai védelmi kezdeményezésről LONDONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kedden az Egyesült Királyság kezdemé­nyezésére megbeszélésre került sor Londonban a készülő európai védelmi kezdeményezésről Martonyi János ma­gyar, Jan Kován cseh és Bronislaw Geremek lengyel külügyminiszter rész­vételével, majd kétoldalú találkozókra is sor került. Robin Cook brit külügyminiszter és közép-európai partnerei támogatásukról biztosították az 1996 óta tervezett biz­tonsági és válságmenedzselési együtt­működést, melynek sikere jórészt az Európai Unió és a NATO rendszeres konzultációján és együttműködésén múlik. Az EU jelenlegi portugál elnöksége az előkészítő munkába a közép-európai országokon kívül egy későbbi időpont­ban a másik három nem EU-, de NATO-tag európai országot, Norvégi­át, Izlandot és Törökországot is bevon­ja, annak érdekében, hogy a jövőben az Európai Unió a NATO nélkül is képes legyen válságkezelési akciókra. Mint Martonyi János a londoni meg­beszélés után magyar újságíróknak el­mondta, a brit meghívás jó időpontban megtett, hasznos kezdeményezés volt. Mint rámutatott, a közép-európai or­szágok szoros bevonása az elsősorban Franciaország és az Egyesült Királyság által indított kezdeményezésbe a térség­nek már csak azért is fontos, mert a vál­ságövezetek határainkhoz közel esnek. Martonyi János elmondta még, hogy Robin Cook brit külügyminiszter még a nyár előtt Magyarországra érkezik, és egy későbbi időpontban feltétlenül sor kerül Tony Blair kormányfő látogatásá­ra is. R. H. W. Elesett az utolsó csecsen végvár HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Az orosz erők tegnap teljes ellenőrzésük alá vonták az arguni szorost, az Argun folyó völgyét, miután megtisztították a mozlim fegyveresektől Satoj járási köz­pontot és a vonzáskörzetében lévő ki­lenc falut. A Groznijtól 60 kilométerre délre található Satojnál volt a lázadók utolsó nagyobb erődítménye. Gennagyij Trosev vezérezredes, aki a hírt közölte, az NTV orosz tévécsatornának elmond­ta: a nagyobb bandákat már teljesen szétverték, csak kisebb csoportok lehet­nek még a hegyekben. A tábornok sze­rint lényegében befejeződött a csecsen­földi „antiterrorista akció” katonai sza­kasza, és hamarosan megkezdődhet a hadsereg egységeinek kivonása. Trosev tábornok kijelentette: nincs pontos információja arról, hogy a közel­múltig Satojban tartózkodott csecsen haduraknak és Aszlan Maszhadov cse­csen elnöknek mi lett a sorsuk. Nem zár­ta ki azonban, hogy Satoj ostromakor több szakadár vezető is meghalt. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) tegnap útnak indította első közvetlen segélyszállítmányát Csecsen­­földre. A tíz teherautóból álló konvoj 45 tonna élelmiszert, valamint építőanyagot, szappant, matracokat és takarókat szállít. Tegnap szabadlábra helyezték Andrej Babickij orosz újságírót, a Szabadság Rádió munkatársát. A Moszkva által nem igazán kedvelt Babickijt kritikus ri­portjai miatt vették őrizetbe orosz kato­nai egységek - írja az MTI. Az N24 német tévéállomás elbocsá­totta moszkvai tudósítóját, Frank Höflinget, akiről kiderült, hogy korábbi állításával ellentétben nem ő készítette az orosz katonák csecsenföldi vérengzé­seiről szóló videofelvételt. Az újságíró tegnap Berlinben maga is elismerte, hogy nem volt jelen a felvételek készíté­sénél. Időközben bebizonyosodott, hogy a világot sokkoló videót az Izvesztyija újságírója, Oleg Blockij készítette. ELESETT SATOJ Oroszország és Kína együttműködése nem irányul harmadik országok ellen, annak célja a többpólusú világ kialakítása — hangoztatta Igor Ivanov orosz és Tang Csia-hszüan kínai külügyminiszter kedden Moszkvában tartott tárgyalá­sai után. Mint az MTI írja, Ivanov a keddi sajtóértekezleten megerősítette, hogy Moszkva külpolitikájában prioritást biztosít a Kínával fenntartott kap­csolatoknak, s ez az elve a következő évszázadra is. A kétoldalú együttműkö­dés a két nagyhatalom között Ivanov szavai szerint megfelel a világbéke, a nemzetközi stabilitás és biztonság érdekeinek. Kitért arra, hogy a nemzetközi problémák tekintetében nagyon közel áll egymáshoz Moszkva és Peking állás­pontja, egyebek között a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött ABM- szerződés megőrzése tekintetében. Tang Csia-hszüan először jár Moszkvában. Egy lépés hátra Ezúttal maga Jörg Haider adott csattanós választ azoknak, akik kétségbe vonták, van-e értelme a világ - avagy akár az ausztriai utca embere - til­takozásának. A karintiai tartományfőnök - aki most már egészen bizto­san rászolgált a legkiszámíthatatlanabb politikus címére­­ most az egy­szer árnyaltan fejezte ki magát: pártelnöki megbízatásának visszaadását „a kormány tehermentesítésének szándékával” indokolta. Mi más volna e finom megfogalmazásban a teher, amitől meg kell szabadítani a Bécs­­ben az első akadályokkal egyelőre láthatóan sikertelenül küszködő kor­mányt, mint maga a Klagenfurtból folyamatosan közbekiabáló, a biza­lom megszerzését eleve akadályozó FPÖ-vezér? A szinte példa nélkül álló európai fellépés és az ugyancsak ritkaságnak számító hazai tünteté­sek következményének (is) elkönyvelhető visszalépés azonban csalóka. A késő éjszakai bejelentés inkább zavart, mint elégedettséget keltett. És Haider nem volna önmaga, ha nem adott volna rögtön okot a kétkedésre, ha nem hintette volna el azon melegében a kétkedés csíráját. Az érintet­tek maguktól is rájöttek volna hamar, hogy a lemondás az FPÖ elnöki tisztségéről nem jelenti a teljes visszavonulást az országos politikából. Ám Haider nem fárasztott senkit önálló töprengéssel, elmondta maga, hogy inkább csak „szabadságnak” tekinti a visszavonulást, s időben visz­­szatér majd — mi több, egyenesen kancellárjelöltként. Egy lépés hátra, hogy aztán következhessen a két lépés előre - mondta tőle ritkán látható lelkesedéssel a vezetőségi ülésről kijövet Thomas Prinzhorn. „Elegem van az árnyékkancellárságból” — így Haider, s talán arra is gondolt: nem ártana egy kis távolságtartás a három hét alatt dillettánsként lelepleződött minisztereitől. A jövőben a karintiai tartományfőnököt - legalábbis formálisan - nem lehet közvetlenül kapcsolatba hozni a bécsi kormány ügyetlenkedésével, az eddig szavakban körbeudvarolt kisem­bert sújtó intézkedésekkel. Különösen, ha az érintettek gyorsan elfelejtik, kinek az irányításával hajszolták keresztül a sok kidolgozatlan pontjával káoszt sejtető koalíciós megállapodást. A kancellár fel is sóhajthatna a megkönnyebbüléstől: mostantól hihe­tőbb lesz elhatárolódása a klagenfurti megnyilatkozásoktól. Mert azt ő sem hiszi, hogy Haider ezután tartózkodik majd sarkos véleményének vi­lággá kürtölésétől. S bár a néppárti-szabadságpárti (fekete-kék) koalíció Susanne Riess-Passer pártelnökségével kétségkívül szalonképesebb, Wolfgang Schüssel mégse látszott túl boldognak. Sőt sokáig semmilyen­nek se látszott: a döntés éjszakáján és másnap egész délelőtt elérhetetlen volt. Amikor pedig végre megszólalt, csak a tényt rögzítette. Gondolatai mintha elkalandoztak volna, s ez érthető: aligha hisz abban, hogy a világ Haider távozásával beszünteti a hadjáratot. Azt viszont világosan látja, mennyivel nehezebbé válik kormányfői feladata. Eddig ugyanis számít­hatott arra, hogy az FPÖ-n belül korlátlan tekintélyt élvező pártelnök be­segít, ha a botladozó szabadságpárti minisztereket rendre kell utasítani. Haider mestere volt ennek, nagyszerű eszközt fejlesztett ki 13 év alatt: a fenyegetőzést a lemondással. A bűvölésnek ezennel vége. A lemondásnak van kockázata Haider számára is. Bár a vezetőség az ülés után egy emberként csodálta őt, aki nagyvonalúan, önmaga feláldozásával képes szolgálni a hazát, ki tudja, kitart-e ez a lelkesedés. Az emelkedetten nyilatkozók megnyúlt ábrázata némi tanácstalanságot is sugallt. Kérdés, a május 1-jei kongresszusig nem tör-e ki az utódlási harc. S akkor az a bizonyos kockázat: ha szakad a párt, borul a kormány, a diadalmas visszatérés is alakulhat másként, mint ahogy azt most Haider elképzeli. Szászi Júlia A polgári szélvédő A magyar miniszterelnök vasárnap reggel azt közölte az ország népével, hogy Magyarországon a szélsőjobboldali veszély igen-igen csekély. Ke­vés ország van a földgolyón, ahol csekélyebb lenne. A miniszterelnök szavait befogadó mikrofon másik oldalán a MIÉP 1998-as kampányának aktivistája, a párt képviselőjelöltje, a párt által delegált kurátor, a Magyar Rádió egyik legfontosabb műsorának főszerkesztője ült, és miután egy percig sem érezhette magát lejelentéktelenezve, lelkesen egyetértett. Ter­mészetesen, hiszen ő évek óta azon fáradozik képben, hangban és írás­ban , hogy ne tekintsék szélsőjobboldalinak, ne tekintsék veszélynek a MIÉP-et és a vele egyívású politikai csoportokat. A két éve még egészen másképp vélekedő, a MIÉP sikerét a Bokros-csomag átkos következmé­nyének tekintő miniszterelnököt mindenesetre meggyőzte, s ezen túl együtt fáradoznak majd e meggyőződés elterjesztésén és elmélyítésén. Hiszen ha a szélsőjobboldali veszély jelentéktelen, akkor a jelentéktelen­nél jóval jelentősebb tömegtámogatással és a közszolgálati médiában számottevő befolyással rendelkező MIÉP nem lehet a szélsőjobboldal ré­sze, és nem tartozhat a veszélyes politikai erők táborába. Más táborba tartozik: Le Pen szövetségeseinek táborába Tudor és Slota pártjával együtt. Nem halkan és álcázva, hanem hangosan és lelkesen. A polgári demokrácia országait felépítő és vezető konzervatív, liberális, szociáldemokrata és kereszténydemokrata pártok közmegegyezése sze­rint ez a tábor a szélsőjobboldal fő ereje, ez a tábor veszélyezteti Európá­ban a polgári demokráciát. Ebből a közmegegyezésből lépett ki a Haiderrel szövetkező Osztrák Néppárt, és ebből invitálja ki híveit a ma­gyar miniszterelnök. Ezt az invitálást hallottuk a Magyar Rádióban. Azt is hallottuk, hogy vannak olyanok, akik „két kézzel próbálják át­rángatni az Ausztria feletti felhőt Magyarország egére”. Azt nem hallot­tuk, de más forrásból tudjuk, hogy vannak olyanok, akik a Szabadságpárt kormányzásának felkelő napját próbálják két kézzel átrángatni Magyar­­ország egére. Ott rángatták az osztrák nagykövetség előtt a veszélytelen MIÉP veszélytelen vezérének hórukkjára. Ausztria utat mutat, kövessük a magyar utat. Ez volna a forradalomnak a liberálbolsevista történelem­hamisítástól megtisztított, hiteles üzenete. A veszélytelen vezér úgy véle­kedett, hogy lesz ő még Haider Orbán-Schüssel mellett. Orbán ezt a feltevést nem kommentálta. De Schüssel sem mutatott haj­landóságot, mielőtt hajlandónak mutatkozott. „Az pedig, hogy a kisgaz­dákkal egy koalícióban legyünk, a legrosszabb álmainkban se kerüljön elő” - mondta Orbán bohó ifjúságában. Most már nem mond ilyeneket, de akár mondhatna is. A szó elszáll, az igazság pillanata elérkezik. És aki a polgári Európában szalonképes pártoktól következetesen távolabb tart­ja magát, mint a szalonképtelenektől, azt a következetessége választási kényszer esetén a szalonképtelenekhez fogja vezetni. Ez biztos. Csak az nem biztos, hogy szüksége vagy alkalma lesz rá. A szélsőjobboldali veszély hajdan jelentős volt. Kövér László 1992 őszén Csurka irányzatát „prefasiszta vonalnak” nevezte, a kormányról és az MDF elnökségéről pedig azt állította, hogy „szalonképessé tették a ná­ci nézeteket”. Igaz, az elhatárolósdit a Fidesz már akkor sem kultiválta: „mindezt a Fidesz nevében nem azért mondtam el, hogy rávegyem az MDF-et mint pártot a Csurka úrtól való elhatárolódásra, netán Csurka úr háttérbe szorítására. Erre mi már rég nem látunk esélyt.” Három-négy év múlva kiderült, hogy a szélsőjobboldali veszély jelen­téktelen, hiszen Csurka úr csapata is magányos és jelentéktelen. Csak a jobbközép ellenfelei találták ki az egészet, azok fasisztáztak, azok nem láttak rá esélyt, hogy a jobbközép elválassza magát a szélsőjobbtól. Újabb néhány év múltán kiderül, hogy a szélsőjobboldali veszély ak­kor is jelentéktelen (sőt akkor igazán), ha Csurka úr csapata nem kicsi és nem magányos, mert hiszen nem is szélsőjobboldali. Ez a veszélyérzet polgári fejlődéstörténete. Amelynek még nincs itt a vége, de már látszik. Révész Sándor

Next