Népszabadság, 2000. június (58. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-07 / 132. szám
Könyv.Zene Prágával nem tudunk versenyezni Prágával nem tudunk versenyezni. Sokkal szebb, sokkal barátságosabb, és felfoghatatlan, hogy ha valaki Prágába is mehet, akkor miért jönne Budapestre. Az irodalmi hősök közismertek, Kafka és Svejk pólón is kapható, a város önmagára kitalált arca nem a szexparadicsom, hanem a kultúrfellegvár, az éjszakai becsalogatók egy jó kis sztriptízbár helyett a közeli templomot ajánlgatják, ahol eljátsszák a Kis éji zenét és a Négy évszakot. Nyilván ez is olyan áru, mint a spagetti vagy a nők teste, de mi zenében sem vagyunk versenyképesek: a Prágai Tavasz pár napja alatt itt lép föl (találomra mondom): Vladimír Ashkenazy, a Philadelphia Symphony Orchestra és a Kronos kvartett. Pestre csak az jöjjön, akit a hangversenytermek és operaházak belsőépítészete izgat. Hangversenyteremben Prága nem különösebben izmos: a Smetanaterem odabent behemót építmény, hoszszú, magas, fehér falakkal, a sarkokban a nemzeti romantika vadul gesztikuláló szobraival. Az orgona alacsony, a fesztivál jele és a cseh zászló lóg rajta, meg kissé ferdére sikeredve a Prazské járó 2000 felirat. A Kronosra a nagy teremben talán húsz hely marad üresen, rossz belegondolni, micsoda tolongás lenne itt, ha legalább egy plakátot kitettek volna. A vonósnégyes maga annyira profi, hogy szoktatni kell magunkat hozzá. A csellista új, mert a neurotikus külsejű, izgalmas csellista hölgy súlyosan megbetegedett, a hírek szerint szklerózis multiplexe van. A helyette szerződtetett Jennifer Culp megjelenése nem annyira légies, de a játéka kiváló, gazdagon, telten szól a hangszere. A Kronos nemcsak a hallást szórakoztatja fellépéseivel. A régebbi, némileg meredek fellépőruhákat mára már szelídebbekre cserélték föl, nincs miniszoknya, lábszárra tapadó zebranadrág, a férfiak a koncertre öltözöttség különböző fokozatait jelenítik meg. Az első hegedűs David Harrington szürke nadrágjához hosszú, fekete szalonkabátot húzott, a brácsista Hank Dutt mellényben játszik, a második hegedűs John Serba nyakig begombolt, betűzetlen ingben. A látványtervezés azonban nem merül ki ennyiben. A vonósnégyes elhozta magával a világítástervezőjét, és a műsorszámok alatt lassan, fokozatosan, de végig változik a fény. Néha a hatás meglehetősen egyszerű, egy ráadásszámot hirtelen, a csúcspont után teljes színpadi sötétség zár, és ebbe nagyobbat csendül a taps, de a világítás mindig összhangban van a muzsikával. Glass Dracula-filmzenéjének egyik részletében élénkzöld a háttér, a hangszereseket erőteljes, kék élfénnyel lövik meg, furcsa, neonos derengés járja át a színpadot. A szokatlan külsőségeket látva a hagyományos ízlésűekben biztosan ébred némi ellenkezés, gyanakvás, hogy akármilyen érdekes emberek is vagytok, egy Beethoven-vonósnégyessel elvéreznétek, de ők nem is kockáztatnak, csak új zenét játszanak. Az új zene időnként elmúlt már nyolcszáz éves, de ebben a formájában akkor is új, Hildegard von Bingen apátnő fejében aligha fordult meg, hogy műveit szöveg nélkül, csupán a dallam miatt fogja játszani néhány századév múlva egy vonósnégyes. Nem akusztikusan, hanem mikrofonozva, hangfalakon át. Elsőre furcsa dolog úgy menni hangversenyre, hogy a zene egy része playbackről szól. Másodikra is furcsa, de érthető: ütőhangszerek szólnak az afrikai darabokban, és nincs rá lehetőség, hogy a vonósnégyes néhány szám miatt dobokat is szállítson, egyszerűbb hangfelvételről bejátszani a ritmust,és mellé húzni a hegedűket. De ahhoz, hogy a hangzás kiegyenlített maradjon, be kell mikrofonozni a hegedűket is, keverőpult kell, a zene elgépiesedik. Meg lehet szokni, de különös, amikor Steve Reich Triple Quartettjében három vonósnégyes szól, de csak egy játszik. Innét már nem egy lépés, hogy legközelebb az egész koncertet lemezről játsszák be, a hangszeresek csak odaülnek, és úgy tesznek, mintha ők is húznák. Meg is lehetne tenni, mert a Kronos csak lemezen megjelent műveket játszik, sőt a műsorfüzetben meg is jelölik, hogy melyik mű melyik lemezükön van rajta. Piacérzékeny a vonósnégyes. Többnyire természetesen a legutóbbi felvételükről, a Caravan című nagylemezről játszanak, többnyire úgy, mint a CD-n, időnként nem is tehetnek mást, mert a tempókat a hangfelvételről szóló ütőhangszerek meghatározzák. A prímhegedűs David Harrington két szám között mindig bemondja a szerzőt, és - ez is a Kronos sajátossága - szinte kivétel nélkül bemondja, hogy a szerző hol született: „Egy fiatal szerb komponistától, Aleksandra Vrebalovtól játszunk el egy művet, amelynek címe: Pannónia Boundless.” A mű maga ismerősen cseng nekünk is, mert a hangzás nem délies, inkább cigányos, de egyébként ennyi információ is segítség. Az argentin szerző tangót ír, az araboknál pörög a dob, így kerek a világ. Nyilván különös lenne, ha Mozartot így mutatná be valaki: egy nagyon tehetséges, salzburgi zeneszerző egyik művét játsszuk most el, de a világ kerekségével tüntet a Kronos, nagyon távoli szerzők műveit is eljátsszák, csak lehetőleg új zene legyen, egyszerre modern és kellemes hangzású. A minőségben így szükségszerűen nagyok az ingadozások, Alfred Schnittke és Fzenghiz Ali- Zadeh nem tartozik feltétlenül egy súlycsoportba, de jó így, ítélkezés nélkül hallgatni a sokféle zenét. Csak az a furcsa, hogy a Caravan-album két húzódarabját nem játsszák el a koncerten. A rejtély és hiányérzet azonban csak a ráadásokig tart, a konferálást a hegedűs úgy kezdi, hogy „ma vasárnap van”, és fél perc múlva már játsszák is a mi darabunkat, pontosabban Seress Rezsőét, a Szomorú vasárnapot, vonósnégyes változatban. Nem robban akkorát, mint kellene, világsláger ide vagy oda, Prágában a jelek szerint nem ismerős a dal. A következő ráadásszám azonban már ismerős mindenkinek, a Pulp Fiction című film főcímzenéje, a Missirlou. Annyit bravóznak utána, hogy még egy mű erejéig neki kell állni kottát forgatni, húrokat hangolni, és nagy sikerrel, feldobott hangulatban ér véget a koncert. Fáy Miklós Fél perc múlva már játsszák is a mi darabunkat, pontosabban Seress Rezsőét, a Szomorú vasárnapot, vonósnégyes változatban. A Kronos kvartett a Prágai Tavaszon Könyvtárosok kézikönyve Dokumentumerőd vagy szabad információraktár, az ismerethordozók fizikai egységeit rendszerező, biztosító könyvmúzeum vagy tudásrendszereket építő, közvetítő médium? A történeti és a jelenben formálódó könyvtártípus s gyökeresen különböző ismeretgazdálkodási stratégiájuk között kíván utat keresni a Könyvtárosok kézikönyvének első kötete - legfőképp a modern könyvtártudomány kihívásaival, egyszersmind a megalázó szervezeti gondokkal küszködő magyar bibliotékák számára. A kötet ezért nem pusztán hiánypótló kézikönyv és korszerűsített tananyag kezdő és gyakorló könyvtárosok számára - negyven éve az első ilyen szintézis -, hanem a legszembeötlőbb tudományelméleti paradigmaváltás dokumentuma is. Az információtudomány általános elméleti kérdéseiből, a szaktudományos publikációk statisztikai törvényszerűségeit, az elavulást, az ellátottságot, az idézettséget kutató bibliometria lehetőségeiből, a hagyományos és elektronikus dokumentumfajták elemi meghatározásaiból és a könyvtári állomány kialakításának, megóvásának gyakorlati javaslataiból kirajzolódik ugyanis a tudásközpontú információs társadalom megváltozott könyvtár eszménye. Az eszményi könyvtártudomány tárgyalásából azonban szomorú ellenpontként rajzolódik ki a magyar könyvtári - és olykor tudományszervezési - állapotok látképe is: feszültségek a szemléleti modernizáció kísérletei és az intézményi lehetőségek között, a perifériák akadozó ellátása, a legfrissebb külföldi szakirodalom szórványos beszerzése, ugyanakkor a többnyire szórványos tudományos jelenlét külföldön... Ám a kézikönyv nem csupán a magyar könyvtártudományi reform szakszerű előkészítésére és ösztönzésére, s nem csak az információelméleti szemléletváltás bemutatására alkalmas. A szakembereken kívül ajánlható mindazok figyelmébe, akik tanulmányozni kívánják a kulturális emlékezet megőrzésének aktuális gondjait vagy információkészleteink (könyvtári) tudásrendszerré szervezésének logikáját. (Osiris) Margittai Gábor NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2000. JÚNIUS 7., SZERDA 11 _________Televízió_________ Áldozatok mindannyian Ül egy ember a kamera előtt. Azt a feladatot kapta, hogy néhány percben előre megállapodott témáról mondjon valamit, ami felkelti igaz gondolatokra szomjazó embertársai figyelmét, valami érvényeset, érdekeset, személyeset, amin lehet elmerengeni, és amiből lehet okulni. Ül, igyekszik összefogott és meggyőző lenni, küzd és veszít. A Magyar Televízió Alaphangok című vallomásos klipjéből nem lehet győztesen kikeveredni. A hét több napján látjuk, ahogy híres és kevésbé híres személyiségek nekiveselkednek a lehetetlennek, és mindenféle kontextus hiányában, bízva sugárzó intellektusukban, megpróbálják megnyerni nézőik figyelmét. Az Alaphangok rafinált műsorocska. A kiszemelt nyilatkozók hiúságára építve egy szenteskedő, nem létező műfajt akar ránk kényszeríteni. Ég a ház, az M1 módszeresen felőrlődik a politikai szolgálattételekben, érdemleges változások nincsenek, és közben nagy melldöngetéssel képernyőre kerül egy szépelgő ötlet, amelynek a televíziózáshoz gyakorlatilag semmi köze nincs. Van az Alaphangoknak viszont egy zavaró mellékzöngéje, amely aggasztóbb a műsor idejétmúltságánál, rozsdás korszerűtlenségénél. A végletekig leegyszerűsített népnevelés, a parancsoló komolyság a Magyar Televízió vakságáról beszél nap mint nap. Ahelyett, hogy lehetőségeit kihasználva egy valóban az emberekhez szóló televíziót építene, megelégszik egy demonstratív lépéssel: legyen nekik meg a szellem tisztasága, épüljenek, íme. Szívja magába az istenadta nép a nemes tudást, adj ’ uramisten azonnal, öt percben. Tomboló figyelmetlenségből és könnyes pedagogizálásból fakad ez a gyámoltalan műsor, amelynek körülbelül annyi haszna van, mint egy tanulságokban tobzódó osztályfőnöki órának, ahol az osztály szervilisebb fele mélán unatkozva mered maga elé, a renitensebbek pedig pukkadoznak a röhögéstől, és azon nyomban igyekeznek elfelejteni a világrengető igazságokat. Az Alaphangok nagy valószínűséggel, teljes hatástalansággal számolhat. Az ország nagyjai hiába vesztegették drága idejüket improvizáló televíziós szerkesztőkre és tanácstalan operatőrökre. Áldozatos nemzetboldogító munkájuk haszontalan időpocsékolássá vált ebben a végtelennek tűnő sorozatban. Életre szóló aforizmákat, érett bölcselkedéseket kellett volna rittyenteniük néhány percben, de a műsor készítői azzal nem számoltak, hogy a gondolat erejét a hozzá vezető út adja, az a mód, ahogy eljut valahová, a morfondírozó sokszor többet mond, mint maga a letisztogatott kijelentés. Az Alaphangok ebben a formájában úgy fest, mintha csupa hiú, hivalkodó ember gondolkodna ebben az országban, aki azt hiszi, hogy minden mondata aranyat ér, de nagy komolykodás közepette csak mély értelmű frázisokat osztanak meg velünk. Áldozatok mindannyian. Egy sietős és tetszelgő ötlet megfosztja őket attól, hogy valóban mondhassanak valamit, minket, nézőket pedig attól, hogy gondolkodhassunk. Pedig az M1 nagyon szeretné, ha így lenne: Tanuljatok, épüljetek, nevelődjetek, nemesedjetek — itt, most, azonnal. Krausz Barnabás BOCS, hogy megszólal Fiataloknak szóló beszélgetés és zenés televízióként, Budapesti Objektív Csatorna (BOCS) néven folytatja működését az Omega TV - jelentette be tegnap Benkő László elnök a budapesti adó stúdiójában. Az ismert Omega-zenész, aki még tavaly szerzett Budapesten és 80 kilométeres körzetében fogható földfelszíni tévécsatornát, elmondta: korábbi próbálkozását egy magyar könnyűzenei tévéadás megteremtésére nem koronázta siker, ezért új munkatársakkal egy zenével színesített beszélgetős tévé megvalósításába kezdett. A kereskedelmi adó főszerkesztője, Nagy Endre elmondta a Népszabadságnak, hogy mostani műsorukkal a 16-30 éves korosztályt célozták meg. A nap minden órájában sugárzott műsorukból reggel fél héttől fél kilencig, délután négytől nyolcig, valamint este tíztől éjfélig közérdekű témákról szóló stúdióbeszélgetéseket közvetítenek. A köztes időben zenei klipeket adnak. A negyvenfős stábból tizennégyen fiatal műsorvezetők, többségük kommunikáció szakos főiskolás vagy egyetemista. Óránként friss híreket olvasnak fel az MTI internetes kiadásából. A képernyőn folyó beszélgetésekbe a nézők bármikor bekapcsolódhatnak telefonon. A BOCS valójában „képes rádió”, az elektronikus folklór megtestesítője - fogalmazott Réz András médiaszakértő a tájékoztatón -, mert az adásban csak arról folyik a szó, amihez a részvevőknek közük van. Elhangzott, hogy folynak a tárgyalások a főváros és a környező települések kábelüzemeltetőivel a VHF 26. csatornán fogható adás továbbításáról. Az elképzelések szerint az új ifjúsági tévé hamarosan mind több kábeles háztartásban fogható lesz. V.Gy. MEGJELENT A CÍMERREL HITELESÍTETT KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ A KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSÁNAK HIVATALOS LAPJA ELŐFIZETÉSI DŐ 12 HÓNAPRA: 38 500 Ft ÁRA: 780 Ft Az árak 12% áfát tartalmaznak. VI. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 2000. JÚNIUS 7. A legújabb pályázati kiírásokkal megjelent a hivatalos KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ legfrissebb száma, mely alapján többek között az Állami Autópálya-fejlesztő és Kezelő Rt. felhívása szerint 25 db 24 tonnás összgördülőtömegű, háromtengelyes tehergépkocsi beszerzésére, az Eötvös Loránd Tudományegyetem felhívására öt könyvtár, illetve tanszékek költöztetésére, valamint a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Főosztály felhívása alapján a taszári repülőtéri üzemanyagbázis kármentesítésére pályázhatnak az érdeklődők. A KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐ előfizethető vidéken valamennyi postahivatalban, Budapesten a Magyar Posta Hírlapüzletági Igazgatóság ügyfélszolgálati irodáiban, a Helirnél (Budapest Vili. ker., Orczy tér 1.), a Népszabadság Rt. közönségszolgálati irodáiban (Budapest III. ker. Bécsi út 122-124. és Vili. ker., József krt. 41.), valamint megrendelhető az alábbi szelvényen, melyet kérjük, szíveskedjen visszaküldeni: Népszabadság Rt. Terjesztés, Budapest 1960 postai címre, vagy a 436-4427 faxszámra. Ügyintéző:..................................................................................................................... Telefonszám:..................................................Fax:....................................................... Megrendelő adószáma:............................................................................................. Kijelentem, hogy a megrendeléssel együtt intézkedem az előfizetési díj átutalásáról. Az átutalást a következő számlaszámra kérjük teljesíteni: 13100007-00000002-06347048 (Kérjük, az adószámot az átutaláson feltétlenül tüntesse fel!) Áfás számlát a kiadó a pénz beérkezését követően küld. Megrendeljük a KÖZBESZERZÉSI ÉRTESÍTŐT...........................példányban, 3 hónapra [^] 6 hónapra L] 9 hónapra | 112 hónapra Megrendelő neve:............................................................................................................ Irányítószám:.........................Helység:............................................................................ Utca:.....................................................................................Házszám:............................. Kézbesítési címe (ha más, mint a fenti):........................................................................