Népszabadság, 2000. július (58. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-25 / 172. szám
Valódi álhírek Szabó János szakminiszter levélben szólította fel az országos napilapokat, hogy tegyék meg árajánlataikat, miután tudomására jutott, hogy újságpapírból is lehet harci repülőgépet hajtogatni. Nem osztom meg a szocialista pártot, jelentette ki Németh Miklós a Hogyan szabaduljunk meg Horn Gyulától? című kecskeméti értekezleten. Rendőri védelmet kért az olajügyek koronatanúja, Nógrádi Zsolt, mert felmerült annak veszélye, hogy elnyilatkozza magát. Szenzáció! Tegnap este 21 és 22 óra között nem raboltak ki pénzszállító autót Budapesten. Orbán Viktor szerint az utóbbi időben olyan sok kórházban fordult elő fertőzéses megbetegedés, hogy a kormánynak jövőre a benzin árában emelnie kell a jövedéki adót. Frajna Imre politikai államtitkár örömének adott hangot amiatt, hogy a Cser Ágnes kontra magyar állam perben a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a jogszabályokat. A MÁV anyaggazdálkodási részlegének dolgozói elfogadták alapbérük csökkentését, miután vezetőik meggyőzték őket, hogy a nyári melegben a sínek mellett a bérek is kitágulnak. Egy gyorsteszt alapján bárki megállapíthatja, hogy az őt igazoltató rendőrök közül az származik Békés megyéből, aki alatt nagyobb az olajfolt. A Filharmonikusok alkalmi vizsgáján elbukó zenészek szóvivője bejelentette, hogy ezentúl csak Beethovent fognak játszani, mivel a mester úgyis siket volt. A nemrégiben felfedezett Marsbéli csatornákat a terézvárosi kábeltévé szeptembertől kódolatlanul biztosítja előfizetőinek. Selmeczi Tibor NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. JÚLIUS 25., KEDD Rideg tartás Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc... Nyolc. Számolgatom az autókat a Szeged Pláza garázsában. Lábujj nem kell hozzá. Péntek este nyolc óra van. Fent a bérlő hiányát kedves kis installációk feledtetik az üzlethelyiségekben, és seccók oldják a kellemetlen érzést a bejáratukat takaró paravánon. A festett bank még pénzkiadó automatát is pingáltatott az állalra. A totális eklektika ordító gondolattalansága mérgezi a látogatót. A historizáló és a hájték-hangulat buta ötvözete feloldódik a gyilkos fénysóban és az aládfolyó zenében. Ez az új belváros sokkal kényelmesebb, ráadásul fedett is - írja a Pláza Magazin (még a régi belvárosban vagy új külvárosban jutottam hozzá), és mindig fogyasztásra alkalmas hőmérsékleten tartják benne az embereket. Maximum neon, no hó. A nagy üvegfalon át bágyadt csillagnak tűnik a nap. Az épület a hirdetések szerint háromhajós. Úgy nézem, négyszögletes záródású szentélye, a mozi nyugatra tájolt. Bent takarékon zsong az élet, a kereszthajók által formált égláttató üvegkupola alatt szomorú madarak gubbasztanak a neon világította óriáskalitkában. A széles hajók külső teraszokon torpannak meg, ahonnan szomorú a kilátás az apadó tóra, az újrókusi panelvárosra és a MÁV raktáraira. Szóval... Szóval a mozi... Kegyetlenül fog végződni, jól tudom. - Igen, holnap játszunk utoljára - válaszolta. Sírásba facsarodott a hangja. Ott állt két lábán a műemlék Zsótér-házban, ahol a nemzetiségekről és a zsidók egyenjogúságáról szóló törvényt fogadták el 1849-ben, ahol a Szeged bárban valaha, a történelmi Kádár-rendszerben sztriptíznek örült a dolgozó. Ő őrizte a Korzó mozi kijáratát. Láttam rajta, hogy két lábán mindig magabiztosan oson az elkésett nézők előtt a sötét teremben zseblámpájával. Kérdést várt még vagy együttérzést, de a mögöttem sikoltó villamos hangja fölé csak egy köszönömöt böktem. Sebella Mária a tápai plébános házvezetőnője volt, a pap halála után nagy pénzt örökölt. Süketnéma lányát ügyesen kiházasította, belvárosi háza mellé mozit nyitott 1910-ben, a Feketesas utcában, ami akkor még nem volt kikövezve. A New York kávéházban működő mozi azonban tönkrement. Az üzemeltetők csak kicsalták a pénzét. Sebella Mária öngyilkos lett. Ekkor már a Széchenyi tér környéki mozik jöttek divatba. A sáros, poros Feketesas utcába nem járt senki. Az új Korzóban Vas igazgató filmre vette a szegedi futballmeccseket, lóversenyeket, ünnepségeket és híradóiban levetítette. 1917-ben Ady a Korzóban Tömörkényre emlékezett. Ez volt az utolsó nyilvános előadása. 1918-ban Juhász Gyula vezette be Kassák és a Ma estjét. Schön Ágoston 15 tagú mozizenekara a Sorsszimfóniát játszotta. Én már a Vörös Csillagba jártam. Egyszer még palotást is táncoltam a Téli Palota szétverésének iskolai ünnepségén. Majdnem egy színpadon játsztam tehát a Szegedi Kortárs Balett tel és a Szegedi Szimfonikus Zenekarral. Csak százmillió kellett volna. De a külterjesen tartott zenekar után most a balettet is kicsapta az önkormányzat rideg tartásba. Majd a tüntetni is képes közönség túlfűtött hangulata temperálja a régi zsinagógát a hűvös novemberi estéken, amikor a nagyszínházi publikum valamely csillámló musical trilláinak tapsolgat. Szóval... Szóval a mozi. A magyarul Mozivárosnak nevezett új kilenctermesbe van egy ingyenjegyem. A bejárattól a kihalt ételudvarba, az üres fallabdapályák felé bámulok, a Szeged 7-es termet kellene megkeresnem, de Sebella Mária jár a fejemben. Kint, a klimatizálatlan világban, az üvegfalon túl fecskék cikáznak a víz felett, tőlem balra pattog a popkorn. Molnár Balázs A Solvexol, avagy a „könnyű gázolaj” Sikeres nyomozás lezárt aktákból A „magánnyomdák” fiktív számlákat, hatósági engedélyeket gyártottak így szólt az alaphír jó három és fél évvel ezelőtt: húsz tartálykocsis vonatszerelvény áll Zagyvarékas baromfi-feldolgozó vállalatának külső iparvágányán. A vámhatóság szakemberei bukkantak rá, s mivel abban az időben megszaporodtak a hasonló szállítmányok Szolnok megyében, azonnal mintát vettek a tartályokból. De minden szabályosnak tűnt: Solvexol volt benne, ez pedig hivatalosan olajos falemosó anyag. Festékek lemosására vagy faanyagok bevonására használják, hogy a fa ellenállóbb legyen. A vámosok mégis gyanakodtak. Enynyi Solvexollal igen hatalmas felületet lehet ugyanis bevonni. A Solvexol ráadásul erősen hasonlít a petróleumra. Ahogy petróleummal, úgy Solvexollal is beindítható a legtöbb motor. Ezért a Solvexolt kevésbé hivatalosan „könnyű gázolajnak” nevezik. Fotós kollégámmal Szolnok megyében jártunk 1996 novemberében, hogy kiderítsük: kié a furcsa vonatszerelvény. A zagyvarékasi baromfi-feldolgozó távol a lakott területektől, mezőgazdasági földek szomszédságában működött. Az üzemhez vezető földút elején parkoltunk le, és gyalog bukdácsoltunk el az iparvágányhoz. Többször körbejártuk az őrizetlen tartályokat, és mivel egyéb nyomot nem találtunk, gondosan lefotóztuk — jegyzeteltük a szerelvény szállítólevelét. Közben azon tréfálkoztunk, hogy a szomszéd földön serénykedő munkások biztosan álruhás vámosok vagy rendőrök, akik a szerelvényt figyelik. Aztán eszünkbe jutott, talán a baromfifeldolgozóban többet megtudhatunk. Ám ott nem nagyon örültek a jöttünknek. Az üzem igazgatója a fővárosban van, szögezte le a portás, akin látszott, hogy elszántan meg fogja akadályozni bejutásunkat. Talán a helyettesével beszélhetnénk - próbálkoztam tovább -, biztosan nem maradt irányítás nélkül az üzem. Így történt, hogy valaki végül mégis fogadott minket, és egy nagy könyvből kiolvasta ugyanazokat az adatokat, amelyeket már ismertünk a szállítólevélről. (Egy csongrádi székhelyű kft. és egy román cég szerepelt rajta.) A szállítmányhoz semmi közük, hangsúlyozta még a helyettes vezető, ők csupán bérbe adták annak tárolására az iparvágányukat. Megpróbáltam utánajárni, valós-e a cím, ahonnan jött a Solvexol, és kerestem az átvevő céget is. De semmire sem jutottam. Nagyon úgy tűnt, ezek valójában nem működő cégek, nem igazi címek. Megkértem szakértőket, magyarázzák el, mi lehet ebben az üzlet. A klasszikus „olajszőkítés” időszaka akkorra már befejeződött - az olcsóbb háztartási tüzelőolajhoz a mintavételes vámkezelés előtt színezőanyagot öntöttek, majd ezt vámkezelés után savval eltávolították, és a HTO-t gázolajként adták el a belföldi piacon, 1995-ben a HTO és gázolaj fogyasztói ára csaknem azonos szinten volt, így az „olajvállalkozók” új trükköket találtak ki. A Solvexol kiesett az akkori jövedéki ellenőrzésből. Aki behozta, 50 forintért vette külföldön - valószínűleg Szlovákiában — literét, és 90 forintért árulta itthon. Általában közvetlenül benzinkutak gázolajtartályába fejtették át, ahonnan literenként 120 forintért, gázolajként adták el a mit sem sejtő autósoknak. A köztes hasznon persze többen is osztoztak, de még így is milliárdos bevételre tehetett szert az, aki nagyban forgalmazott Solvexolt. A vámosok, rendőrök heteken át rendszeresen ellenőrizték a zagyvarékasi szerelvényt. Szerették volna nyomon követni, és legfőképpen tetten érni a szállítókat, mondjuk abban a pillanatban, amikor a Solvexolból a célnál, közvetlenül a gázolajtartályba fejtés után, legalábbis papíron gázolaj lesz. Persze nem őrizhették éjjel-nappal a tartályokat. És a húsz tartálykocsinak egy szép napon nyoma veszett, a szerelvény egyszerűen eltűnt. Az ügyet ezzel le is zárhatták volna. Mégsem zárták le. A Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálótisztje kitalálta: körbe kellene kérdezni az országban, vajon más kapitányságokon nem bukkantak-e fel már korábban azok a gyanús cégek vagy személyek, amelyeket, illetve akiket a Szolnok megyei, általában zsákutcába vezető olajos ügyekben sikerült azonosítani. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságon az országban elsők között rendeltek el nyomozást olajos ügyben, még 1993-ban. Abádszalókon találtak egy telepet, ahol nagy mennyiségben foglaltak le a vámosok és a rendőrök „szőkített” olajat. Elfogták azt a férfit is, aki odaszállította a fűtőolajat, de a nyomozók tovább nem jutottak. Senki nem beszélt, illetve ha akart volna, sem tudott miről. Hiszen az olajszállítmányok sofőrjeit általában mobiltelefonon irányították, az sem volt ritka, hogy egy szállítmányt végigutaztattak az országon, és több sofőr juttatta célba. Csak akkor sikerült előre lépni az ügyben, amikor más rendőrkapitányságokon a szolnoki vizsgáló kérésére előbányászták a már lezárt, hasonló ügyek aktáit. Hirtelen máris nyolc-tíz gyanúsítottunk volt Egertől Sárbogárdig, az ország különböző részeiről - meséli dr. Borsány Terézia alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője. - Azóta jogerős ítélet született az ügyben, tudomásom szerint Magyarországon ez volt az egyik első ítélet olajos ügyben. A legtöbb vádlott letöltendő szabadságvesztést kapott. 1996-ban már folyamatosan jöttek az olajügyek a kapitányságra, de fiktív számlákkal, fantomcégekkel bajlódtunk, nem volt konkrét kiindulópontunk. Akkor a vizsgáló kollégám újra idekérte, és egyesítette a máshol folyamatban lévő, hasonló ügyeket, szám szerint legalább tizenhat-tizennyolcat. És elkezdte a számlákat, cégeket, neveket összerakni. Három évig tartott az aprólékos nyomozás. Tizenkétezer oldalnyi nyomozati anyag született az ügyben. De nem hiába. T. Károly és társai ügyében kétszázmillió forintos bizonyított kárértékkel nemrég vádat emelt az ügyészség. (Azóta az is kiderült, hogy a zagyvarékasi szerelvény is T. Károlyékhoz tartozott.) A vád ellenük csalás és adócsalás bűntette. - Valószínűleg nem jutottunk el az olajügyeket irányítókig - mondja dr. Borsány Terézia. - Egy bizonyos „szint” után már nem tudtunk tovább nyomozni, mert a gyanúsítottak félelemből vagy pénzért inkább elvállalták az ügyet. Ők vitték el a balhét, és nem nevezték meg a felettük álló főnököket. Nem piti csalókról van szó, érettségizett, jobb életre, gazdagságra vágyó átlagemberekről, akik általában véletlenül csapódtak a „nagymenők” társaságához, szórakozóhelyeken megismerkedtek, összebarátkoztak például a testőreikkel, akiken keresztül a főnökök egy szép napon jól fizető munkát ajánlottak nekik. Az „olajozó” csoportok jól megtervezett, többágú szervezetek voltak. Piramisszerűen épültek fel, és az egyes részfeladatokat végrehajtók csak a velük közvetlen kapcsolatban álló személyeket ismerték. Ezért sem a telephelyek tulajdonosai, sem a „savazó” munkások, sem a gépkocsivezetők, sem a tartálykamionok tulajdonosai nem tudtak igazán érdemi információkat az olajügyletek irányítóiról és az üzlet mechanizmusáról. Az olajvállalkozókat olyan „magánnyomdák” szolgálták ki, ahol fiktív számlákat, pecséteket, szállítóleveleket, társasági szerződéseket, bankátutalásokat, hamis személyi igazolványokat, hatósági engedélyeket, menetleveleket, feladóvevényeket gyártottak. Igény szerint. Azért volt fontos ezeket az ügyeket egy kézben egyesíteni, mert különben az összefüggéseket soha nem láttuk volna át - mondja az alezredes asszony. - Pedig erős nyomás nehezedett ránk az ügyvédek részéről - szinte minden gyanúsítottnak több ügyvédje is volt, Pestről is meg Szolnokról is. Fenyegetést is kaptunk, de a bíróság és az ügyészség partnernek bizonyult, ezért időben előzetesbe tudtuk helyezni a gyanúsítottakat. Nem nyeltük le tehát az ilyen ügyeket. Ami más helyszíneken, más megyékben történt, arról nem tudok nyilatkozni. Federer Ágnes Zagyvarékas, 1996. november: mégsem voltak gazdátlanok a tartályok FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS Nyári áreső, áruihar, árolvadás, árzivatar, árcsökkenés, árparádé... Ahogy tetszik: IVÓK A Pannon GSM előfizetései Nokia 3210 bruttó t is wmj 17 900 Ft gb m fF tm íjN*' m A részletekről és a további készülékajánlatokról érdeklődjön bemutatótermeinkben, területi képviseleteinken vagy hivatalos viszonteladóinknál országszerte, vagy hívja a 06 20 922 0120-as telefonszámot, és üzletkötőnk Budapesten kérésére felkeresi Önt! Ajánlatunk a készlet erejéig tart, és kétéves előfizetői szerződés aláírása esetén érvényes. A megvásárolható készülék csak Pannon GSM SIM-kártyával használható. Az ár az áfát tartalmazza. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 20 920 0200. www.pannongsm.hu ******* PANNON GSM Az élvonal.