Népszabadság, 2000. július (58. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-25 / 172. szám

Valódi álhírek Szabó János szakminiszter levél­ben szólította fel az országos na­pilapokat, hogy tegyék meg ár­ajánlataikat, miután tudomására jutott, hogy újságpapírból is le­het harci repülőgépet hajtogatni. Nem osztom meg a szocialista pártot, jelentette ki Németh Mik­lós a Hogyan szabaduljunk meg Horn Gyulától? című kecskeméti értekezleten. Rendőri védelmet kért az olaj­ügyek koronatanúja, Nógrádi Zsolt, mert felmerült annak veszé­lye, hogy elnyilatkozza magát. Szenzáció! Tegnap este 21 és 22 óra között nem raboltak ki pénz­­szállító autót Budapesten. Orbán Viktor szerint az utóbbi idő­ben olyan sok kórházban fordult elő fertőzéses megbetegedés, hogy a kormánynak jövőre a benzin árá­ban emelnie kell a jövedéki adót. Frajna Imre politikai államtitkár örömének adott hangot amiatt, hogy a Cser Ágnes kontra ma­gyar állam perben a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a jogszabályokat. A MÁV anyaggazdálkodási rész­legének dolgozói elfogadták alapbérük csökkentését, miután vezetőik meggyőzték őket, hogy a nyári melegben a sínek mellett a bérek is kitágulnak. Egy gyorsteszt alapján bárki megállapíthatja, hogy az őt iga­zoltató rendőrök közül az szár­mazik Békés megyéből, aki alatt nagyobb az olajfolt. A Filharmonikusok alkalmi vizs­gáján elbukó zenészek szóvivője bejelentette, hogy ezentúl csak Beethovent fognak játszani, mi­vel a mester úgyis siket volt. A nemrégiben felfedezett Mars­béli csatornákat a terézvárosi ká­beltévé szeptembertől kódolatla­nul biztosítja előfizetőinek. Selmeczi Tibor NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. JÚLIUS 25., KEDD Rideg tartás Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc... Nyolc. Számolgatom az autókat a Szeged Pláza gará­zsában. Lábujj nem kell hozzá. Péntek este nyolc óra van. Fent a bérlő hiányát kedves kis installá­ciók feledtetik az üzlethelyisé­gekben, és seccók oldják a kelle­metlen érzést a bejáratukat takaró paravánon. A festett bank még pénzkiadó automatát is pingálta­­tott az állalra. A totális eklektika ordító gondolattalansága mérgezi a látogatót. A historizáló és a hájték-hangulat buta ötvözete fel­oldódik a gyilkos fénysóban és az aládfolyó zenében. Ez az új bel­város­ sokkal kényelmesebb, rá­adásul fedett is - írja a Pláza Ma­gazin (még a régi belvárosban vagy új külvárosban jutottam hozzá), és mindig fogyasztásra alkalmas hőmérsékleten tartják benne az embereket. Maximum neon, no hó. A nagy üvegfalon át bágyadt csillagnak tűnik a nap. Az épület a hirdetések szerint háromhajós. Úgy nézem, négy­­szögletes záródású szentélye, a mozi nyugatra tájolt. Bent taka­rékon zsong az élet, a keresztha­jók által formált égláttató üveg­kupola alatt szomorú madarak gubbasztanak a neon­ világította óriáskalitkában. A széles hajók külső teraszokon torpannak meg, ahonnan szomorú a kilátás az apadó tóra, az újrókusi panelvá­rosra és a MÁV raktáraira. Szóval... Szóval a mozi... Kegyetlenül fog végződni, jól tudom. - Igen, holnap játszunk utoljá­ra - válaszolta. Sírásba facsaro­­dott a hangja. Ott állt két lábán a műemlék Zsótér-házban, ahol a nemzetiségekről és a zsidók egyenjogúságáról szóló törvényt fogadták el 1849-ben, ahol a Sze­ged bárban valaha, a történelmi Kádár-rendszerben sztriptíznek örült a dolgozó. Ő őrizte a Korzó mozi kijáratát. Láttam rajta, hogy két lábán mindig magabiztosan oson az elkésett nézők előtt a sö­tét teremben zseblámpájával. Kérdést várt még vagy együtt­érzést, de a mögöttem sikoltó vil­lamos hangja fölé csak egy kö­­szönömöt böktem. Sebella Mária a tápai plébános házvezetőnője volt, a pap halála után nagy pénzt örökölt. Süket­néma lányát ügyesen kiházasítot­ta, belvárosi háza mellé mozit nyitott 1910-ben, a Feketesas ut­cában, ami akkor még nem volt kikövezve. A New York kávé­házban működő mozi azonban tönkrement. Az üzemeltetők csak kicsalták a pénzét. Sebella Mária öngyilkos lett. Ekkor már a Széchenyi tér kör­nyéki mozik jöttek divatba. A sá­ros, poros Feketesas utcába nem járt senki. Az új Korzóban Vas igazgató filmre vette a szegedi futballmeccseket, lóversenyeket, ünnepségeket és híradóiban leve­títette. 1917-ben Ady a Korzóban Tömörkényre emlékezett. Ez volt az utolsó nyilvános előadása. 1918-ban Juhász Gyula vezette be Kassák és a Ma estjét. Schön Ágoston 15 tagú mozizenekara a Sorsszimfóniát játszotta. Én már a Vörös Csillagba jár­tam. Egyszer még palotást is tán­coltam a Téli Palota szétverésé­nek iskolai ünnepségén. Majd­nem egy színpadon játsztam tehát a Szegedi Kortárs Balett­ tel és a Szegedi Szimfonikus Zenekarral. Csak százmillió kellett volna. De a külterjesen tartott zenekar után most a balettet is kicsapta az ön­­kormányzat rideg tartásba. Majd a tüntetni is képes közönség túl­fűtött hangulata temperálja a régi zsinagógát a hűvös novemberi es­téken, amikor a nagyszínházi publikum valamely csillámló mu­sical trilláinak tapsolgat. Szóval... Szóval a mozi. A magyarul Mozivárosnak ne­vezett új kilenctermesbe van egy ingyenjegyem. A bejárattól a ki­halt ételudvarba, az üres fallab­­dapályák felé bámulok, a Szeged 7-es termet kellene megkeres­nem, de Sebella Mária jár a fe­jemben. Kint, a klimatizálatlan világban, az üvegfalon túl fecs­kék cikáznak a víz felett, tőlem balra pattog a popkorn. Molnár Balázs A Solvexol, avagy a „könnyű gázolaj” Sikeres nyomozás lezárt aktákból­­ A „magánnyomdák” fiktív számlákat, hatósági engedélyeket gyártottak így szólt az alaphír jó három és fél évvel ezelőtt: húsz tartálykocsis vonatszerel­vény áll Zagyvarékas baromfi-feldolgozó vállalatának külső iparvágányán. A vám­hatóság szakemberei bukkantak rá, s mi­vel abban az időben megszaporodtak a hasonló szállítmányok Szolnok megyé­ben, azonnal mintát vettek a tartályokból. De minden szabályosnak tűnt: Solvexol volt benne, ez pedig hivatalosan olajos falemosó anyag. Festékek lemosására vagy faanyagok bevonására használják, hogy a fa ellenállóbb legyen. A vámosok mégis gyanakodtak. Eny­­nyi Solvexollal igen hatalmas felületet le­het ugyanis bevonni. A Solvexol ráadásul erősen hasonlít a petróleumra. Ahogy petróleummal, úgy Solvexollal is beindít­ható a legtöbb motor. Ezért a Solvexolt kevésbé hivatalosan „könnyű gázolaj­nak” nevezik. Fotós kollégámmal Szolnok megyében jártunk 1996 novemberében, hogy kide­rítsük: kié a furcsa vonatszerelvény. A zagyvarékasi baromfi-feldolgozó távol a lakott területektől, mezőgazdasági földek szomszédságában működött. Az üzem­hez vezető földút elején parkoltunk le, és gyalog bukdácsoltunk el az iparvágány­hoz. Többször körbejártuk az őrizetlen tartályokat, és mivel egyéb nyomot nem találtunk, gondosan lefotóztuk — jegyze­teltük­­ a szerelvény szállítólevelét. Köz­ben azon tréfálkoztunk, hogy a szomszéd földön serénykedő munkások biztosan álruhás vámosok vagy rendőrök, akik a szerelvényt figyelik. Aztán eszünkbe jutott, talán a baromfi­­feldolgozóban többet megtudhatunk. Ám ott nem nagyon örültek a jöttünknek. Az üzem igazgatója a fővárosban van, szö­gezte le a portás, akin látszott, hogy el­szántan meg fogja akadályozni bejutá­sunkat. Talán a helyettesével beszélhet­nénk - próbálkoztam tovább -, biztosan nem maradt irányítás nélkül az üzem. Így történt, hogy valaki végül mégis fogadott minket, és egy nagy könyvből kiolvasta ugyanazokat az adatokat, amelyeket már ismertünk a szállítólevélről. (Egy csong­rádi székhelyű kft. és egy román cég sze­repelt rajta.) A szállítmányhoz semmi közük, hang­súlyozta még a helyettes vezető, ők csu­pán bérbe adták annak tárolására az ipar­vágányukat. Megpróbáltam utánajárni, valós-e a cím, ahonnan jött a Solvexol, és kerestem az átvevő céget is. De semmire sem jutot­tam. Nagyon úgy tűnt, ezek valójában nem működő cégek, nem igazi címek. Megkértem szakértőket, magyarázzák el, mi lehet ebben az üzlet. A klasszikus „olajszőkítés” időszaka akkorra már be­fejeződött - az olcsóbb háztartási tüzelő­olajhoz a mintavételes vámkezelés előtt színezőanyagot öntöttek, majd ezt vám­kezelés után savval eltávolították, és a HTO-t gázolajként adták el a belföldi pi­acon­­, 1995-ben a HTO és gázolaj fo­gyasztói ára csaknem azonos szinten volt, így az „olajvállalkozók” új trükköket ta­láltak ki. A Solvexol kiesett az akkori jö­vedéki ellenőrzésből. Aki behozta, 50 fo­rintért vette külföldön - valószínűleg Szlovákiában — literét, és 90 forintért árulta itthon. Általában közvetlenül ben­zinkutak gázolajtartályába fejtették át, ahonnan literenként 120 forintért, gáz­olajként adták el a mit sem sejtő autósok­nak. A köztes hasznon persze többen is osztoztak, de még így is milliárdos bevé­telre tehetett szert az, aki nagyban forgal­mazott Solvexolt. A vámosok, rendőrök heteken át rend­szeresen ellenőrizték a zagyvarékasi sze­relvényt. Szerették volna nyomon követ­ni, és legfőképpen tetten érni a szállító­kat, mondjuk abban a pillanatban, amikor a Solvexolból­­ a célnál, közvetlenül a gázolajtartályba fejtés után, legalábbis papíron­­ gázolaj lesz. Persze nem őrizhették éjjel-nappal a tartályokat. És a húsz tartálykocsinak egy szép napon nyoma veszett, a szerelvény egyszerűen eltűnt. Az ügyet ezzel le is zárhatták volna. Mégsem zárták le. A Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálótisztje kitalálta: körbe kellene kérdezni az országban, vajon más kapi­tányságokon nem bukkantak-e fel már korábban azok a gyanús cégek vagy sze­mélyek, amelyeket, illetve akiket a Szol­nok megyei, általában zsákutcába vezető olajos ügyekben sikerült azonosítani. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságon az országban el­sők között rendeltek el nyomozást olajos ügyben, még 1993-ban. Abádszalókon találtak egy telepet, ahol nagy mennyi­ségben foglaltak le a vámosok és a rend­őrök „szőkített” olajat. Elfogták azt a fér­fit is, aki odaszállította a fűtőolajat, de a nyomozók tovább nem jutottak. Senki nem beszélt, illetve ha akart volna, sem tudott miről. Hiszen az olajszállítmányok sofőrjeit általában mobiltelefonon irányí­tották, az sem volt ritka, hogy egy szállít­mányt végigutaztattak az országon, és több sofőr juttatta célba. Csak akkor sikerült előre lépni az ügy­ben, amikor más rendőrkapitányságokon a szolnoki vizsgáló kérésére előbányász­ták a már lezárt, hasonló ügyek aktáit.­­ Hirtelen máris nyolc-tíz gyanúsítot­tunk volt Egertől Sárbogárdig, az ország különböző részeiről - meséli dr. Borsány Terézia alezredes, a megyei rendőr-főka­pitányság vizsgálati osztályának vezetője. - Azóta jogerős ítélet született az ügyben, tudomásom szerint Magyarországon ez volt az egyik első ítélet olajos ügyben. A legtöbb vádlott letöltendő szabadságvesz­tést kapott. 1996-ban már folyamatosan jöttek az olajügyek a kapitányságra, de fiktív számlákkal, fantomcégekkel baj­lódtunk, nem volt konkrét kiindulópon­tunk. Akkor a vizsgáló kollégám újra ide­kérte, és egyesítette a máshol folyamatban lévő, hasonló ügyeket, szám szerint leg­alább tizenhat-tizennyolcat. És elkezdte a számlákat, cégeket, neveket összerakni. Három évig tartott az aprólékos nyo­mozás. Tizenkétezer oldalnyi nyomozati anyag született az ügyben. De nem hiába. T. Károly és társai ügyében kétszázmillió forintos bizonyított kárértékkel nemrég vádat emelt az ügyészség. (Azóta az is ki­derült, hogy a zagyvarékasi szerelvény is T. Károlyékhoz tartozott.) A vád ellenük csalás és adócsalás bűntette. - Valószínűleg nem jutottunk el az olaj­ügyeket irányítókig - mondja dr. Borsány Terézia. - Egy bizonyos „szint” után már nem tudtunk tovább nyomozni, mert a gyanúsítottak félelemből vagy pénzért in­kább elvállalták az ügyet. Ők vitték el a balhét, és nem nevezték meg a felettük ál­ló főnököket. Nem piti csalókról van szó, érettségizett, jobb életre, gazdagságra vá­gyó átlagemberekről, akik általában vélet­lenül csapódtak a „nagymenők” társasá­gához, szórakozóhelyeken megismerked­tek, összebarátkoztak például a testőreik­kel, akiken keresztül a főnökök egy szép napon jól fizető munkát ajánlottak nekik. Az „olajozó” csoportok jól megterve­zett, többágú szervezetek voltak. Pira­misszerűen épültek fel, és az egyes rész­feladatokat végrehajtók csak a velük köz­vetlen kapcsolatban álló személyeket is­merték. Ezért sem a telephelyek tulajdo­nosai, sem a „savazó” munkások, sem a gépkocsivezetők, sem a tartálykamionok tulajdonosai nem tudtak igazán érdemi információkat az olajügyletek irányítói­ról és az üzlet mechanizmusáról. Az olaj­­vállalkozókat olyan „magánnyomdák” szolgálták ki, ahol fiktív számlákat, pe­cséteket, szállítóleveleket, társasági szer­ződéseket, bankátutalásokat, hamis sze­mélyi igazolványokat, hatósági engedé­lyeket, menetleveleket, feladóvevényeket gyártottak. Igény szerint.­­ Azért volt fontos ezeket az ügyeket egy kézben egyesíteni, mert különben az összefüggéseket soha nem láttuk volna át - mondja az alezredes asszony. - Pedig erős nyomás nehezedett ránk az ügyvé­dek részéről - szinte minden gyanúsított­nak több ügyvédje is volt, Pestről is meg Szolnokról is. Fenyegetést is kaptunk, de a bíróság és az ügyészség partnernek bi­zonyult, ezért időben előzetesbe tudtuk helyezni a gyanúsítottakat. Nem nyeltük le tehát az ilyen ügyeket. Ami más hely­színeken, más megyékben történt, arról nem tudok nyilatkozni. Federer Ágnes Zagyvarékas, 1996. november: mégsem voltak gazdátlanok a tartályok FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS N­yári áreső, áruihar, árolvadás, árzivatar, árcsökkenés, árparádé... Ahogy tetszik: IVÓK­­ A Pannon GSM előfizetés­e­i Nokia 3210 bruttó t is wmj 17 900 Ft gb m fF tm íjN*' m A részletekről és a további készülékajánlatokról érdeklődjön bemu­tatótermeinkben, területi képviseleteinken vagy hivatalos viszont­eladóinknál országszerte, vagy hívja a 06 20 922 0120-as telefonszá­mot, és üzletkötőnk Budapesten kérésére felkeresi Önt! Ajánlatunk a készlet erejéig tart, és kétéves előfizetői szerződés aláírása esetén érvényes. A megvásárolható készülék csak Pannon GSM SIM-kár­­tyával használható. Az ár az áfát tartalmazza. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 20 920 0200. www.pannongsm.hu ******* PANNON GSM Az élvonal.

Next