Népszabadság, 2000. augusztus (58. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-09 / 185. szám
Nurmi, a király A világ első sportoperája Helsinkiben A sydneyi olimpiai játékok előtt egy hónappal a finn főváros, Helsinki is olimpiára készül. Egy soha meg nem rendezett olimpia soha le nem futott maratoni versenyére, s egy soha meg nem valósult álom valóra váltására. Paavo Nurmi tizedik olimpiai győzelmére. A helyszín maga valóságos: a városnak az 1940-re tervezett - ám a háború miatt végül elmaradt — olimpiára épített stadionja. Minden más azonban képzelet és művészet, irodalom és zene. A finnek által máig nemzeti hősként tisztelt Nurmi alakját és történelmi háttérként a negyvenes évek Finnországát ugyanis a világ első sportoperája — címe: A nagy Paavo. A nagy futás. A nagy álom — eleveníti fel. A hármas című és hármas osztású darab librettójának írója Paavo Haavikko akadémikus, rendezője a hazánkban is ismert Kalle Holmberg, zeneszerzője pedig egy fiatal, elsőoperás komponista, Tuomas Kantelinen. Hármójuk művészi gondolkodása eleve feltételezi, hogy a sporttémájú műben a nagy futó alakja, maga a futás és a verseny is eszköz csupán a finn identitás kereséséhez. Ez a mű többről szól, mint a sport, mert benne van az az esztétika, amit a zene adhat, s ami a mai profizmusból már teljességgel hiányzik — mondja Kalle Holmberg rendező. — Ám ez az opera több mint művészet, hiszen hozzáadódik mindaz, amit a sport jelentett valamikor. A Nurmi-opera arról szól, ami a kettő között van: az életről. A Nurmi-operával megszületett a finn István, a király - vélekedik Tuija Lindqvist, a Kansas Uutiset hazánkat jól ismerő újságírója. Ám, hogy mi születik valójában augusztus 11-én és 12- én a helsinki olimpiai stadionban, azt senki sem tudja. A Népszabadság tudósítójának kérdésére Kalle Holmberg rendező elmondta: bár művészileg és technikailag felkészültek - az operán nem kevesebb mint két esztendőt dolgoztak - a kétestés bemutató olyan egyszeri és megismételhetetlen esemény, amelynek kimenetele nem egyszerűen az alkotóktól függ. Hiszen maga a helyszín is kivételes: a stadion egésze - beleértve még a nézőket is - szolgál díszletül. A mai, modern stadionba kellett Kati Lukka díszlettervezőnek beleálmodnia a negyvenes évek Finnországának, csatamezőinek, rozsföldjeinek, atlétikai pályáinak hangulatát úgy, hogy például a reklámtáblákat nem lehetett elmozdítani a helyükről. Kivételesek a technikai eszközök is: automobilok, tankok, helikopterek emlékeztetnek a háborús évek Finnországára. A szabadtéri előadás ki van téve az idén kivált szeszélyes és esős finn nyárnak. Egyedül a fedett lelátó nézőit és a 66 tagú jyväskylai zenekart védi tető, utóbbiak akkor is játszanak, ha jégeső esik. Az énekesek — a Nurmit alakító bariton, Gabriel Suovanen, a feleség szerepét éneklő szoprán, Johanna Rusanen, s az Urho Kekkonent játszó tenor, Seppo Ruohonen, a kórus és a majd ezer szereplő azonban az időjárás kezében van. S nagy kérdés, hogyan működik majd a létfontosságú technika. A színpadként használt stadion méretei és távolságai miatt ugyanis az énekesek és a zenekar fülhallgatón át hallják majd egymást, a rendezőt és a karmestert pedig saját televíziós csatorna köti össze. Az Európa kulturális fővárosa szerepét - nyolc másik várossal együtt - betöltő Helsinki számtalan ünnepi eseménye között tervezői és megvalósítói kiemelkedő szerepet szántak a Nurmioperának. A két estére nem kevesebb mint 60 ezer nézőt várnak, s kasszasikert az előadás filmjétől, amit majd újabb tízezrek előtt mutatnak be Sydneyben az olimpia idején. Egyelőre azonban a 11-i bemutatóra csupán 15 ezer jegy kelt el. Ám a szervezők - elsősorban maga Helsinki városa és a Városi Színház vezetése biztos abban, hogy végül is telt ház előtt lobbanhat fel az 1940-es olimpia lángja, s hangozhat föl az ária: miért kínzód magad, miért futsz, Paavo Nurmi? Helsinki, 2000. augusztus Major Árvácska Seppo Ruohonen Johanna Rusanen Gabriel Suovanen POKORNY SZILÁRD The End Vicces, szürke képsorok: Az alma mater összedől Éhhalál, madártorok Dugás a pusztulás előtt Az égszínkékbe só vegyül A föld színzöldbe rozsda, sár A pusztulás előrepül ínség, torokmadár Jó accakát, tévémacim Mondod, azzal szétszakadsz Kinn tűz esik és kén esik S szivárványszínű holt a nap ----------------- ---------------Pokorny Szilárd (1975), kötete még nincs. NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2000. AUGUSZTUS 9., SZERDA 9 Lerobbant kollégiumok Augusztus közepéig döntenek a kollégiumi önkormányzatok arról, kik nyerhetnek a jelentkezők közül kollégiumi elhelyezést. A felvételről szóló értesítéssel együtt kapják meg a leendő hallgatók a kollégiumi elhelyezéshez szükséges adatlapot. Elsősorban a szociális helyzet és a felvételi pontszám alapján döntenek augusztus közepéig az elhelyezésről a diákokból álló kollégiumi önkormányzatok - mondta Szentpéteri Szilárd, a Kollégiumok Országos Szövetségének elnöke. A bejutásért nagy a harc, hiszen a kollégiumi térítési díj havi 3500 forintnál sehol nem lehet több, a kimaradók viszont egy albérletért 15—25 ezer forintot fizetnek. Igaz, ők - ha a bevallások alapján rászorulnak - kaphatnak az évenként 33 ezer forintos kollégiumi normatíva összegével azonos mértékű lakhatási támogatásból általában havi hat-tízezer forintot. Aki nem jut be, várólistára kerül. Sokan közülük már szeptember elején kapnak helyet, mivel nagy számban költöznek ki elsősök a kollégiumokból. Az évtizedes elhanyagoltság miatt ugyanis az összesen 46 500 hellyel rendelkező 150 kollégium többsége lepusztult, siralmas állapotban van. Tavasszal egyébként egy ombudsmani vizsgálat is rámutatott erre. Kevés a bútor, Szentpéteri szerint három tanulóra jut egy asztal. Ennek ellenére még legalább 20-25 ezer helyre volna szükség, amit igazol az is, hogy a kollégiumok többsége a jogosultak 30-40 százalékát tudja csak befogadni. Két éven belül 2300 új férőhely lesz - jelentette ki Béres István, az Oktatási Minisztérium kormánybiztosa. Sopronban és Mosonmagyaróváron épületeket vásároltak, ezek átalakításával hoznak létre egy 200, illetve 70 fős kollégiumot. Kecskeméten 236 tanulót befogadó épület készül el, mindhárom beruházás (összes értékük 380 millió forint) még az idén befejeződik. Szintén Sopronban 400 millió forintért további 300 férőhelyet alakítanak ki. Az ELTE a fővárosban 400-500 tanuló elhelyezésére alkalmas épületet tervez, vállalkozói tőke bevonásával. Ezenkívül világbanki kölcsönszerződés keretében négy városban összesen ezer férőhely létesül. A meglévő épületek felújítására, karbantartására pedig a tárca az idén 300 millió forintot tud fordítani. Rudas Péter Hungárián blues Magyar szerző tollából blueskönyv - igazi fehér hollónak számít. Az elmúlt harminc évben eddig erre mindössze kétszer volt példa, mindkettőt íróként és/vagy szerkesztőként Fekete Kálmán jegyzi, hogy milyen színvonalon, arról majd később. A napokban - kisebbfajta csodaként viszont két újabb magyar nyelvű blueskiadvány is napvilágot látott, és ez még akkor is örvendetes tény, ha Nemes Nagy Péter műve pontosan 17 évig várt a megjelenésre, Martsa Balázs kötete pedig legalább másfél éve nyomdakész. Hungárián blues - ez a két évtizeddel ezelőtti Bródy-dal jut eszembe a magyar blueséletre gondolva. Kis ország, kis piac, ráadásul rétegzene, s bár néhány megszállott zenésznek, szervezőnek, kereskedőnek köszönhetően a műfaj szerencsére elérhető, élőben és konzervben egyaránt, sok más zenei irányzattal együtt a lemezkereskedelem, a koncertélet és a média igazi mostohagyereke. Az ember persze mindig jobbra számít, azt várná, hogy az amúgy is kisszámú erő egy-egy fontosabb cél érdekében egyesül. Hogy legyen végre ennek a rétegérdekeltségű műfajnak saját szervezete, saját boltja, saját rádióműsora, és nem utolsósorban saját kézikönyve. Ehelyett egyéni próbálkozások, magamutogatások, szakmai féltékenységek sora jellemzi az eltelt éveket, évtizedeket. Hamisítatlan Hungárián blues. Két új könyv megjelenését emlegettem, maradjunk hát ezen a területen, a könyvkiadás, ahogy mondani szokás, leképezi a hazai blueséletet. Az első fecske Fekete Kálmán Első magyar blueskönyv című műve, a pécsi bluesmuzsikus öt évvel ezelőtt tisztességgel összegründolta a pénzt erre a kiadványra: illusztris kötet, több mint ötszáz oldal, tiszteletre méltó kísérlet a műfaj hazai történetének, előadóinak áttekintésére. De. „Kezdem azzal, hogy e könyvet talán nem nekem kellett volna megírnom. Hogy mégis én tettem, annak rém egyszerű oka van, 1995 őszén hirtelen nagyon ráértem. Továbbá egy ilyen könyvhöz nem szükségeltetik szépirodalmi kvalitás, elég mindössze elbeszélgetni az érintett előadókkal.” - írja Fekete az előszóban, és ebben a három mondatban minden benne van, amit tudni kell e könyv színvonaláról. Szakmailag egyenetlen, stilárisan rémisztő, a vég nélküli és gyakorta felszínes locsogásokból nehezen bogarászhatók ki a fontosabb információk. Annak idején is inkább nagyokat hallgattam róla, bántani nem akartam, hisz mégiscsak az első magyar blueskönyv, hátha jobbak követik majd. Tavaly jött is a folytatás, ismét csak Fekete tollából (Blues 2). Újabb illusztris kötet, újra ötszáz oldal, újabb aggályok, újabb mély hallgatás. Aztán, ahogy híre ment, Fekete Kálmán idén nyáron Amerikába tart, hogy a blues szülőhazájában a gyökerekig ásson, ijedtükben többen is léptek. Nemes Nagy Péter tizenhét éve kéziratban porosodó művét a Rotoprint 2000 Kft. azonnal megszponzorálta, az igényes és jelentős részben blueslemezeket kínáló lemezbolt, a Stereo Shop vezetője, Böszörményi Gergely pedig elérkezettnek látta az időt, hogy Martsa Balázs szintén régóta nyomdakész művét piacra dobja. Nemes Nagy Péterről, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, nála jobban talán senki sem ismeri Magyarországon ezt a műfajt. Túl az ötvenen, kellő tapasztalattal és rálátással bír, amolyan két lábon járó lexikon. Az 1992 óta létező Magyar Bluestársaság alapítója, a kezdetek óta elnöke. A nyolcvanas években a Magyar Rádió egyetlen bluesműsorának mentora és szerkesztője, jelenleg a Fix Rádió munkatársa, és a Rockinform című rockmagazinban évek óta állandó bluesrovata van. Szinte nincs olyan magyar blueszenész, aki ne került volna vele kapcsolatba, ne kérte volna ki a véleményét. Nincs hazai blueskoncert vagy -fesztivál, ahol ott ne lenne, ne jegyzetelje, ne fényképezne. Emellett az ország egyik legátfogóbb blueslemezgyűjteményének tulajdonosa. És ha hozzáteszem, hogy közben évtizedek óta egyszerű hivatalnokként keresi meg a kenyérre valót, abszolút le a kalappal előtte. Mindössze két hiányossága van: időnként elvéti önmaga szerepét, tollforgatóként pedig... hát nem egy tigris. 1983-ban, amikor Nemes Nagy mostani, mindössze 120 oldalas kötete fogant, még szó sem volt a John Lee Hooker Healer című lemezével beindult nemzetközi bluesreneszánszról, a hazai bluesboomról. Akkoriban úgy tűnt, ez a műfaj már minden lényegeset felmutatott. Kötetében a bluest körülvevő tévhiteket, helytelen nézeteket, előítéleteket igyekezett eloszlatni, a blues történelmi gyökereit és huszadik századi főbb történéseit megismertetni. Külön fejezetet szentel hat fekete (Willie Dixon, John Lee Hooker, Robert Johnson, B. B. King, Leadbelly, Bessie Smith) és három fehér muzsikusnak (Janis Joplin, Alexis Korner, John Mayall). Ami viszont kötete messze legértékesebb része, az a csaknem két és fél száz blueszenészt vagy -együttest adatszerűen, néhány sorban bemutató Ki kicsoda, illetve a végén található kislexikon és függelék. A könyv anyaga tizenhét éves, és az ember nem érti, a szerző azóta miért csak a benne levők frissítésére szorítkozott. Miért nem lehetett növelni a horizontot, miért nem lehetett magyar anyaggal bővíteni, miért nem lehetett a műfaj újabb nemzetközi és hazai sztárjait is bemutatni? „Azt szerettem volna, ha ez a kézirat önállóan jelenik meg. Ha van rá igény, készséggel megírom a többit” - válaszolja minderre, és hozzá sokat sejtetve mosolyog. A másik kötet, Martsa Balázs műve ennél lényegesen egyszerűbb eset. Adva van egy harmincon túli győri fiatalember, akit a benne felgyülemlett rengeteg adat, információ közkinccsé tételének vágya inspirált. Összeírt egy több mint 500 oldalas könyvet, mint a címe (White Boy Blues) is mutatja, kizárólag e fekete műfaj fehér előadóira koncentrálva. Marisa nem szakíró, nem zenész, egyszerű lemezgyűjtő és zeneszerető, aki sokakkal együtt úgy tartja, a népszerűség szintje önmagában nem fokmérője semmilyen emberi teljesítménynek. Jó a felépítése, a tagolása, az íve kötetének. Rengeteg olyan adatot (lemezeket, illetve felvételeket) tartalmaz, amelyek még a műfajban benne élők számára is újszerűek és hasznosak lehetnek, és azt sem nehéz megjósolni, hogy többek között ezek miatt a White Boy Blues a rajongók számára hamarosan alapmű lehet. De. Akárcsak Nemes Nagy, Martsa sem tudja igazából eldönteni, hogy szűk körnek szánt kézikönyvet ír, vagy egy számukra elementáris élményt szeretne átadni az olvasónak. Mindketten alapvetően száraz, lexikális adatokkal traktálják a nagyérdeműt, a sztorikat lineárisan felépítve, a muzsikuspályákat lépésről lépésre követve. A kötetekben leírtak zöme inkább a fanatikusok számára okozhat izgalmat, az itt összehordott adathalmaz a többség számára nem válik élménnyé, nem válik átélhetővé. Ha egy kevésbé beavatott véletlenül beléjük lapoz, és korábban a blues nemigen érintette meg, ezektől a könyvektől félő, nem is fogja. Még akkor sem, ha tudjuk, Magyarországon mindkét kötet abszolút hiánypótló. Jávorszky Béla Szilárd Sok más zenei irányzattal együtt a lemezkereskedelem, a koncertélet és a média igazi mostohagyereke. Eric Glapton és B. B. King EST Sl fSnSHSa " cümlb ésIBnés-2 ar JtaiiJJ Chmlíö . Wr' J|§ llfcy] átíYáijíJJB ilúJlijj 2s)?tu) GYMWmmAK ALAPÍTVÁNY KIEMELKEDŐEN XO/.MASSSmS ’w**mm* Pim a tkxdf attu J»no» --ApÁítí* I *-------„ o""" £ i ,; ______ cmm db, K«rfJWw-Pa«Mwy 3i** ittt#*** -a' kik' A ,/ V f- Nrtw r, Tuto a* tUngokt tayMgt ktoftv* n*o**›tv«to Oi Sdumpttatvfe evuwttttMVniNitet' % H msms • - —18 *1/ l k -C ‡■ ■Jít’tC'-: / 4 Office Ari & Design &&>'• - - \ mwpnIowuhh. ... : 544 " * tfjEGON GE3 »t>SS£RVEtS« ---------------