Népszabadság, 2000. augusztus (58. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-01 / 178. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2000. AUGUSZTUS 1., KEDD 3 Státustörvényből kedvezmény? A határon túli magyarok elégedetlenek a felkínált jogokkal Folytatás az 1. oldalról Az Orbán-kabinet megala­kulása után egyre inkább ki­tűnt: a kettős állampolgárság kérdése számos jogi és gazda­sági nehézséget vet fel. Ezért helyét a határon túli magyarok anyaországi különleges jogál­lásáról szóló jogszabály terve foglalta el. Az új koncepció azonban hónapról hónapra kevesebb kedvezményt helyezett kilá­tásba. A nemrég véglegesített javaslatról kiderült: sem a schengeni térséghez történő csatlakozás utáni szabad uta­zást, sem a határon túliak kö­rében remélt korlátlan ma­gyarországi munkavállalást és egészségügyi ellátást nem sza­vatolja. A koncepció zömében meglévő jogosítványok kibő­vítése és deklarálása. A budapesti tervek ismere­tében Markó Béla RMDSZ- elnök kijelentette: a tervezett­nél jobb státustörvényre lenne szükség, a mostani koncepció az erdélyi magyarság elvárá­sainak nem felel meg. A Kolozs megyei RMDSZ- szervezet nemrég felszólította Markót: tájékoztassa Orbánt, hogy az erdélyi magyarság a Magyarok Világszövetsége zárónyilat­kozatában szereplő külhoni magyar ál­lampolgárságot tartaná elfogadható meg­oldásnak. Az erdélyi magyar sajtóban megjelent nyilatkozatok azt bizonyítják, hogy a Fi­­deszhez legközelebb álló Reform Tömö­rülés nevű RMDSZ-platform éppoly ke­véssé elégedett a státustörvény jelenlegi koncepciójával, mint a mérsékeltnek mondott Markó-Takács-szárny. A román közvélemény pedig a Magyarország által mérlegelt különleges státust annak elle­nére sem nézi jó szemmel, hogy Romá­nia 2000-től alanyi jogon biztosít román állampolgárságot a Moldovai Köztársa­ság román nemzetiségű lakosainak. Mircea Ciumara román kormányfőhe­lyettes szerint Magyarország is adhat ál­lampolgárságot vagy különleges státust a Romániában élő magyarok­nak. Magánvéleménye szerint azonban ez helytelen lenne, mert az erdélyiek megkülön­böztetéséhez vezetne. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke lapunknak kijelentette: nincs kikristályo­sodva, milyen legyen a majda­ni státustörvény. A püspök to­vábbi konzultációkat, az erdé­lyi egyházvezetőkkel történő egyeztetést és a határon túli magyarok megkérdezését in­dítványozta. Biztosítani kelle­ne a Kárpát-medencei magyar gyerekek számára a jogot az anyanyelvű tanuláshoz. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke egy tegnapi interjújában megerősítette la­punk értesülését: a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) vezetői és a határon túli magyar szervezetek kép­viselői a közelmúltban Buda­pesten elvben megegyeztek, hogy kik legyenek a jogsza­bály kedvezményezettjei. Az egyeztetés résztvevői egyetér­tettek: magyarnak azt a hatá­ron túli személyt kell tekinte­ni, aki annak vallja magát. Magyarságukat az érdekeltek anyanyelvtudással bizonyít­hatják, de a határon túli magyar szerve­zetek vagy egyházak is igazolhatják. So­kan máris attól tartanak, hogy a létreho­zandó „magyarságigazoló hivatalok” a korrupció, illetve személyes leszámolá­sok színterévé válnak. Szabó Tibor, a HTMH elnöke lapunknak elmondta: ok­tóberben összeül a Magyar Állandó Érte­kezlet (MÁÉRT), és csak akkor születhet döntés arról, ki tekinthető magyarnak. Schuster visszavette elnöki jogkörét POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL. Az innsbrucki egyetemi kórházban lába­dozó Rudolf Schuster tegnap aláírta négy szlovákiai egyetem rektorainak a kineve­zését, s ezzel visszavette elnöki jogkö­reit. A hírt maga a szlovák államfő jelen­tette be, aki súlyos betegségét követően először tartott nemzetközi sajtótájékoz­tatót. Ezen köszönetet mondott Szlová­kia állampolgárainak és mindazoknak, akik mielőbbi felépülést kívántak neki. Háláját fejezte ki az életét megmentő osztrák kezelőorvosainak, s külön köszö­netet mondott az újságíróknak, akik sza­vai szerint az akadozó pozsonyi tájékoz­tatás ellenére részletes és korrekt infor­mációkat közöltek. - Kassa után Inns­bruck lett a második szülővárosom, ahol egy hónapja újraszülettem - mondta Schuster, akit valószínűleg ma a tiroli városhoz közeli rehabilitációs központba szállítanak, ahol két hetet tölt. Marián Kardos, a legnagyobb ellenzé­ki politikai tömörülés, a Demokratikus Szlovákiért Néppárt (HZDS) szóvivője lapunk érdeklődésére elmondta: miután Rudolf Schuster visszavette elnöki jog­köreit, nincs politikai akadálya annak, hogy az elnöki irodában rövidesen átad­ják azt a csaknem 680 ezer aláírást tartal­mazó petíciót, amely népszavazást köve­tel az előre hozott választások ügyében. A referendum kiírása az államfő jogköre. Vladimír Meciar, a HZDS és Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt elnö­ke egyaránt úgy vélték, hogy ősszel nép­szavazást, tavasszal pedig előrehozott választásokat tartanak Szlovákiában. Szilvássy József A horvátok körében népszerű az EU ZÁGRÁBI TUDÓSÍTÓNKTÓL A horvát polgárok 78 százaléka támogat­ja országának az Európai Unióhoz való csatlakozását, 8 százaléka ellene van, 14 százalékának pedig nincs álláspontja. Ezt Ivan Jakovcic, európai integrációügyi miniszter közölte tegnap egy közvéle­mény-kutatás alapján. A megkérdezettek 42 százaléka hiányolja, hogy a médiában nincs elegendő tájékoztatás az integráció előnyeiről. A miniszter kilátásba helyez­te, hogy a jövőben hathavonta szerveznek az unióval kapcsolatos programokat, s egyben bejelentette, hogy a kormány az EU-tól megkapta Horvátország felvétel­ének feltételeit, s ennek alapján a közeljö­vőben megindulnak a tárgyalások. D. Z. Várnak a strasbourgi romák PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Egyelőre várakozó állapotban van a Strasbourgban tartózkodó zámolyi ro­mák ügye. Valószínűleg több hetet vesz igénybe, amíg a francia hatóságok dön­tést hoznak a 46 roma, köztük 24 gyer­mek politikai menekültkérelme ügyében - nyilatkozta lapunknak Michel Weckel, a CIMAD, a menekülteket segítő civil szervezet elzászi képviselője. Weckel elmondta, hogy hétfőn végül nem került sor arra - a Népszava által be­harangozott - megbeszélésre, amelyen Krasznai József, a zámolyiak szószólója találkozott volna Marie-Odele Wiedek­­kehrrel, az Európa Tanács (ET) jogi együttműködési osztályának vezetőjével. Wiedekkehr asszony érdeklődésünkre le­szögezte: a találkozóra magánemberként, a CIMAD tagjaként, nem az ET tisztség­viselőjeként ment volna el. Krasznai a múlt pénteken találkozott az Európa Ta­nács munkatársaival, akik ígéretet tettek arra, hogy a magyar kormány elítélését és a romákkal szembeni diszkrimináció fel­számolását kérő beadványát továbbítják az ET parlamenti szerveihez és főtitkárá­hoz. A CIMAD strasbourgi képviselője úgy tudja, hogy a zámolyiak elhelyezése augusztus közepéig biztosított az elzászi város ifjúsági szállodájában. A Médecins du Monde (A világ orvosai) és a Caritas segélyszervezetek gondos­kodnak róluk. Hozzátette: a romákról nehezen tud információt szerezni, mert egyelőre nincs tolmácsa, aki fordítani tudna. Krasznait tegnap többször pró­báltuk telefonon elérni, sikertelenül. Weckel úgy tudja, hogy a Fejér Megyei Független Cigányszövetség elnöke - aki nem kért Franciaországban menedékjo­got - a hét elején Strasbourgból Ma­gyarországra utazik. Krasznai egy hete a zámolyiak nevé­ben keresetet nyújtott be a magyar állam ellen a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságnál. Krasznaiék az általuk el­szenvedett jogsérelmekért 130 millió fo­rintot követelnek. Információink szerint a kereset legkorábban 2001 második fe­lében kerülhet napirendre, a testületnek először még a korábbi években felhal­mozódott ügyeket kell megvizsgálnia. Emberi jogi szakértők ugyanakkor emlékeztetnek rá, hogy az Európai Em­beri Jogi Bíróságnál csak azok képesek sikerrel képviselni diszkriminációt sé­relmező panaszukat, akiket a hátrányos megkülönböztetés az egyezményben foglalt konkrét jogok valamelyikének élvezetében gátolta. Vagyis a zámolyiak­­nak például azt kellene bizonyítaniuk, hogy javaik tiszteletben tartásához fűző­dő egyezményes jogaikat sértették meg, amit kiegészíthetnek azzal, hogy az eljá­rás során roma származásuk miatt érte őket hátrányos megkülönböztetés. Dési András Göncz búcsúja a nagykövetektől Göncz Árpád távozó államfő tegnap elbúcsúzott a Budapesten akkreditált kül­földi nagykövetektől. Képünkön az indonéz nagykövet asszony köszön el FOTÓ: SOPRONYI GYULA Kívül a mitológián Azt hallom a tévében vagy a rádióban Kóródi Máriától, eszdéesz egyéb­iránt, hogy az előző kormány idején zárták be a törvénytelen olajüzletek előtt a kiskapukat. Egyszerű kép ez a kiskapu, sosem gondoltam volna, hogy el lehet rajta gondolkodni. Most mégis azt hiszem, hogy az illegális olajbiznisz felfogható olyan területként, amelynek kerítése csak csupa kiskapuból áll. Kóródi Mária bezárt belőle kettőt, ha meghirdetjük, nyil­ván lesz jelentkező garmadával, aki szintén zárogatott, de nem menne például a jelenleg dívó orsóolajozás, ha nem volna nyitva még valame­lyik. Kiderül, hogy a kiskapun is van kiskapu a kutyának, kiderül, hogy a kapurácson is át lehet suhanniuk szilfidebb maffiózóknak, míg a röplab­­dás térdű olaj szakemberek a kapu fölött is át tudnak lendülni. Nógrádi Zsolt vasárnap este két újságot fűzött hozzá az eddigiekhez: újabb neveket szemezgetett azok listájáról, akik szerinte aktív résztvevői voltak a kiskapu-transzfernek (ráadásul a belügyminisztert már gyilkos­ság körüli helyzetben találta), másrészt zseblámpája fényét titkosszolgá­lati emberekre irányította, akik állítólag vele vannak. Új elemnek tekint­hetjük Nógrádi hevenyészett politikai elemzését is, amely azonban legfel­jebb csak arról cseppent el néhány közvetett információt, hogy ő és ta­nácsadói valamilyen oknál fogva a politikai és titkosszolgálati szempon­tot is fontosnak tartják, s arról, hogy mely pártokat szeretnék távol tartani az olajügyektől persze, ha tudják. Sejtésem szerint viszonylag rövid idő alatt eldől, vajon Nógrádi személyében egy posztmodern Münchhausen báróval vagy egy posztmodern Aladdinnal állunk-e szemben. Egy fan­taszta-e ő, akinek történeteit azért minden következmény nélkül mesél­­gethetjük még sokáig, vagy valóban előjön-e a szellem? Utóbbi esetben kérdés, hogy a dzsinn Nógrádi utasításait szeretné-e követni pusztán azért, mert ő dörzsölgette a lámpát. Kénytelen vagyok egy szubjektív megjegyzést beszúrni: amikor nyil­vánosságra került az olajbizottság előtti vallomás, én azt nagyjából elhit­tem. Mint egy valós tényekből kiinduló regény, biztos volt benne ferdítés, a korhely emlékezet által életre pofozott fordulat, indulatos nagyítás, de a sorjázó történetek amúgy valóságközelinek tűntek. Ebben valószínűleg benne van az az évtizede tartó tréning is, melynek eredményeképpen ne­héz olyat mondani ma az embernek a magyar politikai-gazdasági világ­ról, amit ne tartana legalább elképzelhetőnek. A nyilvánosságra hozott szöveg azonban logikailag és dramaturgiailag is rendben volt. A televízi­óban elmondottakról ugyanez már csak részben igaz. Amíg ott is csak a saját mitológiáját mondta Nógrádi, nem volt semmi fennakadás. Amikor azonban ebből kilépett, azonnal szánalmassá és büdössé vált az egész. Nógrádi a jelek szerint nem egyszerű tanú. Nem is pentito, aki extra ci­garettaadagért vagy ruganyosabb ágybetétért előadja, amit tud. Nógrádit - elmondása szerint - titkosszolgálati emberek vették rá a vallomástétel­re, s bár ezt a világot csak Frederic Forsyth regényeiből ismerem, gyaní­tom, hogy nem a tízparancsolatra apelláltak. Akár megfogták azonban őt­­ valamivel, akár ígértek neki valami szépet, a kiprovokálatlan politikai elemzésnek, a korrupció pártok közötti önkéntes szétosztásának sandasá­gi együtthatója igen magasra sikeredett. Az a vájdlingnyi izzdság ráadá­sul, amellyel például Pető Ivánt igyekezett a saját emberükként feltüntet­ni, legalábbis a tanácsadók fantáziálatlanságát demonstrálja. Az ügy mindenesetre új fordulatot kapott. Pontosabban: most tudhat­tuk meg, hogy teljes egészében mi az ügy. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az országot,, a gazdaságot évtizede szemérmetlenül sarcoló olajbá­rók és közalkalmazotti-köztisztviselői-politikus segédcsapataik üzelmeit kellene végre-valahára feltárni, hanem egyben mindjárt ki kellene alakí­tani azt a szituációt is, amelyben nem lehet kérdéses, kinek kell a hatalmat birtokolnia legalább a belátható időkben. Fogalmam sincs, kik azok sze­mély szerint, akik a nyilvánosság előtt rángatódzó marionettfigurákat mozgatják. Az azonban biztos, hogy olyan eszközöket engednek meg maguknak, amelyek nagyban hasonlatossá teszik őket azokhoz, akik el­len látszólag küzdenek. A közember meg legfeljebb abban bizakodhat, hogy az események gyorsan eszkalálódnak, s olyan fázisba jutnak, mely­ben sem a zug­politikacsinálók, sem önmagukban a rendőrök, sem önma­gukban az ügyészek, sem önmagában a kormány nem tudja elrendezni a dolgokat. Amikor mindenki csak a magáét tudja hozzátenni. Jobb lenne persze, ha nyugalmasabb megoldásban reménykedhetnénk, de - ahogy mondani szokták - a blöki már kinn van a gangon. Krajczár Gyula Határtalan pénzügyek A férfiú, akit 1997 januárjában a nemzeti vagyon megmentőjeként, egy évek óta húzódó privatizációs ügylet „osztrák megoldásának” hőseként dicsért Ausztria, ismét címlapra került. Pedig Gerhard Randa, a Bank Austria vezére akkori hőstettének szöges ellentétével vívta most ki a „zse­niális stratéga” minősítést. Három és fél évvel ezelőtt a magánításra váró második legnagyobb osztrák pénzintézet, a Creditanstalt bekebelezése egyet jelentett a rettegett külföldi partner elhárításával. A bankfúzió leg­feljebb az akkori kisebbik kormányzó pártnak, a Néppártnak fájt, mivel a szigorúan pártszínek szerint megosztott gazdaságban elvesztette legfon­tosabb erődítményét, ráadásul a szociáldemokraták pénzintézetét gazda­gítva. De a CA „otthon tartásának” érdemét még az ÖVP is elismerte. Ami miatt ugyanez a Gerhard Randa ma ismét oly boldogan moso­yog, az három és fél éve még főbenjáró bűnnek számított volna. A hét i­de jén végleg megszületett a megállapodás az osztrák első Bank Austria és a ná­la négyszer nagyobb bajor HypoVereinsbank fúziójáról. A második leg­nagyobb németországi pénzintézet az új osztrák partner révén most piacelső lesz Ausztriában, és senkinek sincs egy rossz szava se. Nem hull könny az elherdált nemzeti vagyonért, nincs szó a függetlenség aprópénz­re váltásáról, annál többet lehet hallani viszont arról, hogy a fúzió révén a részvényesek igazi nagy konszern résztulajdonához jutottak. De nem ez az elsőrendű oka a megbocsátó hangulatnak. Sőt talán még csak az sem, hogy a Bank Austria az új konszernen belül megőrzi önálló­ságát, és teljes jogkört kap a kelet-közép-európai regionális üzletág felett - amiben eddig is erősebb volt. Inkább a világ változását tükrözi ez a mostani derű, azt a felismerést, hogy az odahaza oly nagyra tartott Bank Austria Európában képtelen volt feljebb küzdeni magát a harmincadik helynél, és ki tudja, hogyan vészelte volna át a további globalizációt és az ugyancsak pusztító internetes versenyt. Az előbbiben most hirtelen saját maga szolgáltatja a jó példát, az utóbbiban pedig egyből, minden beruhá­zás nélkül nagyszerű pozícióba került: a bajorok a Direkt Anlage Bank ré­vén fejlett internetes banki szolgáltatást nyújtanak. Mindent összevéve, a csak odahaza nagy osztrák bank most egyszeriben a harmadik lett Euró­pában, ötödik a világban, ha nem egyedül és saját nevét feladva is. Szerencsés véletlen, hogy ebben az esetben a „gazda”, a legutóbbi vá­lasztások óta morálisan és anyagilag is padlóra került Szociáldemokrata Párt számára is jobb megszabadulni a múltbéli bűnöket, a vagyongyűjtö­­getést példázó tulajdontól. Az SPÖ nyeresége a bécsi helyi választások közeledtével kettős: az ellenfelek eztán nem használhatják ki látványos kampánycélokra az SPÖ tekintélyes bankrészesedését vádpontként, és persze lesz helyük a váratlanul befolyó milliárdoknak is. S hogy mit szól az egykori vörös bástya leomlásához a falakat ledöntő, illetve a bajorok kék-fehér zászlaját kitűző bankvezér? — Éppen most ál­lapította meg az orvos, hogy színvak vagyok - mondja mosolyogva. A politikusok meg csak irigykednek a gazdaságra, nekik még mindig csak szólam a határon átnyúló együttműködés, pedig milyen régen hivatkoz­nak már rá. Szászi Júlia

Next