Népszabadság, 2000. augusztus (58. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-01 / 178. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA ÁLLÁSPONT 2000. AUGUSZTUS 1., KEDD 3 Státustörvényből kedvezmény? A határon túli magyarok elégedetlenek a felkínált jogokkal Folytatás az 1. oldalról Az Orbán-kabinet megalakulása után egyre inkább kitűnt: a kettős állampolgárság kérdése számos jogi és gazdasági nehézséget vet fel. Ezért helyét a határon túli magyarok anyaországi különleges jogállásáról szóló jogszabály terve foglalta el. Az új koncepció azonban hónapról hónapra kevesebb kedvezményt helyezett kilátásba. A nemrég véglegesített javaslatról kiderült: sem a schengeni térséghez történő csatlakozás utáni szabad utazást, sem a határon túliak körében remélt korlátlan magyarországi munkavállalást és egészségügyi ellátást nem szavatolja. A koncepció zömében meglévő jogosítványok kibővítése és deklarálása. A budapesti tervek ismeretében Markó Béla RMDSZ- elnök kijelentette: a tervezettnél jobb státustörvényre lenne szükség, a mostani koncepció az erdélyi magyarság elvárásainak nem felel meg. A Kolozs megyei RMDSZ- szervezet nemrég felszólította Markót: tájékoztassa Orbánt, hogy az erdélyi magyarság a Magyarok Világszövetsége zárónyilatkozatában szereplő külhoni magyar állampolgárságot tartaná elfogadható megoldásnak. Az erdélyi magyar sajtóban megjelent nyilatkozatok azt bizonyítják, hogy a Fideszhez legközelebb álló Reform Tömörülés nevű RMDSZ-platform éppoly kevéssé elégedett a státustörvény jelenlegi koncepciójával, mint a mérsékeltnek mondott Markó-Takács-szárny. A román közvélemény pedig a Magyarország által mérlegelt különleges státust annak ellenére sem nézi jó szemmel, hogy Románia 2000-től alanyi jogon biztosít román állampolgárságot a Moldovai Köztársaság román nemzetiségű lakosainak. Mircea Ciumara román kormányfőhelyettes szerint Magyarország is adhat állampolgárságot vagy különleges státust a Romániában élő magyaroknak. Magánvéleménye szerint azonban ez helytelen lenne, mert az erdélyiek megkülönböztetéséhez vezetne. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke lapunknak kijelentette: nincs kikristályosodva, milyen legyen a majdani státustörvény. A püspök további konzultációkat, az erdélyi egyházvezetőkkel történő egyeztetést és a határon túli magyarok megkérdezését indítványozta. Biztosítani kellene a Kárpát-medencei magyar gyerekek számára a jogot az anyanyelvű tanuláshoz. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke egy tegnapi interjújában megerősítette lapunk értesülését: a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) vezetői és a határon túli magyar szervezetek képviselői a közelmúltban Budapesten elvben megegyeztek, hogy kik legyenek a jogszabály kedvezményezettjei. Az egyeztetés résztvevői egyetértettek: magyarnak azt a határon túli személyt kell tekinteni, aki annak vallja magát. Magyarságukat az érdekeltek anyanyelvtudással bizonyíthatják, de a határon túli magyar szervezetek vagy egyházak is igazolhatják. Sokan máris attól tartanak, hogy a létrehozandó „magyarságigazoló hivatalok” a korrupció, illetve személyes leszámolások színterévé válnak. Szabó Tibor, a HTMH elnöke lapunknak elmondta: októberben összeül a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT), és csak akkor születhet döntés arról, ki tekinthető magyarnak. Schuster visszavette elnöki jogkörét POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL. Az innsbrucki egyetemi kórházban lábadozó Rudolf Schuster tegnap aláírta négy szlovákiai egyetem rektorainak a kinevezését, s ezzel visszavette elnöki jogköreit. A hírt maga a szlovák államfő jelentette be, aki súlyos betegségét követően először tartott nemzetközi sajtótájékoztatót. Ezen köszönetet mondott Szlovákia állampolgárainak és mindazoknak, akik mielőbbi felépülést kívántak neki. Háláját fejezte ki az életét megmentő osztrák kezelőorvosainak, s külön köszönetet mondott az újságíróknak, akik szavai szerint az akadozó pozsonyi tájékoztatás ellenére részletes és korrekt információkat közöltek. - Kassa után Innsbruck lett a második szülővárosom, ahol egy hónapja újraszülettem - mondta Schuster, akit valószínűleg ma a tiroli városhoz közeli rehabilitációs központba szállítanak, ahol két hetet tölt. Marián Kardos, a legnagyobb ellenzéki politikai tömörülés, a Demokratikus Szlovákiért Néppárt (HZDS) szóvivője lapunk érdeklődésére elmondta: miután Rudolf Schuster visszavette elnöki jogköreit, nincs politikai akadálya annak, hogy az elnöki irodában rövidesen átadják azt a csaknem 680 ezer aláírást tartalmazó petíciót, amely népszavazást követel az előre hozott választások ügyében. A referendum kiírása az államfő jogköre. Vladimír Meciar, a HZDS és Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke egyaránt úgy vélték, hogy ősszel népszavazást, tavasszal pedig előrehozott választásokat tartanak Szlovákiában. Szilvássy József A horvátok körében népszerű az EU ZÁGRÁBI TUDÓSÍTÓNKTÓL A horvát polgárok 78 százaléka támogatja országának az Európai Unióhoz való csatlakozását, 8 százaléka ellene van, 14 százalékának pedig nincs álláspontja. Ezt Ivan Jakovcic, európai integrációügyi miniszter közölte tegnap egy közvélemény-kutatás alapján. A megkérdezettek 42 százaléka hiányolja, hogy a médiában nincs elegendő tájékoztatás az integráció előnyeiről. A miniszter kilátásba helyezte, hogy a jövőben hathavonta szerveznek az unióval kapcsolatos programokat, s egyben bejelentette, hogy a kormány az EU-tól megkapta Horvátország felvételének feltételeit, s ennek alapján a közeljövőben megindulnak a tárgyalások. D. Z. Várnak a strasbourgi romák PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Egyelőre várakozó állapotban van a Strasbourgban tartózkodó zámolyi romák ügye. Valószínűleg több hetet vesz igénybe, amíg a francia hatóságok döntést hoznak a 46 roma, köztük 24 gyermek politikai menekültkérelme ügyében - nyilatkozta lapunknak Michel Weckel, a CIMAD, a menekülteket segítő civil szervezet elzászi képviselője. Weckel elmondta, hogy hétfőn végül nem került sor arra - a Népszava által beharangozott - megbeszélésre, amelyen Krasznai József, a zámolyiak szószólója találkozott volna Marie-Odele Wiedekkehrrel, az Európa Tanács (ET) jogi együttműködési osztályának vezetőjével. Wiedekkehr asszony érdeklődésünkre leszögezte: a találkozóra magánemberként, a CIMAD tagjaként, nem az ET tisztségviselőjeként ment volna el. Krasznai a múlt pénteken találkozott az Európa Tanács munkatársaival, akik ígéretet tettek arra, hogy a magyar kormány elítélését és a romákkal szembeni diszkrimináció felszámolását kérő beadványát továbbítják az ET parlamenti szerveihez és főtitkárához. A CIMAD strasbourgi képviselője úgy tudja, hogy a zámolyiak elhelyezése augusztus közepéig biztosított az elzászi város ifjúsági szállodájában. A Médecins du Monde (A világ orvosai) és a Caritas segélyszervezetek gondoskodnak róluk. Hozzátette: a romákról nehezen tud információt szerezni, mert egyelőre nincs tolmácsa, aki fordítani tudna. Krasznait tegnap többször próbáltuk telefonon elérni, sikertelenül. Weckel úgy tudja, hogy a Fejér Megyei Független Cigányszövetség elnöke - aki nem kért Franciaországban menedékjogot - a hét elején Strasbourgból Magyarországra utazik. Krasznai egy hete a zámolyiak nevében keresetet nyújtott be a magyar állam ellen a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságnál. Krasznaiék az általuk elszenvedett jogsérelmekért 130 millió forintot követelnek. Információink szerint a kereset legkorábban 2001 második felében kerülhet napirendre, a testületnek először még a korábbi években felhalmozódott ügyeket kell megvizsgálnia. Emberi jogi szakértők ugyanakkor emlékeztetnek rá, hogy az Európai Emberi Jogi Bíróságnál csak azok képesek sikerrel képviselni diszkriminációt sérelmező panaszukat, akiket a hátrányos megkülönböztetés az egyezményben foglalt konkrét jogok valamelyikének élvezetében gátolta. Vagyis a zámolyiaknak például azt kellene bizonyítaniuk, hogy javaik tiszteletben tartásához fűződő egyezményes jogaikat sértették meg, amit kiegészíthetnek azzal, hogy az eljárás során roma származásuk miatt érte őket hátrányos megkülönböztetés. Dési András Göncz búcsúja a nagykövetektől Göncz Árpád távozó államfő tegnap elbúcsúzott a Budapesten akkreditált külföldi nagykövetektől. Képünkön az indonéz nagykövet asszony köszön el FOTÓ: SOPRONYI GYULA Kívül a mitológián Azt hallom a tévében vagy a rádióban Kóródi Máriától, eszdéesz egyébiránt, hogy az előző kormány idején zárták be a törvénytelen olajüzletek előtt a kiskapukat. Egyszerű kép ez a kiskapu, sosem gondoltam volna, hogy el lehet rajta gondolkodni. Most mégis azt hiszem, hogy az illegális olajbiznisz felfogható olyan területként, amelynek kerítése csak csupa kiskapuból áll. Kóródi Mária bezárt belőle kettőt, ha meghirdetjük, nyilván lesz jelentkező garmadával, aki szintén zárogatott, de nem menne például a jelenleg dívó orsóolajozás, ha nem volna nyitva még valamelyik. Kiderül, hogy a kiskapun is van kiskapu a kutyának, kiderül, hogy a kapurácson is át lehet suhanniuk szilfidebb maffiózóknak, míg a röplabdás térdű olaj szakemberek a kapu fölött is át tudnak lendülni. Nógrádi Zsolt vasárnap este két újságot fűzött hozzá az eddigiekhez: újabb neveket szemezgetett azok listájáról, akik szerinte aktív résztvevői voltak a kiskapu-transzfernek (ráadásul a belügyminisztert már gyilkosság körüli helyzetben találta), másrészt zseblámpája fényét titkosszolgálati emberekre irányította, akik állítólag vele vannak. Új elemnek tekinthetjük Nógrádi hevenyészett politikai elemzését is, amely azonban legfeljebb csak arról cseppent el néhány közvetett információt, hogy ő és tanácsadói valamilyen oknál fogva a politikai és titkosszolgálati szempontot is fontosnak tartják, s arról, hogy mely pártokat szeretnék távol tartani az olajügyektől persze, ha tudják. Sejtésem szerint viszonylag rövid idő alatt eldől, vajon Nógrádi személyében egy posztmodern Münchhausen báróval vagy egy posztmodern Aladdinnal állunk-e szemben. Egy fantaszta-e ő, akinek történeteit azért minden következmény nélkül mesélgethetjük még sokáig, vagy valóban előjön-e a szellem? Utóbbi esetben kérdés, hogy a dzsinn Nógrádi utasításait szeretné-e követni pusztán azért, mert ő dörzsölgette a lámpát. Kénytelen vagyok egy szubjektív megjegyzést beszúrni: amikor nyilvánosságra került az olajbizottság előtti vallomás, én azt nagyjából elhittem. Mint egy valós tényekből kiinduló regény, biztos volt benne ferdítés, a korhely emlékezet által életre pofozott fordulat, indulatos nagyítás, de a sorjázó történetek amúgy valóságközelinek tűntek. Ebben valószínűleg benne van az az évtizede tartó tréning is, melynek eredményeképpen nehéz olyat mondani ma az embernek a magyar politikai-gazdasági világról, amit ne tartana legalább elképzelhetőnek. A nyilvánosságra hozott szöveg azonban logikailag és dramaturgiailag is rendben volt. A televízióban elmondottakról ugyanez már csak részben igaz. Amíg ott is csak a saját mitológiáját mondta Nógrádi, nem volt semmi fennakadás. Amikor azonban ebből kilépett, azonnal szánalmassá és büdössé vált az egész. Nógrádi a jelek szerint nem egyszerű tanú. Nem is pentito, aki extra cigarettaadagért vagy ruganyosabb ágybetétért előadja, amit tud. Nógrádit - elmondása szerint - titkosszolgálati emberek vették rá a vallomástételre, s bár ezt a világot csak Frederic Forsyth regényeiből ismerem, gyanítom, hogy nem a tízparancsolatra apelláltak. Akár megfogták azonban őt valamivel, akár ígértek neki valami szépet, a kiprovokálatlan politikai elemzésnek, a korrupció pártok közötti önkéntes szétosztásának sandasági együtthatója igen magasra sikeredett. Az a vájdlingnyi izzdság ráadásul, amellyel például Pető Ivánt igyekezett a saját emberükként feltüntetni, legalábbis a tanácsadók fantáziálatlanságát demonstrálja. Az ügy mindenesetre új fordulatot kapott. Pontosabban: most tudhattuk meg, hogy teljes egészében mi az ügy. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az országot,, a gazdaságot évtizede szemérmetlenül sarcoló olajbárók és közalkalmazotti-köztisztviselői-politikus segédcsapataik üzelmeit kellene végre-valahára feltárni, hanem egyben mindjárt ki kellene alakítani azt a szituációt is, amelyben nem lehet kérdéses, kinek kell a hatalmat birtokolnia legalább a belátható időkben. Fogalmam sincs, kik azok személy szerint, akik a nyilvánosság előtt rángatódzó marionettfigurákat mozgatják. Az azonban biztos, hogy olyan eszközöket engednek meg maguknak, amelyek nagyban hasonlatossá teszik őket azokhoz, akik ellen látszólag küzdenek. A közember meg legfeljebb abban bizakodhat, hogy az események gyorsan eszkalálódnak, s olyan fázisba jutnak, melyben sem a zugpolitikacsinálók, sem önmagukban a rendőrök, sem önmagukban az ügyészek, sem önmagában a kormány nem tudja elrendezni a dolgokat. Amikor mindenki csak a magáét tudja hozzátenni. Jobb lenne persze, ha nyugalmasabb megoldásban reménykedhetnénk, de - ahogy mondani szokták - a blöki már kinn van a gangon. Krajczár Gyula Határtalan pénzügyek A férfiú, akit 1997 januárjában a nemzeti vagyon megmentőjeként, egy évek óta húzódó privatizációs ügylet „osztrák megoldásának” hőseként dicsért Ausztria, ismét címlapra került. Pedig Gerhard Randa, a Bank Austria vezére akkori hőstettének szöges ellentétével vívta most ki a „zseniális stratéga” minősítést. Három és fél évvel ezelőtt a magánításra váró második legnagyobb osztrák pénzintézet, a Creditanstalt bekebelezése egyet jelentett a rettegett külföldi partner elhárításával. A bankfúzió legfeljebb az akkori kisebbik kormányzó pártnak, a Néppártnak fájt, mivel a szigorúan pártszínek szerint megosztott gazdaságban elvesztette legfontosabb erődítményét, ráadásul a szociáldemokraták pénzintézetét gazdagítva. De a CA „otthon tartásának” érdemét még az ÖVP is elismerte. Ami miatt ugyanez a Gerhard Randa ma ismét oly boldogan mosoyog, az három és fél éve még főbenjáró bűnnek számított volna. A hét ide jén végleg megszületett a megállapodás az osztrák első Bank Austria és a nála négyszer nagyobb bajor HypoVereinsbank fúziójáról. A második legnagyobb németországi pénzintézet az új osztrák partner révén most piacelső lesz Ausztriában, és senkinek sincs egy rossz szava se. Nem hull könny az elherdált nemzeti vagyonért, nincs szó a függetlenség aprópénzre váltásáról, annál többet lehet hallani viszont arról, hogy a fúzió révén a részvényesek igazi nagy konszern résztulajdonához jutottak. De nem ez az elsőrendű oka a megbocsátó hangulatnak. Sőt talán még csak az sem, hogy a Bank Austria az új konszernen belül megőrzi önállóságát, és teljes jogkört kap a kelet-közép-európai regionális üzletág felett - amiben eddig is erősebb volt. Inkább a világ változását tükrözi ez a mostani derű, azt a felismerést, hogy az odahaza oly nagyra tartott Bank Austria Európában képtelen volt feljebb küzdeni magát a harmincadik helynél, és ki tudja, hogyan vészelte volna át a további globalizációt és az ugyancsak pusztító internetes versenyt. Az előbbiben most hirtelen saját maga szolgáltatja a jó példát, az utóbbiban pedig egyből, minden beruházás nélkül nagyszerű pozícióba került: a bajorok a Direkt Anlage Bank révén fejlett internetes banki szolgáltatást nyújtanak. Mindent összevéve, a csak odahaza nagy osztrák bank most egyszeriben a harmadik lett Európában, ötödik a világban, ha nem egyedül és saját nevét feladva is. Szerencsés véletlen, hogy ebben az esetben a „gazda”, a legutóbbi választások óta morálisan és anyagilag is padlóra került Szociáldemokrata Párt számára is jobb megszabadulni a múltbéli bűnöket, a vagyongyűjtögetést példázó tulajdontól. Az SPÖ nyeresége a bécsi helyi választások közeledtével kettős: az ellenfelek eztán nem használhatják ki látványos kampánycélokra az SPÖ tekintélyes bankrészesedését vádpontként, és persze lesz helyük a váratlanul befolyó milliárdoknak is. S hogy mit szól az egykori vörös bástya leomlásához a falakat ledöntő, illetve a bajorok kék-fehér zászlaját kitűző bankvezér? — Éppen most állapította meg az orvos, hogy színvak vagyok - mondja mosolyogva. A politikusok meg csak irigykednek a gazdaságra, nekik még mindig csak szólam a határon átnyúló együttműködés, pedig milyen régen hivatkoznak már rá. Szászi Júlia