Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-05 / 208. szám

10 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2000. SZEPTEMBER 5., KEDD Nemzeti intézmény maradtunk Iglódi István a régi-új Pesti Magyar Színházról Még a Nemzeti Színház felirat állt a kapu felett, de már a Pesti Magyar Színházba léptem be. E hónap elsejével ugyanis megtörtént az a névváltozás, amelyet a minapi évadnyitó társulati ülésen beje­lentettek Iglódi István megbízott igazga­tóval arról beszélgettem, milyen is való­jában a teátrum új helyzete. - A színészek nehezményezték, hogy nem tarthatták meg a Nemzeti Színház nevet mindaddig, amíg az új Nemzeti ka­put nem nyit. Vajon kell-e azzal számol­nia, hogy a nézőkből is indula­tokat vált ki a névcsere? - Én nem nevezném indula­toknak azokat az érzelmeket sem, amelyeket a művészeink tanúsítottak. Megértem, hogy ilyen névtől nehéz megválni, nekem is fáj. De ahogy a társu­lat sem széled szét emiatt, úgy remélem, a közönség sem pár­tol el tőlünk. Máris vannak rea­gálások a nézők köréből. Töb­ben kifejezték értetlenségüket, miért most kellett ezt a lépést meglépni. De biztosítottak ar­ról, hogy továbbra is a nézőink maradnak.­­ Van-e tudomása arról, mi­ért történt az átkeresztelés. Pontosabban szólva: miért most? Vagy akár miért nem ko­rábban, amikor még nem nyomtatták ki a plakátokat, a jegyeket, a bérleteket? - Az a kormányhatározat, amely szerint augusztus elsejé­vel megalapították a Nemzeti Színház Részvénytársaságot, tartalmazott egy alpontot a név­változatásunkra vonatkozóan. Sem jogom, sem módom nincs arra, hogy a kormányt e döntés­ről faggassam. Mivel a Nemze­ti Színház Rt. feladata nemcsak a beruházás megvalósítása, ha­nem az új színház működtetése is, valóban könnyen félreérté­sekhez vezetett volna, ha ugyanazon a néven egy költségvetési intézmény és egy részvénytársaság működik. -Kérték-e a színház véleményét? - Miután tájékoztatott a minisztérium, összeült a művészeti tanácsunk , amely arányosan képviseli a társulatot -, hogy megfogalmazza az átalakulással kapcso­latos problémákat, kérdéseket. Ez nem afféle titkos szervezet, kilenc tagja az ülé­seken elhangzottakról beszélgetett is a többiekkel. Mi magunk tettünk javaslatot az új nevünkre. A tárca a Régi Színház nevet elvetette, s a Pesti Magyar Színhá­zat választotta, amely utal a Nemzeti Színház történeti előzményére. A kincs­tári bejegyzésünk tehát Pesti Magyar Színház néven történik meg. De a „köz­forgalomba”, minden plakátra, szórólap­ra, jegyre a Magyar Színház kerül. Ezzel kiküszöböljük, hogy a nézők tévedésből a Váci utcai Pesti Színházba menjenek. -Ha nem tekintjük az emlegetett érzel­mi veszteséget, lesznek-e hátrányai az új helyzetnek? - Voltak olyan hangok, hogy akár meg lehetne szüntetni a mi színházunkat. Ez­zel szemben a társulat együtt maradhat. Nem akarok a magam személyéről be­szélni, hiszen én elsősorban színésznek és rendezőnek érzem magam, s csupán másodsorban igazgatónak. De ha a pá­lyázatot öt esztendőre írják ki, az is bizo­nyos garancia. És nem került volna szóba az épület felújítása, ha egyszer csak szét­kergetnék a társulatot. Vagyis a jelenlegi megoldást nem átmeneti időre gondolják. Az anyagi kondícióink sem változnak.­­ Nem tart attól, hogy a színigazgató kollégáknak szemet szúr, miért kapnak mintegy hatszázmilliónyi támogatást, amikor például a Vígszínház alig négy­­százmillióhoz jut? - Szeretném remélni, hogy senki sem fog emiatt protestálni. Hiszen nem többet kapunk, hanem ugyannyit, mint azelőtt. A működésünk csakugyan elég drága, mert sem a Hevesi Sándor téri épületünk­ben, sem a Várszínházban nincsenek rak­táraink, vagyis a mindennapi szállítás megnöveli a költségeinket. Attól senki­nek nem lenne több, ugye, ha a mi pén­zünk kevesebb volna? Lévén, hogy meg­maradt a kiemelt nemzeti intézményi stá­tusunk, továbbra is adhatunk minőségi bérpótlékot a tagjainknak. A színészek országszerte szerény gázsikból élnek, a mieink sem fognak et­től meggazdagodni. - A Nemzeti Színház név mindenképpen meghatározza a programot is. Mostantól, hogy Pesti Magyar Színházként mű­ködnek, változtatnak-e a mű­sorpolitikájukon ? - Amikor most az alapítóle­velünket módosították, jottá­nyit sem változott művészi fel­adataink megfogalmazása. Úgy tesszük a dolgunkat, ahogy eddig. Amíg nem lesz működő Nemzeti Színház, ad­dig semmiképpen nem akarunk változtatni a műsoron. Vagyis biztosítjuk egyfajta szellemiség folytonosságát. A nagyszínház­ban azt fogjuk játszani, amit a tavasszal meghirdettünk. Első­ként A nők iskoláját mutatjuk be, Csiszár Imre rendezésében. Majd én állítom színre a Cson­gor és Tündét, s ha az átállás miatt kurtábbra szabott éva­dunkba belefér, akkor A ló cí­mű Háy Gyula-művet is meg­rendezem. S itt még a Szépek szépét, Heltai Jenő színművét kínáljuk a közönségnek, Czeizel Gábor színrevitelében. - És mit ígérnek a Várszín­házban? Igaz is, e játékhelyü­ket is megtarthatják? - Legjobb tudomásom sze­rint a Szentháromság tér rendezése nem érint minket. A Várszínházban már pró­báljuk a Veszedelmes viszonyokat, Vid­­nyánszky Attila vezetésével. Mintegy nyolcezer bérlőnk szokott lenni évadon­ként, az idén is eladtunk már ötezret, de minden sorozatunk a Hevesi Sándor térre szól. Így a kamaraszínházunkban várha­tunk a további műsor végleges kialakítá­sával addig, amíg fel tudjuk mérni a né­zők igényét. A publikumra kell figyel­nünk, mit vár tőlünk a régi-új helyzetben. Bogácsi Erzsébet Feladataink nem változtak fotó: szabó Barnabás Haydn-fesztivál Fertőd-Eszterházán Fertőd-Eszterházán szeptember 5-10. között a Magyar Haydn Társaság meg­rendezi harmadik fesztiválját. A ren­dezvénysorozaton fellép Vashegyi György vezényletével az Orfeo­­zenekar és a Purcell-kórus, a Salamon­­vonósnégyes, Zádori Mária, Horváth Anikó, Varga Tamás, valamint a hol­land Bart van Oort. Haydn és az Esterházyak kapcsolata 1761-ben kezdődött, amikor Esterházy Pál Antal herceg szerződtette másodkar­­mesternek az ifjú zeneszerzőt. A hercegi szolgálat Kismartonhoz (Eisenstadthoz) és Eszterházához kötötte Haydnt közel három évtizeden át. A Magyar Haydn Társaságot zenetör­ténészek, előadóművészek és a Haydn­­kultusz iránt elkötelezett szakemberek alapították 1996-ban. Céljuk a Haydn­­művek hazai előadásának ösztönzése, a kutatások támogatása. Fertőd-Eszterhá­­za zenei életének fellendítése érdekében hozták létre a fesztivált, amelyre a Bu­dapesti Vonósok fesztiválja mellett nya­ranta, illetve kora ősszel az Esterházy­­kastélyban kerül sor. A Haydn-kultusz ápolására ugyanis a Budapesti Vonósok, majd a Magyar Haydn Társaság is fesztivált indított. A két rendezvény azonban különbözik egy­mástól. A Budapesti Vonósok Haydn­­művek mellett más szerzők és más korok alkotásait is műsorra tűzik, világhírű szó­listák közreműködésével. A Magyar Haydn Társaság által szervezett hangver­senyeken a fellépő művészek korabeli hangszereken historikus előadásra törek­szenek. A fesztiválok helyszíne a kastély kitűnő állapotban megőrzött zeneterme, ahol maga Haydn is vezényelt és játszott. N. M. Budapesti Fesztiválzenekar 2­000/2001-es évad A hatféle bérlet szeptember 4-től megvásárolható a BFZ Alapítvány titkárságán XII., Alkotás u. 39/c. Telefon: 355-4015 • Fax: 355-4049 E-mail: biofound@ mail.datanet.hu és az alábbi jegyirodákban: Vigadó Ticket Service V., Vörösmarty tér 1. Tel.: 327-4322 Filharmónia Budapest Kht. V., Mérleg u. 10. Tel.: 317-7736 Liszt Ferenc Zeneakadémia VI., Liszt Ferenc tér 6. Tel.: 342-0179 LUPU JANOWSK1 KAVAKOS FtSCHER FOSTER STARKER RIZZ1 SGOUROS ZNAIDER RUSSEL-DAVTES TETZLAFF PERING LONDON MÜNCHEN BUDAPEST BRÜSSZEL BÉCS PÁRIZS HONGKONG SALZBURG MANILA BERLIN Budapesti Fesztiválzenekar - Budapest világhírű zenekara Egy antológia két fele Finnugor írókonferencia Szaranszkban Kivételes dolog ugyan, de jó hónapok járnak a különben korántsem elkényezte­tett finnugrisztikára. Tartuban néhány hete fejeződött be - amint arról e hasá­bokon is írtunk - a IX. nemzetközi finn­ugor kongresszus, decemberben Helsin­kiben rendezik meg a III. finnugor világ­­kongresszust, a hét végén pedig Oroszor­szágban, a Mordvin Köztársaság főváro­sában került sor a finnugor írók VI. kon­ferenciájára. E szaranszki tanácskozás­ról kérdeztük a finnugor népek irodalmá­nak jeles hazai ismerőjét, Domokos Péter tanszékvezető egyetemi tanárt (ELTE, finnugor tanszék). - Mordóvia egyfelől azért fontos szín­hely, mert a mordvin a harmadik legna­gyobb lélekszámú finnugor nyelvű nép - kezdte a professzor a beszámolóját. - Másfelől ott tapasztalni­­ a nyelvtudo­mány legtöbb képviselője által egységes­nek tartott - mordvin nyelv két nyelvjá­rását beszélő erzák és moksák néha kí­méletlen veszekedésbe torkolló vitáit nyelvük önállóságáról. És ez nemcsak a tudományra vagy a politikai intézmény­­rendszerben tevékenykedőkre áll, hanem a leghétköznapibb emberekre is. Ismerek olyan mordvin házaspárt, amelyiknek egyik tagja anyanyelveként tudja a mok­­sát, a másik ugyanilyen fokon a hasonló erzát - egymással mégis inkább oroszul beszélnek. Ebben a közegben nagyon hasznos volt, hogy a konferencia résztvevői - el­sősorban a kis finnugor népek képviselői­­ közös gondokról, közös tennivalókról cseréltek eszmét. Az iskolával, az iroda­lommal és az e nyelveket beszélő népek jövőjével foglalkozó előadások­­ nem­csak írók, finnugrista tudósok, hanem gyakorló pedagógusok is voltak az elő­adók között! — summája az volt, hogy e népek irodalma, nyelve, sőt jó néhány kis lélekszámú nép is csak akkor marad­hat fenn, ha a legfiatalabb generációk az iskolában anyanyelvükön sajátíthatják el a szaktantárgyakat is. Hogy azután ezt a nyelvet felnőttkorukban is használhas­sák, ezen a nyelven találkozhassanak ön­nön irodalmukkal. A harmincas években a politikai önkény bezárta az anyanyelvű iskolákat, bezúzta, elégette a meglévő anyanyelvű tankönyveket, elhurcolta, meggyilkolta a nemzetiségükért harcolni próbáló tudósokat, tanárokat, politizáló értelmiségieket. Anyanyelvű tanköny­vekben azóta is hiány van. Ezenközben megható volt hallani Jurij Velláról, arról a nyenyec költőről, íróról, aki rén­szarvastenyésztésből él, és amikor teheti, afféle vándoriskolában tanítja anyanyel­vükre a nyenyec gyerekeket, és aki azért nem lehetett ott a konferencián, mert nem volt kire hagynia az állatait. Domokos felidézte egy Juvan Seszta­­loval, a vogulok legnagyobb írójával folytatott régebbi beszélgetését, aki azt mondta, hogy bár tudja anyanyelvét, meg is jelentetett néhány vogul nyelvű kötetet, mégis inkább oroszul ír népe mindennapjairól, képzeletvilágáról, mert akkor sokkal többen megértik, sokkal többen olvassák. És való igaz: csak vo­gul könyvek alapján nemigen ismerte volna meg nevét a világ.­­ A konferencia sajnálatos mozzanata volt, hogy Magyarországot mindössze hárman képviseltük: Bella István költő­műfordító - őt a résztvevők ismét alel­­nökükké választották -, a Sesztalov munkásságáról disszertációt író, s két fiatal osztrák író, Tatjana Moldanova és Jeremej Alpin műveit magyarul kiadó Nagy Katalin és jómagam. A kis népek fennmaradásának ügye - gondoljunk csak ezzel kapcsolatban az erdélyi vagy a moldvai magyarok sorsára, jövőjére - itthon sokkal nagyobb érdeklődést érde­melne. Nagyobb figyelmet, támogatást kívánna a magyar őstörténet és a magyar nyelv rokonságának valóban szakszerű bemutatása is. A finnugor nyelvű népek kultúrája, azon belül irodalma valamennyi finn­ugor nyelvű nép kincse, és természetsze­rűleg a világ kincse is - mondta befejezé­sül a professzor. - És ne feledjük: ha va­laki összeállíthatna egy sok tízezer olda­las antológiát a finnugor népek irodalmá­ból, abból körülbelül 80 százalék juthat­na ugyan a három nagy finnugor iroda­lomra, a magyarra, a finnre és az észtre, 20 százalék azonban a kis finnugor né­pek irodalmát illetné. Ha pedig az iroda­lomhoz számítanánk a folklórt is, a kis népek részesedése aligha lehetne kisebb 50 százaléknyinál. ANDREJ TARHANOV A rénbika álma* Szomorú, köd-szemű rénbika társam, hó-fátylad köd-szerű, fénylesz csodásan. Bozótos úton te lépsz bika-nyomban, zuzmódat hó lepte sűrű vadonban. Csillagod rád lobban, ösvényed járod, Áhított álmodban járdál a párod. ------------------------------♦--------------------------------­ ■Az 1936-ban született, oroszul író vogul költő verse az idén Debrecen­ben megjelent A pogány gyalogút című, Bede Anna fordította kötetből való. _______Dokumentumfilm_______ Az emberiség enni akar „A szakemberek szerint aki a minőségre törekszik, annak nincs félnivalója.” Már­mint az Európai Unióban, a magyar hús­termelőnek. Így nyugtat a honi rádió, mi­közben a Spektrum TV-ben látott dán fil­men izgatom magam (Drágán add az éte­led). A hazai fellengzésnek efféle meg­nyilvánulása mindig elképesztő, mert a húsunkba vág. Vessünk röpke pillantást a tényekre. A dán film génmanipulációról, hor­monvitáról, antibiotikum-inj­ektálásról szól, vagyis a mezőgazdasági nagyüze­mekben alkalmazott tudományos terme­lékenységnövelő eljárásokról. De igazá­ból az Egyesült Államok és az EU élelmi­szer-termelésének élethalálharcáról. Amerika támad, Európa védekezik. A ha­zánkból nézve (ahol, ugye, „nincs félni­valónk”) csak leesett állal bámulható dán telepről évente 12 ezer sertés kerül vágó­hídra. Amerikában 25 ezerig számít kis­üzemnek egy sertéshizlalda. S ami fő: egy kiló sertéshús előállítása Dániában másfél dollár, az Egyesült Államokban egy dollár. Az amerikai tojás még a szál­lítási költségek hozzáadásával is három centtel olcsóbb az európai piacon, mint az európai. Tessék versenyezni! A lezáruló évszázadban kiderült: meg lehet verni Amerikát a csatamezőn. Elébe lehet olykor kerülni informatikában vagy autóiparban, vagy bármely tudomány­ban, művészetben. Ámde az élelmiszer­­termelésben verhetetlen. S az emberiség enni akar. A XX. század nagy mezőgaz­dasági válságaiból való kilábalást egye­dül az Egyesült Államok volt képes or­szágos méretben az élelmiszer-termelés tudományos-technikai forradalmának végrehajtására fölhasználni. Nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy például a Szovjetunió összeomlása a szűzföldek feltörésével kezdődött, az élelmiszervál­ság külterjes mezőgazdasági fejlesztéssel való leküzdési kísérletének csődjével. Sportnyelven szólva ezt a szakaszgyőzel­met igazából a mezőgazdaságban nyerte meg a kapitalizmus. Csala Károly A Fesztiválzenekar új évada A Budapesti Fesztiválzenekar a most kezdődő évadban folytatja minden eddi­gi belföldi koncertsorozatát - jelentették be az együttes vezetői tegnapi sajtótájé­koztatójukon. Már tegnaptól árulják is a hatféle bérletet. Októbertől folytatódik mind a nagy­­zenekari, mind a Pezsgő-, a Kakaó- és a kamarazenei sorozat, nem maradnak el az Egyforintos koncertek sem. A zene­kar 12 országba kapott meghívást, közü­lük több három nagy turnéba szervező­dik. Az idei pekingi fesztivál nyitánya­ként lépnek fel, majd távol-keleti és eu­rópai körút következik. Jövő március­ban Németországban és Ausztriában tur­néznak, majd Londonban és több brit vi­déki városban koncerteznek. Elhang­zott: heten távoztak az együttestől a Nemzeti Filharmonikusokhoz. Ötvenen viszont aláírták a BFZ-szerződést. V.Gy.

Next