Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-05 / 208. szám
10 NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2000. SZEPTEMBER 5., KEDD Nemzeti intézmény maradtunk Iglódi István a régi-új Pesti Magyar Színházról Még a Nemzeti Színház felirat állt a kapu felett, de már a Pesti Magyar Színházba léptem be. E hónap elsejével ugyanis megtörtént az a névváltozás, amelyet a minapi évadnyitó társulati ülésen bejelentettek Iglódi István megbízott igazgatóval arról beszélgettem, milyen is valójában a teátrum új helyzete. - A színészek nehezményezték, hogy nem tarthatták meg a Nemzeti Színház nevet mindaddig, amíg az új Nemzeti kaput nem nyit. Vajon kell-e azzal számolnia, hogy a nézőkből is indulatokat vált ki a névcsere? - Én nem nevezném indulatoknak azokat az érzelmeket sem, amelyeket a művészeink tanúsítottak. Megértem, hogy ilyen névtől nehéz megválni, nekem is fáj. De ahogy a társulat sem széled szét emiatt, úgy remélem, a közönség sem pártol el tőlünk. Máris vannak reagálások a nézők köréből. Többen kifejezték értetlenségüket, miért most kellett ezt a lépést meglépni. De biztosítottak arról, hogy továbbra is a nézőink maradnak. Van-e tudomása arról, miért történt az átkeresztelés. Pontosabban szólva: miért most? Vagy akár miért nem korábban, amikor még nem nyomtatták ki a plakátokat, a jegyeket, a bérleteket? - Az a kormányhatározat, amely szerint augusztus elsejével megalapították a Nemzeti Színház Részvénytársaságot, tartalmazott egy alpontot a névváltozatásunkra vonatkozóan. Sem jogom, sem módom nincs arra, hogy a kormányt e döntésről faggassam. Mivel a Nemzeti Színház Rt. feladata nemcsak a beruházás megvalósítása, hanem az új színház működtetése is, valóban könnyen félreértésekhez vezetett volna, ha ugyanazon a néven egy költségvetési intézmény és egy részvénytársaság működik. -Kérték-e a színház véleményét? - Miután tájékoztatott a minisztérium, összeült a művészeti tanácsunk , amely arányosan képviseli a társulatot -, hogy megfogalmazza az átalakulással kapcsolatos problémákat, kérdéseket. Ez nem afféle titkos szervezet, kilenc tagja az üléseken elhangzottakról beszélgetett is a többiekkel. Mi magunk tettünk javaslatot az új nevünkre. A tárca a Régi Színház nevet elvetette, s a Pesti Magyar Színházat választotta, amely utal a Nemzeti Színház történeti előzményére. A kincstári bejegyzésünk tehát Pesti Magyar Színház néven történik meg. De a „közforgalomba”, minden plakátra, szórólapra, jegyre a Magyar Színház kerül. Ezzel kiküszöböljük, hogy a nézők tévedésből a Váci utcai Pesti Színházba menjenek. -Ha nem tekintjük az emlegetett érzelmi veszteséget, lesznek-e hátrányai az új helyzetnek? - Voltak olyan hangok, hogy akár meg lehetne szüntetni a mi színházunkat. Ezzel szemben a társulat együtt maradhat. Nem akarok a magam személyéről beszélni, hiszen én elsősorban színésznek és rendezőnek érzem magam, s csupán másodsorban igazgatónak. De ha a pályázatot öt esztendőre írják ki, az is bizonyos garancia. És nem került volna szóba az épület felújítása, ha egyszer csak szétkergetnék a társulatot. Vagyis a jelenlegi megoldást nem átmeneti időre gondolják. Az anyagi kondícióink sem változnak. Nem tart attól, hogy a színigazgató kollégáknak szemet szúr, miért kapnak mintegy hatszázmilliónyi támogatást, amikor például a Vígszínház alig négyszázmillióhoz jut? - Szeretném remélni, hogy senki sem fog emiatt protestálni. Hiszen nem többet kapunk, hanem ugyannyit, mint azelőtt. A működésünk csakugyan elég drága, mert sem a Hevesi Sándor téri épületünkben, sem a Várszínházban nincsenek raktáraink, vagyis a mindennapi szállítás megnöveli a költségeinket. Attól senkinek nem lenne több, ugye, ha a mi pénzünk kevesebb volna? Lévén, hogy megmaradt a kiemelt nemzeti intézményi státusunk, továbbra is adhatunk minőségi bérpótlékot a tagjainknak. A színészek országszerte szerény gázsikból élnek, a mieink sem fognak ettől meggazdagodni. - A Nemzeti Színház név mindenképpen meghatározza a programot is. Mostantól, hogy Pesti Magyar Színházként működnek, változtatnak-e a műsorpolitikájukon ? - Amikor most az alapítólevelünket módosították, jottányit sem változott művészi feladataink megfogalmazása. Úgy tesszük a dolgunkat, ahogy eddig. Amíg nem lesz működő Nemzeti Színház, addig semmiképpen nem akarunk változtatni a műsoron. Vagyis biztosítjuk egyfajta szellemiség folytonosságát. A nagyszínházban azt fogjuk játszani, amit a tavasszal meghirdettünk. Elsőként A nők iskoláját mutatjuk be, Csiszár Imre rendezésében. Majd én állítom színre a Csongor és Tündét, s ha az átállás miatt kurtábbra szabott évadunkba belefér, akkor A ló című Háy Gyula-művet is megrendezem. S itt még a Szépek szépét, Heltai Jenő színművét kínáljuk a közönségnek, Czeizel Gábor színrevitelében. - És mit ígérnek a Várszínházban? Igaz is, e játékhelyüket is megtarthatják? - Legjobb tudomásom szerint a Szentháromság tér rendezése nem érint minket. A Várszínházban már próbáljuk a Veszedelmes viszonyokat, Vidnyánszky Attila vezetésével. Mintegy nyolcezer bérlőnk szokott lenni évadonként, az idén is eladtunk már ötezret, de minden sorozatunk a Hevesi Sándor térre szól. Így a kamaraszínházunkban várhatunk a további műsor végleges kialakításával addig, amíg fel tudjuk mérni a nézők igényét. A publikumra kell figyelnünk, mit vár tőlünk a régi-új helyzetben. Bogácsi Erzsébet Feladataink nem változtak fotó: szabó Barnabás Haydn-fesztivál Fertőd-Eszterházán Fertőd-Eszterházán szeptember 5-10. között a Magyar Haydn Társaság megrendezi harmadik fesztiválját. A rendezvénysorozaton fellép Vashegyi György vezényletével az Orfeozenekar és a Purcell-kórus, a Salamonvonósnégyes, Zádori Mária, Horváth Anikó, Varga Tamás, valamint a holland Bart van Oort. Haydn és az Esterházyak kapcsolata 1761-ben kezdődött, amikor Esterházy Pál Antal herceg szerződtette másodkarmesternek az ifjú zeneszerzőt. A hercegi szolgálat Kismartonhoz (Eisenstadthoz) és Eszterházához kötötte Haydnt közel három évtizeden át. A Magyar Haydn Társaságot zenetörténészek, előadóművészek és a Haydnkultusz iránt elkötelezett szakemberek alapították 1996-ban. Céljuk a Haydnművek hazai előadásának ösztönzése, a kutatások támogatása. Fertőd-Eszterháza zenei életének fellendítése érdekében hozták létre a fesztivált, amelyre a Budapesti Vonósok fesztiválja mellett nyaranta, illetve kora ősszel az Esterházykastélyban kerül sor. A Haydn-kultusz ápolására ugyanis a Budapesti Vonósok, majd a Magyar Haydn Társaság is fesztivált indított. A két rendezvény azonban különbözik egymástól. A Budapesti Vonósok Haydnművek mellett más szerzők és más korok alkotásait is műsorra tűzik, világhírű szólisták közreműködésével. A Magyar Haydn Társaság által szervezett hangversenyeken a fellépő művészek korabeli hangszereken historikus előadásra törekszenek. A fesztiválok helyszíne a kastély kitűnő állapotban megőrzött zeneterme, ahol maga Haydn is vezényelt és játszott. N. M. Budapesti Fesztiválzenekar 2000/2001-es évad A hatféle bérlet szeptember 4-től megvásárolható a BFZ Alapítvány titkárságán XII., Alkotás u. 39/c. Telefon: 355-4015 • Fax: 355-4049 E-mail: biofound@ mail.datanet.hu és az alábbi jegyirodákban: Vigadó Ticket Service V., Vörösmarty tér 1. Tel.: 327-4322 Filharmónia Budapest Kht. V., Mérleg u. 10. Tel.: 317-7736 Liszt Ferenc Zeneakadémia VI., Liszt Ferenc tér 6. Tel.: 342-0179 LUPU JANOWSK1 KAVAKOS FtSCHER FOSTER STARKER RIZZ1 SGOUROS ZNAIDER RUSSEL-DAVTES TETZLAFF PERING LONDON MÜNCHEN BUDAPEST BRÜSSZEL BÉCS PÁRIZS HONGKONG SALZBURG MANILA BERLIN Budapesti Fesztiválzenekar - Budapest világhírű zenekara Egy antológia két fele Finnugor írókonferencia Szaranszkban Kivételes dolog ugyan, de jó hónapok járnak a különben korántsem elkényeztetett finnugrisztikára. Tartuban néhány hete fejeződött be - amint arról e hasábokon is írtunk - a IX. nemzetközi finnugor kongresszus, decemberben Helsinkiben rendezik meg a III. finnugor világkongresszust, a hét végén pedig Oroszországban, a Mordvin Köztársaság fővárosában került sor a finnugor írók VI. konferenciájára. E szaranszki tanácskozásról kérdeztük a finnugor népek irodalmának jeles hazai ismerőjét, Domokos Péter tanszékvezető egyetemi tanárt (ELTE, finnugor tanszék). - Mordóvia egyfelől azért fontos színhely, mert a mordvin a harmadik legnagyobb lélekszámú finnugor nyelvű nép - kezdte a professzor a beszámolóját. - Másfelől ott tapasztalni a nyelvtudomány legtöbb képviselője által egységesnek tartott - mordvin nyelv két nyelvjárását beszélő erzák és moksák néha kíméletlen veszekedésbe torkolló vitáit nyelvük önállóságáról. És ez nemcsak a tudományra vagy a politikai intézményrendszerben tevékenykedőkre áll, hanem a leghétköznapibb emberekre is. Ismerek olyan mordvin házaspárt, amelyiknek egyik tagja anyanyelveként tudja a moksát, a másik ugyanilyen fokon a hasonló erzát - egymással mégis inkább oroszul beszélnek. Ebben a közegben nagyon hasznos volt, hogy a konferencia résztvevői - elsősorban a kis finnugor népek képviselői közös gondokról, közös tennivalókról cseréltek eszmét. Az iskolával, az irodalommal és az e nyelveket beszélő népek jövőjével foglalkozó előadások nemcsak írók, finnugrista tudósok, hanem gyakorló pedagógusok is voltak az előadók között! — summája az volt, hogy e népek irodalma, nyelve, sőt jó néhány kis lélekszámú nép is csak akkor maradhat fenn, ha a legfiatalabb generációk az iskolában anyanyelvükön sajátíthatják el a szaktantárgyakat is. Hogy azután ezt a nyelvet felnőttkorukban is használhassák, ezen a nyelven találkozhassanak önnön irodalmukkal. A harmincas években a politikai önkény bezárta az anyanyelvű iskolákat, bezúzta, elégette a meglévő anyanyelvű tankönyveket, elhurcolta, meggyilkolta a nemzetiségükért harcolni próbáló tudósokat, tanárokat, politizáló értelmiségieket. Anyanyelvű tankönyvekben azóta is hiány van. Ezenközben megható volt hallani Jurij Velláról, arról a nyenyec költőről, íróról, aki rénszarvastenyésztésből él, és amikor teheti, afféle vándoriskolában tanítja anyanyelvükre a nyenyec gyerekeket, és aki azért nem lehetett ott a konferencián, mert nem volt kire hagynia az állatait. Domokos felidézte egy Juvan Sesztaloval, a vogulok legnagyobb írójával folytatott régebbi beszélgetését, aki azt mondta, hogy bár tudja anyanyelvét, meg is jelentetett néhány vogul nyelvű kötetet, mégis inkább oroszul ír népe mindennapjairól, képzeletvilágáról, mert akkor sokkal többen megértik, sokkal többen olvassák. És való igaz: csak vogul könyvek alapján nemigen ismerte volna meg nevét a világ. A konferencia sajnálatos mozzanata volt, hogy Magyarországot mindössze hárman képviseltük: Bella István költőműfordító - őt a résztvevők ismét alelnökükké választották -, a Sesztalov munkásságáról disszertációt író, s két fiatal osztrák író, Tatjana Moldanova és Jeremej Alpin műveit magyarul kiadó Nagy Katalin és jómagam. A kis népek fennmaradásának ügye - gondoljunk csak ezzel kapcsolatban az erdélyi vagy a moldvai magyarok sorsára, jövőjére - itthon sokkal nagyobb érdeklődést érdemelne. Nagyobb figyelmet, támogatást kívánna a magyar őstörténet és a magyar nyelv rokonságának valóban szakszerű bemutatása is. A finnugor nyelvű népek kultúrája, azon belül irodalma valamennyi finnugor nyelvű nép kincse, és természetszerűleg a világ kincse is - mondta befejezésül a professzor. - És ne feledjük: ha valaki összeállíthatna egy sok tízezer oldalas antológiát a finnugor népek irodalmából, abból körülbelül 80 százalék juthatna ugyan a három nagy finnugor irodalomra, a magyarra, a finnre és az észtre, 20 százalék azonban a kis finnugor népek irodalmát illetné. Ha pedig az irodalomhoz számítanánk a folklórt is, a kis népek részesedése aligha lehetne kisebb 50 százaléknyinál. ANDREJ TARHANOV A rénbika álma* Szomorú, köd-szemű rénbika társam, hó-fátylad köd-szerű, fénylesz csodásan. Bozótos úton te lépsz bika-nyomban, zuzmódat hó lepte sűrű vadonban. Csillagod rád lobban, ösvényed járod, Áhított álmodban járdál a párod. ------------------------------♦-------------------------------- ■Az 1936-ban született, oroszul író vogul költő verse az idén Debrecenben megjelent A pogány gyalogút című, Bede Anna fordította kötetből való. _______Dokumentumfilm_______ Az emberiség enni akar „A szakemberek szerint aki a minőségre törekszik, annak nincs félnivalója.” Mármint az Európai Unióban, a magyar hústermelőnek. Így nyugtat a honi rádió, miközben a Spektrum TV-ben látott dán filmen izgatom magam (Drágán add az ételed). A hazai fellengzésnek efféle megnyilvánulása mindig elképesztő, mert a húsunkba vág. Vessünk röpke pillantást a tényekre. A dán film génmanipulációról, hormonvitáról, antibiotikum-injektálásról szól, vagyis a mezőgazdasági nagyüzemekben alkalmazott tudományos termelékenységnövelő eljárásokról. De igazából az Egyesült Államok és az EU élelmiszer-termelésének élethalálharcáról. Amerika támad, Európa védekezik. A hazánkból nézve (ahol, ugye, „nincs félnivalónk”) csak leesett állal bámulható dán telepről évente 12 ezer sertés kerül vágóhídra. Amerikában 25 ezerig számít kisüzemnek egy sertéshizlalda. S ami fő: egy kiló sertéshús előállítása Dániában másfél dollár, az Egyesült Államokban egy dollár. Az amerikai tojás még a szállítási költségek hozzáadásával is három centtel olcsóbb az európai piacon, mint az európai. Tessék versenyezni! A lezáruló évszázadban kiderült: meg lehet verni Amerikát a csatamezőn. Elébe lehet olykor kerülni informatikában vagy autóiparban, vagy bármely tudományban, művészetben. Ámde az élelmiszertermelésben verhetetlen. S az emberiség enni akar. A XX. század nagy mezőgazdasági válságaiból való kilábalást egyedül az Egyesült Államok volt képes országos méretben az élelmiszer-termelés tudományos-technikai forradalmának végrehajtására fölhasználni. Nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy például a Szovjetunió összeomlása a szűzföldek feltörésével kezdődött, az élelmiszerválság külterjes mezőgazdasági fejlesztéssel való leküzdési kísérletének csődjével. Sportnyelven szólva ezt a szakaszgyőzelmet igazából a mezőgazdaságban nyerte meg a kapitalizmus. Csala Károly A Fesztiválzenekar új évada A Budapesti Fesztiválzenekar a most kezdődő évadban folytatja minden eddigi belföldi koncertsorozatát - jelentették be az együttes vezetői tegnapi sajtótájékoztatójukon. Már tegnaptól árulják is a hatféle bérletet. Októbertől folytatódik mind a nagyzenekari, mind a Pezsgő-, a Kakaó- és a kamarazenei sorozat, nem maradnak el az Egyforintos koncertek sem. A zenekar 12 országba kapott meghívást, közülük több három nagy turnéba szerveződik. Az idei pekingi fesztivál nyitányaként lépnek fel, majd távol-keleti és európai körút következik. Jövő márciusban Németországban és Ausztriában turnéznak, majd Londonban és több brit vidéki városban koncerteznek. Elhangzott: heten távoztak az együttestől a Nemzeti Filharmonikusokhoz. Ötvenen viszont aláírták a BFZ-szerződést. V.Gy.