Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-25 / 225. szám
14 NÉPSZABADSÁG PIACGAZDASÁG 2000. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ A Mól a TVK legnagyobb részvényese Szombaton nyilvánosságra hozta a Mól Rt. és a BorsodChem Rt. (BC) vezetése, hogy a két társaság a TVK Rt. külföldi finanszírozási leányvállalatának, az Amerwind BV-nek és a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.-nek (MKB) a részvételével megállapodást kötött. A Mól Rt. már korábbról a TVK 22,8 százalékos részvényese volt, most a BorsodChemtől megvásárolt további hét százalékot, és ezzel a TVK legnagyobb részvényesévé vált. Az ügyletet megelőzően a BorsodChem részesedése a TVK Rt.-ben 29,9 százalék volt. Egyúttal a Mól megállapodott az Amerwind BV-vel, hogy további 9,5 százalékos TVK-részvénycsomagra kap vételi opciót. A BorsodChemnél lévő 7,9 százalékos TVK-részesedést az MKB vette meg úgy, hogy a Mólnak opciója van ennek a megvásárlására is. Ezzel a BorsodChemnek 15 százalékra csökken a TVK-beli részesedése. A Mól megállapodott a BC-vel további 7,5 százalékos TVK-s csomag Mólnak való eladásáról két év múlva. Egyben a BC feltételes megállapodást kötött az Amerwind BV- vel a fennmaradó 7,5 százalékos TVK-s csomag eladásáról. Mosonyi György, a Mól Rt. vezérigazgatója azt hangsúlyozta, hogy ez a második lépés volt a cég új stratégiájának, a regionális növekedési politikának a megvalósításában. A finomítás, az etiléngyártás és a polimerek gyártása egy technológiai lánc, amely a hetvenes években Magyarországon is egységes volt és a nemzetközi gyakorlatban is az. Ezt a logikát követte a Mal, amikor első lépésben a finomítói kapacitását a Slovnaftban szerzett részesedéssel bővítette. A lánc következő pontja az etiléngyártás, amely a TVK terméke, a harmadik lépés pedig a további vásárlások lehetőségének megteremtése. A közelmúlt eseményei csak felgyorsították a hosszabb távra tervezett folyamatot. Kovács F. László, a BorsodChem elnök-vezérigazgatója szerint az ügylet előnye, hogy 2003 után is, amikor lejár a TVK-val kötött tízéves szerződés, változatlanul biztos etilénszállítója lesz a cégnek. A jelenlegi megállapodás 2013-ig ad erre garanciát. Véleménye szerint a társaság vezetése a cég többségi tulajdonosainak védelmében és jogilag szabályosan járt el, amikor megállapodott a Mollal. Erdei Tamás, az MKB elnök-vezérigazgatója lapunknak azt mondta: azért vesznek részt az üzletben, mert úgy vélik, az nyereséget hoz számukra. Hangsúlyozta, hogy a közgyűléseken saját érdekeiknek megfelelően fognak szavazni, vagyis nem kötöttek megállapodást a többi tulajdonossal a cég irányításáról. P. Á. G. Mosonyi György, a Mal vezérigazgatója, Kovács F. László, a BorsodChem elnök-vezérigazgatója és Olvasó Árpád, a TVK elnöke a cégek közötti ügyletről szóló sajtótájékoztatón fotó: Sárdi balázs Szombat délelőtt hivatalosan is bejelentették, hogy létrejött a megállapodás a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. (TVK) részvényeiről, amelyeket a Mal Rt. vásárolt meg a BorsodChemtől. A meglehetősen bonyolult üzlet részleteit is nyilvánosságra hozták, s ezzel látszólag megvan a magyarázat, mi folyt az utóbbi hetekben a háttérben a három hazai nagy cég között, s miért függesztették fel részvényeik kereskedelmét négy napon át a Budapesti Értéktőzsdén. Ám ha bonyolult maga az ügylet, a mögötte lévő összefüggések még bonyolultabbak, és ami ezután következhet, az még kevésbé kiszámítható. Legfeljebb annyi biztos: vége az első menetnek. Ami tényszerűen történt: a Mal Rt., amely már rendelkezett a TVK részvényeinek 22,8 százalékával, vett még hétszázaléknyi részvényt a BorsodChemtől, ezzel közel 30 százalékos részesedése van, s a TVK legnagyobb részvényesévé vált. További vásárlásokra is opciót szerzett, vagyis alaposan megfricskázta a Gazpromot, a világ egyik leghatalmasabb cégét. Már ha valóban ez történt. Az utóbbi napokban lezajló eseményekből szinte minden megfigyelő arra következtetett, hogy a Mal és a Gazprom csatázik egymással a TVK-ért, illetve a magyar vegyipari cégek feletti kontrollért. Valószínű, hogy erről van szó, de ez korántsem olyan egyértelmű, mint azt az elmúlt napokban sejteni lehetett. Emlékezetes, a viharos történet azzal indult, hogy szeptember elején egy Milford Holdings nevű cég váratlanul a BorsodChem vezetésének tudtára adta, hogy 24,6 százalékos tulajdonrészt szerzett a cégnek. Rövid idő alatt a szakmai sajtó tudni vélte, hogy ez az írországi bejegyzésű cég a Gazprom érdekeltségébe tartozik, sőt egyesek azt is feltételezték, hogy az orosz cégóriás vezetőinek magánvállalkozása. Mivel a BorsodChem nem sokkal korábban, még a nyáron 29,9 százalékos tulajdont szerzett a TVK-ban, lényegében aki a BorsodChemben tulajdonos, az tulajdonos a TVK-ban is, tehát a két legnagyobb hazai vegyipari cég felett gyakorolhat befolyást. A Gazprom nevének felröppenése máris felszínre hozta az aggodalmat: beéri-e a vegyiparral, vagy tovább is megy, s megpróbálja megragadni a Molt is, a legnagyobb hazai vállalatot. A Gazprom jelenlétére utalt, hogy amikor már nyílt titokká váltak a tárgyalások az érintett magyar cégek között. Mihail Rahimkulov, a Gazprom magyarországi érdekeltségeinek első embere - mint a Milford cég képviselője - több nyilatkozatot is tett a sajtóban, amelyben elítélte a készülődő üzletet, vagyis azt, hogy a Mól a Milford orra elől elhalászsza a TVK-részvényeket a BorsodChemtől. Ezzel a lépéssel ugyanis a Mól akkora befolyást szerez, amely nagyobb a Milfordénál, s így megvédi saját piacát, hiszen a Mól látja el alapanyaggal mind a két vegyipari céget. Miközben azt lehetett gondolni, hogy itt a Gazprom áll a történések hátterében, furcsa események játszódtak le. Még a Milford színre lépése előtt a BorsodChem vezérigazgatóját, Kovács F. Lászlót a cég augusztus 29-i közgyűlése elnökké is választotta. Ebbéli minőségének első ténykedéseként levelet írt az ukrán Oriana konszern elnökének, hogy szeretne a céggel hosszú távú együttműködésről tárgyalni. Ez a vállalat rendszeres etilénszállítója a BorsodChemnek és a TVK-nak is. Még választ sem kaphatott az elnök Ukrajnából, szeptember 5-én megtudta: egy Milford Holdings Ltd. nevű cég tulajdont szerzett a BorsodChemben. Lapunk értesülése szerint erről egy ügyvéd tájékoztatta a BorsodChem vezetőit, akinek nem volt felhatalmazása arra, hogy a tulajdonosokról és szándékaikról tárgyaljon. Csak annyit jelzett: a sajtó útján majd jelentkezik a Milford. Mint Kovács F. Lászlótól megtudtuk, egy alkalommal tárgyalt a Milford képviselőjével, Mihail Rahimkulovval, aki a kétórás megbeszélésen tudomására hozta saját tulajdonosi elképzeléseit, s ha az elnök úgy jár el, ahogy a Milford kívánja, minden rendben lesz. Ismeretes, hogy a BorsodChem nem a Milford szándékait követte, mert a cég vezetői szerint a 75 százaléknyi részvény tulajdonosainak érdeke mást kívánt. Annál is inkább, mert nem tudták, valójában kiket takar a Milford cégnév. Az ír cégbejegyzések nyomán 2 ciprusi igazgató nevéhez jutottak el, akikkel nem sikerült kapcsolatba lépniük. A valódi tulajdonosok nem derültek ki a cégiratokból. A BorsodChem igazgatóságának külföldi tagjai közvetlenül a Gazpromhoz is fordultak felvilágosításért, ám a Gazprom nem erősítette meg hivatalosan, hogy köze lenne a Milfordhoz és a BorsodChem részvényeinek megvásárlásához. Ezért bocsátkoztak tárgyalásba a BorsodChem vezetői a Mollal, és ez az oka, hogy a cég igazgatósága barátságtalannak és kéretlennek minősítette a Milford közeledését. Sőt kétségbe vonják a Milford állítását, hogy nagy petrolkémiai háttérrel rendelkező stratégiai befektető lenne. Ha most eltekintünk attól a nem lényegtelen kérdéstől, hogy a Milfordnak mi köze a Gazpromhoz, és visszatérünk ahhoz, amit a Gazprom magyarországi első embere érzékeltetett, vagyis hogy a dolog mögött mégiscsak az orosz gázipari óriás áll, akkor is sok kérdés merül fel. A Milford közleményeiből úgy tűnik, hogy a Gazprom-csoporthoz tartozó Szibur nevű petrolkémiai cég látná el alapanyaggal a két magyar vegyipari vállalatot, méghozzá az ukrán Oriana termékeivel. Csakhogy ez a cég még az ukrán államé, és négy éve húzódik a privatizációja. Mostanában őszre ígérik, ennek egyetlen jele, hogy kiadtak információs memorandumot a cégről. De nem tudni, hogyha valóban eladják, ki lesz a vevő, hiszen több cég is érdeklődik. Többek között állítólag az egykori NDK vegyipari üzemeit megvásároló amerikai óriáscég, a Dow is. Ha pedig így van, akkor nem biztos, hogy a Gazprom vagy a Milford lesz a tulajdonosa. A hírek szerint az Oriana meglehetősen gyenge állapotban van, műszakilag is fejlesztésre szorul, de pénzügyileg is komoly gondokkal küzd, a termelése sem folyamatos. Két-három év, és nagy tőkeinjekció kellene a stabilizálásához. Ennek ellenére az Oriana fontos szerepet játszott eddig, és játszik a jövőben is a hazai cégek életében, amelyek továbbra is számítanak rá alapanyag-szállítóként. De ennél nagyobb tervek is voltak már születőben, amelyek az Orianát érintették, és amelyek már túlnőnek a két magyar vegyipari vállalaton is. 1997 nyarán a TVK akkori vezetőitől indult a gondolat, hogy az egykori KGST-országok vegyipari üzemeit csővezetékkel kapcsolják össze, mert ezzel lehetne a legolcsóbban, és az EU-normákhoz igazodva a legbiztonságosabban is szállítani az alapanyagokat. Az ötletet leginkább az amerikai Dow pártolta. Az elképzelések szerint egy 910 kilométeres rendszer épült volna ki Tiszaújváros, Százhalombatta, Bratislava, Schwechat és a csehországi Litvinov érintésével. Ez egyik végén rácsatlakozott volna a már meglévő német rendszerekre, vagyis a nyugat-európai ágra, a másik végpont pedig Kalus, az Oriana székhelye lett volna, amelynek már megvan a vezetéke a TVK-ig. A 180-200 millió dolláros beruházás terve elaludt, mert az érintett országok eltérő viszonyai megnehezítették a döntéseket. Ráadásul a TVK vezetése és tulajdonosai között konfliktus támadt, mert az amerikai Croesus & Templeton pénzügyi befektetőcsoport túl gyorsan szeretett volna sok pénzt látni. Végül is ez a szándék lett az erősebb, a fejlesztések elakadtak. De hogy a gondolat nem volt alaptalan, azt jelzi, hogy a Gazprom magyarországi első embere lapunknak úgy nyilatkozott: vizsgálják egy hasonló megoldás lehetőségeit. A Gazpromról más forrásból is tudni lehet, hogy a nagy olajcéggel, a Lukoillal közösen jelentős petrolkémiai fejlesztésekre törekszik. Ennek csak egyik állomása lenne az Oriana megszerzése. Az EU-hoz közeledő országok vegyipari üzemei kívánatos célpontok, mert hídfőállást jelenthetnek az uniós országok piacához. Ezért akárkié is a Milford, nagy valószínűséggel a Gazprom európai terjeszkedését segítené a BorsodChem és a TVK ellenőrzésének megszerzése. Ebben akadályozta meg most a Mal, amely ugyancsak regionális terveket sző. Emlékezetes, hogy tavaly új stratégiát hirdettek meg a vezetők, a regionális növekedést tűzték ki célul. Első lépésként tulajdont szereztek a pozsonyi Slovnaftban, amelyet éppen a napokban hagyott jóvá mindkét ország versenyhivatala. Rövidesen fizetni is kell, amihez a cég most vett fel egy 350 millió dolláros hitelt egy soktagú nemzetközi bankcsoporttól. Ezzel is csak három százalékkal nőtt a hazai társaság eladósodottsága az alaptőkéhez képest, 45-ről 48 százalékra. Szakértők szerint az olajcégeknél 40-50 százalékos eladósodottság elfogadhatónak számít. Amúgy 2002-re 40 százalékos szintre akarja levinni a Mol hiteleinek mértékét. Mindennek ellenére a Mal nemzetközi méretekben nem nagy cég. Mint ahogy a BorsodChem sem az. (Nem véletlen, hogy a három társaság között már évek óta folytak különböző tárgyalások az együttműködés erősítésére, amit a technológiai kapcsolódások szakmailag is indokolnak. Most csak felgyorsultak az események.) Ha tehát a Gazprom a piaci pozícióért folyó csatában vissza akar vágni - és miért ne akarna -, akkor a BorsodChemet akár szőröstül-bőröstül megvehetné a tőkepiacon, mert nincs úgy védve, mint a Mol. Ismeretes, hogy a Molt ellenséges kivásárlástól az alapszabály szigorú előírásaival igyekeztek megóvni. A Gazprom Mol elleni támadásának veszélye azonban nem hárult el. Mihail Rahimkulov határozottan kijelentette, hogy a Gazprom nem vásárolt Mol-részvényeket, de azt nem mondta, hogy a jövőben sem fog. Egyelőre nem tudni, hogy a Milford vagy a mégiscsak mögötte álló Gazprom milyen lépésekre készül. Elfogadja-e a BorsodChem javaslatát, hogy visszavásárolják a cég részvényeit, vagy keményen lép fel, perel, netán még fel is vásárolja az egész céget. A közelmúlt csatározásai során többször felmerült a kérdés: miért baj, ha a Gazprom valóban pozíciókat szerez? Miért nem mindegy, hogy nyugati vagy keleti befektető teszi-e rá a kezét valamely hazai iparágra? Helyes-e egyáltalán különbséget tenni keleti tőke és nyugati tőke között? Akik a Gazprom színre lépése miatt aggódnak, úgy látják: a fő baj, hogy nem az EU-s játékszabályok szerint működő tőkéről van szó, hanem áttekinthetetlen, átláthatatlan folyamatokról, cégekről és pénzmozgásokról. S hogy ebben van igazság, azt jól jelezik a Milford körüli bizonytalanságok. Mindez pedig veszélyes lehet a magyar gazdaságra, kivált, ha a legnagyobb cégéről, a Malról van szó, amely az egész hazai energetika meghatározó szereplője. Az EU-csatlakozást is hátráltathatja egy ilyen helyzet. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy meg lehet-e gátolni egy óriáscéget a terjeszkedésben, ha valóban nekilendül. Az egész ügy talán meg sem történt volna, vagy legalábbis nem így, ha a Molt nem hozta volna olyan nehéz helyzetbe a kormány több korábbi lépése, amely szinte lerombolta a részvények árfolyamát. Emlékezetes, hogy május végén, június elején heves támadások érték a céget a magas üzemanyagárak miatt, de még súlyosabb konfliktust okozott, hogy a kormány nem a világpiaci ármozgásoknak megfelelően emelte a gázárakat, hanem a saját maga által vágyott inflációhoz igazította. Ez súlyos, százmilliárdos veszteséget okoz a Molnak. A részvények árfolyama mélypontra zuhant, és ez tette könnyen elérhető célponttá. Azóta bebizonyosodott, hogy a határon nem lehet megállítani az áremeléseket, az infláció megugrott, de mire a kormány is elhitte és észlelte a veszélyt, már javában zajlott a Milford-Gazprom akció. Az ellenlépéseket maguk az érintett hazai cégek tették meg, mert felismerték: ha nem fognak össze, pillanatok alatt lenyelhetik őket. A megállapodás tető alá hozásában nem vett részt a kormány, legfeljebb azzal segített, hogy nem avatkozott be. Tévesnek bizonyultak azok a híresztelések, hogy közvetítettek volna a Mal és a Gazprom között. Ilyen tárgyalások nem voltak. Ami javított a helyzeten, hogy megindult a párbeszéd a gazdasági tárca és a Mal között a gázárakról, hogy a terheket ne a Mol viselje egyedül. Már ennek a híre is lendített a részvények árfolyamán. De az igazi mentőöv az lenne, ha nyugvópontra jutna a vita, és a Mol tulajdonosai annyira bíznának a részvényeikben, hogy fel sem merülne bennük az eladás szándéka. Peredi Ágnes __________Háttér__________ Csak az első menetnek van vége A három magyar cég kiütötte a rejtélyes Milfordot, amelyről a Gazprom hallgat A TVK TULAJDONOSI STRUKTÚRÁJÁNAK ALAKULÁSA (százalékban) A múlt hétig _______ __________A megállapodás után 1