Népszabadság, 2000. szeptember (58. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-25 / 225. szám

14 NÉPSZABADSÁG PIAC­GAZDASÁG 2000. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ A Mól a TVK legnagyobb részvényese Szombaton nyilvánosságra hozta a Mól Rt. és a BorsodChem Rt. (BC) vezetése, hogy a két társaság a TVK Rt. külföldi fi­nanszírozási leányvállalatának, az Amer­­wind BV-nek és a Magyar Külkereske­delmi Bank Rt.-nek (MKB) a részvételé­vel megállapodást kötött. A Mól Rt. már korábbról a TVK 22,8 százalékos részvé­nyese volt, most a BorsodChemtől meg­vásárolt további hét százalékot, és ezzel a TVK legnagyobb részvényesévé vált. Az ügyletet megelőzően a BorsodChem ré­szesedése a TVK Rt.-ben 29,9 százalék volt. Egyúttal a Mól megállapodott az Amerwind BV-vel, hogy további 9,5 szá­zalékos TVK-részvénycsomagra kap vé­teli opciót. A BorsodChemnél lévő 7,9 százalékos TVK-részesedést az MKB vette meg úgy, hogy a Mólnak opciója van ennek a megvásárlására is. Ezzel a BorsodChemnek 15 százalékra csökken a TVK-beli részesedése. A Mól megállapo­dott a BC-vel további 7,5 százalékos TVK-s csomag Mólnak való eladásáról két év múlva. Egyben a BC feltételes megállapodást kötött az Amerwind BV- vel a fennmaradó 7,5 százalékos TVK-s csomag eladásáról. Mosonyi György, a Mól Rt. vezérigaz­gatója azt hangsúlyozta, hogy ez a máso­dik lépés volt a cég új stratégiájának, a re­gionális növekedési politikának a megva­lósításában. A finomítás, az etiléngyártás és a polimerek gyártása egy technológiai lánc, amely a hetvenes években Magyar­­országon is egységes volt és a nemzetkö­zi gyakorlatban is az. Ezt a logikát követ­te a Mal, amikor első lépésben a finomí­tói kapacitását a Slovnaftban szerzett ré­szesedéssel bővítette. A lánc következő pontja az etiléngyártás, amely a TVK ter­méke, a harmadik lépés pedig a további vásárlások lehetőségének megteremtése. A közelmúlt eseményei csak felgyorsítot­ták a hosszabb távra tervezett folyamatot. Kovács F. László, a BorsodChem el­nök-vezérigazgatója szerint az ügylet előnye, hogy 2003 után is, amikor lejár a TVK-val kötött tízéves szerződés, válto­zatlanul biztos etilénszállítója lesz a cég­nek. A jelenlegi megállapodás 2013-ig ad erre garanciát. Véleménye szerint a társa­ság vezetése a cég többségi tulajdonosai­nak védelmében és jogilag szabályosan járt el, amikor megállapodott a Mollal. Erdei Tamás, az MKB elnök-vezér­igazgatója lapunknak azt mondta: azért vesznek részt az üzletben, mert úgy vélik, az nyereséget hoz számukra. Hangsú­lyozta, hogy a közgyűléseken saját érde­keiknek megfelelően fognak szavazni, vagyis nem kötöttek megállapodást a töb­bi tulajdonossal a cég irányításáról. P. Á. G. Mosonyi György, a Mal vezérigazgatója, Kovács F. László, a BorsodChem elnök-vezérigazgatója és Olvasó Árpád, a TVK elnöke a cégek közötti ügyletről szóló sajtótájékoztatón fotó: Sárdi balázs Szombat délelőtt hivatalosan is bejelen­tették, hogy létrejött a megállapodás a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. (TVK) rész­vényeiről, amelyeket a Mal Rt. vásárolt meg a BorsodChemtől. A meglehetősen bonyolult üzlet részleteit is nyilvános­ságra hozták, s ezzel látszólag megvan a magyarázat, mi folyt az utóbbi hetekben a háttérben a három hazai nagy cég kö­zött, s miért függesztették fel részvé­nyeik kereskedelmét négy napon át a Bu­dapesti Értéktőzsdén. Ám ha bonyolult maga az ügylet, a mögötte lévő összefüggések még bonyo­lultabbak, és ami ezután következhet, az még kevésbé kiszámítható. Legfeljebb annyi biztos: vége az első menetnek. Ami tényszerűen történt: a Mal Rt., amely már rendelkezett a TVK részvé­nyeinek 22,8 százalékával, vett még hét­százaléknyi részvényt a BorsodChemtől, ezzel közel 30 százalékos részesedése van, s a TVK legnagyobb részvényesévé vált. További vásárlásokra is opciót szer­zett, vagyis alaposan megfricskázta a Gazpromot, a világ egyik leghatalma­sabb cégét. Már ha valóban ez történt. Az utóbbi napokban lezajló események­ből szinte minden megfigyelő arra követ­keztetett, hogy a Mal és a Gazprom csa­tázik egymással a TVK-ért, illetve a ma­gyar vegyipari cégek feletti kontrollért. Valószínű, hogy erről van szó, de ez ko­rántsem olyan egyértelmű, mint azt az el­múlt napokban sejteni lehetett. Emlékezetes, a viharos történet azzal indult, hogy szeptember elején egy Mil­­ford Holdings nevű cég váratlanul a BorsodChem vezetésének tudtára adta, hogy 24,6 százalékos tulajdonrészt szer­zett a cégnek. Rövid idő alatt a szakmai sajtó tudni vélte, hogy ez az írországi bejegyzésű cég a Gazprom érdekeltsé­gébe tartozik, sőt egyesek azt is feltéte­lezték, hogy az orosz cégóriás vezetői­nek magánvállalkozása. Mivel a BorsodChem nem sokkal korábban, még a nyáron 29,9 százalékos tulajdont szerzett a TVK-ban, lényegében aki a BorsodChemben tulajdonos, az tulajdo­nos a TVK-ban is, tehát a két legna­gyobb hazai vegyipari cég felett gyako­rolhat befolyást. A Gazprom nevének felröppenése máris felszínre hozta az aggodalmat: be­­éri-e a vegyiparral, vagy tovább is megy, s megpróbálja megragadni a Molt is, a legnagyobb hazai vállalatot. A Gazprom jelenlétére utalt, hogy amikor már nyílt titokká váltak a tárgya­lások az érintett magyar cégek között. Mihail Rahimkulov, a Gazprom magyar­­országi érdekeltségeinek első embere - mint a Milford cég képviselője - több nyilatkozatot is tett a sajtóban, amelyben elítélte a készülődő üzletet, vagyis azt, hogy a Mól a Milford orra elől elhalász­­sza a TVK-részvényeket a Bor­sodChemtől. Ezzel a lépéssel ugyanis a Mól akkora befolyást szerez, amely na­gyobb a Milfordénál, s így megvédi saját piacát, hiszen a Mól látja el alapanyaggal mind a két vegyipari céget. Miközben azt lehetett gondolni, hogy itt a Gazprom áll a történések hátterében, furcsa események játszódtak le. Még a Milford színre lépése előtt a BorsodChem vezérigazgatóját, Kovács F. Lászlót a cég augusztus 29-i közgyű­lése elnökké is választotta. Ebbéli minő­ségének első ténykedéseként levelet írt az ukrán Oriana konszern elnökének, hogy szeretne a céggel hosszú távú együttműködésről tárgyalni. Ez a válla­lat rendszeres etilénszállítója a Bor­sodChemnek és a TVK-nak is. Még vá­laszt sem kaphatott az elnök Ukrajnából, szeptember 5-én megtudta: egy Milford Holdings Ltd. nevű cég tulajdont szer­zett a BorsodChemben. Lapunk értesü­lése szerint erről egy ügyvéd tájékoztat­ta a BorsodChem vezetőit, akinek nem volt felhatalmazása arra, hogy a tulajdo­nosokról és szándékaikról tárgyaljon. Csak annyit jelzett: a sajtó útján majd je­lentkezik a Milford. Mint Kovács F. Lászlótól megtudtuk, egy alkalommal tárgyalt a Milford képviselőjével, Mi­hail Rahimkulovval, aki a kétórás meg­beszélésen tudomására hozta saját tulaj­donosi elképzeléseit, s ha az elnök úgy jár el, ahogy a Milford kívánja, minden rendben lesz. Ismeretes, hogy a BorsodChem nem a Milford szándékait követte, mert a cég vezetői szerint a 75 százaléknyi részvény tulajdonosainak érdeke mást kívánt. Annál is inkább, mert nem tudták, valójában kiket takar a Milford cégnév. Az ír cégbejegyzések nyomán 2 ciprusi igazgató nevéhez ju­tottak el, akikkel nem sikerült kapcsolat­ba lépniük. A valódi tulajdonosok nem derültek ki a cégiratokból. A BorsodChem igazgatóságának külföldi tagjai közvetlenül a Gazpromhoz is for­dultak felvilágosításért, ám a Gazprom nem erősítette meg hivatalosan, hogy köze lenne a Milfordhoz és a Bor­sodChem részvényeinek megvásárlásá­hoz. Ezért bocsátkoztak tárgyalásba a BorsodChem vezetői a Mollal, és ez az oka, hogy a cég igazgatósága barátságta­lannak és kéretlennek minősítette a Mil­ford közeledését. Sőt kétségbe vonják a Milford állítását, hogy nagy petrolkémiai háttérrel rendelkező stratégiai befektető lenne. Ha most eltekintünk attól a nem lé­nyegtelen kérdéstől, hogy a Milfordnak mi köze a Gazpromhoz, és visszatérünk ahhoz, amit a Gazprom magyarországi első embere érzékeltetett, vagyis hogy a dolog mögött mégiscsak az orosz gáz­ipari óriás áll, akkor is sok kérdés merül fel. A Milford közleményeiből úgy tű­nik, hogy a Gazprom-csoporthoz tartozó Szibur nevű petrolkémiai cég látná el alapanyaggal a két magyar vegyipari vál­lalatot, méghozzá az ukrán Oriana ter­mékeivel. Csakhogy ez a cég még az uk­rán államé, és négy éve húzódik a priva­tizációja. Mostanában őszre ígérik, en­nek egyetlen jele, hogy kiadtak informá­ciós memorandumot a cégről. De nem tudni, hogyha valóban eladják, ki lesz a vevő, hiszen több cég is érdeklődik. Töb­bek között állítólag az egykori NDK vegyipari üzemeit megvásároló amerikai óriáscég, a Dow is. Ha pedig így van, ak­kor nem biztos, hogy a Gazprom vagy a Milford lesz a tulajdonosa. A hírek sze­rint az Oriana meglehetősen gyenge álla­potban van, műszakilag is fejlesztésre szorul, de pénzügyileg is komoly gon­dokkal küzd, a termelése sem folyama­tos. Két-három év, és nagy tőkeinjekció kellene a stabilizálásához. Ennek ellenére az Oriana fontos szere­pet játszott eddig, és játszik a jövőben is a hazai cégek életében, amelyek tovább­ra is számítanak rá alapanyag-szállító­ként. De ennél nagyobb tervek is voltak már születőben, amelyek az Orianát érin­tették, és amelyek már túlnőnek a két magyar vegyipari vállalaton is. 1997 nyarán a TVK akkori vezetőitől indult a gondolat, hogy az egykori KGST-orszá­­gok vegyipari üzemeit csővezetékkel kapcsolják össze, mert ezzel lehetne a legolcsóbban, és az EU-normákhoz iga­zodva a legbiztonságosabban is szállítani az alapanyagokat. Az ötletet leginkább az amerikai Dow pártolta. Az elképzelé­sek szerint egy 910 kilométeres rendszer épült volna ki Tiszaújváros, Százhalom­batta, Bratislava, Schwechat és a csehor­szági Litvinov érintésével. Ez egyik vé­gén rácsatlakozott volna a már meglévő német rendszerekre, vagyis a nyugat-eu­rópai ágra, a másik végpont pedig Kalus, az Oriana székhelye lett volna, amelynek már megvan a vezetéke a TVK-ig. A 180-200 millió dolláros beruházás terve elaludt, mert az érintett országok eltérő viszonyai megnehezítették a döntéseket. Ráadásul a TVK vezetése és tulajdonosai között konfliktus támadt, mert az ameri­kai Croesus & Templeton pénzügyi be­fektetőcsoport túl gyorsan szeretett vol­na sok pénzt látni. Végül is ez a szándék lett az erősebb, a fejlesztések elakadtak. De hogy a gondolat nem volt alapta­lan, azt jelzi, hogy a Gazprom magyaror­szági első embere lapunknak úgy nyilat­kozott: vizsgálják egy hasonló megoldás lehetőségeit. A Gazpromról más forrás­ból is tudni lehet, hogy a nagy olajcég­gel, a Lukoillal közösen jelentős petrol­kémiai fejlesztésekre törekszik. Ennek csak egyik állomása lenne az Oriana megszerzése. Az EU-hoz közeledő or­szágok vegyipari üzemei kívánatos cél­pontok, mert hídfőállást jelenthetnek az uniós országok piacához. Ezért akárkié is a Milford, nagy valószínűséggel a Gazprom európai terjeszkedését segítené a BorsodChem és a TVK ellenőrzésének megszerzése. Ebben akadályozta meg most a Mal, amely ugyancsak regionális terveket sző. Emlékezetes, hogy tavaly új stratégiát hirdettek meg a vezetők, a regionális nö­vekedést tűzték ki célul. Első lépésként tulajdont szereztek a pozsonyi Slovnaft­ban, amelyet éppen a napokban hagyott jóvá mindkét ország versenyhivatala. Rövidesen fizetni is kell, amihez a cég most vett fel egy 350 millió dolláros hi­telt egy soktagú nemzetközi bankcso­porttól. Ezzel is csak három százalékkal nőtt a hazai társaság eladósodottsága az alaptőkéhez képest, 45-ről 48 százalékra. Szakértők szerint az olajcégeknél 40-50 százalékos eladósodottság elfogadható­nak számít. Amúgy 2002-re 40 százalé­kos szintre akarja levinni a Mol hitelei­nek mértékét. Mindennek ellenére a Mal nemzetközi méretekben nem nagy cég. Mint ahogy a BorsodChem sem az. (Nem véletlen, hogy a három társaság között már évek óta folytak különböző tárgyalások az együttműködés erősítésére, amit a tech­nológiai kapcsolódások szakmailag is in­dokolnak. Most csak felgyorsultak az események.) Ha tehát a Gazprom a piaci pozícióért folyó csatában vissza akar vágni - és miért ne akarna -, akkor a BorsodChemet akár szőröstül-bőröstül megvehetné a tőkepiacon, mert nincs úgy védve, mint a Mol. Ismeretes, hogy a Molt ellenséges ki­vásárlástól az alapszabály szigorú előírá­saival igyekeztek megóvni. A Gazprom Mol elleni támadásának veszélye azon­ban nem hárult el. Mihail Rahimkulov határozottan kijelentette, hogy a Gazprom nem vásárolt Mol-részvé­­nyeket, de azt nem mondta, hogy a jövő­ben sem fog. Egyelőre nem tudni, hogy a Milford vagy a mégiscsak mögötte álló Gazprom milyen lépésekre készül. Elfogadja-e a BorsodChem javaslatát, hogy visszavá­sárolják a cég részvényeit, vagy kemé­nyen lép fel, perel, netán még fel is vásá­rolja az egész céget. A közelmúlt csatározásai során több­ször felmerült a kérdés: miért baj, ha a Gazprom valóban pozíciókat szerez? Miért nem mindegy, hogy nyugati vagy keleti befektető teszi-e rá a kezét vala­mely hazai iparágra? Helyes-e egyálta­lán különbséget tenni keleti tőke és nyu­gati tőke között? Akik a Gazprom színre lépése miatt aggódnak, úgy látják: a fő baj, hogy nem az EU-s játékszabályok szerint működő tőkéről van szó, hanem áttekinthetetlen, átláthatatlan folyama­tokról, cégekről és pénzmozgásokról. S hogy ebben van igazság, azt jól jelezik a Milford körüli bizonytalanságok. Mind­ez pedig veszélyes lehet a magyar gazda­ságra, kivált, ha a legnagyobb cégéről, a Malról van szó, amely az egész hazai energetika meghatározó szereplője. Az EU-csatlakozást is hátráltathatja egy ilyen helyzet. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy meg lehet-e gátolni egy óriáscéget a terjesz­kedésben, ha valóban nekilendül. Az egész ügy talán meg sem történt volna, vagy legalábbis nem így, ha a Molt nem hozta volna olyan nehéz hely­zetbe a kormány több korábbi lépése, amely szinte lerombolta a részvények ár­folyamát. Emlékezetes, hogy május vé­gén, június elején heves támadások érték a céget a magas üzemanyagárak miatt, de még súlyosabb konfliktust okozott, hogy a kormány nem a világpiaci ármoz­gásoknak megfelelően emelte a gázára­kat, hanem a saját maga által vágyott inf­lációhoz igazította. Ez súlyos, százmil­liárdos veszteséget okoz a Molnak. A részvények árfolyama mélypontra zu­hant, és ez tette könnyen elérhető cél­ponttá. Azóta bebizonyosodott, hogy a határon nem lehet megállítani az áreme­léseket, az infláció megugrott, de mire a kormány is elhitte és észlelte a veszélyt, már javában zajlott a Milford-Gazprom akció. Az ellenlépéseket maguk az érintett hazai cégek tették meg, mert felismerték: ha nem fognak össze, pillanatok alatt le­nyelhetik őket. A megállapodás tető alá hozásában nem vett részt a kormány, legfeljebb azzal segített, hogy nem avat­kozott be. Tévesnek bizonyultak azok a híresztelések, hogy közvetítettek volna a Mal és a Gazprom között. Ilyen tárgyalá­sok nem voltak. Ami javított a helyzeten, hogy megindult a párbeszéd a gazdasági tárca és a Mal között a gázárakról, hogy a terheket ne a Mol viselje egyedül. Már ennek a híre is lendített a részvények ár­folyamán. De az igazi mentőöv az lenne, ha nyugvópontra jutna a vita, és a Mol tulajdonosai annyira bíznának a részvé­nyeikben, hogy fel sem merülne bennük az eladás szándéka. Peredi Ágnes __________Háttér__________ Csak az első menetnek van vége A három magyar cég kiütötte a rejtélyes Milfordot, amelyről a Gazprom hallgat A TVK TULAJDONOSI STRUKTÚRÁJÁNAK ALAKULÁSA (százalékban) A múlt hétig _______­ __________A megállapodás után 1

Next