Népszabadság, 2000. november (58. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-06 / 259. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2000. NOVEMBER 6., HÉTFŐ 7 iet söpört tagjai beribb arcot adjon a távközlésnek. Olyat, amely igazi szabadságot és végtelen önböző minőségi szolgáltatások széles körét a hang- és adatátviteltől a legmo- munikációban, a V-fon a távközlési, a V-net pedig az internetes szolgáltatások iry t minket Zsidók, izmaeliták és kunok Berend Nóra történész: A középkorban senki nem volt toleráns Berend Nóra történész abban a szerencsés helyzetben van, hogy tanulmányai, kutatásai során a világ sok híres egyetemét ismer­hette meg. Azután mégis egy ma­gyar témánál kötött ki, amellyel eddig történettudományunk nem foglalkozott igazán komolyan. A rövid időt Budapesten töltő fiatal tudóst arról kérdeztem, milyen, a hazai és az európai históriát gazdagító tényekkel ismerked­hetünk meg rövidesen megjelenő könyvéből.- Ön egy igen érdekes témával foglalkozik.- Nemrég fejeztem be a köny­vemet, amely a XI-XIII. századi Magyarországon élő zsidókról, muzulmánokról és az akkor po- gánynak nevezett kunokról szól.- E népcsoportokat az külön­bözteti meg az ugyanebben az időben nálunk megtelepedett „idegenektől”, hogy más a vallá­suk, tehát nem keresztények Már­pedig a középkorban, mint Szűcs Jenő is írta, a vallás volt az első számú megkülönböztető jegy az emberek között. Hogyan jutott ön ehhez a témához?- A középkorkutatás mind Nyugat-Európában, mind Ameri­kában nagy érdeklődéssel fordul újabban a kisebbségek felé. An­nál is inkább, mivel túlzottan hosszú ideig tartotta magát a föl­fogás, hogy a középkor legfőbb jellemzője annak kereszténysége volt. Mostanában kezd terjedni az a nézet, hogy bár az európai kö­zépkor alapkerete természetesen a kereszténység volt, egyrészt nem beszélhetünk egy monoliti­kus keresztény kultúráról, más­részt ebben az alapkeretben más, el nem hanyagolható elemek is elhelyezkedtek. Főleg Spanyolor­szág érdekes ebből a szempont­ból, amelynek területén igen erős muzulmán és zsidó kultúra is he­lyet foglalt. Az e kultúrák együtt­élésével foglalkozó műveket ol­vasva ébredtem rá, hogy Magyar- ország helyzete sok tekintetben hasonló volt Spanyolországéhoz. Hiszen Magyarország az állam- alapítás korában éppen úgy a ke­reszténység határterületét képez­te a nomád világ felé, mint aho­gyan Spanyolország a muzulmán világ felé. Ugyanakkor éltek itt zsidók és muzulmánok: ez utób­biakat izmaelitáknak és szaracé- nusoknak hívták. Igen különböző helyekről érkeztek a magyar ki­rályságba. E problematikával csak töredékesen foglalkozik tör­ténetírásunk. Olvashatunk pél­dául Kálmán király zsidótörvé­nyeiről, de még nem vizsgálták átfogóan és egymással összeha­sonlítva a különböző, nem ke­resztény csoportok helyzetét ab­ban az időszakban, amely a ma­gyar államalapítást, a keresztény­ség felvételét követte. Félreértések-Hol végezte a kutatásait?- Külföldön is találtam a témá­hoz anyagot, de itthon is dolgoz­tam.- Melyek voltak a fő kérdések, amelyekre választ keresett?- Igyekeztem kideríteni, hogy ezeknek a csoportoknak milyen volt a gazdasági és társadalmi sze­repük, hogyan szabályozták életü­ket a törvények, megőrizték-e identitásukat vagy beolvadtak. Fontos kérdés volt, hogy a magyar királyság, a magyar katolikus egyház és a pápaság konfliktusai­ban milyen szerepet játszottak.- Szinte nincs millenniumi szó­noklat István királynak fiához, Imre herceghez írt intelmeinek felidézése nélkül. Ez valami na­gyon „ősi” magyar tolerancia meglétét bizonyítaná.- Az én véleményem szerint nem helyes erre a korra alkalmaz­ni a tolerancia fogalmát. A közép­korban senki nem volt toleráns, így a magyar királyok sem. Nem arról van szó, hogy elfogadták volna: itt vannak más vallások is, és ezeket tiszteletben kell tartani. De nem is arról, amit általában tartanak, hogy a pénzügyekkel foglalkozó zsidókat vagy izmaeli­tákat gazdasági szerepük miatt „tűrték volna” meg. A királyi ka­mara, a kincstár adóbehajtóinak, pénzverőinek csak egy töredéke volt zsidó. E foglalkozásokat nagy számban űzték németek, ve­lenceiek, továbbá rengeteg helyi keresztény is. Szerepek — Vagyis a zsidóságnak az olyasféle szerepe, amely mondjuk a XIX. századra jellemző, nem jel­lemző az államalapítás korára.- Nem. Inkább arról van szó, hogy a királyi hatalom építésének az eszközei közé tartozott a nem keresztények ilyen vagy olyan módon történő felhasználása. In­nen nézve a kunok katonai és a zsidók, valamint az izmaeliták pénzügyi szerepe sok hasonlósá­got mutat, hiszen egyaránt a kirá­lyi hatalom támaszai voltak. És e hatalom építése folyamán kerül­tek konfliktusba a magyar kirá­lyok a pápákkal, akiknek a ma­gyar katolikus egyház vezetői el­panaszolták, micsoda dolgok folynak Magyarországon. Külö­nösen Róbert esztergomi érsek emelkedett ki a panasztevők kö­zül, aki a zsidók és izmaeliták mellett a pogány kunokat is vá­dolta. A vádak lényege általában az volt, hogy a keresztények elle­nében ezekre a csoportokra tá­maszkodnak a magyar királyok.-Egyszóval itt a királyság és az egyház nem ideológiai köntösbe burkolt, hanem vallási-hatalmi el­lentétei jelentek meg. — Ez Kun László esetében odáig fajult, hogy azzal vádolták: összeesküvést sző a tatárokkal, hogy a kereszténységet megsem­misítse Magyarországon, majd miután azt pogánnyá tette, Rómá­ig meg sem fog állni a szövetsé­ges mongolokkal. Mindemellett az is előfordult, hogy a magyar ki­rályok - elsősorban IV Béla - el­kezdték manipulálni a pápaság fé­lelmét, és azzal fenyegetőztek, hogy ha nem kapják meg azt a se­gítséget, amelyet kémek, mivel nem tudják megvédeni Magyaror­szágot, szövetséget kötnek a mon­golokkal. — Mennyiben hasonlítottak eh­hez a korabeli külföldi viszonyok?- Spanyolország ugyancsak a kereszténység határán volt, igaz, terjeszkedőben, míg Magyaror­szág védekezőben. A spanyol uralkodók azonban éppúgy zsa­rolták a pápákat, mint a magya­rok. Azzal érveltek, hogy ha az egyházi adókat nem a muzulmá­nok elleni harcra használják, azok meghódítják a keresztény Spa­nyolországot. De az egyházi vá­dak is hasonlóak. Kun Lászlót az­zal vádolja az egyház, hogy po­gány viseletben jár, pogány szere­tőket tart. II. Frigyes császárt meg azzal, hogy muzulmán öltözékben jár, szeretői muzulmán nők. A végkövetkeztetés mindkettőjükre nézve: már nem is keresztények, személyükben elkezdtek pogány- nyá, illetve muzulmánná lenni.- Vannak-e megbízható demog­ráfiai adatok arra nézve, hogy az BEREND NÓRA 1966-ban született Budapesten. 1989-ben végzett az ELTE-n, történelem szakon. 1989- 1990-ben Franciaország­ban tanul. 1990- 1996-ig a New York-i Co­lumbia Egyetemen folytat dokto­ri tanulmányokat. 1996-1999-ig ösztöndíjas Cam- bridge-ben. 1999-től Angliában, a cambrid- ge-i egyetemen tanít középkori egyetemes történelmet. adott korban a különböző nem ke­resztény vallási csoportok népes­sége mekkora volt Magyarorszá­gon? — Csak hozzávetőleges becslé­sek vannak magáról a magyar né­pességről is. Egy- és-kétmillió kö­zött sokféle adat elképzelhető. Ezen belül néhány száz vagy né­hány ezer zsidó. Az izmaeliták száma még nehezebben becsülhe­tő, de mindig kevesebben voltak, mint a népesség egy százaléka. A kunok - Pálóczi Horváth András számításai szerint — nagyjából hét-nyolc százalékát tehették ki a lakosságnak a tatárjárás után. Egyházi körök úgy vélték, hogy a sokkal nagyobb számú kun köny- nyebben integrálható a társada­lomba, mint a zsidók és az izmae­liták, akiknek volt saját vallásuk, amelyről nem voltak hajlandók áttérni. A kunokkal kapcsolatban „csak” az lett volna a feladat, hogy megtérítsék őket. Nos, ez a térítés, és főként a már megtelepe­dett magyar társadalomba való in­tegrálás túlzottan nehéz feladat­nak bizonyult. így történhetett, hogy az izraeliták és az izmaeliták a XIII. századra jóval nagyobb mértékben beilleszkedtek a ma­gyar társadalomba, mint a kunok. Párhuzamok — A magyar-spanyol párhu­zamra visszatérve: miben látja annak lényegét? — Abban, hogy a középkornak ebben az időszakában mind a ma­gyar, mind a spanyol királyság­ban, kialakult az az ideológia, amely szerint ezek az országok a kereszténység védőbástyái voltak. A muzulmánok XV. századi spa­nyolországi kiűzése után ez az ön­kép Spanyolországban megszű­nik. Magyarországon viszont megerősödik, és hosszú ideig fönnmarad a török elleni harcban. A magyar államalapítást követő időszakban azonban sajátos mó­don ennek a két távoli országnak sok tekintetben hasonló módon alakult a története a keresztény­séghez és a pápasághoz való vi­szony kérdésében. — Mikor és hol jelenik meg a könyve? — Kora tavasszal a Cambridge University Pressnél, angol nyel­ven. Hovanyecz László FOTO: TEKNŐS MIKL Dl yan lehet, amilyennek ismerjük? (A u ml 03 3 O.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék