Népszabadság, 2000. december (58. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-01 / 281. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2000. DECEMBER 1., PÉNTEK 3 Státus vallási alapon? Hiányos a határon túli magyar hívek nyilvántartása Sok helyen még nem is értesültek a ha­táron túl arról, hogy egyházi vezetőik Budapesten felajánlották részvételü­ket a státustörvény jogalanyainak ki­választásában. A budapesti állásfogla­lás szerint a nemzeti hovatartozás megállapítása részben „a vallási hova­tartozás” alapján történjen. A HTMH szerint ez nem lehet kritérium. MUNKATÁRSAINKTÓL A vajdasági magyar történelmi egyhá­zak alsóbb szintjein még nem értesültek az anyaország határain túli magyar egy­házi vezetők Budapesten elfogadott ál­lásfoglalásáról. A dokumentumban a vallási vezetők felajánlják részvételüket a státustörvény jogalanyainak kiválasz­tásában. A püspökök javasolják: a „nemzeti hovatartozás megállapításá­nak egyik kritériuma legyen a vallási hovatartozás”. Béres Károly újvidéki református lel­kész érdeklődésünkre elmondta: elvileg két útja van a vallási hovatartozás igazo­lásának. Vagy egyházi keresztlevéllel ta­núsíthatják, hogy a kérelmező reformá­tusnak született, illetve áttért a reformá­tus hitre, vagy­­ ha frissebb adatra van szükség , az egyházi adó rendszeres fi­zetéséről adhatnak bizonylatot. A Délvi­déken gyakorlatilag minden református magyar, ennek ellenére nincs rá mód, hogy a gyakorló lelkészek a kérelmezők nemzetiségét közvetlenül igazolhassák -jelentette újvidéki tudósítónk. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Reformá­tus Keresztyén Egyház püspöke el­mondta: gyülekezeteikben kis létszám­ban ugyan szlovákok is vannak, ám az egyház tagjai minden településen lelki közösséget alkotnak, amelyben ők ma­guk határozzák meg nemzeti hovatarto­zásukat, és ezt meg is vallják. — Ezeknek az ismereteknek a birtokában mi is a ha­táron túli legitim ajánlók között kívá­nunk szerepelni — hangsúlyozta. Bándy György, a pozsonyi Evangé­likus Teológiai Egyetem dékán­helyettese viszont rámutatott: adatokat nem vezetnek a hívek nemzetiségéről. Ezért nem tartja valószínűnek, hogy az evangélikus egyház elöljárói kedvezően fogadnák az ilyen jellegű felkérést - úja pozsonyi tudósítónk. Hasonlóan nyilat­koztak Ján Sokol metropolita, nagy­szombat-pozsonyi római katolikus egy­házmegye érsekének titkárságán is. Szabó Árpád erdélyi unitárius püspök kolozsvári tudósítónknak elmondta: a budapesti tanácskozáson megszületett javaslat célja az volt, hogy nyilvántartá­saik alapján, a hozzájuk fordulóknak az egyházak is kiadhassák a megfelelő bi­zonyítványt. Kelemen Hunor művelődé­si államtitkár, az RMDSZ Szövetségi Egyeztető Tanácsának elnöke kifejtette: nem tartja kielégítőnek, hogy kizárólag az egyházhoz való tartozást vegyék ala­pul a nemzetiség megállapításakor. A Határon Túli Magyarok Hivatalában (HTMH) ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a vallási hovatartozás nem feltétel és nem is kritérium annak megállapításában, hogy ki a magyar. Báthory János, a HTMH általános elnökhelyettese szerint a jogalkotót és alkalmazót sem érdekli a vallási hovatartozás. Hozzáfűzte: egy-egy adott személy ugyanakkor magyarságát - egyéb bizonyítékok hiányában - azzal is igazolhatja, ha az egyházi nyilvántartás­ban magyarként van számon tartva. Aki viszont beszél magyarul, vagy bizonyítani tudja, hogy magyar iskolába járt, annak fölösleges egyházi igazolást kérnie. Fatemplom Gyergyószentmiklóson FOTÓ: SZABÓ BARNABÁS A KMKSZ kiáll az anyanyelvi felvételiztetésért MTI-JELENTÉS A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szö­vetség (KMKSZ) Ungváron állásfogla­lást tett közzé Vaszil Kreminy ukrán ok­tatásügyi miniszter nyilatkozatáról, amelyben kijelentette, hogy nem kívánja engedélyezni a magyar nyelvű felvé­telizést az ungvári egyetemen, a nemze­tiségi iskolákban pedig a reál tantárgya­kat ukránul kell tanítani a végzősök ver­senyfeltételeinek a javítása érdekében. A KMKSZ tiltakozik a nemzetiségi kérdés ilyetén „megoldási kísérletei” el­len. A szövetség szerint az állami tanügy nem foglalkozott érdemben a nemzetisé­gi iskolák sajátos problémáival. Ezek ré­szére nem készültek tankönyvek, nin­csenek szakképzett ukránnyelv-tanárok, így végzőseik felvételi esélyei „a mini­málisra csökkentek”. A KMKSZ megál­lapítja: a különböző tantárgyak ukrán nyelvű tanítása nem a nyelv elsajátításá­hoz, hanem a nemzetiségi iskolák ta­nulóinak végleges leszakadásához, a nemzetiségi oktatás teljes szétzilálódá­sához vezet. A KMKSZ szerint Kreminy kijelenté­sei ellentmondanak az ország alkotmá­nyának, a nemzetiségi törvénynek, a ki­sebbségek jogairól szóló ukrán-magyar közös nyilatkozatnak, az ukrán-magyar kormányközi vegyes bizottság ajánlá­sainak, s az egyébként is nehéz gazdasá­gi helyzetben növelik a társadalmi fe­szültséget. ________Jegyzet________ Hazafias katolikusok Kínában A hivatalos kínai katolikus egyház kitart függetlensége mellett a Vatikánnal szemben. Az egyházügyi önállóság azonban nem jelent szakítást a pápával hitbeli, tanításbeli kérdésekben - adta értésre Fu Tie-san püspök azon a ren­dezvényen, amelyen megemlékeztek a hazafias egyház meghirdetésének ötve­nedik évfordulójáról. Fu püspök, a Kínai Hazafias Katolikus Szövetség elnöke szerint az eltelt fél évszázad során sike­resen őrizték „szent szuverenitásukat”. Az önállóság a biztosíték arra­­ fejteget­te -, hogy az egyház mentes legyen kül­ső befolyásoktól, és így a katolikus hí­vők harmóniában élhessenek honfitársa­ikkal. A rendezvényről beszámoló China Daily magyarázatként hozzátette, hogy Kínában 1949 előtt külföldi misszioná­riusok irányították a katolikus hitéletet, „hajtották végre a római pápa utasítá­sait”. A népköztársaság 1949-es kikiál­tása után a déli Szecsuán tartományból indult el a hívők „három ön...” mozgal­ma, amely az önigazgatást, az önellátást és az önálló igehirdetést állította szembe a Vatikán befolyásával. A püspök mostani beszédében megis­mételte, hogy „idegen erők nem avat­kozhatnak be az egyházi ügyekbe, nem juthatnak irányító szerephez az egyhá­zakban, nem szólhatnak bele a vallásra hivatkozva Kína belügyeibe”. Fu ugyan­akkor pontosított: a szuverenitás nem je­lenti, hogy a kínai katolikus egyház megszakította volna a kapcsolatokat a pápával hitgyakorlási kérdésekben. Az egyházi ügyek független intézése a „po­litikai, gazdasági és adminisztratív ügyekre vonatkozik, de nem a dogmákra és tanításokra” - hangoztatta. A KNK és a Vatikán között fél évszá­zada megszakadtak a kapcsolatok. A Szentszék Tajvannal tart fenn diplomá­ciai viszonyt. Peking viszont ennek megszüntetését tartja előfeltételnek a kétoldali kapcsolatok rendezéséhez. A másik feltétel, hogy a Vatikán ne szóljon bele a kínai belügyekbe. Időnként felmerül, hogy titokban folynak érintkezések a két fél között, de a találgatásokat rendszerint lehűtik a na­pi diplomáciai hírek. Az év elején a Szentszék kifogásolta, hogy a kínai egy­házi vezetőség saját hatáskörben új püs­pököket avatott fel, ami egyébként a pá­pa kiváltsága. Szeptemberben Roger Etchegaray bíboros látogatott meglepe­tésszerűen Pekingbe egy nemzetközi bé­kekonferenciára, és ennek kapcsán fel­újultak a találgatások. Ám ezúttal is jött a hideg zuhany. Peking kifogásolta, hogy október elsején a Vatikán több mint száz, Kínában a vallásüldözések során elhunyt katolikus mártírt avatott boldoggá. Peking és a Vatikán feszültsége hívők millióit érinti. A hivatalos adatok szerint Kínában több mint ötezer katolikus templom működik, amelyek ötmillió hí­vőt tartanak számon. Az utóbbi másfél évtizedben a hazafias egyház több mint ezer pappal gazdagodott. Peking, 2000. november O. L. Gy. Tudort a román politikai osztály nevelte - mondta lapunknak Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság szakértője Az elmúlt tíz év inkompetenciáit és korrupcióját büntette szavazatával a romániai lakosság, de C. V. Tudor eredménye a román politikai elit gyengeségének és felelőtlenségének köszönhető - nyilatkozta a Népsza­badságnak Gabriel Andreescu, a Ro­mán Helsinki Bizottság kisebbségjogi és vallásszabadsági kérdésekkel fog­lalkozó szakértője. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Andreescu elmondta: a felelősség mind­­azoké, akik az eltelt évtizedben kormá­nyon voltak, de a büntetés az utóbbi négy évben kormányzó alakulatokra szállt. A Nagy-Románia Párt (NRP) az ország második pártjává lép elő és bizo­nyára a fő ellenzéki párttá, hiszen — úgy tűnik — a Romániai Társadalmi Demok­rácia Pártja (RTDP) nem kockáztatja meg az NRP-vel alakított koalíciót. Az RTDP nem kormányozhat egye­dül, szüksége van egy-két parlamenti párt támogatására, és ez Iliescu pártját zavarba hozta. De a mostani választások nemcsak azt bizonyították, hogy az NRP a romániai politikai társadalom erős sze­replője, hanem annak veszélyét is előre­vetítik, hogy távlatilag ennek a pártnak a politikai szerepe még nagyobbá váljon.­­ Nagyszámú fiatal szavazott az NRP- re, másfelől az NRP a fő ellenzéki párt lesz. A kormányzás során az RTDP által elvesztett szimpátia a szavazatokat a NRP felé irányítaná. Erre azonban nem az a megoldás, hogy az NRP-t bevegyék a koalícióba, mert ez katasztrofális lenne - mondta a szakértő. Andreescu hangsúlyozta: Tudor ered­ménye a politikai elit gyengeségének és felelőtlenségének köszönhető. Ez a poli­tikai osztály nevelte és engedte neki, hogy megnyilvánuljon úgy, ahogy ő akart. Számtalan bírósági per vádlottja volt Tudor, de ezeket nem vitték végig.­­ Ilyen szörnyűséggel szemben csak a legnagyobb határozottsággal lehet szembeszállni. Úgy, ahogy Hitler idejé­ben kellett volna cselekedni. Nem fo­gadhatjuk el továbbra is a jogállamiság elveiről való bűnös lemondást, a Vadim Tudor tettei feletti szembehunyást — szö­gezte le. Andreescu, aki évekig a Román Hel­sinki Bizottság elnöke volt, úgy véli: a politikai osztályra hatalmas nyomás ne­hezedik, hogy a kialakult helyzetre meg­oldást találjon. - Eddig játszadoztak a felelősséggel a közélettel szemben, de most már a kötél a saját nyakukhoz is nagyon közel jutott - fejtette ki. Ha Tudor kormányra kerülne, Andreescu szerint nem gépfegyverezné az embereket tíz utcán, nem jelölné meg a magyarok házait, és nem követelné tőlük, hogy két-három napon belül hagyják el Romániát. Nem fog odáig menni, de eléggé messze elmenne ahhoz, hogy a ci­vilizált élettel összeférhetetlenné váljék. Tibori Szabó Zoltán Román felkiáltójel Alighogy megbukott Milosevics, és Jugoszláviában tisztulóban az ég­bolt, a romániai választásokkal ismét baljós árnyak kezdenek térségünk fölé lopakodni. Magyar szempontból ezek alkalmasint még félelmete­sebbek is lehetnek majd, mint a legutóbbiak voltak. Ma azonban még kevés jel utal arra, hogy a magyar külpolitika érzékelné a tényleges ve­szélyeket, és tisztában volna azzal: az Orbán-kormány igen gyorsan olyan súlyos külpolitikai kihívásokkal kerülhet szembe, amelyekre megalakulása óta nem volt még példa. Sőt, az sem zárható ki, hogy ha­marosan egy szomszédos országban élő milliós magyar kisebbség biz­tonsága miatt kell majd aggódnunk. A délszláv háborúk óta pontosan tudható, hogy Európa bizonyos fertályain szinte minden megtörténhet, és Románia elvben ide sorolható. Hogy aztán a gyakorlatban miként alakul a helyzet, azt a bukaresti elnökválasztások második fordulója dönti majd el. Ha Ilidor javára, akkor a dolgok mostani állása szerint magyar részről a lehető legnagyobb aggodalmak sem látszanak felesle­gesnek. Sokak számára egyszerűen felfoghatatlan, hogy ilyen riasztó helyzet alakulhatott ki Romániában. Tulajdonképpen nincs is ésszerű válasz ar­ra, miként történhetett meg, hogy Ceausescu udvari poétája, majd az új román demokrácia szinte senki által komolyan nem vett politikai bohó­ca néhány röpke hónap leforgása alatt lehetséges államfőjelöltté avan­zsált. E kérdés mielőbbi megválaszolása nyilván nemcsak Románia számára volna tanulságos. Annyi most is bizonyossággal megállapítha­tó: a magyarellenes és antiszemita Tudor felemelkedéséhez a konzerva­tív-nemzeti román pártok cinkos kacsintása, felelőtlensége is kellett. Valamint egy olyan lepusztult gazdasági közeg, amelyben a létmini­mum alatt tengődő kis egzisztenciák tömege Tudorban vélhette felfe­dezni mentőangyalát. Egyébként tévedés volna azt hinni, hogy az el­nökválasztás második fordulója le van futva. Tudornak - éppen az em­lített okok miatt - a felmérések tanúsága szerint vannak még tartalékai a román társadalom mélyrétegeiben. Tudor győzelmével a legtöbbet talán a romániai magyarok veszíte­nék, hiszen ezzel a magyarfaló funari futóbolondok ideje köszöntene be keleti szomszédunknál. Érthető hát, hogy az erdélyi magyarság der­­medten figyeli, mi folyik körülötte. Kétségtelen, hogy számukra Ilies­cu a kisebbik rossz. De­ jó megoldás nekik ő sem lehet, legalábbis ösz­­szehasonlítva az eddigi helyzettel. Iliescu visszatérésével is véget ér a legutóbbi évek szélcsendes ideje a nemzetiségieknek, egy időre megint le lehet majd venni a napirendről az RMDSZ alapvető kisebbségi köve­teléseit. Iliescu még így is könnyen megszerezhetné magának a kisebb­ségi szavazatokat a következő elnökválasztási fordulóban, ha tenne egy-két apró gesztust a magyarság irányában. A romániai politikai ál­lapotok súlyos deformálódását mutatja, hogy a közvélemény-kutatások szerint egy ilyen gesztus potenciális román szavazók tömegeit fordíta­ná el Iliescutól. Az Iliescu-párt számára persze még így is megmaradna a lehetőség, hogy kisebbségi kormányzáshoz kéri az RMDSZ támoga­tását. Csakhogy egy ilyen kormányzási forma eleve ugrál a sötétbe. Ráadásul az iliescui PDSR nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy e sö­tétségben valahol ott magasodik a Tudor-párt könyörtelen szirtje, ame­lyen a kormányzati hajó pozdorjává zúzódhat. Nyilván Budapesten sem könnyű most megfelelő stratégiát kidol­gozni a súlyos aggodalmakra okot adó romániai fordulatra. Afelől alig lehet kétség: bárki győz is Bukarestben, a következő román elnök és kormányzat magyar szempontból nehezebb partner lesz, mint az eddi­gi volt. Vajon fel van-e vértezve a magyar külpolitika a magyar-román konfliktusok újbóli fellobbanásának esetére, a rossz szomszédság visz­­szatérésére? Nem lehet tudni. Már csak azért sem, mert az Orbán-kor­mány eddig lényegesen könnyebb helyzetben volt szomszédságpoliti­kai szempontból, mint akár az Antall-, akár a Horn-kabinet. Egyébként nem utolsósorban közvetlen elődeinek jóvoltából. Bármiként lesz is, gyorsan ki fog derülni, hogy a kisebbségi ügyeket illetően kormányfő­ként Orbán Viktor fel tud-e nőni elődeihez. Kis Tibor Rapcsák Időközi választások kampányában megszokott, hogy a pártok nagy­ágyúkat vonultatnak fel. Ha ezek sülnek el — gondolják­­, nagyobb a zengés. Ráadásul ilyenkor könnyebben is mobilizálhatók a fegyverek, nem kell ezer helyen lövöldözni, a népek és a médiumok is jobban fi­gyelnek. Ha az időközi választások tétje nem parlamenti hely, hanem polgármesteri szék, akkor azonban legalább Rapcsáknak kell lenni ah­hoz, hogy a nehéztüzérség felvonuljon. Jogos a kérdés, hogyan lehet az emberből Rapcsák? A graduálé elejét nem mondom el, ez az a karrier, amelyben minden­ki Andráskájává növi ki magát valaki egy vidéki városban. Nem aka­rom lebecsülni ezt a teljesítményt, nyilván kell hozzá tehetség, szorga­lom, miegymás, de erre az előcsúcsra azért már sokan feljutottak. Innen még messze van a ködös orom, amelyen Rapcsák zászlaja lengedez. S éppen ez az utolsó, embert próbáló szakasz az, amely feljogosít egy or­szágos ügyekkel is kokettáló helyi politikust arra, hogy kampányában például Makovecz Imre is észrevétesse magát néhány vérforraló frázis­sal. A csúcsturistának olyan serpák járnak, mint Orbán Viktor, Kövér László, Pokorni Zoltán, és mivel a kihívás nagy, a vetélytársnak is hol Kovács László, hol Turi-Kovács Béla cipeli a csomagjait. Rapcsákért olyan áldozatokat hoznak a Fideszben, amely korábban legfeljebb Vár­hegyi Attilának vagy Simicska Lajosnak járt ki. Mindegy, mit tesz, ve­le vannak. Élet és vér jár neki. Ahhoz, hogy valaki Rapcsák lehessen, fideszesnek kell lennie. Nem Fidesz-tagnak, nem Fidesz-szimpatizánsnak, nem tisztségviselőnek. Fi­deszesnek mint kulturális jelenségnek. Mint emberfajtának. Légy zseni­gyanús. Képességeidet használd vezetésre. Ne tárgyalj, vizionálj. Aki nem ért meg, taposd el. Aki megért, de nem tetszik neki, bélyegezd meg, tedd lehetetlenné, végleg kötözd szégyenfához. Legyenek nyilvántart­ható áldozataid is, abból tanul a pórnép. Áldozati ünnepekkor ne remeg­jen a kezed, érted semmi sem kár. Halmozz vagyont, követelj tiszteletet. A családodat és a pártodat tápláld, a felebarátok tehetnek egy szívessé­get (némelyik kettőt is, ebben ne korlátozd őket). A nép imádjon, a hi­vatalnokok és egyéb törekvők menjenek a sunyiba. A drága hűséget ön­magadon kívül csak a pártodra pazarold. Légy rettenthetetlen. Egyszerű. Aki bizonyos készségeket fel tud mutatni, s hozza a tanul­ható standardokat is, ezáltal sikeresen Rapcsákká válva, máris ott érez­heti maga mellett a kultúrházban Kövér László utánozhatatlan moso­lyát. Aki vérfideszes, soha nem bukhat el azokon mezőkön, amelyekre a párt hatóereje elér. Ha semmi olyat nem tesz, ami génjei elégtelensé­gére utal, tehát nem ül és rendelkezik halálos balesetet okozó, kék lám­pás autóban, nem minősíti magát szenátornak bugyuta levelek alján, nem spricceli le szódával az ABC-ben a gyanútlan vásárlókat, mielőtt ugyanott futballozni kezdene egy meg sem vásárolt labdával, és főkép­pen, ha nem szavaz a kormány javaslata ellen a parlamenti bizottság­ban, akkor nem érheti bántódás, abban a fényben élhet, amely a hozzá hasonló felkentek számára ebben a világban dukál. Akkor oszlatnak körülötte pártszervezetet, oszlatnak körülötte képviselő-testületet, sem­mi sem számít. Hiába oszlik már minden, amerre csak megfordul, ő bi­zalomban jár. Pártja vezetői életüket és vérüket ajánlják számára - ne­ki csak a pénzt kell hoznia. Krajczár Gyula

Next