Népszabadság, 2001. március (59. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-01 / 51. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK 3 Kisebbségi ügyek konszenzus nélkül A határon túli magyarságot érintő alapvető kérdésekben a kormány szerint egyetértés van a parlamenti pártok között, ezzel szemben az MSZP és az SZDSZ úgy látja, e téren megszűnt a konszenzus - derült ki az Országgyűlés külügyi bizottságának vitájában. MUNKATÁRSUNKTÓL A külügyi bizottság éles vitákat kiváltó és súlyos kölcsönös vádakat megfogalmazó tegnapi ülésén Németh Zsolt politikai államtitkár szerint az Orbán-kormány létrejötte óta gyakorlatilag az öszszes környező országban javultak az ott élő magyar kisebbségek politikai és gazdasági kilátásai. A szomszédos államokkal ápolt kapcsolatokat Németh intenzívnek mondta. A kisebbségeknek nyújtott költségvetési támogatásokkal kapcsolatban kiemelte az átláthatóság fontosságát, de óvott attól, hogy a pénzelosztások körül kiéleződjön a vita. Szerinte ugyanis ha korrupciós hírbe kerülnek a kisebbségi szervezetek, akkor ezzel a szomszédos szélsőséges nacionalizmusok prédájává válnak. Az államtitkár úgy fogalmazott, hogy Vadim Tudor és az MSZP egyaránt a kisebbségi pénzügyeket feszegeti. Az ellenzék alapvető pontokon utasította vissza az államtitkár érvelését. Tabajdi Csaba (MSZP) szerint jelenleg tisztázatlanok a kisebbségi közalapítványok pénzügyei, szavai szerint e pénzekkel „mutyizás” folyik. Kocsi László (MSZP) rámutatott, hogy az erdélyi magyar egyetemre már 6 milliárd forintot szavazott meg az Országgyűlés, de alig tudni valamit a pénzek útjáról. Szent-Iványi István (SZDSZ), a külügyi bizottság elnöke szerint elképzelhetetlen, hogy a konszenzus helyreállhat addig, amíg az Orbán-kormány „szimbolikus PR-politikát” folytat a kisebbségi ügyekben. Klientúraépítésre használja továbbá a támogatásokat, és igyekszik megosztani a magyar kisebbségi szervezeteket. Minthogy a magyar adófizetők pénzéről van szó, e támogatások elosztási rendszerét átláthatóvá kell tenni - hangoztatta Szent-Iványi. Magyarország lemond néhány EU-átmenetről Az átmeneti kérelmek számának csökkentésével próbálja felgyorsítani az EU- csatlakozási tárgyalásokat a magyar kormány. Az engedékenység nem minden területen érvényesül: míg Magyarország a környezetvédelemben kilenc átmeneti igény közül ötről lemondott, továbbra is ragaszkodik a külföldiek földtulajdonlásának tízéves korlátozásához. Célunk még ebben a fél évben, a svéd EU-elnökség alatt lezárni további hathét tárgyalási fejezetet - mondta tegnap Martonyi János külügyminiszter. (A harminc témából eddig tizennégyet sikerült ideiglenesen lezárni.) Hozzátette, hogy a megbeszélések érdemi szakaszba érkeztek, és immár konkrét egyeztetés folyik az átmenetekről. Itt három megoldás képzelhető el: az EU - kisebb-nagyobb módosításokkal - elfogadhatja a kérelmeket, esetleg szűkítjük az átmeneti kérelmek körét, és így létrejöhet a kompromisszum, vissza is vonhatjuk az igényeket. Schröder német kancellár javaslata a kelet-európai munkaerő mozgásának hétéves korlátozásáról egyelőre nem vált az unió közös álláspontjává. Martonyi azonban arra számít, hogy a német terv lényegi elemei bekerülnek majd az EU-pozícióba. Magyarország ugyanakkor reméli, hogy a tagjelöltekkel szemben egyéni megközelítést alkalmaznak, hiszen a külügyminiszter szerint — a magyar munkavállalók esetében nem lenne indokolt korlátozást bevezetni. Egyelőre kitart a magyar fél amellett, hogy a külföldiek termőföldvásárlását a csatlakozás után tíz évig korlátozhassa, noha az unió ellenzi ezt az átmenetet. Michael Lake budapesti EU-nagykövet a Népszabadságnak adott interjúban célzott arra, hogy a munkaerő-áramlás és a földtulajdonlás kérdését a felvételi tárgyalásokon össze lehetne kötni, és ezáltal alkut kötni. Martonyi ezt határozottan elvetette, és hangsúlyozta, hogy a két kérdés súlyában nem vethető össze. P. B. AZ EU-CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK HARMINC FEJEZETE IDEIGLENESEN LEZÁRT FEJEZETEK NYITOTT FEJEZETEK Energia TM Adózás Fogyasztóvédelem Áruk szabad áramlása Gazdasági és pénzügyi unió Bel- és igazságügyi együttműködés Halászat Költségvetés Iparpolitika Környezetédelem Kis- és középvállalatok Közlekedéspolitika Kül- és biztonságpolitika Kultúra és audiovizuális politika Külgazdasági kapcsolatok Mezőgazdaság Oktatás és képzés Regionális politika Pénzügyi ellenőrzés Személyek szabad áramlása Statisztika Szolgáltatások szabad áramlása Szociális politika és foglalkoztatás Tőke szabad áramlása Távközlés Vállalati jog Tudomány és kutatás Vámunió Versenyjog NYITOTT, DE EGY-EGY KÉRDÉS A 30. fejezetet KIVÉTELÉVEL TOVÁBBI TÁRGYALÁST (intézményi kérdések) már nem igénylő fejezetek csak a felvételi tárgyalások legvégén, Adózás várhatóan 2002-ben nyitják meg. Áruk szabad áramlása Szolgáltatások szabad áramlása Vállalati jog NÉPSZABADSÁG-grafika Vámunió Zámolyiak a Bourbon-palotában PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Elsősorban a francia közvélemény figyelmét kívánja felhívni a zámolyi romák, s rajtuk keresztül az európai uniós csatlakozásra legesélyesebb középeurópai államokban élő cigány kisebbségek helyzetére az a vitával egybekötött sajtókonferencia, amelyet francia emberjogi csoportok és szakszervezetek rendeznek március 2-án a párizsi nemzetgyűlés épületében. Immár több mint hét hónapja, hogy a Strasbourgban tartózkodó zámolyi romák beadták politikaimenedékjog-kérelmeiket, s több mint fél éve, hogy az illetékes francia menekültügyi hatóság, az OFPRA nem adott sem elutasító, sem jóváhagyó választ. A zámolyiak sorsában mindenesetre érdekes fordulatot jelent a vitával egybekötött sajtókonferencia. A meghívó szerint Krasznai József, a zámolyiak szószólója és Zsigó Jenő, a Magyarországi Roma Parlament elnöke fog tanúskodni a zámolyiak, illetve a 700 ezer magyarországi roma ellen folyó kampányról. A szervezők az EU-tagságra váró többi közép-európai államban élő romák sorsára is fel akarják hívni a figyelmet. A szervezők két baloldali parlamenti képviselő - a zöldpárti Noel Mamere és a kommunista Patrick Braouzec - segítségével jutottak ahhoz a lehetőséghez, hogy a nemzetgyűlésnek otthont adó párizsi Bourbon-palota Victor Hugóról elnevezett termébe invitálják a sajtót. A zámolyi romákat támogató nyilatkozatot egyébként korábban 33 baloldali európai parlamenti képviselő is aláírta. Mamere úr és Braouzec úr pártfogásába vette a vitával egybekötött sajtókonferenciát, s a nemzetgyűlés ennek nyomán biztosította a termet. A törvényhozás egyébként is február végétől március végéig a helyhatósági választások miatt szünetelteti munkáját - mondták tegnap a nemzetgyűlés sajtóosztályán. Kékessy Dezső párizsi magyar nagykövet lapunk érdeklődésére elmondta: sem ő, sem a követség nem kapott meghívót. Kékessy francia politikusokkal folytatott eszmecseréire hivatkozva úgy fogalmazott: benyomásai szerint Párizsban nem csoportos ügyként kezelik a zámolyiakat, az itteni gyakorlatnak megfelelően minden menekültkérelmet egyedi elbírálás alá vonnak. Dési András Budapest szerint a megoldást nem Párizsban kell keresni A tisztánlátás érdekében: a strasbourgi romák nem a francia nemzetgyűlésben mint intézményben, hanem a törvényhozás épületének egyik bérelt termében tartanak sajtókonferenciát március 2-án - hangsúlyozta lapunknak Körösi Csaba, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára. Elismerte ugyanakkor: a meghívók között vannak franciák, sőt a meghívóhoz európai parlamenti képviselők, valamint zöld és baloldali, hellyel-közzel radikális baloldali szervezetek is nevüket adták. „Azt azonban látni kell, hogy a magyar romatársadalom kérdéseinek a megoldása nem Párizsban és nem Strasbourgban van. Mindannyiukat visszavárjuk. Problémáikat együtt, itthon kell megoldanunk, nem más országban, nem más fórumon, nem más kérdésekkel öszszekapcsolva.” Körösi Csaba fogalmazása szerint a péntekre tervezett párizsi sajtókonferencia nem annyira a megoldást segíti, jóval inkább valamiféle politikai harc részévé akarja tenni az ügyet. A magyar cigányságnak megvannak a maga választott képviselői. Messze a legnagyobb szervezet az Országos Cigány Önkormányzat, amely problémaorientált együttműködést folytat a kormányzattal, s amely a valósan létező gondok hazai megoldásában érdekelt. Talán félrevezető lehet, ha a Roma Parlament - amely természetesen fontos szervezet, de lényegesen kisebb létszámmal rendelkezik, s csak egy a számos hazai cigány szervezet közül a magyar cigányság egésze nevében lép fel. Különösen, ha ezt a francia törvényhozás épületének egyik termében teszi. Úgy vélem, nem a sajtón keresztül történő üzengetés ideje van, hanem a cigányság felemelkedését szolgáló, konkrét projektek kidolgozásában és végrehajtásában volna célszerű részt venni - fogalmazott Körösi. A helyettes államtitkár leszögezte: a romák - legyenek azok Strasbourgban, Párizsban vagy bárhol - Magyarországon éppen olyan jogi és biztonsági védelemben részesülnek és fognak részesülni, mint az összes többi magyar állampolgár. Rájuk ugyanazok a törvények és szabályok vonatkoznak, illetve ugyanazokkal a lehetőségekkel rendelkeznek. Ez a feltett célunk, és ebből nem is fogunk engedni. A 2001. évi Pro-Egalitate-díjat Peter Tufo távozó amerikai nagykövetnek adományozta a Gyöngyösi Roma Kisebbségi Önkormányzat. Ebből az alkalomból Murzsa Attila elnök a nagykövetségen átnyújtotta a diplomatának Csík János Álom című festményét fotó: mti - Kovács attila A jelentés jelentése Nálunk megint az ismert, okos csend. Nem várható persze, hogy mint Kína vagy a palesztinok dühösen tiltakozzunk az amerikai külügyminisztérium emberi jogi jelentésének ránk vonatkozó fejezete ellen, de azt sem feltételezhetjük, hogy a hivatalos hallgatás beleegyezés. A Magyarországról szóló fejezet több mint kétszer olyan hosszú ugyanis, mint a két évvel ezelőtti. A problémákat vázoló bevezető pedig nagyságrenddel terjedelmesebb, mint például a Cseh Köztársasággal foglalkozó értékelés megfelelő része. Az Amnesty International és a Human Right Watch mellett ez a harmadik, nemzetközileg számon tartott, évente visszatérő emberi jogi jelentés. Mielőtt tv-híradós ernyedtségbe nyaklana az olvasó, lefordítom az emberi jogot: tűrhetetlen hitványságokat vagy ilyesmivel fenyegető helyzeteket lajstromoznak ilyenkor. Így került be a két évvel ezelőtti jelentésbe Orbán Viktor frissen megválasztott miniszterelnök bejelentése is, amely szerint az előző kormány idején „frakciónyi” Fidesz-képviselőt és hozzátartozóikat törvénytelenül, titkos eszközökkel megfigyeltették. Az amerikai külügyminisztérium által az USA kongresszusának készített jelentésben ezt szerepeltetni kellett, ugyanis ha megtörtént, akkor a politikai szabadságjogokat súlyos sérelem érte. Ezért nem tekinthetett el az idei jelentés sem attól, hogy úgy számoljon be az ügyet tisztázni hivatott magyar parlamenti bizottság működéséről, mint ahol nem találtak bizonyítékot a bejelentésnek megfelelő mértékű megfigyelésre. A helyzetet a jelentés nem értékeli, mint ahogy általában sem kíván döntőbíró lenni, de szóvá tesz mindent, aminek az (Egyesült Államok létét megalapozó) emberi jogok érvényesüléséhez köze van. Ezért nem érdektelen, hogy a magyar politikai rendszert leírva, a MIÉP-et szélsőjobboldali pártként nevezi meg. Ennek megvan a maga jelentősége. Ezt Csurka István szavaival érzékeltetném:, ,A jelentésnek közvetlen politikaformáló szerepe van, fontos döntések meghozatalakor figyelembe veszik, s tekintettel arra, hogy ma a világ első nagyhatalma az USA, minden országnak érdeke, hogy a jelentés miatt az Államokhoz fűződő kapcsolata ne szenvedjen csorbát.” A MIÉP elnöke 1994-ben fogalmazott így, hogy azután az Amerikát félrevezető magyar sajtó becsmérlésébe kezdjen az Országgyűlésben. Amit előtte mondott, igaz. A jelentés politikai ereje respektálandó. Elkötelezettsége pedig tiszteletre méltó. Meglepetéseket is tartogat. Ahogy az uniós országértékeléstől az Amnesty International jelentéséig minden humanitárius indíttatású külső elemzés, ez is (kínosan) hosszan írja le a cigányság le- és kiszorítottságának helyzeteit, de közben észrevesz valamit, ami tovább is vezet. Szóvá teszi, hogy a kirendelt ügyvédek Magyarországon méltatlanul alacsony tiszteletdíj ellenében, infrastruktúra, és odaadás nélkül végzik munkájukat. A szegények tehát nem részesülnek megfelelő jogi támogatásban a büntetőbíróságok előtt. Míg a tömegtüntetéseket kiváltó médiahelyzet a cseh jelentés szerkesztőinek nem ért többet néhány sornál, addig terjedelmesen írja le a közszolgálati tömegkommunikáció magyarországi állapotát, benne olyan sajátságos kifejezésekkel, mint „egyensúlyteremtés”. Mindenki számára fontos lehet azoknak a finom megfigyeléseknek a sora, amelyek a nőknek a politikai, sőt az üzleti élet csúcsain való periferizálódásáról, az általuk a családokban elszenvedett, de a közvélemény, a hatóságok, sőt még az áldozatok által is beletörődéssel fogadott verésekről, a munkahelyeken terjedő, de az állásféltés jegyében szintén tűrt szexuális zaklatásról szólnak, vagy arról, hogy terjed a prostitúcióra kényszerített lányok exportja Nyugatra, importjuk Keletről. A fogyatékosoktól a nőkön, a cigányokon, a menedékjogot kérőkön át a kisegyházak hívein keresztül az igen sérülékeny munkavédelemig e terjedelmes írás visszatérően arról szól, amit egy ilyen jelentés soha ki nem mondana, hogy Magyarországon fogytán a gyengébbek szabadsága. Bár lehetne tiltakozni. Nagy N. Péter A királyi tévé Huszonegy hónapig tartó elnöklés után lemondott a Magyar Televízió elnöke. 1999 májusától megbízott, 1999 júliusától kinevezett elnökként irányította azt az intézményt, amelyre a közszolgálati jelzőt volna illő használni, ám amit a köznyelv inkább királyi tévének titulál. Az elnököt kormánypárti kurátorok választották meg. Ők adták áldásukat arra is, hogy ki legyen az alelnök. Ugyanők előbb az alelnököt távolították el, nehogy már ő vezesse az intézményt, ha a főnöke távozik, majd elfogadták az elnök lemondását is. Az elnök személyét Orbán Viktor környezetében találták meg, az alelnökét Torgyán Józsefében. Az elnöknek nem volt különösebb menedzseri tapasztalata, válságmenedzseri pedig végképp nem. Az alelnök korábban mindenfajta politikusokkal készített gyermeteg interjúkat, fő patrónusa például azt találta mesélni neki: gyermekkorában, a háború éveiben előbb német, majd orosz katonavonatokat robbantgatott. Ha a televízió valóban királyi - gyanítom, hogy azt, akkor a királyi udvarban őket találták a legalkalmasabbaknak arra, hogy a válságos állapotban lévő intézményt eligazgassák. Ehhez szerintem erős elfogultság kell. Vagy cinizmus. Vagy pedig az a kimondatlan szándék, zúzzák össze ők totálisan a vergődő, vészhelyzetbe került intézményt, majd kiderül, mihez lehet kezdeni utána. Más vezetőkkel, más munkatársakkal, más telephelyen másmilyen televíziót lehet majd építeni. Huszonegy hónap alatt az elnöknek semmilyen eredményt nem sikerült produkálnia. Gyalázatos, megalázó módon elzavart vagy ezer embert. Majd felvett másokat, nagyobb bérért. A Magyar Televízió nézettsége semmit sem javult, sőt csökkent. A sportműsorokat leszámítva szinte egyetlen műfajban, egyetlen műsor-kategóriában sem sikerült sikeres és tömegesen nézett produkcióval előrukkolni. A reklámpiaci aránya - ezzel összefüggésben - szintén csökkent. A munkatársak, a bedolgozók százait rendszeresen késve fizette ki, hónapokig megvárakoztatva őket. Ha fizetett. A pénzügyi válság nem enyhült, ellenkezőleg, ma már gyakorlatilag nincs vagyona a Magyar Televíziónak. Székháza sincs. Az elnök készségesen elfogadta a kormány ajánlatát, a készpénzért székházat MTV-ÁPV Rt.-ügyletet. Most éppen az archívumért remélnek a Szabadság téren némi segítséget. Ehhez asszisztált egy kormánypárti kuratóriumi elnökség, egy társadalmi kuratórium, egy pénzügyminiszter, egy APEH-elnök, egy ÁPV Rt.-elnök-vezérigazgató, egy kancelláriaminiszter és egy, a háttérben maradó stáb a Miniszterelnöki Hivatalban. A maga módján nagy szerencséje az ellenzéknek, hogy ebből kimaradt. Egyébként a kormánypárti kuratóriumi elnökség, a „csonka kuratórium” miatt bírálta a magyarországi viszonyokat, a kormányt és a politikai pártokat az Európai Unió, a legtekintélyesebb nemzetközi újságírószövetség, legutóbb pedig a Német Szociáldemokrata Párt több politikusa. Ám ez kormányzati körökben senkit nem izgatott. Igaz, az sem, hogy védenceik „bedöntik” a Magyar Televíziót. Ám mindennél erősebb és bizonyára fájóbb kritika, hogy ez ma már senkit nem izgat. Sem az elbocsátások, sem az eladott székház, sem az elherdált vagyon. Sem a közszolgálat. A nézők rezzenéstelen arccal veszik tudomásul, mi történt itt. Közben pedig naponta hallják az APEH felszólítását: el ne felejtsék kitölteni a megfelelő rubrikát az adóbevallásban, ki fizet a családban a televíziókészülék használata után. Mert e nélkül az egész érvénytelen. Mint ahogy normális közállapotokat feltételezve anynyi minden érvénytelen lenne a Magyar Televízió körül. De nem az. Farkas Zoltán