Népszabadság, 2001. március (59. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-01 / 51. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK 3 Kisebbségi ügyek konszenzus nélkül A határon túli magyarságot érintő alapvető kérdésekben a kormány sze­rint egyetértés van a parlamenti pár­tok között, ezzel szemben az MSZP és az SZDSZ úgy látja, e téren megszűnt a konszenzus - derült ki az Országgyű­lés külügyi bizottságának vitájában. MUNKATÁRSUNKTÓL A külügyi bizottság éles vitákat kiváltó és súlyos kölcsönös vádakat megfogal­mazó tegnapi ülésén Németh Zsolt politi­kai államtitkár szerint az Orbán-kor­­mány létrejötte óta gyakorlatilag az ösz­­szes környező országban javultak az ott élő magyar kisebbségek politikai és gaz­dasági kilátásai. A szomszédos államok­kal ápolt kapcsolatokat Németh intenzív­nek mondta. A kisebbségeknek nyújtott költségvetési támogatásokkal kapcsolat­ban kiemelte az átláthatóság fontosságát, de óvott attól, hogy a pénzelosztások kö­rül kiéleződjön a vita. Szerinte ugyanis ha korrupciós hírbe kerülnek a kisebbsé­gi szervezetek, akkor ezzel a szomszédos szélsőséges nacionalizmusok prédájává válnak. Az államtitkár úgy fogalmazott, hogy Vadim Tudor és az MSZP egyaránt a kisebbségi pénzügyeket feszegeti. Az ellenzék alapvető pontokon utasí­totta vissza az államtitkár érvelését. Tabajdi Csaba (MSZP) szerint jelenleg tisztázatlanok a kisebbségi közalapít­ványok pénzügyei, szavai szerint e pén­zekkel „mutyizás” folyik. Kocsi László (MSZP) rámutatott, hogy az erdélyi ma­gyar egyetemre már 6 milliárd forintot szavazott meg az Országgyűlés, de alig tudni valamit a pénzek útjáról. Szent-Iványi István (SZDSZ), a kül­ügyi bizottság elnöke szerint elképzelhe­tetlen, hogy a konszenzus helyreállhat addig, amíg az Orbán-kormány „szimbo­likus PR-politikát” folytat a kisebbségi ügyekben. Klientúraépítésre használja továbbá a támogatásokat, és igyekszik megosztani a magyar kisebbségi szerve­zeteket. Minthogy a magyar adófizetők pénzéről van szó, e támogatások elosztá­si rendszerét átláthatóvá kell tenni - han­goztatta Szent-Iványi. Magyarország lemond néhány EU-átmenetről Az átmeneti kérelmek számának csök­kentésével próbálja felgyorsítani az EU- csatlakozási tárgyalásokat a magyar kor­mány. Az engedékenység nem minden területen érvényesül: míg Magyarország a környezetvédelemben kilenc átmeneti igény közül ötről lemondott, továbbra is ragaszkodik a külföldiek földtulajdonlá­sának tízéves korlátozásához. Célunk még ebben a fél évben, a svéd EU-elnökség alatt lezárni további hat­hét tárgyalási fejezetet - mondta tegnap Martonyi János külügyminiszter. (A harminc témából eddig tizennégyet sike­rült ideiglenesen lezárni.) Hozzátette, hogy a megbeszélések érdemi szakaszba érkeztek, és immár konkrét egyeztetés folyik az átmenetekről. Itt három megol­dás képzelhető el: az EU - kisebb-na­­gyobb módosításokkal - elfogadhatja a kérelmeket, esetleg szűkítjük az átmene­ti kérelmek körét, és így létrejöhet a kompromisszum, vissza is vonhatjuk az igényeket. Schröder német kancellár javaslata a kelet-európai munkaerő mozgásának hétéves korlátozásáról egyelőre nem vált az unió közös álláspontjává. Martonyi azonban arra számít, hogy a német terv lényegi elemei bekerülnek majd az EU-pozícióba. Magyarország ugyanakkor reméli, hogy a tagjelöltek­kel szemben egyéni megközelítést al­kalmaznak, hiszen­­ a külügyminiszter szerint — a magyar munkavállalók eseté­ben nem lenne indokolt korlátozást be­vezetni. Egyelőre kitart a magyar fél amellett, hogy a külföldiek termőföldvásárlását a csatlakozás után tíz évig korlátozhassa, noha az unió ellenzi ezt az átmenetet. Michael Lake budapesti EU-nagykövet a Népszabadságnak adott interjúban cél­zott arra, hogy a munkaerő-áramlás és a földtulajdonlás kérdését a felvételi tár­gyalásokon össze lehetne kötni, és ezál­tal alkut kötni. Martonyi ezt határozot­tan elvetette, és hangsúlyozta, hogy a két kérdés súlyában nem vethető össze. P. B. AZ EU-CSATLAKOZÁSI TÁRGYALÁSOK HARMINC FEJEZETE­­ IDEIGLENESEN LEZÁRT FEJEZETEK NYITOTT FEJEZETEK Energia TM Adózás Fogyasztóvédelem Áruk szabad áramlása Gazdasági és pénzügyi unió Bel- és igazságügyi együttműködés Halászat Költségvetés Iparpolitika Környezetédelem Kis- és középvállalatok Közlekedéspolitika Kül- és biztonságpolitika Kultúra és audiovizuális politika Külgazdasági kapcsolatok Mezőgazdaság Oktatás és képzés Regionális politika Pénzügyi ellenőrzés Személyek szabad áramlása Statisztika Szolgáltatások szabad áramlása Szociális politika és foglalkoztatás Tőke szabad áramlása Távközlés Vállalati jog Tudomány és kutatás Vámunió Versenyjog NYITOTT, DE EGY-EGY KÉRDÉS A 30. fejezetet KIVÉTELÉVEL TOVÁBBI TÁRGYALÁST (intézményi kérdések) már nem igénylő fejezetek csak a felvételi tárgyalások legvégén, Adózás várhatóan 2002-ben nyitják meg. Áruk szabad áramlása Szolgáltatások szabad áramlása Vállalati jog NÉPSZABADSÁG-grafika Vámunió Zámolyiak a Bourbon-palotában PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Elsősorban a francia közvélemény fi­gyelmét kívánja felhívni a zámolyi ro­mák, s rajtuk keresztül az európai uniós csatlakozásra legesélyesebb közép­­európai államokban élő cigány kisebb­ségek helyzetére az a vitával egybekö­tött sajtókonferencia, amelyet francia emberjogi csoportok és szakszervezetek rendeznek március 2-án a párizsi nem­zetgyűlés épületében. Immár több mint hét hónapja, hogy a Strasbourgban tartózkodó zámolyi ro­mák beadták politikaimenedékjog-ké­­relmeiket, s több mint fél éve, hogy az illetékes francia menekültügyi hatóság, az OFPRA nem adott sem elutasító, sem jóváhagyó választ. A zámolyiak sorsában mindenesetre érdekes fordulatot jelent a vitával egybe­kötött sajtókonferencia. A meghívó sze­rint Krasznai József, a zámolyiak szószó­lója és Zsigó Jenő, a Magyarországi Ro­ma Parlament elnöke fog tanúskodni a zámolyiak, illetve a 700 ezer magyaror­szági roma ellen folyó kampányról. A szervezők az EU-tagságra váró többi kö­zép-európai államban élő romák sorsára is fel akarják hívni a figyelmet. A szervezők két baloldali parlamenti képviselő - a zöldpárti Noel Mamere és a kommunista Patrick Braouzec - segít­ségével jutottak ahhoz a lehetőséghez, hogy a nemzetgyűlésnek otthont adó pá­rizsi Bourbon-palota Victor Hugóról el­nevezett termébe invitálják a sajtót. A zámolyi romákat támogató nyilatkozatot egyébként korábban 33 baloldali euró­pai parlamenti képviselő is aláírta.­­ Mamere úr és Braouzec úr pártfo­gásába vette a vitával egybekötött sajtó­­konferenciát, s a nemzetgyűlés ennek nyomán biztosította a termet. A tör­vényhozás egyébként is február végétől március végéig a helyhatósági választá­sok miatt szünetelteti munkáját - mond­ták tegnap a nemzetgyűlés sajtóosztá­lyán. Kékessy Dezső párizsi magyar nagy­követ lapunk érdeklődésére elmondta: sem ő, sem a követség nem kapott meg­hívót. Kékessy francia politikusokkal folytatott eszmecseréire hivatkozva úgy fogalmazott: benyomásai szerint Párizs­ban nem csoportos ügyként kezelik a zámolyiakat, az itteni gyakorlatnak megfelelően minden menekültkérelmet egyedi elbírálás alá vonnak. Dési András Budapest szerint a megoldást nem Párizsban kell keresni A tisztánlátás érdekében: a strasbourgi romák nem a francia nemzetgyűlésben mint intézményben, hanem a törvényho­zás épületének egyik bérelt termében tar­tanak sajtókonferenciát március 2-án - hangsúlyozta lapunknak Körösi Csaba, a Külügyminisztérium helyettes államtit­kára. Elismerte ugyanakkor: a meghívók között vannak franciák, sőt a meghívó­hoz európai parlamenti képviselők, vala­mint zöld és baloldali, hellyel-közzel ra­dikális baloldali szervezetek is nevüket adták. „Azt azonban látni kell, hogy a magyar romatársadalom kérdéseinek a megoldása nem Párizsban és nem Stras­bourgban van. Mindannyiukat visszavár­juk. Problémáikat együtt, itthon kell megoldanunk, nem más országban, nem más fórumon, nem más kérdésekkel ösz­­szekapcsolva.” Körösi Csaba fogalmazá­sa szerint a péntekre tervezett párizsi saj­tókonferencia nem annyira a megoldást segíti, jóval inkább valamiféle politikai harc részévé akarja tenni az ügyet. A magyar cigányságnak megvannak a maga választott képviselői. Messze a legnagyobb szervezet az Országos Ci­gány Önkormányzat, amely probléma­­orientált együttműködést folytat a kor­mányzattal, s amely a valósan létező gondok hazai megoldásában érdekelt. Talán félrevezető lehet, ha a Roma Parlament - amely természetesen fontos szervezet, de lényegesen kisebb létszám­mal rendelkezik, s csak egy a számos ha­zai cigány szervezet közül­­ a magyar ci­gányság egésze nevében lép fel. Különö­sen, ha ezt a francia törvényhozás épüle­tének egyik termében teszi. Úgy vélem, nem a sajtón keresztül történő üzengetés ideje van, hanem a cigányság felemelke­dését szolgáló, konkrét projektek kidol­gozásában és végrehajtásában volna cél­szerű részt venni - fogalmazott Körösi. A helyettes államtitkár leszögezte: a romák - legyenek azok Strasbourgban, Párizsban vagy bárhol - Magyarországon éppen olyan jogi és biztonsági védelem­ben részesülnek és fognak részesülni, mint az összes többi magyar állampolgár. Rájuk ugyanazok a törvények és szabá­lyok vonatkoznak, illetve ugyanazokkal a lehetőségekkel rendelkeznek. Ez a feltett célunk, és ebből nem is fogunk engedni. A 2001. évi Pro-Egalitate-díjat Peter Tufo távozó amerikai nagykövetnek adományozta a Gyöngyösi Roma Kisebbségi Önkormányzat. Ebből az alka­lomból Murzsa Attila elnök a nagykövetségen átnyújtotta a diplomatának Csík János Álom című festményét fotó: mti - Kovács attila A jelentés jelentése Nálunk megint az ismert, okos csend. Nem várható persze, hogy mint Kí­na vagy a palesztinok dühösen tiltakozzunk az amerikai külügyminiszté­rium emberi jogi jelentésének ránk vonatkozó fejezete ellen, de azt sem feltételezhetjük, hogy a hivatalos hallgatás beleegyezés. A Magyaror­szágról szóló fejezet több mint kétszer olyan hosszú ugyanis, mint a két évvel ezelőtti. A problémákat vázoló bevezető pedig nagyságrenddel ter­jedelmesebb, mint például a Cseh Köztársasággal foglalkozó értékelés megfelelő része. Az Amnesty International és a Human Right Watch mellett ez a harma­dik, nemzetközileg számon tartott, évente visszatérő emberi jogi jelentés. Mielőtt tv-híradós ernyedtségbe nyaklana az olvasó, lefordítom az embe­ri jogot: tűrhetetlen hitványságokat vagy ilyesmivel fenyegető helyzete­ket lajstromoznak ilyenkor. Így került be a két évvel ezelőtti jelentésbe Orbán Viktor frissen meg­választott miniszterelnök bejelentése is, amely szerint az előző kormány idején „frakciónyi” Fidesz-képviselőt és hozzátartozóikat törvénytelenül, titkos eszközökkel megfigyeltették. Az amerikai külügyminisztérium ál­tal az USA kongresszusának készített jelentésben ezt szerepeltetni kellett, ugyanis ha megtörtént, akkor a politikai szabadságjogokat súlyos sérelem érte. Ezért nem tekinthetett el az idei jelentés sem attól, hogy úgy számol­jon be az ügyet tisztázni hivatott magyar parlamenti bizottság működésé­ről, mint ahol nem találtak bizonyítékot a bejelentésnek megfelelő mérté­kű megfigyelésre. A helyzetet a jelentés nem értékeli, mint ahogy általában sem kíván döntőbíró lenni, de szóvá tesz mindent, aminek az (Egyesült Államok lé­tét megalapozó) emberi jogok érvényesüléséhez köze van. Ezért nem érdektelen, hogy a magyar politikai rendszert leírva, a MIÉP-et szélsőjobboldali pártként nevezi meg. Ennek megvan a maga je­lentősége. Ezt Csurka István szavaival érzékeltetném:, ,A jelentésnek köz­vetlen politikaformáló szerepe van, fontos döntések meghozatalakor fi­gyelembe veszik, s tekintettel arra, hogy ma a világ első nagyhatalma az USA, minden országnak érdeke, hogy a jelentés miatt az Államokhoz fű­ződő kapcsolata ne szenvedjen csorbát.” A MIÉP elnöke 1994-ben fogal­mazott így, hogy azután az Amerikát félrevezető magyar sajtó becsmérlé­sébe kezdjen az Országgyűlésben. Amit előtte mondott, igaz. A jelentés politikai ereje respektálandó. Elkötelezettsége pedig tiszteletre méltó. Meglepetéseket is tartogat. Ahogy az uniós országértékeléstől az Amnesty International jelentéséig minden humanitárius indíttatású külső elemzés, ez is (kínosan) hosszan írja le a cigányság le- és kiszorítottságá­­nak helyzeteit, de közben észrevesz valamit, ami tovább is vezet. Szóvá teszi, hogy a kirendelt ügyvédek Magyarországon méltatlanul alacsony tiszteletdíj ellenében, infrastruktúra, és odaadás nélkül végzik munkáju­kat. A szegények tehát nem részesülnek megfelelő jogi támogatásban a büntetőbíróságok előtt. Míg a tömegtüntetéseket kiváltó médiahelyzet a cseh jelentés szer­kesztőinek nem ért többet néhány sornál, addig terjedelmesen írja le a közszolgálati tömegkommunikáció magyarországi állapotát, benne olyan sajátságos kifejezésekkel, mint „egyensúlyteremtés”. Mindenki számára fontos lehet azoknak a finom megfigyeléseknek a sora, amelyek a nőknek a politikai, sőt az üzleti élet csúcsain való peri­­ferizálódásáról, az általuk a családokban elszenvedett, de a közvélemény, a hatóságok, sőt még az áldozatok által is beletörődéssel fogadott veré­sekről, a munkahelyeken terjedő, de az állásféltés jegyében szintén tűrt szexuális zaklatásról szólnak, vagy arról, hogy terjed a prostitúcióra kényszerített lányok exportja Nyugatra, importjuk Keletről. A fogyatékosoktól a nőkön, a cigányokon, a menedékjogot kérőkön át a kisegyházak hívein keresztül az igen sérülékeny munkavédelemig e ter­jedelmes írás visszatérően arról szól, amit egy ilyen jelentés soha ki nem mondana, hogy Magyarországon fogytán a gyengébbek szabadsága. Bár lehetne tiltakozni. Nagy N. Péter A királyi tévé Huszonegy hónapig tartó elnöklés után lemondott a Magyar Televízió el­nöke. 1999 májusától megbízott, 1999 júliusától kinevezett elnökként irányította azt az intézményt, amelyre a közszolgálati jelzőt volna illő használni, ám amit a köznyelv inkább királyi tévének titulál. Az elnököt kormánypárti kurátorok választották meg. Ők adták áldá­sukat arra is, hogy ki legyen az alelnök. Ugyanők előbb az alelnököt tá­volították el, nehogy már ő vezesse az intézményt, ha a főnöke távozik, majd elfogadták az elnök lemondását is. Az elnök személyét Orbán Viktor környezetében találták meg, az alel­­nökét Torgyán Józsefében. Az elnöknek nem volt különösebb menedzse­ri tapasztalata, válságmenedzseri pedig végképp nem. Az alelnök koráb­ban mindenfajta politikusokkal készített gyermeteg interjúkat, fő patró­­nusa például azt találta mesélni neki: gyermekkorában, a háború éveiben előbb német, majd orosz katonavonatokat robbantgatott. Ha a televízió valóban királyi - gyanítom, hogy az­t, akkor a királyi udvarban őket találták a legalkalmasabbaknak arra, hogy a válságos álla­potban lévő intézményt eligazgassák. Ehhez szerintem erős elfogultság kell. Vagy cinizmus. Vagy pedig az a kimondatlan szándék, zúzzák össze ők totálisan a vergődő, vészhelyzetbe került intézményt, majd kiderül, mihez lehet kezdeni utána. Más vezetőkkel, más munkatársakkal, más te­lephelyen másmilyen televíziót lehet majd építeni. Huszonegy hónap alatt az elnöknek semmilyen eredményt nem sike­rült produkálnia. Gyalázatos, megalázó módon elzavart vagy ezer em­bert. Majd felvett másokat, nagyobb bérért. A Magyar Televízió nézettsé­ge semmit sem javult, sőt csökkent. A sportműsorokat leszámítva szinte egyetlen műfajban, egyetlen műsor-kategóriában sem sikerült sikeres és tömegesen nézett produkcióval előrukkolni. A reklámpiaci aránya - ez­zel összefüggésben - szintén csökkent. A munkatársak, a bedolgozók százait rendszeresen késve fizette ki, hónapokig megvárakoztatva őket. Ha fizetett. A pénzügyi válság nem enyhült, ellenkezőleg, ma már gya­korlatilag nincs vagyona a Magyar Televíziónak. Székháza sincs. Az el­nök készségesen elfogadta a kormány ajánlatát, a készpénzért székházat MTV-ÁPV Rt.-ügyletet. Most éppen az archívumért remélnek a Szabad­ság téren némi segítséget. Ehhez asszisztált egy kormánypárti kuratóriu­mi elnökség, egy társadalmi kuratórium, egy pénzügyminiszter, egy APEH-elnök, egy ÁPV Rt.-elnök-vezérigazgató, egy kancelláriaminisz­ter és egy, a háttérben maradó stáb a Miniszterelnöki Hivatalban. A ma­ga módján nagy szerencséje az ellenzéknek, hogy ebből kimaradt. Egyébként a kormánypárti kuratóriumi elnökség, a „csonka kurató­rium” miatt bírálta a magyarországi viszonyokat, a kormányt és a politi­kai pártokat az Európai Unió, a legtekintélyesebb nemzetközi újságíró­­szövetség, legutóbb pedig a Német Szociáldemokrata Párt több politiku­sa. Ám ez kormányzati körökben senkit nem izgatott. Igaz, az sem, hogy védenceik „bedöntik” a Magyar Televíziót. Ám mindennél erősebb és bizonyára fájóbb kritika, hogy ez ma már senkit nem izgat. Sem az elbocsátások, sem az eladott székház, sem az el­herdált vagyon. Sem a közszolgálat. A nézők rezzenéstelen arccal veszik tudomásul, mi történt itt. Közben pedig naponta hallják az APEH felszó­lítását: el ne felejtsék kitölteni a megfelelő rubrikát az adóbevallásban, ki fizet a családban a televíziókészülék használata után. Mert e nélkül az egész érvénytelen. Mint ahogy normális közállapotokat feltételezve any­­nyi minden érvénytelen lenne a Magyar Televízió körül. De nem az. Farkas Zoltán

Next