Népszabadság, 2001. május (59. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-02 / 101. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. MÁJUS 2., SZERDA 3 Globalizációellenes május 1. Összecsapások Berlinben és Londonban Berlinben szélsőbaloldali tüntetők csaptak össze a rendőrökkel, Londonban legalább 29 személyt tartóztattak le május elsején. Moszkvában a szakszervezetek azt követelték, hogy minden dolgozónak emeljék a fizetését. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Németországban félmillióan vettek részt a szakszervezetek által szervezett május elsejei megmozdulásokon. Berlinben és Hamburgban több tucat rendőr megsebesült, amikor szélsőbalos tüntetők autókat, épületeket gyújtottak fel és összecsaptak a kivezényelt biztonsági erőkkel - jelentette berlini tudósítónk. Dieter Schulte, a Német Szakszervezetek Szövetsége elnöke elmarasztalta Gerhard Schröder kancellárt, amiért kilátásba helyezte: csökkentik a kedvezményeit azoknak a munkanélkülieknek, akik nem hajlandók dolgozni, a felkínált munkahelyeket elfogadni. Schröder szerint Németországban ma elfogadhatatlan a jóléti társadalom korábbi vívmánya, a „jog a lustaságra”. Berlinben a városi vezetők által engedélyezett szélsőjobboldali megmozduláson a neonáci NPD hétszáz tagja vett részt. A fővárosban az erőszakosság veszélye miatt betiltották a szélsőbal ugyancsak május elsejére tervezett, államrend- és tőkeellenes demonstrációját. Ennek ellenére a szélsőbalos autonómok már április harmincadikán éjjel összecsaptak a rendőrökkel, gépkocsikat gyújtottak fel, úttorlaszokat állítottak. London központjában pattanásig feszült helyzet uralkodott kedd este - írta az MTI. Az antikapitalista, globalizációellenes tüntetők ötezer fős csoportja több órán át farkasszemet nézett a kivezényelt rendőrökkel. A május elseje alkalmából különféle csoportok által szervezett, többtucatnyi felvonulás rendezői délutánra London bevásárlónegyedébe hirdettek tömegtüntetést. A város különböző részeiből az Oxford Streethez induló csoportokat a rendőrök feltartóztatták. A több ezer rendőr órákon át szembeszállt a tömeg nyomásával, és nem engedte, hogy a tüntetők együttesen vonuljanak fel. Kora estig 29 személyt tartóztattak le a közrend megsértése miatt. Franciaországban a munkavállalók képviselői komoly követeléseket fogalmaztak meg a május elsejei felvonulásokon. Elsősorban azoknak követeltek biztonságot, akik több nagy cég, köztük a Danone-csoport és a brit Marks and Spencer szerkezetátalakítási programja miatt kerültek az utcára — jelenti az AP. Lionel Jospin miniszterelnök szocialisták által vezetett koalíciós kormányára erős nyomás nehezedik a szakszervezetek részéről, hogy akadályozza meg a cégek munkaerő-elbocsátását. Moszkvában harmincezer ember vonult ki az utcákra. Moszkvai tudósítónk jelentése szerint a legnagyobb megmozdulás a szakszervezetek által szervezett tiltakozó akció volt, amelynek célja, hogy „minden dolgozónak emeljék a fizetését”. Az orosz kommunisták - a hagyományoknak megfelelően - idén is a Kreml előtti Manyezs téren tartották meg május elsejei megemlékezésüket. Rendőrök vonszolnak egy berlini tüntetőt fotó: reuters - Alexandra winkler Orbán-vizit a Fehér Házban Folytatás az 1. oldalról , Orbán szerint a látogatás megerősítette a magyar-amerikai szövetségesi viszonyt. Itt - mondta - 1956 emléke élő, és nagy a magyar kultúra presztízse is. A miniszterelnök utalt arra, hogy vannak a két ország között vitás kérdések is. Ezzel kapcsolatban Martonyi János külügyminiszter elmondta, hogy délelőtti találkozóján kollégájával, Colin Powellel felvetette a magyar utazók amerikai vízumhoz való jutásának nehézségeit. Most - közölte - biztató jeleket kapott erről. Martonyi előzőleg ezt a kérdést megemlítette a kongresszusban is. Orbán szerint ellentmondásos a helyzet, megalázó procedúrákon kell keresztülmenniük azoknak a magyar állampolgároknak, akik az Egyesült Államokba kívánnak utazni. A magyar miniszterelnök beszédet mondott az American Enterprise Institutban, ahol átvette az Új Atlanti Kezdeményezés Szabadság-díját is. Ezt a díjat első ízben Orbán Viktornak adták át. A miniszterelnök a Folger könyvtárban elmondott beszédében arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy sikerült megújítani az ezeréves Magyarországot. Ennek bizonyítéka - hangoztatta a magyar kormányfő fiatalsága. Az ország sikereinek okát a nemzetet idegenek között megtartó ezeréves álomban jelölte meg. A New York Times hétfőn Orbán-portrét és interjút közölt. A lap azt emelte ki, hogy Orbán aggódik az ukrajnai események miatt és az orosz befolyás kiterjesztésétől tart. A miniszterelnök azt sugallta, hogy az ukrán függetlenség megőrzése lesz washingtoni tárgyalásainak egyik fő témája is. Kifejtette azt a nézetét, hogy az orosz befolyás országunkban, a tulajdonszerzés a vegyipari és energetikai szektorban nem fegyverekkel, hanem tőkével, mosott pénzekkel valósul meg. Orbán megerősítette: nem lesznek idő előtti választások. Kormánya csupán a magyar vállalkozókat kívánja támogatni az állami megrendelések elnyerésében. Az ellenzék korrupciós vádjaira azt válaszolta: „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű”. A tudósító azt írja, hogy „Orbán politikai környezete megígérte: nem lépnek koalícióra az antiszemita MIÉP párttal, amely hatékonyan támogatja a kormányt”. Martonyi János külügyminiszter hétfőn félórás tárgyalást folytatott a Fehér Házban Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadóval, találkozott Henry Hyde-dal, a képviselőház külügyi bizottsága elnökével és Robert Zoellick külkereskedelmi képviselővel. Miklós Gábor „Álmunk, hogy a hazánkban otthon legyünk” Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük Orbán Viktor beszédét a Folger Shakespeare Könyvtár magyar estjén. Amikor a szüleink generációja meg akarta fogalmazni az életérzését, az út mellett csúszó két csiga történetével példálózott. Az egyik csiga azt mondja: át kellene kelnünk az úton. Mire a másik így felel, az lehetetlen. Oda születni kell. Mi annak örülünk, hogy nem kell többet csiga módjára gondolkodnunk. Amikor tizenöt évvel ezelőtt a mi generációnk akart hangot adni életérzésének, egy másik viccet mondtunk el, ami így szólt: mi az, kicsi, sötét és az ajtón kopog? A jövő, szólt a helyes válasz. De azt hiszem, ennyi elég is lesz a múltunkról. Van, amikor hagyni kell, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, és van, amikor az irányítást a saját kezünkbe kell vennünk. Tíz évvel ezelőtt felismertük, hogy cselekednünk kell. Ma, az ezeréves Magyarország ismét fiatal. Fiatal demokrácia, fiatal emberek kezében. Egy negyvenévesnél fiatalabb miniszterelnök áll önök előtt, és sok kulcspozíciót szintén fiatalok foglalnak el. Egy új generációt találunk ma az üzleti, a tudományos életben és számtalan más területen. (...) De nemcsak Magyarországot építjük. Szomszédainkkal együtt számos más vállalkozásba is belefogtunk. Magyarországot és Szlovákiát összekötő új Duna-hidat fogunk átadni. Nemrég fejeztünk be egy új szlovén-magyar vasútvonalat (képzeljék csak el, 1942 óta nem épült új vasút Magyarországon), Horvátországgal közösen építünk autópályát, egy másikat tervezünk Romániával, és most, a Milosevics-rendszer bukásával, Jugoszláviával együttműködve megkezdtük a Duna megtisztítását, hajózhatóvá tételét. Azt hiszem, minden alapunk megvan arra, hogy kijelentsük: ma Közép-Európa a világ legizgalmasabb térsége. Annyira drámaiak ezek a változások, amelyek velünk az elmúlt évtizedben történtek, hogy megkockáztatom: talán még egy Shakespeare-t is megihletnének. Úgy gondolom, most bizonyára motoszkál az önök fejében a kérdés: honnét vesz egy 15 milliós nemzet ennyi életerőt? (...) A világon mindenki hallott az amerikai álomról. Ám senki sem ismeri a magyarok álmát. Pedig nekünk is van egy álmunk: a mi álmunk, hogy a hazánkban otthon legyünk. Nyelvünket nem érti más, eredetünk rejtélyes, minden rokonunkat magunk mögött hagytuk valahol Ázsiában. Németek és szlovákok vesznek minket körül, mindegyikük származása, kultúrája és nyelve idegen számunkra. Egy haza, a mi hazánk, a mi otthonunk. k-* Magyar kapcsolat a Berlusconi-ügyben Több tekintélyes nyugati lap fogalmazott meg súlyos kritikákat Silvio Berlusconival szemben. Az olasz sajtómágnás, a jobboldali Szabadság Háza pártkoalíció vezére győzelmi esélyekkel indul a küszöbönálló választásokon. A lapok azt sugallják, hogy gyanús körülmények között jutott vagyonához. A madridi El Mundo két magyar céget is említ, amelynek köze lehetett a Fininvest spanyolországi sikkasztásához. RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A londoni The Economist múlt heti lelep,lező írása lavinát indított el. Immár tucatnyi lap foglalkozik a Berlusconi család médiabirodalmát összefogó holding, a Médiasét korrupciógyanús ügyeivel. A párizsi Le Monde Berlusconi diszkvalifikálva című írásában kifejti: egyetért a The Economist megállapításával, miszerint a jobboldali olasz politikus alkalmatlan a leendő olasz kormány vezetésére. Valamennyi újság közül a madridi El Mundo támadása látszik a legmegalapozottabbnak. A mérsékelt hangvételű, Aznar kormányfőhöz közel állónak ismert jobbközép irányultságú lap birtokába jutott a Baltazar Garzon spanyol bíró által éveken át folytatott, a Fininvest spanyolországi tevékenységét érintő vizsgálat dokumentumainak, és közzétette azokat. Ebből kiderül, hogy Berlusconi a kilencvenes évek elején az akkor még többségi részvénytulajdonát képező, spanyol TeleS tévécsatornától jelentős mennyiségű pénzösszegeket utaltatott külföldi offshore cégeinek számlájára. A címzettek — köztük két magyar, az Arner Kft., illetve a Magyar Szellemi Tulajdont Kezelő Kft. — sportközvetítési és filmforgalmazási jogokat „vásárolva” a Tele5-től harmadik cégnek próbálták magukat feltüntetni. Az Árner Kft. ma Warner néven található az Igazságügyi Minisztérium cégnyilvántartásában. A céget önállóan jegyzi ügyvezetője, Paolo Del Bue. A másik cég sem található már eredeti nevén és címén, s ügyvezetője is megváltozott. Elnevezése ma Fintage Magyar Szórakoztatóipari Kft. A kettős könyveléssel az adófizetési kötelezettség alól akartak kibújni, s mintegy 120 millió dollárt vontak ki - az El Mundo szerint „sikkasztottak el” - a Tele5-től. Ez később a tévécsatorna öszszeomlásához vezetett. Berlusconi a spanyol bíró kérdéseire évek óta következetesen ismételgeti, hogy a szóban forgó holland és magyar cégek nem tartoznak médiabirodalmához. Az El Mundo viszont most leközölte négy Budapestről keltezett egykori faxüzenet kópiáját, és a levelek fejlécén mindenütt szerepelt a Fininvest megjelölés. Seres Attila Egy másik megfigyelési ügy Szerencse, hogy most jó ideig nem lesz népszámlálás. Addigra talán feledésbe merül a mostani botrány, s esetleg sikerül kitalálni majd valamilyen új módszert a népesség korrekt összeírására. Mert a mostani formát alighanem utoljára alkalmazták Magyarországon. Azzal ugyanis, hogy csaknem másfél tucat körzetben civil ruhás rendőrtisztek jártak az ívekkel házról házra, olyan szépen sikerült lejáratni a népszámlálás intézményét nálunk, hogy egy darabig az emberek valószínűleg még azt is kétszer meggondolják: beengedjék-e lakásukba a mosóporos reklámok hatását felmérő közvélemény-kutatókat. Egyelőre nincs érdemi hivatalos válasz arra a roppant egyszerű kérdésre: mi van az ügy mögött - meggondolatlanság, régi reflex, valamilyen tudatosság, a „védett személyek” túlbiztosítása, netán puszta hivatali-emberi butaság és arrogancia? S ez talán soha nem is derül ki, mint ahogy ilyen esetekben van már némi tapasztalatunk. Ahhoz képest, hogy több ezer ember szokatlan rendőrségi megfigyeléséről van szó, elgondolkodtató az a könnyedség, ahogyan a jobboldali koalíció megpróbál most túllépni a botrányon. Ha másért nem, már csak azért is érthetetlen e lazaság, mert jól emlékezünk még, milyen vehemenciával látott egy másik „ügy” felgöngyölítéséhez Orbán Viktor akkor, amikor közvetlenül a választások után drámai bejelentést tett fideszes vezetők és családjaiig „törvénytelen eszközökkel való megfigyeléséről”. Ezt figyelembe véve legalábbis elvárható volna most némi kis érdeklődés Orbánék részéről, hiszen jelen esetben azért mégsem csupán blöff a dolog, és nem is csak „Deutsch Tamás anyukája” az érintett, hanem gyanútlan állampolgárok ezrei. Akik azzal a helyzettel kényszerülnek szembesülni, hogy nem Faragó Lajos magándetektív tanúsít irántuk érdeklődést, hanem D. I. rendőr alezredes kopogtat álruhás királyfiként ajtajukon, ki tudja, milyen „biztonsági” megfontolásokból? Önmagában már az is megbocsáthatatlan, hogy ilyen szituáció sorozatban megeshetett nálunk 2001-ben. Hiszen ezek után mondhatnak bármit a hatóságok , a titkosrendőrök népszámlálási bevonásával újra belopózott a köztudatba a gyanú: a hatalom kutakodik az állampolgárok magánéletében. Olyan szférában, ahol demokratikus viszonyok között alapos indok nélkül semmi keresnivalója nincs. Ne szépítsük: a leírt jelenség rendőrállami szindróma. A magyarázat is a múltat idézi: „mindig így csináltuk ...” E benyomást egyáltalán nem lehet - és nem is szabad - kézlegyintéssel, lesajnáló mosolyokkal elintézni. Főleg azért nem, mert a hatalom kétségkívül és bizonyítottan konspirált ebben az ügyben. A botrány kipattanásáig ugyanis a kormányzat gondosan eltitkolta, hogy a kormányőrségnek is szerepet szán a népszámlálás lebonyolításában. Már az is a régmúltat idézi, hogy a „védett személyek” közelébe a mostani hatalmi logika szerint sem kerülhet földi halandó, csak a pr-fotókon - de előbb-utóbb ő is csak őrnagyi rendfokozatban. Azért is érthetetlen, miért volt szükség ehhez az akcióhoz ennyi rendőrtisztre, mivel 17 „védett személy” összeírásához egyetlen kormányőr is bőven elegendő lett volna. S miért nem elégedtek meg ennyivel? S ha már az illetők „vállalták” a teljes adott körzetet, miért nem mutatkoztak be az érintett állampolgároknak úgy, ahogy ez ilyen esetben elvárható volna? Igaz, az sem valami nagy öröm, hogy X. Y. őrnagy akar minket megszámlálni, de azért mégis más a dolog akusztikája, ha tudjuk, kivel is állunk szemben a saját lakásunkban. És rendőrállamiakra emlékeztetnek a botrányt követő hatósági reagálások is. Főként persze az, hogy Orbán nem hajlandó megszólalni az ügyben. Pedig elsősorban az ő dolga lenne rendet tartani a rendvédelem háza táján. Pintér Sándor tábornok-miniszter ezen felbátorodva aztán nyugodtan emlegethet „fantazmagóriát, megalapozatlan vádaskodást” — miközben akár elnézést is kérhetne, legalább az emberei által megtévesztett állampolgároktól. Ennél is meglepőbb e botrányban egy olyan szakszerűen száraz intézmény első emberének a viselkedése, mint amilyen a Központi Statisztikai Hivatal. E köztiszteletnek örvendő intézményt nyilván súlyos morális kár érte, hiszen a népszámlálás lebonyolításáért viseli a fő felelősséget. Mellár Tamás elnök furcsa módon mégsem a kormányőri csíny miatt sajnálkozik. Azért dohog, hogy a közvélemény most a botrányra figyel, ahelyett, hogy annak örülne: az általa vezényelt akció bebizonyította, tízmilliónál mégiscsak többen élünk e hazában. Kis Tibor Űrutazó Dennis Tito űrutazó lett. Nem a szabályos úton jutott el ugyan a kozmoszba. Hobbi-kozmonauta, más szóval űrutazó lett. Az egykori mérnök a hatvanas években dolgozott a Sugárhajtású Laboratóriumnak nevezett űrhajózási-katonai intézménynél, Mars-műholdakat tervezett. Majd jobban fizető pályára lépett: pénzügyi tanácsadó céget alapított. Tízmilliárd dollárnyi vagyont kezel, s ezermilliárdnyi befektetéshez ad tanácsot. Meggyőző eredmény, Tito azonban már tíz éve a csillagászati számok birodalmából a csillagok közé vágyott. A példát egy brit és egy japán amatőr szolgáltatta. Akijima Tohiro 1990-ban egy hetet töltött a Mir űrállomáson. Az újságíró költségeit, 28 millió dollárt cége, a TBS televízió állta. Helen Sherman egy év múlva követte. Őt tizenháromezer jelentkezőből választották ki, utazását nagyrészt egy brit konzorcium fizette. A fennmaradó összeget a szovjetek magukra vállalták. Tito az ő példájukat követte volna, annyi különbséggel, hogy ő saját zsebéből fizette be a busás utazási díjat. Ám a kiszemelt űrszálloda, a Mir időközben a Csendes-óceánba zuhant. A hatvanéves férfi számára így a nemzetközi űrállomáson kellett helyet biztosítani. A huzakodás ismeretes. A NASA nem akarta Titót beengedni az Alfára, az oroszok ragaszkodtak ahhoz, kit visznek fel a résztulajdonukban álló űrállomásra. Akkor is, ha az amatőr, akit ők képeztek ki. Mindezt „felülírja” az a húszmillió dollár, amellyel Tito megtámogatja a gyengélkedő orosz űrügynökséget. Így aztán most ott van. Elvileg ugyan csak a Zvezda modulban tartózkodhat, s ha honfitársaival akar találkozni, orosz kísérővel mehet át az amerikai szakaszba. „Tito turista egyszerűen ül és figyel” - írta körül az amerikai űrbéli szerepét az orosz űrhatóság szóvivője. De Tito fizető turista boldog. Fényképezni fog és a maga tervezte programot hajtja végre. Ki tudja, hátha ezzel indul el a kozmosz kereskedelmi felhasználása. Emlékeztetnek: Barron Hilton, a nevét viselő szállodacég alapítója már 1967-ben előállt az űrszállodák alapításának eszméjével. Először Föld körüli pályán (Orbiter Hilton), majd a Holdon (Lunar Hilton) létesített volna szállodát, együttműködve az űrkutatásban jeleskedő - azóta a Boeingbe olvadt — McDonnell Douglas céggel. Ez utóbbi építette fel az amerikai Skylab űrállomást. Űrszálloda — a Hilton Space Station - eddig csak egy 1968-as sci-fi filmben, a 2001. Űrodisszeában szerepelt. Most a gazdag amerikai pénzember és a szorult helyzetben lévő orosz űrprogram nászával lett a tudományos-fantasztikus ötletből valóságos gazdasági vállalkozás. Kérdés: lesz és mikor valódi nagy üzlet belőle? Megindul-e a kozmosz katonai és tudományos feltárását követve a gazdasági feltárás is? A Hold felparcellázása után nyílnak-e űrszállodák? És van-e erre pénz? Az amerikai-orosz kozmikus viszony a verseny, majd az akadozó kooperáció után átalakulhat-e vegyesvállalattá? Tito posztmodern vállalkozása megelőzte a kort. Ő ugyanis nem a gazdasági haszon, a valamikor alkalmazható kutatás, busás árért eladható új anyagok, eljárások érdekében ruházott be valóságos vagyont a vállalkozásba. A gazdag, ám magányos ember önmegvalósításának szemtanúja most a világ. Húszmillióért, kerülő úton jutott fel az űrbe. Ha nem vitte fel a NASA, felvitette magát a megkeresett pénzével. Mint űrhajós. Ne adjuk fel tehát! Legszebb és legvadabb álmaink megvalósulhatnak. Akár az utolsó előtti pillanatban is. Miklós Gábor