Népszabadság, 2001. május (59. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-12 / 110. szám

NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2001. MÁJUS 12., SZOMBAT 23 A játékból nincs kiszállás Ungár Tamás - Azt mindig biztosan tudom, hogy mit nem szabad megtennem. De azt sajnos gyakran nem, hogy mi az, amit feltétle­nül meg kell tennem. Bencze Géza, a pécsi Tritex Kft. tu­lajdonosa az irodájában ül, nagyokat szív vaskos szivarjából, és a fenti mon­datot ismételgeti. Pedig a pécsi vállal­kozók Bencze Gézát nem éppen tanács­talanságáról ismerik. A Tritex irányító­ja harmincöt éve kereskedő, kft.-je Pécs legmozgalmasabb sétálóutcájában egy, az önkormányzattól bérelt épületben 800 négyzetméteres divatházat működ­tet, ahol márkás konfekciós és sportru­házati cikkek, farmerek, fehérneműk, valamint táskák kaphatók. A divatház elmúlt öt éve sikeres volt. Hamarosan azonban nagy döntés előtt áll a Tritex vezetője: maradjon-e a jelenlegi bérle­ményben, avagy a belvárosban két év múlva megnyíló ECE bevásárlóköz­pontba költözzön? A német Otto-csoporthoz tartozó ECE cég Baranya székhelyén 20 ezer négyzetméteres bevásárlóközpontot épít, ahol összesen 90 üzlet, étterem és kávézó kap majd helyet. Az ECE Euró­pában 60 belvárosi bevásárlóközpontot üzemeltet, s további tizenhármat épít, így ebben a profilban a cég piacvezető a kontinensen. A pécsi beruházás legin­kább elgondolkoztató adata, hogy az építkezés 150 millió márkába, azaz mintegy 20 milliárd forintba kerül. Összehasonlításként említsük meg, hogy a Pécs Plaza 1999-ben átadott, ugyancsak 20 ezer négyzetméteres, 80 üzlettel, multiplexmozival, hét gyorsét­teremmel és ezer parkolóhellyel ellátott bevásárlócentrumát az izraeli beruházó hatodennyi pénzből építette. Az ECE magyarországi illetékesei nem adtak felvilágosítást a bérleti dí­jakról. Arról sem, hogy mekkora az ér­deklődés a tervezett épület üzlethelyi­ségei iránt. Az ECE-vel tárgyaló pécsi vállalkozóktól azonban nem nehéz in­formációhoz jutni. Tőlük hallottam, hogy a német cég tíz évre szóló szerző­dést akar kötni a bérlőkkel, és a szerkezetkész üzletek négyzetméteréért havi 40-80 német márkát kér. Fajlago­san drágábbak a kisebb és a központon belüli mozgás főútvonalába eső üzle­tek. A pécsi kereskedők úgy kalkulál­nak, hogy egy 50 négyzetméteres bol­tért - rezsivel együtt - akár havi 600- 700 ezer forintot is ki kell majd fizetni. Ezt pedig a többség teljesíthetetlen­­nek tartja. Akik ezt állítják, arra is hivatkoznak, hogy a város üzleteiben a fenti bérleti díj töredéke sem termelhető ki, mivel Pécs kereskedelmi kínálata - amióta el­maradtak a horvát bevásárlóturisták - túlméretezett. Ezt bizonyítja, hogy ha­vonta tucatnyi bolt zár be a városban - igaz, a helyiségeknek általában gyorsan akad új gazdájuk. Mindezt mérlegelve a Pólus és a Cora egyelőre nem építi meg pécsi bevásárlóközpontját, noha mindkét cég már évekkel ezelőtt telket vásárolt a város keleti határában. Íme, egy vázlatos leltár Pécs üzlet­­központjairól. Kezdjük a Fema áruház­zal. A Pécs déli kapujában található, magyar-német tulajdonú épületben a kilencvenes évek elején a Dunántúl legnagyobb választékkal büszkélkedő hipermarketje működött. Az élelmi­szer-áruház 1996-tól­­ magas árszín­vonala miatt - elvesztette népszerűsé­gét, s tavalyelőtt bezárt. A Fema galé­riáján és passzázsán harminc butik so­rakozott, ezek forgalma a hipermarket megszűnését követően lenullázódott, ezért az üzletek is sorra feladták. Az épület újranyitására egyelőre kevés az esély. A Fema bukását az is siettette, hogy 1995-ben a Metró, 1999-ben pedig az InterSpar és a Tesco is hipermarketet nyitott a városban. A három áruház összterülete 25 ezer négyzetméter, a polcokon harminc-hatvanezerféle árut kínálnak, s e hipermarketek éves for­galmának összege meghaladja a 30 mil­liárd forintot. Az InterSparban 15 ki­sebb üzlet is nyílt, ezek közül eddig még csak egy adta fel. A Tesco bejára­tánál 36 üzlet sorakozik, közülük négy üresedett meg. Mind a két hipermarket­ben üzletet bérlő vállalkozók­­ árulja­nak bár műszaki cikket, divatárut, la­kásfelszerelést, illatszert, képet, ékszert vagy virágot - nagyobb bevételre szá­mítottak. Egyikük így összegezte csa­lódását: - Azt látjuk, hogy a hipermarket for­galma óriási, ám az onnan kijövő vásár­lók elrohannak mellettünk, sietnek, hogy bepakoljanak a kocsijukba. Pécs uránvárosi részében két üzlet­ház erőlködik. A kisebb, az alig 1000 négyzetméteres Olimpia tizenkét boltja tavaly bezárt, jelenleg egyetlen kon­diterem állja meg a versenyt a hatvanas évek stílusát őrző vasbeton épületben. A hetvenes években emelt, háromezer négyzetméter hasznos belterületű Me­csek Áruház - mai nevén: Mecsek Plaza - négyemeletes épületének föld­szintjén az élelmiszer-ÁBC jól boldo­gul. Az első emeleten egy cipőáruház és egy lakástextilüzlet még életben van. A második emelet egyik fele üres, a másik részében öt üzlet kínlódik. A Mecsek Plaza harmadik és a negyedik emelete hónapok óta kiadatlan. A belváros egykor rangos áruháza, a Konzum változatlanul tartja magát. A Centrum Áruház iparcikkszintje évente alakul át, jelenleg az eladótér fele üres. A rendszerváltáskor épített Kereskedők Háza lejtőn van. A földszint 25 üzleté­ből ugyan még csak egy maradt bérlő nélkül, az emeleti 25 helyiségnek azon­ban az ötöde megürült, és legalább tíz butik gazdája - a pletykák szerint - bár­mikor bedobhatja a törülközőt. Hason­ló a helyzet a mélyföldszinten is. A Ke­reskedők Háza több boltjának eladója elárulta: akadt olyan nap, amikor egyet­len kuncsaft sem vásárolt náluk. Az öt éve megnyílt Colonia Passage földszintjén nyitott 20 üzlet bérlője nem panaszkodik, az első és második emeletre viszont hiába visz mozgólép­cső, a 30 boltból 5-6 gazdátlan. A má­sodik emeleten csak két bérlő tartott ki a nyitás óta, némely üzlethelyiség gaz­dája és profilja évente többször is változott. A Forrás Üzletház felsőbb szintjein sem segít a mozgólépcső. Az első emelet 24 boltjából négy, a második emelet 15 helyiségéből pedig hat üres. A Forrás tulaj­donosa az üzletház fel­ső szintjének bérlőivel szemben megértő. A második emelet egyik boltjában egy divatosan vastag talpú, spanyol cipőmárkát 25-37 ezer forintért kínálnak.­­ A régióban ez a márka csak nálunk kap­ható, ennek ellenére ne­hezen tudjuk kigazdál­kodni a bérleti díjat - mondja az üzlet eladó­ja, Csuti Beáta. - Ezért a 36 négyzetméteres he­lyiségért tavaly havi 110 ezer forintot fizet­tünk. Az idén emelni akartak 123 ezerre. Je­leztük, hogy nem bír­juk, ezt méltányolták, és maradt a tavalyi bér­leti díj. Mellesleg az a szen­tencia, hogy az „olaj ára mindig annyi, amennyi­ért megveszik”, gyengí­­tetlenül igaz a pécsi üz­letbérekre is. A már említett Pécs Plazában üzletet fenntartó vállal­kozóktól megtudható, hogy itt a boltok négy­zetméteréért havonta 25-50 márkát kérnek, és öt évre kötnek szerző­dést a bérlőkkel. A bel­várostól három kilomé­terre, a vásártérrel szemben emelt Pécs Plaza vezetősége bizo­nyos esetekben nem zárkózik el a díjak mér­séklésétől. Ha kiderül, hogy valamelyik bolt nem esik a vásárlók mozgásának fő sodrába, vagy ha egy üzlet pro­filja gazdagítja a bevá­sárlóközpontot ugyan, de az üzlet bevétele el­marad a várttól, akkor engednek a bérleti díj­ból. Ebben szerepet játszhat, hogy a Pécs Plaza üzleteinek 15-20 százaléka többnyire üres, s a ház vezetői minden lehúzott redő­­nyű boltot fájó sebnek éreznek. Néhány vállal­kozó erre építette takti­káját: - Budán, a Mammut­ban az elsők között béreltem üzletet, mert úgy éreztem, hogy onnan a cégem nem hiányozhat — meséli az egyik dél­dunántúli vállalkozó, akinek az ország­ban csaknem húsz butikja van. - Pár hónap múlva kiszivárgott, hogy akik később jöttek, lealkudták a bérleti díjat a Mammutban. Tanultam ebből, és a Pécs Plaza vezetőivel több hónapig tár­gyaltam, de nem kötöttem szerződést. A nyitás után fél évvel még mindig volt tizenöt üres üzlethelyiség, és akkor az egyikért már feleannyit kértek, mint a nyitás előtt egy hónappal. Azt az aján­latot már elfogadtam, és bejött a számí­tásom. A legtőkeerősebb pécsi kereskedel­mi vállalkozóknak a városban több üz­letük is van. Egy a sétálóutcában, egy a belváros valamelyik üzletházában, egy meg a Pécs Plazában. Próbálják, melyik megy jobban, s ha egyik bolt nyűglő­dik, azt becsukják, s nyitnak helyette másikat, néhány száz méterrel odébb. Bár a plazabeli boltok gazdái általában lényegesen nagyobb bevételre számí­tottak, ennek ellenére legtöbbjük úgy vélekedik, hogy a megyeszékhelyeken a hasonló méretű bevásárlóközpontoké a jövő. - Az emberek nyugodtan nézelődnek a bevásárlóközpontok légkondicionált utcáin - mondja a Pécs Plaza egyik far­merboltjának főnök asszonya. - Eső­ben, szélben, hidegben, kánikulában az utcai boltok forgalma drasztikusan visszaesik, az üzletházak bevételét az időjárás kevésbé befolyásolja. A fiata­lok körében meg a „plázázás” a módi. Ők itt randevúznak, esznek, isznak, moziznak, sétálnak. Ritkán vásárolnak, ám ha pénzhez jutnak, akkor biztosan itt költik el. A plázabeli tapasztalatok nyomán sok pécsi vállalkozó úgy vélekedik: jobb lenne, ha nem épülne meg az ECE, ám ha mégis, akkor nem lehet megúsz­ni, hogy ott ne nyissanak üzletet. Mert akkortól az lesz a menő hely, ott min­dig lesz felhajtás, móka, s aki kimarad, az lemarad.­­ Úgy számolom, hogy egy ötven négyzetméteres bolthelyiség berende­zése és áruval való feltöltése az ECE- ben legkevesebb 20 millió forintba ke­rül majd - mondja egy belvárosi sport­­ruházati üzlet tulajdonosa. - Nem tu­dom, hogy lesz-e ennyi pénzem. Rá­adásul elképzelhető, hogy az a nagyke­reskedelmi cég, amelyik importálja a nálunk árult ruhákat és cipőket, szintén üzletet nyit majd az ECE-ben. Akkor nekem végem. Mert ők nem is tudnak kicsiben gondolkodni, hanem nyilván beindítanak egy óriási választékú, 150 négyzetméteres mintaboltot, amely mellett nekem nincs esélyem, akár be­megyek az ECE-be, akár maradok a je­lenlegi helyemen. Több pécsi kereske­dő attól tart, hogy a nagy importőrök­nek üzletük lesz az ECE-ben, ez pedig tönkreteszi őket. A pécsi kereskedők mozognak az ECE miatt, de aggodalmukból nem lett szervezett tiltakozás. Ezt megerősíti a megyei iparkamara kereskedelmi osz­tályának elnöke, Arnold Antal is. - A vállalkozók sosem örülnek a konkurenciának - reagál érdeklődé­semre Arnold Antal. - Ugyanakkor azt a vállalkozók sem vitatják, hogy a ver­seny javítja a kínálatot és a színvonalat. Magyarországon lassan vége a vadka­pitalizmusnak, letisztul a kereskede­lem. Ezt a folyamatot gyorsítja fel a be­vásárlóközpontok építése, mert ahol megjelennek, ott csak a tőkeerős, ruti­nos kereskedők bírják a tempót, és a kényszervállalkozók föladják. A bevezetőben idézett Bencze Géza viszont óv attól, hogy a verseny kedve­ző hatását túlbecsüljük. - Az élesedő piaci harc azokat is csi­­bészségre kényszeríti, akik szeretnének tisztességesen kereskedni, s ennek a vá­sárlók a kárvallottjai - meditál a Tritex vezetője. - Az, hogy sorra tönkremen­nek az üzletek, azoknak se mindig jó, akik még bírják a harcot. A felszámolt üzletek végkiárusítást rendeznek, a vá­sárlók 50-80 százalék engedménnyel megveszik kedvenc farmerjüket és pó­lójukat, majd ugyanezt a márkát évekig azért nem vásárolják, mert rögzül az emlékezetükben, hogy egyszer milyen olcsón hozzájutottak. Ettől újra tönkre­megy néhány üzlet, jön a végkiárusítás és az emlékezés. A pécsi kereskedők közül többen is neheztelnek az önkormányzat vezetői­re, hogy ennyi multinacionális bevásár­lóközpontot beengedtek a városba. Kerényi János, a bara­nyai megyeszékhely ci­vil szervezetek által de­legált alpolgármestere, mielőtt mostani poszt­jára került, maga is vál­lalkozó volt, évtizede­kig dolgozott a vendég­látásban és a kereskede­lemben. Kerényi szerint az önkormányzatnak kevés jogi eszköze van a bevásárlóközpontok számának korlátozásá­ra. Mindamellett az al­polgármester nem tit­kolja: ha tehetné, akkor sem gátolná az ECE ter­vezett bevásárlóköz­pontjának elkészültét. Kerényi János úgy érvel, hogy 1999-ben elkészült Pécs kereske­delemfejlesztési kon­cepciója. A szakembe­rek felmérése arról ta­núskodik, hogy a belvá­rosi üzletközpontok jót tesznek a városnak, és növelik Pécs régiós vonzerejét. A felmérés során megkérdezett pé­csiek 70 százaléka je­lezte, hogy örülne újabb bevásárlóközpontok­nak. A kereskedők több mint fele viszont elle­nezte új multinacionális üzletházak megnyitá­sát. Közülük sokan azt jövendölték: a kis üzle­tek tönkre fognak men­ni a nagyokkal folyta­tott versenyben. Világ­­jelenség a kereskede­lem koncentrálódása, s mivel mi is az EU-ba igyekszünk, át kell es­nünk a kicsik kirostálá­sának folyamatán. Egy európai uniós felmérés szerint az unió tag­országaiban ezer lakos­ra 11 kereskedelmi egy­ség jut. Kerényi szerint az ECE okán érintett vállalkozóknak két évük van arra, hogy fel­készüljenek a bevásár­lóközpont beindulására. Addig eldönthetik, hogy bemennek-e az új üzletházba, avagy kívül maradva konkurálnak a bentiekkel, esetleg fel­hagynak a vállalkozói léttel. - Bemenni nincs elég pénzem, verse­nyezni nincs esélyem - vakarja fejét egy 35 éves butikos, aki éppen végkiárusítást hirdet a nyakán maradt termé­kekre. - Ám aki már volt vállalkozó, az nehezen áll be al­kalmazottnak. A vásárban kezdtem, le­het, hogy újra vásáros leszek. Ott majd újra sumákolok adóval, tébével, szám­lával. Murphy egyik törvénye így szól: „Nem nyerhetsz. Nem érhetsz el dön­tetlent. Még a játékból sem szállhatsz ki.” Hát ez nagyon igaz. És nemcsak rám érvényes.

Next