Népszabadság, 2001. május (59. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-12 / 110. szám
NÉPSZABADSÁG HÉTVÉGE 2001. MÁJUS 12., SZOMBAT 23 A játékból nincs kiszállás Ungár Tamás - Azt mindig biztosan tudom, hogy mit nem szabad megtennem. De azt sajnos gyakran nem, hogy mi az, amit feltétlenül meg kell tennem. Bencze Géza, a pécsi Tritex Kft. tulajdonosa az irodájában ül, nagyokat szív vaskos szivarjából, és a fenti mondatot ismételgeti. Pedig a pécsi vállalkozók Bencze Gézát nem éppen tanácstalanságáról ismerik. A Tritex irányítója harmincöt éve kereskedő, kft.-je Pécs legmozgalmasabb sétálóutcájában egy, az önkormányzattól bérelt épületben 800 négyzetméteres divatházat működtet, ahol márkás konfekciós és sportruházati cikkek, farmerek, fehérneműk, valamint táskák kaphatók. A divatház elmúlt öt éve sikeres volt. Hamarosan azonban nagy döntés előtt áll a Tritex vezetője: maradjon-e a jelenlegi bérleményben, avagy a belvárosban két év múlva megnyíló ECE bevásárlóközpontba költözzön? A német Otto-csoporthoz tartozó ECE cég Baranya székhelyén 20 ezer négyzetméteres bevásárlóközpontot épít, ahol összesen 90 üzlet, étterem és kávézó kap majd helyet. Az ECE Európában 60 belvárosi bevásárlóközpontot üzemeltet, s további tizenhármat épít, így ebben a profilban a cég piacvezető a kontinensen. A pécsi beruházás leginkább elgondolkoztató adata, hogy az építkezés 150 millió márkába, azaz mintegy 20 milliárd forintba kerül. Összehasonlításként említsük meg, hogy a Pécs Plaza 1999-ben átadott, ugyancsak 20 ezer négyzetméteres, 80 üzlettel, multiplexmozival, hét gyorsétteremmel és ezer parkolóhellyel ellátott bevásárlócentrumát az izraeli beruházó hatodennyi pénzből építette. Az ECE magyarországi illetékesei nem adtak felvilágosítást a bérleti díjakról. Arról sem, hogy mekkora az érdeklődés a tervezett épület üzlethelyiségei iránt. Az ECE-vel tárgyaló pécsi vállalkozóktól azonban nem nehéz információhoz jutni. Tőlük hallottam, hogy a német cég tíz évre szóló szerződést akar kötni a bérlőkkel, és a szerkezetkész üzletek négyzetméteréért havi 40-80 német márkát kér. Fajlagosan drágábbak a kisebb és a központon belüli mozgás főútvonalába eső üzletek. A pécsi kereskedők úgy kalkulálnak, hogy egy 50 négyzetméteres boltért - rezsivel együtt - akár havi 600- 700 ezer forintot is ki kell majd fizetni. Ezt pedig a többség teljesíthetetlennek tartja. Akik ezt állítják, arra is hivatkoznak, hogy a város üzleteiben a fenti bérleti díj töredéke sem termelhető ki, mivel Pécs kereskedelmi kínálata - amióta elmaradtak a horvát bevásárlóturisták - túlméretezett. Ezt bizonyítja, hogy havonta tucatnyi bolt zár be a városban - igaz, a helyiségeknek általában gyorsan akad új gazdájuk. Mindezt mérlegelve a Pólus és a Cora egyelőre nem építi meg pécsi bevásárlóközpontját, noha mindkét cég már évekkel ezelőtt telket vásárolt a város keleti határában. Íme, egy vázlatos leltár Pécs üzletközpontjairól. Kezdjük a Fema áruházzal. A Pécs déli kapujában található, magyar-német tulajdonú épületben a kilencvenes évek elején a Dunántúl legnagyobb választékkal büszkélkedő hipermarketje működött. Az élelmiszer-áruház 1996-tól magas árszínvonala miatt - elvesztette népszerűségét, s tavalyelőtt bezárt. A Fema galériáján és passzázsán harminc butik sorakozott, ezek forgalma a hipermarket megszűnését követően lenullázódott, ezért az üzletek is sorra feladták. Az épület újranyitására egyelőre kevés az esély. A Fema bukását az is siettette, hogy 1995-ben a Metró, 1999-ben pedig az InterSpar és a Tesco is hipermarketet nyitott a városban. A három áruház összterülete 25 ezer négyzetméter, a polcokon harminc-hatvanezerféle árut kínálnak, s e hipermarketek éves forgalmának összege meghaladja a 30 milliárd forintot. Az InterSparban 15 kisebb üzlet is nyílt, ezek közül eddig még csak egy adta fel. A Tesco bejáratánál 36 üzlet sorakozik, közülük négy üresedett meg. Mind a két hipermarketben üzletet bérlő vállalkozók áruljanak bár műszaki cikket, divatárut, lakásfelszerelést, illatszert, képet, ékszert vagy virágot - nagyobb bevételre számítottak. Egyikük így összegezte csalódását: - Azt látjuk, hogy a hipermarket forgalma óriási, ám az onnan kijövő vásárlók elrohannak mellettünk, sietnek, hogy bepakoljanak a kocsijukba. Pécs uránvárosi részében két üzletház erőlködik. A kisebb, az alig 1000 négyzetméteres Olimpia tizenkét boltja tavaly bezárt, jelenleg egyetlen konditerem állja meg a versenyt a hatvanas évek stílusát őrző vasbeton épületben. A hetvenes években emelt, háromezer négyzetméter hasznos belterületű Mecsek Áruház - mai nevén: Mecsek Plaza - négyemeletes épületének földszintjén az élelmiszer-ÁBC jól boldogul. Az első emeleten egy cipőáruház és egy lakástextilüzlet még életben van. A második emelet egyik fele üres, a másik részében öt üzlet kínlódik. A Mecsek Plaza harmadik és a negyedik emelete hónapok óta kiadatlan. A belváros egykor rangos áruháza, a Konzum változatlanul tartja magát. A Centrum Áruház iparcikkszintje évente alakul át, jelenleg az eladótér fele üres. A rendszerváltáskor épített Kereskedők Háza lejtőn van. A földszint 25 üzletéből ugyan még csak egy maradt bérlő nélkül, az emeleti 25 helyiségnek azonban az ötöde megürült, és legalább tíz butik gazdája - a pletykák szerint - bármikor bedobhatja a törülközőt. Hasonló a helyzet a mélyföldszinten is. A Kereskedők Háza több boltjának eladója elárulta: akadt olyan nap, amikor egyetlen kuncsaft sem vásárolt náluk. Az öt éve megnyílt Colonia Passage földszintjén nyitott 20 üzlet bérlője nem panaszkodik, az első és második emeletre viszont hiába visz mozgólépcső, a 30 boltból 5-6 gazdátlan. A második emeleten csak két bérlő tartott ki a nyitás óta, némely üzlethelyiség gazdája és profilja évente többször is változott. A Forrás Üzletház felsőbb szintjein sem segít a mozgólépcső. Az első emelet 24 boltjából négy, a második emelet 15 helyiségéből pedig hat üres. A Forrás tulajdonosa az üzletház felső szintjének bérlőivel szemben megértő. A második emelet egyik boltjában egy divatosan vastag talpú, spanyol cipőmárkát 25-37 ezer forintért kínálnak. A régióban ez a márka csak nálunk kapható, ennek ellenére nehezen tudjuk kigazdálkodni a bérleti díjat - mondja az üzlet eladója, Csuti Beáta. - Ezért a 36 négyzetméteres helyiségért tavaly havi 110 ezer forintot fizettünk. Az idén emelni akartak 123 ezerre. Jeleztük, hogy nem bírjuk, ezt méltányolták, és maradt a tavalyi bérleti díj. Mellesleg az a szentencia, hogy az „olaj ára mindig annyi, amennyiért megveszik”, gyengítetlenül igaz a pécsi üzletbérekre is. A már említett Pécs Plazában üzletet fenntartó vállalkozóktól megtudható, hogy itt a boltok négyzetméteréért havonta 25-50 márkát kérnek, és öt évre kötnek szerződést a bérlőkkel. A belvárostól három kilométerre, a vásártérrel szemben emelt Pécs Plaza vezetősége bizonyos esetekben nem zárkózik el a díjak mérséklésétől. Ha kiderül, hogy valamelyik bolt nem esik a vásárlók mozgásának fő sodrába, vagy ha egy üzlet profilja gazdagítja a bevásárlóközpontot ugyan, de az üzlet bevétele elmarad a várttól, akkor engednek a bérleti díjból. Ebben szerepet játszhat, hogy a Pécs Plaza üzleteinek 15-20 százaléka többnyire üres, s a ház vezetői minden lehúzott redőnyű boltot fájó sebnek éreznek. Néhány vállalkozó erre építette taktikáját: - Budán, a Mammutban az elsők között béreltem üzletet, mert úgy éreztem, hogy onnan a cégem nem hiányozhat — meséli az egyik déldunántúli vállalkozó, akinek az országban csaknem húsz butikja van. - Pár hónap múlva kiszivárgott, hogy akik később jöttek, lealkudták a bérleti díjat a Mammutban. Tanultam ebből, és a Pécs Plaza vezetőivel több hónapig tárgyaltam, de nem kötöttem szerződést. A nyitás után fél évvel még mindig volt tizenöt üres üzlethelyiség, és akkor az egyikért már feleannyit kértek, mint a nyitás előtt egy hónappal. Azt az ajánlatot már elfogadtam, és bejött a számításom. A legtőkeerősebb pécsi kereskedelmi vállalkozóknak a városban több üzletük is van. Egy a sétálóutcában, egy a belváros valamelyik üzletházában, egy meg a Pécs Plazában. Próbálják, melyik megy jobban, s ha egyik bolt nyűglődik, azt becsukják, s nyitnak helyette másikat, néhány száz méterrel odébb. Bár a plazabeli boltok gazdái általában lényegesen nagyobb bevételre számítottak, ennek ellenére legtöbbjük úgy vélekedik, hogy a megyeszékhelyeken a hasonló méretű bevásárlóközpontoké a jövő. - Az emberek nyugodtan nézelődnek a bevásárlóközpontok légkondicionált utcáin - mondja a Pécs Plaza egyik farmerboltjának főnök asszonya. - Esőben, szélben, hidegben, kánikulában az utcai boltok forgalma drasztikusan visszaesik, az üzletházak bevételét az időjárás kevésbé befolyásolja. A fiatalok körében meg a „plázázás” a módi. Ők itt randevúznak, esznek, isznak, moziznak, sétálnak. Ritkán vásárolnak, ám ha pénzhez jutnak, akkor biztosan itt költik el. A plázabeli tapasztalatok nyomán sok pécsi vállalkozó úgy vélekedik: jobb lenne, ha nem épülne meg az ECE, ám ha mégis, akkor nem lehet megúszni, hogy ott ne nyissanak üzletet. Mert akkortól az lesz a menő hely, ott mindig lesz felhajtás, móka, s aki kimarad, az lemarad. Úgy számolom, hogy egy ötven négyzetméteres bolthelyiség berendezése és áruval való feltöltése az ECE- ben legkevesebb 20 millió forintba kerül majd - mondja egy belvárosi sportruházati üzlet tulajdonosa. - Nem tudom, hogy lesz-e ennyi pénzem. Ráadásul elképzelhető, hogy az a nagykereskedelmi cég, amelyik importálja a nálunk árult ruhákat és cipőket, szintén üzletet nyit majd az ECE-ben. Akkor nekem végem. Mert ők nem is tudnak kicsiben gondolkodni, hanem nyilván beindítanak egy óriási választékú, 150 négyzetméteres mintaboltot, amely mellett nekem nincs esélyem, akár bemegyek az ECE-be, akár maradok a jelenlegi helyemen. Több pécsi kereskedő attól tart, hogy a nagy importőröknek üzletük lesz az ECE-ben, ez pedig tönkreteszi őket. A pécsi kereskedők mozognak az ECE miatt, de aggodalmukból nem lett szervezett tiltakozás. Ezt megerősíti a megyei iparkamara kereskedelmi osztályának elnöke, Arnold Antal is. - A vállalkozók sosem örülnek a konkurenciának - reagál érdeklődésemre Arnold Antal. - Ugyanakkor azt a vállalkozók sem vitatják, hogy a verseny javítja a kínálatot és a színvonalat. Magyarországon lassan vége a vadkapitalizmusnak, letisztul a kereskedelem. Ezt a folyamatot gyorsítja fel a bevásárlóközpontok építése, mert ahol megjelennek, ott csak a tőkeerős, rutinos kereskedők bírják a tempót, és a kényszervállalkozók föladják. A bevezetőben idézett Bencze Géza viszont óv attól, hogy a verseny kedvező hatását túlbecsüljük. - Az élesedő piaci harc azokat is csibészségre kényszeríti, akik szeretnének tisztességesen kereskedni, s ennek a vásárlók a kárvallottjai - meditál a Tritex vezetője. - Az, hogy sorra tönkremennek az üzletek, azoknak se mindig jó, akik még bírják a harcot. A felszámolt üzletek végkiárusítást rendeznek, a vásárlók 50-80 százalék engedménnyel megveszik kedvenc farmerjüket és pólójukat, majd ugyanezt a márkát évekig azért nem vásárolják, mert rögzül az emlékezetükben, hogy egyszer milyen olcsón hozzájutottak. Ettől újra tönkremegy néhány üzlet, jön a végkiárusítás és az emlékezés. A pécsi kereskedők közül többen is neheztelnek az önkormányzat vezetőire, hogy ennyi multinacionális bevásárlóközpontot beengedtek a városba. Kerényi János, a baranyai megyeszékhely civil szervezetek által delegált alpolgármestere, mielőtt mostani posztjára került, maga is vállalkozó volt, évtizedekig dolgozott a vendéglátásban és a kereskedelemben. Kerényi szerint az önkormányzatnak kevés jogi eszköze van a bevásárlóközpontok számának korlátozására. Mindamellett az alpolgármester nem titkolja: ha tehetné, akkor sem gátolná az ECE tervezett bevásárlóközpontjának elkészültét. Kerényi János úgy érvel, hogy 1999-ben elkészült Pécs kereskedelemfejlesztési koncepciója. A szakemberek felmérése arról tanúskodik, hogy a belvárosi üzletközpontok jót tesznek a városnak, és növelik Pécs régiós vonzerejét. A felmérés során megkérdezett pécsiek 70 százaléka jelezte, hogy örülne újabb bevásárlóközpontoknak. A kereskedők több mint fele viszont ellenezte új multinacionális üzletházak megnyitását. Közülük sokan azt jövendölték: a kis üzletek tönkre fognak menni a nagyokkal folytatott versenyben. Világjelenség a kereskedelem koncentrálódása, s mivel mi is az EU-ba igyekszünk, át kell esnünk a kicsik kirostálásának folyamatán. Egy európai uniós felmérés szerint az unió tagországaiban ezer lakosra 11 kereskedelmi egység jut. Kerényi szerint az ECE okán érintett vállalkozóknak két évük van arra, hogy felkészüljenek a bevásárlóközpont beindulására. Addig eldönthetik, hogy bemennek-e az új üzletházba, avagy kívül maradva konkurálnak a bentiekkel, esetleg felhagynak a vállalkozói léttel. - Bemenni nincs elég pénzem, versenyezni nincs esélyem - vakarja fejét egy 35 éves butikos, aki éppen végkiárusítást hirdet a nyakán maradt termékekre. - Ám aki már volt vállalkozó, az nehezen áll be alkalmazottnak. A vásárban kezdtem, lehet, hogy újra vásáros leszek. Ott majd újra sumákolok adóval, tébével, számlával. Murphy egyik törvénye így szól: „Nem nyerhetsz. Nem érhetsz el döntetlent. Még a játékból sem szállhatsz ki.” Hát ez nagyon igaz. És nemcsak rám érvényes.