Népszabadság, 2001. május (59. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-21 / 117. szám

NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2001. MÁJUS 21., HÉTFŐ 9 Bőséges kárpótlás Antik és modern, zene, fotó, divat a bécsi múzeumokban A legnagyobb sláger Bécsben most kétségkívül a Kunsthis- torisches Museum El Greco- kiállítása: a negyven festményt a világ nagy múzeumaiból — köztük a budapesti Szépművé­szetiből - kapta kölcsön az osztrák főváros. A bécsi Szép- művészeti Múzeum gazdag gyűjteményéből hiányzik a krétai születésű, Itáliában ta­nult, majd Toledóban kibonta­kozott mester. Erre egy ma­gyarázat lehet: a Habsburgok meghajoltak II. Fülöp ízlése előtt, s ha neki annak idején nem tetszettek Greco művei, ők se gyűjtötték. Most.bőséges kárpótlást kapnak a - melles­leg Thomas Bernhard egyik színdarabjában keserűen nyug­tázott - hiányért a bécsiek. A bécsi kiállításon a legérdeke­sebb az azonos témák eltérő korban megismételt feldolgo­zásainak összevetése: látszó­lag minden ugyanaz ezeken a néha tíz év különbséggel fes­tett képeken, és mégis, az apró eltérés a szín, a fény és árnyék kezelésében egészen más lát­ványt teremt. A szeptember elejéig nyitva tartó ki­állítás mellett a másik legizgalmasabb látnivaló is a Szépművészeti Múzeumot dicséri. A belvárosi Harrach-palotában a Zene a művészetben című kiállítás a XVI. és XVII. századon vezet végig pá­ratlan témagazdagsággal és áttekinthető csoportosítással. Az egykor puszta mes­terségnek tekintett hangszerkészítés re­mekeinek bemutatása csak az egyik cél: az érdekes, olvasmányokból ismert ze­neszerszámok egy-egy példánya mellett rendszerint ott van a festmény is, amely ábrázolja. A kiállítás egyes szekciói be­mutatják, milyen szerepet játszott a zene az antik korban - s nemcsak a festészet­ben -, a vallásban, az ó- és újtestamen­tumban, hogyan kapcsolódik mítoszok­hoz, legendás személyekhez, majd ké­sőbb milyen társadalmi szerep jut a kon­cert divatjának, s egyáltalán, milyen El Greco: Szent Jakab (1585-1590), a budapesti Szép művészeti Múzeum tulajdona összefüggés van a muzsika és a festészet között. A felfedezést ráadásul XVI. és XVII. századbeli remekművek nyújtják, a palota pedig önmagában is megér egy kiadósabb sétát. Ugyanitt, egy oldalszárnyban a kor nagyszerű sajtófotósának kiállítása te­kinthető meg. A nyolcvanesztendős Harry Weber nagy történelmi pillana­toknál is jelen volt. Ám nem a megszo­kott szemszögből vagy pillanatban fény­képez: ő nem a protokollpózba mereve­dett Hruscsovot és Kennedyt, hanem az éppen leülni készülő államférfiakat vagy feleségeiket örökítette meg. 1956-os bu­dapesti fotói között menekülő orosz csa­lád képe látható, de itt van a Mindszenty bíboros szabadon bocsátásáról készült kép is. Megható a pillanatfelvétel az andaui híd korlátján a szabad föld felé egyensúlyozó gyermekről. Egyelőre Bécsben minden szenzáció, ami az új, egészében még át sem adott múzeumi negyed valamelyik épületében törté­nik. Így senki nem vette zo­kon, hogy elsietettnek bizo­nyult a Kunsthalle új épületé­be meghirdetett megnyitó: Steve McQueen akusztikus, filmes installációinak bemuta­tója a meghirdetettnél kicsit később nyílt csak meg. A manhattani médiaművész al­kotásai persze speciális kör­nyezetet igényelnek, de a megértést az is magyarázza, hogy ünnep ez a javából. El­tűnt végre a Karlsplatzot éve­ken át elcsúfító sárga-kék „IKEA-doboz” épület, és mél­tó helyre költözött a Kunst­halle. Aki kedveli a meghök­kentő látványt és a sokkoló hanghatást, élvezi az új tech­nológiák feletti uralmat, nem bánja meg, ha átbotorkál a fi- niselő építkezés akadályain. Csak látszólag kínál köny- nyű műfajt a Hermész-villa - Sissi egykori legendás nyári vadászkastélya. Divatról szól ugyan az egészen jövő februá­rig nyitva tartó kiállítás, arról, hogy 1750 és 2001 között mi mindent viseltek a mó­dit követők, de mélyebb történelemi is­mereteket is nyújt. A régmúlt idők ruhái, cipői, táskái, legyezői vagy akár fehérne­műi láttán nem kell túl nagy fantázia tör­ténelmi képek felelevenítéséhez. A közelmúltba invitál a Színháztörté­neti Múzeum: a most megnyílt Curd Jür- gens-emlékkiállítás a világsztár és élet­művész mítoszát eleveníti fel. Anyag­hiányra nem panaszkodhattak a rende­zők: Jürgens 94 színdarabban és több mint 140 filmben szerepelt, nem beszélve a megszámlálhatatlan fotóról, amelyen szebbnél szebb hölgyek társaságában lát­ható. Film- és színháztörténet egyben ez a kiállítás, amelyre hosszabb időt érde­mes szánni: számos, egyébként nem lát­ható filmből vetítenek részleteket. Bécs, 2001. május Szászi Júlia Irodalmi kettős ügynökök Keleten Kossuth és Petőfi, Nyugaton Márai sikeres A magyar főváros tele van irodalmi „ket­tős ügynökökkel” - ez a benyomása tá­madt a hallgatónak azon a pénteki eszme­cserén, amelyet a Petőfi Irodalmi Mú­zeum rendezett a magyar irodalom kül­földi fogadtatásáról. „Kettős ügynöknek” vallották magukat a jelen levő műfordí­tók, akik nemcsak egy irányban közvetí­tenek két nyelv, ez esetben a magyar és egy másik között. Bár ezúttal a magyar irodalom külföldi jelenlétéről volt szó, a fordított helyzetre is utalt a román Annamária Pop. O eddig több mint tíz magyar kötetet fordított ro­mánra, és most éppen Nádas Péter kinti megjelenéséről számolt be. Érdekes volt hallani, hogy az egyik legrangosabb ro­mániai irodalmi folyóirat nemrégiben hat számot (!) szentelt a kortárs magyar iro­dalomnak a budapesti Román Intézetben dolgozó fordító szerkesztésében, és terv­ben van egy kortárs magyar költői antoló­gia megjelentetése is. Annamária Pop, aki maga is író, kissé szomorkásán je­gyezte meg: annyi munkát ad neki a ma­gyar literatúra átültetése, hogy elhanya­golja saját műveit. Azt viszont örömmel nyugtázta, hogy a Tiszatáj teljes számot szentel a román irodalomnak. A beszélgetésből kiderült, hogy Nádas az Egyesült Államokban is egyre ismer­tebb - főként egyetemi körökben. Ezt többek között a magyar irodalom ottani jelenlétét segítő Osváth Zsuzsa említette. Tengerentúli irodalmi jelenlétünk persze gazdagabb. Radnótit kétszer is kiadták, ami azért jelent kitüntetést, mert az ott megjelenő művek általában egy kiadást érnek meg. József Attilától is több kötet forog angolul, különösen a Semmi ágán ül szívem című válogatás keltett vissz­hangot. Amerikában azonban a legnép­szerűbb magyar író ma is Füst Milán. A Feleségem története című regényének magas a szellemi árfolyama - az írót még tengerentúli előadásaiból ismerték meg. Hogy milyen fontos a művek mellett a szerző személyes jelenléte, varázsa és az, hogy eseményszámba menjen a vele való találkozás, arra a Lettre International fő- szerkesztője, Karádi Éva mellett a német Wilhelm Droste, a Goethe Intézet műfor­dítója is utalt. Friss élménye Esterházy Pé­ter sikere a frankfurti könyvvásáron. An­nak ellenére, hogy művei befogadásával, megértésével különösen a külföldi olva­sónak meg kell küzdenie, nyitott, impul- zív személyisége kedvet ébresztett irán­tuk. Másutt, ahol a szerző személye nem kap a németországihoz hasonló nyilvá­nosságot, a siker nem ilyen átütő. Jugo­szláviában például két Esterházy-kötet is megjelent szerbül (Kis magyar pornográ­fia, Egy nő), de visszhangtalan maradt - számolt be Száva Babic műfordító. Most a Hrabal-könyvét szeretnék megjelentet­ni, de ehhez - miután már két művét kiad­ták - nem akar támogatást adni az itthoni fordítástámogató alap, mondván, tartsa el az ottani piac. A fordító panaszkodott: a szerb piac erre jelenleg nem képes. A legtöbb szó Márai Sándorról folyt, mert az író művei az elmúlt néhány évben reneszánszukat élik, elsősorban Nyugat- Európában. Olaszországban Márait még emigránsként ismerték meg. Tottösi Bea, a firenzei egyetem tanára arról számolt be, hogy bár a magyar irodalom gyéren van jelen Olaszországba és az olaszok egyébként is keveset olvasnak, Márai re­gényei több százezer példányban jelentek meg az utóbbi időben. Közülük az első, A gyertyák csonkig égnek igazi bestseller lett, ilyesmi korábban csak nőknek szóló regényekkel fordulhatott elő. (A beszél­getésen részt vevő Giorgio Pressburger ezért irodalmi publicistaként is sokat tett.) Jellemző, hogy a regény lengyel ki­adását egy Olaszországban élő lengyel irodalmár kezdeményezte - említette Barbara Wiechno, a Lengyel Intézet igaz­gatója. De Márai Németországban is hó­dít, ezt Wilhelm Droste azzal magyaráz­ta, hogy művei - Esterházy regényeivel ellentétben - könnyen olvashatók. A ha­zai olvasó számára talán meglepő, hogy A gyertyák... átütő kinti sikere ellenére a szerző Naplóját emlegették a legnagyobb elismeréssel a fordítók mint szépírói tel­jesítményének csúcsát. Miközben Márai fikciós művei kivá­lóan belesimulnak az európai középosz­tály irodalmi ízlésébe, a magyar irodalom más vonulatai sajátos szerepet töltenek be a Távol-Keleten. A Budapesten dolgo­zó mongol Daváhügijn Ganbold például azt említette, hogy a műfordítások révén a magyar irodalom sokszínűsége termé­keny lehet Mongóliában, új, nyitottabb esztétikai értékek elfogadtatását segítheti. Kínában pedig - mint arról Gállá Endre műfordító beszélt - már a század első fe­lének modernizációs folyamatában föl­használták magyar szerzők, többek kö­zött Kossuth műveit. Petőfi verssorai pe­dig ma is közszájon forognak. Varsányi Gyula 100 millió fordítói orszdgimázsra A Fordítástámogatási Alap olyan külföldi kiadókat támogat, amelyek magyar szerzők műveinek határainkon túli népszerű­sítésére vállalkoztak. Az elmúlt öt évben 87 író könyvének és 19 antológiának a fordításához nyújtottunk anyagi segítséget, eddig 100 millió forint összegben - mondta Károlyi Dóra igaz­gató. A legtámogatottabb szerzők eddig Márai Sándor 15, Ester­házy Péter 12, Nádas Péter 8, Kertész Imre 8, Hamvas Béla 8 és Kosztolányi Dezső 7 könyvvel. Az alapítvány koncepciója szerint a sikerkönyvek megjelenését is segíteni kell az első ki­adásnál. A legtöbb könyvet egyébként német, francia, szlo­vák, bolgár, lengyel és szerb nyelvre fordították le, de megje­lent már Márai finnül is. Körösi Orsolya, az NKÖM helyettes államtitkára arról tájé­koztatott, hogy az alapot a kulturális minisztérium hozta létre 1997-ben a Magyar Könyv Alapítvány részeként. Évente két­szer pályázhatnak külföldi kiadók a fordítási költségek 60-100 százalékára. Károlyi Dóra elmondta, hogy az alapítvány kuratóriuma ed­dig 190 pályázatot támogatott összesen 100 millió forinttal. Míg 2000-ben az egy könyvre jutó átlagos támogatás 535 000 és 390 000 forint között mozgott, addig idén átlagosan 400 000 forintot adtak a pályázóknak. A legnagyobb összeget, 1,6 millió forintot eddig Mikes Kelemen Törökországi levele­inek angol fordítására adták. Margit Patrícia Színházi levél Budaörsről Illedelmesen félrefordítja fejét színházi közvéleményünk, mintha egy ismerős nyugdíjast koldulni látna az utcán. Ész- revehetnénk nyugodtan. Semmi illetlen nincsen abban, hogy miután erősen meggyérült a színészi mellékjövedel­mek lehetősége (film, tv, rádió, szinkron stb.), más kereset után néztek azok, akik a színházi fizetésükből megélni nem tudnak, és nem akarják a szereposztói szeszélyeknek kiszolgáltatni színészsor­sukat: megkockáztatják eljátszani azo­kat a szerepeket, melyeket anyaszínhá­zukban nem kapnának meg. A Karinthy Színpad somyitását követte megannyi apró színházi gyülekezet. Magánszín­háznak nevezhetnénk a próbálkozáso­kat, ha nem igényelnének szükségsze­rűen alapítványi pénzeket talpon mara­dásukhoz. Minden nehézség ellenére életben maradnak. S nem csupán a megélheté­sért és a többre vágyakozó színésznép karitatív kielégítése miatt. Közszükség­leti szolgálatot látnak el. Nagy-Budapest kitágításakor a környező községek, kis­városok önálló színháza vagy színházi állomáshelye megszűnt. Néhányszor megpróbálták a peremkerületeket ellát­ni: Pest megyei Petőfi Színpad, a Déryné külvárosba utazó részlege stb. Haszta­lan. Időközben a főváros kitelepedett a peremre. Lakótelepek épültek városká- nyi lélekszámú lakossággal. A közleke­dési nehézségek és a közbiztonság meg­romlása miatt hazulról nehezen elmoz­duló, a televízió kínálatát keveslő publi­kum ellátatlan maradt volna. A művészi keresletet fölismerő vállalkozó, nagy­színházakból kiszorultak föltámasztot­ták a fővárost egykor körülövező kisvá­rosi színházak gyűrűjét. Budaörsön, a Szabadság úti Jókai művelődési házban működik a Budaör­si Játékszín Éless Béla vezetésével. Éless nem ismeretlen név. Egykor a semmiből létrehozta Ta­tabányán a Játékszínt. Hosszan életben tartotta. Ellátta a környéket szín­házzal. Nem adta olcsón. Amikor az Odry Színpa­don a kulturális csőszök betiltották a vizsgaelő­adásként színre vitt első hazai Übü király-elő­adást, Éless megrendezte a keitek alatt Jarry bo­londos darabját, csípő­sen, időszerűen, diákos nyerseséggel. A helybé­lieket kielégítő színházat csinált. Példá­san kortársi volt. Helyet adott máshon­nan jött kísérletezőknek is. Egészen csinos színháztermet építtetett. Bárki megirigyelhette volna a tatabányai színházat. Meg is irigyelték. Amikor bejött a pályázati rendszer, Éless kezé­ből kikerült a színház. Most már a má­sodik igazgató dirigál Éless helyén. Olyan, aki eddig csak kétszer mondott csődöt színházvezetőként, de a pályá­zatokat eldöntő független szellemek neki szavaztak életteret. (Hogy amikor a pályázóról bebizonyosodik pályaal­kalmatlansága - mint nemegyszer az elmúlt évtizedben - , akkor a bizalmat szavazók eltűnnek, s hallgatnak, mint a sírásók.) Budaörsön a Dario Fónak, a Nobel- díjjal jutalmazott jelentéktelen olasz színész-rendező-színházigazgatónak vaskos, álrinascimento álkomédiáját vitték színpadra (Ördög bújjék...! vagy: a Csöcsös ördög - Bergendy István be­tétszámaival, Máté Judit fordításában, Gosztonyi János átdolgozásában). A Nobel-díjhoz csak annyit: ugyan ki ol­vas ma Laxnestől?, és vajon a legelvete- medettebb színházrajongók között van- e egyetlen is, aki hallotta Jósé Echegaray nevét?, holott A nagy Gale- otto című színművét a Nemzeti Színház is adta egykoron. Dario Fo zenés komé­diája nem sok szót érdemel. Rendesen megcsinált előadás. Rengeteg szereplő­vel, fiatalok tömegével. Színpadi trük­kökkel, masinériacsodákkal — már amennyire egy művelődési otthon szín­padán mechanikai csodákról lehet egy­általán beszélni. Vastagon játsszák a vaskosságot. Vastagon viccesek a színé­szek (Áron László), és vastagon meríte­nek a történelmi drámák közhelyeiből (Cs. Németh Lajos). Tolnai Miklós vic­ces is, meg patetikus is egyszerre. Ami­kor azonban nagyon összebogozódott a cselekmény, Tolnai benéz az ágy függö­nye mögé, kipillant a nézőtérre: a játék­ba gyermekien belefeledkező nézők egyike félhangosan kimondja, hogy Tolnai mit látott odabenn. A színész ki­pillant a bábszínházian közbeszólóra, s megjegyzi: „ahogy mondja!” Vagyis tetszik vagy sem, a színireferensnek az előadás, a budaörsi nézőknek tetszik. S ez a lényeg. A közönség ünneplőben ér­kezik. Élegánsan, akárha az Operaház- ba érkeztek volna műélvezni. S ponto­san erről van szó: Budaörsön a Játék­szín az Operaház, meg a Nemzeti, meg a Vidám Színpad és az operett- színház. Működő kisvárosi színház. Szerepe lehet benne, hogy Budaörs nem csupán lakótelep, hanem a helybéliek ked­ves városa lesz öntudatos helyi polgárokkal, akik hazatértük után nem érzik úgy, mintha a világ végén túl laknának. Még primadonnájuk is van, Bánfalvy Áginak hívják. Primadon­na lehetne beljebb is a városban. Volt is, csak elment a tengerentúlra, s amikor hazajött Amerikából, nem találta a he­lyét, betegeskedett, lemondtak róla. Most föltámadt. Szép, kedves, mulatsá­gos. Emlékeztet arra az összetéveszthe­tetlen vígjátéki színésznőre, akinek in­dult a főiskola után, s akinek - úgy rém­lett akkor - irigylésre méltóan sikeres lesz a pályafutása. Most újból nekiló­dult. M. G. P. A nagyszínházakból kiszorultak föltámasztották a fővárost egykor körülövező kisvárosi színházak gyűrűjét. Jubileumi táncháztalálkozó MTI-JELENTES Tizenöt ország mintegy kétezer tánco­sát, népművészét várják a kontinens egyik legnagyobb néptáncos sereg­szemléjére, a június elsején kezdődő 20. Országos ■ Tácháztalálkozóra. A há­romnapos program szervezője, a Tánc­ház Egyesület. A táncháztalálkozó és kirakodóvásár programjaihoz európai folklór fesztivál is kapcsolódik, a há­romnapos rendezvénysorozatnak a Budapesti Vásárközpont lesz a hely­színe. A szervező Táncház Egyesület tájé­koztatása szerint a vigalom a hagyomá­nyoknak megfelelően most is az Aprók báljával indul. A magyar táncok kedve­lői számtalan táncház kínálatából válo­gathatnak, akit pedig a kontinens nép­művészete érdekel, az Európa Faluban zenés-táncos pódiumműsorokból vá­laszthat. Közben a nagyszínpadon hazai és külföldi néptáncegyüttesek váltják majd egymást, s természetesen a közön­ség is bekapcsolódhat a mulatságba. A megfáradt lábakat ezúttal is a folkkocs- mában lehet pihentetni. A mesterek és tanítványok című programban népzenei iskolák növendé­kei mutatkoznak be. Gálaműsoron lép­nek fel a népművészet ifjú mesterei, s önálló produkcióval lép színre a 25 éves születésnapját ünneplő Téka együttes is. A zene és a tánc mellett jelen lesznek a tárgyalkotó népművészet képviselői: a Népművészeti Egyesületek Szövetsé­ge által szervezett kirakodóvásáron ha­gyományőrző mesterek és népi iparmű­vészek várják portékáikkal az érdeklő­dőket. Így többi között fafaragók, gyé­kényszövők, kovácsok, fazekasok, hímzők, kékfestők, szíjgyártók, tojás­festők, valamint mézeskalácsosok al­kotásai láthatók, illetve vásárolhatók meg a táncháztalálkozó helyszínén a vá­sárban. V BUDAPEST! F E S Z T I V A L Z E N E K A R Mi a közöA bennük? h A g _ lBP Madrid Mec J tJSSr Y) /") FI ' Rotterdam. , i i- Lt L/ BruAAzel # ’ 1 * t Amszterdam V áó meqtudia! ^ J * Toulouse HBaEIHEHDBWu i11 ipái a|

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék