Népszabadság, 2001. július (59. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-02 / 152. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT 2001. JÚLIUS 2., HÉTFŐ 3 Geoana: Álláspontunk határozott Bukarest késeinek tartja Martonyi levelét a státustörvényről Késeinek, de nem megkésettnek értékelte Mircea Geoana román külügyminiszter azt a levelet, amelyet a státustörvény kérdésében Martonyi János külügyminisztertől kapott. MTI-JELENTÉS A román diplomácia vezetője azt követően nyilatkozott Lisszabonban a magyar külügyminiszter leveléről, hogy annak részleteit a román sajtó nyilvánosságra hozta a magyar tömegtájékoztatás híradásaira hivatkozva. Geoana román újságíróknak elmondta, hogy a román vezetés június 7-én küldött levelet Budapestnek. A magyar válasz kései, mivel azután érkezett Bukarestbe, hogy a magyar Országgyűlés elfogadta a státustörvényt - emlékeztetett rá a román külügyminiszter. " Természetesen azt szerettük volna, ha ez a levél még a törvény elfogadása előtt érkezik, de mindenesetre így is jó, hogy megkaptuk — fogalmazott Geoana. A román külügyminiszter elmondta, hogy Martonyi János levelében ismételten kifejtette a magyar álláspontot, de megfogalmazódott: a két fél egyetért abban, hogy a törvénnyel kapcsolatos problémákat a két ország közötti alapszerződés értelmében létrehozott kormányközi vegyes bizottság kisebbségi albizottságában vitassák meg. - Jelenlegi álláspontunk mindaddig ugyanilyen határozott marad, amíg választ nem kapunk aggodalmainkra - hangsúlyozta Mircea Geoana. Hozzátette: „Mindez nem kockáztathatja, vagy nem blokkolhatja le kétoldalú kapcsolatainkat, amelyeknek fejlődniük kell.” A román külügyminiszter szerint a státustörvény elfogadása után kialakult helyzet „szerencsétlen pillanatot” jelent. Ugyanakkor derűlátását fogalmazta meg azt illetően, hogy folytatódhat Bukarest és Budapest „összetett párbeszéde”. Mint emlékezetes, a státustörvény budapesti jóváhagyása után Romániában felvetődött: fel kellene függeszteni a kétoldalú alapszerződést. Arra a kérdésre válaszolva, hogy elképzelhető-e az alapszerződés újratárgyalása, Geoana Lisszabonban azt a határozott véleményét fogalmazta meg: ez „nem lenne sem reális, sem kívánatos opció”, mivel az alapszerződés fontos mindkét ország számára az Európai Unióba való integráció távlatában. A román-magyar kapcsolatok nem szenvedhetnek krónikusan a státustörvény miatt és olyan irányt sem vehetnek, amelyet sem mi, sem Magyarország nem szeretne - szögezte le végezetül a román külügyminiszter. Mircea Geoana Erdélyről még mindig téves gondolatok élnek, sokan továbbra is azt hiszik, hogy a románok által megszerzett magyar területről van szó - jelentette ki Ion Iliescu román államfő a Crans Montana gazdasági fórumon tartott sajtóértekezletén. A vasárnapi román sajtó beszámolói szerint Iliescu igyekezett eloszlatni a Romániáról - mint fogalmazott - előítéletek nyomán kialakult képet. Iliescu részletesen számba vette ezeket az előítéleteket, kezdve az ország geopolitikai helyzetétől egészen Erdély problémájáig. - Téves módon azt hiszik, hogy Erdély többségében magyarok által lakott térség. Ezt nyilvánvalóan cáfolják a statisztikai adatok, amelyek szerint - ha a Bánátot is beszámítjuk - a térségben kilencmillió ember él, akik közül csak egymillió a magyar nemzetiségű -jelentette ki Iliescu. Nyári szünet a bősi tárgyalásokon Pozsony cáfolja, hogy visszalépett a jogvitában HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Legközelebb szeptember első felében ül össze ismét a bősi kérdéssel foglalkozó magyar-szlovák delegáció, addig is a felek által pénteken felállított munkacsoportok megkezdik az elvégzendő feladatok előkészítését — tájékoztatta Bartus Gábor, a dunai kormánybiztosság titkárságának helyettes vezetője az MTI-t. A szakember a tanácskozás jegyzőkönyvét ismertetve elmondta: az évtizedek óta húzódó bősi vita hatékonyabbá tétele érdekében a tárgyalópartnerek a problémakör több részre bontása mellett döntöttek. A Dunacsúntól Szapig tartó felső Duna-szakasz környezetvédelmi kérdéseinek megoldására folyógazdálkodási, a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének elvi rendezésére pedig egy jogi munkacsoport jött létre. A folyógazdálkodási munkacsoport elsődleges feladata, hogy meghatározza a Magyarországra jutó vízmennyiség mértékét, annak érdekében, hogy a természetet a vízhiány ne érinthesse károsan - mutatott rá Bartus Gábor. A magyar álláspont szerint az átlagos vízmennyiség legalább 40-60 százaléka lenne elegendő a már megindult kedvezőtlen környezeti folyamatok megállítására, ám jelenleg csak 20 százalék jut a mederbe - tette hozzá. A másik munkacsoport fő feladataként Bartus Gábor egy olyan szövegtervezet előkészítését említette, amely egy kormányközi megállapodás révén a jogi rendezést tenné lehetővé. Szlovákia a bősi vízerőművel kapcsolatos jogvitában nem lépett vissza a pénteki budapesti tárgyalásokon, ahogy azt néhány magyarországi média tudósításában sugallta, hanem partnerével közösen kereste a kölcsönösen elfogadható kompromisszum, s ezáltal az előrelépés lehetőségét — válaszolta lapunk pozsonyi tudósítójának érdeklődésére Anna Majkútová. A szlovákiai vízerőműveket felügyelő mezőgazdasági minisztérium és a pozsonyi dunai kormánybiztos szóvivője a találkozóról készült jegyzőkönyv egyes pontjait idézve a a Népszabadságnak kifejtette: a szlovák álláspont alapján rövidesen két szakértői csoportot hoznak létre. Csak az ő tárgyalásaik után születhet meg az a kormányközi megállapodás, amelyet Budapest eredetileg első lépésként szorgalmazott. A magyar javaslatnak megfelelően viszont az egyik szakértői csoport a Pozsonytól Budapestig tartó folyószakasz, elsősorban a szigetközi térség ökológiai és egyéb gondjainak átfogó rendezését tűzte célul - emlékeztetett Majkutová. Újfasisztákat ítéltek el Milánóban RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Harminckét évvel a háború utáni Olaszország egyik legvéresebb merénylete után végre ítéletet hirdettek Milánóban. Luigi Martino bíró három egykori újfasisztát ítélt életfogytig tartó börtönbüntetésre, ám a Berlusconi-kormány , amelynek tagja az újfasiszta utódpárt, a Nemzeti Szövetség is - elítélte a független bírói döntést. Az olasz belügyminisztérium helyettes államtitkára, Carlo Taormina szerint „vörös tollal írták” az ítéletet. A félelem időszaka, a merényletek sorozata éppen ezzel az incidenssel kezdődött Itáliában: 1969. december 12-én nagy erejű bomba robbant a milánói Fontana téren, amely 16 ember halálát okozta és 84-en sebesültek meg. Már az első nyomok is az úgynevezett Ordine Nuovo (Új Rend), azaz az újfasiszta mozgalom milánói és velencei szervezetének irányítóihoz vezettek, de az elsőfokon hozott ítéleteket rendszerint megváltoztatták, és a bűnösöket felmentették. A milánói tömeggyilkosság ügyében 32 év alatt nyolcszor kértek perújrafelvételt, legutóbb 1990-ben. Ez az ügy zárult most jogerős, a jobboldali kormány által azonban vitatott ítélettel. Seres Attila Négy falu az albán szakadárok kezén A macedón elnök elrendelte a tartalékos rendőrök mozgósítását HÍRÖSSZEFOGLALÓNK James Pardew, amerikai különmegbízott vasárnap Macedóniába érkezett, hogy az Európai Unió képviselőjével, Francois Léotard-ral vállvetve munkálkodjék a macedón államrend ellen támadó albán fegyveresek okozta válság békés megoldásán. George Bush amerikai elnök megbízottja rögtön megérkezése után találkozott Léotard-ral, aki csütörtök óta van Szkopjéban, s már több megbeszélést folytatott az albán és a macedón vezetőkkel az albán kisebbség által kért alkotmánymódosításokról. Az amerikai diplomata hangsúlyozta: a válság megoldásának békés útját kell keresni, az erőszakos eszközök használatának pártolói aláássák a lehetséges rendezést. A macedóniai albán szakadár erők bevonultak négy Tetovo környéki faluba - jelentette vasárnap a szkopjei rádió. A helybélieknek megparancsolták, hogy hagyják el otthonukat. Kumanovo környékén az albánok gépkocsikra lőttek. A szomszédos Koszovóban állomásozó NATO-békefenntartók szombati közlése szerint két nap alatt 90 olyan személyt fogtak le, akikről feltételezhető, hogy Macedóniából érkezett szakadárok. Közben ismét mozgósították a macedón tartalékos rendőröket, akik épp előző nap szereltek le egy belügyminiszteri döntés értelmében. A mozgósítást Borisz Trajkovszki elnök rendelte el. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint az egy nappal korábban, a rendőrök leszereléséről hozott döntés mögött a kormányon belüli vita állt. A kabinet tagjai közül többen - köztük a védelmi miniszter is - személy szerint a belügyminisztert tették felelőssé, amiért a tartalékos rendőrök június 25-én éjszaka részt vettek a parlament épületénél tartott nagyszabású elnökellenes megmozduláson. Macedón katona járőrözik a visszafoglalt Aracsinovóban FOTÓ: REUTERS - PETER ANDREWS Ibolyka csuklóztatása A magyar polgároknak abban a körében, ahol - a miniszterelnök szép metaforájával élve - még az élő fába is szokás belehasogatni, nem csekély érdeklődést keltett az a hír, hogy az igazságügy-miniszternek sejtelme sem volt az Orbán Viktorban leledző kegyúri (adományozó) kedv fellobbanásának legfrissebb tünetéről. Arról tudniillik, hogy a bírói szervezet „pótlólagos költségvetési támogatás gyanánt” négymilliárd forinthoz jut. Mielőtt a kukacoskodás vágya elnyomná azt az örömöt, amely a kormányfői ígéret hallatán Solt Pált, a Legfelsőbb Bíróság elnökét is elfogta, szeretném hangsúlyozni: tévednek azok, akik olyképpen okoskodnak, hogy Orbán Viktornak mindenképpen be kellett volna avatnia tervébe Dávid Ibolyát, a magyar igazság legfőbb őrét. Nem, nem. Amióta csak a Horn-kormányzat életre hívta és önálló költségvetési fejezetté léptette elő az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot - melynek Solt Pál az elnöke ugyancsak az Igazságügyi Minisztérium maradék ellenőrzését is elvesztette a bírói szervezet fölött. Ergo Orbán Viktornak joga volt Dávid Ibolyát kihagynia a játékból. Forma szerint a kormányfő támadhatatlanul cselekedett. Vagy mégsem? Két okból hajlok arra, hogy azt mondjam, mégsem. Az első ok az, hogy mivel a Pest Megyei Bíróság épületét felújítani, bírósági titkárokat és tisztviselőket felvenni, továbbá - örvendetes módon - újabb béremelést végrehajtani a bírói karban csak a költségvetési tartalékból lehet, valami azt súgja nekem, hogy e tartalék felhasználása tárgyában a kormány illetékes (nem a miniszterelnök egymaga), s e kormánynak — újabb sugallat - Dávid Ibolya mégiscsak tagja. Őneki tehát ebben a minőségében kellett volna először értesülnie a bírói szervezet megajándékozásáról, ám - mint ő maga nyilatkozta - ezzel a kérdéssel a kormány egyáltalán nem foglalkozott. (Asszonyom! Majd fog. Meglátja, milyen sebesen sokszorozódik a kormányfői akarat.) A második ok tisztán politikai. Jogtudós — sőt bennfentesnek is mondható - barátom azt mondta róla: „folyik Ibolyka csuklóztatása”. Én e pesties fordulatot hajlamos vagyok megalázásnak fordítani, bár úgy kevésbé plasztikus. „Ibolykával” kétségtelenül az a Fidesz baja, hogy az MDF elnökeként igyekszik túl magasra csavarni a legnagyobb kormánypártnak felkínált választási támogatás (koalíció) árát, ezenfelül folyamatosan önállóskodik és visszabeszél. Ezért megszolgálta és megszolgálja az olyan, lényegében protokolláris büntetéseket, mint amilyet Orbán Viktor a Solt Pállal kötendő alku elhallgatásával mért rá. Ezekből láthatóan hiányzik a hölgyeknek duplán is kijáró udvariasság, ami nem a Fidesz legerősebb oldala. E tézis illusztrálására hirtelenjében nem tudok jobbat felhozni, mint az etalonszámba menő Kövér Lászlónak azt a tréfás intését, hogy Dávid Ibolya, valós helyzetét jobban fölismerendő, nézzen bele olykor reggel a „borotválkozótükörbe”. Hm. Természetesen mindenki tudja, hogy ki az erősebb? Az ötszázalékos parlamenti küszöb (már-már) kék madarát üldöző MDF, avagy a 2002-es választás egyedüli megnyerésére áhítozó Fidesz. Úgy gondolom, az erőfölényt nem kellene úton-útfélen kidomborítani, mert ez nem elegáns. Bár vannak, akik azt mondják, „Ibolyka hepciáskodásaihoz” képest van más, követésre méltóbb magatartásminta, a Solt Pálé például. Aki - ugyancsak tudós jogász barátomat idézem — türelemmel viseli a sorsát. Lám például akkor sem húzta a kelleténél magasabbra az orrát, amikor a miniszterelnök konok fösvénysége miatt súlyosan elnapolódott az ítélőtábla felállítása, holott azóta csak az bizonyosodott be nap mint nap, hogy a Legfelsőbb Bíróság e szint beiktatása nélkül egyszerűen képtelen ésszerű határidők között tartani az ítélkezést... Ezt az epizódot immár a feledés homálya borítja. Amiképpen azt az apróságot is, hogy Dávid Ibolya az ítélőtábla ügyében annak idején inkább Orbán, mint Solt mellett volt, nem érezvén még az eljövendő dolgok ízét. Aczél Endre Csend rendeletre Farkasházy Tivadar a Hősök terén pénteken három mondattal vezette be a Budapesti Fesztiválzenekar és a meghívott cigányzenészek fergeteges együttes ajándékkoncertjét. Az első így szólt: ne engedjék át a teret. Szerintem viszont kár, hogy nem engedték át a teret. Mégis ugyanazt mondanám, mint Farkasházy. Csak egy másik térről. Mert a Fesztiválzenekar csodálatosan játszott Lisztet a Hősök terén, miközben a Liszt Ferenc tér elhallgatott a Budapesti Búcsú idejére. Át kellett engedni. A város közepe, lassan legkedveltebb vendéglátó teraszsora maradt ki a mulatságból. A kerületi polgármester a lakók kérésére nem engedélyezte a „Nagy Liszt Ferenc téri Jam”-mel (örömzenékkel!) egészen este tíz óráig fenyegető muzsikálást. A lakóknak nálunk rituálisan mindig igazuk van. Reflexszerűen jár nekik az igazság, ha tiltakoznak, mert hajléktalanszállót nyitnának a közelükben, ha nevelőotthon költözne az addig nyugodt környékre, ha diszkózenélnek a közeli művházban, ha két kutyát is tart valaki a lépcsőházi lakásban, ha a macska jajgat éjjel, ha fenn locsolnak, lenn galambot etetnek, ha labdát pattogtatnak az emeleti gyerekek, ha az udvaron teszik ugyanezt, de mocskos a szájuk. Tényleg nem könnyű lakónak lenni. Talán csak lakók mellett lakni nehezebb. A lakók tiltakoztak a Liszt Ferenc tér melletti másik új budapesti éjszakai beszélgetőnegyed, a Ráday utca átalakítása miatt is. Elismerték, hogy az utcára nyitott kávéházakra, vendéglőkre tekintettel kitiltott autók miatt kevesebb a benzingőz, de szerintük továbbra is elviselhetetlen a füst, mert most a sok ember dohányzik az utcán. Igazuk van a lakóknak, gyakran tényleg, máskor, mert valami igaza mindig mindenkinek van. Tényleg, jár az otthoni nyugalom. Csak hát, ha valaki például nem a Liszt Ferenc téren lakik, hanem ötven méterrel távolabb, a körúton, a nyugalmát természetes módon sérti a forgalom. Kiesik a tévéből az antennakábel, ahogy elmegy a ház előtt a hatos villamos. A járművek robaja decibelben mérve alig gyengébb annál, mint amekkora a letiltott nagy jammel fenyegetett. De a forgalom természetesen tartozik a városhoz. Ezért könnyebb elviselni. Igazán csak az a zajzavar, amelynek a forrását nem ismerjük, vagy ismerni véljük, de látni sem kívánjuk. Nincs itt tiszta igazság, mert ha van a környéken kisgyerek, aki a zajra felriad, beteg öreg, aki ilyenkor nem tud elaludni, rájuk való tekintettel csak bocsánatot lehet kérni. Ezzel együtt: nem biztos, hogy a Liszt Ferenc téren van az ideális otthona annak, aki nem bírja a városi lüktetést. Most a maradni akarókra eső igazsághányadot erősíti a helyi hatalom, a polgármester. Kitiltotta a fővárosi búcsút a Liszt térről. (Hajdan, a második világháborúig, amikor itt igazi vigalmi negyed volt, tele tengerájjal, nem léteztek még kerületi önkormányzatok. A város városként élt.) Tegyük most zárójelbe azt is, hogy a térség országgyűlési képviselője, a Fidesz vezető zöldpolitikusa, Illés Zoltán a csendrendelet országos felélesztésén fáradozik, a Terézváros polgármestere pedig pártbelije, így nincs kizárva, hogy a lakók zajérzékenysége politikai hangerősítést kapott. Tegyük ezt zárójelbe, mert csak elmaszatolja a politikainál is valódibb kérdést. Azt, hogy ha a város több, mint az emberek elkerülhetetlen feltorlódása, akkor micsoda, és abból mi következik. Estünkben, a város közepe - jó esetben szíve - arra való-e elsősorban, hogy a sok ember, aki ott lakik, nyáron nyitott ablak mellett fe lehessen le aludni akár kilenckor is, vagy arra is, hogy ott, középen, ahol az utak összeérnek, lehessen találkozni, akár örömkiáltások közepette is. Aludni is kell, de szeretnénk-e, hogy ennek jegyében Budapest alvóváros legyen? E kérdések nem vagylagosak. Az is-isekhez járó arányok megtalálása az igazi városi mesterség. Ennek során pedig sokszoros fenntartás és megfontolás illet minden tiltakozást, ami mások jóindulatú örömeinek megfékezésére irányul. Nagy N. Péter