Népszabadság, 2001. július (59. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-02 / 152. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA -ÁLLÁSPONT 2001. JÚLIUS 2., HÉTFŐ 3 Geoana: Álláspontunk határozott Bukarest késeinek tartja Martonyi levelét a státustörvényről Késeinek, de nem megkésettnek érté­kelte Mircea Geoana román külügymi­niszter azt a levelet, amelyet a státus­törvény kérdésében Martonyi János külügyminisztertől kapott. MTI-JELENTÉS A román diplomácia vezetője azt köve­tően nyilatkozott Lisszabonban a ma­gyar külügyminiszter leveléről, hogy annak részleteit a román sajtó nyilvá­nosságra hozta a magyar tömegtájékoz­tatás híradásaira hivatkozva. Geoana ro­mán újságíróknak elmondta, hogy a ro­mán vezetés június 7-én küldött levelet Budapestnek. A magyar válasz kései, mivel azután érkezett Bukarestbe, hogy a magyar Országgyűlés elfogadta a stá­tustörvényt - emlékeztetett rá a román külügyminiszter. " Természetesen azt szerettük volna, ha ez a le­vél még a törvény elfoga­dása előtt érkezik, de min­denesetre így is jó, hogy megkaptuk — fogalmazott Geoana. A román külügyminisz­ter elmondta, hogy Martonyi János levelében ismételten kifejtette a ma­gyar álláspontot, de meg­fogalmazódott: a két fél egyetért abban, hogy a törvénnyel kapcsolatos problémákat a két ország közötti alapszerződés értelmében létre­hozott kormányközi vegyes bizottság ki­sebbségi albizottságában vitassák meg. - Jelenlegi álláspontunk mindaddig ugyanilyen határozott marad, amíg vá­laszt nem kapunk aggo­dalmainkra - hangsúlyoz­ta Mircea Geoana. Hozzátette: „Mindez nem kockáztathatja, vagy nem blokkolhatja le kétoldalú kapcsolatainkat, ame­lyeknek fejlődniük kell.” A román külügyminiszter szerint a státustörvény el­fogadása után kialakult helyzet „szerencsétlen pillanatot” jelent. Ugyan­akkor derűlátását fogal­mazta meg azt illetően, hogy folytatódhat Buka­rest és Budapest „összetett párbeszéde”. Mint emlékezetes, a státustörvény bu­dapesti jóváhagyása után Romániában felvetődött: fel kellene függeszteni a kétoldalú alapszerződést. Arra a kérdés­re válaszolva, hogy elképzelhető-e az alapszerződés újratárgyalása, Geoana Lisszabonban azt a határozott vélemé­nyét fogalmazta meg: ez „nem lenne sem reális, sem kívánatos opció”, mivel az alapszerződés fontos mindkét ország számára az Európai Unióba való integ­ráció távlatában.­­ A román-magyar kapcsolatok nem szenvedhetnek krónikusan a státustör­vény miatt és olyan irányt sem vehetnek, amelyet sem mi, sem Magyarország nem szeretne - szögezte le végezetül a román külügyminiszter. Mircea Geoana Erdélyről még mindig téves gondolatok élnek, sokan továbbra is azt hiszik, hogy a románok által megszerzett magyar területről van szó - jelentette ki Ion Iliescu román államfő a Crans Montana gazdasági fórumon tartott sajtóérte­kezletén. A vasárnapi román sajtó beszámolói szerint Iliescu igyekezett elosz­latni a Romániáról - mint fogalmazott - előítéletek nyomán kialakult képet. Iliescu részletesen számba vette ezeket az előítéleteket, kezdve az ország geo­politikai helyzetétől egészen Erdély problémájáig. - Téves módon azt hiszik, hogy Erdély többségében magyarok által lakott térség. Ezt nyilvánvalóan cá­folják a statisztikai adatok, amelyek szerint - ha a Bánátot is beszámítjuk - a térségben kilencmillió ember él, akik közül csak egymillió a magyar nemzeti­ségű -jelentette ki Iliescu. Nyári szünet a bősi tárgyalásokon Pozsony cáfolja, hogy visszalépett a jogvitában HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Legközelebb szeptember első felében ül össze ismét a bősi kérdéssel foglalkozó magyar-szlovák delegáció, addig is a fe­lek által pénteken felállított munkacso­portok megkezdik az elvégzendő felada­tok előkészítését — tájékoztatta Bartus Gábor, a dunai kormánybiztosság titkár­ságának helyettes vezetője az MTI-t. A szakember a tanácskozás jegyző­könyvét ismertetve elmondta: az évtize­dek óta húzódó bősi vita hatékonyabbá tétele érdekében a tárgyalópartnerek a problémakör több részre bontása mellett döntöttek. A Dunacsúntól Szapig tartó felső Duna-szakasz környezetvédelmi kérdéseinek megoldására folyógazdál­kodási, a hágai Nemzetközi Bíróság íté­letének elvi rendezésére pedig egy jogi munkacsoport jött létre. A folyógazdálkodási munkacsoport elsődleges feladata, hogy meghatározza a Magyarországra jutó vízmennyiség mértékét, annak érdekében, hogy a ter­mészetet a vízhiány ne érinthesse káro­san - mutatott rá Bartus Gábor. A magyar álláspont szerint az átlagos vízmennyiség legalább 40-60 százaléka lenne elegendő a már megindult kedve­zőtlen környezeti folyamatok megállítá­sára, ám jelenleg csak 20 százalék jut a mederbe - tette hozzá. A másik munka­­csoport fő feladataként Bartus Gábor egy olyan szövegtervezet előkészítését említette, amely egy kormányközi meg­állapodás révén a jogi rendezést tenné lehetővé. Szlovákia a bősi vízerőművel kapcso­latos jogvitában nem lépett vissza a pén­teki budapesti tárgyalásokon, ahogy azt néhány magyarországi média tudósításá­ban sugallta, hanem partnerével közösen kereste a kölcsönösen elfogadható komp­romisszum, s ezáltal az előrelépés lehető­ségét — válaszolta lapunk pozsonyi tudósítójának érdeklődésére Anna Maj­­kútová. A szlovákiai vízerőműveket fel­ügyelő mezőgazdasági minisztérium és a pozsonyi dunai kormánybiztos szóvivője a találkozóról készült jegyzőkönyv egyes pontjait idézve a a Népszabadságnak ki­fejtette: a szlovák álláspont alapján rövi­desen két szakértői csoportot hoznak lét­re. Csak az ő tárgyalásaik után születhet meg az a kormányközi megállapodás, amelyet Budapest eredetileg első lépés­ként szorgalmazott. A magyar javaslatnak megfelelően vi­szont az egyik szakértői csoport a Po­zsonytól Budapestig tartó folyószakasz, elsősorban a szigetközi térség ökológiai és egyéb gondjainak átfogó rendezését tűzte célul - emlékeztetett Majkutová. Újfasisztákat ítéltek el Milánóban RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Harminckét évvel a háború utáni Olasz­ország egyik legvéresebb merénylete után végre ítéletet hirdettek Milánóban. Luigi Martino bíró három egykori újfa­sisztát ítélt életfogytig tartó börtönbün­tetésre, ám a Berlusconi-kormány , amelynek tagja az újfasiszta utódpárt, a Nemzeti Szövetség is - elítélte a függet­len bírói döntést. Az olasz belügymi­nisztérium helyettes államtitkára, Carlo Taormina szerint „vörös tollal írták” az ítéletet. A félelem időszaka, a merényletek so­rozata éppen ezzel az incidenssel kezdő­dött Itáliában: 1969. december 12-én nagy erejű bomba robbant a milánói Fontana téren, amely 16 ember halálát okozta és 84-en sebesültek meg. Már az első nyomok is az úgynevezett Ordine Nuovo (Új Rend), azaz az újfasiszta mozgalom milánói és velencei szerveze­tének irányítóihoz vezettek, de az első­fokon hozott ítéleteket rendszerint meg­változtatták, és a bűnösöket felmentet­ték. A milánói tömeggyilkosság ügyében 32 év alatt nyolcszor kértek perújrafel­vételt, legutóbb 1990-ben. Ez az ügy zá­rult most jogerős, a jobboldali kormány által azonban vitatott ítélettel. Seres Attila Négy falu az albán szakadárok kezén A macedón elnök elrendelte a tartalékos rendőrök mozgósítását HÍRÖSSZEFOGLALÓNK James Pardew, amerikai különmegbí­zott vasárnap Macedóniába érkezett, hogy az Európai Unió képviselőjével, Francois Léotard-ral vállvetve munkál­kodjék a macedón államrend ellen táma­dó albán fegyveresek okozta válság bé­kés megoldásán. George Bush amerikai elnök megbí­zottja rögtön megérkezése után találko­zott Léotard-ral, aki csütörtök óta van Szkopjéban, s már több megbeszélést folytatott az albán és a macedón veze­tőkkel az albán kisebbség által kért al­kotmánymódosításokról. Az amerikai diplomata hangsúlyozta: a válság meg­oldásának békés útját kell keresni, az erőszakos eszközök használatának pár­tolói aláássák a lehetséges rendezést. A macedóniai albán szakadár erők be­vonultak négy Tetovo környéki faluba - jelentette vasárnap a szkopjei rádió. A helybélieknek megparancsolták, hogy hagyják el otthonukat. Kumanovo kör­nyékén az albánok gépkocsikra lőttek. A szomszédos Koszovóban állomáso­zó NATO-békefenntartók szombati köz­lése szerint két nap alatt 90 olyan sze­mélyt fogtak le, akikről feltételezhető, hogy Macedóniából érkezett szakadárok. Közben ismét mozgósították a mace­dón tartalékos rendőröket, akik épp elő­ző nap szereltek le egy belügyminiszteri döntés értelmében. A mozgósítást Bo­risz Trajkovszki elnök rendelte el. Az ITAR-TASZSZ jelentése szerint az egy nappal korábban, a rendőrök lesz­ereléséről hozott döntés mögött a kor­mányon belüli vita állt. A kabinet tagjai közül többen - köztük a védelmi minisz­ter is - személy szerint a belügyminisz­tert tették felelőssé, amiért a tartalékos rendőrök június 25-én éjszaka részt vet­tek a parlament épületénél tartott nagy­szabású elnökellenes megmozduláson. Macedón katona járőrözik a visszafoglalt Aracsinovóban FOTÓ: REUTERS - PETER ANDREWS Ibolyka csuklóztatása A magyar polgároknak abban a körében, ahol - a miniszterelnök szép me­taforájával élve - még az élő fába is szokás belehasogatni, nem csekély ér­deklődést keltett az a hír, hogy az igazságügy-miniszternek sejtelme sem volt az Orbán Viktorban leledző kegyúri (adományozó) kedv fellobbaná­­sának legfrissebb tünetéről. Arról tudniillik, hogy a bírói szervezet „pótló­lagos költségvetési támogatás gyanánt” négymilliárd forinthoz jut. Mielőtt a kukacoskodás vágya elnyomná azt az örömöt, amely a kor­mányfői ígéret hallatán Solt Pált, a Legfelsőbb Bíróság elnökét is elfogta, szeretném hangsúlyozni: tévednek azok, akik olyképpen okoskodnak, hogy Orbán Viktornak mindenképpen be kellett volna avatnia tervébe Dávid Ibo­lyát, a magyar igazság legfőbb őrét. Nem, nem. Amióta csak a Horn-kor­­mányzat életre hívta és önálló költségvetési fejezetté léptette elő az Orszá­gos Igazságszolgáltatási Tanácsot - melynek Solt Pál az elnöke ugyancsak­­ az Igazságügyi Minisztérium maradék ellenőrzését is elvesztette a bírói szervezet fölött. Ergo Orbán Viktornak joga volt Dávid Ibolyát kihagynia a játékból. Forma szerint a kormányfő támadhatatlanul cselekedett. Vagy mégsem? Két okból hajlok arra, hogy azt mondjam, mégsem. Az első ok az, hogy mivel a Pest Megyei Bíróság épületét felújítani, bí­rósági titkárokat és tisztviselőket felvenni, továbbá - örvendetes módon - újabb béremelést végrehajtani a bírói karban csak a költségvetési tarta­lékból lehet, valami azt súgja nekem, hogy e tartalék felhasználása tár­gyában a kormány illetékes (nem a miniszterelnök egymaga), s e kor­mánynak — újabb sugallat - Dávid Ibolya mégiscsak tagja. Őneki tehát ebben a minőségében kellett volna először értesülnie a bírói szervezet megajándékozásáról, ám - mint ő maga nyilatkozta - ezzel a kérdéssel a kormány egyáltalán nem foglalkozott. (Asszonyom! Majd fog. Meglátja, milyen sebesen sokszorozódik a kormányfői akarat.) A második ok tisztán politikai. Jogtudós — sőt bennfentesnek is mond­ható - barátom azt mondta róla: „folyik Ibolyka csuklóztatása”. Én e pesties fordulatot hajlamos vagyok megalázásnak fordítani, bár úgy kevésbé plasztikus. „Ibolykával” kétségtelenül az a Fidesz baja, hogy az MDF elnökeként igyekszik túl magasra csavarni a legnagyobb kormánypártnak felkínált választási támogatás (koalíció) árát, ezenfelül folyamatosan önállóskodik és visszabeszél. Ezért megszolgálta és meg­szolgálja az olyan, lényegében protokolláris büntetéseket, mint amilyet Orbán Viktor a Solt Pállal kötendő alku elhallgatásával mért rá. Ezekből láthatóan hiányzik a hölgyeknek duplán is kijáró udvariasság, ami nem a Fidesz legerősebb oldala. E tézis illusztrálására hirtelenjében nem tudok jobbat felhozni, mint az etalonszámba menő Kövér Lászlónak azt a tréfás intését, hogy Dávid Ibolya, valós helyzetét jobban fölismeren­dő, nézzen bele olykor reggel a „borotválkozótükörbe”. Hm. Természetesen mindenki tudja, hogy ki az erősebb? Az ötszázalékos parlamenti küszöb (már-már) kék madarát üldöző MDF, avagy a 2002-es választás egyedüli megnyerésére áhítozó Fidesz. Úgy gondolom, az erőfölényt nem kellene úton-útfélen kidomborítani, mert ez nem elegáns. Bár vannak, akik azt mondják, „Ibolyka hepciásko­­dásaihoz” képest van más, követésre méltóbb magatartásminta, a Solt Pá­lé például. Aki - ugyancsak tudós jogász barátomat idézem — türelemmel viseli a sorsát. Lám például akkor sem húzta a kelleténél magasabbra az orrát, amikor a miniszterelnök konok fösvénysége miatt súlyosan elnapo­­lódott az ítélőtábla felállítása, holott azóta csak az bizonyosodott be nap mint nap, hogy a Legfelsőbb Bíróság e szint beiktatása nélkül egyszerűen képtelen ésszerű határidők között tartani az ítélkezést... Ezt az epizódot immár a feledés homálya borítja. Amiképpen azt az apróságot is, hogy Dávid Ibolya az ítélőtábla ügyében annak idején inkább Orbán, mint Solt mellett volt, nem érezvén még az eljövendő dolgok ízét. Aczél Endre Csend rendeletre Farkasházy Tivadar a Hősök terén pénteken három mondattal vezette be a Budapesti Fesztiválzenekar és a meghívott cigányzenészek fergeteges együttes ajándékkoncertjét. Az első így szólt: ne engedjék át a teret. Sze­rintem viszont kár, hogy nem engedték át a teret. Mégis ugyanazt monda­nám, mint Farkasházy. Csak egy másik térről. Mert a Fesztiválzenekar csodálatosan játszott Lisztet a Hősök terén, miközben a Liszt Ferenc tér elhallgatott a Budapesti Búcsú idejére. Át kellett engedni. A város köze­pe, lassan legkedveltebb vendéglátó teraszsora maradt ki a mulatságból. A kerületi polgármester a lakók kérésére nem engedélyezte a „Nagy Liszt Ferenc téri Jam”-mel (örömzenékkel!) egészen este tíz óráig fenyegető muzsikálást. A lakóknak nálunk rituálisan mindig igazuk van. Reflexszerűen jár ne­kik az igazság, ha tiltakoznak, mert hajléktalanszállót nyitnának a köze­lükben, ha nevelőotthon költözne az addig nyugodt környékre, ha disz­kózenélnek a közeli műv­­házban, ha két kutyát is tart valaki a lépcsőházi lakásban, ha a macska jajgat éjjel, ha fenn locsolnak, lenn galambot etet­nek, ha labdát pattogtatnak az emeleti gyerekek, ha az udvaron teszik ugyanezt, de mocskos a szájuk. Tényleg nem könnyű lakónak lenni. Talán csak lakók mellett lakni nehezebb. A lakók tiltakoztak a Liszt Ferenc tér melletti másik új budapesti éjszakai beszélgetőnegyed, a Ráday utca átala­kítása miatt is. Elismerték, hogy az utcára nyitott kávéházakra, vendéglők­re tekintettel kitiltott autók miatt kevesebb a benzingőz, de szerintük to­vábbra is elviselhetetlen a füst, mert most a sok ember dohányzik az utcán. Igazuk van a lakóknak, gyakran tényleg, máskor, mert valami igaza mindig mindenkinek van. Tényleg, jár az otthoni nyugalom. Csak hát, ha valaki például nem a Liszt Ferenc téren lakik, hanem ötven méterrel távo­labb, a körúton, a nyugalmát természetes módon sérti a forgalom. Kiesik a tévéből az antennakábel, ahogy elmegy a ház előtt a hatos villamos. A járművek robaja decibelben mérve alig gyengébb annál, mint amekkora a letiltott nagy jammel fenyegetett. De a forgalom természetesen tartozik a városhoz. Ezért könnyebb elviselni. Igazán csak az a zaj­zavar, amely­nek a forrását nem ismerjük, vagy ismerni véljük, de látni sem kívánjuk. Nincs itt tiszta igazság, mert ha van a környéken kisgyerek, aki a zajra felriad, beteg öreg, aki ilyenkor nem tud elaludni, rájuk való tekintettel csak bocsánatot lehet kérni. Ezzel együtt: nem biztos, hogy a Liszt Ferenc téren van az ideális otthona annak, aki nem bírja a városi lüktetést. Most a maradni akarókra eső igazsághányadot erősíti a helyi hatalom, a polgármester. Kitiltotta a fővárosi búcsút a Liszt térről. (Hajdan, a má­sodik világháborúig, amikor itt igazi vigalmi negyed volt, tele tengeráj­­jal, nem léteztek még kerületi önkormányzatok. A város városként élt.) Tegyük most zárójelbe azt is, hogy a térség országgyűlési képviselője, a Fidesz vezető zöldpolitikusa, Illés Zoltán a csendrendelet országos fel­élesztésén fáradozik, a Terézváros polgármestere pedig pártbelije, így nincs kizárva, hogy a lakók zajérzékenysége politikai hangerősítést ka­pott. Tegyük ezt zárójelbe, mert csak elmaszatolja a politikainál is való­dibb kérdést. Azt, hogy ha a város több, mint az emberek elkerülhetetlen feltorlódá­sa, akkor micsoda, és abból mi következik. Estünkben, a város közepe - jó esetben szíve - arra való-e elsősorban, hogy a sok ember, aki ott lakik, nyáron nyitott ablak mellett fe lehessen le aludni akár kilenckor is, vagy arra is, hogy ott, középen, ahol az utak összeérnek, lehessen találkozni, akár örömkiáltások közepette is. Aludni is kell, de szeretnénk-e, hogy en­nek jegyében Budapest alvóváros legyen? E kérdések nem vagylagosak. Az is-isekhez járó arányok megtalálása az igazi városi mesterség. Ennek során pedig sokszoros fenntartás és megfontolás illet minden tiltakozást, ami mások jóindulatú örömeinek megfékezésére irányul. Nagy N. Péter

Next