Népszabadság, 2001. július (59. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-28 / 175. szám

8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2001. JÚLIUS 28., SZOMBAT Zarándok: Ilyesmiben én nem engedek! Az Orbán-bánya konkurense nem érti, ő miért nem szállíthat követ a sztrádaépítésekhez Folytatás az 1. oldalról - Beállították a vércukrát, jól van ? - Sajnos nem. Már odáig jutottam, hogy minden este inzulint kell beadnom magamnak. Ennek ellenére tegnap is rosszul lettem, egy ismerősömnek kellett hazahoznia Dunaújvárosból. - Miért járt ott? Újabb szerződést kö­tött a Dunaferr-rel? - Szó sincs róla! Az a megállapodás, amit július 16-án írtunk alá, a cégemnek előnyös. Ki merem jelenteni, jobb, mint az elhíresült tavaly januári szerződés, ami állítólag eltűnt a vasműben. Semmi szük­ség arra, hogy most egy újabbat kössünk. - Árulja el, miért olyan jó az a szerző­dés? Hiszen sokkal kevesebb dolomit be­szállításáról szól, mint a korábbi, ráadá­sul az árból is engednie kellett... - Mivel ez üzleti titok, hadd ne részle­tezzem. Legyen elég annyi, hogy amennyivel kevesebb dolomitot szállí­tunk a vasműnek, annyival előnyösebb feltételekkel vihetünk mészkövet. Ráadá­sul most nem a Dunaferr Logisztikai Kft.-jével kell fuvaroztatnunk, hanem szabadon megállapodhatunk más szállí­tókkal is. Ezzel az egy momentummal is rengeteget nyertünk. Egyébként rosszul tudja: továbbra is a régi áron visszük a követ, vagyis tonnánként 2341 forintért.­­ Csakhogy az új szerződés kiköti, hogy jövőre az ön cégétől kétezerért veszi a dolomitot a vasmű, csakúgy mint idő­sebb Orbán Győző bányájától! - Ez nem így van. - Láttam a szerződést. Le is fotóztuk. - Akkor nem ugyanarról a szerződés­ről beszélünk. Tessék, itt van: a felek 2002-től 2027 forintos induló árról kez­dik tárgyalásaikat. - Nekem úgy tűnik, összevissza beszél. Hiszen ezek szerint már a tárgyalások kezdetén engednie kellett. - Ez csak a kiindulási pont. Mindez csak arra szolgált, hogy ugyanarról a szintről induljunk Orbán úrral. -Amikor július 16-án, az új megálla­podás aláírásának napján kijött a Duna­ferr igazgatósági épületéből, nagy győze­lemről beszélt. Úgy tett, mintha Orbán Győzőt kiszorította volna a vasműből. Amikor rákérdeztem arra, hogy mennyi dolomitot szállít majd, azt mondta: ugyanannyit, mint 1999-ben, vagyis száz­­húszezer tonnát. Egyfelől nem ennyiről írt alá szerződést, ráadásul korábban is csak hatvanezer tonnát szállí­tott. Miért nem mondott igazat? - Úgy látszik, másutt járt az eszem. Nem gon­doltam át a kérdéseket. Persze, korábban is csak hatvanezer tonnát szállí­tottam. - Csakhogy van itt vala­mi más is. Ön 160 ezer tonna dolomit szállításá­ról írt alá szerződést a vasműben 2000 januárjá­ban, súlyos kötbér- és kár­térítési feltételekkel, mint­egy hatmilliárd forintot nyerhetett volna, ha perre viszi az ügyet. Miért nem élt a kártérítési lehetőséggel? - A cégem érdekében. Nem akartam kenyértörésre vinni a dolgot. - Nem érte volna meg az a hatmilliárd forint? - Azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a munkásaim dolgozhassanak, eh­hez képest a pereskedés nem alternatíva. - És a pénz sem ? - Az sem. - S miért csak hatvanezer tonnát szállí­tott? A százezer tonnás különbség azért túl sok ahhoz, hogy szó nélkül lenyelje! - Rávettek, hogy a vasmű érdekében nyugodjak bele. Még mindig jobb keve­sebbet szállítani, mint a miniszterelnök apjával szemben kiszorulni az üzletből. - Önt nem olyan fából faragták, hogy megijedjen. Talán valaki sugallta ezt? - Dr. Szabó József, az Acélművek Kft. akkori ügyvezető igazgatója mondta még 1999-ben, amikor idősebb Orbán Győző is szállítani kezdett a vasműbe. - Tehát Szabó beszélte rá arra, hogy kevesebbet szállítson ? - Igen. - Ezek után miért éppen 2001 júniusá­ban vette elő a híres, 12. számú szerző­désmódosítást arról, hogy tíz évre szóló szerződése van, tehát nem lehet idősebb Orbánnal kizárólagos megállapodást kötni? - Mert akkor már válságos volt a hely­zet. Sokáig nem szóltam, még akkor sem, amikor arról beszéltek a vasműsök, hogy lejárt a szerződésem, és meg sem jelentem a versenytárgya­lásokon. De akkor már ar­ról beszéltek, hogy nekem hónapok óta nincs szerző­désem, és ráadásul egyre indulatosabb nyilatkoza­tok hangzottak el a vasmű vezetőinek részéről. Nem tehettem mást.­­ Azt a 12. szerződés­­módosítást dr. Szabó két helyettese írta alá. Úgy tu­dom, mindketten elismerik, az ő kézjegyük szerepel az iraton. Azt állítják ugyanakkor, hogy ez a megállapodás nem azt tartalmazta, ami később nyilvánosságra került. Például nem voltak benne ennyire kemény kárté­rítési és kötbérfeltételek, valamint a tíz­éves szállítási opció sem szerepelt a szer­ződésben. Ezzel tulajdonképpen azt állít­ják, hogy ön meghamisította a dokumen­tumot. Igaz ez? - Nem! Ezek nagyon kemény szavak. Szerintem az uraknak vádaskodás helyett inkább el kellene olvasniuk azokat az ira­tokat, amiket aláírásra eléjük tesznek. -A napokban Orbán Győző azt nyilat­kozta lapunknak, hogy akkor romlott meg a viszonyuk, amikor ő rájött: 1991-ben ön meg akarta vásárolni előle a gánti bá­nyát a privatizáció során. Oda is küldte egy ismerősét és egy rokonát, akik licitál­tak, és így ötven százalékkal felverték a bánya árát. - Egyik állítása sem igaz! Nekem eh­hez semmi közöm nem volt. Erről egyéb­ként idősebb Orbán is meggyőződhet, ha utánanéz annak, kik tették le a licitálás­hoz szükséges kauciót annak a két em­bernek. -Miért, kik? - Erre nem válaszolok. Annyi azonban biztos, hogy egy, azóta Magyarországon az útépítésben érdekeltséget szerzett kül­földi cégé volt a pénz, az emberek csak strómanok voltak. Az egész ügy szeren­csétlenül alakult számomra, mert az egyik licitáló valóban a keresztkomám, a másik pedig középiskolai osztálytársam volt. Ennek ellenére semmi közöm az egészhez. - Ugyancsak Orbán Győző mondta, hogy maga visszaélt az ő gánti dolomitjá­val, amikor 1996-ban azt mutatta be min­taként a vasműben, majd aztán máshon­nan szállította a dolomitot. Így volt? - Valóban, máshonnan szállítottam a dolomitot. Rákényszerültem, mivel Or­bán Győzővel nem tudtam megegyezni. Azt akarta, ne kérjek jutalékot azért, hogy őt dolomitszállítási lehetőséghez jutta­tom. Hát ilyen nincs! Ilyesmiben én nem engedek! Még hogy térden csússzak bár­ki előtt is? Soha! Ezért aztán megegyez­tem a magyaralmási termelőszövetkezet dolomitbányájával, majd ugyanott én is nyitottam bányát, kettőt is. A vasmű fo­lyamatosan ellenőrizte a minőséget, így semmiféle visszaélést nem követtem el - Igaz, hogy a Magyar Bányászati Hi­vatal elnökének a kérésére találkozott Orbán Győzővel még tavasszal Gánton? - Erről nem nyilatkozom. - Miért? - Nem akarok másokat is belekeverni a kettőnk viszályába. - S miről beszéltek? - Mondom, nem nyilatkozom! - Esett szó ezen a megbeszélésen a Várpalotai X. számú kőbányáról, ahon­nan követ szállítanak az M7-es autópálya felúj­ításához ? - Megismétlem: nem válaszolok. Az viszont nem titok, a mi cégünk tett beje­lentést a veszprémi bányakapitányságon amiatt, hogy engedély nélküli bányászkodást folytat Orbán úr vállalko­zásának kereskedelmi igazgatója abban a várpalotai kőbányában. Egyszerűen nem tűröm el, hogy engem tisztességtelen esz­közökkel kiszorítsanak az autópálya-épí­tésből! Márpedig ez történt. Az M7-eshez Várpalotáról viszik a követ, ez jó negyven kilométer, miközben az én polgárdi bá­nyám ott van az úttól legfeljebb három kilométernyire. Hát ez az olcsó útépítés? Ez egyébként az M3-as építkezésénél is megismétlődött: van olyan bányám, amely ott van a Füzesabony-Polgár kö­zötti nyomvonalon, mégis máshonnan vi­szik a követ. Az rendben van, hogy a mi­niszterelnök politikai okokból megtiltja az apjának, hogy szállítson a sztráda­épít­kezéshez, de nekem mi közöm ehhez, én miért nem szállíthatok? Az M7-es Érd és Fehérvár közötti szakaszának alapozásá­hoz benyújtott pályázatomra még most sem kaptam választ, pedig a munkálatok már be is fejeződtek! - Ön azt nyilatkozta, hogy az Orbán­­bányának a vasműs dolomitszállításon tonnánként ezerforintos extraprofitja van. Orbán Győző ezt tagadta, ő mind­össze három-négy százalékos haszonról beszélt. Hogy jött ki önnek az ezer forint?­­ Mi van akkor, ha olyan szemcse­nagyságú dolomitról van szó, amit más­hová el sem tudna adni? Akkor ahhoz ké­pest, hogy a kő ott hever a bánya udvarán, mégiscsak extraprofitot ér, nem? - Tehát a gánti dolomit rossz minősé­gű? - Nem válaszolok. -Akkor a Dunaferrnek miért jó? - Ezt tőlük kérdezze. - Sokan úgy vélik, hogy az ön kft.-jén keresztül titokban a Dunaferr Sportegye­sületet is finanszírozzák. - Cégünk minden értelmes kezdemé­nyezést támogat, de csak teljesen szabá­lyos módon, szerződésekkel. - Támogatják a Dunaferr egyesületét vagy sem ? - Én csak egyike vagyok a kft. tulajdo­nosainak, a cég ügyvezetője nem én va­gyok. Őt kellene megkérdezni. - Ön jó barátságban van vagy volt dr. Szabó Józseffel, aki egyben a Dunaferr SE elnöke is. Vadászni is együtt jártak. Létezik, hogy ne tudná: a cége támogat­ja-e a sportkört, vagy sem ? - Azt hiszem, támogatjuk. De, hogy mennyivel, azt tényleg nem tudom meg­mondani. Ez mindössze számszaki kér­dés. De ismétlem magának: ne engem kérdezzen erről! Pekarek János Zarándok János 2001. július 23.-augusztus 13- G­ulyás Dénes (tenor), Szabadi Vilmos (hegedű), Vigh Andrea (hárfa), Mandel Quartet, Horgas Eszter (fuvola) és a Classjazz Band Balatonföldvár, Siófok, Balatonkenese, Balatonalmádi, Révfülöp, Herend, Kapolcs zsákok­ Koncén Kft. Hangversenyek július 28-tól augusztus 6-ig________________ Július 28., 20 óra - Révfülöp, evangélikus templom (Gulyás-Vigh) Július 30., 20 óra - Vörösberény (B.-almádi), katolikus templom (Horgas-Vigh) Július 3., 20 óra - Balatonföldvár, katolikus templom (Horgas-Vigh) Augusztus 1., 19 óra - Kapolcs, katolikus templom (Gulyás-Vigh) Augusztus 2, 20 óra - Siófok, evangélikus templom (Horgas-Vigh) Augusztus 3., 20 óra - Balatonkenese, református templom (Vigh) Augusztus 4., 20 óra - Révfülöp, evangélikus templom (Szabadi-Vigh) Augusztus 6., 20 óra - Vörösberény (B.-almádi), katolikus templom (Szabadi-Vigh) A jegyek megvásárolhatók a hangversenyek helyszínén és a Tourinform-irodákban. Népszabadság-Forrás akció: Aki a Népszabadságban megjelenő Forrás Balaton Fesztivál hirdetését bemutatja, 20%-os kedvezménnyel vásárolhatja meg hangversenyjegyét. Aki három, különböző dátumú hirdetést összegyűjt, 50%-os kedvezménnyel vásárolhatja meg Vigh Andrea Co-felvételeit. Aki 6 db, különböző dátumú Népszabadság-fejlécet összegyűjt, 1 db. helyre szóló jegyet 50%-os kedvezménnyel vásárolhat meg a Forrás Balaton Fesztivál hangversenyeire. A fesztivál támogatói: TM&Magyar Villamos Művek Rt. NÉPSZABADSÁG | O y­fa 0 ^7 Magyarország legkedveltebb napilapja ^^^QaioSmithKIine 633 C sók a Szigetről „ Drága Anyám! Örömmel tudatom veled, hogy a nehezén már túl vagyunk, áll a nagyszínpad. Már csak néhány csa­var hiányzik, apróbb simítások, és biztos, hogy az idén is lesz Pepsi Sziget. Méghozzá milyen! Tele újí­tásokkal! A szigetlátogatók - tavaly 324 ezren vol­tak - még nem is tudják, hogy az idén mindenki újra egyenlő esélyekkel indulhat, vége a nyolc éve kitar­tóan szigetelők behozhatatlan helyzeti előnyének. A szervezők jól összekavarták ugyanis a helyszí­neket, aminek röviden az a lényege, hogy nagyjából mindenki helyet cserél mindenkivel, a színpadokat is megforgatták, ezért aki évek óta gyakorolja, ho­gyan juthat el hajnalban a vidámparkból csukott szemmel fején egy söröspohárral egyensúlyozva a Pesti Est színpadig, most jól meglepődik majd. Aztán az is nagyon vicces, hogy az erdei utak, a másfél kilométer hosszú lámpafűzérrel — jól ki lesz­nek világítva. Képzeld el azokat, akik némi intimi­tásra vágyva, vagy klausztrofóbiával küzdve a 440 TOI-TOI vécét elkerülve kétségbeesetten keresnek majd egy tenyérnyi sötét zugot a szigeten. Lesz ám ott nagy sorban állás! Egyébként minden a régi. A programhelyszíneket összesen 250 intelligens és 1200 Altman lámpa vi­lágítja majd meg. Ezeket az adatokat is azért kellett fejből megta­nulnunk, mert tegnap titokban eljöttek az újságírók szigetbejárásra - kihasználva, hogy a kerületi pol­gármester vidékre ment —, aztán miközben kalapál­tam, spontánul belemosolyogtam a kamerákba, és azt mondtam: — Az új helyszínnel megnövekedett nézőtér 40 ezer ember befogadására képes, ezzel kényelmes teret biztosít a nagy érdeklődést kiváltó programok élvezetére. Neked elárulhatom, hogy esténként, amikor a többiek a sörüket isszák már a kocsmában, én fel­mászom a Nagyszínpadra, kicsit ácsorgok ott közé­pen, majd a karomat széttárva teli torokból bele­­üvöltöm a sötétbe. Jó estét, Magyarország! A jövő héten majd még a hangpróbáról is írok, amikor a polgármester visszatér vidékről, és vétel­re állítja a távol maradó kerületi nyugdíjasok hal­lókészülékét, hogy otthon is jó minőségben élvez­hessék a zenét. Addig is csókol, a szigeten serénykedő négyezer munkás egyike, azaz a fiad. Közreadta: Federer Ágnes Pénteken még kalapáltak fotó: Komaniczky Tivadar

Next