Népszabadság, 2001. július (59. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-20 / 168. szám

­ A diáksziget rendezvényei körül kirob­bant botrány juttatta eszembe azt a be­szélgetést, amelyben kollégám arra kért, indokoljam meg, miért elleneztem ho­moszexuális szervezetek középiskolák­ban történő felvilágosító munkájának le­hetővé tételét. Saját serdülőkorú gyermekeimre gon­doltam, és a hasonló korú kamaszokra, hiszen ők még labilisak, érzelmileg so­dorhatók. A szülők fejlődés-lélektani képzettség nélkül is tudják, hogy a sze­xuális viselkedést nem csupán az örök­lődés és a hajlam, hanem a tanulás, a ko­rai - főképp a serdülőkori - tapasztala­tok, minták is irányítják. Az ember ősi ösztönnel gyermekre, unokára, élete folytatására vágyik, ami független kor­tól, világnézettől, ideológiától, de még az észérvektől is. A homoszexuálisok számára bizonyára nagy fájdalom, hogy az ő szerelmükből nem születhet utód. S valószínűleg így vannak ezzel szüleik is. Éppen ezért arra kérem őket és szer­vezeteiket: értsék meg a szülőket. Ne tartsák őket intoleránsnak, amikor távol akarják tartani gyermekeiket a homosze­xuális hatástól, jelenjen az meg bármi­lyen köntösben. Kérem az ombudsman általános helyettesét is, hogy ne bélye­gezze ezt a leküzdhetetlen szülői aggo­dalmat, féltést alkotmányellenesnek. És végül kérem Kósáné Kovács Magdát, a parlament emberjogi bizottságának elnö­két, hogy ne beszéljen diszkriminációról, hiszen neki is vannak gyermekei, unokái, így pontosan tudja: nincs fontosabb do­log a világon, mint szülőnek, nagyszülő­nek lenni, az életet továbbadni. Dr. Németh Erzsébet pszichológus, SOTE Magatartás-tudományi Intézet 10 NÉPSZABADSÁG FÓRUM 2001. JÚLIUS 20., PÉNTEK A Magyar Televízió kínszenvedéseiről fontos írások jelentek meg az elmúlt hetekben a lap hasábjain. Baló György kitűnő médiaszakértő Média­­próba cí­mű, május 19-én közreadott írása olvasá­sakor kicsit elbizonytalanodtam, hogy az általa javasolandó közszolgálati csatornák (MTV, Duna TV) egyesítésének ötlete va­jon miért most fogalmazódik meg. Felté­telezem, már korábban kirajzolódott az ötlet, mint ahogy a közszolgálati csator­nák valamelyikében dolgozó szakembe­rek fejében is hasonló gondolatokat éb­resztett e talán igen egyszerűen megold­ható kérdés. Csak az a helyzet, hogy min­dig a politika döntötte el, és a későbbiek­ben is a politika dönti majd el az ilyesfaj­ta ügyeket. Tulajdonképpen talán logikus lenne az összevonásról szóló ötlet. Miért tart a magyar polgár adójából a politika két teljesen különálló csatornát? Sőt nem kettőt, de egyenesen hármat (M 1, M 2, Duna TV). Baló számba veszi ugyan a né­zettségi mutatókat, de figyelmen kívül hagyja, hogy az országon belül és kívül valójában hány vevőkészülék tudja fo­gadni a három csatorna jelét. Nem egyér­telmű az sem, hogy a Duna TV adásait né­­zik-e többen. Feltételezhetően igen. Mű­sorstruktúrája egyértelmű, műsorváltozás csak elvétve akad, az adásokat a kiírt idő­pontban kezdik stb. Baló határozottan ál­lítja, hogy az MTV a kereskedelmi csator­nák indulását megelőző időket átaludta. A Magyar Televízió valóban a keres­kedelmi televíziók kedvében járt azzal, hogy összeomlott. De néhányan pontosan emlékszünk arra, amikor még a televízió­zás hazai pályáján csetlő-botló, külföld­ről hazatért személyek igen nagy film­csomaggal házaltak és vásároltatták meg a szokásosnál magasabb áron portékáju­kat az MTV-vel. Arra is sokan emlék­szünk, hogy az éppen szerveződő keres­kedelmi csapatok tagjai néhány tévés dolgozóval közösen elköltött vacsora után szinte ingyen kapták a szigorúan belső információnak tekintendő adatokat. Baló nem érti, hogy a Duna TV önálló (szerinte sok pénzbe kerülő) hír- és tájé­koztató műsoraira miért van szükség, mi­kor az MTV ugyancsak kivonul az ese­ményre. Ha megpróbáljuk ezt az alapjai­ban szubjektívan értékelhető műfajt tár­gyilagosan szemlélni, és megnézzük a két csatorna ugyanarról az eseményről tudó­sító anyagát, döbbenten láthatjuk a me­lodrámába illő MTV-hírt a felkonferálás­tól kezdve a blokk végéig. Lényegtelen információk halmaza, rosszul fényképe­zett jelenetek, rendszeres szalaghibából eredő képhibák. Az arcukra erőltetett mo­solyt ragasztó hírolvasókkal szemben ül­ve nem értjük, hogy mi is történik körü­löttünk. Be kell látni: a Mészáros utcai csapat lekörözte a Szabadság téri mamu­tot. Valljuk be őszintén, nem volt nehéz. Hankiss Elemér fergeteges kudarcra ítél­tetett, BBC-mintára megkomponált köz­­szolgálati tévéje volt az a pillanat, amikor a média vezérhajója megbillent. Hankiss kísérletére rámentünk. Alkalmatlan kö­zépvezetők alanyi jogon lehettek produ­cerek. Jelképesen ugyan, de komoly fo­rintokat kaptak műsorötle­teik megvalósítására. És jöttek a haverok, egyszerre mindenki műsorkészítő szakember lett. A pénz csak úgy folyt az utcára, belső kapacitásból készült műsorokat számláztak le külsőben készült produkci­ókként. Stúdiókat túldisz­ponálva készíthették anya­gaikat jól fizetett külsős munkatársak. Az MTV kazettáira dolgo­zó operatőrök tévés kamerákkal forgattak úgy, hogy később még a kamera bérleti díját is leszámlázták. Belsős munkatár­sak, rendezők, asszisztensek, gyártásve­zetők, hangmérnökök stb. dolgoztak más nevén, számlára, használva az MTV tel­jes infrastruktúráját. Önmagában ezek a jelenségek nem okoztak volna különö­sebb bajt, mert a parlament mindig bőke­zűen a zsebébe nyúlt, és előbb-utóbb ki­egyenlítette a hiányt. A teljesség kedvéért arra is emlékszünk, hogy a Duna TV nem mindig kapta meg a hiánypótló összege­ket, de ők leltárt készítvén megálljt pa­rancsoltak a költekezésnek. Csak a mű­sortervben elfogadott anyagokat lehetett elkészíteni. Sajnos az MTV ezekre a fi­nomságokra nem figyelt oda, bár szűk szakma lévén természetesen tudott róla, de a gőg erősebb volt a jó példa elesésé­nél. Tulajdonképpen ekkortól számíthat­juk a „királyi” erkölcsi széthullását. Egy­szeriben hihetetlen pénzek áramlottak ki és vándoroltak vissza az arra kiválasztot­tak zsebeibe. Önjelölt külső cégek, film­vásárlók látták el az MTV-t azokkal a fil­mekkel, amelyeket az ottani szerkesztők választottak ki persze munkaidőben, munkafaxon, munkatelefonon, esetleg munkakiutazásokon - természetesen má­sodállásban. Akadt olyan „filmvásárlás” is, amelyiknél a tévé saját kópiája el sem hagyta az archívumot, de leszámlázták mint frissen vásárolt műsort. Az erről szóló szerződést csak néhány kiváltságos láthatta, halandó gyártási szakember még véletlenül sem észrevételezhette volna az MTV számára nem feltétlenül előnyösen megszületett szerződéseket. Egy ilyen körbe bejutni az utcáról nem lehetett, most sem lehet. E témában Haszán Zol­tán Szünettel, június 11. című cikkében felveti és javasolja, hogy napjainkban az MTV külső cégek közbeiktatásával sze­rezzen be filmeket külföl­di filmforgalmazóktól, ami nyilvánvalóan emeli az árat. Gondoljuk ezt ki­csit végig! Az MTV-nek van egy filmbeszerző csa­pata. Ez a társaság nem is kevés alkalmazottból áll, havi fix keresetük nem ke­vés, hozzájuk jön még né­hány külsős munkatárs. Ők lennének hivatva be­szerezni a szerkesztők által jónak, alkal­masnak ítélt filmműsorokat. Mivel a közszolgálatinak nincs pénze, és már külföldön sincs hitele, de filmekre szüksége van, ezért megbíz egy külső cé­get (lehetőleg a vezetéshez közel álló tár­saságot) a filmek beszerzésére. Ez a kül­ső cég biztosra megy: csak olyan anyagot vásárol meg, amelyet biztosan átvesznek tőle. A külső és megbízott cég MTV-s infrastruktúrát fel- és kihasználva meg­köti az üzletet, természetesen magasabb összegért, mint ha azt az MTV saját ma­ga kötötte volna, majd ha ügyes - márpe­dig ügyes -, még a magyar változatot, a szinkront is szolgálatkészen vállalja, és a készterméket leszállítja. Azaz hogy oda­rendeli a tévés futárt, aki becipeli a Sza­badság térre az anyagot. A képlet tehát ilyen egyszerű! Magyarázkodás nélkül lehet ügyeskedni, a piacinál jóval maga­sabb áron számlázható a beszerzett mű­sor, mert az MTV-t külföldön nem szol­gálják ki, a külsős cégét pedig igen, nem az MTV áll közvetlen kapcsolatban egy neves filmforgalmazóval, a külsős cég pedig előbb-utóbb ráér forinttal kifizetni. A dolog működik, mert nincs, aki ehhez a műfajhoz értsen, és rákérdezzen az össze­gekre. Szakmai berkekben köztudott, hogy a jelenlegi filmbeszerzési dolgozók sok szálon kötődnek egyes beszállítók­hoz és néhány szinkronnal foglalkozó stúdióhoz. Csodálkozik és röhög is a szakma eléggé. Belső körökben ugyan­csak köztudott, hogy a korábbi években e terület pénzügyi gazdálkodása enyhén szólva szabálytalan volt. Néhány, azóta már nem az MTV-nél dolgozó kolléga őriz egy-két számlát, szerződést, belső utasítást, amely megfelelően szemléltet­heti a visszaéléseket. Érthetetlen, hogy az elnök, bár valószínűleg tudomása van ezekről az esetekről, miért vállalja fel ezt a terhet. A jelenleg folyó rendőrségi vizs­gálat feltételezhetően nem terjed ki min­den részletre, így ezeket az „apróságo­kat” sem fedezik majd fel. Nem is vehetik észre, mert az ilyesfajta stiklizéshez csak az tud hozzászólni, aki korábban dolgo­zott ezekkel. Azért emeltem ki ezt a terü­letet, mert a sugárzott összes percmeny­­nyiségnek az egyharmad részét adja e műsorterület, így könnyen elképzelhető, hogy mekkora összegről van szó. De ha­sonlóan bonyolult a többi produkciós te­rület is. Csak egy-két kitűnő gyártási szakember képes, uralkodva magán, a té­vé érdekeit elsődlegesnek tekintve dol­gozni. Persze ezeket az embereket is fe­lülbírálják főnökeik, de abban a pillanat­ban a felelősség már a vezetőké. Jobb, ha tudják a felső vezetők, hogy minden kol­léga szekrénye rejt néhány kompromittá­ló számlát, gyártási engedélyt. Ezek való­színűleg csak akkor kerülnek majd elő, ha valaki sarokba szorulna, ez is egyfajta túlélési stratégia. Visszatérve az MTV le­hetetlenné válására: a folyamat nem áll meg. Korábban elbocsátott, de most ve­zetőknek visszahívott arctalan, szakmai­lag gyenge, adott esetben korrupt vezetők aligha tudják levonszolni a megfeneklett hajót a zátonyról. Hol van Wisinger, Szegvári, Érdi, Kepes, Bánó, Havas, Vitray, Horvát Já­nos, Vágó? A névsor a teljesség igénye nélkül készült. Vagy más csatornáknál dolgoznak, vagy hallgatnak (a hallgatás is egyfajta tüntetés), vagy teljesen mást csi­nálnak, de sajnos nem az MTV-t erősítik. A Duna TV örömmel átvett néhány ki­tűnő szakembert. Ők úgy látszik, tudják, hogy kikkel kell és/vagy lehet együtt dol­gozni. Az MTV elnöke több filmet akar. Az ötlet jó, de nem lesz rá elég pénz, a jó filmszerkesztőket vagy korábban kirúg­ták, vagy önként átmentek a konkurenciá­hoz, az újak pedig csak halvány selyem­­papír árnyképei a korábbi gárdának. Haszán jelzi, hogy a külsőben legyártott produkció hétszer drágább, mint a belső­ben készült. Igaz azonban, hogy az MTV- nek már nincs se technikája, se szakembe­re, se ötlete, hogy a korábbi szinten műso­rokat gyártson. Marad a stúdióba rosszul beültetett műsorvezető, kissé alulról fény­képezve - nagytotálban -, a súgógépről hibásan felolvasott szövegével. Még arra sincs gondja senkinek, hogy a miniszter­­elnökkel készített interjú kazettáját egy technikus a felvétel előtt műszakilag meg­vizsgálja, hátha nem szerencsés felvétel után az eltorzuló kép és hang. Ennyi tisz­telet egy közjogi méltóságnak kijár még a közszolgálati MTV-től is! Ezek fényében igen döbbenetes hatású volt Friderikusznak az MTV elnöki posztjáért ringbe szálló gondolata. Zse­niális az ötlet: a médiasztár így ingyen jut csatornához, és valószínűleg be is tudja bizonyítani, hogy a közszolgálatiságot is lehet gazdaságosan csinálni. Kijelentette, hogy neki már nem kell lopnia! A Sza­badság tériek közül csak néhány és még ott maradt szakembernek van igazi „tu­lajdonosi” szemlélete. A többiek javadal­mazása egyáltalán nem függ a csatorna gazdálkodásától. Friderikusz tudja, ho­gyan kell gazdálkodni. Joggal gondolhat­ták, ha elnök lesz, bizony nagy szórást csinál az ott szunnyadó megkövült, szak­mailag piacképtelen kollégák között. Fel­tételezhető az is, hogy néhány tévésnek telement a gatyája a hír hallatán. Aki a profi világból jön, csak akkor mosolyog, ha oka van rá! E néhány felvillantott pil­lanatkép természetesen nem adhat teljes felvételt a sajnos nagyon gyenge és na­gyon beteg közszolgálati tévéről, de egy­re jó lehet: talán akad még komolyan gondolkodó politikus (bármelyik oldalon is áll), aki megpróbálja visszaállítani az erősen megtépázott MTV-s becsületet. Akad még néhány hasonlóan gondolkodó régi televíziós, aki ha szükség lenne rá, természetesen azonnal beállna a csatasor­ba. A sok régi, hasonlóan gondolkodó és érző, de kirúgott kolléga nevében: Fehér Tamás ex-főgyártásvezető Műsorszünet helyett A Magyar Televízió valóban a kereskedelmi televíziók kedvében járt azzal, hogy összeomlott. Értetlenül olvasom azt a fel­­háborodásözönt, amelyet az óbudai pol­gármester döntése váltott ki (Tüntetésre készülnek a melegek, július 12., Bojkott­­felhívás a Pepsi Sziget ellen?, július 13.). Tarlós István csak azt kérte, hogy a Pepsi Szigeten ne legyenek homosze­xuális jellegű felvilágosító programok. Némely „szivárvány” szervezetek és egyes „jogvédők” is diszkriminációról, az alkotmányos jogok sérüléséről pa­naszkodnak. Itt ilyesmi nem történt. A polgármester úr csupán amiatt apellált, hogy egy nagy ifjúsági rendezvényen ne fejtsenek ki olyan propagandát, ami vitatott döntés megkedveltethetné a fiatalokkal ezt az életformát. Károli Gáspár fordításában az ószövetségi Mózes törvénye így szól: „...a ki férjfiúval hál, mintegy asszony­nyal: mindketten nagy fertelmességet cselekedtek, megölettessenek: az ő halá­loknak oka e magokban vagyon.” (Mó­zes III. 20.13.) Korunk szabadságesz­ménye természetesen nem engedheti meg az ókori erkölcs szigorát, már azért sem, mert tudományos megállapítások szerint az azonos neműekhez való von­zódás genetikai hiba lehet, ez kellemet­len adottság, de semmiképp sem bűn. Súlyosan kifogásolható azonban az a OLVASÓI LEVELEK mindenfelé elszaporodó látványosság, amivel sokszor megbotránkoztató és gusztustalan magamutogatással néme­lyek azt kívánják a társadalomnak bi­zonygatni, hogy a homoszexuális élet­mód nemcsak egyenértékű a többségi társadalom szokásaival, hanem egye­nesen kívánatos dolog. Erre lehetett hi­vatott a nemrégiben a fővárosi főútvo­nalakon megtartott melegtüntetés, ami - remélem — a közönségben inkább visszatetszést, mintsem rokonszenvet kelthetett. Domonkos István Budapest A Tarlós által elindított ügy nem meleg­ügy, hanem társadalmi ügy. A Sziget Kft. magatartásának a veszélye pedig az, hogy hozzájárul a melegek ellen irányu­ló diszkrimináció intézményesítéséhez. Ugyanis ha bármilyen érdekből valaki elfogad - akárcsak színleg - egy korlá­tozást, ezzel igazolja annak létjogosult­ságát. Azonban a szabadságjogok nem bocsáthatók áruba, a személyek egyen­lősége nem lehet alku tárgya. Tarlós érveivel burkoltan azt állítja, hogy a melegszervezetek a homosze­­xualitást akarják népszerűsíteni, a fiata­lokat akarják megrontani, és azután ki tudja, mi történik a Szigeten az éjszaka leple alatt. Viszont a melegszervezetek célkitűzése a homoszexualitás objektív bemutatása, az előítéletek oldása, de most abba a szerepbe kényszerülhet­nek, hogy igaztalan vádak ellen véde­kezzenek. A Magyar Köztársaság alkotmánya biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve ál­lampolgári jogokat, bármely megkülön­böztetés - nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más véle­mény, illetve egyéb helyzet szerinti -, kü­lönbségtétel nélkül. A hátrányos megkü­lönböztetést a törvény szigorúan bünteti. A szexuális irányultság - az Alkotmány­­bíróság értelmezése szerint is - az „egyéb helyzet” csoportba tartozik, tehát a hátrá­nyos megkülönböztetés tilos. A homo­szexualitás nem betegség, nem deviancia, tehát nem erkölcsi kérdés, bár a közvéle­ményben általában így vetődik fel. Ma­gyarországon a többség a homoszexuali­­tást 2001-ben még betegségnek, termé­szetellenes jelenségnek tartja, és csak ad­dig tolerálja az ilyen személyeket, amed­dig csendben meghúzzák magukat. Ma­gyarországon a szexuális identitás miatti hátrányos megkülönböztetést nem bünte­tik. A melegszervezetek az előítélet ellen küzdenek, és segítik azokat, akiket diszk­rimináció ér. Az állam feladata és köte­lessége, hogy az alkotmányos jogokat védje. Az állam szolgái és választott tiszt­ségviselői sem engedhetik meg maguk­nak, hogy nyilvánosan lábbal tiporják egy társadalmi előítéletektől sújtott cso­port alkotmányos jogait. Egy jogállam­ban ez nem történhet meg következmé­nyek nélkül. És akár tetszik, akár nem, az Európai Unió nem adja meg a tagságot, amíg a csatlakozni kívánó országokban diszkriminatív intézkedéseket lehet hozni szexuális orientáció alapján. Akik pedig ezen háborodnak fel, ne feledjék, nekik is joguk van ahhoz, hogy ne érje őket hátrá­nyos megkülönböztetés heteroszexuális identitásuk miatt. Pelle Andrea Társaság a Szabadságjogokért A csángók patrónusa Nektek, magyaroknak címmel (június 28.) jelent meg Varga Lajos Márton szakava­tott írása a csángók legjelesebb XX. szá­zadi patrónusáról, Domokos Pál Péterről. A szerzőnek igaza van abban, hogy a ki­váló néprajzkutató magyarságmentő munkásságát a korabeli kommunista hata­lom inkább üldözte, mint tűrte, de nincs igaza, amikor lakonikusan azt állítja, hogy „...Nem várt elismerést soha. Nem is kapott. 90 éves korában ítélték neki oda a Széchenyi-díjat.” Csángó népe, illetve munkásságát ismerő és segítő barátai, sorstársai ugyanis mindig elismerték, nagyra becsülték tehetséggel párosuló szí­vós munkáját a moldvai csángó magyarok megmaradásáért és kulturális örökségük megmentéséért. Ennek köszönhető, hogy a nemzethű értelmiség többéves kemény küzdelmével létrehozott Bethlen Gábor Alapítvány, a térség első - államilag is el­ismert - magánalapítványa 1986-ban az első Bethlen Gábor-díjat az akkor méltat­lanul háttérbe szorított és számkivetett 85 éves Domokos Pál Péternek ítélte oda. Bakos István a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke Irányváltás A „Jobbra hajts, balra előzz!" címmel (július 6.) megjelent információban emlé­keztek meg a hatvan évvel ezelőtt meg­változott közlekedési rendről. Ezzel kap­csolatban szeretném megjegyezni, hogy az áttérést ebben az időpontban nem haj­tották végre mindenütt, Budapesten ké­sőbb, 1941. november 9-én került beveze­tésre az új forgalmi rend. De itt sem volt teljes egység: a felszíni közlekedéshez ugyan nem kapcsolódó millenniumi kis földalatti, a rendelet életbelépését köve­tően - egy kicsit tudathasadásos módon - még több mint ötven esztendeig „balos” maradt. A BHÉV (Budapesti Helyi Érdekű Vasút) azóta részben megszüntetett, rész­ben ma is élő vonalain lépcsőzetesen tér­tek át a jobb oldali közlekedésre. A szent­endrei vonalon például 1947. november 16-án. A legérdekesebb pedig: a Buda­­pest-Gödöllő között közlekedő szerelvé­nyeknél máig a bal oldali közlekedés van érvényben (sajnos!). A teljesség kedvéért pedig még egy apró kiegészítés: a hol van még Európában bal oldali közlekedés? felsorolásból kimaradt a sokáig a brit bi­rodalomhoz kötődő és most annyira diva­tos üdülési célpont, Málta szigete. Soós Imre Szigetszentmiklós

Next