Népszabadság, 2001. október (59. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-01 / 229. szám
NÉPSZABADSÁG FÓKUSZBAN 2001. OKTÓBER 1., HÉTFŐ 3 Rejtekhelyen Oszama bin Laden Az exkirály a tálibokra is számítana egy új afgán egységkormányban Két napon belül megindulhat a britamerikai akció a New York-i és washingtoni merényletek megszervezésével gyanúsított Oszama bin Laden és a terroristakiképző-táborok ellen - írta tegnap több brit lap is. A tálibok pakisztáni nagykövete eközben bejelentette: Bin Laden még mindig Afganisztán területén tartózkodik. Nem zárta ki a tálibok részvételét egy új afgán egységkormányban Mohammad Zahir Sah, volt uralkodó, aki a hét végén Rómában az afgán ellenzék több képviselőjével tárgyalt. HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Oszama bin Laden Afganisztánban van - jelentette be tegnap Iszlámábádban Abdul Szalam Zaif, a tálibok pakisztáni diplomáciai képviselője, miután kormánya több ízben letagadta, hogy tudomása volna az első számú közellenség hollétéről. Mint arról Pakisztánba kiküldött különtudósítóink beszámoltak, a tálib diplomata szerint a terrorcselekményekkel vádolt szaúdi milliárdos kormánya ellenőrzése alatt áll, „jól érzi magát, és biztonságban van”. Zaif tárgyalásokat ajánlott fel Bin Laden sorsával kapcsolatban, egyúttal bírálta az Egyesült Államokat, amiért az mindeddig nem szolgált egyértelmű bizonyítékokkal. Meg nem erősített források szerint a terroristavezető a Helmand tartománybeli Bagran város környékén tartózkodik a tálibok ideológiai központjától, Kandahártól mintegy százhatvan kilométerre. Korábban ezer vallásoktató azt kérte Bin Ladentől, hogy hagyja el Afganisztán területét, de ő mindeddig nem reagált erre. Több londoni lap tegnap kiszivárogtatta, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia 48 órán belül lecsap Oszama bin Laden afganisztáni kiképzőtáboraira. A The Observer szerint a brit és amerikai különleges alakulatok közreműködésével végrehajtott támadások célja megölni Bin Ladent, és ezzel párhuzamosan csapásokat mérni a tálibok légi és szárazföldi erejére. A Mail on Sunday című lapnak az afgán ellenzéki Északi Szövetség egyik katonai vezetője kijelentette: két napon belül új offenzívát indítanak a tálibok ellen az Egyesült Államok támogatásával. „Bízunk abban, hogy az ország több részén elindítandó támadásunkat fedezik majd az amerikai légicsapások” — jelentette ki Mohamed Redzsisztáni parancsnok. A tálibok szerepet kaphatnának a leendő afgán kormánykoalícióban - jelentette ki vasárnap Mohammad Zahir Sah, a száműzetésben élő afgán exkirály Rómában, miután találkozott az amerikai kongresszus tagjaival. Erről Curt Weldon republikánus képviselő, a fegyveres erők kongresszusi albizottságának elnöke számolt be, aki tizenegy fős küldöttség élén érkezett szombat este Rómába, hogy Zahir Sahhal és a tálibellenes afganisztáni Északi Szövetség képviselőivel tárgyaljon. Zahir Sah elmondta: szeretné, ha az ENSZ is részt venne az afganisztáni demokrácia megteremtésében, de ha erre nincs lehetőség, a nyugati nemzetek támogatását kérte az afgán nép számára. A 86 éves volt uralkodó hatalmát 1973-ban döntötték meg. Azóta Rómában él. Kizártnak tartja, hogy kormányzati szerepet vállaljon a tálibok esetleges bukása utáni időszakban, de segíteni óhajt az afganisztáni béke helyreállításában. Szerinte a reménybeli kormánykoalíciónak széles bázissal kell rendelkeznie, nem támaszkodhat csupán a főleg üzbégeket és tádzsikokat - az ország lakosságának egytizedét - tömörítő Északi Szövetségre. A szeptember 11-i merénylet óta először érkezett Afganisztán területére ENSZ-segélyszállítmány. ENSZ-források szerint az új szállítmány vasárnap délelőtt érkezett a pakisztáni Pesavarból afgán területre. A két ország határát átlépő tizennégy kamion mintegy négyszáz tonna búzát vitt magával. Az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) adatai szerint Kabulban legfeljebb ha 218 tonna élelmiszer van raktáron, miközben legalább 5-6 ezer tonnára van szükség havonta. A szervezet illetékesei elmondták, hogy pakisztáni területen 12 ezer tonna élelmiszert (lisztet, búzát és étolajat) gyűjtöttek össze Afganisztán számára. A további létfontosságú cikkeket - köztük sátrakat és takarókat - magába foglaló szállítmány hétfőn érkezik Afganisztánba. Mohammad Zahir Sah Szigorúan ellenőrzött polgárok Mi fontosabb, a terrorizmus elleni küzdelem vagy a személyi szabadságjogok? Az amerikai merényletek után a polgárok többsége immár elfogadja, hogy a szigorúbb biztonsági intézkedések miatt tovább kell várnia (például) a repülőtereken vagy a stadionok bejáratánál, de mi lesz akkor, ha ellenőrizni kezdik a levelezését vagy a telefonhívásait? Mindez nemcsak az Egyesült Államok lakóit fenyegeti. „Elkerülhetetlen, hogy a jövőben sokkal több információt gyűjtsenek az EU-polgárok kommunikációjáról is” - mondta a Reutersnek Simon Davies, a magánélet felett őrködő civil szervezet, a Privacy International igazgatója. Európában azért is aggaszt sokakat a hatóságok várhatóan kiterjedő hatásköre, mert a személyes adatok védelmét az öreg kontinensen mindig is jóval komolyabban vették, mint Amerikában. A most készülő EU-törvénykezés még azt is előírná a nagyvállalatoknak, hogy az elektronikus kommunikáció adatait csak addig tarthatják meg, amíg arra a számlázás miatt szükség van - azaz legfeljebb egy-két hónapig. Ám a rendőrség több országban máris jelezte, hogy a terroristák akcióinak leleplezéséhez szükség lehet az adatok hosszabb távú megőrzésére. Valóban módosítani kell-e a szigorú európai jogszabályokat? A polgárjogi szervezetek azzal érvelnek, hogy a kormányoknak már most is lehetőségük van megkerülni az adatvédelmi törvényeket, ha a nemzetbiztonság veszélybe kerül. „A személyi szabadságjogok megnyirbálása csakis átmeneti lehet” - figyelmeztet a CBC News Online internetes híroldalon Alan Lichtman. A kutató szerint az igazi kockázat az, ha elhúzódik a jelenlegi vészhelyzet, és eközben új törvényeket szavaznak meg. P. B. i Biztonságban van a hazai lakosság Az országos tiszti főorvos szerint egyelőre nem kell tartani biológiai terrortámadástól Magyarországon. Ennek ellenére az egészségügyi hatóságok felkészültek a lakosság védelmére. Egyelőre nincs semmiféle közvetlen jele annak, hogy Magyarországot biológiai terrortámadás fenyegetné - közölte lapunkkal Lun Katalin, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) főigazgatója. Elmondta: az amerikai egészségügyi hatóságok a terrortámadás után, néhány nappal azonnal kérték, hogy a hazai laboratóriumok készüljenek fel egy esetleges vészhelyzetre. Ez már akkor megtörtént. Az ország területén működik a megfigyelőhálózat, így konkrét jelzés után, az egészségügyi hatóságok azonnal képesek megszervezni a védelmet. A tiszti főorvos elmondta: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a szóba jöhető biológiai fenyegetettséget a lépfene és a himlő kórokozója jelenthetné. Mivel ez utóbbit okozó baktérium gyakorlatilag már nincs a világban, csak a lépfene néven ismert betegséget okozó antrax jelenhet meg. Lapunknak Szvoboda György, az Egészségügyi Kutató Intézet mikrobiológus szakértője közölte: a WHO a lépfene és a fekete himlő vírusát két évtizeddel ezelőtt leküzdöttnek nyilvánította. A szakember tudomása szerint a világon már csak két helyen: az atlantai és a novoszibirszki egészségvédelmi kutatóközpontokban őriznek a veszedelmes vírusokból jelentős gyűjteményt. Egy húsz évvel ezelőtti nemzetközi egyezmény rendelkezett arról, hogy az említett két központon kívül mindenütt meg kell semmisíteni a himlő addig tárolt kórokozóinak állományát. A mikrobiológus szerint azonban nem kizárt, hogy az említett kórokozókat tömegpusztító biológiai fegyverek kifejlesztése céljából valahol laboratóriumokban tárolják és tanulmányozzák. Szvoboda György elmondta: a lépfene kórokozója biológiai fegyverként az egyik legveszedelmesebb hatóanyag, ugyanis a baktérium belégzése egy héten belül halált okozhat. Amerikai szakértők kalkulációja szerint, ha egy ötmilliós város fölött 50 kilogramm antraxot szétszórnak, akkor potenciálisan 250 ezer ember fertőződhet meg, s közülük 100 ezer biztosan meghal. Legutóbb 1979- ben egy szovjet katonai laboratóriumból került ki a lépfene, akkor 79 embert betegített meg, közülük 68-an meghaltak. Az Egészségügyi Kutató szakértője elmondta, hogy az ember szervezetébe leggyakrabban a sérült bőrön át kerül be a baktérium. A behatolás helyén jellegzetes hólyagos, fekélyes seb lesz. Belélegezve pedig a tüdőt támadja meg. A szervezet fertőzöttsége rövid időn belül, néhány napos lappangás után magas lázzal, hidegrázással, nehezített légzéssel és a nyálkahártyák szederjessé válásával mutatkozik meg. Az életet csak nagyon gyors és speciális antibiotikus kezelés mentheti meg. A szakértők szerint nem könnyű fölfedezni a lépfenével végrehajtott vegyi támadást, mert repülőgépről könnyen szétpermetezhető és egyszerű pornak látszik. Danó Anna Világszerte gázálarckészleteket halmoznak a boltosok fotó: ri.uters - tony pentilt. „Egy jelkép megsemmisült” A New York-i Világkereskedelmi Központ (WTC) elleni szeptember 11-i merénylettel a terroristák egy politikamentes, a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért működő szervezet ellen intéztek politikai ihletésű támadást, mert a két toronyépületben az általuk gyűlölt nemzetközi kereskedelmi rendszer jelképét látták. Ezt Bryan Montgomery fejtete ki. A Világkereskedelmi Központok Szövetsége (WTCA) igazgatótanácsának elnöke a Népszabadság kérdésére elmondta: irodájuk, amely a WTC 77. emeletén volt, természetesen ugyancsak megsemmisült, ám az a három munkatársuk, aki már reggel benn tartózkodott, túlélte a pusztítást. Az üzletember kifejtette: bízik benne, hogy a lerombolt helyén új Világkereskedelmi Központ épül majd, ha nem is az eddigi formában. F. J. Gy. Kéz a vaskézben „Bármelyik felekezethez, kaszthoz, hitvalláshoz tartozhatsz, az államnak ehhez semmi köze... Meglátjátok, idővel a hinduk megszűnnek hinduk lenni, s a muszlimok megszűnnek muszlimok lenni. Nem vallási értelemben, nem mint individuumok, hiszen mindenkinek megvan a maga személyes hite, hanem politikai értelemben, állampolgárként.” Ezt mondta 1947. augusztus 14-én a független Pakisztán történetének első napján beiktatási beszédében az ország megteremtője, első főkormányzója, Muhammad Ali Dzsinna, aki évtizedeken át szemben állt India mohamedán szakadárjaival, az egységes hindu mozlim India megteremtéséért harcoló Gandhival együtt. Amikor viszont a harmincas évek végén a mozlimok elvesztették reményüket, hogy Indiában egyenrangú polgárként és biztonságban élhetnek, ő lépett föl a mohamedán többségű országrészek önálló államba szervezéséért. Győzött és vesztett. Megindult az emberi történelem leghatalmasabb menekülthulláma. 15-20 millióan menekültek Pakisztánból Indiába és Indiából Pakisztánba. Az összecsapásokban több százezer ember halt meg. 1948 elején Gandhit megölik, később Dzsinna is meghal. Nélkülük dúl tovább a történelem. A határviták azóta sem zárultak le, India és Pakisztán ma már atomtöltetekkel fenyegeti egymást és mindenki mást. Pakisztán iszlám köztársaság lett, ahol a demokrácia törékeny, a korrupció törhetetlen. Dzsinna beiktatási beszédében a korrupciót az országot sújtó legszörnyűbb átoknak nevezte, amelyet vaskézzel kell letörni. Időközönként föl is emelkedik egy tábornok vaskeze, rámutat a korrupcióra és lesújt a demokráciára. Néhány nap múlva lesz két éve, hogy Musarraf tábornok fölemelte vaskezét, és bevezette újból a katonai diktatúrát. Aki ma egy pesti monitoron elolvassa, hogyan reagáltak erre a puccs után néhány nappal a BBC World Service online fórumán pakisztáni értelmiségiek, nem érzi magát idegen közegben. Azt mondta az egyik oldal: elég volt a kétpárti korrupcióból. 1991 óta négy szabadon választott kormányunk volt, valamennyi korrupt, tehetetlen és antidemokratikus. A két rossz közül talán jobb a kevésbé korrupt és kevésbé tehetetlen katonai kormány, amely egy hatékonyabb demokráciába vezethet át. Azt mondta a másik oldal: ez a jámbor barmok illúziója. Az eddigi diktátorok is legalább olyan korruptak voltak, mint a választott politikusok. Musarraf se lesz jobb, a diktatúra sehova nem vezet át, csak önmagát szilárdítja meg. Ha az IMF, az USA és a nyugati világ nem tart ki a diktatúrával szembeni szankciók mellett, akkor a diktátor hosszú távra berendezkedik, és példát mutat a világ potenciális diktátorainak. A vitában az egyik hozzászóló, bizonyos Ahsen előre látta, hogy ez így lesz: a tábornokok ki fogják szolgálni Washington érdekeit, s az USA megbékél a diktatúrával. De azt Ahsen sem sejtette, hogy milyen érdekről lesz itt szó. Vargas Llosa (lásd csütörtöki számunk 5. oldalát) azt mondja: a Nyugatnak meg kell találnia és minden eszközzel meg kell erősítenie azokat, akik a legnehezebb körülmények között képviselik a terrorizmust tápláló tirranusrendszerekben a demokratikus alternatívát. Mit gondoljanak most erről Ahsen és barátai? Három héttel ezelőtt a felállás még egyértelmű volt: ők az alternatíva, a tirannusrendszer pedig, amelyben élnek, a legerősebb terroristaközpontot bújtató legbornírtabb diktatúra egyetlen jelentős külső támasza. Szeptember 11. óta világosabban tudjuk, hogy ez így van, és még világosabban, hogy hiába van így. Az egyik terroristabarát diktatúra ellen a másikat kell megnyerni - s megerősíteni a demokraták feje fölött. Mondhatjuk, hogy a Nyugat momentán nem tehet mást. De azt is, hogy a Nyugat megint csak akkor tesz valamit, amikor már nem tehet mást. Révész Sándor Zöldkártya A Fidesz-MDF frigy, bármennyi kritika is éri, jótékonyan hatott a koalíció választói bázisára - jelzik a friss közvélemény-kutatások. Ha pedig ez így van, végleg befellegzett a szövetség korábban nélkülözhetetlennek tartott pártjának, a naponta újabb és újabb szervezetet megalakító megannyi kisgazdának. Ebben semmi új nincs, a folyamat egyetlen érdekessége, hogy szinte laboratóriumi körülményeket teremt, már-már lombikban vizsgálható kísérlet szereplői az FKGP egykor meghatározó politikusai, ahogyan erőnek erejével, egymást legyűrve próbálnak felszínen maradni. Az egykor Torgyán Józsefet istenítő gyülekezet egyetlen célja a túlélés, de ezt mindenki másképpen képzeli el - csupán abban értenek egyet, hogy valamennyien csak magukra gondolnak. Ez az önleleplező, komikus fordulatokban bővelkedő történet a Fidesz számára lehetővé teszi, hogy elnéző mosollyal válogassa ki azt a néhány politikust, akit a „kisgazda érdekek megjelenítőjeként” majd magával cipel. Nincs nagy választék. A Fidesz tehát türelmesen, szinte egyenként szelektál, s ettől a kísérlet még szembetűnőbb: a túlélésért folytatott harcba beleroppan a maradék emberi tartás, minden szó és tett a maga pőreségében mutatja be, mit meg nem tesz egy politikus, hogy 2002 után is az maradhasson. Elég, ha a szemlélő fölvázolja magának mondjuk Szentgyörgyvölgyi Péter néhány hónapos pályaívét, aki Torgyán József javaslatára minden további nélkül beleült Bánk Attila frakcióvezetői székébe, kizárt mindenkit, akinek a nevét lediktálták neki, majd azokat is, akik diktáltak, hogy a minap különösebb aggály nélkül Bánkot javasolja a parlament alelnökének. Persze, az utóbbi sem tehet szemrehányást senkinek, hiszen egyrészt nem utasította el felháborodva jelölését, másrészt annak idején ő zárta ki az FKGP-ből Csúcs Lászlót, akit most visszavettek. A jó memória segíthet abban is, hogy követni tudjuk a kisgazda miniszterek mozgását. Túri-Kovácsét, aki habozás nélkül megtagad mindenkit, akinek nemrég még a hátát lapogatta, de tény, hogy joviálisan, botránymentesen áll egy olyan tárca élén, amelyik két és fél év alatt annyi szép történettel kedveskedett a köznek; Szabó Jánosnak, aki a MiG-től kisebb zökkenőkkel jutott el az F-16-osig, majd a Gripenig, s akit most már arra sem méltattak, hogy a nemzetbiztonsági kabinet ülése után kiültessék a sajtótájékoztatóra. Boros Imrének, aki kissé szomorúan távozott ugyan az FVM-ből, miután a minisztériumi dolgozószobákból kiszereltette a lehallgatókat és bilincsbe verette párttársát, de volt annyi esze, hogy azóta mindössze egyetlen dologra koncentráljon: távol tartsa magától a kollégákat, akár a lázadók közé tartoztak, akár nem. Apropó, lázadók! Közülük ketten most megkapták a zöldkártyát, Kiszely Katalin és Molnár Róbert a hét végén tagja lett a Fidesz-frakciónak. Tehát a „nagy csapat” szétmállott, vége a hősi időknek, amikor Lányi Zsolt vezetésével kibérelték maguknak a Nap-kelte stúdióját, s a korelnök azt hajtogatta, hogy ő már idős, 2002-től nyugdíjba megy, de a kisgazda eszmét nem hagyja veszni. Azóta a fiatal Liebmann Katalinnal csatázik, hogy kié az igazi kisgazdák pártja. Az egyetlen érdemi kérdés e széles és egymással lassacskán szóba sem álló tábor számára az, hogy kire mutat majd rá a Fidesz-vezérkar ujja: te kellesz! Boros, hála az MDF „jóindulatának”, már révbe ért, úgy tűnik, hogy Turi-Kovácsnak szintén van esélye, talán a sok-sok információért cserébe Balogh Gyulának is, no meg a most adoptáltaknak - de kiknek még? A bizonytalanság a játék szerves része. Minél több játékos maradjon lojális, lehetőleg senki ne döbbenjen rá arra: nincs esélye. Ezért különböző rendű és rangú ígéretek hömpölyögnek - ha nincs parlamenti hely, lehet majd önkormányzati, ha az sem, igazgatósági vagy felügyelőbizottsági. A kavalkád, s ennek tükrében a megszépítő emlékezés a már-már bájosnak tűnő torgyáni gátlástalanság iránt növelheti az FKGP erejét. Persze gyengécske erő ez, de ha netán elég a parlamentbe kerüléshez, megborzolhatja esetleg a fantáziát egy másik „értékelvű” koalícióval kapcsolatban. A kockázatot azonban vállalja a Fidesz, mert úgy véli, hogy a jobboldalon már csak egyetlen ellenféllel kell megbirkóznia: a MIÉP-pel. Miközben zárszámadási voksaira sandít, mindent el fog követni azért, hogy elcsábítsa szavazótáborát. Torgyánékat perekkel köti majd gúzsba, de lehetséges, hogy Csurkáékat is: az egyiket a pénzek, a másikat a szavak miatt. Ahogy eddig. Széttárt karral, elhárítva minden kérdést: nem az ő asztaluk. Tamás Ervin