Népszabadság, 2001. október (59. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-19 / 245. szám
NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2001. OKTÓBER 19., PÉNTEK IS _________Film__________ Hajdú( sági) vízió A cigánykereket hányó történet színtere - a Hajdúságból érkezett s szellemi ambícióit, avantgárd szellemiségét ott építgető szerző, Hajdú Szabolcs szerint - „egy jámbor, szeretnivaló emberektől népes, félreeső városka”. Higygyünk neki, de hihetünk a szemünknek is, hiszen valójában tényleg egy jámbor, szeretnivaló emberektől népes, de hát nem félreeső, hanem országos jelentőségű, dinamikusan fejlődő tele-pülés, Debrecen külvárosában kószálnak, lelkesednek, viccelődnek, szenvednek, ábrándoznak, szinte élnek-halnak a hősök. A lakótelepi házak beazonosíthatóak, s tulajdonképpen közeli ismerőseink a rokonszenves fiatalok, a rendező kor- és játszótársai, a baráti kompánia tagjai is, akikkel megesnek a vásznon ábrázolt furcsa dolgok (a film nem különösebben fantáziadús címével szólva: Macerás ügyek). Persze nincs különösebb elvi jelentősége a couleur locale megválasztásának (ha a forgatókönyvíróként is bemutatkozó vallomástevő erős kötődését, tisztelettudó kalapemelését nem tekintjük annak), másutt is játszódhatna az egészséges derűvel átszínezett mese, mégsem véletlen, hogy Hajdú Szabolcs nem a fenséges Nagyerdő vagy a kiglancolt korzó ünnepi fényeiben fürdeti meg szereplőit, s kifejezetten tartózkodik az idegenforgalmi nevezetességek megidézésétől. Távol áll tőle az áhítat. Ehelyett kinyújtja a nyelvét. Ide-oda csapong. Merészen megszegi a filmkészítés kanonizált szabályait. A sztorit ugyan nem veti el - ha egyáltalán használhatjuk ezt a kifejezést ebben az esetben -, de számára sokkal fontosabbak a commedia dell’arte-szerű helyzetek, a derűs széljegyzetek, a bolondos ötletek, a makutyi dumák (copyright Iszlai Zoltán), a hangulatok viharos változásai, egy generáció közérzetének fikcióba foglalt dokumentumai. Miközben az ifjú filmes megnevezi mestereit, Jean-Luc Godard előtt kegyelettel letérdel, s a modern új hullámok több más óriása előtt is tiszteleg, sőt Jancsó Miklóst testi mivoltában is behozza az elbeszélésbe, lépten-nyomon elszakad a hagyományoktól. Zavarba ejtően banális mondatokat kell leírnunk, ha a Macerás ügyek úgynevezett cselekményét kívánjuk rekonstruálni. Ketten szeretnek egy lányt (megesik az életben). A fiúk elszántan rivalizálnak egymással (szintén mindennap előfordul). Egy harmadik srác vívódik furcsa érzései miatt, s „mássága” megerősödésétől tart (hallottunk már ilyesmiről). A barátság kötelékei meglazulnak Imi és Zsolt között imádatuk tárgya, Brigi miatt (szabványszituáció). És így tovább, és így tovább. Találkozások és beszélgetések, drámai és komikus, illetve főleg tragikomikus pillanatok követik egymást; megismerkedünk egy amatőr színtársulat hétköznapjaival (dokumentumok régi motívuma). Imi meghitt táj-Szaporodnak a jelent és a közelmúltat, a történelmi sorsfordulót és a robbanásszerű változásokat hitelesen megörökítő hazai filmes lenyomatok. Halgást folytat nagyapja óriási fába költözött szellemével, még szerelmét is bemutatja neki (ami viszont már a képzelet terrénuma, ugyanakkor emberi és megható, komoly pillanatok a könynyed viháncolásban). Még sokáig sorolhatnánk az ironikus lezserséggel összeszőtt mozzanatokat, melyekben keverednek egymással a vaskos realitás és groteszk szemlélet képei, a féktelen életöröm epizódjai, a jókedvű kötekedés színei és ízei. A saját hangjára meglepő biztonsággal rátalált elsőfilmes - mellesleg több főszerep eljátszása és rövidfilmek dirigálása jelentette számára az előiskolát -szelíd agresszióval fogalmazta meg ars poeticáját egyik nyilatkozatában. (Zárójelben jegyzem meg, nem fontos, csak érdekes, az egri filmművészeti nyári egyetemen folytatott beszélgetés is meggyőzött róla. Hajdú, aki főiskolai tanulmányai során nem jutott el a diploma megszerzéséig, teoretikus alapossággal képes kivesézni azt, amit csinál.) „Ha trend most az erőszak megmutatása, akkor ennek ellene fogok menni, nem lesz egyetlen csúnya szó, sem erőszak, sem szex a filmben” — mondja, hetyke magabiztossággal, s a látvány meggyőz az álláspont következetes érvényesítéséről, ha nem is ezerszázalékosan. Igaz, a megszokott és kedvelt összetevő elemek helyett felhasznált stílusvariációk, színdramaturgiai kombinációk, inzertpoénok, helyzetgyakorlatok nem mindig funkcionálnak azonos hatóerővel, az eklekticizmus gubancossága néha árulkodó, a záró nagytotál mintha elnyújtott lenne, ám ezek a szeplők eltörpülnek az említett erények mellett. A szerepjátszók összeszokott csapatának eredeti figurái lelkes odaadással alakítják önmagukat (a leghálásabb feladat Szabó Domokosnak, Nyitrai Illésnek, Katona Lászlónak és Török Illyés Orsolyának jutott). Emléktárgyak 2000-ből - olvastam valahol a műfaj meghatározásának improvizációját. Találó megközelítés, a Macerás ügyek tényleg felfogható celluloidszalagon rögzített emléktárgyként, azaz állapotrajzként. S ami a fő: szaporodnak a jelent és a közelmúltat, a történelmi sorsfordulót és a robbanásszerű változásokat hitelesen megörökítő hazai filmes lenyomatok. A legfiatalabb nemzedék tehetséges képviselői „macerás ügyeik” ábrázolásával kopogtatnak. Sok a nyugtalanító jelenség, nincs pénz, elpártolt a közönség, szikrázóak a feszültségek, az ilyesfajta művek mégis táplálják a hitet: egyszer, talán nemsokára majd csak véget ér a magyar film tartós mélyrepülése. (Forgalmazó: Mokép Rt.) Veress József Macerás fiatalok (Török Illyés Orsolya és Szabó Domokos) Régi-új királyok Kelet-Európában Folyóirattól szokatlan gyorsasággal reagált a História arra a jelenségre, hogy térségünkben a rendszerváltást követő válságos időkben számos országban került terítékre a királyság újraélesztésének gondolata. A lap legújabb, ez évi 7. számában Glatz Ferenc főszerkesztő tanulmánya indítja el a jelenséggel kapcsolatos gondolkodást. Az akadémikus Rendszerváltások és dinasztiák című írásában számba veszi azokat az országokat, amelyekben a restauráció kérdése szóba került. Romániáról, Oroszországról, Jugoszláviáról, Bulgáriáról írva teszi fel a kérdést, vajon mi annak az oka, hogy az egykori uralkodócsaládok ismét aktivizálódnak Kelet-Európában? Megállapítja, hogy erre egyebek között azért sem könnyű válaszolni, mert a történettudomány eddig nem végzett összehasonlító kutatásokat az európai dinasztiák késői történelméről. És addig, amíg ezek együttes vizsgálatával adós a história, az európai politikai uralmi rendszer sem érthető meg. Noha a XIX. század végére az európai uralkodócsaládok rokonsága behálózta a kontinenst, a velük kapcsolatos adattárak rendkívüli módon hiányosak. Nemcsak az összehasonlító rokonsági kötődések adattára, genealógiai táblái, de a szociológiai adattár is hiányzik. „És azt sem írtuk le mi, történészek - írja Glatz hogyan illeszkedik általában ezen európai uralkodó réteg először a polgári közélethez, cserélik fel a gyakran hiába várt uralkodói gyakorlatot a közélet más megtisztelő funkcióival, klubok, jótékonysági, művelődési társaságok, alapítványok elnökségével.” A dinasztiák „újrajelentkezésének” egyik oka tehát a helyi társadalmakhoz, vagyis az egyes országokhoz való kötődés. A másik az, hogy erőszakkal távolították el őket az uralomból, így országuk állampolgárai gyakran szimpátiával, nosztalgiával gondolnak rájuk. Nagyon fontos azonban az, figyelmeztet az Akadémia elnöke, hogy a volt uralkodódinasztiák népszerűsége az új politikai rendszerből, a többpártrendszerből való kiábrándulást tükrözi. „A volt szovjet megszállási övezetben a társadalom azért került folytonos konfliktusba a szovjet rendszerrel, mert az nyíltan pártpolitikai tárgyúvá tette az élet minden részletét: a magánéletet, a hitvilágot, a kultúrát, a szociális, a tudományos életet is... a polgárok a rendszerváltástól joggal várták, hogy a köznapi élet, nem utolsósorban a gazdaság, a magánélet, a közművelődési fórumok, tévé, rádió, napilapok, a civil társadalom depolitizálódnak. A pártpolitika majd visszaszorul oda, ahova való. A pártházakba, politikai gyűlésekre, parlamentbe. Ezzel szemben szinte egész Kelet-Európában a sok új párt egy totális pártüzemmé alakítja lassan a közéletet.” Az egykori dinasztiák látszanak olyan intézményeknek, amelyek felette állnak a pártharcoknak, amelyek „össznemzeti” szempontot képviselnek a választók szerint. Glatz szerint mindebből nem következik, hogy térségünkben valamiféle monarchista hullám következik a jövőben, mint ahogyan az sem, hogy a rendszerváltás restauráció volna. A História legújabb számában a főszerkesztő bevezetőjét követően is kitűnő írások olvashatók. Niederhauser Emil akadémikus, térségünk talán legavatottabb ismerője a bolgár, az orosz uralkodócsalád történetével és a Habsburgok utóéletével ismerteti meg az olvasót. Szász Zoltán a romániai Hohenzollernek históriáját mutatja be. Bíró László a szerb Karagyorgyevicsek „helyi” dinasztiájának történetéről rajzol igen tanulságos tablót. H. L. Most 3x30! Most nem csak a 30%~OS állami támogatást** írjuk jóvá megtakarításai után, hanem 0 napig 30%-t mi fizetünk*** Ön helyett a számlanyitási díjból.**** Ezt nyújtja most Önnek a Fundamenta lakás-előtakarékossági konstrukciója. Biztonságos lakáscélú befektetés, kimagasló, rögzített éves hozammal, rugalmas, személyre szabott feltételekkel. További információért kérjük, hívja munkatársunkat a (06-1) 411 -8282-es telefonszámon, vagy érdeklődjön a legközelebbi takarékszövetkezetben. *A 2001.11.19-ig kötött és 11.21-ig benyújtott ajánlatokra vonatkozik. _ "Max. évi 36 000 Ft L. I I H H ft ¥Y\ A 11 trt **’Az éves állami támogatás maximális | II I I 1 I I | I I I III II kihasználása esetén minden futamidőben. * III v* |* ****A szerződéses összeg 1 %-a. Alap,amelyre építhet