Népszabadság, 2001. október (59. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-30 / 253. szám

10 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2001. OKTÓBER 30., KEDD Az államtitkár hazatérése Pécsi találgatások: ki lesz az MSZP-s polgármester fideszes kihívója? Nagy fölénnyel győzött Pécs 7-es számú választókerületében a vasárnap tartott idő­közi önkormányzati választáson Mikes Éva, a város fideszes országgyűlési képvise­lője, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára. Mikes Éva - az MDF és az MKDSZ tá­mogatását is maga mögött tudva - a szavazatok 46 százalékát gyűjtötte be. Az MSZP jelöltje 21 százalékot szerzett, a MIÉP-é 14-et, az SZDSZ-é 10-et, a Kisgaz­dapárté nyolcat, a Munkáspárté két százalékot. Mint megtudtuk, a választók 30,5 százaléka élt szavazati jogával. Mire lehet következtetni Mikes Éva győzelméből? Miért indul egy államtitkár időközi önkormányzati választáson? - egyebek között ezekre a kérdésekre keresett választ pécsi tudósítónk. Pécs belvárosában, a 7-es számú vá­lasztókerületben a jobboldal győzelme nem volt meglepő, merthogy - az amúgy szocialisták uralta - baranyai megyeszék­hely eme körzetében 1990 óta mindig a konzervatív oldal jelöltje lett a befutó. Legutóbb a most diplomáciai megbízatá­sa miatt mandátumáról lemondó színész­rendező, Márton András nyert ugyanitt. Az MDNP-színekben induló Márton a voksok 63 százalékát begyűjtötte azon az 1999-es - vagyis szintén időközi - vá­lasztáson. S noha a vasárnapi eredmény nem volt meglepő, az sokakat töprengésre készte­tett Pécsett, hogy miért Mikes Éva indult ezen az időközi választáson. Hiszen a jo­gász végzettségű pécsi politikus nem­csak fideszes parlamenti képviselő, ha­nem a Miniszterelnöki Hivatal ál­lamtitkára is. Vajon miért érezte fontosnak Mikes Éva, hogy szá­mos elfoglaltsága mellett beüljön a pécsi közgyűlés ellenzéki sze­repkörre kárhoztatott Fidesz­­frakciójába? Pécsiek válasza szerint majd­nem biztosra vehető, hogy a fiatal demokraták polgármesterjelöltje a 2002-es önkormányzati választá­son Mikes Éva lesz. Nyilvánvaló­an azért akar tagja lenni a városi közgyűlésnek, hogy a helyi tévé által egyenes adásban közvetített testületi üléseken a következő egy esztendőben erősítse a fideszesek hangját, s a vitákban megmérkőz­zön a város szocialista polgármesterével, Toiller Lászlóval. Idézzük fel az elmúlt tizenegy év pécsi polgármester-választásait. 1990-ben a li­berálisok nyertek Pécsett: Krippl Zoltán, szabad demokrata polgármester mellett két fideszes alpolgármestere volt a város­nak, mégpedig Mikes Éva és Páva Zsolt személyében. Az 1994-es helyhatósági választások előtt a két liberális párt, valamint az MDF és a kisgazdák létrehoztak egy pol­gári szövetséget Pécsett. Állítólag az SZDSZ országos vezetése erőltette ezt az akkortájt furcsának számító együttműkö­dést, a szabad demokraták ugyanis így akarták jelezni a velük kormánykoalíció­ban lévő, s időnként rajtuk átgázoló MSZP-nek, hogy több megbecsülésre tartanak igényt. Az SZDSZ ugyanis nincs ráutalva a szocialistákra, s a párt a jobboldal irányába is koalícióképes. A pécsi polgári szövetség polgármester-je­löltje Páva Zsolt lett. A posztra Mikes Éva is esélyes volt, ám a konzervatív ol­dal tartott Mikes határozottságától, s in­kább a kompromisszumkészebb Pávát támogatta. A polgári szövetség megnyer­te a választást, aztán másfél év elteltével a működésképtelen koalíció szétesett. A pécsi közgyűlésben a szabad demokraták összeálltak a szocialistákkal, s akkortól ez a két párt irányította a várost. Páva Zsolt polgármester maradt, ám már el­lenzéki pozícióban. Pártja azt várta tőle, hogy ahol csak lehet, vétózza meg az MSZP-SZDSZ koalíció elképzeléseit. Páva a lövészárokásásra és az obstrukci­­ós munkára alkalmatlan volt, emiatt megromlott a viszonya pártja csúcsveze­tésével és a helyi fideszesekkel. Az 1998-as országgyűlési választáson az MSZP jól szerepelt Pécsett: Toller és Szili Katalin is győzött a körzetében, egy másik kerületben pedig Mikes Éva lett a befutó. A Fidesz - látva az MSZP pécsi erejét - sokáig tanácstalan volt, hogy ki legyen az önkormányzati választáson Toller ellenfele. A fiatal demokraták az utolsó pillanat­ban - talán kissé rögtönzésszerűen - Trombitás Zoltán mellet döntöttek. Trom­bitás 1990 és 1998 között pártja parla­menti képviselője volt, s Orbán egyik bi­zalmi emberének számított, ám időköz­ben kegyvesztett lett, s a Fidesz nem indí­totta el őt az 1998-as országgyűlési kép­viselő-választáson. Ráadásul Trombitás - tizenhat évi házasság után - 1998-ban vált el Mikes Évától. Mindez közrejátsz­hatott abban, hogy a korábban kemény megfogalmazásokat kedvelő Trombitás enerváltan harcolt Tollerrel, s a szocialis­ta politikus hat százalékkal legyőzte őt. Az elmúlt három év közgyűlési vitái során a Fidesz nem kímélte Tollert és a várost irányító MSZP-t. Ám az önkor­mányzati ügyekben évtizedes rutinnal bí­ró Toller - frakcióját szigorúan kézben tartva - a támadásokat magabiztosan és nemritkán humorral hárítja el. Ez a hu­mor időnként páki, máskor meg intellek­tuális, de ami tény: általában hatásos. A konzervatív oldal régóta töri a fejét azon, ki tudná az MSZP-s polgármestert a következő választáson legyőzni. Sokan azt mondják, hogy erre a tradicionális, polgári családból származó, konfliktust kerülő, elegáns megjelenésű Páva Zsolt­nak lenne a legtöbb esélye, mivel ellene a korteshadjáratban Toller nem vethetné be komiszkodó iróniáját. Csakhogy Páva konfliktuskerülő szelídsége nem illik be­le a Fidesz stratégiájába, így aztán amint kiderült, hogy a Fidesz gladiátoros küzdőmodorában jártas Mi­kes Éva indul a belvárosi, 7-es választó­­kerületben az időközi önkormányzati képviselő-választáson, sokan arra gon­doltak: a jövő ősszel ő lesz majd Toller ki­hívója. Ezt erősíti, hogy a jogász végzett­ségű Mikesnek alpolgármesteri múltja és szakértői tevékenysége okán komoly ön­­kormányzati tapasztalata van. Róla egyébként a városházi apparátus emlékei is jók, a hivatal dolgozói azt mondják, hogy 1990 és 1994 között gyakor­latilag az alpolgármester Mikes végezte a kuli munkát, ő vállalta az ütközéseket, tájékozott volt, gyors és munkabíró. Mikes Éva korainak tartja a pol­gármester-jelöltségről szóló felté­telezéseket. A 41 éves politikus azt állítja: pártjának - vele együtt - legalább öt polgármesterjelöltje van Pécsett, s még mindig Páva tű­nik a befutónak. Mikes Éva hoz­zátette: ő tulajdonképpen nem is akar polgármester lenni. Nem as­pirált a posztra 1994-ben sem, úgyhogy akkoriban feleslegesen félt tőle az MDF és a Kisgazdapárt pécsi szervezete. Ő 1994-ben a fő­városba vágyott, el is ment pártja parla­menti frakciójának szakértői teamjéhez. 1998-ban sem fordult meg a fejében, hogy ő legyen Pécs polgármestere, s most sem ez vezérli. Azt mondja: tenni akar Pécs belvárosáért, a szakszerűbb önkor­mányzati munkáért, ígéri, hogy ország­­gyűlési és államtitkári munkája ellenére ott lesz valamennyi pécsi közgyűlésen. A helyi politikát figyelemmel kísérő pécsiek mindezen bölcsen mosolyognak, és továbbra is azt mondják: a nagyobb feladatokhoz szokott Mikes Éva aligha tért haza másért, mint a polgármestersé­gért. Ha pedig ez így van, akkor a követ­kező hónapokban drámai - és megjósol­hatjuk: szórakoztató - csaták várhatók a pécsi közgyűlésben Mikes és Toller kö­zött. A pécsiek abban bíznak, hogy mind­ez valóban a város boldogulása érdeké­ben történik majd, s nem csupán arról lesz szó, hogy a két politikus miképp épí­ti a választásokig önnön karizmáját. Ungár Tamás Mikes Éva Toller László A Danone és a humánpolitika Némi riadalmat keltett a munkaadók körében, hogy a Danone Magyarorszá­gon eddig példátlan segítséget, támoga­tást ígért azoknak, akiket a hatékonyság érdekében elbocsát vagy Székesfehér­várra irányít át a Győri Kekszgyárból. Az országos szolidaritás, a helyi kiál­lás és a kormány közbelépése nyomán fennmaradó, ám a közeljövőben átszer­vezett Rába-parti üzemben 330 dolgo­zóval kevesebbre lesz szükség a jövő­ben. A Danone nyilvánosan és doku­mentáltan vállalta, hogy a cégtől elkül­dött dolgozók átképzéséhez hozzájárul, illetve a lehetséges új munkaadókat ér­dekeltté teszi a foglalkoztatásukban. Aki más vállalathoz megy­ dolgozni, az­­ a felmerülő költségein kívül — 732 ezer forintot kap a Danone-tól. A fran­cia társaság viseli a korkedvezményes nyugdíjazások költségeit is. Az önálló vállalkozásba kezdő egykori kekszgyá­riak ugyancsak érdemi támogatásra szá­míthatnak. A Danone székesfehérvári gyárában munkát vállaló győriek pedig kétmillió-hatszázezer forintos többlet­­juttatást kapnak különböző formában. A Győri Kekszgyár szimbólum lett. Hónapokkal ezelőtt úgy látszott, hogy nemzeti gazdasági érdekeket, ipari ha­gyományokat és a foglalkoztatási szem­pontokat figyelmen kívül hagyó multi­nacionális profitmohóság jelképévé ala­csonyodi. A győri gyár átszervezését kísérő humánpolitikai intézkedések végrehajtása után azonban a rendszer­­váltást követő piacgazdaság nehezen megkerülhető jó magyar példájaként emlegethetik Európa-szerte. Váratlan és különös fordulat ez egy olyan országban, ahol lyukas gyerekci­pőben jár a dolgozói érdekvédelem. Ahol bocsátották már el dolgozók szá­zait úgy, hogy az egyik reggelre ér­vénytelenítették a belépőkártyáikat, s a tétlenül toporgó emberekkel a gyárka­pu előtt közölték: akiknek a belépését megtagadja az elektronikus rendszer, az el van bocsátva, fáradjon az irodába alá­írni a papírokat. A Danone ígéreteitől kissé megriadó magyar és külföldi társaságok humán­­politikai szakemberei most attól tarta­nak: a Győri Kekszgyár példája hivat­kozási alapul szolgál más vállalatok ra­cionalizálása esetében is. Márpedig - érvelnek a személyügyi vezetők - nem járnak jó idők mostanában a gazdaság­ra. Érződik a világméretű recesszió ha­tása, kiszámíthatatlanabb lett a piac. Szinte egyik napról a másikra kell ter­méket váltani, ami átszervezésekkel já­ró rugalmasságot kíván. Már most is gyakran megtörténik, hogy valamelyik ágazat válsága miatt csökkenteni kell a termelést, s ennek következtében a dolgozók százaitól sza­badulnak meg a külföldi és a magyar gazdasági társaságok. A multinacioná­lis vállalkozások persze általában több lábon állnak, s gyakran csak hónapokra van szükségük ahhoz, hogy újabb, a piacon keresett termékek gyártását ké­szítsék elő. Ekkor újra munkavállalókat keresnek, s a korábban elbocsátottak zömét ismét foglalkoztatni tudják. Igen ám, de mi lesz, ha minden egyes átszer­vezéskor a Danone gondoskodását ké­rik tőlük számon a munkahelyüket vesztő emberek? Néhány menedzser véleménye sze­rint azért sem lehet mérvadó a Danone példája, mert a világcég különalkut kö­tött a magyar kormánnyal, s a győri gyár fenntartásáért cserébe komoly tá­mogatásokban, kedvezményekben ré­szesül majd. Ezekből pedig könnyedén kifizeti a dolgozóknak ígért juttatáso­kat. Lehet persze, hogy van alapja ennek az érvelésnek, ám a munkahelyüket el­veszítő dolgozók nem az okokat kutat­ják. Nekik az a fontos, hogy ha már nem maradhatnak a gyárban, akkor lehető­ség szerint gondoskodjanak róluk, se­gítsék újabb munkához, vagy legalább némileg kárpótolják őket. A Danone győri intézkedése egy kis reményt ad arra, hogy lehet másképp is terjeszkedni, racionalizálni, mint ahogy eddig történt. Hajba Ferenc Több mint ezren tüntettek áprilisban a győri gyárért fotó: mt­­­­matusz Károly ­ Reklám, nevezési díj, tanulmányi verseny Szolnoki történet gyerekekről, üzleti célokról és arról, szatócsbolttá válik-e az iskola „Mi nem lehet paprikás: a krumpli, a han­gulat, az egér vagy a csirke?, hogyan le­het szavakra tagolni az alábbi szókígyót: csodálatos erdőben élt egy öreg medve­­a bocsaival, s ezen belül mi az ellentéte a megoldás ötödik szavának: a csúnya, az ifjú, az agg vagy a több?C­íme: két feladvány egy úgynevezett magyar verseny feladataiból, amelyet az ország több tucat általános iskolájában osztottak szét a napokban. A szegedi Bendegúz Gyermek és Ifjúsági Akadé­mia immáron harmadik éve szervez affé­le levelező tanulmányi versenyeket, amelyekre az idén már huszonkétezer, főként alsó tagozatos kisgyerek jelentke­zett. A versenyen való részvétel feltétele az 1100 forintos nevezési díj befizetése. A versenyfeladatokat sikeresen megol­dók fordulónként apróbb ajándékokat kapnak: csokit, matricát, tollat. Az ötfor­dulós versenysorozat végén pedig kéz­hez vehetik a Bendegúz Akadémia érte­sítését arról, hogy a megoldásaik alapján arany-, ezüst- vagy bronzérmesnek szá­mítanak-e. Néhány szülő úgy véli: a verseny nem a gyerekek érdekeit szolgálja, pusztán szponzorált reklámjátékról van szó. A feladványok mellé ugyanis egy bizonyos fajta csokoládét és ahhoz kapcsolódóan egy újabb játékos feladatot kapnak a gye­rekek. Ennek megoldásához viszont to­vábbi három szelet csokoládét is meg kell megvásárolniuk abból a bizonyos fajtá­ból, sőt, ha több csokit vesznek - szól a feladvány -, nagyobb esélyük lesz arra, hogy megnyerjék a fődíjat: egy utazást Eurodisneylandbe. - Ha az iskola szatócsbolttá válik, ak­kor nem lehet majd csodálkozni azon, hogy felnőve esetleg nyelvvizsga-bizo­nyítványokat, jogosítványokat vásárolnak majd ezek a gyerekek - mondja az egyik szülő. Az ő fia - Pistinek hívják, második osztályos - az egyik szolnoki általános is­kolába jár, s szeptember­ben őt is beléptették az úgynevezett „Bendégúz­­játékba”. - A mi fiunk inkább raj­zolni szeret, de amikor a tanítónő közölte velünk, hogy magyarverseny lesz az iskolában, s javasolta, hogy a Pisti is vegyen részt rajta, belementünk. Gon­doltuk, ha érdemesnek ta­lálja arra, hogy másodikos létére egy magyarverse­nyen elinduljon, akkor mi ehhez hozzájá­rulunk - meséli a férfi. Majd így folytatja: - Két nap múlva újabb üzenet jött a ta­nítónőtől, aki ezúttal ezeregyszáz forintos nevezési díjat kért tőlünk. Ezen egy kicsit csodálkoztunk - addig ugyanis nem volt szó efféle költségekről -, de odaadtuk a pénzt. Egy hét múlva kiderült, hogy a ver­senyfeladatokat otthon kell megoldani, s akár a szülő is segíthet a gyereknek. Nem sokkal később Pisti hazahozta a feladvá­nyokat, s mellé azt a bizonyos csokoládét. Nem akartam elkeseríteni a gyereket, s nem mondtam el neki: bizony jól átver­ték. Nem azt várják ugyanis tőle, hogy megmutassa, mit tud, hanem a verseny ürügyén idejekorán fogyasztót varázsol­nak belőle. Mi pedig azóta azon töpren­günk, hogy vajon a tanítónő tudatosan ve­zetett-e félre bennünket, vagy már neki is teljesen természetes, hogy a gyerekekben még meglévő őszinte versenyszellemet ilyen módon, üzleti célokra használják fel - mondja az édesapa. Megkerestem egy szol­noki tanítónőt - nem Pisti oktatójáról van szó -, aki a Rákóczi úti általános isko­lában az akció elindulása óta, vagyis immáron har­madik esztendeje foglal­kozik a Bendegúz-verse­­nyek szervezésével. Ne­mes Lászlóné azt mondja: Szolnokon is több olyan iskoláról tud, ahol ez a já­ték népszerűvé vált a gye­rekek körében. Szerinte a verseny felad­ványai színvonalasak, s kihívást jelente­nek a kicsik számára. - Senkinek nem mondjuk azt, hogy kö­telező részt venni a versenyen, ezért ha egy pedagógus erőszakosan, a tekintélyé­vel visszaélve veszi rá a tanulókat a játék­ra, hibát követ el - mondja. Hozzáteszi: az ő iskolájában a feladatokat nem kell hazavinniük a gyerekeknek, ott, az isko­lában, egy közös foglalkozáson oldják meg a példákat,­­ így a versenyszellem­nek valamilyen formája legalább meg­marad - fogalmaz a tanítónő. Míg beszélgetünk, több tanár is körénk seregük. Mindannyian arra panaszkod­nak, hogy a pénz hatalmát ma már nem lehet az iskola falain kívül rekeszteni. A gyerekek számára a pénz, a jólét, a gaz­dagság és a szegénység lett az egyik köz­ponti kérdés, s az iskola is nap mint nap kénytelen szembesülni azzal, hogy ma már mindenért fizetni kell.­­ Korábban jócskán akadtak olyan ver­senyek, amelyeket az állam támogatott, ma viszont szinte minden vetélkedőn pénzt kérnek a szervezők a részvételért - mondja Szekeres Zsuzsa matematikata­nár. A német szakos Törőcsik Erzsébet hozzáteszi: egy pedagógus számára si­kerélményt jelent, ha a tanítványa rangos versenyeket nyer. Általában a tehetséges tanulókkal külön is foglalkoznak.­­ Persze rendkívül kellemetlen az a szituáció, amikor megmondjuk egy gye­reknek, hogy szeretnénk őt benevezni egy tanulmányi versenyre, de azért hoz­zon magával hatszáz-nyolcszáz vagy ezer forintot. A legtöbb tanár nem is vállalja fel ezt a helyzetet, inkább mi magunk ki­fizetjük a gyerek helyett ezt a pénzt. Ki­vehetnénk ugyan az osztálypénztárból is, de az a többi, nem versenyző gyerekkel szemben lenne tisztességtelen - mondják a pedagógusok. Pamukné Szirányi Ilona, a Bendegúz Gyermek és Ifjúsági Akadémia munka­társa azt állítja: hozzájuk még egyetlen szülő vagy iskola sem fordult panasszal azért, mert nevezési díjat kellett fizetni a versenyért. Az elmúlt hároméves műkö­désük során mindössze egy budapesti magániskola jelezte: nem kívánnak részt venni a játékban, mert alacsony színvo­nalúnak tartják az angol nyelvi forduló kérdéseit. Ezt követően az angol téma­kört kidolgozó pedagógus helyett egy másik tanárt bíztak meg a feladvány ösz­­szeállításával. Pamukné Szirányi Ilona hozzáteszi: ma már szponzorok nélkül nem tudnának egy ilyen, több ezer gyereket megdolgoz­tató tanulmányi versenyt lebonyolítani. A nyomtatás költségét, a feladványok ki­dolgozóinak honorálását, a postai díjakat is a szervezőknek kell fizetniük, s a gye­rek által befizetett fejenkénti 1100 forint mindezt nem fedezné - állítja. Amikor arról kérdezem, vajon hol a határ a tanulmányi verseny és a szponzo­rált reklámjáték között, Pamukné Szirányi Ilona azt válaszolja: a reklám fo­galmát nehéz meghatározni. Szerinte arra vonatkozóan sincsenek pontos szabá­lyok, milyen fajta reklámokat lehet be­vinni az iskola falai közé, illetve melyek­nek kell mindenképpen kívül maradniuk azokon. Pisti apukája viszont azt fontolgatja, hogy a fogyasztóvédelmi hivatalhoz for­dul, szerinte ugyanis tisztességtelen esz­közökkel veszik rá a gyerekeket arra, hogy egy bizonyos édességet válassza­nak. Úgy véli: elfogadhatatlan, hogy a „csoki célközönségét” egy nemes ver­seny álcája alatt, az iskola falai között ta­lálják meg a termékmenedzserek. Doros Judit Ha több csokit vesznek - szól a feladvány - nagyobb esélyük lesz arra, hogy megnyerjék a fődíjat.

Next