Népszabadság, 2001. november (59. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-02 / 255. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2001. NOVEMBER 2., PÉNTEK 3 Ellentörvény Bukarestben? Szabó Tibor: A magyar és a szlovák álláspont összhangba hozható Nem csillapodik a diplomáciai hullámverés a státustörvény körül. Romániában az ellenzéki pártok Nastase kormányfőt bírálták a jogszabály romániai alkalmazására vonatkozó javaslataiért. Szlovákiában a külügyi államtitkár további egyeztetést lát szükségesnek. TUDÓSÍTÓINKTÓL A romániai Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP), illetve több civil szervezet felszólította Adrian Nastase kormányfőt, hogy vonja vissza a státustörvény romániai alkalmazására vonatkozó javaslatát. A román miniszterelnök azt javasolta, hogy a magyarigazolvány helyett az RMDSZ- tagkönyv alapján juthassanak hozzá a romániai magyarok a kedvezményekhez - jelentette kolozsvári tudósítónk. Az ellenzéki pártok szerint Nastase Románia nemzeti érdekeit tette kockára, és az RMDSZ támogatásának biztosítása érdekében veszélybe sodorta az országot. A vádakra válaszolva Cosmin Gusa, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) főtitkára leszögezte: az ellenzéki pártok súlyos válságban vannak, s „demagógiájuk” ezzel magyarázható. A státustörvényt illetően két megoldás lehetséges: Budapest vagy elfogadja Nastase javaslatait, vagy pedig a jogszabályt Romániában nem fogják alkalmazni. Markó Béla RMDSZ-elnök igyekezett lehűteni a kedélyeket. Kifejtette: a Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) mindenki - a magyar kormány tagjait is beleértve -nincs szükség a státustörvény életbeléptetésének elhalasztására - jelentette ki Horváth Gábor. A külügyi szóvivő Erik Jürgens, az Európa Tanács (ET) holland jelentéstevőjének felszólalására reagált, aki kedden az ET jogi és emberi jogi bizottságának ülésén közölte: a státustörvénnyel, illetve a hasonló európai jogszabályokkal foglalkozó dokumentum január közepére készül el, és szükségesnek mondta, hogy addig a magyar kormány ne léptesse életbe a törvényt, értékelte Nastase javaslatait, ezért is érthetetlen a román kormánytényezők és a politikai pártok ingerült reakciója. Tegnap a Demokrata Párt bejelentette, hogy ha a román és a magyar kormány decemberig nem tud megegyezni, akkor a státustörvény alkalmazását tiltó törvénytervezetet nyújt be a parlamentnek. Magyarországnak és Szlovákiának a kisebbségvédelem területén is vannak kölcsönös érdekei — nyilatkozta Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, aki szerdán Pozsonyban Jaroslav Chlebo szlovák külügyi államtitkárral tárgyalt. Mint pozsoryi tudósítónk jelentette, Szabó kifejtette: a magyar állam ezután sem nyújt közvetlen támogatást a határon túli magyar intézményeknek, ezeket az európai joggyakorlat értelmében alapítványok és civil szervezetek segítik majd. Mun.Cluj-Napoca, jud.Cluj Str Aiwian lánca nr.15ap. 8 Gheorghe Funar kolozsvári polgármester románigazolványt javasolt a magyar nemzetiségű állampolgároknak, hogy „tudják, mi a törvény”. Az első, mintaigazolványt Boros János alpolgármesternek állíttatta ki fotó: mti A velencei bizottság állásfoglalásával kapcsolatban Szabó elmondta: a magyar és a szlovák elemzés összhangban van, illetve bizonyos vitatott kérdésekben összhangba hozható. Ezt a folyamatot gyorsíthatja fel Németh Zsolt külügyi államtitkár november 16-i pozsonyi találkozója Jaroslav Chlebóval, aki a szerdai eszmecsere után további konzultációkat szorgalmazott. - A státustörvénynek nagy jelentősége lehet abban, hogy a szomszédos országokban, elsősorban a Magyarországon tanuló, s ott letelepedni szándékozó szlovákiai magyar fiatalok visszatérjenek a szülőföldjükre - jelentette ki Duray Miklós. A magyar párt ügyvezető alelnöke szerint a szlovákiai magyarság lélekszáma főleg azért csökken, mert a fiatal nemzedék közül egyre többen külföldön keresnek megélhetést. Lemondatták a grúz kormányt Médiabotrány és tömegtüntetés Tbilisziben Eduard Sevardnadze grúz elnök a parlament tegnapi rendkívüli ülésén bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemondatta az egész kormányt. Ezt megelőzően több ezer ember tüntetett Tbiliszi belvárosában a Rusztavi-2 magántelevíziónál tartott keddi házkutatás ellen tiltakozva. MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A grúz parlament rendkívüli ülésén felszólaló Eduard Sevardnadze bejelentette, hogy visszahívta az egész kabinetet. Az elnök ugyanakkor arra is utasította a minisztereket, hogy ideiglenesen továbbra is lássák el hivatali teendőiket. A kormány lemondatása a Rusztavi-2 magántelevíziónál tartott házkutatás nyomán kirobbant botrány következménye. Kedd este a grúz titkosszolgálat emberei valósággal megszállták a Grúziában igen népszerű kereskedelmi televízió központját. A belügyiek bírósági engedéllyel is rendelkeztek, hogy átvizsgálhassák a társaság könyvelését. A nyomozók arra próbáltak meg bizonyítékot szerezni, hogy a televízió megsértette az adófizetési szabályokat. A Rusztavi-2 vezetői úgy vélik, hogy a kutatás - ami semmilyen eredménnyel nem járt - a politikai nyomásgyakorlás eszköze volt a kormányzat részéről. Nyika Tatabadze vezérigazgató közölte, hogy a társaságnál a múlt héten már tartottak könyvvizsgálatot, és akkor is mindent rendben találtak. A Rusztavi-2 az államapparátussal szembeni kritikus hangvételéről ismert. A házkutatást követően több ezer ember tüntetett Tbiliszi belvárosában a sajtószabadság védelmében. Zurab Zsvania, a grúz parlament elnöke szerint politikai parancsra történt a titkosszolgálati akció. Sevardnadze államfő a közhangulatot érzékelve utasította az ügyészséget, hogy vizsgálják ki az incidenst. - Amíg én vagyok az elnök, addig nem fenyegetheti veszély a sajtószabadságot - közölte Sevardnadze, hozzátéve, hogy hajlandó lemondani, ha az ő felelőssége is bebizonyosodna az ügyben. Szalai Zoltán Peking: tízmilliárdos üzlet a németekkel Tízmilliárd dolláros nagyságrendben írnak alá üzleti megállapodásokat Schröder német kancellár háromnapos kínai látogatásakor. A vendéglátó Csu Zsung-csi a kormányfői találkozón megerősítette, hogy Kína támogatja a terrorizmus minden formája elleni nemzetközi fellépést. PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL Gerhard Schröder a beiktatása óta eltelt két és fél évben immár harmadszor tesz hivatalos látogatást Kínában, megtámogatandó a német üzleti érdekeket. Szerdán, a miniszterelnöki tárgyalásokat követő sajtóértekezleten a berlini kancellár kijelentette: a kétoldalú kereskedelem és gazdasági együttműködés most még fontosabbá vált, miután az amerikai gazdaság meggyengült. Az USA növekedése megtorpanásának negatív következményei vannak világszerte, így Európában is. Németországnak és Kínának is hasznára válik, ha extra erőfeszítéseket tesznek a bilaterális kapcsolatokban. Kína GDP-je az év első kilenc hónapjában 7,6 százalékkal bővült. Európából Németország a vezető beruházó a világ legnépesebb államában. A kancellárt kísérő népes üzletemberdelegáció, 47 cég képviselői már szerdán két jelentős megállapodást írtak alá kínai partnerekkel. A Bayer AG gyógyszeróriás 3,1 milliárd dolláros beruházást tervez Sanghajban, a BASF pedig egymilliárd dollárral száll be az amerikai Huntsman mellett szintén egy sanghaji vegyi üzem létrehozásába. A csütörtöki China Daily úgy értesült, hogy a kereskedelmi és beruházási egyezmények összértéke eléri a tízmilliárd dollárt. A Siemens egymaga három új beruházást tervez Kínában. A lapjelentések szerint szó van A320-as Airbus gépek eladásáról is. Schröder jelezte egyben Németország érdekeltségét a részvételre a 2008-as pekingi olimpia beruházásaiban. A kormányfői tárgyalásokon egyetértettek a terrorizmus elleni nemzetközi fellépés támogatásában. Kína ebbe beleérti a kelet-turkesztáni, azaz az ujgur „szeparatista beállítottságú” terroristák elleni harcot - nyomatékosította Csu Zsung-csi. Egyetértés volt a tekintetben, hogy csupán katonai eszközökkel nem lehet megoldást találni. Afganisztán esetében a történelem azt tanúsítja, hogy az egyetlen etnikumra alapuló kormány nem hoz tartós békét, ezért olyan koalíciós kormány alakítására van szükség, amely valamennyi szomszédos országgal együtt tud működni. Ortutay L. Gyula Az „O Sole Mió”-t ezúttal duettben a Fülöp-szigeteki elnök asszonnyal, Glória Macapagal Arroyóval énekelte el Csiang Cö-min kínai államfő a vendég tiszteletére adott díszvacsorán. A produkcióval már egy ízben idén, a három tenor pekingi koncertje alkalmával kirukkolt a 74 éves Csiang, aki köztudomásúan több hangszeren is játszik, és szeret énekelni. Újságírókörökben a meglepetést az elmúlt napokban azzal keltette a kínai vezető, hogy az APEC sanghaji informális csúcstalálkozóján - amikor a vendégeket, így Bush amerikai elnököt is kínai selyem ingkabátba öltöztették - a közös nyilatkozatot angolul olvasta fel. Korábban Csiangnak inkább csak orosz nyelvtudása volt köztudott, hiszen az elnökökkel, Jelcinnel, majd Putyinnal is közvetlenül társalgott a nyilvánosság előtt. Ezúttal Sanghajban, majd’ félórás sajtóértekezletén angolul válaszolt (igaz, előzetesen beadott) kérdésekre is. Mindenki napja Éppen tízmillió a sír Magyarországon. Ötmillió temetői emlékhelyet gondoznak is a hozzátartozók. Ma bizonyára mind az ötmilliót meglátogatják. A többi sír viszont árva. Ahogy viszont jórészt árvákkal népesülnek be a temetők is ezen a napon. Öreg vagy meglett árvákkal a természet rendje szerint, és fiatalabbakkal is, e rend ellenére. Ittmaradottakkal. A természet kulisszái, az emlékezés tere és tartalma szuggerálnák ugyan a súlyos bánatot, de mégsem ez uralja ezt a napot. Nem változott a lelki képlet azóta, hogy Ady, majd száz éve a halottak napi gátlások feloldására biztatott: „Ó hányszor kell a sírra néznünk, / Hogy vigasztaljuk önmagunk, / Dobjuk el a tettető álcát, / Ma ünnep van, ma sírhatunk.” Azóta sem sírnak az emberek ilyenkor a temetőkben. Pedig tény, hogy a sírás gyógyít, hogy kimossa, kiáztatja a szervezetből a legnagyobb feszültségekben felhalmozódott mérgeket. Nagyon úgy fest azonban, hogy ez az ünnepünk bár halál közeli, mégsem feszült. Különös, lassú méltósága van. Több annál is, mint amire Ady ösztönözne. Még most is, amikor pedig már nem tartjuk a régi szabályt, mely szerint sötétedés után kell fénybe borítani a sírokat, hogy azután addig álljon ott együtt a család, amíg csak csonkig nem égnek a gyertyák. Ma már szinte rohanunk. És így is különleges erővel fogja össze ez a nap a családokat. Nem sírunk, de nem is vált az életben maradottak emlékező örömnapjává a halottak ünnepe. Mexikóban például az. Régen sok helyen nálunk is megvendégelték ilyenkor az egy napra visszatérő holtakat, terítettek nekik, ettek, ittak (bár semmiképpen sem mulattak) - mondjuk úgy: helyettük. S ha ma már se öröm, se bánat nem veszi le ilyenkor a lábukról az embereket, mégis, kevés olyan jeles napunk van, amelynek ennyire átadnánk magunkat. Pedig ez sem magától értetődő. Az amerikaiak, akikről nem mondható, hogy vallástalan életet élnének, lényegében nem (így) tartják ezt a napot. Egyáltalán, a temetőknek, a síroknak nincs szerepük az életükben. (Neumann Jánosnak az Egyesült Államokban lévő sírját például a sírkert gondozója szerint a temetés után évtizedekig nem kereste fel senki, akkor pedig a tudós nevét viselő magyarországi társaság egyik vezetője.) De tovább menve: Kálvin ellenezte még a sírok megjelölését is, nemhogy a halottaknak szánt ünnepnapot. Arról nem szólván, hogy nagy számban élnek ateisták is az országban, nem annyira istentagadók, mint inkább rációhívők, s őket sem szólítja valamiféle spirituális, a túlra hivatkozó parancs ezen a napon. Mégis mennek. Ők is, protestánsok is, katolikusok is. Azt hiszem mindenki. Felette van nálunk ez a nap minden ideológiai indíttatásnak. Talán, mert a halálhoz, a családi halálhoz lehet sajátos, bensőséges viszonyunk. Az erős kötődés talán az előző évszázadunkban alakult ki, amelyben nem akadt nálunk generáció, amelynek megadatott volna, hogy szüleit természetes íven élt életet természetes módon követő halál után temethesse el. Az az évszázad szétszórta a sírokat is, határokon túlra, szerte a világba. (Nem véletlen, hogy az ország számos vidékén ezen a napon a négy világtáj felé négy koporsóforma rácsozatot állítanak fel a hősök emlékművei köré, s gyertyákat gyújtanak a rácsokon.) Jó oka van tehát ma minden családnak rá, hogy megbecsülje a napot, amelyben együtt lehet ismert és számon tartható sírjainál. Úgy fest, hogy a családok nem is engednek közel semmit ehhez az ünnepükhöz. Visszhang nélkül halt el a politikai vita, amelyet az váltott ki, hogy a halottak napja előtti mindenszentek katolikus jeles napját tették nemrég állami rendelkezéssel munkaszünetté. Nehezen magyarázható, hogy miért ezt, miért nem a következő napot, a halottakét, a családét, mindenkiét, de félő, senki nem is kíván magyarázatot. Szépen bezárkózunk inkább egymásba. Ilyenkor és a megelőző hétvégén mindenki megy, hogy virágot, fényt vigyen az összetartozás köreire. Karácsonyt tartunk, csak éppen nem a születés felől, hanem ellenkezőleg. Nagy N. Péter I ■A Titkolatlan párhuzam A hír, hogy Oszama bin Ladent még az idén nyáron is egy öbölbéli amerikai katonai kórházban ápolták, valószínűleg nem igaz, de a „pszichikai mögöttese” érthető. Vannak még e világban szép számmal, akik nem felejtik, hogy Oszama nagyon hasznos és kényelmes szövetségese volt az Egyesült Államoknak, éspedig az Afganisztánt megszállva tartó szovjetek ellen. Ha pedig az volt, vajon nem lehetséges-e, hogy az is maradt? Elméletileg semmilyen lehetőséget nem lehet kizárni. Gyakorlatilag azonban igen. A szaúdi Oszama bin Laden soha nem volt afgán hazafi. Ő az iszlám világban hatalmaskodó „hitetlenek” (máshitűek) ellenfele volt és maradt is. A szovjetek csak átmeneti célpont voltak a számára. A kérdés az, tudták-e róla ezt azok az emberek, akik éveken át futtatták, s akik még Afganisztán szovjet megszállása idején is bizonyosak lehettek abban, hogy a jelen bizonytalan barátjából a jövő biztos ellensége lesz? (Ezt Marx gondolta Ferdinand Lassalle-ról, én meg ugyanezt gondolom bizonyos magyar politikai pártok érdekviszonyairól.) A kérdés nemcsak és nem is elsősorban Afganisztánról szól, nekünk magyaroknak hatványozottan nem. Tudniillik van egy politikai helyzet, amelyik nem rendszer- még csak nem is kultúraspecifikus. Az első „alkérdés”, amely nemcsak bennem, hanem vélhetően sokakban megfogalmazódik, körülbelül úgy szól, hogy szabad-e a pillanatnyi politikai haszon végett - akárkivel szövetkezni? Szabad-e az illetőt a pórázról elengedni, hogy csináljon - a saját törvényei szerint - azt, amit akar? A második „alkérdés” az, hogy a rövid távon hasznos és kényelmes szövetséges a feladat elvégzése után vajon nem fordul-e törvényszerűen mi ellenünk, nota bene: minden ellen, amit mi építettünk? A harmadik „alkérdés” tartalma az, hogy akkor, amikor az illető ellenünk fordul, nem veszítettük-e el már minden erkölcsi jogunkat arra, hogy hadat viseljünk ellene? A negyedik „alkérdés” az, hogy ki fizeti a számlát? Válaszok következnek. Az Egyesült Államok önnön intézményesített politikai rendszerében a szélsőségek soha nem tudtak érvényesülni, de még terephez jutni sem. Ez az Államok haszonelvű külpolitikáját „tegnapig” nem akadályozta abban, hogy a számára politikailag is, ideológiailag is, mindenfajta értelemben elviselhetetlen szélsőségeket egy „magasabb cél” (ún. stratégiai cél) érdekében ne hasznosítsa. Ezért ölelte magához ideig-óráig a vörös khmereket, Oszamát, a koszovói UCK-t. Valamennyitől undorodott és valamennyit szövetségesévé tette. Utóbb mindannyian keresztbe feküdtek neki, mert járták vagy legalábbis járni szerették volna a maguk útját, az esetek nagyobbik részében a terrorét. Emeljük ki most a sorból Oszamát, aki eljutott a ceterum censeóig. Nem tudom, mennyire volt hatékony a hajdani, szovjet(„bolsi”)-ellenes háborúban, de vélhetően nagyon. Mindenesetre az ő teljesen önálló, szélsőséges iszlamista, iszlám-nacionalista, terrorelvű szervezete, az al- Kaida nemcsak az amerikaiak szeme előtt, hanem az ő szemhunyó támogatásukkal nőtt nagyra. Oszama futtatóit, ha szabad így mondanom, a tökéletes történelmi rövidlátás jellemezte. Úgy gondolták, ha ma szolgálatokat tesz nekik, akkor holnap legalább nem fordul direkt módon ellenük. (Semleges marad.) Tévedtek. Úgy fordult. És minden „Oszama” úgy fog fordulni. Aki a szélsőségekkel köt opportunista házasságot, bizton számíthat erre. (A jog már a torkot keresi.) Ráadásul erkölcseiben nem a szélsőség, hanem ő rendül meg. És megrendül az egész haza. Amelyik e házasság számláját semmiképp sem akarná kifizetni, s azt tapasztalja, hogy mégis vele akarják kifizettetni. Ez a végső hozadék. Aczél Endre