Népszabadság, 2001. november (59. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-02 / 255. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2­0­0­1. NOVEMBER 2., PÉNTEK 3 ­ Ellentörvény Bukarestben? Szabó Tibor: A magyar és a szlovák álláspont összhangba hozható Nem csillapodik a diplomáciai hul­lámverés a státustörvény körül. Ro­mániában az ellenzéki pártok Nastase kormányfőt bírálták a jogszabály ro­mániai alkalmazására vonatkozó ja­vaslataiért. Szlovákiában a külügyi államtitkár további egyeztetést lát szükségesnek. TUDÓSÍTÓINKTÓL A romániai Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP), illetve több civil szervezet felszólította Adrian Nastase kormányfőt, hogy vonja vissza a státustörvény romániai alkalmazására vonatkozó javaslatát. A román minisz­terelnök azt javasolta, hogy a magyar­igazolvány helyett az RMDSZ- tagkönyv alapján juthassanak hozzá a romániai magyarok a kedvezményekhez - jelentette kolozsvári tudósítónk. Az ellenzéki pártok szerint Nastase Románia nemzeti érdekeit tette kockára, és az RMDSZ támogatásának biztosítá­sa érdekében veszélybe sodorta az or­szágot. A vádakra válaszolva Cosmin Gusa, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) főtitkára leszögezte: az ellenzéki pártok súlyos válságban vannak, s „demagógiá­juk” ezzel magyarázható. A státustör­vényt illetően két megoldás lehetséges: Budapest vagy elfogadja Nastase javasla­tait, vagy pedig a jogszabályt Romániá­ban nem fogják alkalmazni. Markó Béla RMDSZ-elnök igyekezett lehűteni a ke­délyeket. Kifejtette: a Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) mindenki - a magyar kormány tagjait is beleértve -nincs szükség a státustörvény élet­­beléptetésének elhalasztására - je­lentette ki Horváth Gábor. A kül­ügyi szóvivő Erik Jürgens, az Eu­rópa Tanács (ET) holland jelentés­tevőjének felszólalására reagált, aki kedden az ET jogi és emberi jogi bizottságának ülésén közölte: a stá­tustörvénnyel, illetve a hasonló eu­rópai jogszabályokkal foglalkozó dokumentum január közepére ké­szül el, és szükségesnek mondta, hogy addig a magyar kormány ne léptesse életbe a törvényt, értékelte Nastase javaslatait, ezért is ért­hetetlen a román kormánytényezők és a politikai pártok ingerült reakciója. Tegnap a Demokrata Párt bejelentette, hogy ha a román és a magyar kormány decemberig nem tud megegyezni, akkor a státustörvény alkalmazását tiltó tör­vénytervezetet nyújt be a parlamentnek. Magyarországnak és Szlovákiának a kisebbségvédelem területén is vannak kölcsönös érdekei — nyilatkozta Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivata­lának elnöke, aki szerdán Pozsonyban Jaroslav Chlebo szlovák külügyi állam­titkárral tárgyalt. Mint pozsor­yi tudósí­tónk jelentette, Szabó kifejtette: a ma­gyar állam ezután sem nyújt közvetlen támogatást a határon túli magyar intéz­ményeknek, ezeket az európai jog­­gyakorlat értelmében alapítványok és ci­vil szervezetek segítik majd. Mun.Cluj-Napoca, jud.Cluj Str Aiwian lánca nr.15ap. 8 Gheorghe Funar kolozsvári polgár­­mester románigazolványt javasolt a magyar nemzetiségű állampolgárok­nak, hogy „tudják, mi a törvény”. Az első, mintaigazolványt Boros János al­polgármesternek állíttatta ki fotó: mti A velencei bizottság állásfoglalásával kapcsolatban Szabó elmondta: a magyar és a szlovák elemzés összhangban van, illetve bizonyos vitatott kérdésekben összhangba hozható. Ezt a folyamatot gyorsíthatja fel Németh Zsolt külügyi ál­lamtitkár november 16-i pozsonyi talál­kozója Jaroslav Chlebóval, aki a szerdai eszmecsere után további konzultációkat szorgalmazott. - A státustörvénynek nagy jelentősé­ge lehet abban, hogy a szomszédos or­szágokban, elsősorban a Magyarorszá­gon tanuló, s ott letelepedni szándékozó szlovákiai magyar fiatalok visszatérje­nek a szülőföldjükre - jelentette ki Duray Miklós. A magyar párt ügyvezető alelnöke szerint a szlovákiai magyarság lélekszáma főleg azért csökken, mert a fiatal nemzedék közül egyre többen kül­földön keresnek megélhetést. Lemondatták a grúz kormányt Médiabotrány és tömegtüntetés Tbilisziben Eduard Sevardnadze grúz elnök a par­lament tegnapi rendkívüli ülésén be­jelentette, hogy azonnali hatállyal le­mondatta az egész kormányt. Ezt meg­előzően több ezer ember tüntetett Tbi­liszi belvárosában a Rusztavi-2 ma­gántelevíziónál tartott keddi házkuta­tás ellen tiltakozva. MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL A grúz parlament rendkívüli ülésén fel­szólaló Eduard Sevardnadze bejelentette, hogy visszahívta az egész kabinetet. Az elnök ugyanakkor arra is utasította a mi­nisztereket, hogy ideiglenesen továbbra is lássák el hivatali teendőiket. A kor­mány lemondatása a Rusztavi-2 magán­televíziónál tartott házkutatás nyomán ki­robbant botrány következménye. Kedd este a grúz titkosszolgálat embe­rei valósággal megszállták a Grúziában igen népszerű kereskedelmi televízió központját. A belügyiek bírósági enge­déllyel is rendelkeztek, hogy átvizsgál­hassák a társaság könyvelését. A nyomo­zók arra próbáltak meg bizonyítékot sze­rezni, hogy a televízió megsértette az adófizetési szabályokat. A Rusztavi-2 vezetői úgy vélik, hogy a kutatás - ami semmilyen eredménnyel nem járt - a po­litikai nyomásgyakorlás eszköze volt a kormányzat részéről. Nyika Tatabadze vezérigazgató közölte, hogy a társaságnál a múlt héten már tartottak könyvvizsgála­tot, és akkor is mindent rendben találtak. A Rusztavi-2 az államapparátussal szembeni kritikus hangvételéről ismert. A házkutatást követően több ezer ember tüntetett Tbiliszi belvárosában a sajtósza­badság védelmében. Zurab Zsvania, a grúz parlament elnöke szerint politikai parancsra történt a titkosszolgálati akció. Sevardnadze államfő a közhangulatot érzékelve utasította az ügyészséget, hogy vizsgálják ki az incidenst. - Amíg én va­gyok az elnök, addig nem fenyegetheti veszély a sajtószabadságot - közölte Sevardnadze, hozzátéve, hogy hajlandó lemondani, ha az ő felelőssége is bebizo­nyosodna az ügyben. Szalai Zoltán Peking: tízmilliárdos üzlet a németekkel Tízmilliárd dolláros nagyságrendben írnak alá üzleti megállapodásokat Schröder német kancellár háromna­pos kínai látogatásakor. A vendéglátó Csu Zsung-csi a kormányfői találko­zón megerősítette, hogy Kína támo­gatja a terrorizmus minden formája elleni nemzetközi fellépést. PEKINGI TUDÓSÍTÓNKTÓL Gerhard Schröder a beiktatása óta eltelt két és fél évben immár harmadszor tesz hivatalos látogatást Kínában, megtámo­gatandó a német üzleti érdekeket. Szer­dán, a miniszterelnöki tárgyalásokat kö­vető sajtóértekezleten a berlini kancellár kijelentette: a kétoldalú kereskedelem és gazdasági együttműködés most még fon­tosabbá vált, miután az amerikai gazda­ság meggyengült. Az USA növekedése megtorpanásának negatív következmé­nyei vannak világszerte, így Európában is. Németországnak és Kínának is hasz­nára válik, ha extra erőfeszítéseket tesz­nek a bilaterális kapcsolatokban. Kína GDP-je az év első kilenc hónapjában 7,6 százalékkal bővült. Európából Németor­szág a vezető beruházó a világ legnépe­sebb államában. A kancellárt kísérő népes üzletember­delegáció, 47 cég képviselői már szerdán két jelentős megállapodást írtak alá kínai partnerekkel. A Bayer AG gyógyszer­óriás 3,1 milliárd dolláros beruházást ter­vez Sanghajban, a BASF pedig egymil­­liárd dollárral száll be az amerikai Hunts­­man mellett szintén egy sanghaji vegyi üzem létrehozásába. A csütörtöki China Daily úgy értesült, hogy a kereskedelmi és beruházási egyezmények összértéke eléri a tízmilliárd dollárt. A Siemens egy­maga három új beruházást tervez Kíná­ban. A lapjelentések szerint szó van A320-as Airbus gépek eladásáról is. Schröder jelezte egyben Németország érdekeltségét a részvételre a 2008-as pekingi olimpia beruházásaiban. A kormányfői tárgyalásokon egyetér­tettek a terrorizmus elleni nemzetközi fel­lépés támogatásában. Kína ebbe beleérti a kelet-turkesztáni, azaz az ujgur „szepara­tista beállítottságú” terroristák elleni har­cot - nyomatékosította Csu Zsung-csi. Egyetértés volt a tekintetben, hogy csupán katonai eszközökkel nem lehet megoldást találni. Afganisztán esetében a történelem azt tanúsítja, hogy az egyetlen etnikumra alapuló kormány nem hoz tartós békét, ezért olyan koalíciós kormány alakítására van szükség, amely valamennyi szomszé­dos országgal együtt tud működni. Ortutay L. Gyula ­ Az „O Sole Mió”-t ezúttal duettben a Fülöp-szigeteki elnök asszonnyal, Glória Macapagal Arroyóval énekelte el Csiang Cö-min kínai államfő a vendég tisz­teletére adott díszvacsorán. A produkcióval már egy ízben idén, a három tenor pekingi koncertje alkalmával kirukkolt a 74 éves Csiang, aki köztudomásúan több hangszeren is játszik, és szeret énekelni. Újságírókörökben a meglepetést az elmúlt napokban azzal keltette a kínai vezető, hogy az APEC sanghaji infor­mális csúcstalálkozóján - amikor a vendégeket, így Bush amerikai elnököt is kínai selyem ingkabátba öltöztették - a közös nyilatkozatot angolul olvasta fel. Korábban Csiangnak inkább csak orosz nyelvtudása volt köztudott, hiszen az elnökökkel, Jelcinnel, majd Putyinnal is közvetlenül társalgott a nyilvánosság előtt. Ezúttal Sanghajban, majd’ félórás sajtóértekezletén angolul válaszolt (igaz, előzetesen beadott) kérdésekre is. Mindenki napja Éppen tízmillió a sír Magyarországon. Ötmillió temetői emlékhelyet gondoznak is a hozzátartozók. Ma bizonyára mind az ötmilliót megláto­gatják. A többi sír viszont árva. Ahogy viszont jórészt árvákkal népesül­nek be a temetők is ezen a napon. Öreg vagy meglett árvákkal a termé­szet rendje szerint, és fiatalabbakkal is, e rend ellenére. Ittmaradottakkal. A természet kulisszái, az emlékezés tere és tartalma szuggerálnák ugyan a súlyos bánatot, de mégsem ez uralja ezt a napot. Nem változott a lelki képlet azóta, hogy Ady, majd száz éve a halottak napi gátlások fel­oldására biztatott: „Ó hányszor kell a sírra néznünk, / Hogy vigasztaljuk önmagunk, / Dobjuk el a tettető álcát, / Ma ünnep van, ma sírhatunk.” Azóta sem sírnak az emberek ilyenkor a temetőkben. Pedig tény, hogy a sírás gyógyít, hogy kimossa, kiáztatja a szervezetből a legnagyobb fe­szültségekben felhalmozódott mérgeket. Nagyon úgy fest azonban, hogy ez az ünnepünk bár halál közeli, mégsem feszült. Különös, lassú méltó­sága van. Több annál is, mint amire Ady ösztönözne. Még most is, ami­kor pedig már nem tartjuk a régi szabályt, mely szerint sötétedés után kell fénybe borítani a sírokat, hogy azután addig álljon ott együtt a család, amíg csak csonkig nem égnek a gyertyák. Ma már szinte rohanunk. És így is különleges erővel fogja össze ez a nap a családokat. Nem sírunk, de nem is vált az életben maradottak emlékező örömnap­jává a halottak ünnepe. Mexikóban például az. Régen sok helyen nálunk is megvendégelték ilyenkor az egy napra visszatérő holtakat, terítettek nekik, ettek, ittak (bár semmiképpen sem mulattak) - mondjuk úgy: he­lyettük. S ha ma már se öröm, se bánat nem veszi le ilyenkor a lábukról az embereket, mégis, kevés olyan jeles napunk van, amelynek ennyire át­adnánk magunkat. Pedig ez sem magától értetődő. Az amerikaiak, akik­ről nem mondható, hogy vallástalan életet élnének, lényegében nem (így) tartják ezt a napot. Egyáltalán, a temetőknek, a síroknak nincs sze­repük az életükben. (Neumann Jánosnak az Egyesült Államokban lévő sírját például a sírkert gondozója szerint a temetés után évtizedekig nem kereste fel senki, akkor pedig a tudós nevét viselő magyarországi társa­ság egyik vezetője.) De tovább menve: Kálvin ellenezte még a sírok megjelölését is, nemhogy a halottaknak szánt ünnepnapot. Arról nem szólván, hogy nagy számban élnek ateisták is az országban, nem annyira istentagadók, mint inkább rációhívők, s őket sem szólítja valamiféle spi­rituális, a túlra hivatkozó parancs ezen a napon. Mégis mennek. Ők is, protestánsok is, katolikusok is. Azt hiszem mindenki. Felette van nálunk ez a nap minden ideológiai indíttatásnak. Talán, mert a halálhoz, a családi halálhoz lehet sajátos, bensőséges vi­szonyunk. Az erős kötődés talán az előző évszázadunkban alakult ki, amelyben nem akadt nálunk generáció, amelynek megadatott volna, hogy szüleit természetes íven élt életet természetes módon követő halál után temethesse el. Az az évszázad szétszórta a sírokat is, határokon túl­ra, szerte a világba. (Nem véletlen, hogy az ország számos vidékén ezen a napon a négy világtáj felé négy koporsóforma rácsozatot állítanak fel a hősök emlékművei köré, s gyertyákat gyújtanak a rácsokon.) Jó oka van tehát ma minden családnak rá, hogy megbecsülje a napot, amelyben együtt lehet ismert és számon tartható sírjainál. Úgy fest, hogy a családok nem is engednek közel semmit ehhez az ün­nepükhöz. Visszhang nélkül halt el a politikai vita, amelyet az váltott ki, hogy a halottak napja előtti mindenszentek katolikus jeles napját tették nemrég állami rendelkezéssel munkaszünetté. Nehezen magyarázható, hogy miért ezt, miért nem a következő napot, a halottakét, a családét, mindenkiét, de félő, senki nem is kíván magyarázatot. Szépen bezárkó­zunk inkább egymásba. Ilyenkor és a megelőző hétvégén mindenki megy, hogy virágot, fényt vigyen az összetartozás köreire. Karácsonyt tartunk, csak éppen nem a születés felől, hanem ellenkezőleg. Nagy N. Péter I ■A Titkolatlan párhuzam A hír, hogy Oszama bin Ladent még az idén nyáron is egy öbölbéli ame­rikai katonai kórházban ápolták, valószínűleg nem igaz, de a „pszichikai mögöttese” érthető. Vannak még e világban szép számmal, akik nem fe­lejtik, hogy Oszama nagyon hasznos és kényelmes szövetségese volt az Egyesült Államoknak, éspedig az Afganisztánt megszállva tartó szovje­tek ellen. Ha pedig az volt, vajon nem lehetséges-e, hogy az is maradt? Elméletileg semmilyen lehetőséget nem lehet kizárni. Gyakorlatilag azonban igen. A szaúdi Oszama bin Laden soha nem volt afgán hazafi. Ő az iszlám világban hatalmaskodó „hitetlenek” (máshitűek) ellenfele volt és maradt is. A szovjetek csak átmeneti célpont voltak a számára. A kér­dés az, tudták-e róla ezt azok az emberek, akik éveken át futtatták, s akik még Afganisztán szovjet megszállása idején is bizonyosak lehettek ab­ban, hogy a jelen bizonytalan barátjából a jövő biztos ellensége lesz? (Ezt Marx gondolta Ferdinand Lassalle-ról, én meg ugyanezt gondolom bizonyos magyar politikai pártok érdekviszonyairól.) A kérdés nemcsak és nem is elsősorban Afganisztánról szól, nekünk magyaroknak hatványozottan nem. Tudniillik van egy politikai helyzet, amelyik nem rendszer- még csak nem is kultúraspecifikus. Az első „alkérdés”, amely nemcsak bennem, hanem vélhetően sokak­ban megfogalmazódik, körülbelül úgy szól, hogy szabad-e a pillanatnyi politikai haszon végett - akárkivel szövetkezni? Szabad-e az illetőt a pórázról elengedni, hogy csináljon - a saját törvé­nyei szerint - azt, amit akar? A második „alkérdés” az, hogy a rövid távon hasznos és kényelmes szövetséges a feladat elvégzése után vajon nem fordul-e törvényszerűen mi ellenünk, nota bene: minden ellen, amit mi építettünk? A harmadik „alkérdés” tartalma az, hogy akkor, amikor az illető elle­nünk fordul, nem veszítettük-e el már minden erkölcsi jogunkat arra, hogy hadat viseljünk ellene? A negyedik „alkérdés” az, hogy ki fizeti a számlát? Válaszok következnek. Az Egyesült Államok önnön intézményesített politikai rendszerében a szélsőségek soha nem tudtak érvényesülni, de még terephez jutni sem. Ez az Államok haszonelvű külpolitikáját „tegna­pig” nem akadályozta abban, hogy a számára politikailag is, ideológiai­lag is, mindenfajta értelemben elviselhetetlen szélsőségeket egy „maga­sabb cél” (ún. stratégiai cél) érdekében ne hasznosítsa. Ezért ölelte magá­hoz ideig-óráig a vörös khmereket, Oszamát, a koszovói UCK-t. Vala­mennyitől undorodott és valamennyit szövetségesévé tette. Utóbb mind­annyian keresztbe feküdtek neki, mert járták vagy legalábbis járni szeret­ték volna a maguk útját, az esetek nagyobbik részében a terrorét. Emeljük ki most a sorból Oszamát, aki eljutott a ceterum censeóig. Nem tudom, mennyire volt hatékony a hajdani, szovjet(„bolsi”)-ellenes háborúban, de vélhetően nagyon. Mindenesetre az ő teljesen önálló, szél­sőséges iszlamista, iszlám-nacionalista, terrorelvű szervezete, az al- Kaida nemcsak az amerikaiak szeme előtt, hanem az ő szemhunyó támo­gatásukkal nőtt nagyra. Oszama futtatóit, ha szabad így mondanom, a tö­kéletes történelmi rövidlátás jellemezte. Úgy gondolták, ha ma szolgála­­tokat tesz nekik, akkor holnap legalább nem fordul direkt módon ellenük. (Semleges marad.) Tévedtek. Úgy fordult. És minden „Oszama” úgy fog fordulni. Aki a szélsőségekkel köt opportunista házasságot, bizton szá­míthat erre. (A jog már a torkot keresi.) Ráadásul erkölcseiben nem a szélsőség, hanem ő rendül meg. És megrendül az egész haza. Amelyik e házasság számláját semmiképp sem akarná kifizetni, s azt tapasztalja, hogy mégis­ vele akarják kifizettetni. Ez a végső hozadék. Aczél Endre

Next