Népszabadság, 2001. november (59. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-22 / 272. szám
NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2001. NOVEMBER 22., CSÜTÖRTÖK 15 A brit művészet méltó otthona Siker az átalakított Taté Britain 2000 májusában vált ketté a londoni Millbanken száznégy éve berendezkedett Taté Galéria és alakult meg a Temze déli partján, egy kiszuperált erőműben a XX-XXI. század nemzetközi anyagának helyet adó Taté Modern, és keresztelték át Taté Britainné a hátrahagyott, immár a hazai képzőművészetre koncentráló monumentális neoklasszikus épületet. Míg a zseniálisan kialakított, izgalmas Taté Modern a várakozásnál nagyobb sikernek bizonyult, és másfél év alatt jóval több mint kétmillióan keresték fel, az elárvult Taté Britain nem találta a helyét, túlparti testvérével szemben alulmaradt. A napokban befejezett úgynevezett Centenáriumi Átalakítás gyökeresen megváltoztatta a Taté Britain jellegét. A 32 millió fontos - mondani sem kell talán, hogy jórészt lottópénzből finanszírozott fejlesztés végre a brit művészet méltó otthonává avatta a múzeumot. Nagy elismerést kapott John Miller építész kifinomult, visszafogott stílusa, melynek révén a Sir Henry Tate cukormágnás gyűjteményére épülő múzeum kiállítási felülete 35 százalékkal gyarapodott, és Hogarthtól Hockneyig, Blake-től Baconig valóban teljes képet ad a brit képzőművészet legkiemelkedőbb alakjainak munkásságáról. A rendeltetésének most átadott szárnyban a korábbról megmaradt, frissen renovált öt termet négy vadonatúj föld alatti galéria egészíti ki. A múzeum új bejárata a hétmillió fontot felajánló magángyűjtő és mecénás, Sir Edwin Manton nevét viseli, és tehermentesíti a korábban gyakran zsúfolt Temze-parti főkaput. Az új és felújított termek eleganciájánál sokkal fontosabb, hogy átmeneti kisiklásnak bizonyult a festmények laza, közös témára felfűzött összevissza elrendezése. Az új „akasztási rend” nagyjából, de nem mereven követi a kronológiát 1500-tól napjainkig. Külön termet szentelnek a XVIII. századi itáliai és brit festészetnek vagy az első világháborúnak, de a William Blake munkásságát felölelő galériában Blake által ihletett művészek, például Paul Nash és Graham Sutherland is helyet kapnak. A kiállított anyag nem végleges, mindig újabb és újabb „slágerek” kerülnek elő a Tate pincéjéből, és különösen a modern és kortárs kollekció fog cserélődni. A felújítás egy másik vívmánya, hogy a Taté Britain a korábbinál nagyobb szabású kölcsönzési politikát vezetett be. A vezetés valószínűleg szembenézett a tagadhatatlan ténnyel, hogy a történelmi gyűjtemény kiegyensúlyozatlan. Az eredeti Taté Galéria érezhetően elfogult volt a modern művészet iránt, így a Taté Britainben nagyon erős például a XIX. század közepén létrejött úgynevezett Prerafaelita Csoport (Dante Gabriel Rossetti és társai) műveiben, de alulreprezentáltak a Nagy-Britanniában élt ünnepelt portréfestők, Holbein és Van Dyck. Most majdnem minden teremben felfedezhetők kölcsönkért művek, többnyire nem is olyan messziről, a Trafalgar téri Nemzeti Galériából, mint például Holbein Hölgy mókussal című festménye a Tudor-korabeli portrék „szövegösszefüggésében”, és II. Erzsébet Királyi Kollekciója is segítségre sietett. A varázslatos Holbeinektől nyílegyenesen vezet át az ajánlott útvonal a következő századokon, amíg az épület másik végén, és egy fél évezreddel később meg nem érkezünk a jelenbe, a Brit Art névvel fémjelzett kortárs irányzathoz, Damien Hirst, Sam Taylor-Wood, a Wilson-ikerpár, Jane és Louise, Gilbert & George alkotásaihoz, és a Turner-díjra esélyes művészek tárlatához. Amilyen meglepően pozitívan fogadta a brit sajtó a Tate Britain felújítását, olyan egyhangúan bírálja a Viktória-korabeli nudista festészetnek szentelt nyitó időszakos kiállítást a különben ragyogó új Linbury-galériában. A közönségcsalogatónak szánt show úgy állítja be a viktoriánus festészetet (Leighton, Alma-Tadema, Etty, Gwen John, Lewis Carroll, Millais stb.) mintha azt aberrált, pedofil személyiségek alkották volna, holott a cél valószínűleg annak a tévhitnek az eloszlatása volt, hogy kollektíve prűdek lettek volna. A legvakmerőbb festmények különben valóban a cenzúra áldozataivá váltak. A Fred Walker Fürdőzők című képének középpontjában látható meztelen fiú láttán például William Graham, a nagyvonalú mecénás úgy megdöbbent, hogy követelte a festőtől, fedje el törülközővel a modell nemi szervét. A kiállításon ugyan feltűnnek részletek Turner erotikus vázlatfüzetéből, de többségüket híresen megsemmisítette a kor ízlését meghatározó befolyásos művész és kritikus, John Ruskin. A Tate Britain évi 1,3 millió látogatóban reménykedik, ami különös módon nem sokkal több, mint a 2000-ben itt járt 1,2 millió. Annak érdekében, hogy a múzeum felülmúlja ezt az óvatos becslést, jövő tavasztól hajóingajárat indul a Temze két partja, a régi-új és a vadonatúj Tate galériák között. London, 2001. november R. Hahn Veronika Dante Gábriel Rossetti: Boldog Beatrix Britannia és Olaszország a XVIII. században ________Gyermekkönyv________ Vadrózsából tündérsíp Nem könnyű gyerekverset írni abban a hazában, amely arról híres, hogy itt az óvodások is egy filozófus-költő szürrealista képekkel és szexuális szimbólumokkal átitatott költeményeit szeretik a legjobban. Generációk nőttek föl ezeken a messze földön híres verseken, amelyekről Weöres Sándor, a versek írója azt állította, hogy nem is gyerekeknek szánta. A nyomaték kedvéért azt is hozzátette, hogy ő nem is szereti a gyerekeket. Még szerencse, hogy a jó versek megszületéséhez elsősorban nem gyerekekre, hanem ritmusra, dallamra és - mindenekelőtt - játékos kedvre van szükség. Weöres Sándor sem tett mást, mint nekiállt játszani a szavakkal, a hangokkal és a képekkel, megmutatva, hogyan is kell „vadrózsából tündérsípot csinálni”. Azt tartotta, hogy az igazi gyerekvers nem más, mint elsődleges rácsodálkozás valamilyen látványra, élményre, hangra, méghozzá nemcsak tartalmilag, zeneileg vagy képileg, hanem „ösztönileg” is. Számára ez azt jelentette, hogy a verseken keresztül kapcsolatot teremteni a lélek ősrétegeivel. Nem véletlen, hogy Petőcz András új verseskötetében is lépten-nyomon Weöres Sándorra bukkanunk. Már a kötet címe is őt idézi: Bojtorján. Ha egy társaságban kimondjuk ezt a szót, tízből hét felnőtt (és tízből tíz gyerek) rögtön rávágja a rímpárt: „Bojtorján”, és megnevezi a Csiribiri című verset, amely a legvarázslatosabb Weöres-versek egyike. Petőcz azonban úgy tiszteleg a mester előtt, hogy nem lemásolja, hanem továbbgondolja a Weöres-etűdök rímképleteit. Verseiben olykor felismerni vélünk egy-egy régi, talán még óvodás korunkból ismert ritmust vagy hangzást, de mielőtt biztosak lehetnénk a felismerésben és a vers címében, Petőcz csavarint egyet a versen, és máris egy új versformában, új versben találjuk magunkat. Lehet, hogy csak egy szótaggal került több a versbe, lehet, hogy fél sorral növekedett a vers hossza, de az is lehet, hogy valamelyik rím bicsaklott meg félúton. A lényeg a játék határtalan öröme, ami Petőcz verseit is életre hívta. És nemcsak a rímekkel és a ritmussal játszik, hanem a képekkel is: a kővirág és a műegér éppúgy belefér a verseibe, mint egy eszpresszó vagy az internet. Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy a rímtelen, a gyerek gondolatait, érzéseit megszólaltató „svéd gyerekvers típus” népszerűbb lesz a gyerekek körében, mint a magyar gyereklírára oly jellemző játékos versek. A gyerekek azért kedvelik a beszélgetős verseket, mert magukra ismernek azokban a szituációkban, amelyek széthulló családokról, titkos szerelmekről, megkopott vagy éppen vágyott barátságokról szólnak. Petőcz András előző kötetében is a „lelkizős” versek voltak túlsúlyban. Szerencsére az új kötet versei arról győzik meg az olvasót, hogy játékos kedvvel is lehet komoly dolgokról beszélni. Sőt, a Micimackó-féle rövid halandzsaversekben legalább annyi mély értelmű utalás rejlik, mint a kamaszlélek rejtelmeit boncolgató hosszú költeményekben. Petőcz ugyanis nagyon jól ismeri a logikát, ok-okozati összefüggéseket nélkülözni látszó gyerekhalandzsaszövegeket, és verseiben fel is használja ezeket. A derűs pillanatokon túl érdemes utánagondolni annak, hogy a gyermeki halandzsázások mögött milyen fontos megfigyelések bújnak meg! Nagy bátorság a Móra Kiadótól, hogy évente legalább egy kortárs költő gyerekverseit megjelenteti, méghozzá kortárs grafikus illusztrációival. Petőcz András kötetében Tóth István fekete-fehér rajzai a versek varázslásjellegét hangsúlyozzák. Ködös, csúnya, hideg téli napokon mindenkinek nagy segítség lehet a kötet verseit és rajzait behálózó napsütés. Boldizsár Ildikó Móra Kiadó, Budapest, 2001 64 oldal, 990 forint Egy igazi világpolgár Nemzetközi hírű román basszista a Zeneakadémián Különleges zenei eseményre kerül sor a Verdi-centenárium alkalmából november 22-én a Zeneakadémián: a zeneszerző második dalművét, A pünkösdi királyság című vígoperát hallgathatjuk meg a MÁV Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar közreműködésével, Pál Tamás vezényletével. Az opera basszus főszerepét Európa rangos operaházainak egyik vezető szólistája, Ionel Pantea alakítja. A Temesváron született művész igazi világpolgár: Kolozsváron folytatott tanulmányai után a Bécsi Zeneakadémián tökéletesítette tudását. Ezalatt a legrangosabb nemzetközi énekversenyeken (Schumann, F. Vinas, M. Canals, genfi, müncheni, bukaresti) nyert 1. helyezést, s így figyeltek fel tehetségére a zenei élet kiválóságai. Ausztria, Franciaország, Németország, Spanyolország és Svájc vezető dalszínházai ajánlották fel szerződésüket, és korának nagy karmester-egyéniségeivel és énekművészeivel dolgozhatott. Pályafutása kezdetén, még Kolozsváron Ferencsik Jánossal énekelt, a IX. szimfóniában és az Évszakokban. Lamberto Gardelli négy szerepre kérte fel: a Don Carlos II. Fülöpjére, a Faust Mephisgójára, a Don Giovanni Leporellójára és a Titus Publiójára, Msztyiszlav Rosztropovovics vezényletével pedig Prokofjev Háború és békéjének párizsi előadását és le- 2mezfelvételét énekelte. Galina Visnyevszkaja, Nicolai Gedda és Miller Lajos társaságában. A Salzburgi Ünnepi Játékokon az Aida és a Tosca főszerepeit énekelte, ez utóbbit Sass Sylviával, akivel A kékszakállú herceg várát is többször előadta. Mozart Figaróját Kiri Te Kanawa oldalán alakította a Lyoni Operaházban. Nemrégiben Enescu Oidipusz című operájával mutatkozott be a berlini és a bécsi operaház koprodukciójában, Götz Friedrich rendezésében. Itt egyik legkedvesebb színpadi partnernőjével, Marjana Lipovsekkel énekelhetett. Az előadást idén szeptemberben hazájába, a bukaresti Enescu-fesztiválra is meghívták, ahol önálló szólóestet is adott. Az opera műfaja mellett a művész dalénekesként is meghódította a közönséget, árnyalatgazdag, kiegyenlített hangjával és nagyfokú érzékenységről tanúskodó kultúrájával. Schubert, Schumann, Brahms, Wolff dalai mellett magyar zeneszerzők, Bartók Béla és Ligeti György alkotásait is felvette repertoárjába. Schubert dalciklusait CD-felvételeken is rögzítették tolmácsolásában. Ileana Cotrubas ösztönzésére pedig létrehozták Hamari Júliával és Peter Schreierrel az I Vocalisti kartettet, mellyel a világ minden táján nagy sikerű koncertsorozatokat adtak és lemezfelvételeket készítettek. A művész életében és pályafutásában fontos szerepet játszik hazánk kultúrája, magyar származású felesége révén is. Szülővárosában szerencsés módon megvalósult a magyar, a román és a német kultúra együttélése, csak azt sajnálja, hogy mára a hagyományos zsidó kultúra szinte teljesen eltűnt. Az aktív éneklés mellett fontos szerepet játszik életében a rendezés is. Évekig volt a Kolozsvári Magyar Opera főrendezője és a Kolozsvári Román Opera igazgatója. Számos kiváló magyar vendégművész meghívása fűződik nevéhez, többek között Kincses Veronikáé és Gregor Józsefé. Sokoldalú művészi tevékenységében egyre fontosabb a tanítás, s világszerte elismert énekpedagógusként tisztelik. 1985 óta tanít Luxemburgban, ahol operatársulatot is létrehozott ifjú művészekkel. Tanítványai között van Alexandru Agache és a fiatal magyar énekesgeneráció számos kiválósága, Daróczy Tamás, Kiss B. Attila, Kálmándy Mihály és Molnár Zsolt. Szopránjaink közül González Mónika tehetségére figyelt fel, akit hasznos tanácsokkal segített szerepformálás és szerepértelmezés terén. Fia, Radu Pantea is a művészi hivatást választotta. Jelentős sikereket mondhat magáénak az I Vocalisti kvartett zongorakísérőjeként és karmesterként is. Ionel Pantea számára különösen fontos a fiatal generáció nevelése. Reméli, a közeljövőben újra tarthat hazánkban mesterkurzusokat. Péterfi Nagy László Marjana Lipovsek és Ionel Pantea iNfUCIÓ: A JEGYBANK QPTiHiSIA»TOZSKl SVORSJaf.NTf.SEK ■3 El RECESSZIÓ? Optimista rplatkatatek. ■ EH! Wm | Ml htubavage intelkedesek NO/Q | /O ■ Milyen időszakot zártak a tőzsdei társaságok? ■ Begyűrűzik-e hozzánk is a recesszió? ■ Tartós marad-e az árak csökkenése? ■ Hogyan szerezzünk szponzorpénzeket? www.fn.hu