Népszabadság, 2002. január (60. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-29 / 24. szám
28 NÉPSZABADSÁG ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2002. JANUÁR 29., KEDD A Királyudvar magyar borkirálya Tokajban még kevés a zarándok A magyar borszakma első alkalommal választott tokaj-hegyaljai szőlőtermelőt az év borászává. Szepsy István két borforgalmazó vállalkozásban is érdekelt, mindkettőnek az ügyvezetője. Családjában hosszú generációkra nyúlik vissza a borkészítés hagyománya, tudománya. Ha valamiről hosszan lehet beszélgetni Szepsy Istvánnal, akkor az a tokaji bor és annak jövője. A közelmúltban díjazott borász életében meghatározó szerepet játszott a zempléni táj, az ott termett szőlő és a pincékbe került bor. Ezzel foglalkozott az édesapja és a nagyapja is. A legelső mesterek emlékét keresve azonban évszázadokra kell visszanyúlni, hiszen az aszúbor első leírását 1631-ben a nagy szakmai előd, Szepsy László Máté - aki csak névrokona a díjazott borásznak - foglalta írásba először, és akinek ma is alkalmazzák hiteles aszúbor-készítési módszerét. Az előzmények ismeretében a családban nem is volt kérdéses, hogy Szepsy István maga is a borászatot választja életcéljául. Mindez egyrészt könnyebbé tette a munkáját, másrészt nagyobb felelősséget is jelentett számára. Kertészmérnök lett, és a diploma után a mádi szövetkezetbe került, ahol 1976-tól főkertészként irányította a munkát. Ezerötszáz tag megélhetése és 900 hektár szőlőterület gondozásának felelőssége nyomta a vállát. A rendszerváltás Tokaj- Hegyalján is jelentős változásokat eredményezett. - Azt vártam, hogy megkezdődik a tőke beáramlása a borvidékre, de egy kissé elszámítottam magam - mondja a neves borász, aki túl korán lépett, és így egy ideig munkanélkülivé vált. - A kilencvenes évek elején a tokaji borok oroszországi piaca gyakorlatilag megszűnt, és ekkor szembesültünk azzal, hogy a nemzetközi piacon olyan borvidékekkel, termékekkel kell felvennünk a versenyt, amelyeket egyáltalán nem vagy csak alig ismertünk. Nem volt szakirodalmunk, és a szaklapok is ritkaságnak számítottak Tokaj-Hegyalján - emlékezik Szepsy István. Mint mondja, a legcélravezetőbbnek az látszott, hogy külföldi tőkét vonjanak be az új boros cégek létrehozásába. Munkatársaival együtt így alapították meg az első ilyen vállalkozásukat, ám az sem hozta meg a várt eredményt. - Új típusú borokkal kísérleteztünk, de túlságosan drágán termeltünk, és nem is igazán sikerült piacot teremteni az új terméknek — idézi fel az újrakezdés nehézségeit. Ekkor újabb váltás következett Szepsy István életében, nagyobb szerepet kapott saját családi pincészete, majd 1997-ben Tarcalon brit-magyar vegyes vállalkozásként létrejött a Királyudvar Szőlőbirtok, a kft.-t jelenleg is ügyvezetőként irányítja. Időközben megszülettek az első sikerek, számos hazai és külföldi előadásra hívták meg, és a nemzetközi sajtó is egyre gyakrabban kereste meg a hegyaljai szőlőtermelőt. A legfőbb elismerésnek mégis azt tartja, hogy az általuk készített borért külföldön és idehaza egyaránt magas árat hajlandók fizetni a vásárlók. A hatputtonyos aszú például Londonban 63 angol fontba (körülbelül 25 ezer forintba) kerül, míg a cuvée ára 52 font (21 ezer forint). Ezzel együtt nincsenek eladási gondjaik, gyakorlatilag minden eladó termékük gazdára talál. Szepsy István úgy látja, hogy a bor eladásához rendkívül fontosak a külföldi kapcsolatok. - Csak rajtunk múlik, hogy hol jelentetjük meg a termékeinket, de olyan árat is kell hozzá meghatároznunk. El kell érni, hogy a tehetősebb emberek luxustermékként vásárolják a tokajit - mondja, és hozzáteszi: ahhoz viszont jó minőségű bort kell előállítani. - Ma olyan dűlőkkel rendelkezünk, amelyek az 1600- as években is komoly értéket képviseltek. Ebből hozzuk ki a lehető legtöbbet, mégpedig úgy, hogy a terület a leggyengébb esztendőben is a legmagasabb biopotenciált adja. Az úgynevezett nagy borokhoz túlérett szőlő kell, ám ennek eléréséhez a mennyiséget a legalacsonyabb szintre kell leszorítani - magyarázza. Az év borásza díjról azt tartja, hogy a hazai szakma rendkívül fontos elismerése ez, amely tovább erősíti elképzelései helyességét, és lendületet ad a már megkezdett munkának. Szepsy István a mai napig a szőlőben tölti legszívesebben az idejét. Oda még a mobiltelefonját sem viszi magával, mert mint mondja, szeret a tőkék között egymaga lenni. A neves borszakírók írásaiból összeállított, ősszel megjelent Wine People című nemzetközi kiadvány a világ 30 legérdekesebbnek tartott borászát mutatja be. Közöttük van Szepsy István is, Alkonyi László Birtokok és borok, 2001-2002 című könyvében pedig a hazai pincészetek közül egyedüliként a most kitüntetett mádi bortermelőét értékeli a legmagasabb, ötcsillagos minősítéssel. - A tokaji borokkal kapcsolatban világhírnévről beszélünk, de még senki nem fejtette ki azt, hogy ez mit is jelent. Hegyalját a borászat Mekkájának tartjuk, de a zarándoklat még nem működik — fűzi hozzá kissé keserűen Szepsy István. Bódisz Attila Szepsy István kezében egy palack hatputtonyos aszúbor a szerző felvétele A Mátrai Állami Gyógyintézet SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE KIAJÁNLJA a mátraházai egység KÖZPONTI MOSODÁJÁT Feltétel: mosodai szakmában töltött, nagy gyakorlati idő, referencia az üzemeltetésben. Előzetes tájékoztatást ad Szakó Pál mb. gazdasági osztályvezető Tel.: (37) 374-014. Fax: (37) 374-091 Részletes tájékoztatás a helyszínen. A jelentkezéseket az alábbi címre kérjük megküldeni: MÁTRAI ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET Németh Imréné mb. főigazgató gazdasági helyettes, 3233 Mátraháza Az alábbi lenyomatú bélyegző elveszett: HÓÉPKER Kft. Telephely: Mátrai Erőmű 3272 Visonta 2., Pf. 15 Tel.: (37) 328-001/48-42, (30) 538-182, fax: (37) 328-0361 Használata 2002. január 21-től érvénytelen! Észak-magyarországi képviseleti iroda Egerben és Miskolcon - Keretes és apróhirdetések felvétele a NÉPSZABADSÁG-ba és más lapokba - NÉPSZABADSÁG-előfizetés - NÉPSZABADSÁG Multimédia CD-ROM-ok - Lapok nagy választékban Érdeklődés és felvilágosítás: Egerben, a Trinitárius u. 2. alatt [telefon: (36) 517-304, (36) 517-305, fax: (36) 312-899], Miskolcon, a Széchenyi u. 107. alatt [telefon/fax: (46) 411-149]. NÉPSZABADSÁG Elhúzódó útvita perrel Egy évtizede húzódó útvita most ismét pereskedéssel folytatódik Füzesabonyban: az ellentét az önkormányzat és a Szabó Füzes Szállítási Társaság között húzódik egy szervizút megépítése miatt. A vállalkozó telephelyéről ugyanis két keskeny, egyirányú utcán keresztül hajtanak át a nehézgépek, amit az ott lakók sérelmeznek. Az önkormányzat szerződést kötött két utcát elkerülő szervizút megépítésére, ám a költségek vállalása okán évek óta pereskedik a két fél. Az ott élő hetven család pedig kénytelen elviselni a gépek okozta zajt, port és a házak állagromlását is. Gulyás László, a település polgármestere elmondta: 1998-ban az önkormányzat jelképes összegért átadott Szabó János vállalkozónak egy 5 millió forintot érő telket, amelyen elkészülhet a 33-as utat és a telephelyet összekötő szervizút, illetve 2 millió forinttal hozzájárult az út megépítéséhez. A szerződésben a cég tulajdonosa vállalta az út megépítését. Az út már évekkel ezelőtt elkészült, de a vállalkozó továbbra is a lakóházak övezte utcákban bonyolítja le a forgalmat. Azt kéri ugyanis az önkormányzattól, hogy az vállalja az aszfaltozás több millió forintos költségeit. Szabó János legutóbb azt az egyezséget ajánlotta a város önkormányzatának, hogy visszaadja a telket és a rajta lévő utat, ha az önkormányzat elvégezteti az aszfaltozás munkálatait. A település képviselő-testülete úgy döntött, nem vállalja az aszfaltozást, ehelyett bírósághoz fordulnak, ahol kérik az eredeti állapot visszaállítását, azt, hogy a vállalkozó szolgáltassa vissza a telket az önkormányzatnak. A polgármester hangsúlyozta: a városnak nincs pénze az aszfaltozásra, de ha lenne, akkor sem kötelessége egy magáncég infrastruktúráját megteremteni. Hozzátette: a 95 százalékban elkészült szervizút sokkal alkalmasabb a teherautó-közlekedésre, mint a házak övezte kátyús földutcák, ennek ellenére a vállalkozó járművei a zsúfolt utcában közlekednek. Szabó János ez ügyben az utóbbi években már két alkalommal is demonstrációt tartott, munkagépekkel lezárta a város főutcáját, és a nehézgépekkel a hivatal elé vonult. Szabó János úgy vélekedik: az önkormányzat eddig 160 millió forintos kárt okozott a cégnek azzal, hogy a két utcában olyan súlykorlátozást vezetett be, amelynek értelmében a nehézgépek ott nem közlekedhetnek. A cég autói és munkagépei a tiltó tábla ellenére ugyan ott hajtanak ki a telepről, de üzletfelei nem mernek ezeken az utcákon közlekedni, mondta a vállalkozó. Ezért bírósághoz fordult. Hozzátette: az önkormányzattal kötött szerződésben 5 millió forint értékű földmunka elvégzését vállalta, de az útépítés költségei már 35 millió forintnál tartanak. Véleménye szerint a munkálatokat már az önkormányzatnak kell befejeznie. Végül közölte: olyan szakértői vélemény birtokosa, amely szerint nappal 288, éjszakánként pedig tizennégy dömper közlekedhet az érintett utcákon, ezért ezentúl is ott bonyolítja le cége járműforgalmát. Az évek óta tartó patthelyzet feloldását a perben álló felek a bíróságtól várják. A hetven család még akár további éveket várhat a megoldásra. S. J. Ideiglenes lakhelyen Martinsalakos házak: késik az újjáépítés Az úgynevezett martinsalakos házak újjáépítése előreláthatólag tavasszal fejeződik be. A salakos házak újjáépítésével foglalkozó kormánymegbízott, Horváth László Heves megyei fideszes országgyűlési képviselő tavaly nyáron bejelentette: minden életveszélyessé váló házat lebontanak, 2001 decemberében pedig minden károsult feje felett fedél lesz. Az építkezések azonban elhúzódtak, aminek egyik oka a politikus szerint az engedélyek késedelmes beszerzése volt. Az érintettek viszont elhamarkodottnak ítélik a kormánybiztosnak az időpontra vonatkozó kijelentését. Azt is kifogásolják, hogy a szervezők a bontás után kezdtek hozzá a szükséges okmányok beszerzéséhez, így a napsütéses őszi hónapok falazás helyett ezzel teltek el. A károsultak pedig a telet ideiglenes lakhelyen kénytelenek kihúzni. Mint ismeretes, az ország északi megyéiben, főként Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megyében a nyolcvanas évek közepén épített házak egy része pusztulásnak indult: repedeznek az alapok, a falak és a betongerendák, mozog az épület, mára mintegy száz épület életveszélyessé vált. Kiderült, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek ebben az időben nemcsak az építkezésre alkalmas kohósalakot, hanem az alkalmatlan martinsalakot is eladta az építkezőknek. A kormányzat felvállalta a károsultak segítését, a kétéves költségvetésben 1,8 milliárd forintot különítettek el a martinsalakos házak újjáépítésére és helyreállítására. Tavaly júliusban megtartott sajtótájékoztatóján Horváth László bejelentette: a bontási munkálatokat haladéktalanul megkezdik, annál is inkább, mert október végéig be kell fejezni az életveszélyessé vált épületek újjáépítését. Később ez a határidő december végére módosult. A kivitelezés fővállalkozója a Baumag Rt. lett, amely számos alvállalkozóval együtt kezdte meg a munkálatokat a településeken. Horváth László most arról számolt be, hogy 95 ingatlant bontottak le szeptemberben. De eddig még egyetlen ház sem készült el. Az alig több mint négyszáz lelkes Heves megyei Fedémesen Molnár Ernőék új házának tetőgerendáján szalagos bokréta leng. Egy idős ember magas létra tetején egyensúlyoz, azt mondja, a kemény hideg miatt nem haladhatnak tovább a házépítéssel, addig is tartósítószerrel bekeni a gerendákat, mert a kivitelező ezt a lépést elhagyta. A család a ház végében álló melléképületben húzta meg magát. Éppen a falu másik végén kell újjáépíteni Vámos Gáborék házát. A kerítés előtt a falazáshoz szükséges téglák tornyosulnak. A család egyik fele a szülőknél lakik, a férfi pedig egy kamrában húzza ki a telét, hogy vigyázzon a fészerben tárolt bútorokra, berendezési tárgyakra: a piciny helyiségben egy kályha, egy ágy, egy gáztűzhely és egy kredenc fért el. Vámosék elmesélik: szeptemberben váratlanul kapták az értesítést, hogy elbontják a házukat, négy napjuk volt arra, hogy a kétszintes épületből minden mozdíthatót kipakoljanak. Jöttek a munkagépek, eltúrták az épületet. De azután lelassultak az események. Vámosék ezt részben érthetőnek tartják, hiszen az előző épület építési engedélye 1985-ből származott, de az időközben megváltozott rendeletek nem teszik lehetővé, hogy változtatás nélkül felépülhessen ugyanaz a ház a telkükön, újat kellett terveztetni és engedélyeztetni. Egy típustervet választottak. Elmondták azt is, az állami kártérítésbe nem fér bele, hogy megépüljön a korábbihoz hasonló szuterén, oszlopos tornác és erkély. - Nem vagyunk elégedetlenek azzal, amit kapni fogunk - szögezi le Vámosné. Csendesen hozzáteszi: a hiba nem ebben van, azt kellene megbüntetni, aki a salakot eladta az építkezőknek. Megtudom: tizenhét évvel ezelőtt építették fel otthonukat. Tavalyelőtt kétmillió forintot költöttek a ház tatarozására. Akkor még senki nem tudta, mi okozza a problémát. Fél év múlva újból megrepedeztek a falak, a lábazatból kipotyogtak a faragott kövek, ekkor derült ki, hogy a martinsalak a baj oka. Vámosék kálváriája most sem akar véget érni. Az állami segítséggel újjáépítendő házzal sincs szerencséjük: elkészült az alap és a lábazat egy része, december 11-én viszont arról kaptak értesítést, hogy az eddig felépített részt újból le kell bontani. A műszaki szakértő úgy ítélte meg, hogy a kivitelező eltért a tervektől, és nem megfelelő anyagot választott az alapozáshoz. Az alvállalkozó kivitelezővel ezért felbontották a szerződést. Tavasszal az egész kezdődik elölről. Vámosék úgy számolnak: jó, ha nyár végére beköltözhetnek az új házba. Megtudom azt is, a házvétel sem egyszerű, már a puszta hír, hogy ingatlanvásárlások várhatók a térségben, felverte az árakat. A csekély kereslet miatt évekig nyomott áron lehetett házakat vásárolni ezekben a községekben, most a dupláját kérik el az üresen álló házakért, mint tavaly ilyenkor. Horváth László elismeri: több alvállalkozó végzett kifogásolható munkát. A szerződésben első osztályú munkát elvégzése szerepel, aki ettől eltér, azzal szerződést bontanak, hangsúlyozza a képviselő. Vámosék úgy vélik: még mindig jobb, hogy most derült ki a baj, és az elején kijavítják a hibát, mintha később megint le kellene bontani az egész házat. Ez viszont ismét hónapokkal hosszabbítja meg az építkezést, és ennyivel kell többet tölteniük a melléképületben. Sárközi Judit Azt kellene megbüntetni, aki a salakot eladta az építkezőknek.