Népszabadság, 2002. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-29 / 24. szám

28 NÉPSZABADSÁG ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2002. JANUÁR 29., KEDD A Királyudvar magyar borkirálya Tokajban még kevés a zarándok A magyar borszakma első alkalommal választott tokaj-hegyaljai szőlőtermelőt az év borászává. Szepsy István két bor­forgalmazó vállalkozásban is érdekelt, mindkettőnek az ügyvezetője. Családjá­ban hosszú generációkra nyúlik vissza a borkészítés hagyománya, tudománya. Ha valamiről hosszan lehet beszélget­ni Szepsy Istvánnal, akkor az a tokaji bor és annak jövője. A közelmúltban dí­jazott borász életében meghatározó sze­repet játszott a zempléni táj, az ott ter­mett szőlő és a pincékbe került bor. Ez­zel foglalkozott az édesapja és a nagyap­ja is. A legelső mesterek emlékét keres­ve azonban évszázadokra kell vissza­nyúlni, hiszen az aszúbor első leírását 1631-ben a nagy szakmai előd, Szepsy László Máté - aki csak névrokona a dí­jazott borásznak - foglalta írásba elő­ször, és akinek ma is alkalmazzák hite­les aszúbor-készítési módszerét. Az előzmények ismeretében a családban nem is volt kérdéses, hogy Szepsy Ist­ván maga is a borászatot választja élet­céljául. Mindez egyrészt könnyebbé tet­te a munkáját, másrészt nagyobb felelős­séget is jelentett számára. Kertészmér­nök lett, és a diploma után a mádi szö­vetkezetbe került, ahol 1976-tól főker­tészként irányította a munkát. Ezeröt­száz tag megélhetése és 900 hektár sző­lőterület gondozásának felelőssége nyomta a vállát. A rendszerváltás Tokaj- Hegyalján is jelentős változásokat ered­ményezett. - Azt vártam, hogy megkezdődik a tőke beáramlása a borvidékre, de egy kissé elszámítottam magam - mondja a neves borász, aki túl korán lépett, és így egy ideig munkanélkülivé vált. - A ki­lencvenes évek elején a tokaji borok oroszországi piaca gyakorlatilag meg­szűnt, és ekkor szembesültünk azzal, hogy a nemzetközi piacon olyan borvi­dékekkel, termékekkel kell felvennünk a versenyt, amelyeket egyáltalán nem vagy csak alig ismertünk. Nem volt szakirodalmunk, és a szaklapok is ritka­ságnak számítottak Tokaj-Hegyalján - emlékezik Szepsy István. Mint mondja, a legcélravezetőbbnek az látszott, hogy külföldi tőkét vonjanak be az új boros cégek létrehozásába. Munkatársaival együtt így alapították meg az első ilyen vállalkozásukat, ám az sem hozta meg a várt eredményt. - Új típusú borokkal kí­sérleteztünk, de túlságosan drágán ter­meltünk, és nem is igazán sikerült piacot teremteni az új terméknek — idézi fel az újrakezdés nehézségeit. Ekkor újabb váltás következett Szepsy István életében, nagyobb szere­pet kapott saját családi pincészete, majd 1997-ben Tarcalon brit-magyar vegyes vállalkozásként létrejött a Királyudvar Szőlőbirtok, a kft.-t jelenleg is ügyveze­tőként irányítja. Időközben megszület­tek az első sikerek, számos hazai és kül­földi előadásra hívták meg, és a nemzet­közi sajtó is egyre gyakrabban kereste meg a hegyaljai szőlőtermelőt. A leg­főbb elismerésnek mégis azt tartja, hogy az általuk készített borért külföldön és idehaza egyaránt magas árat hajlandók fizetni a vásárlók. A hatputtonyos aszú például Londonban 63 angol fontba (kö­rülbelül 25 ezer forintba) kerül, míg a cuvée ára 52 font (21 ezer forint). Ezzel együtt nincsenek eladási gondjaik, gya­korlatilag minden eladó termékük gaz­dára talál. Szepsy István úgy látja, hogy a bor eladásához rendkívül fontosak a külföldi kapcsolatok. - Csak rajtunk múlik, hogy hol jelen­tetjük meg a termékeinket, de olyan árat is kell hozzá meghatároznunk. El kell érni, hogy a tehetősebb emberek luxus­termékként vásárolják a tokajit - mond­ja, és hozzáteszi: ahhoz viszont jó minő­ségű bort kell előállítani. - Ma olyan dű­lőkkel rendelkezünk, amelyek az 1600- as években is komoly értéket képvisel­tek. Ebből hozzuk ki a lehető legtöbbet, mégpedig úgy, hogy a terület a leggyen­gébb esztendőben is a legmagasabb biopotenciált adja. Az úgynevezett nagy borokhoz túlérett szőlő kell, ám ennek eléréséhez a mennyiséget a legalacso­nyabb szintre kell leszorítani - magya­rázza. Az év borásza díjról azt tartja, hogy a hazai szakma rendkívül fontos elismerése ez, amely tovább erősíti el­képzelései helyességét, és lendületet ad a már megkezdett munkának. Szepsy István a mai napig a szőlőben tölti legszívesebben az idejét. Oda még a mobiltelefonját sem viszi magával, mert mint mondja, szeret a tőkék között egy­maga lenni. A neves borszakírók írásaiból összeállított, ősszel megjelent Wine People című nemzetközi kiadvány a világ 30 legérdekesebbnek tartott borászát mu­tatja be. Közöttük van Szepsy István is, Alkonyi László Birtokok és borok, 2001-2002 című könyvében pedig a ha­zai pincészetek közül egyedüliként a most kitüntetett mádi bortermelőét értékeli a legmagasabb, ötcsillagos minősítéssel. - A tokaji borokkal kapcsolatban vi­lághírnévről beszélünk, de még senki nem fejtette ki azt, hogy ez mit is jelent. Hegyalját a borászat Mekkájának tart­juk, de a zarándoklat még nem működik — fűzi hozzá kissé keserűen Szepsy Ist­ván. Bódisz Attila Szepsy István kezében egy palack hatputtonyos aszúbor a szerző felvétele A Mátrai Állami Gyógyintézet SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE KIAJÁNLJA a mátraházai egység KÖZPONTI MOSODÁJÁT Feltétel: mosodai szakmában töltött, nagy gyakorlati idő, referencia az üzemeltetésben. Előzetes tájékoztatást ad Szakó Pál mb. gazdasági osztályvezető Tel.: (37) 374-014. Fax: (37) 374-091 Részletes tájékoztatás a helyszínen. A jelentkezéseket az alábbi címre kérjük megküldeni: MÁTRAI ÁLLAMI GYÓGYINTÉZET Németh Imréné mb. főigazgató gazdasági helyettes, 3233 Mátraháza Az alábbi lenyomatú bélyegző elveszett: HÓÉPKER Kft. Telephely: Mátrai Erőmű 3272 Visonta 2., Pf. 15 Tel.: (37) 328-001/48-42, (30) 538-182, fax: (37) 328-0361 Használata 2002. január 21-től érvénytelen! É­szak-magyarországi képviseleti iroda Egerben és Miskolcon - Keretes és apróhirdetések felvétele a NÉPSZABADSÁG-ba és más lapokba - NÉPSZABADSÁG-előfizetés - NÉPSZABADSÁG Multimédia CD-ROM-ok - Lapok nagy választékban Érdeklődés és felvilágosítás: Egerben, a Trinitárius u. 2. alatt [telefon: (36) 517-304, (36) 517-305, fax: (36) 312-899], Miskolcon, a Széchenyi u. 107. alatt [telefon/fax: (46) 411-149]. NÉPSZABADSÁG Elhúzódó útvita perrel Egy évtizede húzódó útvita most ismét pereskedéssel folytatódik Füzesabony­ban: az ellentét az önkormányzat és a Szabó Füzes Szállítási Társaság között húzódik egy szervizút megépítése miatt. A vállalkozó telephelyéről ugyanis két keskeny, egyirányú utcán keresztül hajtanak át a nehézgépek, amit az ott la­kók sérelmeznek. Az önkormányzat szerződést kötött két utcát elkerülő szer­vizút megépítésére, ám a költségek vál­lalása okán évek óta pereskedik a két fél. Az ott élő hetven család pedig kénytelen elviselni a gépek okozta zajt, port és a házak állagromlását is. Gulyás László, a település polgármes­tere elmondta: 1998-ban az önkormány­zat jelképes összegért átadott Szabó Já­nos vállalkozónak egy 5 millió forintot érő telket, amelyen elkészülhet a 33-as utat és a telephelyet összekötő szervizút, illetve 2 millió forinttal hozzájárult az út megépítéséhez. A szerződésben a cég tu­lajdonosa vállalta az út megépítését. Az út már évekkel ezelőtt elkészült, de a vál­lalkozó továbbra is a lakóházak övezte utcákban bonyolítja le a forgalmat. Azt kéri ugyanis az önkormányzattól, hogy az vállalja az aszfaltozás több millió forintos költségeit. Szabó János legutóbb azt az egyezséget ajánlotta a város önkormány­zatának, hogy visszaadja a telket és a raj­ta lévő utat, ha az önkormányzat elvégez­teti az aszfaltozás munkálatait. A település képviselő-testülete úgy döntött, nem vállalja az aszfaltozást, ehelyett bírósághoz fordulnak, ahol ké­rik az eredeti állapot visszaállítását, azt, hogy a vállalkozó szolgáltassa vissza a telket az önkormányzatnak. A polgár­mester hangsúlyozta: a városnak nincs pénze az aszfaltozásra, de ha lenne, ak­kor sem kötelessége egy magáncég inf­rastruktúráját megteremteni. Hozzátette: a 95 százalékban elkészült szervizút sokkal alkalmasabb a teherautó-közle­kedésre, mint a házak övezte kátyús földutcák, ennek ellenére a vállalkozó járművei a zsúfolt utcában közlekednek. Szabó János ez ügyben az utóbbi években már két alkalommal is de­monstrációt tartott, munkagépekkel le­zárta a város főutcáját, és a nehézgépek­kel a hivatal elé vonult. Szabó János úgy vélekedik: az önkormányzat eddig 160 millió forintos kárt okozott a cégnek az­zal, hogy a két utcában olyan súlykorlá­tozást vezetett be, amelynek értelmében a nehézgépek ott nem közlekedhetnek. A cég autói és munkagépei a tiltó tábla ellenére ugyan ott hajtanak ki a telepről, de üzletfelei nem mernek ezeken az ut­cákon közlekedni, mondta a vállalkozó. Ezért bírósághoz fordult. Hozzátette: az önkormányzattal kötött szerződésben 5 millió forint értékű földmunka elvégzé­sét vállalta, de az útépítés költségei már 35 millió forintnál tartanak. Véleménye szerint a munkálatokat már az önkor­mányzatnak kell befejeznie. Végül kö­zölte: olyan szakértői vélemény birtoko­sa, amely szerint nappal 288, éjszakán­ként pedig tizennégy dömper közleked­het az érintett utcákon, ezért ezentúl is ott bonyolítja le cége járműforgalmát. Az évek óta tartó patthelyzet feloldá­sát a perben álló felek a bíróságtól vár­ják. A hetven család még akár további éveket várhat a megoldásra. S. J. Ideiglenes lakhelyen Martinsalakos házak: késik az újjáépítés Az úgynevezett martinsalakos házak új­jáépítése előreláthatólag tavasszal feje­ződik be. A salakos házak újjáépítésével foglalkozó kormánymegbízott, Horváth László Heves megyei fideszes ország­­gyűlési képviselő tavaly nyáron bejelen­tette: minden életveszélyessé váló házat lebontanak, 2001 decemberében pedig minden károsult feje felett fedél lesz. Az építkezések azonban elhúzódtak, ami­nek egyik oka a politikus szerint az en­gedélyek késedelmes beszerzése volt. Az érintettek viszont elhamarkodottnak ítélik a kormánybiztosnak az időpontra vonatkozó kijelentését. Azt is kifogásol­ják, hogy a szervezők a bontás után kezdtek hozzá a szükséges okmányok beszerzéséhez, így a napsütéses őszi hó­napok falazás helyett ez­zel teltek el. A károsultak pedig a telet ideiglenes lakhelyen kénytelenek ki­húzni. Mint ismeretes, az or­szág északi megyéiben, főként Borsod-Abaúj- Zemplén és Heves megyében a nyolcva­nas évek közepén épített házak egy ré­sze pusztulásnak indult: repedeznek az alapok, a falak és a betongerendák, mo­zog az épület, mára mintegy száz épület életveszélyessé vált. Kiderült, hogy az Ózdi Kohászati Üzemek ebben az idő­ben nemcsak az építkezésre alkalmas kohósalakot, hanem az alkalmatlan mar­tinsalakot is eladta az építkezőknek. A kormányzat felvállalta a károsultak segí­tését, a kétéves költségvetésben 1,8 mil­liárd forintot különítettek el a martinsa­lakos házak újjáépítésére és helyreállítá­sára. Tavaly júliusban megtartott sajtótá­jékoztatóján Horváth László bejelentet­te: a bontási munkálatokat haladéktala­nul megkezdik, annál is inkább, mert október végéig be kell fejezni az életve­szélyessé vált épületek újjáépítését. Ké­sőbb ez a határidő december végére mó­dosult. A kivitelezés fővállalkozója a Baumag Rt. lett, amely számos alvállal­kozóval együtt kezdte meg a munkálato­kat a településeken. Horváth László most arról számolt be, hogy 95 ingatlant bontottak le szeptemberben. De eddig még egyetlen ház sem készült el. Az alig több mint négyszáz lelkes He­ves megyei Fedémesen Molnár Ernőék új házának tetőgerendáján szalagos bok­réta leng. Egy idős ember magas létra te­tején egyensúlyoz, azt mondja, a ke­mény hideg miatt nem haladhatnak to­vább a házépítéssel, addig is tartósító­szerrel bekeni a gerendákat, mert a kivi­telező ezt a lépést elhagyta. A család a ház végében álló melléképületben húzta meg magát. Éppen a falu másik végén kell újjáépí­teni Vámos Gáborék házát. A kerítés előtt a falazáshoz szükséges téglák tor­nyosulnak. A család egyik fele a szülők­nél lakik, a férfi pedig egy kamrában húzza ki a telét, hogy vigyázzon a fé­szerben tárolt bútorokra, berendezési tárgyakra: a piciny helyiségben egy kályha, egy ágy, egy gáztűzhely és egy kredenc fért el. Vámosék elmesélik: szeptemberben váratlanul kapták az ér­tesítést, hogy elbontják a házukat, négy napjuk volt arra, hogy a kétszintes épü­letből minden mozdíthatót kipakoljanak. Jöttek a munkagépek, eltúrták az épüle­tet. De azután lelassultak az események. Vámosék ezt részben érthetőnek tartják, hiszen az előző épület építési engedélye 1985-ből származott, de az időközben megváltozott rendeletek nem teszik le­hetővé, hogy változtatás nélkül felépül­hessen ugyanaz a ház a telkükön, újat kellett terveztetni és engedélyeztetni. Egy típustervet választot­tak. Elmondták azt is, az állami kártérítésbe nem fér bele, hogy megépül­jön a korábbihoz hasonló szuterén, oszlopos tornác és erkély. - Nem vagyunk elége­detlenek azzal, amit kapni fogunk - szögezi le Vámosné. Csendesen hoz­záteszi: a hiba nem ebben van, azt kelle­ne megbüntetni, aki a salakot eladta az építkezőknek. Megtudom: tizenhét évvel ezelőtt építették fel otthonukat. Tavaly­előtt kétmillió forintot költöttek a ház ta­tarozására. Akkor még senki nem tudta, mi okozza a problémát. Fél év múlva új­ból megrepedeztek a falak, a lábazatból kipotyogtak a faragott kövek, ekkor de­rült ki, hogy a martinsalak a baj oka. Vámosék kálváriája most sem akar véget érni. Az állami segítséggel újjá­építendő házzal sincs szerencséjük: el­készült az alap és a lábazat egy része, december 11-én viszont arról kaptak ér­tesítést, hogy az eddig felépített részt új­ból le kell bontani. A műszaki szakértő úgy ítélte meg, hogy a kivitelező eltért a tervektől, és nem megfelelő anyagot vá­lasztott az alapozáshoz. Az alvállalkozó kivitelezővel ezért felbontották a szerző­dést. Tavasszal az egész kezdődik elöl­ről. Vámosék úgy számolnak: jó, ha nyár végére beköltözhetnek az új házba. Megtudom azt is, a házvétel sem egy­szerű, már a puszta hír, hogy ingatlanvá­sárlások várhatók a térségben, felverte az árakat. A csekély kereslet miatt éve­kig nyomott áron lehetett házakat vásá­rolni ezekben a községekben, most a dupláját kérik el az üresen álló házakért, mint tavaly ilyenkor. Horváth László elismeri: több alvál­lalkozó végzett kifogásolható munkát. A szerződésben első osztályú munkát el­végzése szerepel, aki ettől eltér, azzal szerződést bontanak, hangsúlyozza a képviselő. Vámosék úgy vélik: még mindig jobb, hogy most derült ki a baj, és az elején ki­javítják a hibát, mintha később megint le kellene bontani az egész házat. Ez vi­szont ismét hónapokkal hosszabbítja meg az építkezést, és ennyivel kell töb­bet tölteniük a melléképületben. Sárközi Judit Azt kellene megbüntetni, aki a salakot eladta az építkezőknek.

Next