Népszabadság, 2002. február (60. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-01 / 27. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. FEBRUÁR 1., PÉNTEK .................... 3 „Megdöbbentő az EU-javaslat” Medgyessy szerint sokkal jobb feltételekkel is meg lehet egyezni Otthon jól megalapozott érvekkel, új agrárprogrammal, intézményfejlesztéssel és döntési decentralizálással felvértezve lehet elérni, hogy az EU a most felajánlottnál lényegesen jobb pénzügyi feltételeket nyújtson a magyar csatlakozás után - nyilatkozta a Népszabadságnak Medgyessy Péter. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje tegnap Brüsszelben Romano Prodi bizottsági elnökkel és Günter Verheugen bővítési biztossal tárgyalt. BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL Medgyessy elmondta az EU-vezetőknek: csalódott és megdöbbent annak láttán, hogy az agrár- és a régiós fejlesztési pénzekben túl keveset ajánlanak, túl hosszú késleltetéssel. Meghökkenve tapasztalja, hogy a korábbi magyar csatlakozási előny elolvadt, ez szerinte amiatt van, hogy a mostani kormány sok ismétlődő brüsszeli bírálatra okot adott, az agrárium pedig nem lépett előre az elmúlt négy évben. Kifejtette, hogy erőteljesebben kell képviselni a nemzeti érdekeket, mert a támogatások csökkenése rontja hazánk versenyhelyzetét. Reméli azonban, hogy „záros határidőn belül” sokkal jobb feltételek mellett meg lehet egyezni, és a csatlakozás a vita miatt nem szenved halasztást. Mint mondta, alapos szakértői munkával és kemény, „több lábon álló” alkutaktikával e pénzügyi korlátok között is sokkal többet kell kiharcolni. A Népszabadság kérdéseire válaszolva a szocialista politikus elmondta: Prodi és Verheugen megismételte, hogy a szerdai ajánlat szerintük megalapozott, és kedvező a tagjelöltek számára. - Bízom benne - tette hozzá Medgyessy -, hogy talán mégsem ez Brüsszeltől az utolsó szó, és mintha Verheugen is nyitottabb lett volna. Arra a kérdésre, hogy az új helyzetben milyen új elemekkel lehetne erősíteni a magyar tárgyalási pozíciókat, a kormányfőjelölt elmondta: - Alaposan át kell gondolni, milyen megalapozott érvekkel bizonyíthatjuk azt, hogy képesek vagyunk sokkal nagyobb EU-támogatás értelmes felhasználására. Konkrétan például az általunk javasolt új agrárprogram kidolgozásával, amely biztosítja igazi szerkezeti reformokkal az érdemi fejlődést a mezőgazdaságban. Itt is, és a regionális fejlesztésben is megerősítve az intézményeket, mutatva, hogy az unióból jött euró jó kezekbe kerül. A régiókat érintő ügyekben a döntéseket, sőt a pénzügyeket is decentralizálni kellene. Füzes Oszkár Prodi: Ennél több pénz nincs Folytatás az 1. oldalról Azagrárkifizetések alacsony induló szintjét és a tízéves késleltetését mind a tíz állam elveti, a legkeményebben eddig a csehek fogalmaztak. Óvatosabb a nem hivatalos szlovák álláspont, amely azért „várja, mik a kompenzációs tényezők”. Lengyelország - amelynek vezetői és újságírói goromba kritikát kaptak Günter Verheugentől (a bővítési EU-biztos bűnös és ostoba dolognak nevezte, hogy Varsó a közvetlen agrárkifizetések egészére számított) - itteni képviselői egyelőre viszszafogottak, sőt borúlátóak. Vizsgáljuk, hogy milyen téren van esély a számok javítására. A szlovének és a baltiak képviselőinek nem hivatalos véleménye szerint a „csomag” országonkénti szétbontása után több lehetőség lesz az egyes tagjelöltek juttatásainak növelésére. A körkérdésre, vajon halasztást szenvedhet-e a bővítés, ha a pénzek vitája elhúzódik, általában nemmel válaszolnak. Mind a tíz állam még az idén szeretné lezárni az EU-csatlakozási tárgyalásokat. Azt is mindnyájan el akarják érni, hogy az eddiginél „jelentősen több” pénzhez jussanak. A kérdésre, hogy miből, hiszen a bővítés általános költségkerete adott, rámutatnak: az Európai Bizottság saját számításai szerint is „félre van még téve” a keretből mintegy négymilliárd euró 2004-re, egymilliárd a következő évre, és több mint kétmilliárd 2006-ra. Nincs még válasz Chlebo levelére HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Amint megállapodás születik a kedvezménytörvényre vonatkozó magyarszlovák közös politikai nyilatkozat szövegéről, azonnal rögzíteni lehet az aláírás részleteit is - nyilatkozta Horváth Gábor külügyi szóvivő az MTI érdeklődésére. A szóvivő ezzel a szlovák külügyi államtitkárnak arra a nyilatkozatára reagált, amelyben Jaroslav Chlebo jelezte: szerdán levél kíséretében eljuttatta partneréhez, Németh Zsolt külügyi államtitkárhoz a közös nyilatkozat szlovák részről ajánlott szövegének végleges változatát, és egyúttal kifejezte azt a reményét, hogy a nyilatkozatot a két külügyminiszter, Martonyi János és Eduard Kukán keddig (február 5-ig) aláírhatja. Horváth Gábor közölte, hogy a közös politikai nyilatkozat szövegének egyeztetése diplomáciai úton folyik. A szlovák fél szerdai levelében megküldött szövegtervezetet a magyar fél tanulmányozza, és arra rövidesen érdemben válaszol. Ami a szlovák államtitkárnak azt a kijelentését illeti, hogy Pozsony magyar részről helyénvaló gesztusnak tartaná, ha a kedvezménytörvény vitás kérdéseinek tisztázásáig Budapest szüneteltetné a magyarigazolványok kiadását, a szóvivő rámutatott: a szlovák fél szerdai levele ilyen hivatalos javaslatot, vagy felvetést nem tartalmaz. A szóvivő emlékeztetett arra, hogy Jaroslav Chlebo és Németh Zsolt korábbi budapesti megbeszélésén a nyilatkozat elvi kérdéseiben már megállapodtak. A megyei prefektusokkal értekezett tegnap Adrian Nastase román kormányfő. A miniszterelnök a hivatalnokok előtt kijelentette: a kormánypárt által az RMDSZ-szel kedden aláírt együttműködési megállapodás az ország politikai, kormányzati és törvényhozási nyugalmának biztosítása érdekében jött létre. A megállapodás a két párt együttműködésének kereteit rögzíti, de néhány konkrét, határidőhöz kötött kérdést is tartalmaz. A kormányfő szerint a dokumentum a romániai reform felgyorsítását, az üzletnek kedvező légkör megteremtését, a decentralizációt, a társadalmi békét és védelmet, a magántulajdon kérdésének rendezését szolgálja - jelentette kolozsvári tudósítónk. Ekeus: Alapos konzultáció kellett volna Folytatás az 1. oldalról De, mivel más országok állampolgárairól van szó, a kérdés - mind a jogszabályi háttér, mind a gyakorlati alkalmazás - sok-sok figyelmet, óvatosságot igényel, és sértheti mások érzékenységét. A román és a szlovák kormány reakcióját látva, sokan úgy vélik, ezeket az „ érzékenységeket ” Budapest kevéssé vette figyelembe az előkészítés során. Igen, magam is úgy vélem: ha több megfelelő, alapos konzultáció előzi meg a törvény parlamenti elfogadását, Bukarest és Pozsony reakciója nem lett volna ennyire heves. A román és a szlovák kormány éppen a elégtelen tájékoztatást, illetve ennél is kevesebb konzultációt kifogásolta az állampolgáraikat érintő kérdésekben. Persze, néhány státusellenérvet egyértelműen otthoni, belpolitikai célok motiváltak, de arra számítani lehetett volna, hogy a kedvezménytörvény egyes pontjai tisztázatlanok maradnak megfelelő előkészítés híján. A státustörvény alkalmazhatósága érdekében a magyar kormányfő kétoldalú egyetértési nyilatkozatot írt alá román kollégájával, amely a magyar munkaerőpiacot megnyitja valamennyi román állampolgár előtt. Mi a véleménye státusaggodalmak ily módon történő eloszlatásáról? - A nyilatkozatot pozitív fejleménynek tartom. Különösen azért, mert az nemcsak a munkaerőkérdésre terjed ki, hanem más konkrét témakörben is közelebb hozta egymáshoz a feleket. Azt is előrelépésként értékelem, hogy a magyar kormány vállalta a nyilatkozat aláírásával: hat hónap múlva áttekinti a kedvezménytörvény alkalmazásának addigi tapasztalatait, és ha szükséges, a megfelelő korrekciókat is elvégzi. . Hasonló megoldás elképzelhető a szlovák-magyar státusvitában is? - Nem bocsátkoznék találgatásokba, elég kiélezett a helyzet. Mindenesetre a megoldást kétoldalú alapon, a nemzetközi normákkal összhangban kell megtalálni. - Ezekkel a kétoldalú egyezményekkel ellensúlyozhatóak lesznek-e a negatív következmények ? - Mindenképp, mert Magyarország alapvetően jó viszonyt tartott és tart fent szomszédaival. Azzal semmi gond nincs, hogy egy állam törődik a határokon kívül élő kisebbségekkel. A nemzet és az állam határai ritkán esnek egybe. A keserű történelmi tapasztalatok ugyanakkor azt mondatják velem: vigyázni kell azzal, ahogy ezt a törődést az adott állam kifejezésre juttatja. Ezért különös figyelmet szentelek a státustörvény azon rendelkezéseinek, amelyek a nemzetközi joggal ellentétben diszkriminatív, vagy területen kívüli tartalmat hordozhatnak. - Mivel az EU-tag Ausztriára, illetve az ausztriai magyarokra a státustörvény nem vonatkozik, sokak szerint a jogszabály nem EU-konform. Ön mit gondol erről? - Rendszeresen egyeztetek a kedvezménytörvény ügyében az Európai Bizottsággal, s elmondhatom: Brüsszelben is aggodalmat keltett a törvény esetleges területen kívüli, diszkriminatív jellege. A magyar kormány egyébként a jogszabály szövegében elkötelezte magát, hogy a státustörvényt az uniós csatlakozási szerződéssel összhangban felülvizsgálja, rendelkezéseit a közösségi joganyaghoz igazítja. De a tény, hogy Ausztriát kivették a törvény hatálya alól, jelzi: az Európai Bizottságnak fenntartásai voltak a kedvezmény egyes rendelkezéseit illetően. Máté József Rolf Ekeus Fukarok? Úgy fest, hogy az Európai Unió „kormányának” illetékesei (Prodi, Verheugen, Barnier) elég felhevült állapotban adták elő javaslataikat az új tagországok számára 2004-től elérhető pénzek nagyságára nézve. Aminek oka csak egy lehet: diplomáciai úton ők már előre értesültek a bővítés körébe bevontak (elsősorban magyarok, lengyelek, csehek) merev rosszallásáról. Ezt nem értik. Adományozónak tekintik magukat, benne van a pillantásukban, hogy „ennyi” az, amennyire érdemesek vagytok; „ennyi” továbbá, amennyire a klubvezetés tehet(es)ségéből telik. Az egynegyed kevesebb, mint az egész, de a nullához képest sok. Ha a német (szocdem) Verheugen nemcsak dühös, hanem tapintatlan is akart volna lenni, akkor a „nulla verzió” mellett igazi potentátokat hívhatott volna tanúul, például az ugyancsak német és ugyancsak szocdem Hans Eichel pénzügyminisztert, aki pár héttel ezelőtt azt találta nyilatkozni, hogy Magyarország, Lengyelország és Csehország csak akkor fog csatlakozni az EU-hoz, ha versenyképes lesz, tudniillik nem ismételhető meg az a „gazdasági hiba”, amely az egykori NDK-nak az unióba való automatikus integrálásában öltött testet. Eichel itt voltaképp azt mondta ki, hogy olyan költséges új tagoknak, mint az NDK volt, nincs helyük a mai unióban. Meg hogy olyan politikai imperatívuszok sincsenek ma, mint amilyenek a német egyesítés mellett szóltak. Nem szép. Na, ehhez képest érzi magát a brüsszeli bizottság adakozónak. Igaz, arra nem áll készen, hogy - például - eltartsa tíz, felvételre váró ország igazán versenyképtelen mezőgazdaságát (lásd például: olcsóbb a dán sertés, mint a magyar), de valamelyes lökést, azt tud adni nekik. Az EU a „mindenkinek” kijáró közvetlen - normatív támogatások rendszerében már csak azért sem tartozik hinni, mert ezek magán a szervezeten belül is leépülőben lesznek, s mert teljesen bizonytalan a tekintetben, hogy ilyen mennyiségű pénzt képes lenne-e tíz kelet- és közép-európai ország célszerűen befogadni és elosztani. (Szó mi szó, ma még nem.) Brüsszel jobban vonzódik a „pántlikázott” pénzek osztogatásához, ezért is ígér például célzott juttatást a családi gazdaságoknak. Nem tudni azonban, hogy az, amit lapunk brüsszeli „fukarságnak” nevezett, a klub végső álláspontja-e? Prodiék olyan benyomást igyekeztek kelteni, hogy igen - az érintettek viszont „tárgyalási alapról” beszélnek. Lehet így is, úgy is. Ha nem - az egyébként kiváló - Romano Prodi volna a bizottság elnöke, hanem (még mindig a francia) Jacques Delors, azt mondanám, itt a vége. Delors ugyanis diktátor volt, az ő idején a tagországok kormányfői szinte azt mondták, amit ő akart. Prodi befolyása azonban finoman szólva sem ekkora, tehát van remény. Én úgy gondolom, kicsivel többet azért kaphatunk, mint amit most felkínáltak. Kicsivel, nem sokkal. A „teljes jogú mezőgazdasági támogatott” státusának eléréséhez kijelölt tízéves időszak például ostobán hoszszúnak tetszik. De én a dolgoknak mégsem a technikai oldalát hangsúlyoznám a „fukarságra ébredés” másnapján. Hanem három dolgot. 1. A csatlakozási tárgyalások szivárványos időszaka véget ért, csalt, aki azt a látszatot keltette eddig, hogy sima hajóútunk lesz a célig. Mihelyt pénzről lett szó (eddig nem volt), súlyosan konfliktusos helyzet állt elő. 2. Prodiék javaslataiból teljes egyértelműséggel az tetszik ki, hogy az EU bővítése tömeges lesz, azaz Románia és Bulgária kivételével mindenki, azaz az összes „visegrádi” ország, valamennyi balti állam, plusz Szlovénia, Ciprus és Málta is bekerül. A fölös pénzeket tízfelé osztják, ami nekünk nem jó. 3. Soha nem kaphatott volna a magyar mezőgazdaság annyit, mint amennyit a ma benn lévő tagok kaptak és kapnak, azaz arra kell számítani, hogy mire „annyit” kapunk, addigra az az annyi esetleg megfeleződik, harmadolódik, hiszen a világkereskedelem liberalizációjával teljességgel összeegyeztethetetlen egy olyan, sok százmilliós piac léte, ahol a mezőgazdasági árakban ekkora szubvenció érvényesül. Aczél Endre Keleten a helyzet... Éppen teríthettek tegnap az Orbán Viktor vendégül látására készülő külföldi tudósítók egyesületénél, amikor kellemetlen küldemény érkezett a reggelizőasztalra. Pokorni Zoltán, a kormánypárt elnöke a Nap TV kamerái előtt vette védelmébe a Kontroll Csoportot. Azt az egyesületet, amelynek néhány héttel ezelőtti közleménye mélyen a szakmai becsületbe vágó vádakkal illette a legismertebb Magyarországon dolgozó külföldi újságírókat. A terítéket természetesen fölrakták, de újabb bizonyságot szerezhettek arról, hogy az országban, amely munkahelyük, számukra (is) sajátosan alakulnak a nyilvánosság viszonyai. (Ahogy a konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung írja: „Riasztónak tartjuk azokat a folyamatosan megjelenő, kellemetlen, bosszúszomjas anyagokat, amelyek távol esnek a civilizált közbeszéd általunk elvárt mércéitől.”) A Kontroll Csoportnak a Magyar Nemzetben publikált felmérése, amelyet az állami rádió Vasárnapi Újság című műsora nagy elismeréssel szemlézett és gondolt tovább, nem kevesebbet állított, mint hogy a legjelentősebb külföldi lapok magyarországi tudósításai elfogultak a Fideszkormány kárára. És e megállapítás még gyenge intés ahhoz képest, hogy szerintük egy médiahallgató is előre megmondhatja, hogy egy adott témáról az adott külföldi újságíró mit fog írni. Hogy ezek szerint tehát a világlapok magyarországi tudósítói szakmájuk legelemibb követelményének, a pontosságnak és hitelességnek sem tesznek eleget. E Kontroll Csoport egy korábbi tanulmánya végén Clarence Darrow-t idézve foglalta össze, hogy mi a problémája: „Az emberek azt mondják, hogy nem hisznek az újságoknak, pedig hisznek nekik. Ez a probléma.” Ha ez probléma, e bizalom hiánya viszont maga volna a direkt politikai nyilvánosságnak való kiszolgáltatottság katasztrófája. Ebbe az irányba haladva e felmérés mondjuk csak egy tyúklépést tett. Van viszont egy közeli probléma: az, hogy a jelek szerint Pokorni Zoltán partnere a Kontroll Csoportnak, amikor az a sajtószövegeket kamaszos szögletességgel és csak általuk ismert szempontok szerint ellenzékiekre és országbarátokra osztja, majd megállapítja, hogy amit látni vél, az elfogadhatatlan. Ezért az állami média által felerősített karsaságért újságírókként csak csendben röstelkedhetünk, de ha politikai trafabulint is kapnak a felmérők a Fidesz elnökétől, az más dimenzióba emeli az ügyet. Pokorni Zoltán a problémát csupán abban látja ugyanis, hogy a tükör tényét kifogásolja némelyik újságíró, nem pedig arról vitatkoznak, hogy ez a tükör hű képet mutat-e vagy sem. „Egyetlen egy újságírót se hallottam, aki azt mondta volna, hogy a Kontroll Csoport állítását, tudniillik, azt, hogy némelyik újságíró talán kicsit egyoldalúan, pusztán negatívumokat mutatva ír Magyarországról, azt vitatta volna.” Remélhetően nem is lesz ilyen újságíró. Nemcsak azért, mert a hivatkozott csoport nem kis egyoldalúságról, hanem politikailag programozott elfogultságról beszél, hanem fontosabb, elvi okból. Azért, mert már a tiltakozással is elfogadná, hogy valamiféle szellemi-politikai sajtórendőrségnek joga van arra, hogy kimutassa, ki látja világot helyesen, jól, ki van az ország mellett, ki ellene. A részletek miatt tiltakozó elismerné, hogy csak az a kérdés, jól látja-e az ítélkező a helyzetet, s nem az, hogy magát rögtön ítélő bírává tolja fel. Háborús logika ez, amit tiltakozás erejéig sem jó elfogadni. Mindez a Kontroll Csoportra hivatkozva pedig még külön fájdalmas. Mert nem elsősorban a felmérést jegyző fiatalok hibája, ha nem tudják, hogy névbitorlást követnek el, amikor a nyolcvanas évek fontos alternatív zenekarának neve alatt publikálják tendenciózus felmérésüket. Abban viszont már megvan a maguk része, hogy a valódi Kontroll Csoport egy más rendszerből ide érvényesülő szövegét idézi munkásságuk: „Felejts el minket rock’n’roll / Keleten a helyzet változatlan.” Nagy N. Péter