Népszabadság, 2002. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-01 / 27. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. FEBRUÁR 1., PÉNTEK .................... 3 „Megdöbbentő az EU-javaslat” Medgyessy szerint sokkal jobb feltételekkel is meg lehet egyezni Otthon jól megalapozott érvekkel, új agrárprogrammal, intézményfejlesz­téssel és döntési decentralizálással fel­vértezve lehet elérni, hogy az EU a most felajánlottnál lényegesen jobb pénzügyi feltételeket nyújtson a ma­gyar csatlakozás után - nyilatkozta a Népszabadságnak Medgyessy Péter. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje teg­nap Brüsszelben Romano Prodi bi­zottsági elnökkel és Günter Verheu­­gen bővítési biztossal tárgyalt. BRÜSSZELI TUDÓSÍTÓNKTÓL Medgyessy elmondta az EU-vezetőknek: csalódott és megdöbbent annak láttán, hogy az agrár- és a régiós fejlesztési pén­zekben túl keveset ajánlanak, túl hosszú késleltetéssel. Meghökkenve tapasztalja, hogy a korábbi magyar csatlakozási előny elolvadt, ez szerinte amiatt van, hogy a mostani kormány sok ismétlődő brüsszeli bírálatra okot adott, az agrárium pedig nem lépett előre az elmúlt négy év­ben. Kifejtette, hogy erőteljesebben kell képviselni a nemzeti érdekeket, mert a tá­mogatások csökkenése rontja hazánk ver­senyhelyzetét. Reméli azonban, hogy „záros határidőn belül” sokkal jobb felté­telek mellett meg lehet egyezni, és a csat­lakozás a vita miatt nem szenved halasz­tást. Mint mondta, alapos szakértői mun­kával és kemény, „több lábon álló” alku­taktikával e pénzügyi korlátok között is sokkal többet kell kiharcolni. A Népszabadság kérdéseire válaszol­va a szocialista politikus elmondta: Prodi és Verheugen megismételte, hogy a szerdai ajánlat szerintük megalapozott, és kedvező a tagjelöltek számára. - Bí­zom benne - tette hozzá Medgyessy -, hogy talán mégsem ez Brüsszeltől az utolsó szó, és mintha Verheugen is nyi­tottabb lett volna. Arra a kérdésre, hogy az új helyzetben milyen új elemekkel lehetne erősíteni a magyar tárgyalási pozíciókat, a kor­mányfőjelölt elmondta: - Alaposan át kell gondolni, milyen megalapozott ér­vekkel bizonyíthatjuk azt, hogy képesek vagyunk sokkal nagyobb EU-támogatás értelmes felhasználására. Konkrétan pél­dául az általunk javasolt új agrárprogram kidolgozásával, amely biztosítja igazi szerkezeti reformokkal az érdemi fejlő­dést a mezőgazdaságban. Itt is, és a re­gionális fejlesztésben is megerősítve az intézményeket, mutatva, hogy az unió­ból jött euró jó kezekbe kerül. A régiókat érintő ügyekben a döntéseket, sőt a pénz­ügyeket is decentralizálni kellene. Füzes Oszkár Prodi: Ennél több pénz nincs Folytatás az 1. oldalról Az­­agrárkifizetések alacsony induló szintjét és a tízéves késleltetését mind a tíz állam elveti, a legkeményebben eddig a csehek fogalmaztak. Óvatosabb a nem hivatalos szlovák álláspont, amely azért „várja, mik a kompenzációs tényezők”. Lengyelország - amelynek vezetői és új­ságírói goromba kritikát kaptak Günter Verheugentől (a bővítési EU-biztos bűnös és ostoba dolognak nevezte, hogy Varsó a közvetlen agrárkifizetések egészére szá­mított) - itteni képviselői egyelőre visz­­szafogottak, sőt borúlátóak.­­ Vizsgáljuk, hogy milyen téren van esély a számok ja­vítására. A szlovének és a baltiak képvi­selőinek nem hivatalos véleménye szerint a „csomag” országonkénti szétbontása után több lehetőség lesz az egyes tagje­löltek juttatásainak növelésére. A körkérdésre, vajon halasztást szen­vedhet-e a bővítés, ha a pénzek vitája el­húzódik, általában nemmel válaszolnak. Mind a tíz állam még az idén szeretné le­zárni az EU-csatlakozási tárgyalásokat. Azt is mindnyájan el akarják érni, hogy az eddiginél „jelentősen több” pénzhez jussanak. A kérdésre, hogy miből, hiszen a bővítés általános költségkerete adott, rámutatnak: az Európai Bizottság saját számításai szerint is „félre van még téve” a keretből mintegy négymilliárd euró 2004-re, egymilliárd a következő évre, és több mint kétmilliárd 2006-ra. Nincs még válasz Chlebo levelére HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Amint megállapodás születik a kedvez­ménytörvényre vonatkozó magyar­szlovák közös politikai nyilatkozat szö­vegéről, azonnal rögzíteni lehet az alá­írás részleteit is - nyilatkozta Horváth Gábor külügyi szóvivő az MTI érdeklő­désére. A szóvivő ezzel a szlovák kül­ügyi államtitkárnak arra a nyilatkozatá­ra reagált, amelyben Jaroslav Chlebo jelezte: szerdán levél kíséretében eljut­tatta partneréhez, Németh Zsolt külügyi államtitkárhoz a közös nyilatkozat szlovák részről ajánlott szövegének végleges változatát, és egyúttal kifejez­te azt a reményét, hogy a nyilatkozatot a két külügyminiszter, Martonyi János és Eduard Kukán keddig (február 5-ig) aláírhatja. Horváth Gábor közölte, hogy a közös politikai nyilatkozat szövegének egyez­tetése diplomáciai úton folyik. A szlo­vák fél szerdai levelében megküldött szövegtervezetet a magyar fél tanulmá­nyozza, és arra rövidesen érdemben vá­laszol. Ami a szlovák államtitkárnak azt a kijelentését illeti, hogy Pozsony ma­gyar részről helyénvaló gesztusnak tar­taná, ha a kedvezménytörvény vitás kér­déseinek tisztázásáig Budapest szünetel­tetné a magyarigazolványok kiadását, a szóvivő rámutatott: a szlovák fél szerdai levele ilyen hivatalos javaslatot, vagy felvetést nem tartalmaz. A szóvivő em­lékeztetett arra, hogy Jaroslav Chlebo és Németh Zsolt korábbi budapesti meg­beszélésén a nyilatkozat elvi kérdései­ben már megállapodtak. A megyei prefektusokkal értekezett tegnap Adrian Nastase román kormányfő. A miniszterelnök a hivatalnokok előtt kijelentette: a kormánypárt által az RMDSZ-szel kedden aláírt együttműködési megállapodás az ország politikai, kormányzati és törvényhozási nyugalmának biztosítása érdekében jött létre. A megállapodás a két párt együttműködésének kereteit rögzíti, de néhány konk­rét, határidőhöz kötött kérdést is tartalmaz. A kormányfő szerint a dokumen­tum a romániai reform felgyorsítását, az üzletnek kedvező légkör megteremté­sét, a decentralizációt, a társadalmi békét és védelmet, a magántulajdon kérdé­sének rendezését szolgálja - jelentette kolozsvári tudósítónk. Ekeus: Alapos konzultáció kellett volna Folytatás az 1. oldalról De, mivel más országok állampolgá­rairól van szó, a kérdés - mind a jogsza­bályi háttér, mind a gyakorlati alkalma­zás - sok-sok figyelmet, óvatosságot igé­nyel, és sértheti mások érzékenységét.­­ A román és a szlovák kormány reak­cióját látva, sokan úgy vélik, ezeket az „ érzékenységeket ” Buda­pest kevéssé vette figye­lembe az előkészítés során.­­ Igen, magam is úgy vélem: ha több megfelelő, alapos konzultáció előzi meg a törvény parlamenti elfogadását, Bukarest és Pozsony reakciója nem lett volna ennyire heves. A ro­mán és a szlovák kormány éppen a elégtelen tájékoz­tatást, illetve ennél is keve­sebb konzultációt kifogá­solta az állampolgáraikat érintő kérdésekben. Per­sze, néhány státusellenér­vet egyértelműen otthoni, belpolitikai cé­lok motiváltak, de arra számítani lehetett volna, hogy a kedvezménytörvény egyes pontjai tisztázatlanok maradnak megfele­lő előkészítés híján.­­ A státustörvény alkalmazhatósága érdekében a magyar kormányfő kétolda­lú egyetértési nyilatkozatot írt alá román kollégájával, amely a magyar munka­erőpiacot megnyitja valamennyi román állampolgár előtt. Mi a véleménye stá­tusaggodalmak ily módon történő elosz­latásáról? - A nyilatkozatot pozitív fejlemény­nek tartom. Különösen azért, mert az nemcsak a munkaerőkérdésre terjed ki, hanem más konkrét téma­körben is közelebb hozta egymáshoz a feleket. Azt is előrelépésként értéke­lem, hogy a magyar kor­mány vállalta a nyilatko­zat aláírásával: hat hónap múlva áttekinti a kedvez­ménytörvény alkalmazá­sának addigi tapasztala­tait, és ha szükséges, a megfelelő korrekciókat is elvégzi. .­­ Hasonló megoldás el­képzelhető a szlovák-ma­gyar státusvitában is? - Nem bocsátkoznék találgatásokba, elég kiélezett a helyzet. Mindenesetre a megoldást kétoldalú ala­pon, a nemzetközi normákkal összhang­ban kell megtalálni. - Ezekkel a kétoldalú egyezményekkel ellensúlyozhatóak lesznek-e a negatív kö­vetkezmények ? - Mindenképp, mert Magyarország alapvetően jó viszonyt tartott és tart fent szomszédaival. Azzal semmi gond nincs, hogy egy állam törődik a határokon kívül élő kisebbségekkel. A nemzet és az állam határai ritkán esnek egybe. A keserű tör­ténelmi tapasztalatok ugyanakkor azt mondatják velem: vigyázni kell azzal, ahogy ezt a törődést az adott állam kifeje­zésre juttatja. Ezért különös figyelmet szentelek a státustörvény azon rendelke­zéseinek, amelyek a nemzetközi joggal ellentétben diszkriminatív, vagy területen kívüli tartalmat hordozhatnak. - Mivel az EU-tag Ausztriára, illetve az ausztriai magyarokra a státustörvény nem vonatkozik, sokak szerint a jogsza­bály nem EU-konform. Ön mit gondol erről? - Rendszeresen egyeztetek a kedvez­ménytörvény ügyében az Európai Bizott­sággal, s elmondhatom: Brüsszelben is aggodalmat keltett a törvény esetleges te­rületen kívüli, diszkriminatív jellege. A magyar kormány egyébként a jogszabály szövegében elkötelezte magát, hogy a státustörvényt az uniós csatlakozási szer­ződéssel összhangban felülvizsgálja, ren­delkezéseit a közösségi joganyaghoz iga­zítja. De a tény, hogy Ausztriát kivették a törvény hatálya alól, jelzi: az Európai Bi­zottságnak fenntartásai voltak a kedvez­mény egyes rendelkezéseit illetően. Máté József Rolf Ekeus Fukarok? Úgy fest, hogy az Európai Unió „kormányának” illetékesei (Prodi, Verheugen, Barnier) elég felhevült állapotban adták elő javaslataikat az új tagországok számára 2004-től elérhető pénzek nagyságára nézve. Aminek oka csak egy lehet: diplomáciai úton ők már előre értesültek a bővítés kö­rébe bevontak (elsősorban magyarok, lengyelek, csehek) merev rosszallá­sáról. Ezt nem értik. Adományozónak tekintik magukat, benne van a pil­lantásukban, hogy „ennyi” az, amennyire érdemesek vagytok; „ennyi” to­vábbá, amennyire a klubvezetés tehet(es)ségéből telik. Az egynegyed kevesebb, mint az egész, de a nullához képest sok. Ha a német (szocdem) Verheugen nemcsak dühös, hanem tapintatlan is akart volna lenni, akkor a „nulla verzió” mellett igazi potentátokat hív­hatott volna tanúul, például az ugyancsak német és ugyancsak szocdem Hans Eichel pénzügyminisztert, aki pár héttel ezelőtt azt találta nyilat­kozni, hogy Magyarország, Lengyelország és Csehország csak akkor fog csatlakozni az EU-hoz, ha versenyképes lesz, tudniillik nem ismételhető meg az a „gazdasági hiba”, amely az egykori NDK-nak az unióba való automatikus integrálásában öltött testet. Eichel itt voltaképp azt mondta ki, hogy olyan költséges új tagoknak, mint az NDK volt, nincs helyük a mai unióban. Meg hogy olyan politikai imperatívuszok sincsenek ma, mint amilyenek a német egyesítés mellett szóltak. Nem szép. Na, ehhez képest érzi magát a brüsszeli bizottság adakozónak. Igaz, ar­ra nem áll készen, hogy - például - eltartsa tíz, felvételre váró ország iga­zán versenyképtelen mezőgazdaságát (lásd például: olcsóbb a dán sertés, mint a magyar), de valamelyes lökést, azt tud adni nekik. Az EU a „min­denkinek” kijáró közvetlen - normatív­­ támogatások rendszerében már csak azért sem tartozik hinni, mert ezek magán a szervezeten belül is le­épülőben lesznek, s mert teljesen bizonytalan a tekintetben, hogy ilyen mennyiségű pénzt képes lenne-e tíz kelet- és közép-európai ország cél­szerűen befogadni és elosztani. (Szó mi szó, ma még nem.) Brüsszel job­ban vonzódik a „pántlikázott” pénzek osztogatásához, ezért is ígér pél­dául célzott juttatást a családi gazdaságoknak. Nem tudni azonban, hogy az, amit lapunk brüsszeli „fukarságnak” ne­vezett, a klub végső álláspontja-e? Prodiék olyan benyomást igyekeztek kelteni, hogy igen - az érintettek viszont „tárgyalási alapról” beszélnek. Lehet így is, úgy is. Ha nem - az egyébként kiváló - Romano Prodi vol­na a bizottság elnöke, hanem (még mindig a francia) Jacques Delors, azt mondanám, itt a vége. Delors ugyanis diktátor volt, az ő idején a tagor­szágok kormányfői szinte azt mondták, amit ő akart. Prodi befolyása azonban finoman szólva sem ekkora, tehát van remény. Én úgy gondolom, kicsivel többet azért kaphatunk, mint amit most fel­kínáltak. Kicsivel, nem sokkal. A „teljes jogú mezőgazdasági támoga­tott” státusának eléréséhez kijelölt tízéves időszak például ostobán hosz­­szúnak tetszik. De én a dolgoknak mégsem a technikai oldalát hangsú­lyoznám a „fukarságra ébredés” másnapján. Hanem három dolgot. 1. A csatlakozási tárgyalások szivárványos időszaka véget ért, csalt, aki azt a látszatot keltette eddig, hogy sima hajóútunk lesz a célig. Mi­helyt pénzről lett szó (eddig nem volt), súlyosan konfliktusos helyzet állt elő. 2. Prodiék javaslataiból teljes egyértelműséggel az tetszik ki, hogy az EU bővítése tömeges lesz, azaz Románia és Bulgária kivételével min­denki, azaz az összes „visegrádi” ország, valamennyi balti állam, plusz Szlovénia, Ciprus és Málta is bekerül. A fölös pénzeket tízfelé osztják, ami nekünk nem jó. 3. Soha nem kaphatott volna a magyar mezőgazda­ság annyit, mint amennyit a ma benn lévő tagok kaptak és kapnak, azaz arra kell számítani, hogy mire „annyit” kapunk, addigra az az annyi eset­leg megfeleződik, harmadolódik, hiszen a világkereskedelem liberalizá­ciójával teljességgel összeegyeztethetetlen egy olyan, sok százmilliós piac léte, ahol a mezőgazdasági árakban ekkora szubvenció érvényesül. Aczél Endre Keleten a helyzet... Éppen teríthettek tegnap az Orbán Viktor vendégül látására készülő kül­földi tudósítók egyesületénél, amikor kellemetlen küldemény érkezett a reggelizőasztalra. Pokorni Zoltán, a kormánypárt elnöke a Nap TV ka­merái előtt vette védelmébe a Kontroll Csoportot. Azt az egyesületet, amelynek néhány héttel ezelőtti közleménye mélyen a szakmai becsület­be vágó vádakkal illette a legismertebb Magyarországon dolgozó külföl­di újságírókat. A terítéket természetesen fölrakták, de újabb bizonyságot szerezhettek arról, hogy az országban, amely munkahelyük, számukra (is) sajátosan alakulnak a nyilvánosság viszonyai. (Ahogy a konzervatív német Frankfurter Allgemeine Zeitung írja: „Riasztónak tartjuk azokat a folyamatosan megjelenő, kellemetlen, bosszúszomjas anyagokat, ame­lyek távol esnek a civilizált közbeszéd általunk elvárt mércéitől.”) A Kontroll Csoportnak a Magyar Nemzetben publikált felmérése, amelyet az állami rádió Vasárnapi Újság című műsora nagy elismeréssel szemlézett és gondolt tovább, nem kevesebbet állított, mint hogy a legje­lentősebb külföldi lapok magyarországi tudósításai elfogultak a Fidesz­­kormány kárára. És e megállapítás még gyenge intés ahhoz képest, hogy szerintük egy médiahallgató is előre megmondhatja, hogy egy adott té­máról az adott külföldi újságíró mit fog írni. Hogy ezek szerint tehát a vi­láglapok magyarországi tudósítói szakmájuk legelemibb követelményé­nek, a pontosságnak és hitelességnek sem tesznek eleget. E Kontroll Cso­port egy korábbi tanulmánya végén Clarence Darrow-t idézve foglalta össze, hogy mi a problémája: „Az emberek azt mondják, hogy nem hisz­nek az újságoknak, pedig hisznek nekik. Ez a probléma.” Ha ez probléma, e bizalom hiánya viszont maga volna a direkt politi­kai nyilvánosságnak való kiszolgáltatottság katasztrófája. Ebbe az irány­ba haladva e felmérés mondjuk csak egy tyúklépést tett. Van viszont egy közeli probléma: az, hogy a jelek szerint Pokorni Zoltán partnere a Kont­roll Csoportnak, amikor az a sajtószövegeket kamaszos szögletességgel és csak általuk ismert szempontok szerint ellenzékiekre és országbará­tokra osztja, majd megállapítja, hogy amit látni vél, az elfogadhatatlan. Ezért az állami média által felerősített karsaságért újságírókként csak csendben röstelkedhetünk, de ha politikai trafabulint is kapnak a felmé­rők a Fidesz elnökétől, az más dimenzióba emeli az ügyet. Pokorni Zol­tán a problémát csupán abban látja ugyanis, hogy a tükör tényét kifogá­solja némelyik újságíró, nem pedig arról vitatkoznak, hogy ez a tükör hű képet mutat-e vagy sem. „Egyetlen egy újságírót se hallottam, aki azt mondta volna, hogy a Kontroll Csoport állítását, tudniillik, azt, hogy né­melyik újságíró talán kicsit egyoldalúan, pusztán negatívumokat mutatva ír Magyarországról, azt vitatta volna.” Remélhetően nem is lesz ilyen új­ságíró. Nemcsak azért, mert a hivatkozott csoport nem kis egyoldalúság­ról, hanem politikailag programozott elfogultságról beszél, hanem fonto­sabb, elvi okból. Azért, mert már a tiltakozással is elfogadná, hogy vala­miféle szellemi-politikai sajtórendőrségnek joga van arra, hogy kimutas­sa, ki látja világot helyesen, jól, ki van az ország mellett, ki ellene. A rész­letek miatt tiltakozó elismerné, hogy csak az a kérdés, jól látja-e az ítél­kező a helyzetet, s nem az, hogy magát rögtön ítélő bírává tolja fel. Há­borús logika ez, amit tiltakozás erejéig sem jó elfogadni. Mindez a Kontroll Csoportra hivatkozva pedig még külön fájdalmas. Mert nem elsősorban a felmérést jegyző fiatalok hibája, ha nem tudják, hogy névbitorlást követnek el, amikor a nyolcvanas évek fontos alterna­tív zenekarának neve alatt publikálják tendenciózus felmérésüket. Abban viszont már megvan a maguk része, hogy a valódi Kontroll Csoport egy más rendszerből ide érvényesülő szövegét idézi munkásságuk: „Felejts el minket rock’n’roll / Keleten a helyzet változatlan.” Nagy N. Péter

Next