Népszabadság, 2002. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

2002-02-12 / 36. szám

NÉPSZABADSÁG ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2002. FEBRUÁR 12., KEDD 25 Vígan vőfélykednek hét határban Történet egy családról, amely a lakodalmakból él­­ Sutba dobták a régi verseket, újakat írtak helyettük Az új házon hitel, felesége otthon a pici­vel, és rosszul fizet a cég. Hogy lendít­sen a család anyagi helyzetén, Ausztriá­ban keresett munkát a szakmájában, géplakatosként. Megbecsülték, jól kere­sett. Hetedik éve dolgozott már odakint, amikor munkatársaival szabadságra ha­zafelé jövet csaknem végzetes baleset érte. A jeges úton megpördült az autó, korlátnak ütközött, és betört az egyik lámpa. Míg társuk cserélte az égőt, ők hárman a szalagkorláton üldögéltek. Jött egy Mercedes, és iszonyú sebességgel közéjük vágódott. Egyikük a helyszínen meghalt, Szkrinyár Barnát életveszélyes sérüléssel vitték helikopterrel egy bécsi klinikára. Halál közeli élményei alig fa­kulnak. Tíz nap kóma és sorozatos mű­tétek után hónapokig lábadozott. Negy­venegy éves volt akkor. Rokkantságát később 50 százalékosra minősítette az orvos szakértői bizottság. - Egészséges ember se tud elhelyez­kedni, ha elmúlt negyven. Úgy néztek rám mindenütt, mint egy földönkívülire - panaszolja a most már 48 éves arnóti fér­fi. - Úgy döntött a család, vállalkozásba fogunk, mert élni kell. Csibenevelő építé­sébe kezdtünk úgy okoskodva, hogy a pe­csenyecsirke nélkülözhetetlen a magyar konyhában, azt mindig el lehet adni. Min­den pénzt, örökséget összedobtunk, és felépítettük ezt a 10x70 méteres épületet - mutatja. - Már az elején jelentkeztek a bajok, mintha el lenne átkozva a hely. Majdnem készen voltunk, rajta volt a tető is, amikor ez a hosszú fal dőlni kezdett. Nem csoda, pár méternyire jártak azok a nehéz teherautók, amelyek a Miskolcon épülő Metró áruházhoz szállították a föl­det. Leszedtük a tetőt, nem kis költséggel megerősítettük a falat. És azóta állunk, várunk. Nem tudunk tovább lépni, nincs pénzünk a víz, a gáz bevezetésére és a technológiára. Hat éve tart ez az idegté­pés. Azóta nem jutunk hitelhez. Az első körben azt mondták a bankok, hogy a há­zunkat és az autónkat nem fogadják el fe­dezetként. Másunk meg nem volt. Ké­sőbb azt válaszolták, túl kezdő a vállalko­zásunk, ki tudja, hogyan üt ki, tehát nincs rá garancia, hogy vissza tudjuk fizetni a kölcsönt. Pár év múlva azzal érveltek, hogy ha már eddig eljutottunk, tudniillik hogy áll az épület, már nem adnak köl­csönt, ám ha kezdők lennénk, igen. Ez a 22-es csapdája! Akiknek elmeséljük, azt hiszik, viccelünk. Pedig ez a magyar vi­dékfejlesztési valóság. A félbemaradt csibenevelő körül fe­nyőültetvény.­­ A karácsonyfákból származik most már évek óta a család téli bevétele - jegy­zi meg keserűen Katalin, a feleség. - A lakodalmi szezonban az én vállalkozá­somból élünk, sőt abból próbáljuk össze­­kuporgatni a csibeházhoz is a pénzt. Az öcsémmel együtt évek óta videózunk. Kezdetben óvodai, iskolai, egyházi ren­dezvényekről készítettünk felvételeket, de hála a férjem és a fiam istenáldotta vő­­félyi tehetségének, jó nevet szereztünk, és már az ország egész területére hívnak bennünket esküvőkre, lakodalmakba. Úgy kezdődött, hogy egy ismerősünk lagzijában az akkor tízéves Tibor fiunk produkálta magát. Elmondta az apjától, nagyapjától tanult versikéket, és irtó nagy sikere volt, hatalmas borravalót kapott. A vendégek meg elhíresztelték, hogy a vi­deós asszony kisfia milyen remek hangu­latot teremtett. Egyre többen hívtak min­ket, de megkértek, vigyem magammal Tibikét is vőfélynek. A gyerek fellendí­tette a videós üzletet. Egyszer aztán meg­jelent róla mint az ország legfiatalabb vő­félyéről egy nagy fényképes cikk az Es­küvői Divat magazinban. No de a gyere­ket nem akartuk annyit dolgoztatni, mondjuk, az édesapja jön helyette, ő sem csinálja rosszul. Barna és Tibike nélkül feleennyi megrendelésünk sem lenne. Ráadásul a lagzis munka jót tesz Barna megsérült lelkivilágának is. Barna és gimnazista Tibor fia persze érti a csíziót. Félig-meddig sutba dobták a régi vőfélyi verseket, és újakat írtak he­lyettük. - Mondtam a magamét, erre odasom­­fordált mellém egy csöpp gyerek, és ő is mondta. Ugyanazt a szöveget. Ami per­sze nem volt veretes, ősi, csak sablonos. Elhatároztuk, új mondókákkal állunk elő. Kati beült a könyvtárba, hogy régi vőfélymondókákat kutasson, de csak egyet talált a Muraközből. Kevés. A fiammal elkezdtünk verseket fabrikálni. Most már több mint száz van. Sikeresek az új versek, a „testre szabottakért” különösen hálás a násznép. — Tudna példát erre? - kérdezzük Szkrinyár Barnát a fenyőfák között. — Amerikai rokonok küldtek a fiatal párnak egy tortakést, aminek nagy érté­ke lehetett családon belül. Emígy adtam át a desszert kínálása idején: Halljunk szót! Kedveskedtünk néktek még valami széppel / E tortát vágjátok föl messziről jött késsel! És így tovább... Arra a kérdésre, hogy milyenek a mai lagzik, így válaszol: — Gazdagok, dúsak, a család anyagi le­hetőségeit felülmúlóak. Emlékezetessé szeretnék tenni a családok. Nem ritka a három-négyszáz személyes vendégsereg. Egy Fegyvernek melletti tanyán például félezren ünnepelték a frigyet. Az ifjú pár hatlovas hintón ment az esküvőjére, és ka­mionok hozták a további 43 hintót lovak­kal együtt az ország minden égtája felől. Mivel áram nincs a tanyán, hűtőkamionok parkoltak külön-külön ételnek, italnak. A díszmagyarba öltözött vendégeket helyi specialitással, kemencében sütött vízen kullogóval kínálták, és ökör sült nyárson. Grófok is voltak a vendégek között. De vőfélykedtem olyan lakodalomban is, ahol Lagzi Lajcsiék muzsikáltak. Egy Margit-szigeti esküvői partin csak a te­rembérlet került másfél millió forintba, és az volt az érdekes, hogy a másik teremben ugyancsak lakodalom zajlott. Zajlott? De­hogy. Odaátról szép lassan átszivárogtak a vendégek a miénkbe, mert emitt szipor­kázó volt a hangulat. De az átlagos lagzik is jók, sőt még hangulatosabbak. A szokásokról, a toalettekről Katalin ezt mondja:. — A menyasszonyok többsége klasszi­kus fehér ruhában megy az oltár elé, a vőlegény szmokingot visel. A koszorús­­lányok ruhája változatos, már­­ nem egyeduralkodó a rózsaszín. A csokrokat is a legkülönfélébb virágokból kötik. Minden szezonban látunk egy-két extra­vagáns öltözetű márkapárt, akiket a násznép is megmosolyog. Farsangkor kevés az esküvő­­ Szkrinyárék bánatára. A legközelebbi megrendelés májusra szól. Várni kell még a csibenevelő felszerelésére. Sok lakodalom kell még ahhoz, hogy megva­lósulhasson a családi beruházás. Lévay Györgyi Szkringár Barna egy tavalyi esküvőn FOTÓ: FOJTÁN LÁSZLÓ Azok, akik egy évtizeddel ezelőtt jártak utoljára a Szolnok és Debrecen között félúton található alföldi mezőváros­ban, és most ide látogatnak, jelentős fejlődésnek lehetnek szemtanúi. Az elmúlt évtizedben eltűntek a sáros utcák, a lakások zömében gázzal fűtenek, folyamatosan nő a szennyvízhálózatra kötött épületek száma, kiépült a telefon­­hálózat. Korszerű, környezetkímélő szilárd hulladéklerakó hely épült, kerékpárutak készültek. Megszépültek a több száz éves Kossuth tér műemlék épületei, félszáz köztéri alkotás díszíti a gondozott parkokat, közterületeket. A városi önkormányzat az intézményi ellátás terén ésszerű átszervezéseket hajtott végre, ugyanakkor napjainkban is működik - a régió fiatalságát is vonzó - nagy múltú gimná­zium, a többprofilú mezőgazdasági szakközépiskola. A kö­zépfokú szakmai képzés szakiskolai keretek között történik. A város hat általános iskolájában a mai kor követelmé­nyeinek megfelelő szintű oktatás folyik. Nyelvi laboratóriu­mok, szaktantermek, számítógépes termek, iskolai könyvtá­rak segítik az oktatást. Nem csak a karcagiak, de a régió lakosai is igénybe ve­szik a Kátai Gábor Kórház járó- és fekvőbeteg-ellátást biz­tosító szolgáltatásait. Jelenleg is folyik az épület kétmilliárd forintos rekonstrukciója, évről évre nő a gép-, műszerbe­szerzésre fordítható összeg is. A városi önkormányzat intézményeiben több mint két­ezer fő foglalkoztatása történik. Több ezer azoknak a kar­cagiaknak a száma is, akik egyéni gazdálkodóként, vállalko­zóként a mezőgazdaságban, az iparban, és a kereskedelmi ágazatban és a különböző szolgáltató szférákban találták meg számításukat. A hivatalos ügyek helyben elintézhetők, működik itt ok­mányiroda, városi bíróság, ügyészség, közjegyzői iroda, földhivatal, rendőrkapitányság, megyei munkaügyi központ és APEH-kirendeltség, ipartestület és vállalkozóknak segít­séget nyújtó iroda is. Karcagon pénzügyi szolgáltatóként van jelen az OTP Kereskedelmi Bank Rt., az Országos Kereskedelmi és Hitel­bank Rt., a Postabank és a Takarékszövetkezet helyi fiókja. A kereskedelmi ellátásban jelentős fejlődést eredménye­zett a négy új bevásárlóközpont megépülése. A város iparában is jelentős változások történtek. Kar­ket: A 4. sz. főútvonal mellett található 48,5 hektáros terü­let infrastrukturális fejlesztése magántőke bevonásával megkezdődött, így folytatódhat a munkahelyteremtést se­gítő eddigi program. Az önkormányzat kedvező adópolitikája, a város jó szín­vonalú ellátó rendszere, a pezsgő közélet, amelyben közel száz civi szervezet vesz részt­­, a város kiemelkedő kultu­rális és sportélete együttesen biztosítja a hátteret ahhoz, hogy Karcag fejlődése folyamatos legyen. Az itt élők és itt letelepülni szándékozók életkörülmé­nyei tovább javultak az elmúlt évben 12 új önkormányzati lakás átadásával, amely a Széchenyi-terv lakásépítési prog­ramja keretében - jelentős pályázati forrásból -, a helyi vál­lalkozók bevonásával készült el. 2002-ben 15 új szociális bérlakás építését tervezi a város. A lakosság - elsősorban az itt élő gyermekek és fiatalok - életminőségét is javította az elmúlt években épült, az úszásoktatásra egész évben alkalmas városi tanuszoda. Karcag lakói szeretik a sportot. A Karcagi Sport Egyesület keretén belül működő szakosztályok közül az NB II-ben ját­szó labdarúgócsapat, a férfi kosárlabda- és a női kézilabda­szakosztályok tevékenysége jelentős. Nagy hagyományokkal rendelkezik a birkózás és a sakk, szép sikereket értek el a karcagiak az atlétikában, az úszás­ban, a triatlon-duatlon sportágakban is. Jelentős pályázati forrásból még ebben az évben elkészül a gimnázium mellet­ti új sportudvar, amelyet a lakosság is igénybe vehet majd. A 6 milliárdos költségvetésű önkormányzat önerőből, a kedvező hitellehetőségeket kihasználva, valamennyi pályá­zati lehetőséggel élve céltudatos városfejlesztést végez. Az elmúlt évben elfogadott új Általános Rendezési Terv alapján elkészül egy 1500 főt befogadó, nemzetközi szintű sportcsarnok terve, a Karcag-Berekfürdő közötti kerékpár­út építéséhez a földterületek részben már rendelkezésre áll­­­nak, az ipari parkhoz feltáró út építését tervezik. Korszerűsítik a város közvilágítását, folytatódik a járdák javítása, csakúgy, mint a közintézmények belső és külső fel­újítása. Az északi és a déli külvároson burkolt utak épülnek. Mag közigazgatási területe része a Kunmadaras és térsége vállalkozói övezetnek, amely hosszú távon kedvező lehető­ségeket nyújthat. Karcag Város Önkormányzata szeretné, ha a városban a munkanélküliség a jelenlegi 11%-ról tovább csökkenne. Az igen jelentős infrastrukturális fejlesztések megteremtették az alapjait a munkahelyteremtő vállalkozásoknak, így egyre több befektető érkezik Karcagra. Igen kedvező, hogy az „Ipari park” cím elnyerése is tovább bővítette a lehetősége­A polgármesteri hivatalba korszerű telefonközpont kerül, a számítógépes hálózat kiépítése is befejezéséhez közeledik, kórház szakemberei és kapacitása pedig a gyógyturizmus feltételeinek megteremtését teszik lehetővé. Ennek érdeké­ben az önkormányzat ez évben felújítja a Dósa-kutat, a me­dencéket, s a pályázati forrásból már elkészült reumatoló­giai kezelésekre szolgáló fürdő melletti épület gyógyászati­ re megépüljenek azok a szálláshelyek, amelyekhez a terület a fürdő szomszédságában rendelkezésre áll. A gyógyszállókra, kempingekre a közeljövőben nagy szükség lesz. A város lakói nem csak a természeti és épített értéket óvják, ápolják, gyarapítják, de fontosnak tartják kun identitástudatuk őrzését, az elődök által létrehozott örök­ség megóvását, a városból elszármazott híres személyek életútjának megismertetését, emlékük ápolását. A millennium alkalmából elkészült monumentális kom­pozíciót (amely a képen látható) - Györfi Sándor, Karca­gon élő Munkácsy- és Mednyánszky-díjas szobrász alkotását - 2001-ben Mádl Ferenc köztársasági elnök úr avatta fel. A hagyományos, évről évre egyre színvonalasabb rendez­vények, mint a Györffy Napok, Kováts Mihály Emlékna­pok, a karcagi birkafőző verseny, a Karcagi Lovasnapok, az augusztus 20-ához kapcsolódó Nagykunsági Kulturális Na­pok a megemlékezésen túl a helyben élő alkotók, művészek részére is bemutatkozási lehetőséget nyújtanak. A kulturális intézmények, a Déryné Művelődési és Ifjú­sági Központ, a Györffy István Nagykun Múzeum rangos képző- és népművészeti kiállítások, hangversenyek színhe­lye. A város három komolyzenei együttesének koncertjei, színházi előadások várják a kikapcsolódni vágyókat. A vá­rosi könyvtár gazdag dokumentumállománnyal, zenei videorészleggel, internethasználattal is a könyvtárlátogatók rendelkezésére áll, információs központként is működik, csakúgy, mint a TOURINFORM Iroda. A karcagiak ismerik múltjukat, ismerik jelenüket. A he­tente egyszer megjelenő Karcagi Hírmondó és a heti két adásnappal működő Városi Televízió biztosítja a naprakész információkat. A hagyományőrző civil szervezetek közül kiemelkedő szerepe van a Lovas Egyesületnek, a Kováts Mihály Baráti Társaság Egyesületnek, s az országos szintű Kunszövetség­nek, amelynek elnöke Karcag polgármestere. A város pezsgő szellemi életét bizonyítja az elmúlt 10 évben megjelent közel ötven igen komoly tudományos ku­tatásokat feldolgozó kiadvány, amely a városi önkormány­zat jóvoltából jelenhetett meg. Komoly szellemi tőke van ebben a városban. A felkészült tudósokat, művészeket, író­kat, zenészeket és a lakosságot összekötő kapocs nem más, mint a város szeretete, a „karcagiság”, amelyre olyan na­gyon büszkék.„­ Az elmúlt évben ISO minősítést szerzett köztisztviselői kar munkáját e feltételek javítják, korszerűsítik, gyorsítják az ügyintézést. A város idegenforgalmának fejlesztése érdekében is je­lentős erőfeszítések történtek. A Világörökség részévé nyil­vánított Hortobágyi Nemzeti Park védett növény- és állat­világa, a védetté nyilvánított kunhalmok, a Kecskem­-tó kör­nyéke az ökoturizmus, a nemrégiben gyógyvízzé nyilvání­tott városi strandfürdő és a szomszédságában található eszközökkel és berendezésekkel való ellátása érdekében nyújt be pályázatot. Nagy kihívás a városnak, hogy a gyógyulni vágyók része­ Nagykun Millenniumi Emlékmű Alkotók: Györfi Sándor, szobrász, ifj. Györfi Sándor, kőfaragó Fotó: Dulovits Tibor

Next