Népszabadság, 2002. március (60. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-28 / 73. szám
NÉPSZABADSÁG INFOVILAG EXTRA 2002. MÁRCIUS 28., CSÜTÖRTÖK 33 Hollywood otthon Ma még kevesek kedvenc időtöltése az otthoni videofilm-készítés. Ennek elsősorban anyagi okai vannak - mondhatni nem olcsó szenvedély. Kell hozzá ugyebár videokamera, lehetőleg digitális, aztán szükségeltetik egy viszonylag jól felturbózott számítógép, digitalizáló kártyával, editáló szoftverrel felszerelve, és persze kell rengeteg szabadidő, ami - mint tudjuk - a legdrágább. Nullától félmillióig A digitális kamera árfekvése kétszázezer és húszmillió forint közé lőhető be, amatőrnek persze ajánlatos az alsóbb árrégiókban kezdenie. A számítógép felszereltségével kapcsolatos követelmények erősen függenek attól, hogy milyen digitalizáló kártyát akarunk vásárolni. Olcsó kártyához (ezek ára 20 ezer forint körül kezdődik) erős számítógép dukál, mivel ezeknél a kártyáknál a digitalizálás terhét a számítógép processzora viseli. Hogy maradjunk a kettes számrendszerben: a 200 ezres kamerához és húszezres digitalizáló kártyához körülbelül 200 ezerbe kerülő számítógépet kell venni. A közepes árkategóriájú kártyák (áruk 150 ezer és 250 ezer között van) saját, beépített processzorokkal végzik el a nagyja munkát, a számítógép CPU-ját alig-alig foglalkoztatják. Ezek a kártyák eldohognak egy öregecskébb komputerrel is. A félprofesszionális, professzionális digitalizások (áruk 400 ezertől a csillagos égig terjed) viszont nagyon dögös gépekben érzik jól magukat, egy gigahertzes duál processzor és 512 megabájt RAM alatt nemigen nyújtják az elvárt teljesítményt. Ha valaki nulláról indul és nem túl nagyok az igényei, körülbelül félmillió forintjába kerül, hogy kezdő videofilm-készítő (videographer, mondja az angol) legyen belőle. Ha mindenből a legolcsóbb megoldást választja, akkor tényleg olcsón megúszhatja. Így ugyanis a filmkészítés inkább szenvedés, mint élvezet, tehát van rá esély, hogy az illető hamar abbahagyja a próbálkozásait és megússza a kalandot rongyos félmillió forint kidobásával. Ha viszont egy kicsit jobb feltételekkel kezd, akkor megvan a veszélye annak, hogy egyre sűrűsödő sikerélményei miatt végül már a konyhapénzt is különféle videokütyük vásárlására költi majd. Nem vicc: videokütyükből valóban végtelen a választék. Ha mindezek ismeretében valamely Kedves Olvasó mégse rettenne vissza attól, hogy Hollywoodot csináljon a lakásából, akkor megfontolásra ajánlunk számára néhány olyan tanácsot, amely esetleg megmentheti az e témakörben nagyon költséges csalódások egy részétől. Ha videokamerát vásárol, digitálisat vegyen, mert ma már nem lehet — vagy csak meglehetősen drágán lehet — kapni olyan digitalizáló kártyákat, amelyeknek analóg (kompozit vagy SVHS) bemenetük is van. Semmilyen körülmények között - még ha nagyon olcsón kínálják se - ne vegyünk olyan digitális kamerát, amelynek nincs szabványos DV-kimenete (IEEE1394 FireWire interfész), mert enélkül a számítógép nem tud mit kezdeni a kamera digitális jeleivel. Ha lehetséges, olyan kamerát vegyünk, aminek a kimenettel együtt van DV-bemenete is. Ezzel ugyanis lehetővé válik, hogy a kamerából a számítógépbe töltött, ott gondosan megszerkesztett, feliratozott, zenével és magyarázó szöveggel ellátott filmet visszatöltsük a kamera szalagjára anélkül, hogy az eredetileg felvett videoanyag minősége a legcsekélyebb mértékben is károsodott volna. A számítógép szükséges teljesítménye - mint említettük - erősen függ attól, hogy milyen kártyát óhajtunk venni bele, de e területen is van néhány megfontolandó általános szabály. Öregebb gép esetében minimum 500 Mhz-es Pentium III vagy Athlon rendszerrel érdemes próbálkozni. Ha új gépet veszünk, ne adjuk egy gigahertzes processzornál alább. A digitalizáló kártyák eladására szakosodott (egy kezünkön megszámolható, hány ilyen bolt van az országban) budapesti CORG Computer szakemberei inkább az Intel alapú processzorokat ajánlják, korábban ugyanis azt tapasztalták, hogy némely digitalizáló kártyának kompatibilitási differenciái támadtak némely Athlon alaplappal. Gyorsan pörögnek 128 MB memória alatt ne is kísérletezzünk számítógépes videózással, inkább 256 MB vagy több ajánlott. Ma már szerencsére nem túl drágák a nagykapacitású merevlemezek, két darab 20 gigabájtossal már bele lehet vágni a videokalandba. Az egyik lemezre installáljuk az összes programunkat, a másik winchestert csak a videófájlok tárolására és szerkesztésére használjuk. Egy 20 gigás merevlemezen valamivel több, mint egy órányi videóanyag fér el. Nagyon fontos, hogy milyen gyorsan pörögnek ezek a merevlemezek. A DV-nél ugyanis az adatátviteli sebesség konstans 3,6 megabájt/másodperc ezt jobban tudja kezelni az a lemez, amely 7200-at pörög percenként. Feltétlenül ilyet válasszunk! (Egyébként már nem sokkal drágább, mint az 5400- as.) Elengedhetetlen persze még, hogy legyen a gépünkben megbízhatóan működő hangkártya, érdemes áldozni jobb videokártyára is, hiszen elsősorban vizuális produkciót készítünk. Windows 98-as, 2000-res vagy XP operációs rendszer ajánlott, a Windows NT már zűrösebb, feltétlenül szakembert igényel. Aki videózással foglalkozik, nagyon hamar rájön, hogy szigorú rendet kell tartania a számítógépén lévő programok között, minden fölösleges dolgot érdemes lepucolni a masináról, amely lassíthatja a működését. Kézikönyv: az nincs! A legolcsóbb kapható digitalizáló kártyák 20 ezer és 40 ezer közötti értékben az ADS Pyro DV és a Pinnacle Stúdió DV már megfelelnek a célnak. Kicsit drágább a Canopus EZDV-je (80 ezer). Ugyanettől a gyártótól kínálják a DV Raptor RT-t dupla ennyiért, ez azonban már valós időben kezel nagyon sok effektet. (Az olcsóbb kártyáknál ki kell várni, amíg a gép újraszámolja az egymásba úsztatott képeket, a valós idejű kártyáknál ez azonnalra megy.) Nincs elég hely, a Canopus, a Dazzle Fast, a Pinnacle, a Pyro, az Ulead és más cégek kártyakínálatának részletezésére. Ezek közül Magyarországon a legtöbb beszerezhető, érdemes szakboltot felkeresni, ahol a hozzáértő eladók eligazítanak arról, hogy hogyan tudjuk leginkább egyensúlyba hozni elképzeléseinket a pénztárcánk tartalmával. Az összes kártyát eleve editáló szoftverrel együtt árulják. Az olcsóbb kártyákhoz egyszerűbb szoftver jár, a drágábbakhoz bonyolultabb, de jóval többet tudó programot adnak. Gyakorlatilag két szoftvercég versenyez az editáló szoftverek piacán, az Ulead és az Adobe. Hol az egyik vezeti a piacot, hol a másik attól függően, hogy éppen melyikük rukkolt elő újabb verzióval. Egy éve még az Ulead Media Stúdió 6.0-ra vezette a mezőnyt, majd jött az Adobe Premiere 6.0-ra és győzött. Az Ulead a hetekben dobta piacra az MS 6.5-öt, és még nem tudni, átütő lesz-e a sikere. Érdekesség: ezek a programok valamely kártyával együtt vásárolva körülbelül ötödannyiba kerülnek, mintha önállóan akarnánk megvenni őket. És amikor már megvan minden hardverünk és szoftverünk, akkor már csak egy jó kézikönyvre volna szükségünk, amiből megtanulhatnánk a videofilm-készítés alapjait. Na ez az, ami Magyarországon egyelőre nem kapható.Karcagi László karcagil@nepszabadsag.hu Videokalandok a digitális világban A Ghymes együttes az Aranyzsiráf díj worldmusic/jazz kategória és az eMeRTon díj legjobb határon túli magyar zenekar kategória nyertese. Valódi értéket támogatni jó. • ••••• www.matav.hu (tfp matáv a szavakon túl LOWE LINTAS GGK ■ Kamerapróba. Digitális videokamerák a Canontól a CeBit-en