Népszabadság, 2002. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-28 / 73. szám

NÉPSZABADSÁG INFOVILAG EXTRA 2002. MÁRCIUS 28., CSÜTÖRTÖK 33 H­ollywood otthon Ma még kevesek kedvenc időtöl­tése az otthoni videofilm-készí­tés. Ennek elsősorban anyagi okai vannak - mondhatni nem olcsó szenvedély. Kell hozzá ugyebár videokamera, lehetőleg digitális, aztán szükségeltetik egy viszony­lag jól felturbózott számítógép, digitalizáló kártyával, editáló szoftverrel felszerelve, és persze kell rengeteg szabadidő, ami - mint tudjuk - a legdrágább. Nullától félmillióig A digitális kamera árfekvése kétszázezer és húszmillió forint közé lőhető be, amatőrnek per­sze ajánlatos az alsóbb árrégiók­ban kezdenie. A számítógép fel­szereltségével kapcsolatos kö­vetelmények erősen függenek attól, hogy milyen digitalizáló kártyát akarunk vásárolni. Olcsó kártyához (ezek ára 20 ezer fo­rint körül kezdődik) erős számí­tógép dukál, mivel ezeknél a kártyáknál a digitalizálás terhét a számítógép processzora viseli. Hogy maradjunk a kettes szám­­rendszerben: a 200 ezres kame­rához és húszezres digitalizáló kártyához körülbelül 200 ezerbe kerülő számítógépet kell venni. A közepes árkategóriájú kár­tyák (áruk 150 ezer és 250 ezer között van) saját, beépített processzorokkal végzik el a nagyja munkát, a számítógép CPU-ját alig-alig foglalkoztat­ják. Ezek a kártyák eldohognak egy öregecskébb komputerrel is. A félprofesszionális, professzio­nális digitalizások (áruk 400 ezertől a csillagos égig terjed) viszont nagyon dögös gépekben érzik jól magukat, egy gigahert­zes duál processzor és 512 me­gabájt RAM alatt nemigen nyújtják az elvárt teljesítményt. Ha valaki nulláról indul és nem túl nagyok az igényei, kö­rülbelül félmillió forintjába ke­rül, hogy kezdő videofilm-ké­szítő (videographer, mondja az angol) legyen belőle. Ha min­denből a legolcsóbb megoldást választja, akkor tényleg olcsón megúszhatja. Így ugyanis a film­­készítés inkább szenvedés, mint élvezet, tehát van rá esély, hogy az illető hamar abbahagyja a próbálkozásait és megússza a kalandot rongyos félmillió fo­rint kidobásával. Ha viszont egy kicsit jobb feltételekkel kezd, akkor megvan a veszélye annak, hogy egyre sűrűsödő sikerélmé­nyei miatt végül már a konyha­pénzt is különféle videokütyük vásárlására költi majd. Nem vicc: videokütyükből valóban végtelen a választék. Ha mindezek ismeretében va­lamely Kedves Olvasó mégse rettenne vissza attól, hogy Hol­lywoodot csináljon a lakásából, akkor megfontolásra ajánlunk számára néhány olyan tanácsot, amely esetleg megmentheti az e témakörben nagyon költséges csalódások egy részétől. Ha videokamerát vásárol, digitálisat vegyen, mert ma már nem lehet — vagy csak meglehe­tősen drágán lehet — kapni olyan digitalizáló kártyákat, amelyek­nek analóg (kompozit vagy SVHS) bemenetük is van. Sem­milyen körülmények között - még ha nagyon olcsón kínálják se - ne vegyünk olyan digitális kamerát, amelynek nincs szab­ványos DV-kimenete (IEEE1394 FireWire interfész), mert enél­­kül a számítógép nem tud mit kezdeni a kamera digitális jelei­vel. Ha lehetséges, olyan kame­rát vegyünk, aminek a kimenet­tel együtt van DV-bemenete is. Ezzel ugyanis lehetővé válik, hogy a kamerából a számítógép­be töltött, ott gondosan meg­szerkesztett, feliratozott, zené­vel és magyarázó szöveggel el­látott filmet visszatöltsük a ka­mera szalagjára anélkül, hogy az eredetileg felvett videoanyag minősége a legcsekélyebb mér­tékben is károsodott volna. A számítógép szükséges telje­sítménye - mint említettük - erősen függ attól, hogy milyen kártyát óhajtunk venni bele, de e területen is van néhány megfon­tolandó általános szabály. Öre­gebb gép esetében minimum 500 Mhz-es Pentium III vagy Athlon rendszerrel érdemes pró­bálkozni. Ha új gépet veszünk, ne adjuk egy gigahertzes pro­cesszornál alább. A digitalizáló kártyák eladására szakosodott (egy kezünkön megszámolható, hány ilyen bolt van az ország­ban) budapesti CORG Compu­ter szakemberei inkább az Intel alapú processzorokat ajánlják, korábban ugyanis azt tapasztal­ták, hogy némely digitalizáló kártyának kompatibilitási diffe­renciái támadtak némely Athlon alaplappal. Gyorsan pörögnek 128 MB memória alatt ne is kísérletezzünk számítógépes vi­deózással, inkább 256 MB vagy több ajánlott. Ma már szerencsé­re nem túl drágák a nagykapaci­tású merevlemezek, két darab 20 gigabájtossal már bele lehet vágni a videokalandba. Az egyik lemezre installáljuk az összes programunkat, a másik winchestert csak a videófájlok tárolására és szerkesztésére használjuk. Egy 20 gigás merev­lemezen valamivel több, mint egy órányi videóanyag fér el. Nagyon fontos, hogy milyen gyorsan pörögnek ezek a me­revlemezek. A DV-nél ugyanis az adatátviteli sebesség kons­tans 3,6 megabájt/másodperc ezt jobban tudja kezelni az a le­mez, amely 7200-at pörög per­cenként. Feltétlenül ilyet vá­lasszunk! (Egyébként már nem sokkal drágább, mint az 5400- as.) Elengedhetetlen persze még, hogy legyen a gépünkben meg­bízhatóan működő hangkártya, érdemes áldozni jobb videokár­tyára is, hiszen elsősorban vi­zuális produkciót készítünk. Windows 98-as, 2000-res vagy XP operációs rendszer ajánlott, a Windows NT már zűrösebb, feltétlenül szakembert igényel. Aki videózással foglalkozik, na­gyon hamar rájön, hogy szigorú rendet kell tartania a számítógé­pén lévő programok között, minden fölösleges dolgot érde­mes lepucolni a masináról, amely lassíthatja a működését. Kézikönyv: az nincs! A legolcsóbb kapható digitali­záló kártyák 20 ezer és 40 ezer közötti értékben az ADS Pyro DV és a Pinnacle Stúdió DV már megfelelnek a célnak. Kicsit drá­gább a Canopus EZDV-je (80 ezer). Ugyanettől a gyártótól kí­nálják a DV Raptor RT-t dupla ennyiért, ez azonban már valós időben kezel nagyon sok effek­tet. (Az olcsóbb kártyáknál ki kell várni, amíg a gép újraszá­molja az egymásba úsztatott ké­peket, a valós idejű kártyáknál ez azonnalra megy.) Nincs elég hely, a Canopus, a Dazzle­ Fast, a Pinnacle, a Pyro, az Ulead és más cégek kártyakínálatának részle­tezésére. Ezek közül Magyaror­szágon a legtöbb beszerezhető, érdemes szakboltot felkeresni, ahol a hozzáértő eladók eligazí­tanak arról, hogy hogyan tudjuk leginkább egyensúlyba hozni el­képzeléseinket a pénztárcánk tar­talmával. Az összes kártyát eleve editáló szoftverrel együtt árulják. Az ol­csóbb kártyákhoz egyszerűbb szoftver jár, a drágábbakhoz bo­nyolultabb, de jóval többet tudó programot adnak. Gyakorlatilag két szoftvercég versenyez az edi­táló szoftverek piacán, az Ulead és az Adobe. Hol az egyik vezeti a piacot, hol a másik attól függően, hogy éppen melyikük rukkolt elő újabb verzióval. Egy éve még az Ulead Media Stúdió 6.0-ra vezette a mezőnyt, majd jött az Adobe Premiere 6.0-ra és győzött. Az Ulead a hetekben dobta piacra az MS 6.5-öt, és még nem tudni, átü­tő lesz-e a sikere. Érdekesség: ezek a programok valamely kár­tyával együtt vásárolva körülbelül ötödannyiba kerülnek, mintha önállóan akarnánk megvenni őket. És amikor már megvan min­den hardverünk és szoftverünk, akkor már csak egy jó kézi­könyvre volna szükségünk, ami­ből megtanulhatnánk a video­film-készítés alapjait. Na ez az, ami Magyarországon egyelőre nem kapható.Karcagi László karcagil@nepszabadsag.hu Videokalandok a digitális világban A Ghymes együttes az Aranyzsiráf díj worldmusic/jazz kategória és az eMeRTon díj legjobb határon túli magyar zenekar kategória nyertese. Valódi értéket támogatni jó. • ••••• www.matav.hu (tfp ma­táv a szavakon túl LOWE LINTAS GGK ■ Kamerapróba. Digitális videokamerák a Canontól a CeBit-en

Next