Népszabadság, 2002. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-02 / 76. szám

NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. ÁPRILIS 2., KEDD 3 Ukrajna: győzött az elnöki párt Beregszászban még folyik a szavazatok összesítése Ukrajnában hat párt már biztosan át­lépte a 4 százalékos parlamenti küszö­böt. A szavazatok közel nyolcvan szá­zalékának összeszámolása alapján a Kucsma elnökhöz közel álló, Egységes Ukrajnáért tömörülés jut majd a leg­több képviselői helyhez. A beregszászi 72-es számú ún. magyar körzetben még az esti órákban is tartott a szava­zatok számlálása. Papírforma-eredményt hoztak a hét vé­gi ukrajnai parlamenti választások, leg­alábbis ami a parlamentbe jutott pártokat illeti. A szavazatok közel nyolcvan szá­zalékának összeszámolása alapján hat pártnak sikerült átlépnie a négyszázalé­kos parlamenti küszöböt. Az élen a tíz jobb- és szélsőjobboldali pártot tömörítő, Viktor Juscsenko vezette Mi Ukrajnánk tömörülés áll 22,5 százalékkal, második helyen a kommunisták állnak (20,23 szá­zalék), őket pedig az elnöki hivatal veze­tője, a Volodimir Litvin vezette Az Egysé­ges Ukrajnáért tömörülés követi (13 szá­zalék). Biztosan parlamentbe jutottak még rajtuk kívül a szocialisták (7,35 szá­zalék), a Julia Timosenko vezette jobbol­dali tömörülés (6,7 százalék) és a szociál­demokrata párt (6, 1 százalék). A fentebbi eredmények alapján a Mi Ukrajnánk 66 parlamenti helyhez jutott, 60 helyet a kommunista párt, 39-et Az Egységes Ukrajnáért, húszat-húszat a szocialista párt és Julia Timosenko tömö­rülése, míg 18-at a szociáldemokraták kaptak. A 450 fős ukrán parlamentnek, a radának azonban csak a felét választották pártlistán, a törvényhozó testület másik fele egyéni körzetekből került be. Ezek­ben a körzetekben az előzetes eredmé­nyek szerint a legtöbb mandátumot Az Egységes Ukrajnáért kapta (71 hely), a Mi Ukrajnánk 40, a kommunista párt 6, a szociáldemokrata 4, a szocialista párt pe­dig 3 helyet szerzett. Az új ukrán radában így a legtöbb par­lamenti hellyel előreláthatóan a Kucsma elnökhöz közel álló Egységes Ukrajnáért rendelkezik majd (110), őket követi Mi Ukrajnánk (106 hely) és a kommunisták 66 hellyel. A parlamenti frakciók összeté­tele azonban még komolyan változhat, mivel 93 ún. önjelölt képviselő is bekerült az ukrán radába. Tegnap estig ugyan a sza­vazatok közel 80 százalékát dolgozták fel, de a végeredmény már aligha változik. Az idei szavazást számtalan szabály­sértés jellemezte. A részvételi arány vidé­kektől függően 50 és 70 százalék között mozgott. Sokak véleménye szerint maga­sabb lett volna a részvételi arány, ameny­­nyiben nem csupán, kelet-európai idő szerint 8-tól 20 óráig lettek volna nyitva a szavazóhelyiségek. Kárpátalján a 72-es számú, Beregszász központú választóke­rületben az esti órákban sem fejeződött be e szavazatszámlálás. A két legesélye­sebb jelölt - Kovács Miklós parlamenti képviselő, KMKSZ-elnök és Gajdos Ist­ván, a beregszászi járási állami közigaz­gatás elnöke, a Kárpátaljai Magyar Szer­vezetek Fóruma társelnöke­­ között a végső győzelmet száz-százötven szava­zat dönti el csupán. Magyar szempontból még egy érdekesség: a 74-es számú Rahó központú egyéni választókerületben az előrejelzések szerint Oreszt Klempus, Ukrajna magyarországi nagykövete jutott parlamenti mandátumhoz. Kőszeghy Elemér Kezdődik a szavazatszámlálás az egyik kijevi választókörzetben FOTÓK: REUTERS - VASILY FEDOSENKO Viktor Juscsenko, a pártlistán győztes Mi Ukrajnánk vezetője leadja voksát Véget ért a romániai népszámlálás Néhány zavaró visszaélést leszámítva rendben zajlott a romániai népszám­lálás - jelentette ki a Népszabadság­nak Markó Béla. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnö­ke szerint a cenzus fontos lépést jelent a rendelkezésre álló források arányos elosztásának szempontjából. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Markó Béla közölte lapunkkal: a nép­­számlálás lezajlását követő szövetségi hi­vatal tapasztalata szerint elsősorban a csángók összeírásakor voltak visszaélé­sek. Ezzel együtt a cenzus rendben lezaj­lott, s a júniusra ígért első eredmények re­mélhetőleg legalább annyi magyart mu­tatnak majd ki, amennyit a legutóbbi, 1992-es népszámlálás. Akkor ugyanis a kimutatott 1,625 millió magyarnál leg­alább 200 ezerrel több élt Romániában. A szövetségi elnök rámutatott: a romá­niai magyarság számára rendkívül fon­tos, hogy a hivatalos statisztikákban mi­nél jobb arányt érjen el, hiszen ennek mind a nemzetközi fórumok előtt, mind pedig a román belpolitikában igen nagy a jelentősége.­­ Lassan el kell jutnunk a források számarányos elosztásához, ahhoz, hogy a költségvetési forrásokból az oktatás, a kultúra és más területeken a magyarság arányának megfelelő mértékben ré­szesülhessünk, s hogy ezen arányszámnak megfelelő­en működtethessük intéz­ményeinket — mondta. Markó durva manipulá­ciós kísérletnek minősítet­te azokat a provokációkat, amelyeket a népszámlálás időszakában Gheorghe Fu­­nar véghezvitt. Funar a hét végén rend­kívüli sajtóértekezleten be­jelentette: „saját adatai sze­rint” Kolozsváron 59 974 magyar nemzetiségű személy él, azaz a város lakosságának csupán 18,45 száza­léka vallotta magát magyarnak. Az általa korábban megjósolt 11 száza­léknyi magyarság és a 18,45 százalék kö­zötti különbség pedig annak tudható be, hogy az RMDSZ törvényellenes propa­gandával, lefizetéssel, székelyföldi ma­gyarok Kolozsvárra utaztatásával és itt történő újraszámláltatásával, illetve a ci­gányoknak a magyariga­zolvánnyal történő zsaro­lásával sokakat rávett arra, hogy magyarnak vallják magukat. Ennek ellenére - így Funar - a magyarok aránya nem éri el a város­ban a 20 százalékot, őket tehát Kolozsváron sem kétnyelvű feliratok, sem pedig a nemrég elfogadott új törvényekben rögzített - 20 százalékos küszöb­höz kötött - anyanyelv­használat nem illeti meg. A polgármester által kö­zölt „eredményt” az RMDSZ helyi vezetői és a megye prefek­tusa egyaránt törvénytelennek tartja. Sze­rintük Kolozsvár lakosainak körülbelül 21 százalékát teszik ki a magyarok. Tibor Szabó Zoltán Markó Béla Transzatlanti kötélhúzás a „Huszadikéról PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Franciaország hivatalosan sajnálja az amerikai döntést, itteni polgári jogvédő szervezetek azonban nem érik be ennyi­vel. Az ottani igazságügyi szervek ugyanis a halálbüntetés kiszabását akar­ják indítványozni a francia állampolgár­ságú Zacarias Moussaoui ellen október­ben kezdődő virginiai büntetőperben. A 33 éves, észak-afrikai bevándorló családból származó férfit a tengerentúlon csak a „Huszadik”ként emlegetik. Azt feltételezik: ő lett volna a szeptember 11-i terrormerényleteket végrehajtó komman­dók huszadik tagja. Az Oszama bin Laden vezette al-Kaida-hálózat e tagjá­nak „bevetését” meghiúsította, hogy az akció előtt egy hónappal letartóztatták. A virginiai és New York-i ügyészség által összeállított vádindítvány - amelyet John Ashcroft szövetségi igazságügy-mi­niszter is elfogadott - a többi között több ezer ember halálát okozó erőszakcselek­ményben való szándékos részvétellel vá­dolja Moussaouit. A francia ellen össze­sen hat pontban emelnek vádat, ezek kö­zül négyben halálbüntetés fenyegeti. Franciaországban 1981 óta eltörölték a halálbüntetést, és a kivégzések ellenzői közé tartozik Jacques Chirac köztársasá­gi elnök is. A franciák kérték Moussaoui kiadatását, amit az amerikaiak elutasítot­tak. A „Huszadik” eddig megtagadott minden együttműködést az amerikai ha­tóságokkal, de a francia konzuli védelem­ből sem kért. Moussaouit - az al-Kaida soraiban harcoló, bevándorló családból származó francia fiatalokhoz hasonlóan - előbb Franciaországban, majd Londonban ve­tették alapos agymosás alá a szélsőséges muzulmán toborzók. A „Huszadik” az ideológiai felkészítés után Afganisztánba került, ahol katonai kiképzést is kapott. Szeptember 11. óta Nyugat-Európában a bűnüldöző szervek és a titkosszolgálat­ok több tucat iszlám szélsőségest tartóz­tattak le. Megfigyelők szerint a nagy-bri­­tanniai, belgiumi, franciaországi, spa­nyolországi, itáliai és NSZK-beli akciók közel sem jelentik azt, hogy sikerült fel­göngyölíteni az al-Kaida teljes hálózatát. Az alvó ügynökök mellett további prob­lémát jelent, hogy a muzulmán terror fi­nanszírozási csatornáit továbbra sem si­került felrobbantani - emlékeztetett az Intelligence Online, a jó titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező, párizsi szék­helyű internetes hírlevél. Bár az afganisz­táni Anakonda-hadműveletet az USA hadvezetése nagy sikerként könyvelte el, az Egyesült Államok által indított terror­ellenes háború korántsem ért véget. Afga­nisztán keleti részén még mindig tartják magukat az al-Kaidához tartozó terrorcso­portok, Bin Laden sorsát és hollétét szin­tén homály fedi. Miközben az amerikaiak a Fülöp-szigeteken igyekeznek a hely­színre küldött katonai erőkkel felszámolni az ottani muzulmán gerillafészkeket, pél­dául A­bu Szajjaf fegyvereseit, Európában nem múlt el a terrorfenyegetés. Legutóbb ismét Olaszországban fújtak riadót. Dési András A letámadás ünnepe A feltámadás ünnepét a letámadás ünnepe követi — remélik sokan, nem sejtvén, hogy a saját letámadásuk megünneplésére készülnek. A de­mokraták viszont azt remélik, hogy ezeknek a naiv embereknek nem lesz alkalmuk az ünneplésre, tehát a csalódásra sem. Olyan kormány sorsáról dönt most a polgár, amely a hatalmát min­denekelőtt arra használta, hogy a hatalom folyamatos ellenőrzésének intézményeit folyamatosan leépítse. A kormány a leépítés folytatásá­hoz kéri a polgárok bizalmát. De polgár ilyen kérést nem teljesít, csak önkéntes alattvaló. Az (egyelőre még) önkéntes alattvalók hagyják jó­vá, és a polgárok igyekeznek megfordítani ezt a folyamatot. Ez a vá­lasztás tétje. A magyar polgárosodás próbája. A polgárok visszaköve­telik a hatalom ellenőrzésének intézményeit, az alattvalók ellenőrizet­lenné teszik maguk fölött a hatalmat. A kormányfő szerint a múlt és a jövő között kell választani. A múlt és a jövő közötti választás — ez kommunista jelszó a múlt század negy­venes éveinek a végéről, amikor a kommunisták önmagukon kívül mindenkit belehazudtak a múltba. Mindenekelőtt a demokratákat, a múlt - a Horthy-rendszer - demokratikus ellenzékét. Egyszer-kétszer már megpróbálták belegyömöszölni a demokráciát a történelem sze­métládájába. Egyszer-kétszer úgy érezték már a demokraták, hogy a többség örömtáncot jár a szemétláda körül. Aztán előbb vagy utóbb szétpattannak a látszatok. A kormánypártok már rég feladták a tisztességes győzelem lehetősé­gét. Kisajátították kampánycélokra az ország egészének szolgálatára rendelt kormányzati szerveket, pénzeket és a köz médiáját. Két eshető­ség maradt: a kormánypártok tisztességtelen eszközökkel győznek, vagy a tisztességtelen eszközök ellenére veszítenek. Az első esetben kétes legitimitású kormány alakul, a második esetben a kormány legi­timitása megerősödik, de az egy másik kormány lesz. Az ellenzék vagy arra lehet majd büszke, hogy csak az általuk megvalósított gazdasági stabilizáció eredményeire támaszkodva s az ő híveik adójából (is) el­­csaklizott pénzből lehetett őket legyőzni, vagy arra, hogy úgy sem. Nemrégiben írtam egy kis cikket a március 15-ét három hétre kiter­jesztő kokárdaviselési akcióról. Erre a cikkemre érkezett egy névtelen levél. A névtelen úr kifejtette, hogy ő ugyan nem hordja a kokárdát, mert fél az olyasféléktől, mint én és a fajtám, s nyilván ezért nem hord­ják a derék kormánypárti milliók sem, de majd a szavazófülke félho­mályában bátrak lesznek, és akkor a választások után majd eltűnhetünk a balfenéken, ugye. Na most képzelje el a kedves olvasó, hogy ha ez a derék névtelen úr ennyire fél most, amikor kokárdát hord az egész kor­mány, mely kezébe gyűjt és buzgón alkalmaz minden megfélemlítési lehetőséget, amit az adott körülmények között lehet, akkor mennyire be lehetett tojva szegény 15-20 évvel ezelőtt, amikor március 15-én nem hivatalosan tiszteletünket tettük Petőfi úrnál, Batthyány úrnál, Bem úrnál a szabadság emlékére és reményével. Tegyem hozzá rögtön: ahhoz sem kellett túl bátornak lenni. Képzelje el a kedves olvasó, mekkora farkasprotézist tömnének a szájukba ezek a névtelen nyulak a letámadás ünnepe után, ha a válasz­tás eredménye azt üzenné nekik, hogy nem kell félni mindazt művelni, amit az elmúlt években a hatalom nevében műveltek. A kormánypártok mindent elkövetnek, hogy esetleges győzelmüknek ez legyen az üzenete. Ha a „jövő” most győz, véglegesen győz, a múlt véglegesen legyőzetik, az ellenzék léte, a többpártrendszer léte azontúl merő formalitás, mert az ellenzék többé nem győzhet, tehát ezentúl bár­mit meg lehet tenni a hatalom elvesztésének veszélye nélkül. Orbán számára, akárcsak egykoron a kommunisták számára, a rend­szerváltás vége a többpártrendszer végét jelenti: az ellenzék maga a le­váltott rendszer, tehát a rendszeren belül kormányváltás nem lehetséges. A polgári demokráciának éppenséggel az a lényege, hogy a rendszer ke­retén belül leválthatják egymást az annak játékszabályait elfogadó pár­tok. A polgári demokrácia tagadása a rendszerváltás tagadása. Amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy a kormánypártok győzelme a rendszer­­váltás lezárását jelentené, akkor összekeveri a lezárást a tagadással. Révész Sándor Méh van, babám! Nyolcvankilenc májusában akadt egy igen érdekes nap a budapesti tűz­oltók életében. Délelőtt valamelyik Flórián téri mutatványossátorról kel­lett elzavarniuk úgy tízezer, váratlanul odatelepedett méhet, délután meg egy kilencedik kerületi bérházból. A tűzoltó már csak ilyen. Ha valaki azt kiáltja: méh van, babám!, ak­kor hóna alá csapja a nagy Brehmet, és rohan segíteni. Róluk tehát sok furcsaságot elhiszek, azt azonban nem, amit egy szerkesztőségünkhöz eljuttatott faxüzenet állít: nevezetesen, hogy az új, népligeti Volán-pálya­udvar átadása előtti éjszakán, a létesítmény építését megrendelő ÁPV Rt. utasítására ők tüntették volna el a kivitelező cég, azaz a Hídépítő Rt. in­formációs tábláit, reklámfeliratait. Mellesleg, ha nem éppen az ÁPV Rt. illetékese ismerte volna el, én a részvénytársaságról sem hittem volna el, hogy az éjszaka leple alatt, csa­varhúzós, pajszeros szabadcsapatokkal távolíttat el neki nem tetsző in­formációs táblákat. Nézzük hát, mi történt. A napokban átadták Az ÁPV Rt. megrendelésére, a Hídépítő Rt. ki­vitelezésében a Népliget mellett épült, új Volánbusz-pályaudvart, ám az átadási ceremóniára érkező hídépítésök döbbenten tapasztalták, hogy csak a munka volt az övék, az ünneplés már nem. Ők immár csak kínos mellékszereplői az eseményeknek. Nemkívánatos személyek. Információs tábláikat, reklámzászlóikat valakik az éj leple alatt eltün­tették, mintha a Hídépítő Rt.-vel nem illene büszkélkedni. Pedig a cég vezetői szerint a hárommilliárd forintos beruházás ideje alatt az ÁPV Rt.-vel jó munkakapcsolatban voltak, nem értik hát, mi végre az egész kellemetlen végkifejlet. Hivatalosan nem értik. Vannak köztük azonban olyanok, akik sejtik, miért lettek ők kellemet­len szereplői egy ügynek. Tudják, hogy a választások előtti pillanatokban minden apróság fontos. Ha például az új Volánbusz-pályaudvart átadó Faragó Csaba ÁPV Rt. elnök-vezérigazgató, valamint Fónagy János köz­lekedési és vízügyi miniszter büszkén említi, hogy a beruházás színtisz­tán magyar vállalkozók munkája, akkor bizony kellemetlen lenne, ha va­laki visszakérdezne: a Hídépítő miért magyar, ha egyébként francia. Tu­lajdonviszonyait tekintve legalábbis, a vezetőket és a munkásokat tekint­ve persze tényleg magyar. A hídépítősök most azt kérdezik, vajon miért szégyellnivalók ők. Miért lenghet az ARCADOM Építőipari Rt. zászló­ja még az átadás után is a Nemzeti Színház épülete mellett, és miért áll­hat a tervezőket, kivitelezőket felsoroló, büszke tábla a múlt héten át­adott Erzsébet téri parkban? Feltételezni sem merem, hogy az ÁPV-főnök, valamint Fónagy mi­niszter csak azért nem kedveli a pályaudvart építő magyar munkásokat, mert egy javarészt francia tulajdonú cég alkalmazottai. Ennélfogva, azt az állítást sem hiszem el, hogy az említett urak csak meghatározott kö­rülmények között bíznak a magyar tehetségben. Ha így van, ez azért bor­zalmas, mert Kövér László, a Fidesz ügyvezető alelnöke éppen az ilyen gondolkodásúaknak ajánlott kötelet a minap. Nem lenne jó, ha Kövér doktor útmutatásának szellemében még állami vezetők, miniszterek is ellognák a választásokat. Trencsényi Zoltán

Next