Népszabadság, 2002. április (60. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-02 / 76. szám
NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT 2002. ÁPRILIS 2., KEDD 3 Ukrajna: győzött az elnöki párt Beregszászban még folyik a szavazatok összesítése Ukrajnában hat párt már biztosan átlépte a 4 százalékos parlamenti küszöböt. A szavazatok közel nyolcvan százalékának összeszámolása alapján a Kucsma elnökhöz közel álló, Egységes Ukrajnáért tömörülés jut majd a legtöbb képviselői helyhez. A beregszászi 72-es számú ún. magyar körzetben még az esti órákban is tartott a szavazatok számlálása. Papírforma-eredményt hoztak a hét végi ukrajnai parlamenti választások, legalábbis ami a parlamentbe jutott pártokat illeti. A szavazatok közel nyolcvan százalékának összeszámolása alapján hat pártnak sikerült átlépnie a négyszázalékos parlamenti küszöböt. Az élen a tíz jobb- és szélsőjobboldali pártot tömörítő, Viktor Juscsenko vezette Mi Ukrajnánk tömörülés áll 22,5 százalékkal, második helyen a kommunisták állnak (20,23 százalék), őket pedig az elnöki hivatal vezetője, a Volodimir Litvin vezette Az Egységes Ukrajnáért tömörülés követi (13 százalék). Biztosan parlamentbe jutottak még rajtuk kívül a szocialisták (7,35 százalék), a Julia Timosenko vezette jobboldali tömörülés (6,7 százalék) és a szociáldemokrata párt (6, 1 százalék). A fentebbi eredmények alapján a Mi Ukrajnánk 66 parlamenti helyhez jutott, 60 helyet a kommunista párt, 39-et Az Egységes Ukrajnáért, húszat-húszat a szocialista párt és Julia Timosenko tömörülése, míg 18-at a szociáldemokraták kaptak. A 450 fős ukrán parlamentnek, a radának azonban csak a felét választották pártlistán, a törvényhozó testület másik fele egyéni körzetekből került be. Ezekben a körzetekben az előzetes eredmények szerint a legtöbb mandátumot Az Egységes Ukrajnáért kapta (71 hely), a Mi Ukrajnánk 40, a kommunista párt 6, a szociáldemokrata 4, a szocialista párt pedig 3 helyet szerzett. Az új ukrán radában így a legtöbb parlamenti hellyel előreláthatóan a Kucsma elnökhöz közel álló Egységes Ukrajnáért rendelkezik majd (110), őket követi Mi Ukrajnánk (106 hely) és a kommunisták 66 hellyel. A parlamenti frakciók összetétele azonban még komolyan változhat, mivel 93 ún. önjelölt képviselő is bekerült az ukrán radába. Tegnap estig ugyan a szavazatok közel 80 százalékát dolgozták fel, de a végeredmény már aligha változik. Az idei szavazást számtalan szabálysértés jellemezte. A részvételi arány vidékektől függően 50 és 70 százalék között mozgott. Sokak véleménye szerint magasabb lett volna a részvételi arány, amenynyiben nem csupán, kelet-európai idő szerint 8-tól 20 óráig lettek volna nyitva a szavazóhelyiségek. Kárpátalján a 72-es számú, Beregszász központú választókerületben az esti órákban sem fejeződött be e szavazatszámlálás. A két legesélyesebb jelölt - Kovács Miklós parlamenti képviselő, KMKSZ-elnök és Gajdos István, a beregszászi járási állami közigazgatás elnöke, a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma társelnöke között a végső győzelmet száz-százötven szavazat dönti el csupán. Magyar szempontból még egy érdekesség: a 74-es számú Rahó központú egyéni választókerületben az előrejelzések szerint Oreszt Klempus, Ukrajna magyarországi nagykövete jutott parlamenti mandátumhoz. Kőszeghy Elemér Kezdődik a szavazatszámlálás az egyik kijevi választókörzetben FOTÓK: REUTERS - VASILY FEDOSENKO Viktor Juscsenko, a pártlistán győztes Mi Ukrajnánk vezetője leadja voksát Véget ért a romániai népszámlálás Néhány zavaró visszaélést leszámítva rendben zajlott a romániai népszámlálás - jelentette ki a Népszabadságnak Markó Béla. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke szerint a cenzus fontos lépést jelent a rendelkezésre álló források arányos elosztásának szempontjából. KOLOZSVÁRI TUDÓSÍTÓNKTÓL Markó Béla közölte lapunkkal: a népszámlálás lezajlását követő szövetségi hivatal tapasztalata szerint elsősorban a csángók összeírásakor voltak visszaélések. Ezzel együtt a cenzus rendben lezajlott, s a júniusra ígért első eredmények remélhetőleg legalább annyi magyart mutatnak majd ki, amennyit a legutóbbi, 1992-es népszámlálás. Akkor ugyanis a kimutatott 1,625 millió magyarnál legalább 200 ezerrel több élt Romániában. A szövetségi elnök rámutatott: a romániai magyarság számára rendkívül fontos, hogy a hivatalos statisztikákban minél jobb arányt érjen el, hiszen ennek mind a nemzetközi fórumok előtt, mind pedig a román belpolitikában igen nagy a jelentősége. Lassan el kell jutnunk a források számarányos elosztásához, ahhoz, hogy a költségvetési forrásokból az oktatás, a kultúra és más területeken a magyarság arányának megfelelő mértékben részesülhessünk, s hogy ezen arányszámnak megfelelően működtethessük intézményeinket — mondta. Markó durva manipulációs kísérletnek minősítette azokat a provokációkat, amelyeket a népszámlálás időszakában Gheorghe Funar véghezvitt. Funar a hét végén rendkívüli sajtóértekezleten bejelentette: „saját adatai szerint” Kolozsváron 59 974 magyar nemzetiségű személy él, azaz a város lakosságának csupán 18,45 százaléka vallotta magát magyarnak. Az általa korábban megjósolt 11 százaléknyi magyarság és a 18,45 százalék közötti különbség pedig annak tudható be, hogy az RMDSZ törvényellenes propagandával, lefizetéssel, székelyföldi magyarok Kolozsvárra utaztatásával és itt történő újraszámláltatásával, illetve a cigányoknak a magyarigazolvánnyal történő zsarolásával sokakat rávett arra, hogy magyarnak vallják magukat. Ennek ellenére - így Funar - a magyarok aránya nem éri el a városban a 20 százalékot, őket tehát Kolozsváron sem kétnyelvű feliratok, sem pedig a nemrég elfogadott új törvényekben rögzített - 20 százalékos küszöbhöz kötött - anyanyelvhasználat nem illeti meg. A polgármester által közölt „eredményt” az RMDSZ helyi vezetői és a megye prefektusa egyaránt törvénytelennek tartja. Szerintük Kolozsvár lakosainak körülbelül 21 százalékát teszik ki a magyarok. Tibor Szabó Zoltán Markó Béla Transzatlanti kötélhúzás a „Huszadikéról PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Franciaország hivatalosan sajnálja az amerikai döntést, itteni polgári jogvédő szervezetek azonban nem érik be ennyivel. Az ottani igazságügyi szervek ugyanis a halálbüntetés kiszabását akarják indítványozni a francia állampolgárságú Zacarias Moussaoui ellen októberben kezdődő virginiai büntetőperben. A 33 éves, észak-afrikai bevándorló családból származó férfit a tengerentúlon csak a „Huszadik”ként emlegetik. Azt feltételezik: ő lett volna a szeptember 11-i terrormerényleteket végrehajtó kommandók huszadik tagja. Az Oszama bin Laden vezette al-Kaida-hálózat e tagjának „bevetését” meghiúsította, hogy az akció előtt egy hónappal letartóztatták. A virginiai és New York-i ügyészség által összeállított vádindítvány - amelyet John Ashcroft szövetségi igazságügy-miniszter is elfogadott - a többi között több ezer ember halálát okozó erőszakcselekményben való szándékos részvétellel vádolja Moussaouit. A francia ellen összesen hat pontban emelnek vádat, ezek közül négyben halálbüntetés fenyegeti. Franciaországban 1981 óta eltörölték a halálbüntetést, és a kivégzések ellenzői közé tartozik Jacques Chirac köztársasági elnök is. A franciák kérték Moussaoui kiadatását, amit az amerikaiak elutasítottak. A „Huszadik” eddig megtagadott minden együttműködést az amerikai hatóságokkal, de a francia konzuli védelemből sem kért. Moussaouit - az al-Kaida soraiban harcoló, bevándorló családból származó francia fiatalokhoz hasonlóan - előbb Franciaországban, majd Londonban vetették alapos agymosás alá a szélsőséges muzulmán toborzók. A „Huszadik” az ideológiai felkészítés után Afganisztánba került, ahol katonai kiképzést is kapott. Szeptember 11. óta Nyugat-Európában a bűnüldöző szervek és a titkosszolgálatok több tucat iszlám szélsőségest tartóztattak le. Megfigyelők szerint a nagy-britanniai, belgiumi, franciaországi, spanyolországi, itáliai és NSZK-beli akciók közel sem jelentik azt, hogy sikerült felgöngyölíteni az al-Kaida teljes hálózatát. Az alvó ügynökök mellett további problémát jelent, hogy a muzulmán terror finanszírozási csatornáit továbbra sem sikerült felrobbantani - emlékeztetett az Intelligence Online, a jó titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező, párizsi székhelyű internetes hírlevél. Bár az afganisztáni Anakonda-hadműveletet az USA hadvezetése nagy sikerként könyvelte el, az Egyesült Államok által indított terrorellenes háború korántsem ért véget. Afganisztán keleti részén még mindig tartják magukat az al-Kaidához tartozó terrorcsoportok, Bin Laden sorsát és hollétét szintén homály fedi. Miközben az amerikaiak a Fülöp-szigeteken igyekeznek a helyszínre küldött katonai erőkkel felszámolni az ottani muzulmán gerillafészkeket, például Abu Szajjaf fegyvereseit, Európában nem múlt el a terrorfenyegetés. Legutóbb ismét Olaszországban fújtak riadót. Dési András A letámadás ünnepe A feltámadás ünnepét a letámadás ünnepe követi — remélik sokan, nem sejtvén, hogy a saját letámadásuk megünneplésére készülnek. A demokraták viszont azt remélik, hogy ezeknek a naiv embereknek nem lesz alkalmuk az ünneplésre, tehát a csalódásra sem. Olyan kormány sorsáról dönt most a polgár, amely a hatalmát mindenekelőtt arra használta, hogy a hatalom folyamatos ellenőrzésének intézményeit folyamatosan leépítse. A kormány a leépítés folytatásához kéri a polgárok bizalmát. De polgár ilyen kérést nem teljesít, csak önkéntes alattvaló. Az (egyelőre még) önkéntes alattvalók hagyják jóvá, és a polgárok igyekeznek megfordítani ezt a folyamatot. Ez a választás tétje. A magyar polgárosodás próbája. A polgárok visszakövetelik a hatalom ellenőrzésének intézményeit, az alattvalók ellenőrizetlenné teszik maguk fölött a hatalmat. A kormányfő szerint a múlt és a jövő között kell választani. A múlt és a jövő közötti választás — ez kommunista jelszó a múlt század negyvenes éveinek a végéről, amikor a kommunisták önmagukon kívül mindenkit belehazudtak a múltba. Mindenekelőtt a demokratákat, a múlt - a Horthy-rendszer - demokratikus ellenzékét. Egyszer-kétszer már megpróbálták belegyömöszölni a demokráciát a történelem szemétládájába. Egyszer-kétszer úgy érezték már a demokraták, hogy a többség örömtáncot jár a szemétláda körül. Aztán előbb vagy utóbb szétpattannak a látszatok. A kormánypártok már rég feladták a tisztességes győzelem lehetőségét. Kisajátították kampánycélokra az ország egészének szolgálatára rendelt kormányzati szerveket, pénzeket és a köz médiáját. Két eshetőség maradt: a kormánypártok tisztességtelen eszközökkel győznek, vagy a tisztességtelen eszközök ellenére veszítenek. Az első esetben kétes legitimitású kormány alakul, a második esetben a kormány legitimitása megerősödik, de az egy másik kormány lesz. Az ellenzék vagy arra lehet majd büszke, hogy csak az általuk megvalósított gazdasági stabilizáció eredményeire támaszkodva s az ő híveik adójából (is) elcsaklizott pénzből lehetett őket legyőzni, vagy arra, hogy úgy sem. Nemrégiben írtam egy kis cikket a március 15-ét három hétre kiterjesztő kokárdaviselési akcióról. Erre a cikkemre érkezett egy névtelen levél. A névtelen úr kifejtette, hogy ő ugyan nem hordja a kokárdát, mert fél az olyasféléktől, mint én és a fajtám, s nyilván ezért nem hordják a derék kormánypárti milliók sem, de majd a szavazófülke félhomályában bátrak lesznek, és akkor a választások után majd eltűnhetünk a balfenéken, ugye. Na most képzelje el a kedves olvasó, hogy ha ez a derék névtelen úr ennyire fél most, amikor kokárdát hord az egész kormány, mely kezébe gyűjt és buzgón alkalmaz minden megfélemlítési lehetőséget, amit az adott körülmények között lehet, akkor mennyire be lehetett tojva szegény 15-20 évvel ezelőtt, amikor március 15-én nem hivatalosan tiszteletünket tettük Petőfi úrnál, Batthyány úrnál, Bem úrnál a szabadság emlékére és reményével. Tegyem hozzá rögtön: ahhoz sem kellett túl bátornak lenni. Képzelje el a kedves olvasó, mekkora farkasprotézist tömnének a szájukba ezek a névtelen nyulak a letámadás ünnepe után, ha a választás eredménye azt üzenné nekik, hogy nem kell félni mindazt művelni, amit az elmúlt években a hatalom nevében műveltek. A kormánypártok mindent elkövetnek, hogy esetleges győzelmüknek ez legyen az üzenete. Ha a „jövő” most győz, véglegesen győz, a múlt véglegesen legyőzetik, az ellenzék léte, a többpártrendszer léte azontúl merő formalitás, mert az ellenzék többé nem győzhet, tehát ezentúl bármit meg lehet tenni a hatalom elvesztésének veszélye nélkül. Orbán számára, akárcsak egykoron a kommunisták számára, a rendszerváltás vége a többpártrendszer végét jelenti: az ellenzék maga a leváltott rendszer, tehát a rendszeren belül kormányváltás nem lehetséges. A polgári demokráciának éppenséggel az a lényege, hogy a rendszer keretén belül leválthatják egymást az annak játékszabályait elfogadó pártok. A polgári demokrácia tagadása a rendszerváltás tagadása. Amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy a kormánypártok győzelme a rendszerváltás lezárását jelentené, akkor összekeveri a lezárást a tagadással. Révész Sándor Méh van, babám! Nyolcvankilenc májusában akadt egy igen érdekes nap a budapesti tűzoltók életében. Délelőtt valamelyik Flórián téri mutatványossátorról kellett elzavarniuk úgy tízezer, váratlanul odatelepedett méhet, délután meg egy kilencedik kerületi bérházból. A tűzoltó már csak ilyen. Ha valaki azt kiáltja: méh van, babám!, akkor hóna alá csapja a nagy Brehmet, és rohan segíteni. Róluk tehát sok furcsaságot elhiszek, azt azonban nem, amit egy szerkesztőségünkhöz eljuttatott faxüzenet állít: nevezetesen, hogy az új, népligeti Volán-pályaudvar átadása előtti éjszakán, a létesítmény építését megrendelő ÁPV Rt. utasítására ők tüntették volna el a kivitelező cég, azaz a Hídépítő Rt. információs tábláit, reklámfeliratait. Mellesleg, ha nem éppen az ÁPV Rt. illetékese ismerte volna el, én a részvénytársaságról sem hittem volna el, hogy az éjszaka leple alatt, csavarhúzós, pajszeros szabadcsapatokkal távolíttat el neki nem tetsző információs táblákat. Nézzük hát, mi történt. A napokban átadták Az ÁPV Rt. megrendelésére, a Hídépítő Rt. kivitelezésében a Népliget mellett épült, új Volánbusz-pályaudvart, ám az átadási ceremóniára érkező hídépítésök döbbenten tapasztalták, hogy csak a munka volt az övék, az ünneplés már nem. Ők immár csak kínos mellékszereplői az eseményeknek. Nemkívánatos személyek. Információs tábláikat, reklámzászlóikat valakik az éj leple alatt eltüntették, mintha a Hídépítő Rt.-vel nem illene büszkélkedni. Pedig a cég vezetői szerint a hárommilliárd forintos beruházás ideje alatt az ÁPV Rt.-vel jó munkakapcsolatban voltak, nem értik hát, mi végre az egész kellemetlen végkifejlet. Hivatalosan nem értik. Vannak köztük azonban olyanok, akik sejtik, miért lettek ők kellemetlen szereplői egy ügynek. Tudják, hogy a választások előtti pillanatokban minden apróság fontos. Ha például az új Volánbusz-pályaudvart átadó Faragó Csaba ÁPV Rt. elnök-vezérigazgató, valamint Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter büszkén említi, hogy a beruházás színtisztán magyar vállalkozók munkája, akkor bizony kellemetlen lenne, ha valaki visszakérdezne: a Hídépítő miért magyar, ha egyébként francia. Tulajdonviszonyait tekintve legalábbis, a vezetőket és a munkásokat tekintve persze tényleg magyar. A hídépítősök most azt kérdezik, vajon miért szégyellnivalók ők. Miért lenghet az ARCADOM Építőipari Rt. zászlója még az átadás után is a Nemzeti Színház épülete mellett, és miért állhat a tervezőket, kivitelezőket felsoroló, büszke tábla a múlt héten átadott Erzsébet téri parkban? Feltételezni sem merem, hogy az ÁPV-főnök, valamint Fónagy miniszter csak azért nem kedveli a pályaudvart építő magyar munkásokat, mert egy javarészt francia tulajdonú cég alkalmazottai. Ennélfogva, azt az állítást sem hiszem el, hogy az említett urak csak meghatározott körülmények között bíznak a magyar tehetségben. Ha így van, ez azért borzalmas, mert Kövér László, a Fidesz ügyvezető alelnöke éppen az ilyen gondolkodásúaknak ajánlott kötelet a minap. Nem lenne jó, ha Kövér doktor útmutatásának szellemében még állami vezetők, miniszterek is ellognák a választásokat. Trencsényi Zoltán