Népszabadság, 2002. április (60. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-05 / 79. szám
8 NÉPSZABADSÁG VILÁGTÜKÖR2002. ÁPRILIS 5., PÉNTEK NATO-bizonyítvány: többet és gyorsabban Tisztában voltunk vele, hogy nem ászokat húzunk - emlékszik vissza Magyarország, Csehország és Lengyelország NATO-felvételére az atlanti szövetség egyik vezetője. Hozzáteszi: az elvárásokat nyilván hozzá kellett igazítani a realitásokhoz, és „a realitások olyanok, hogy még sokáig tart a türelem”. Pontosabban az az időszak, amíg az újoncoknak el kell érniük a politikai és katonai „hadrafoghatóság” atlanti szintjét. Hazánk esetében az „alkalmas” minősítést Brüsszel szerint 2007 körül, magyar illetékesek szerint 2005-ben érjük el. Addigra lesz képes a Magyar Honvédség (az ország lehetőségeivel és nemzeti érdekeivel arányosan) érdemi részt vállalni az atlanti teendőkből. Igaz, megjósolhatatlan, hogy ezek pontosan milyen teendők lesznek, és valójában milyen NATO-ban kell majd végrehajtani őket - arról nem is beszélve, hogy milyen jövőbeli világhelyzetben. Addig tehát tart az 1998-ban kezdődött beilleszkedési folyamat, és Brüszszelben úgy látják, hogy igen jó eredménynek számít hét-tíz esztendő alatt „átállítani” a Varsói Szerződésből örökölt, ráadásul a rendszerváltozásban kuszált haderőt a korszerű atlanti seregbe. Hazánkat ilyenformán nem éri szemrehányás (már csak azért sem, mert ilyesmi nem szokás a szövetségben). Azt várják el, hogy önkéntes vállalásainkat teljesítsük a haderő képességeinek fejlesztése terén. Nem teljesítettük - mondaná ki a negyedik éves bizonyítvány, de a NATO nem oszt intőt, és attól is ódzkodik, hogy egy-egy tagállam teljesítményét akár szóban értékelje. Ha mégis, akkor elismerik, hogy több korábbi, sőt alapító tagállam is adós maradt vállalásainak teljesítésével (miként egész Nyugat-Európa komoly katonai lemaradásban van). Ilyenformán a magyar hadifejlesztések késése, következetlensége, elmaradása sem okoz „botrányt”, Brüsszelben legfeljebb óvatos emlékeztetéseket hallani. Az atlanti szövetség hazánktól elsősorban a délkeleti irányú felderítőelemző munkában, a szomszédok és a NATO kapcsolatainak javításában, valamint saját távközlési, irányítási, csapatmozgatási és légtérvédelmi fejlesztésében várt viszonylag sokat. Illetve: vár. Többet vár. A koszovói háború idején a felderítés jól szerepelt - mondják de utána és más területeken a magyar forrásból érkezett stratégiai elemzéseknek „csak eseti” haszna volt. Egy atlanti illetékes úgy fogalmazott, hogy „meglepően kevés a magyar szakmai-tudományos kapacitás a Balkán, Ukrajna és Oroszország vonatkozásában”. Pedig hazánk a NATO déli szárnyán van. Nagy elismerés övezte viszont a boszniai, majd a koszovói magyar békefenntartó alakulatokat (az utóbbi dicsőséget kis híján sikerült tönkretenni a pristinai magyar kontingens nemzetközileg elismert parancsnoka ellen indított hazai koncepciós perrel, amely megdöbbenést keltett a szövetségben). Magyarország szomszédkapcsolatait NATO-szempontból hullámzónak ítélik meg. Noha politikai szinten Budapest a további bővítés híve, és időnként tesz is valamit ennek elősegítésére, a konkrét katonai együttműködések akadoznak. (Nemcsak a magyarok hibájából - teszik hozzá.) Van olyan atlanti vélemény, amely szerint a magyarok lehettek volna aktívabbak Szlovákia és Románia NATO-felkészülésének segítésében, és ez „talán még annál is több hasznot hozott volna Budapestnek, mint amennyit a NATO-nak”. De van olyan vélemény is, amely szerint Magyarország e szempontból tényleg sokat tett Macedónia, Horvátország, Bosznia és Szerbia irányában, tehát a két fent említett szomszédra „már nem maradt elég figyelme”. Ukrajna pedig egyszerűen túl nagy falat volna. A képességfejlesztés bizonyítványa (nem mondják ki, de) egyértelműen gyenge. A szükséges beszerzések túl sokáig elhúzódtak-elhúzódnak, csak az utóbbi hónapokban látnak valamelyes gyorsulást e téren. Brüsszelben nem szól(hat)nak bele, de a megkérdezettek többsége egyetértett a Gripenek választásával, még annak tudatában is, hogy Amerika nyilván rossz néven vette a döntést. Remélik azonban, hogy a 2005 körül hadrendbe álló tizennégy új vadászgéphez még egyszer annyi kerül, és viszonylag gyorsan. Ugyancsak sürgős lenne a szárazföldi szállítóeszközök teljes korszerűsítése, valamint a kommunikációs-irányítási rendszer jelentős fejlesztése. A magyar közléseket tudomásul veszik. Az atlanti szakértők zöme nem érti, mire várunk a sorkatonaság megszüntetésével. Maga Lord Robertson főtitkár több beszédében pénzpazarlásnak, sőt az atlanti szellemiséggel ellentétesnek is minősítette a sorkötelezettségre alapuló haderőt. A magyar haderőreformot „irányában jónak, tempójában lassúnak” minősítik, elismerve, hogy maga a NATO is átalakulóban van, tehát nem biztos, hogy érdemes sietni. Hozzáteszik: az viszont nyilvánvaló, hogy most már anyagi áldozatok és szociális, illetve politikai feszültségek árán is gyorsítani kell a haderő átalakítását. A seregen belül a szellemi fordulat megtörtént - ismerik el -, de a gyakorlati változások késése miatt továbbra sem nő a katonák társadalmi presztízse, ami egyre komolyabb gond. Ugyanis a modern hadfelszereléseket csak egyre jobban, felsőfokon szakképzett és erősen motivált emberekkel lehet és érdemes működtetni. Ha nem sikerül a mindenkori fiatal nemzedék „krémjének” egy részét mundérba bújtatni, akkor nem sikerülhet a katonai modernizáció sem - figyelmeztetnek, utalva arra, hogy több nyugat-európai ország így járt: nincs elég és megfelelő embere a drága pénzen vett szuperfegyverek működtetéséhez. Ha már a személyi állománynál tartunk, nagyon jó a különféle NATO-beosztásokban dolgozó magyar tábornokok és tisztek megítélése. Ez várhatóan komoly haszonnal (újabb posztokkal) jár a közeljövőben, de a lehetőség kihasználásához ismét csak sokkal jobban felkészült hazai állományra volna szükség. Változatlanul nem kielégítő a magyar katonák „átlagos” idegennyelv-tudása, kirívóan gyenge a sajtó- és társadalmi kapcsolatokat szolgáló kommunikációs kiképzettségük, az erre szakosodott tisztek kivételével általában bizonytalanul mozognak a nemzetközi diplomácia és tájékoztatás terepén. Márpedig a NATO ezt is kiemelt feladatnak tartja. E téren nem szerepelt jól Szabó János honvédelmi miniszter sem, akinek vélt vagy valós bumfordi kiszólásait olykor biztos hatású hangulatjavító tényezőként idézik a NATO-székház kávézójában. Jól szerepel viszont a magyar politikai és katonai képviselet a NATO belgiumi központjaiban. Egy atlanti illetékes szerint „a magyarok tanulták meg a leggyorsabban, miként kell barátságosan és ügyesen mozogni az atlanti labirintusban - sőt törtek is maguknak néhány új járatot”. Más kérdés - és ezt alighanem nagyon komolyan kell venni -, hogy atlanti képviselőink személyi és politikai hitele, és általában hazánk NATO-beli érdekérvényesítési képessége végső soron a hazai változások és fejlesztések függvénye. A mostani, gyakorlatilag gyengeközepes „bizonyítvány” nemcsak önmagában véve, hanem e szempontból - a jövőre nézve - is nyomatékos figyelmeztetés: a Magyar Honvédségtől többet várnak, és gyorsabban. Ász persze nem kell, de legalább a tök felső. Brüsszel, 2002. április Füzes Oszkár A NATO pénzpazarlásnak tartja a sorkötelezettséget fotó: teknős miklós Euro és Forint Személyi Kölcsön Ingatlanfedezetű Személyi Hitel fedezet nélkül igényelhető , akár jövedelemigazolás nélkül is 200 ezer ~ 3 millió forint közötti igényelhető összegben , 500 ezer - 20 millió forint közötti , terjedő futamidőre hitelösszegben . E célra felhasználható ® 1/2-5 évig terjedő futamidőre nap alatt hozzáférhető * bármilyen célra felhasználható Lan, S/f wHyi Kónvm tHM 17,09- 30,57% (2002. február 2-án érvényes euró eladási )AyW'' tVmb, vételi árfolyam 741,51 Ft/euró) Forint Személyi Kölcsön ihm 1 ,40 - 38,58% - hmSanfetvetű Személyi Hitel THM 19,56 - 34,20% Ez a hirdetés nem minősül álamatteltímik. A kölcsön folyósításáról, annak összegéről és feltételeiről lírfi.. . és Hitelbank il. minden esetben önállóan, kizárólag a saját réltételei szerint dönt A kondiciók módosításának jogát a,bank fenntartja, ^ _ _ entennyiben a köiksönösszeg eléri vagy meghaladja a 1 millió forintnak megfelelő fiSSSN prof n/ entre alacsonyabb kölcsönösszegek esetében az éves hitelkamat 17%. * A válasz GONDTALAN TEKINTET ELÉGEDETT MOSOLY SZEMÉLYI HITELEK VÉRNYOMÁS 120/80 Harcos Fehérek a Rézbőrűek ellen Amerikában nemcsak annak érdemes kivárnia a késő esti talk-show-kat, aki nevetni akar. Annak sem árt belehallgatni a műsorokba, aki csak arra kíváncsi, mit tartanak fontosnak, érdekesnek, miről beszélnek szerte az országban. Ha az NBC Ma éjjel című műsorának - erről mintázták a Fábry-show-t - legendás sztárja, Jay Leno valamiből tréfát űz, az rendszerint már vagy eleve a figyelem középpontjában van, vagy hamarosan odakerül. A Harcos Fehérek pólóiról például csupán egyetlen viccet mondott, másnap máris ugrásszerűen megnőtt a kereslet. A Harcos Fehérek nem bánták, hogy híresek lettek, ezerszámra kapták az e-maileket, az újságírók egymásnak adták a kilincset, és a tévéstábok kedvéért külön edzéseket kellett beiktatniuk. Éppen ezt akarták. A Greeley városában lévő Észak-coloradói Egyetem házi bajnokságában szereplő kosárlabdacsapat azért vette föl ezt a nevet, hogy ráirányítsa a figyelmet az indiánokat - ahogy itt mondják, a bennszülött amerikaiakat - sértő csapatnevekre, kabalafigurákra. Az együttesben három indián, két latinamerikai és öt fehér játékos szerepel. A lakota törzshöz tartozó Charlie Cuny így magyarázza motívumaikat: - Ülök szombat délután a tévé előtt, várom a meccset. Erre hangulatcsináló bevezetésként előlovagol egy szeminola indiánnak öltözött, kék szemű pasas, talpig tolldíszben. Végigvágtat a pályán, és a földbe szúrja a lándzsáját. Én meg arra gondolok, hogy az indiánoknál a lándzsa szent fegyver. Rossz érzés látni, hogy ennyire nem tartják tiszteletben a hagyományainkat, a kultúránkat. Az indiánok a baseballcsapatok közül sérelmezik a Clevelend Indians nevét és az Atlanta Braves tomahawkot ábrázoló logóját. Az amerikaifutballban nagy hagyományokkal bíró Washington Redskinst (Washingtoni Rézbőrűek) is szívesen átkeresztelnék. A csatabárdot azonban nem ezért ásták ki, hanem mert a közeli agrárvároska, az alig 2500 lakosú Eaton középiskolája nem volt hajlandó megvitatni velük saját sportcsapatainak elnevezését és kabalafiguráját. Az eatoniak évtizedek óta Harcos Vörösöknek (Fightin’ Reds) hívják a csapataikat, kabalájuk pedig egy karjait mellén keresztbe fonó, horgas orrú, sastollas indián harcos. A helybeliek esküsznek rá, hogy a „vörösök” szó voltaképpen a rőt hajú skandináv bevándorlókra utal, a kabalát pedig egy másik iskolával történt harminc évvel ezelőtti összevonáskor örökölték, de az egyetemisták nem fogadják el az érvelést. Pláne, hogy egyedül Coloradóban még 26 másik iskola gyakorlatát is sérelmezik. Mivel az államban összesen nyolcvanezer indián él, azt kérik, vegyék tekintetbe érzékenységüket. Civil szervezetük neve: Coloradóiak az iskolákban terjesztett etnikai sztereotípiák ellen. Vezetőjük, egy oneida törzsbeli kandidátus, Dan Ninham először szépen kérte az eatoniak iskolatanácsát, változtassanak. Fagyos fogadtatásra talált. A helybeliek esküsznek rá, hogy se az elnevezés, se a kabalafigura nem sértő. Amúgy, mondja ennek némileg ellentmondva az iskolaigazgató helyettese, mindenre érzékeny valaki, ez még nem ok a változtatásra. Az igazgató összehívta a diákokat, és felkészítette őket a várható demonstrációkra. A 450 tanuló szerinte kitart az eddigi elnevezés és a kabalafigura mellett. Az egyetemisták válaszul új nevet és logót találtak eddig Bennszülött Büszkeségnek (Native Pride) hívott csapatuknak. A kabala egy, az ötvenes évek grafikai stílusában megrajzolt, középkorú fehér férfi lett. A tíz játékos előbb a Fightin' Whites elnevezésben állapodott meg, a trikókra azonban végül az egyszerűen fehéret jelentő „white” helyett a fehér embert gúnyoló „whitie” szót nyomtatták. A rasszizmus bármilyen formájára nagyon kényes amerikaiak erre azonnal fölkapták a fejüket. - Helyet cserélünk - mondja Charlie Cuny. A crow törzsbeli Solomon Little Owl (Kis Bagoly), az egyetem Bennszülött Amerikai Diákszolgálatának igazgatója hozzáteszi: - Na, milyen érzés kinevetve lenni? Az eatoniak nem tartják viccesnek a dolgot. Az egész város sértve érzi magát. Felháborítja őket, hogy valaki is azt gondolhatja róluk, bántani akarnák az indiánokat. John Nuspl iskolai főfelügyelő szerint ez az egész ostobaság. - Engem nem érdekel. Kit érdekel? Ez nem ügy. Azonban egy tanár, aki tizenhét évet húzott le Eatonban, most elmondja: sok kollégája nem ért egyet a Fightin’ Reds névvel és az indián kabalafigurával. Olyan is akad köztük, aki a hivatalos levelezésen javítófestékkel eltünteti az iskola neve alatt szereplő ábrát. A közhangulattal azonban félnek szembeszállni. A Fightin’ Whities egyelőre két mécseset nyert és kettőt vesztett a bajnokságban. Ez kevés a döntőbe jutáshoz. A sajtóban azonban mindenképpen győzelemre állnak. Eaton előbb-utóbb kénytelen lesz beadni a derekát. Az első kísérlet egyelőre nem sikerült. Egy denveri rádióadó új kabalafigurát ajánlott, és már trikókat is kiosztott a diákoknak. Az iskolában azonban nem hordhatják, mert az igazgatóhelyettes megtiltotta. A kóddal szemben az a kifogás, hogy a szimpatikus rágcsálót jelölő heaver szót az amerikai szlengben a női nemi szervre is használják. Márpedig a szexuális jelentés sértő lehet a lánytanulókra nézve. Washington, 2002. április Horváth Gábor Indián fej a Washingtoni Rézbőrűek játékosának sisakján