Népszabadság, 2002. július (60. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-10 / 159. szám
NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2002. JÚLIUS 10., SZERDA 9 Nem idegen közöttünk Raj Tamás könyve a zsidóságról nem zsidóknak Nem hiszem, hogy a tudás és a műveltség megvédene bárkit is az előítéletektől. Ám vitathatatlan, hogy a tudatlanság és az ismeretek hiánya, a tájékozatlanság melegágya minden előítéletnek - mondja az interjúban Raj Tamás főrabbi. A Makkabi Kiadó igazgatójának nemrég könyve jelent meg, amely a „ zsidóságról szól nem zsidóknak ”. Jó ötlet volt, hogy a szó pozitív értelmében segédkönyv szülessék ebben a témában. A középiskolások számára írt Nem idegen közöttünk című kiadványról van szó, amelynek alcíme: A zsidóságról nem zsidóknak. - A könyv címét egy ismert film címéből kölcsönöztük, amely arról szól, hogyan tud egy kívülálló beilleszkedni az amerikai hászidok sajátos világába. - Kinek a fejében született meg a könyv gondolata, amelyet az Oktatási Minisztérium támogatott? - Én javasoltam, hogy szülessen egy ilyen kiadvány, amelyből az érdeklődő olvasó ismereteket szerezhet a zsidó vallásról, történelemről, kultúráról, ha eleddig vajmi keveset is hallott róla. Úgy látom, hogy a téma iránt komoly érdeklődés mutatkozik. Szükségesnek tartom, hogy a mai fiatalok megismerjék a zsidóság múltját. Ez hozzátartozik az európai műveltséghez. Másrészt a nálunk és az Európában élő zsidók hosszú évszázadok óta beilleszkedtek környezetükbe, viszont az életmódjuk, az előítéletek olyan helyzetet alakítottak ki, hogy egyfajta titok lengi körül a zsidóságot. Én ezt a fátylat szerettem volna fellebbenteni. - Addig idegenkedünk valamitől, egy vallástól, kultúrától, amíg nem ismerjük azt. Ez érvényes a zsidósággal kapcsolatban is. Ezért van egyesekben idegenkedés. - Részben igen, de hagyománya is van az antiszemitizmusnak, az antijudaizmusnak. Annak ellenére így van ez, hogy a zsidó Biblia volt a legfontosabb forrása a kereszténység és az iszlám megszületésének. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a tudás és a műveltség megvédene bárkit is az előítéletektől. Ám vitathatatlan, hogy a tudatlanság és az ismeretek hiánya, a tájékozatlanság melegágya minden előítéletnek. - A művelt ember is gyűlölködhet, lehet gonosz. - Pontosan. A gyűlölködés akkor keletkezik, ha a családban, a baráti körben előbb következik be az érzelmi ráhatás, mintsem, hogy az ember megszerezné a műveltséget. Ha valaki tájékozott, nehezebb tévhitekkel meggyőzni. - Van otthonról hozott gyűlölködés is? - Kétségtelen, de sokat „adhat” a tágabb környezet, és a fiatalon szerzett tévhiteket nagyon nehéz eloszlatni. Az előítéletek, a gyűlölethullám ellen védettséget adhat a tájékozottság. Éppen ezért örültem annak, hogy az előző Oktatási Minisztérium támogatta a könyv kiadását, hiszen a holokauszt áldozatainak tiszteletére rendezett emléknapra a középiskolások elég jól tájékozódhatnak abból, amit mi leírtunk. Úgy vélem, hogy nekünk nem csupán a holokausztról kell beszélnünk, hanem arról is, hogy a zsidóság mit adott az európai és a világkultúra, a művészet vagy az irodalom fejlődéséhez. Milyen vallási értékeket és eszméket hirdetünk, s hogy ezek milyen hatással voltak az európai kereszténységre. És hogy ennek ellenére bekövetkezett a szörnyűség. - Valóban: a könyv erénye szerintem az is, hogy nem azt sugallja - a zsidóság egyenlő a holokauszttal. - Pontosan erről van szó. Ha a zsidóságról írnak, akkor általában a holokauszt köré csoportosul a mondanivaló. De hiszen a zsidó vallás nem a halál, hanem az élet vallása, az élet eszméit hordozza. Ahol a világban, főleg Európában, az emberi életnek értéke van, az általában a Biblia, a zsidóság révén terjedt el. - A magyar kultúra sokat köszönhet a zsidóságnak. Ön kikre gondol elsőként? - Nagyon nehéz erre válaszolni, hiszen rendkívül gazdag a névsora azoknak a zsidó művészeknek, íróknak, tudósoknak, akik a magyar kultúrát fejlesztették, gazdagabbá tették hosszúhosszú évtizedeken keresztül. - Kezdjük a könyvet illusztráló Amos Imrével, illetve az ő metszeteivel. Amost a magyar Chagallnak is szokás nevezni. - Ámos Imrének van egy mappája, amely a deportálása, pusztulása előtti években jelent meg. - Ámos metszetei életvidámak. -Igen, s a zsidó vallásról szólnak. A sorozat tizennégy képből áll. Az Ámosmappa címlapja került a mi könyvünk fedőlapjára is. Ámos alkotásai ma ismertebbek külföldön, mint idehaza, s ez eléggé szomorú. De hát sok magyar művésszel vagyunk így. Visszatérve még a magyar kultúra zsidó nagyjaihoz, a XIX. század végén Kiss József indította útjára A Hét címmel az akkori idők legjelentősebb irodalmi folyóiratát. Ágai Adolf alapította 1867-ben a legismertebb humoros lapot, a Borsszem Jankót. A Pester Lloyd főszerkesztője Fáik Miksa akadémikus lett, egyébként ő volt „a legnagyobb magyar”, Széchenyi István iratainak közreadója, Deák Ferenc titkára és Erzsébet királyné magyartanára is. Az új magyar irodalom élén álló Nyugatot is három zsidó: Fenyő Miksa, Ignotus és báró Hatvany Lajos alapította 1908-ban. A dunaszerdahelyi rabbinövendék, Vámbéry Ármin, orientalista, később akadémikus a magyarság török kapcsolatait kutatta, Munkácsi Bernát pedig a finnugor nyelvészet egyik megalapítójának és nagy művelőjének számít. Ő nem kapott egyetemi katedrát, s így a zsidó hitközségen jegyzői feladatot látott el. Goldziher Ignác az iszlám legnagyobb kelet-európai ismerője volt, és sorolhatnám őket tovább. Azért nem teszem, mert nem szeretnék különbséget tenni az alkotók, művészek között. - Kelet-Közép-Európában nálunk mondták ki először a zsidóság emancipációját. - Igen, méghozzá az 1849-es szegedi országgyűlésen, de a világosi fegyverletétel megakadályozta, hogy a határozat törvényerőre emelkedjék. A szabadságharcban messze számarányukat meghaladóan vettek részt zsidók. Nem véletlen, hogy a szabadságharc leverése után Haynau ezt jegyezte le: „a zsidók, érzelmeik és gonosz cselekvésük által olyannyira előmozdították a magyar forradalmat, hogy az az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna ilyen jelentőséget”. Ezért a magyar zsidóságot a fegyverletétel után hatalmas hadisarc megfizetésére kötelezték. A kiegyezés után ezt az összeget, kamatok nélkül I. Ferenc József visszaadta, s abból úgynevezett iskolaalapot létesítettek. Ebből a korábbi hadisarcból épült, többek között, az 1877-ben felavatott rabbiképző intézet és tanítóképző. Jellemző, hogy ezekben az intézetekben magyar nyelven kellett tanítani. A rabbiképző első három professzora kiváló ember volt: Bloch Mózes, Bacher Vilmos és Kaufmann Dávid. Egyikük sem tudott jól magyarul, de mindhármuknak meg kellett tanulniuk a nyelvet, s ezt boldogan tették. Azért, hogy a diákjaikat magyar nyelven oktassák. A magyarság befogadta, és a magyar tudomány elismerte őket. A magyar tudomány szerves része lett a zsidóságtudomány is. - Ősztől ön is oktatni fog. - Októbertől Bibliaiskolát kezdünk, amely egyfajta szabadegyetem lesz, s amelyet a Kauder Iskolában tartunk. Fontosnak vélem, hogy megismerjük a Magyarországon élő zsidók és keresztények közös kincsét, a Bibliát. Az utóbbi évtizedekben nagyon leromlott a Biblia ismerete, amit nem tudok mivel magyarázni. A Biblia közös kincsünk, és segít jobban megérteni egymást. A Biblia mélyebb értelmét szeretném megismertetni az érdeklődőkkel, legyenek azok zsidók vagy nem zsidók. Pogonyi Lajos Raj Tamás A könyvet Amos Imre tizennégy rajza illusztrálja A confissio Ízelítő a legújabb számból Meditáció és imádság. Tarr Kálmán: Az Isten szerinti szomorúság. Nádasdi Éva, Békési Gyula, Szilágyi Ferenc verse, Tóth-Máthé Miklós, Károlyi Kovács Imre elbeszélése, Annus József Eltérített pegazus című regényének részlete, Szabadi Sándor Humanizmus és hit Thomas Mann műveiben című tanulmánya. Frigyesy Ágnes beszélge- tése Balog Zoltánnal, a Református Iszákosmentő Misszió lelkész-igazga- t tójával. Novák István Az egyház sza- Iva, Tőkés István Egyház és magyarság című jegyzete. Vallás és politika a XX. század elején — részlet az Öku- Imenikus Tanulmányi Központ 17. számú füzetéből. Játék a betűkkel A gödöllői városi könyvtár épülete és a Gutenberg-galaxis Urbanizációs szempontból páratlan tanulságokkal szolgál Gödöllő az elmúlt nyolcvan, száz évről. A régebben vadkanok járta erdőiről, illetve Sissy pompás vakációiról, víkendjeiről egyaránt elhíresült Grassalkovich-kastély és az azt körülvevő uradalom egy fenségesen szép, hatalmas kiterjedésű barokk településszerkezetet testált az utókorra. Ez a szerkezet kitűnően megfelelt azoknak az építészeti kihívásoknak - gondolok itt Nagy Sándor, Medgyasszay István egy-egy színvonalas családi villájára, iparművészek, képzőművészek lakhelyeire —, amelyek a XX. század közepéig jellemezték a városkát. A gyökeres átalakulás az ötvenes években következett be, amikor is az egykori premontrei gimnázium területén megalakult az agrártudományi egyetem (legjobb épületeit Rimanóczy, Jánossy György jegyzik), illetve egyre nagyobb szerepet kapott a HÉV. A jó közlekedés hatására a főváros közeli Gödöllő lakossága földuzzadt. A barokkos fundamentumokkal rendelkező településszerkezet szigorú utcarendszer, valamint „megörökölhető” telekhatárok hiányában egy igencsak szabdalt, nagyon is elegyes, esetleges városi arculattá alakult át. Hiányoznak az igazi főutcák, a városmag. Kissé logikátlanok a teresedések, túlságosan is domináns pozícióban van a HÉV-állomás, elszórtak a középületek. Nehéz érvényes léptéket, kifejezési modort, igazodási pontot találni ebben az összevisszaságban. Az építészeti középnemzedékhez tartozó Kálmán Ernőnek és a belsőépítészeti megformáláson dolgozó Major Györgynek most sikerült egy olyan közintézményt tervezniük a régi városháza épületéhez közel álló telken, amely szerény, fegyelmezett megjelenésével a későbbiekben kiindulópontja lehet egy egységesebb építészeti arculatú Gödöllő létrehozását megcélzó rendezési tervnek. A nemrég átadott új városi könyvtár épületének összességében puritán, de érdekes geometriai szerkezetet eredményező utcai főhomlokzatának látványa is sejteti, hogy Kálmánék könyvtárépülete az utcakép radikális átformálása helyett inkább a ház belvilágára koncentrálva teljesedik ki. Logikus rendszerben, egymásba sodródó terek láncolatában követik egymást a különböző funkciójú egységek. A fogadótérből még a földszinten érjük el a folyóirat-olvasót. Ebből a térrészből egy virtuóz tetőforma alá érve lépünk be egy kis előadóterembe, amely az utcafrontra rendezett kávézóban folytatódik. Az épület alaprajzi elrendezéséből következően a különböző épületszárnyak egy jól használható, szép ritmusban tagolt belső udvart alakítanak ki. A homlokzat visszafogottan is jól működő alapkaraktere után itt érezzük újra azt a finom, visszafogott eszközökkel operáló építészeti modort, ami a város egyéb tereinek formálásakor is példaértékű lehet. A felső szinteken egymást követő különféle könyvtári funkciók (gyermekkönyvtár, az utcai (!) oldalra rendezett raktárrészek, irodák, olvasózugok, számítógépes munkahelyek stb.) egy jól formált, átlátható és átjárható rendszert alkotnak. Az olvasók ferde falsíkjai bátran mutatják meg a tetőszigetelés szerkezeti faléceit, amelyek mellett dominánsan jelenik meg a látszóbeton, illetve a téglaborítás is. Ügyesek, jó arányúak a galéria-beépítések, lelépcsőzések és az áthidalások is. S ha már egyébként is szóba kerültek azok a belső burkoló anyagok (fa, tégla, beton), amelyek aránya meghatározó lehet a könyvtár belső atmoszférájának létrejöttében, térjünk is rá egy második, rejtettebb karakterológia vázlatos elemzésére. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint a kezünkbe venni egy „átlagos” formájú, alakú könyvet. Emeljük szemmagasságba! Majd vegyük sorra azokat a „geometriai egységeket”, amelyek egy könyvet, mint tárgyat jellemeznek. A borítók síkjait, a könyv gerincének vonalát. Az egymásra préselődő, vagy éppen lazán egymástól elnyíló könyvlapok párhuzamos rovátkáit. A szövegsorok szabályos, szigorú párhuzamosait. Vagy a papírlapok rostos felületi textúráját. Végül, kissé szétnyitva, gerincével felfelé fordítva formáljunk a könyvből, amolyan kis tetőformát. S vegyük észre, hogy Kálmán és Major eljárásai azért tudnak szerénységük, viszszafogottságuk ellenére is adekvát, érvényes, hangsúlyos és nehezen felejthető fogásokká válni, mert maga a könyvforma sem egy harsogóan cizellált valami. Ha képesek vagyunk a könyvtári főhomlokzat ablakritmusát a polcokon sorakozó könyvek gerincének ritmusában, a horizontális műkő rovátkákat a könyvlapok, betűsorok vízszinteseiben viszontlátni már jó nyomon vagyunk ahhoz, hogy az épület különféle elemeit pontosan úgy tudjuk „elolvasni”, akár egy kitűnő regényt. Nemes, a könyv esszenciális formai egyszerűségéből fakadó fogások azok, amelyek az új gödöllői városi könyvtár épületét pontos, gondos alkotássá teszik. Martinké József Az OCTOGON építészetkritikai műhely tagja Az egymást követő könyvtári funkciók egy jól formált, átlátható és átjárható rendszert alkotnak fotók: bánhalmi János Szerény, fegyelmezett megjelenés LANCZKOR GÁBOR Distanzlieb Zuhog fentről a forró víz a kifosztott, pihegő korpuszra. Nyíló és a becsukódó ajtók zaja. A lefolyóban nem az ön haja. Csak láthatatlan jár-kel erre pointillista októberben szobámnak megnyúlt árnyai között. This is hardcore, élesben megy, szökött fegyencként rejtőzvén egymás elől, én Budapesten s Ljubrániában én. A csempéhez tapadok - mintha a teste csak mellettem volna. Zuhog fentről a forró víz a kifosztott, pihegő korpuszra. -----------------------------------------------------♦-----------------------------------------------------Lanczkor Gábor (1981), kötete még nincs.