Népszabadság, 2002. július (60. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-10 / 159. szám

NÉPSZABADSÁG KULTÚRA 2002. JÚLIUS 10., SZERDA 9 Nem idegen közöttünk Raj Tamás könyve a zsidóságról nem zsidóknak Nem hiszem, hogy a tudás és a művelt­ség megvédene bárkit is az előítéletek­től. Ám vitathatatlan, hogy a tudatlan­ság és az ismeretek hiánya, a tájékozat­lanság melegágya minden előítéletnek - mondja az interjúban Raj Tamás főrab­bi. A Makkabi Kiadó igazgatójának nemrég könyve jelent meg, amely a „ zsidóságról szól nem zsidóknak ”.­ ­ Jó ötlet volt, hogy a szó pozitív ér­telmében segédkönyv szülessék ebben a témában. A középiskolások számára írt Nem idegen közöttünk című kiadványról van szó, amelynek alcíme: A zsidóság­ról nem zsidóknak. - A könyv címét egy ismert film cí­méből kölcsönöztük, amely arról szól, hogyan tud egy kívülálló beilleszkedni az amerikai hászidok sajátos világába. - Kinek a fejében született meg a könyv gondolata, amelyet az Oktatási Minisztérium támogatott? - Én javasoltam, hogy szülessen egy ilyen kiadvány, amelyből az érdeklődő olvasó ismereteket szerezhet a zsidó vallásról, történelemről, kultúráról, ha eleddig vajmi keveset is hallott róla. Úgy látom, hogy a téma iránt komoly érdeklődés mutatkozik. Szükségesnek tartom, hogy a mai fiata­lok megismerjék a zsidó­ság múltját. Ez hozzátar­tozik az európai művelt­séghez. Másrészt a ná­lunk és az Európában élő zsidók hosszú évszáza­dok óta beilleszkedtek környezetükbe, viszont az életmódjuk, az előítéletek olyan helyzetet alakítot­tak ki, hogy egyfajta titok lengi körül a zsidóságot. Én ezt a fátylat szerettem volna fellebbenteni. - Addig idegenkedünk valamitől, egy vallástól, kultúrától, amíg nem ismerjük azt. Ez érvényes a zsidósággal kapcsolatban is. Ezért van egyesekben idegenkedés. - Részben igen, de hagyománya is van az antiszemitizmusnak, az antiju­­daizmusnak. Annak ellenére így van ez, hogy a zsidó Biblia volt a legfontosabb forrása a kereszténység és az iszlám megszületésének. Nem hiszem ugyan­akkor, hogy a tudás és a műveltség megvédene bárkit is az előítéletektől. Ám vitathatatlan, hogy a tudatlanság és az ismeretek hiánya, a tájékozatlanság melegágya minden előítéletnek. - A művelt ember is gyűlölködhet, le­het gonosz. - Pontosan. A gyűlölködés akkor ke­letkezik, ha a családban, a baráti körben előbb következik be az érzelmi ráhatás, mintsem, hogy az ember megszerezné a műveltséget. Ha valaki tájékozott, ne­hezebb tévhitekkel meggyőzni. - Van otthonról hozott gyűlölködés is? - Kétségtelen, de sokat „adhat” a tá­­gabb környezet, és a fiatalon szerzett tévhiteket nagyon nehéz eloszlatni. Az előítéletek, a gyűlölethullám ellen vé­dettséget adhat a tájékozottság. Éppen ezért örültem annak, hogy az előző Ok­tatási Minisztérium támogatta a könyv kiadását, hiszen a holokauszt áldozatai­nak tiszteletére rendezett emléknapra a középiskolások elég jól tájékozódhat­nak abból, amit mi leírtunk. Úgy vé­lem, hogy nekünk nem csupán a holokausztról kell beszélnünk, hanem arról is, hogy a zsidóság mit adott az európai és a világkultúra, a művészet vagy az irodalom fejlődéséhez. Milyen vallási értékeket és eszméket hirde­tünk, s hogy ezek milyen hatással vol­tak az európai kereszténységre. És hogy ennek ellenére bekövetkezett a szörnyűség. - Valóban: a könyv erénye szerintem az is, hogy nem azt sugallja - a zsidóság egyenlő a holokauszttal. - Pontosan erről van szó. Ha a zsidó­ságról írnak, akkor általában a holo­kauszt köré csoportosul a mondanivaló. De hiszen a zsidó vallás nem a halál, ha­nem az élet vallása, az élet eszméit hor­dozza. Ahol a világban, főleg Európá­ban, az emberi életnek értéke van, az ál­talában a Biblia, a zsidóság révén ter­jedt el. - A magyar kultúra sokat köszönhet a zsidóságnak. Ön kikre gondol elsőként? - Nagyon nehéz erre válaszolni, hi­szen rendkívül gazdag a névsora azok­nak a zsidó művészeknek, íróknak, tu­dósoknak, akik a magyar kultúrát fej­lesztették, gazdagabbá tették hosszú­hosszú évtizedeken keresztül. - Kezdjük a könyvet illusztráló Amos Imrével, illetve az ő metszeteivel. Amost a magyar Chagallnak is szokás nevezni. - Ámos Imrének van egy mappája, amely a deportálása, pusztulása előtti években jelent meg. - Ámos metszetei életvidámak. -Igen, s a zsidó vallásról szólnak. A sorozat tizennégy képből áll. Az Ámos­­mappa címlapja került a mi könyvünk fedőlapjára is. Ámos alkotásai ma is­mertebbek külföldön, mint idehaza, s ez eléggé szomorú. De hát sok magyar művésszel vagyunk így. Visszatérve még a magyar kultúra zsi­dó nagyjaihoz, a XIX. század végén Kiss József indította útjára A Hét címmel az akkori idők legjelentősebb irodalmi folyóiratát. Ágai Adolf alapította 1867-ben a leg­ismertebb humoros lapot, a Borsszem Jankót. A Pester Lloyd főszerkesz­tője Fáik Miksa akadémi­kus lett, egyébként ő volt „a legnagyobb magyar”, Széchenyi István iratainak közreadója, Deák Ferenc titkára és Erzsébet király­né magyartanára is. Az új magyar iroda­lom élén álló Nyugatot is három zsidó: Fenyő Miksa, Ignotus és báró Hatvany Lajos alapította 1908-ban. A dunaszer­­dahelyi rabbinövendék, Vámbéry Ár­min, orientalista, később akadémikus a magyarság török kapcsolatait kutatta, Munkácsi Bernát pedig a finnugor nyel­vészet egyik megalapítójának és nagy művelőjének számít. Ő nem kapott egyetemi katedrát, s így a zsidó hitköz­ségen jegyzői feladatot látott el. Goldziher Ignác az iszlám legnagyobb kelet-európai ismerője volt, és sorolhat­nám őket tovább. Azért nem teszem, mert nem szeretnék különbséget tenni az alkotók, művészek között. - Kelet-Közép-Európában nálunk mondták ki először a zsidóság emanci­pációját. - Igen, méghozzá az 1849-es szegedi országgyűlésen, de a világosi fegyverle­tétel megakadályozta, hogy a határozat törvényerőre emelkedjék. A szabadság­­harcban messze számarányukat megha­ladóan vettek részt zsidók. Nem vélet­len, hogy a szabadságharc leverése után Haynau ezt jegyezte le: „a zsidók, érzel­meik és gonosz cselekvésük által oly­annyira előmozdították a magyar forra­dalmat, hogy az az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna ilyen jelentőséget”. Ezért a magyar zsidósá­got a fegyverletétel után hatalmas hadi­sarc megfizetésére kötelezték. A ki­egyezés után ezt az összeget, kamatok nélkül I. Ferenc József visszaadta, s ab­ból úgynevezett iskolaalapot létesítet­tek. Ebből a korábbi hadisarcból épült, többek között, az 1877-ben felavatott rabbiképző intézet és tanítóképző. Jel­lemző, hogy ezekben az intézetekben magyar nyelven kellett tanítani. A rab­biképző első három professzora kiváló ember volt: Bloch Mózes, Bacher Vil­mos és Kaufmann Dávid. Egyikük sem tudott jól magyarul, de mindhármuknak meg kellett tanulniuk a nyelvet, s ezt boldogan tették. Azért, hogy a diákjai­kat magyar nyelven oktassák. A ma­gyarság befogadta, és a magyar tudo­mány elismerte őket. A magyar tudo­mány szerves része lett a zsidóságtudo­mány is. - Ősztől ön is oktatni fog. - Októbertől Bibliaiskolát kezdünk, amely egyfajta szabadegyetem lesz, s amelyet a Kauder Iskolában tartunk. Fontosnak vélem, hogy megismerjük a Magyarországon élő zsidók és keresz­tények közös kincsét, a Bibliát. Az utóbbi évtizedekben nagyon leromlott a Biblia ismerete, amit nem tudok mivel magyarázni. A Biblia közös kincsünk, és segít jobban megérteni egymást. A Biblia mélyebb értelmét szeretném megismertetni az érdeklődőkkel, legye­nek azok zsidók vagy nem zsidók. Pogonyi Lajos Raj Tamás A könyvet Amos Imre tizennégy rajza illusztrálja A confissio Ízelítő a legújabb számból Meditáció és imádság. Tarr Kálmán:­­ Az Isten szerinti szomorúság. Nádasdi Éva, Békési Gyula, Szilágyi Ferenc­­ verse, Tóth-Máthé Miklós, Károlyi Ko­­­­vács Imre elbeszélése, Annus József­­ Eltérített pegazus című regényének­­ részlete, Szabadi Sándor Humanizmus­­ és hit Thomas Mann műveiben című­­ tanulmánya. Frigyesy Ágnes beszélge-­­ tése Balog Zoltánnal, a Református­­ Iszákosmentő Misszió lelkész-igazga- t tójával. Novák István Az egyház sza- I­va, Tőkés István Egyház és magyarság­­ című jegyzete. Vallás és politika a­­ XX. század elején — részlet az Öku- I­menikus Tanulmányi Központ 17. szá­mú füzetéből. Játék a betűkkel A gödöllői városi könyvtár épülete és a Gutenberg-galaxis Urbanizációs szempontból pá­ratlan tanulságokkal szolgál Gödöllő az elmúlt nyolcvan, száz évről. A régebben vadka­nok járta erdőiről, illetve Sissy pompás vakációiról, víkend­­jeiről egyaránt elhíresült Gras­­salkovich-kastély és az azt kö­rülvevő uradalom egy fensége­sen szép, hatalmas kiterjedésű barokk településszerkezetet testált az utókorra. Ez a szerke­zet kitűnően megfelelt azok­nak az építészeti kihívásoknak - gondolok itt Nagy Sándor, Medgyasszay István egy-egy színvonalas családi villájára, iparművészek, képzőművé­szek lakhelyeire —, amelyek a XX. század közepéig jellemez­ték a városkát. A gyökeres átalakulás az öt­venes években következett be, amikor is az egykori premont­rei gimnázium területén meg­alakult az agrártudományi egyetem (legjobb épületeit Rimanóczy, Jánossy György jegyzik), illetve egyre nagyobb szerepet kapott a HÉV. A jó közlekedés hatására a főváros közeli Gödöllő lakossága föl­duzzadt. A barokkos funda­mentumokkal rendelkező tele­pülésszerkezet­­ szigorú utca­rendszer, valamint „megörö­kölhető” telekhatárok hiányá­ban­­ egy igencsak szabdalt, nagyon is elegyes, esetleges városi arculattá alakult át. Hiányoznak az igazi főutcák, a város­mag. Kissé logikátlanok a teresedések, túlságosan is domináns pozícióban van a HÉV-állomás, elszórtak a középületek. Nehéz érvényes léptéket, kifejezési modort, igazodási pontot találni ebben az összevisszaságban. Az építészeti középnemzedékhez tar­tozó Kálmán Ernőnek és a belsőépítésze­ti megformáláson dolgozó Major Györgynek most sikerült egy olyan köz­­intézményt tervezniük a régi városháza épületéhez közel álló telken, amely sze­rény, fegyelmezett megjelenésével a ké­sőbbiekben kiindulópontja lehet egy egy­ségesebb építészeti arculatú Gödöllő lét­rehozását megcélzó rendezési tervnek. A nemrég átadott új városi könyvtár épületének összességében puritán, de ér­dekes geometriai szerkezetet eredménye­ző utcai főhomlokzatának látványa is sej­teti, hogy Kálmánék könyvtárépülete az utcakép radikális átformálása helyett in­kább a ház belvilágára koncentrálva telje­sedik ki. Logikus rendszerben, egymásba sodródó terek láncolatában követik egy­mást a különböző funkciójú egységek. A fogadótérből még a földszinten érjük el a folyóirat-olvasót. Ebből a térrészből egy virtuóz tetőforma alá érve lépünk be egy kis előadóterembe, amely az utcafrontra rendezett kávézóban folytatódik. Az épület alaprajzi elrendezéséből kö­vetkezően a különböző épületszárnyak egy jól használható, szép ritmusban ta­golt belső udvart alakítanak ki. A hom­lokzat visszafogottan is jól működő alap­­karaktere után itt érezzük újra azt a fi­nom, visszafogott eszközökkel operáló építészeti modort, ami a város egyéb te­reinek formálásakor is példaértékű lehet. A felső szinteken egymást követő kü­lönféle könyvtári funkciók (gyermek­­könyvtár, az utcai (!) oldalra rendezett raktárrészek, irodák, olvasózu­gok, számítógépes munkahe­lyek stb.) egy jól formált, átlát­ható és átjárható rendszert al­kotnak. Az olvasók ferde fal­síkjai bátran mutatják meg a te­tőszigetelés szerkezeti faléceit, amelyek mellett dominánsan jelenik meg a látszóbeton, illet­ve a téglaborítás is. Ügyesek, jó arányúak a galéria-beépíté­sek, lelépcsőzések és az áthida­lások is. S ha már egyébként is szóba kerültek azok a belső burkoló anyagok (fa, tégla, beton), ame­lyek aránya meghatározó lehet a könyvtár belső atmoszférájá­nak létrejöttében, térjünk is rá egy második, rejtettebb karak­­terológia vázlatos elemzésére. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint a kezünkbe ven­ni egy „átlagos” formájú, alakú könyvet. Emeljük szem­magas­ságba! Majd vegyük sorra azo­kat a „geometriai egységeket”, amelyek egy könyvet, mint tár­gyat jellemeznek. A borítók síkjait, a könyv gerincének vo­nalát. Az egymásra préselődő, vagy éppen lazán egymástól el­nyíló könyvlapok párhuzamos rovátkáit. A szövegsorok sza­bályos, szigorú párhuzamosait. Vagy a papírlapok rostos felüle­ti textúráját. Végül, kissé szét­nyitva, gerincével felfelé fordítva formál­junk a könyvből, amolyan kis tetőformát. S vegyük észre, hogy Kálmán és Major eljárásai azért tudnak szerénységük, visz­­szafogottságuk ellenére is adekvát, érvé­nyes, hangsúlyos és nehezen felejthető fogásokká válni, mert maga a könyvfor­ma sem egy harsogóan cizellált valami. Ha képesek vagyunk a könyvtári fő­homlokzat ablakritmusát a polcokon so­rakozó könyvek gerincének ritmusában, a horizontális műkő rovátkákat a könyv­lapok, betűsorok vízszinteseiben viszont­látni már jó nyomon vagyunk ahhoz, hogy az épület különféle elemeit ponto­san úgy tudjuk „elolvasni”, akár egy kitű­nő regényt. Nemes, a könyv esszenciális formai egyszerűségéből fakadó fogások azok, amelyek az új gödöllői városi könyvtár épületét pontos, gondos alkotássá teszik. Martinké József Az OCTOGON építészetkritikai műhely tagja Az egymást követő könyvtári funkciók egy jól formált, átlátható és átjárható rendszert alkotnak fotók: bánhalmi János Szerény, fegyelmezett megjelenés LANCZKOR GÁBOR Distanzlieb Zuhog fentről a forró víz a kifosztott, pihegő korpuszra. Nyíló és a becsukódó ajtók zaja. A lefolyóban nem az ön haja. Csak láthatatlan jár-kel erre pointillista októberben szobámnak megnyúlt árnyai között. This is hardcore, élesben megy, szökött fegyencként rejtőzvén egymás elől, én Budapesten s Ljubrániában én. A csempéhez tapadok - mintha a teste csak mellettem volna. Zuhog fentről a forró víz a kifosztott, pihegő korpuszra. -----------------------------------------------------♦-----------------------------------------------------­Lanczkor Gábor (1981), kötete még nincs.

Next