Népszabadság, 2002. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-26 / 198. szám
8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2002. AUGUSZTUS 26., HÉTFŐ Idegenek költöztek az elárverezett házba Per az ingatlan visszaszerzéséért - Végrehajtók adták el fejük fölül az otthonukat Két karcagi önálló bírósági végrehajtó ellen indított eljárást a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal. Alapos ugyanis annak a gyanúja, hogy a végrehajtók, hivatásukkal visszaélve, jó néhány ingatlant szabálytalanul értékesítettek. A legtöbbször olyan emberek feje fölül adták el a házat, akik viszonylag kevés pénzzel - néhány tíz- vagy százezer forinttal - tartoztak banknak vagy vállalkozásoknak. Jász-Nagykun-Szolnok megyében nemrégiben reprezentatív felmérést végzett a megyei bíróság. A vizsgálat megállapította: noha az árverésnek épp az lenne a lényege, hogy a kikiáltási árnál drágábban keljenek el ingóságok és ingatlanok, a licitek több mint 90 százalékában azonban a lehető legolcsóbban kerültek új tulajdonosokhoz. A törvény erre lehetőséget ad, ám ilyenkor csak az jár jól, aki nagyon olcsón jut értékes házhoz, telekhez. Azt, hogy a végrehajtók az ilyen üzlet után kenőpénzt vagy egyéb juttatást kapnának, még egyetlen hivatalos eljárás sem igazolta. Erről többnyire csak pletykák keringenek. Karcagon egy romos családi házban ülünk többen - a jelenlévők azt állítják, hogy a végrehajtók által működtetett lakásmaffia áldozatai. Ezt bizonygatják Nagy Ernőék, akiket tavaly novemberben lakoltattak ki elárverezett lakótelepi lakásukból. Hozzájuk hasonlóan érvel egy fekete ruhás asszony, aki hatvanhat évesen lett földönfutóvá, miután a végrehajtó elárverezte a lakását. Egy szikár, bajuszos férfi, aki kezes volt egy lakáshitelnél, arról beszél, hogy az adósokat meg sem kereste a végrehajtó, hanem mindjárt az ő házának a felét foglalta le, s hirdetett rá licitet alig néhány hét leforgása alatt. A háromgyerekes Szecsei család tagjai azt mondják: havi harmincötezer forintért béreltek lakást, miközben frissen felújított, kifestett, majd elárverezett ötszobás házukba már idegenek költöztek be. - Ott álltam a három gyerekkel, a legkisebb még csak pár napos volt - idézi fel a történteket Szecsei Ferencné. - A végrehajtó meg foglalt. Előbb a kávéfőzőt, a kézi turmixot és a mosógépet. Amikor az automatát is lajstromba vette, üvölteni kezdtem vele. Szecseiné azonban hiába pörölt. Az ingóságait lefoglalták, s végül szülei családi házából is menniük kellett. Történetük valóban különös. Háromszázezer forintos tartozásuk fejében árverezték el a fejük fölül a nyolc-tízmillió forintot érő házukat, miközben abban az időben három, jövedelemmel rendelkező ember is volt a családban: az asszony gyermekgondozási díjat kapott, a szüleinek rendszeresen hozta a postás a nyugdíjat. Ilyenkor a jog szerint az adósságot elsősorban a jövedelemből tiltják le, az ő esetükben azonban a végrehajtó meg sem próbálkozott ezzel, hanem azonnal foglalt. A lakatos végzettségű Nagy Ernő fejből sorolja azokat a paragrafusokat, amelyek a végrehajtás törvényességéről szólnak: „bétékát” és „pétékát” idéz, s az előtte lévő dohányzóasztalra sorra rakja ki azokat a paksamétákat, amelyek az említettekhez hasonló árverési történetekről szólnak. Mindegyik hasonlít abban, hogy két karcagi végrehajtó - N. Vilmos és R. János - működött benne közre, s mindegyik ügyet ugyanaz az ügyvéd ellenjegyezte. Az elárverezett lakások vevői között visszaköszönő nevek vannak, s ebből úgy tűnik, igazából egy szűk kör mozog azon a piacon, ahol látszólag törvényes keretek között néhány tíz- vagy százezer forintos adósság fejében milliós ingatlanokat lehet megszerezni. Nagy Ernő azért ismeri ennyire jól a paragrafusokat, mert a fejébe vette, hogy megvédi azoknak a kisembereknek az érdekeit, akiket az általa lakásmaffiának nevezett csoport tagjai - szavai szerint - becsaptak. Azt hangoztatja: nem fél azoktól a kigyúrt testű, kopasz fejű alakoktól, akik egy-egy licitáláson körbeállják a végrehajtót, s mintegy demonstrálják, hogy az ő oldalán áll az erő. Az ötvenöt éves, egy szívinfarktuson már átesett ősz hajú férfi az ágya mellett egy másfél méteres húsvágó bárdot tart, s azt mondja: ezzel kell szembenéznie annak, aki őt akarja megfenyegetni vagy megfélemlíteni. Ignácz Margit hatvanhat éves, vékonycsontú asszony. Neki annak ellenére elárverezték a házát, hogy közben az adósságát folyamatosan vonták a nyugdíjából. Háza már nincs, albérletben lakik, de az adósságát az OTP-nek ma is törleszti, kevés nyugdíjából így alig pár ezer forintja marad a megélhetésre. Ignácz Margit nyolcvanezer forintos lakástörlesztő részlettel maradt el az OTP-nél, amely kezdeményezte az adósság behajtását. A végrehajtási lapon az szerepel, hogy a pénzintézet az asszony jövedelméből kéri letiltani a részleteket. A végrehajtó azonban ezt a kérést nem vette figyelembe, árverést hirdetett a lakásra. Ingatlanát lakottan árverezte el R. János, így a törvények szerint a forgalmi érték feléért lehetett meghirdetni. Az árverésen P. Zsolt - egyedüli licitálóként - a kikiáltási ár feléért, potom 750 ezer forintért jutott a lakáshoz. Azt nem lehet tudni, hogy ezt az összeget hova fizette be a végrehajtó, mert erről az asszony nem kapott papírt. De az OTP a törlesztőrészleteket továbbra is vonja az asszony nyugdíjából. Nagy Ernő megpróbálta megkeresni P. Zsoltot, de a megadott címen egy idős néni lakott, aki soha nem is hallott a férfiról. Ignácz Margit lakását pedig az árverés után nem sokkal már egy másik vevő szerezte meg. Szecsei Ferenc háromszázezer forinttal tartozott egy jászberényi cégnek. Saját ingatlanuk nem volt, így anyósáék házára terhelték rá - azok hozzájárulásával - az adósságot. - Amikor nem tudtunk fizetni, a jászberényi cég végrehajtást kért - meséli Szecsei Ferencné. - Előbb csak ingóságokat vitt el a végrehajtó, színes tévét, háztartási gépeket, de azok ára nem érte el a háromszázezer forintot. Később már a szüleim lakását is bevonta a végrehajtásba. Szerettünk volna jelen lenni a licitáláson, de a végrehajtó azt mondta, felesleges, az egész csak formaság lesz, hiszen csak nem képzeljük, hogy három gyerek feje felől eladja a házat. Aztán eladta. A reggel kilenc órára meghirdetett árverésnél a papírok szerint kilenc óra öt perckor már megvolt a vevő a házra: ötszázötvenezer forintért adott túl a tetőteres családi házon a végrehajtó. Az asszony hozzáteszi: a házukat belülről senki sem nézte meg, a vevő így konkrétan nem is tudta, miért kínálja fel a pénzt. Amikor Szecseiék tudomást szereztek lakásuk elárverezéséről, ügyvédhez fordultak. Ő azt tanácsolta nekik, hogy emeljenek kifogást az árverés ellen — erre nyolcnapos határidőt szab a törvény, majd rokonoktól, ismerősöktől gyűjtsék össze a tartozásuk összegét, s azt fizessék vissza a cégnek. Szecseiék így is tettek. A jászberényi kft.-től azonnal kaptak egy igazolást, miszerint nem tartoznak egyetlen fillérrel sem. Ezt a papírt és az árverési kifogásukat tartalmazó dokumentumot bevitték a végrehajtóhoz, aki széttárta a kezét, és azt mondta: nem tehet semmit, a házat már eladta. Szecseiék ekkor bírósághoz fordultak. A karcagi városi bíróság azonban jogszerűnek találta a végrehajtó eljárását, és elutasította a házaspár panaszát. Ügyük most a másodfokú bíróság előtt van. Megkérdem az asszonyt: vajon miért vártak az utolsó pillanatig az adósság kifizetésével, s miért sodorták ilyen helyzetbe magukat? Kicsit gondolkodik, majd így válaszol: - Azokban a napokban szültem a harmadik gyereket, s apám eközben már halálos beteg volt. A férjemet börtönbe csukták, mert eladta az egy szem Wartburgunkat, amit jelzálog terhelt, s ezzel bűncselekményt követett el. Az anyám belebetegedett abba, hogy a végrehajtó folyton a nyakunkra jár, ő is leesett a lábáról, ápolnom kellett. Emellett folyamatosan dolgoztam, piacra jártam játékokat eladni, hogy enni adjak a gyerekeknek. Örültem, hogy nem omlik össze az életem, és bíztam abban, hogy később majd tudunk törleszteni. Szecseiné azt mondja: miután lakottan, vagyis olcsó áron elárverezték a házát, az új vevő többször is megfenyegette, hogy ha nem hagyja el az otthonát, baja eshet. Volt, hogy három-négy markos férfi vette körbe az udvarukat. Édesapja ekkor már meghalt, férje még mindig börtönben volt, így beteg anyjával és három kisgyerekkel tűrte a zaklatásokat. A vevő később felajánlotta, hogy az ő közreműködésével, az úgynevezett karcagi déli cigánytelepen bérbe vehet egy kis házat. Az aszszony ekkorra már beleunt a folyamatos piszkálódásba, és elfogadta az ajánlatot. - Odamentünk, és akkor tudtam meg, hogy a nekem ígért házban szintén egy háromgyerekes asszony lakik, akit a szemem láttára tettek utcára a lakásból. Sírt ő is, sírtam én is. Mondtam neki, ne haragudjon, de már kifizettem a bérleti díjat, s nem akarok az árokparton lakni a gyerekeimmel. Más kérdés, hogy abban az irdatlan szegénynegyedben nem bírtuk se-A végrehajtási szervezet feletti általános felügyeletet az igazságügyminiszter látja el. Az önálló bírósági végrehajtók tevékenységének ellenőrzése és szakmai felügyelete tavaly szeptember óta a saját kamarájuk feladata, míg ezt megelőzően a megyei és helyi bírósági elnökök gyakorolták ezeket a jogokat. Ma Magyarországon csak büntetlen előéletű, vállalkozási igazolványnyal rendelkező személy nevezhető ki végrehajtónak. Ha egy végrehajtó vét a törvény ellen, több eljárás is indulhat ellene. Ezek egyike a fegyelmi eljárás, amelyben a bírákból és végrehajtókból álló fegyelmi bíróság állapítja meg, hogy a végrehajtó követett-e el fegyelmi vétséget. Ha igen, akkor vele szemben különböző büntetéseket szabhat ki, a legsúlyosabb esetben akár hivatalától is megfoszthatja. A büntetőeljárásban arról dönt a bíróság, hogy a végrehajtó követett-e el bűncselekményt vagy sem. Ha a büntetés végrehajtandó szabadságvesztés, akkor a végrehajtó automatikusan elveszti hivatalát. Máig inkább a Békés megyei Bucsán vettünk hitelekből egy komfort nélküli házat, s oda mentünk. A régi lakásunkba másfél évig nem költözött be az új vevő, csak néhány hónapja lakik ott. Mi pedig pert indítottunk, hogy visszaszerezzük a jogtalanul elvett ingatlanunkat. Sánta László kezesként működött közre nővére lakásvásárlásánál Tiszaörsön. Nővéréék átmenetileg nehéz helyzetbe kerültek, nem tudták törleszteni az adósságot, s mivel rendszeres jövedelmük nem volt, ezért Sánta László fizetéséből tiltották a hátralékot. A végrehajtási lapon az OTP egyértelműen jelezte: nem kéri az ingatlan árverését. Ennek ellenére az egyik karcagi végrehajtó árverési eljárásban, hatszázötvenezer forintért értékesítette Sántáék családi házának felét, azt, amelyik a féri nevén volt. A vevő korábban több ilyen lakásvásárlásban szerepelt már Karcagon. Most épp arra próbálja meg rávenni Sántáékat, hogy adják el a vele közös tulajdonban lévő házat, és felezzék meg a vételárat. - De miért adnánk el a házat, amikor szerintünk jogtalan licitálás történt? Ez az egyetlen vagyonunk, s két gyerekkel nem mehetünk az utcára - méltatlankodik a férfi, aki hozzáteszi: az utóbbi hónapokban alig eszik, alig alszik az őt ért igazságtalanság miatt. Nagy Ernőnek és lányának, Ökrösné Nagy Andreának is elárverezték a Táncsics úton lévő társasházi lakását. Az ő esetükben sem kérte az OTP az ingatlan elárverezését, s mindkét ügyben a kezes folyamatosan törlesztette az adósságot. Nagy Ernő szerint a végrehajtók „önszorgalomból” árvereztek, amikor mindkét lakást licitálásra bocsátották. - Az ilyen ingatlanok árverésekor azonos a forgatókönyv - mondja Nagy Ernő, aki legalább ötven ilyen ügybe ásta bele magát, amióta eldöntötte: feljelenti a végrehajtókat. - A liciteken rendszerint ugyanazok az arcok jelennek meg. Ha mégis van külső érdeklődő, akkor azt „finoman” elküldik, vagy a végrehajtó egyszerűen bejelenti, hogy nem gyűlt össze elég érdeklődő, és elnapolja a licitet. Az árverésnek nyilvánvalóan nem az a célja, hogy minél több pénz folyjon be, hanem az, hogy az ismerősök olcsón lakáshoz jussanak. Ha többen lennének a liciteken, felfelé kúszna az ár, s akkor abból mind az adós, mind a hitelező nagyobb arányban részesülne. Ha csak a haverok vannak jelen - és így nyilvánvalóan senki sem tornázza feljebb az árakat -, akkor a végrehajtó bejelenti, hogy a kikiáltási árat a felére csökkenti, és így néhány százezer forintért hozzá lehet jutni az ingatlanhoz. Ezt követően az árverési vevők rendszerint kiűzik a bent lakókat a házból - mint Ignácz Margit vagy Szecsei Ferencné esetében -, s beköltöznek, vagy immáron piaci árért továbbadják azt egy harmadik vevőnek. A károsult lakástulajdonosok pedig pereskedhetnek évekig, hogy kártérítést kapjanak. A beszélgetés után megpróbáltam megkeresni a két karcagi végrehajtót is. N. Vilmos irodájában a titkárnő vette fel a telefont, s előbb csak annyit mondott: a főnöke szabadságon van. Amikor bemutatkoztam, s megmondtam, hogy újságíró vagyok, hozzátette: szeptemberig nem is lesz elérhető, mobiltelefonja pedig nincs. R. János telefonja és mobilja is süketté vált az utóbbi napokban. Irodájában több alkalommal is kerestük, de azt mindig zárva találtuk. Hartinger István, a bírósági végrehajtók kamarájának Szolnok megyei választmányi tagja kérdésünkre elmondta: egészen addig feltétlenül hisz kollégái jóhiszeműségében, amíg ennek ellenkezőjéről a bíróság ítélete meg nem győzi őt. Hozzátette: saját tapasztalatai szerint a legtöbb esetben szükség van arra, hogy a hitelek behajtása érdekében ne csupán ingóságokra, hanem ingatlanokra is bejegyezzenek végrehajtást, másképp ugyanis csekély a kölcsönök megtérülésének esélye. Erre akkor is szükség lehet, ha az adósok családjában többen is rendelkeznek rendszeres jövedelemmel, hiszen például a gyermekgondozási segélyből vagy a rokkantnyugdíjból nem lehet letiltani a törlesztőrészleteket. Hartinger István hozzátette: egy tisztességesen dolgozó önálló bírósági végrehajtó általában több mint százezer forintos havi nettó jövedelemmel rendelkezik, s ezt a biztos keresetet véleménye szerint senki sem kockáztatná bizonytalan, netán törvénytelen kimenetelű ügyek miatt. Úgy vélte: egy olyan kisvárosban, mint Karcag, a bírósági végrehajtó azért sem vét szándékosan a törvény ellen, mert ha elveszíti állását, nemigen kínálnak neki másik munkalehetőséget. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség szóvivőjétől, Balázsné Busku Teréziától megtudtam: mind N. Vilmos, mind R. János ellen eljárást indított az ügyészségi nyomozóhivatal, mert alapos a gyanúja, hogy a két végrehajtó visszaélt a hivatalával. Korábban N. Vilmos ellen már folyt hasonló eljárás, de akkor a nyomozóhivatal megtagadta a nyomozást, arra hivatkozva: törvénysértés ugyan megállapítható az egyes árverések kapcsán, azt azonban nem lehet bebizonyítani, hogy a végrehajtó szándékosan áron alul hirdette volna meg az ingatlanokat. R. János ellen egy vitatott árverési ügy kapcsán jelenleg is folyik bírósági és fegyelmi eljárás - tudtuk meg Sándor Gézától, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság elnökhelyettesétől. R. Jánost az első fokon eljáró kunszentmártoni városi bíróság a végrehajtásra vonatkozó szabályok megsértésében találta bűnösnek, s hivatali visszaélés bűntettének elkövetése miatt tíz hónapi felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtotta. A másodfokú bíróság is bűnösnek találta ebben az ügyben R. Jánost, de az enyhítő körülményeket értékelve végül 450 ezer forint pénzbüntetést szabott ki a végrehajtóra. Sándor Géza kérdésemre közölte: a hamarosan eljáró fegyelmi bíróság hatáskörébe tartozik, hogy az összes körülmény mérlegelése alapján eldöntse, alkalmaz-e büntetést a végrehajtóval szemben, s ha igen, mi lesz annak a mértéke. Doros Judit Szecsei Ferenc és felesége a legkisebb lányukkal fotó: Jakab László HIRDETMÉNY Esztergom Város Önkormányzat Képviselő-testülete pályázatot hirdet a 169/1.helyrajzi számú, 6043 m2 nagyságú terület hasznosítására Az ingatlan földrajzi adottságai: az ingatlan Esztergom-Kertvárosban, a 111 -es út átkelési szakaszától (Damjanich utca) a Duna irányába induló Wesselényi Miklós, valamint a Dobó István utca sarkán helyezkedik el. Megközelítése mind gépkocsival, mind pedig gyalogosan biztosítva van. A vasútállomás mintegy 200 méter távolságra, helyi és helyközi autóbuszmegálló szintén hasonló távolságra található. A területre Általános Rendezési Terv készült, 15 méter homlokzati magassággal és 20%-os beépítéssel. A pályázat benyújtási határideje: 2002. szeptember 11., 12 óra. A pályázatokat személyesen kell benyújtani, amelynek helye: Esztergom Város Polgármesteri Hivatala Építési és Városfejlesztési Iroda. I. emelet 114/3. (Széchenyi tér 1.). A beérkezett pályázatok bontása, regisztrálása nyilvános. Ideje: 2002. szeptember 17., 10 óra, helye: I. emelet, a volt Vármegyeháza Gadányi terme (Deák Ferenc utca 4.). A pályázatok a bontás után nem módosíthatók. A pályázat elbírálása a 2002. szeptember 19-én tartandó képviselő-testületi ülés napirendjének keretében történik. A pályázat feltétele: a pályázónak vállalnia kell az Általános Rendezési Terv szerinti előírások betartását. Az elbírálás szempontjai: az elbírálásnál fő szempontok a vételár, a hasznosítási tervek kidolgozottsága és a pénzügyi teljesítés üteme. A részletes pályázati anyag átvehető a Polgármesteri Hivatal Építési és Városfejlesztési Irodáján. Esztergom, Széchenyi tér 1. I. emelet 114/3. Tájékoztatást adnak a városfejlesztési iroda munkatársai személyesen, illetve telefonon, a (33) 542-052-es számon. Esztergom Város Önkormányzata (P ífieu trade gumiszer víz Központ: TATA, Kocsi út 18. Tel.: 34/381-727 Fax: 34/381-526 Honlap: web.axelero.hu/pneut E-mail: pneutrade@axelero.hu Akció Kormoran nyári személyabroncsokra! Egyéb kedvezmények: msméEw % Él nuchem Kleber OftO/ mmf m szsfe" roU/o I' ' • fii T»«*esfoncj KISW*...JJf j I Akciónk a raktáron lévő készletre vonatkozik és visszavo|^JjjVl^Jg^jtásÍ£ékjHKörnye^^ Baj, Petőfi S.u.1. Tel.:34/488-968 Fax:34/488-969 • Füzesabony, Madách u.3-11. Tel.: 36/342-308 Fax:36/342-678 Debrecen, Kassai út 33. Tel.:52/414-312 Fax:52/536-730 • Budapest, Üllői út 321. Tel.: 1/297-3685 Fax: 1/294-3378 Hódmezővásárhely, Szántó Kovács J.u.121-125. Tel.:62/534-260 • Hódmezővásárhely, Ormos E.u.13. Tel.:62/248-388 Kapuvár, Kossuth L.u.1. Tel.:96/240-442 Fax:96/595-440 • Gyöngyös, Pesti út 76. Tel.:37/502-138 Fax:37/502-137 Szekszárd, Tartsay u.12. KIRSCHNELL BT. Tel/Fax:74/510-415 • Kiskunhalas, Mártírok u.40. Tel/Fax:77/423-796 ________Pécs, Közraktár u.8. Tel.:72/511-550 Fax:72/511-551 *Tata, Május 1.út Tel.:34/380-882_________