Népszabadság, 2002. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-26 / 198. szám

8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2­0­0­2. A­U­G­U­S­Z­T­U­S 26., HÉTFŐ Idegenek költöztek az elárverezett házba Per az ingatlan visszaszerzéséért - Végrehajtók adták el fejük fölül az otthonukat Két karcagi önálló bírósági végrehajtó ellen indított eljárást a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Ügyészségi Nyomozó Hi­vatal. Alapos ugyanis annak a gyanúja, hogy a végrehajtók, hivatásukkal vissza­élve, jó néhány ingatlant szabálytalanul értékesítettek. A legtöbbször olyan embe­rek feje fölül adták el a házat, akik vi­szonylag kevés pénzzel - néhány tíz- vagy százezer forinttal - tartoztak banknak vagy vállalkozásoknak. Jász-Nagykun-Szolnok megyében nemrégiben reprezentatív felmérést vég­zett a megyei bíróság. A vizsgálat megál­lapította: noha az árverésnek épp az lenne a lényege, hogy a kikiáltási árnál drágáb­ban keljenek el ingóságok és ingatlanok, a licitek több mint 90 százalékában azon­ban a lehető legolcsóbban kerültek új tu­lajdonosokhoz. A törvény erre lehetősé­get ad, ám ilyenkor csak az jár jól, aki na­gyon olcsón jut értékes házhoz, telekhez. Azt, hogy a végrehajtók az ilyen üzlet után kenőpénzt vagy egyéb juttatást kap­nának, még egyetlen hivatalos eljárás sem igazolta. Erről többnyire csak plety­kák keringenek. Karcagon egy romos családi házban ülünk többen - a jelenlévők azt állítják, hogy a végrehajtók által működtetett la­kásmaffia áldozatai. Ezt bizonygatják Nagy Ernőék, akiket tavaly novemberben lakoltattak ki elárverezett lakótelepi laká­sukból. Hozzájuk hasonlóan érvel egy fe­kete ruhás asszony, aki hatvanhat évesen lett földönfutóvá, miután a végrehajtó elárverezte a lakását. Egy szikár, baju­szos férfi, aki kezes volt egy lakáshitel­nél, arról beszél, hogy az adósokat meg sem kereste a végrehajtó, hanem mindjárt az ő házának a felét foglalta le, s hirdetett rá licitet alig néhány hét leforgása alatt. A háromgyerekes Szecsei család tagjai azt mondják: havi harmincötezer forintért béreltek lakást, miközben frissen felújí­tott, kifestett, majd elárverezett ötszobás házukba már idegenek költöztek be. - Ott álltam a három gyerekkel, a leg­kisebb még csak pár napos volt - idézi fel a történteket Szecsei Ferencné. - A vég­rehajtó meg foglalt. Előbb a kávéfőzőt, a kézi turmixot és a mosógépet. Amikor az automatát is lajstromba vette, üvölteni kezdtem vele. Szecseiné azonban hiába pörölt. Az in­góságait lefoglalták, s végül szülei csalá­di házából is menniük kellett. Történetük valóban különös. Háromszázezer forintos tartozásuk fejében árverezték el a fejük fölül a nyolc-tízmillió forintot érő házu­kat, miközben abban az időben három, jövedelemmel rendelkező ember is volt a családban: az asszony gyermekgondozási díjat kapott, a szüleinek rendszeresen hozta a postás a nyugdíjat. Ilyenkor a jog szerint az adósságot elsősorban a jövede­lemből tiltják le, az ő esetükben azonban a végrehajtó meg sem próbálkozott ezzel, hanem azonnal foglalt. A lakatos végzettségű Nagy Ernő fej­ből sorolja azokat a paragrafusokat, ame­lyek a végrehajtás törvényességéről szól­nak: „bétékát” és „pétékát” idéz, s az előt­te lévő dohányzóasztalra sorra rakja ki azokat a paksamétákat, amelyek az emlí­tettekhez hasonló árverési történetekről szólnak. Mindegyik hasonlít abban, hogy két karcagi végrehajtó - N. Vilmos és R. János - működött benne közre, s mind­egyik ügyet ugyanaz az ügyvéd ellenje­gyezte. Az elárverezett lakások vevői kö­zött visszaköszönő nevek vannak, s ebből úgy tűnik, igazából egy szűk kör mozog azon a piacon, ahol látszólag törvényes keretek között néhány tíz- vagy százezer forintos adósság fejében milliós ingatla­nokat lehet megszerezni. Nagy Ernő azért ismeri ennyire jól a paragrafusokat, mert a fejébe vette, hogy megvédi azoknak a kisembereknek az ér­dekeit, akiket az általa lakásmaffiának nevezett csoport tagjai - szavai szerint - becsaptak. Azt hangoztatja: nem fél azoktól a kigyúrt testű, kopasz fejű ala­koktól, akik egy-egy licitáláson körbeáll­­ják a végrehajtót, s mintegy demonstrál­ják, hogy az ő oldalán áll az erő. Az öt­venöt éves, egy szívinfarktuson már át­esett ősz hajú férfi az ágya mellett egy másfél méteres húsvágó bárdot tart, s azt mondja: ezzel kell szembenéznie annak, aki őt akarja megfenyegetni vagy megfé­lemlíteni. Ignácz Margit hatvanhat éves, vékony­­csontú asszony. Neki annak ellenére elár­verezték a házát, hogy közben az adóssá­gát folyamatosan vonták a nyugdíjából. Háza már nincs, albérletben lakik, de az adósságát az OTP-nek ma is törleszti, ke­vés nyugdíjából így alig pár ezer forintja marad a megélhetésre. Ignácz Margit nyolcvanezer forintos lakástörlesztő részlettel maradt el az OTP-nél, amely kezdeményezte az adós­ság behajtását. A végrehajtási lapon az szerepel, hogy a pénzintézet az asszony jövedelméből kéri letiltani a részleteket. A végrehajtó azonban ezt a kérést nem vette figyelembe, árverést hirdetett a la­kásra. Ingatlanát lakottan árverezte el R. János, így a törvények szerint a forgalmi érték feléért lehetett meghirdetni. Az ár­verésen P. Zsolt - egyedüli licitálóként - a kikiáltási ár feléért, potom 750 ezer fo­rintért jutott a lakáshoz. Azt nem lehet tudni, hogy ezt az összeget hova fizette be a végrehajtó, mert erről az asszony nem kapott papírt. De az OTP a tör­lesztőrészleteket továbbra is vonja az asszony nyugdíjából. Nagy Ernő meg­próbálta megkeresni P. Zsoltot, de a meg­adott címen egy idős néni lakott, aki soha nem is hallott a férfiról. Ignácz Margit la­kását pedig az árverés után nem sokkal már egy másik vevő szerezte meg. Szecsei Ferenc háromszázezer forinttal tartozott egy jászberényi cégnek. Saját ingatlanuk nem volt, így anyósáék házára terhelték rá - azok hozzájárulásával - az adósságot. - Amikor nem tudtunk fizetni, a jász­berényi cég végrehajtást kért - meséli Szecsei Ferencné. - Előbb csak ingósá­gokat vitt el a végrehajtó, színes tévét, háztartási gépeket, de azok ára nem érte el a háromszázezer forintot. Később már a szüleim lakását is bevonta a végrehaj­tásba. Szerettünk volna jelen lenni a lici­táláson, de a végrehajtó azt mondta, fe­lesleges, az egész csak formaság lesz, hi­szen csak nem képzeljük, hogy három gyerek feje felől eladja a házat. Aztán el­adta. A reggel kilenc órára meghirdetett árverésnél a papírok szerint kilenc óra öt perckor már megvolt a vevő a házra: öt­százötvenezer forintért adott túl a tetőte­res családi házon a végrehajtó. Az asszony hozzáteszi: a házukat be­lülről senki sem nézte meg, a vevő így konkrétan nem is tudta, miért kínálja fel a pénzt. Amikor Szecseiék tudomást sze­reztek lakásuk elárverezéséről, ügyvéd­hez fordultak. Ő azt tanácsolta nekik, hogy emeljenek kifogást az árverés ellen — erre nyolcnapos határidőt szab a tör­vény­­, majd rokonoktól, ismerősöktől gyűjtsék össze a tartozásuk összegét, s azt fizessék vissza a cégnek. Szecseiék így is tettek. A jászberényi kft.-től azonnal kap­tak egy igazolást, miszerint nem tartoz­nak egyetlen fillérrel sem. Ezt a papírt és az árverési kifogásukat tartalmazó doku­mentumot bevitték a végrehajtóhoz, aki széttárta a kezét, és azt mondta: nem tehet semmit, a házat már eladta. Szecseiék ekkor bírósághoz fordultak. A karcagi városi bíróság azonban jogsze­rűnek találta a végrehajtó eljárását, és el­utasította a házaspár panaszát. Ügyük most a másodfokú bíróság előtt van. Megkérdem az asszonyt: vajon miért vártak az utolsó pillanatig az adósság ki­fizetésével, s miért sodorták ilyen hely­zetbe magukat? Kicsit gondolkodik, majd így válaszol: - Azokban a napokban szültem a har­madik gyereket, s apám eközben már ha­lálos beteg volt. A férjemet börtönbe csukták, mert eladta az egy szem Wart­burgunkat, amit jelzálog terhelt, s ezzel bűncselekményt követett el. Az anyám belebetegedett abba, hogy a végrehajtó folyton a nyakunkra jár, ő is leesett a lá­báról, ápolnom kellett. Emellett folyama­tosan dolgoztam, piacra jártam játékokat eladni, hogy enni adjak a gyerekeknek. Örültem, hogy nem omlik össze az éle­tem, és bíztam abban, hogy később majd tudunk törleszteni. Szecseiné azt mondja: miután lakottan, vagyis olcsó áron elárverezték a házát, az új vevő többször is megfenyegette, hogy ha nem hagyja el az otthonát, baja eshet. Volt, hogy három-négy markos férfi vette körbe az udvarukat. Édesapja ekkor már meghalt, férje még mindig börtönben volt, így beteg anyjával és három kisgye­rekkel tűrte a zaklatásokat. A vevő később felajánlotta, hogy az ő közreműködésé­vel, az úgynevezett karcagi déli cigányte­lepen bérbe vehet egy kis házat. Az asz­­szony ekkorra már beleunt a folyamatos piszkálódásba, és elfogadta az ajánlatot. - Odamentünk, és akkor tudtam meg, hogy a nekem ígért házban szintén egy háromgyerekes asszony lakik, akit a sze­mem láttára tettek utcára a lakásból. Sírt ő is, sírtam én is. Mondtam neki, ne hara­gudjon, de már kifizettem a bérleti díjat, s nem akarok az árokparton lakni a gyere­keimmel. Más kérdés, hogy abban az ir­datlan szegénynegyedben nem bírtuk se-A végrehajtási szervezet feletti ál­talános felügyeletet az igazságügy­miniszter látja el. Az önálló bírósá­gi végrehajtók tevékenységének el­lenőrzése és szakmai felügyelete tavaly szeptember óta a saját kama­rájuk feladata, míg ezt megelőzően a megyei és helyi bírósági elnökök gyakorolták ezeket a jogokat. Ma Magyarországon csak büntetlen előéletű, vállalkozási igazolvány­nyal rendelkező személy nevezhe­tő ki végrehajtónak. Ha egy végre­hajtó vét a törvény ellen, több eljá­rás is indulhat ellene. Ezek egyike a fegyelmi eljárás, amelyben a bí­­rákból és végrehajtókból álló fe­gyelmi bíróság állapítja meg, hogy a végrehajtó követett-e el fegyelmi vétséget. Ha igen, akkor vele szem­ben különböző büntetéseket szab­hat ki, a legsúlyosabb esetben akár hivatalától is megfoszthatja. A büntetőeljárásban arról dönt a bíró­ság, hogy a végrehajtó követett-e el bűncselekményt vagy sem. Ha a büntetés végrehajtandó szabadság­­vesztés, akkor a végrehajtó auto­matikusan elveszti hivatalát. Máig­ inkább a Békés megyei Bucsán vet­tünk hitelekből egy komfort nélküli há­zat, s oda mentünk. A régi lakásunkba másfél évig nem költözött be az új vevő, csak néhány hónapja lakik ott. Mi pedig pert indítottunk, hogy visszaszerezzük a jogtalanul elvett ingatlanunkat. Sánta László kezesként működött köz­re nővére lakásvásárlásánál Tiszaörsön. Nővéréék átmenetileg nehéz helyzetbe kerültek, nem tudták törleszteni az adós­ságot, s mivel rendszeres jövedelmük nem volt, ezért Sánta László fizetéséből tiltották a hátralékot. A végrehajtási la­pon az OTP egyértelműen jelezte: nem kéri az ingatlan árverését. Ennek ellenére az egyik karcagi végrehajtó árverési eljá­rásban, hatszázötvenezer forintért értéke­sítette Sántáék családi házának felét, azt, amelyik a féri nevén volt. A vevő koráb­ban több ilyen lakásvásárlásban szerepelt már Karcagon. Most épp arra próbálja meg rávenni Sántáékat, hogy adják el a vele közös tulajdonban lévő házat, és fe­lezzék meg a vételárat. - De miért adnánk el a házat, amikor szerintünk jogtalan licitálás történt? Ez az egyetlen vagyonunk, s két gyerekkel nem mehetünk az utcára - méltatlankodik a férfi, aki hozzáteszi: az utóbbi hónapok­ban alig eszik, alig alszik az őt ért igaz­ságtalanság miatt. Nagy Ernőnek és lányának, Ökrösné Nagy Andreának is elárverezték a Tán­csics úton lévő társasházi lakását. Az ő esetükben sem kérte az OTP az ingatlan elárverezését, s mindkét ügyben a kezes folyamatosan törlesztette az adósságot. Nagy Ernő szerint a végrehajtók „önszor­galomból” árvereztek, amikor mindkét lakást licitálásra bocsátották. - Az ilyen ingatlanok árverésekor azo­nos a forgatókönyv - mondja Nagy Ernő, aki legalább ötven ilyen ügybe ásta bele magát, amióta eldöntötte: feljelenti a vég­rehajtókat. - A liciteken rendszerint ugyanazok az arcok jelennek meg. Ha mégis van külső érdeklődő, akkor azt „fi­noman” elküldik, vagy a végrehajtó egy­szerűen bejelenti, hogy nem gyűlt össze elég érdeklődő, és elnapolja a licitet. Az árverésnek nyilvánvalóan nem az a célja, hogy minél több pénz folyjon be, hanem az, hogy az ismerősök olcsón lakáshoz jussanak. Ha többen lennének a liciteken, felfelé kúszna az ár, s akkor abból mind az adós, mind a hitelező nagyobb arány­ban részesülne. Ha csak a haverok van­nak jelen - és így nyilvánvalóan senki sem tornázza feljebb az árakat -, akkor a végrehajtó bejelenti, hogy a kikiáltási árat a felére csökkenti, és így néhány százezer forintért hozzá lehet jutni az in­gatlanhoz. Ezt követően az árverési ve­vők rendszerint kiűzik a bent lakókat a házból - mint Ignácz Margit vagy Sze­csei Ferencné esetében -, s beköltöznek, vagy immáron piaci árért továbbadják azt egy harmadik vevőnek. A károsult lakás­­tulajdonosok pedig pereskedhetnek éve­kig, hogy kártérítést kapjanak. A beszélgetés után megpróbáltam megkeresni a két karcagi végrehajtót is. N. Vilmos irodájában a titkárnő vette fel a telefont, s előbb csak annyit mondott: a főnöke szabadságon van. Amikor bemu­tatkoztam, s megmondtam, hogy újságíró vagyok, hozzátette: szeptemberig nem is lesz elérhető, mobiltelefonja pedig nincs. R. János telefonja és mobilja is süketté vált az utóbbi napokban. Irodájában több alkalommal is kerestük, de azt mindig zárva találtuk. Hartinger István, a bírósági végrehaj­tók kamarájának Szolnok megyei vá­lasztmányi tagja kérdésünkre elmondta: egészen addig feltétlenül hisz kollégái jó­hiszeműségében, amíg ennek ellenkező­jéről a bíróság ítélete meg nem győzi őt. Hozzátette: saját tapasztalatai szerint a legtöbb esetben szükség van arra, hogy a hitelek behajtása érdekében ne csupán in­góságokra, hanem ingatlanokra is beje­gyezzenek végrehajtást, másképp ugyan­is csekély a kölcsönök megtérülésének esélye. Erre akkor is szükség lehet, ha az adósok családjában többen is rendelkez­nek rendszeres jövedelemmel, hiszen például a gyermekgondozási segélyből vagy a rokkantnyugdíjból nem lehet letil­tani a törlesztőrészleteket. Hartinger Ist­ván hozzátette: egy tisztességesen dolgo­zó önálló bírósági végrehajtó általában több mint százezer forintos havi nettó jö­vedelemmel rendelkezik, s ezt a biztos keresetet véleménye szerint senki sem kockáztatná bizonytalan, netán törvény­telen kimenetelű ügyek miatt. Úgy vélte: egy olyan kisvárosban, mint Karcag, a bí­rósági végrehajtó azért sem vét szándé­kosan a törvény ellen, mert ha elveszíti állását, nemigen kínálnak neki másik munkalehetőséget. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Fő­ügyészség szóvivőjétől, Balázsné Busku Teréziától megtudtam: mind N. Vilmos, mind R. János ellen eljárást indított az ügyészségi nyomozóhivatal, mert alapos a gyanúja, hogy a két végrehajtó visszaélt a hivatalával. Korábban N. Vilmos ellen már folyt hasonló eljárás, de akkor a nyo­mozóhivatal megtagadta a nyomozást, arra hivatkozva: törvénysértés ugyan megállapítható az egyes árverések kap­csán, azt azonban nem lehet bebizonyíta­ni, hogy a végrehajtó szándékosan áron alul hirdette volna meg az ingatlanokat. R. János ellen egy vitatott árverési ügy kapcsán jelenleg is folyik bírósági és fe­gyelmi eljárás - tudtuk meg Sándor Gé­zától, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság elnökhelyettesétől. R. Jánost az első fokon eljáró kunszentmártoni városi bíróság a végrehajtásra vonatkozó szabá­lyok megsértésében találta bűnösnek, s hivatali visszaélés bűntettének elkövetése miatt tíz hónapi felfüggesztett szabadság­­vesztéssel sújtotta. A másodfokú bíróság is bűnösnek találta ebben az ügyben R. Jánost, de az enyhítő körülményeket érté­kelve végül 450 ezer forint pénzbüntetést szabott ki a végrehajtóra. Sándor Géza kérdésemre közölte: a ha­marosan eljáró fegyelmi bíróság hatáskö­rébe tartozik, hogy az összes körülmény mérlegelése alapján eldöntse, alkalmaz-e büntetést a végrehajtóval szemben, s ha igen, mi lesz annak a mértéke. Doros Judit Szecsei Ferenc és felesége a legkisebb lányukkal fotó: Jakab László HIRDETMÉNY Esztergom Város Önkormányzat Képviselő-testülete pályázatot hirdet a 169/1.helyrajzi számú, 6043 m2 nagyságú terület hasznosítására Az ingatlan földrajzi adottságai: az ingatlan Esztergom-Kertvárosban, a 111 -es út átkelési szaka­szától (Damjanich utca) a Duna irányába induló Wesselényi Miklós, valamint a Dobó István utca sarkán helyezkedik el. Megközelítése mind gépkocsival, mind pedig gyalogosan biztosítva van. A vasútállomás mintegy 200 méter távolságra, helyi és helyközi autóbuszmegálló szintén hasonló távolságra található. A területre Általános Rendezési Terv készült, 15 méter homlokza­ti magassággal és 20%-os beépítéssel. A pályázat benyújtási határideje: 2002. szeptember 11., 12 óra. A pályázatokat személyesen kell benyújtani, amelynek helye: Esztergom Város Polgármesteri Hi­vatala Építési és Városfejlesztési Iroda. I. emelet 114/3. (Széchenyi tér 1.). A beérkezett pályá­zatok bontása, regisztrálása nyilvános. Ideje: 2002. szeptember 17., 10 óra, helye: I. emelet, a volt Vármegyeháza Gadányi terme (Deák Ferenc utca 4.). A pályázatok a bontás után nem mó­dosíthatók. A pályázat elbírálása a 2002. szeptember 19-én tartandó képviselő-testületi ülés na­pirendjének keretében történik. A pályázat feltétele: a pályázónak vállalnia kell az Általános Rendezési Terv szerinti előírások betartását. Az elbírálás szempontjai: az elbírálásnál fő szempontok a vételár, a hasznosítási tervek kidolgo­zottsága és a pénzügyi teljesítés üteme. A részletes pályázati anyag átvehető a Polgármesteri Hivatal Építési és Városfejlesztési Irodáján. Esztergom, Széchenyi tér 1. I. emelet 114/3. Tájékoztatást adnak a városfejlesztési iroda mun­katársai személyesen, illetve telefonon, a (33) 542-052-es számon. Esztergom Város Önkormányzata (P ífieu trade gumiszer víz Központ: TATA, Kocsi út 18. Tel.: 34/381-727 Fax: 34/381-526 Honlap: web.axelero.hu/pneut E-mail: pneutrade@axelero.hu A­kció Kormoran nyári személyabroncsokra! Egyéb kedvezmények: msméEw % Él nuchem­ Kleber OftO/ mmf m szsfe" roU/o I' ' • fii T»«*esfoncj KISW*...JJf j I Akciónk a raktáron lévő készletre vonatkozik és visszavo­|^JjjVl^Jg^jtásÍ£ékjHKörnye^^ Baj, Petőfi S.u.1. Tel.:34/488-968 Fax:34/488-969 • Füzesabony, Madách u.3-11. Tel.: 36/342-308 Fax:36/342-678 Debrecen, Kassai út 33. Tel.:52/414-312 Fax:52/536-730 • Budapest, Üllői út 321. Tel.: 1/297-3685 Fax: 1/294-3378 Hódmezővásárhely, Szántó Kovács J.u.121-125. Tel.:62/534-260 • Hódmezővásárhely, Ormos E.u.13. Tel.:62/248-388 Kapuvár, Kossuth­ L.u.1. Tel.:96/240-442 Fax:96/595-440 • Gyöngyös, Pesti út 76. Tel.:37/502-138 Fax:37/502-137 Szekszárd, Tartsay u.12. KIR­SCHNELL BT. Tel/Fax:74/510-415 • Kiskunhalas, Mártírok u.40. Tel/Fax:77/423-796 ________Pécs, Közraktár u.8. Tel.:72/511-550 Fax:72/511-551 *Tata, Május 1.út Tel.:34/380-882_________

Next