Népszabadság, 2002. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-16 / 191. szám
8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2002. AUGUSZTUS 16., PÉNTEK Magáncég gazdagodik a légi mentésből Ellenőrizhetetlen, hogy mire költötte a pénzt a flottát üzemeltető kft. Folytatás az 1. oldalról Az ÁSZ szerint nincs egyértelmű és pontos szabályozás arról, hogy állami feladatokon kívül milyen más célokra és feltételekkel használhatók a mentőszolgálat gépei. Az állami és a magáncég együttműködéséről egy nyolc évvel ezelőtt készült általános szerződés szól. Fellelhető egy dokumentum arról is, hogy mennyiért lehet hivatalosan bérbe adni a szolgálatot éppen nem teljesítő gépeket, ám ezt az előírást több esetben nem tartották be. Kurucz István példaként említette, hogy a Rapid-Med Rt. tavaly nyáron háromszor is az előírt díj alig több mint feléért vehette bérbe az OMSZ helikoptereit. A Rapid-Med magáncégként az egészségügyi szolgálatot látja el a magyarországi Forma-1-es futamon. A feladathoz az OMSZ gépeit kölcsönzi ki. Göbl Gábor, az OMSZ főigazgatója a mogyoródi futamra érvényes kedvezményt az OMSZ hírnevét erősítő, hoszszú távú együttműködés értékével magyarázta. Ennek némileg ellentmond a Csehák Judit szakminiszternek készült jelentés, amelyben Göbl közli: azokban az esetekben, amikor nem egészségügyi tevékenységet végeznek a helikopterek, a rájuk ragasztott mentőemblémát letakarják. (A jelentős PR-értékre való hivatkozást az ÁSZ vizsgálója is komolytalannak ítélte. Ennek a számvevőszék szerint semmi köze a mentőszolgálat népszerűsítéséhez, reklámozásához.) Márpedig a bérbe adott mentőhelikopterek szállítják a Forma-1-es cirkusz több versenyzőjét, illetve vezetőit a Hungaroring belső körébe, ahová csak a mentők és a résztvevők léphetnek. A repülőeszközök ilyen célú felhasználását az üzemeltető BASe Kft. ügyvezető igazgatója, Armai Zoltán egy közelmúltbeli eseménnyel indokolja. Nevezetesen azzal: a nyár eleji angliai futamon botrányt okozott, hogy a Forma-1 közismerten forró vérmérsékletű tulajdonosa, Bernie Eccleston kénytelen volt a nagy dugóban gépkocsival megközelíteni a pályát, mert a rossz idő miatt nem tudott a helikopter felszállni. Emiatt a futam bezárásával fenyegetőzött. A Forma-1-es eset csak egyike a magáncélú bérbeadásoknak. Ám a többi ilyen ügylet részleteiről sem az OMSZ, sem a gépeket üzemeltető - és mint kiderült, esetenként bérbevevő - cég vezetője nem kívánt részleteket elárulni. A BASe Kft. ügyvezető igazgatója, Ármai Zoltán első megkeresésünkre annyit közölt, hogy a működtetésen túl a cég évente néhány alkalommal bérli az OMSZ légi járműveit. Ezekkel megfogalmazása szerint „légi szolgáltatást” végeznek. Mindezt írásos üzenetben közölte az igazgató, aki újabb megkeresésünkre annyiban pontosított, hogy tavaly 23-szor használták kereskedelmi tevékenységre (?) a helikoptereket, amelyekkel ez alatt kilencvenegyszer szálltak fel. A repülési biztonságra hivatkozva ismételt kérdésünkre sem árulta el, hogy milyen céllal és kiket szállítottak a mentőhelikoptereken, és ebből milyen bevételekre tettek szert. Megjegyezte: a bevételt minden esetben a mentőszolgálat működtetésére fordították. (A visszaforgatott összeg nagyságáról, az átutalások idejéről lapunk szintén nem kapott információt sem a BASZ, sem az OMSZ vezetőitől.) Az Egészségügyi Minisztérium korábbi vizsgálatainak jegyzőkönyve felhívta a figyelmet, hogy az OMSZ egyes vezetőinek magánvállalkozásai kedvezményesen bérelik az állami gépeket. Az ÁSZ osztályvezetője szerint az OMSZ főigazgatója mégsem tett semmit ennek megszüntetésére. Ármai Zoltán, a BASe Kft. ügyvezetője szerint a tartós együttműködés alapja - főleg egy költségvetési szervvel kapcsolatban az igen pontos és tételes elszámolás a teljesített feladatokról. Az éppen ezt hiányoló ÁSZ-kifogásra vonatkozó kérdésünkre Armai közölte: a számvevők álláspontját nem ismeri, az ÁSZ nem ellenőrző hatósága az ő gazdasági társaságuknak, akárcsak a többi érintett kft.-nek sem. Az ÁSZ összességében azt javasolta, hogy a BASe Kft.-vel kötött megállapodást felül kell vizsgálni, mert az feltételezhetően nem kedvező a szolgálat számára. Göbl Gábor OMSZ-főigazgató szerint az ÁSZ megállapításai nem helytállóak. Ezt jelezték írásban és személyesen is. A főigazgató a bírálatokból mindössze azt fogadta el, hogy szabályzataikat korszerűsíteni kell. Csak egy pályáztatás tudna választ adni arra, hogy más cégek milyen feltételekkel és áron látnák el a légiflotta működtetését, ilyen versenyeztetés azonban nincs. Az OMSZ főigazgatója ezt azzal magyarázta, hogy azért bízták a gépek üzemeltetését versenyeztetés nélkül a BASe Kft.-re, mert a cég a mentőszolgálat régi, korábbi pilótáiból és műszaki szakembereiből alakult. A légi mentésnél pedig különösen fontos, hogy a gépeket olyan tapasztalt pilóták vezessék, akik a legszűkebb helyeken is képesek letenni a gépet. A szerződés idején, 1994 nyarán még nem volt közbeszerzési törvény. 2000- ben azonban már hatályos volt a versenyeztetésről szóló jogszabály, amikor az OMSZ hat, a mostani eszközök zömét adó helikoptert kért és kapott a honvédségtől. Ezek is a BASe Kft.-hez kerültek üzemeltetésre, holott a Közbeszerzési Döntőbizottság szerint pályáztatni kellett volna a tevékenységre. Emiatt ötmillió forintra bírságolták meg a mentőszolgálatot. Ezt az OMSZ megfellebbezte arra hivatkozva, hogy a légügyi hatóság állásfoglalása szerint az OMSZ eklektikus - három típusból álló - gépparkjának üzemeltetésére az országban egyedül ez a cég alkalmas. Másrészt a tendereztetés egyik feltételét, a folyamatos működtetéshez szükséges költségeket nem biztosította a szaktárca. A mentősök 2000-ben nemcsak helikoptereket, hanem jelentős mennyiségű alkatrészkészletet is kaptak a honvédségtől. A csomag könyv szerinti értéke meghaladta 350 millió forintot. Az ÁSZ szerint a raktárt megállapodás nélküli kezeli a BASe Kft. az OMSZ pénzügyi osztályán nincs nyilvántartás a raktárban tárolt eszközök felhasználásról. A BASe Kft. az OMSZ helikopterein kívül saját légi járműveket is üzemeltet. Azt azonban cáfolták, hogy a honvédségtől ingyen kapott alkatrészeket saját járműveikhez is felhasználnák. Bár a honvédségtől tavaly előtt átvett hat helikopterből kettőt - pénz hiányában - nem is tudtak mentésre alkalmassá tenni, konzerválva tárolják azokat a debreceni légi bázison, most mégis újabb gépet igényeltek. Ezt a BASe azzal indokolta, hogy alkatrésznek használnák fel a többi géphez. A honvédelmi tárca vezetője még nem döntött, hogy eleget tesznek-e az újabb kérésnek. Az ÁSZ vizsgálat nyomán Csehák Judit miniszter elrendelte az Országos Mentőszolgálat teljes átvilágítását, ami szeptemberben kezdődik. Danó Anna-Haszán Zoltán A mentősök 2000-ben nemcsak helikoptereket, hanem jelentős mennyiségű alkatrészkészletet is kaptak a honvédségtől. A csomag könyv szerinti értéke meghaladta a 350 millió forintot. Kiért, mikor, mennyiért repülnek? FOTÓ: BOROS JENŐ Újpalota rozsdazónájában - ahová meghalni járnék, ha elefánt lennék - van a Colosseum komplexum, ami helyt adott az Aphrodité 2002 nevű erotikus kiállításnak. Matiné időben mentem, délután 3-kor még javában tartott a készülődés, a vásársátorban szorgos kezek rakodtak a pultra a műbráner kollekciót, a nagyteremben néhány pompom nélküli pompomlány ropta a dobogón, de már ekkor is látszott, hogy jelentős fejlődésen ment át a magyar erotikus ipar az elmúlt évek során. Rémálmaimban még előjön a 80-as évek végének és a 90-es elejének erotikus standardja, a mackóalsóban sziesztázó topless táncos, és az ő nagy barátja, akinek le kell tenni az ezrest, ha látni akarjuk a számot. Egyszer jártam egy debreceni toplessbárban, ami több szempontból is különleges volt: nem volt belépő, és 90 forint volt a vodka. Leültem egy asztalhoz, rettenetesen berúgtam, és néztem, ahogy a lányok táncolnak az asztalon. Valami egyetemi kényszermegoldás lehetett, mert ott volt minden kispénzű fiatal, aki az idáig azt hitte, hogy az erotikus lokálok drágák és megközelíthetetlenek. Jelentem, a gyermekkor végre elmúlt, az Aphrodité 2002 pódiumán már nyoma sincs a német demokratikus szerencsétlenkedésnek, a közreműködők jó alakúak, a produkciójuk érett és vállalható, a vendégek nem rettegnek, hogy a kristálygömb az agyukba zuhan, egyszóval olyan az egész, amilyennek lennie kell, még ezen a kora délutáni időponton is meglátszik a profizmus, összeszedettség. Nem véletlen, hogy az erotikában nagyobb erő rejtezik, mint a politikában, különben minden éjjel választások lennének, de szerencsére ez nincs így. Vizsgáljuk meg tehát a jelenséget tudományos szempontból, vonatkoztassunk el a szemmagasságban ringó mellbimbóktól, és keressük meg a választ a kérdésre, miszerint jó-e az a társadalomnak, ha félmeztelen lányok táncolnak az asztalon. Jó. A kérdés inkább az, hogy a magyar vendég meg tudja-e oldani azt a bonyolult helyzetet, amikor különbséget kell tennie kurva, táncosnő, pincérnő és pénztáros között. Nos itt már vannak kétségeim, de erre van kitalálva a speciális személyzet, akik a 70-es évek amerikai filmjein szocializálódva pontosan tudják, mit kell tenni, ha egy felfűtött őstermelő élete jobbra fordulását várja csapos lány mellének megérintésétől. A kérdés inkább az, hogy a hivatalos gondolkodás hogyan képzeli egy toplessbár és vendégei működését. Bemegy a pali a helyre, megiszik negyvenhét koktélt, közben bámulja a csajokat, akik azért vannak ott, hogy bámulja őket. Éjfél körül nagyjából az agyában is barlangos testek képződnek, vérnősző barommá változik, de ekkor felhorgad benne a törvénytisztelő polgár, és hazaindul, mert pontosan tudja, hogy a prostitúció illegális. Ez kábé annyira életszerű, mint hogy Várhegyi Attila elismeri a választási vereséget. A valóságban ilyenkor zsebébe nyúl, felméri likviditását, aztán az ár/érték arány mentén választ valakit az étlapról, és levezeti a felgyülemlett feszültséget. Persze nem itt, a Colosseumban. Itt kiállítás és vásár folyik, valamint erotikus produkciók a színpadokon, majd diszkó hajnalig, és mindez három teljes napon át. Nekem már ez a rövid délutáni látogatás is komoly keringési problémákat okozott, pedig a java napszállta után kezdődik, mint az a programból kiderült. A napfénynek azonban az az előnye, hogy megmutatja azokat az apróságokat, melyek mesterséges világításnál rejtve maradnak: Stadler Ilona derekát, a táncosnők némelyikének arcán azt az ijesztő ürességet, ami elgondolkodtatja a pályaválasztás előtt álló leányokat. Kőkemény munkának látszik ez, és hirtelenjében nem sok kiutat tudok elképzelni, ami vonzóvá tenné. Napi robot, és állandó harc az idővel, ami ugye rohan, és nem dolgozik nekik, ráadásul kicsi az esély, hogy a produkciót meghívják a Metropolitenbe. A felelősség viszont hatalmas, nap, mint nap frusztrált, ideges és fáradt férfiak lelkét kell vizuálisan karbantartani. Közszolgálatiság és kirekesztettség. De persze megvannak az apró örömei is. A fényképezőgépek láttán az egyik szőke hölgy reflexszerűen megszabadul ruháitól, és kilátástalan küzdelembe fog egy seprűnyéllel. A vakuk fényére megjelenik arcán a hatalom és magabiztosság felemás mosolya, mint aki végre hazaérkezett. Para-Kovács Imre Fenékpuszta Aphrodité 2002, nemzetközi erotikus kiállítás Hoppon maradt kisrészvényesek A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete ellenére sem adja át a Matáv egykori dolgozóinak a Matáv Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) szervezete az őket megillető részvényeket. Emiatt a pernyertes felek kénytelenek lesznek ismét a bírósághoz fordulni. Az MRP-szervezet időhúzása és a Matáv-részvények árfolyamának csökkenése miatt ugyanis a bíróság által megítélt jussuk értéke egyre csökken. Az ÁPV Rt. igazgatósága még 1996 áprilisában döntött arról, hogy a Matáv Rt. törzsrészvényeiből 278 833 darab tízezer forintos névértékű bemutatóra szóló papírt jelentős árkedvezménnyel elad a távközlési vállalat dolgozóinak. Néhány hónappal később megalakult a Matáv Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) szervezete. Az MRP- szervezet szabályzata értelmében a dolgozóknak a részvényvásárlási megállapodás aláírásakor részvényenként 1771 forintot kellett befizetniük. Az MRP szervezet az ÁPV Rt.-vel kötött megállapodásra hivatkozva később úgy döntött: egy dolgozó legfeljebb 550 részvényt jegyezhet, 35 ezer darabot ugyanis tartalékolt az MRP-hez esetleg később csatlakozók számára. Aki a döntés előtt ezt meghaladó mennyiségben jegyzett részvényt, annak a befizetett előleg különbözetét visszafizették. Csakhogy a dolgozók jogi képviselőjének megkeresésére Fővárosi Főügyészség a Fővárosi Bírságon megtámadta az MRP-szervezetnek a részvények tartalékolásáról hozott határozatát. Ezek után a dolgozók azzal a kéréssel fordultak a bírósághoz, hogy kötelezze a Matáv MRP-szervezetét az általuk jegyzett és a részükre kiadott részvény közötti különbség kiadására. Azzal érveltek, mivel az MRP-szervezetnek tartalékolási kötelezettsége nem volt, és az ÁPV Rt. által felajánlott öszszes részvényt - a személyenkénti 550 darabos korlátozás mellett - a dolgozók nem jegyezték le teljes egészében, nincs akadálya annak, hogy az eredeti jegyzési szándékuknak megfelelő mennyiségű értékpapírt vásároljanak. Az öt éve tartó jogvita végére ez év április 30-án meghozott jogerős ítéletében tett pontot a Legfelsőbb Bíróság. Az ítélet a dolgozóknak kedvez, a Matávtól időközben különböző okokból eltávozott dolgozók öröme azonban mégsem teljes. A napokban ugyanis eredménytelenül végződött a bírósági végrehajtó kísérlete, amellyel meg akarta szerezni a dolgozók részére kiadni rendelt részvényeket. A Matáv számlavezető bankja ugyanis közölte a végrehajtóval, hogy a bírósági ítéletben megjelölt részvényeket időközben (a Matáv tőzsdére lépése miatt, az értékpapírok forgalomba hozataláról szóló törvény értelmében) névre szóló értékpapírokká alakították, így a bírósági ítéletben megjelölt bemutatóra szóló papírok gyakorlatilag nem léteznek. Az MRP-szervezet jogi képviselője pedig bejelentette, hogy álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete anyagi és eljárásjogi okok miatt egyaránt törvénysértő, ezért a döntés ellen felülvizsgálati kérelmet nyújt be az MRP-szervezet a Legfelsőbb Bíróságra. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának ugyan nincs halasztó hatálya az ítélet végrehajtására, az MRP-szervezet jogásza mégis végrehajtási eljárás felfüggesztésére szólította fel a pernyertes feleket. Lapunk érdeklődésére ugyanakkor elmondta: az elmúlt évek alatt öt bírói tanács tárgyalta az ügyet, négy az MRP-szervezetnek adott igazat. Igaz, a Legfelsőbb Bíróság a felperesek álláspontját fogadta el. Névre szóló részvények formájában, a bírósági ítéletben megjelölt értékpapír-mennyiség rendelkezésre áll, és készek azt bírósági letétbe helyezni. Ám addig, amíg a felülvizsgálati kérelmet el nem bírálják, nem adják át a papírokat a felpereseknek. Hiába tehát a jogerős bírósági ítélet, amely tételesen felsorolja, hogy az MRP-szervezet tucatnyi pereskedő tagjának személy szerint hány darab részvényt kell kiadni, még a bírósági végrehajtó sem tudott érvényt szerezni a döntésnek. Már csak azért sem, mert a nem létező értékpapírokat még bírósági felhatalmazással sem foglalhatja le. A bemutatóra szóló papírok helyett pedig nem viheti el a Matáv névre szóló részvényeit, még akkor sem, ha másfajta már nem is létezik. A Matáv részvényeinek tőzsdei értéke az utóbbi időben folyamatosan csökken, ezért a dolgozók, mint mondják, újabb pereket lesznek kénytelenek indítani a bírósági döntés késedelmes végrehajtása miatt elszenvedett árfolyamveszteség megtérítése érdekében. Fekete Gy. Attila