Népszabadság, 2002. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-16 / 191. szám

8 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2002. AUGUSZTUS 16., PÉNTEK Magáncég gazdagodik a légi mentésből Ellenőrizhetetlen, hogy mire költötte a pénzt a flottát üzemeltető kft. Folytatás az 1. oldalról Az ÁSZ szerint nincs egyértelmű és pontos szabályozás arról, hogy állami feladatokon kívül milyen más célokra és feltételekkel használhatók a mentőszol­gálat gépei. Az állami és a magáncég együttműködéséről egy nyolc évvel ez­előtt készült általános szerződés szól. Fellelhető egy dokumentum arról is, hogy mennyiért lehet hivatalosan bérbe adni a szolgálatot éppen nem teljesítő gépeket, ám ezt az előírást több esetben nem tartották be. Kurucz István példa­ként említette, hogy a Rapid-Med Rt. ta­valy nyáron háromszor is az előírt díj alig több mint feléért vehette bérbe az OMSZ helikoptereit. A Rapid-Med magáncégként az egészségügyi szolgálatot látja el a ma­gyarországi Forma-1-es futamon. A feladathoz az OMSZ gépeit kölcsönzi ki. Göbl Gábor, az OMSZ főigazgatója a mogyoródi futamra érvényes kedvez­ményt az OMSZ hírnevét erősítő, hosz­­szú távú együttműködés értékével ma­gyarázta. Ennek némileg ellentmond a Csehák Judit szakminiszternek készült jelentés, amelyben Göbl közli: azokban az esetekben, amikor nem egészség­­ügyi tevékenységet végeznek a heli­kopterek, a rájuk ragasztott mentőemb­lémát letakarják. (A jelentős PR-értékre való hivatkozást az ÁSZ vizsgálója is komolytalannak ítélte. Ennek a szám­vevőszék szerint semmi köze a mentő­­szolgálat népszerűsítéséhez, reklámo­zásához.) Márpedig a bérbe adott men­tő­helikopterek szállítják a Forma-1-es cirkusz több versenyzőjét, illetve veze­tőit a Hungaroring belső körébe, ahová csak a mentők és a résztvevők léphet­nek. A repülőeszközök ilyen célú fel­­használását az üzemeltető BASe Kft. ügyvezető igazgatója, Armai Zoltán egy közelmúltbeli eseménnyel indokol­ja. Nevezetesen azzal: a nyár eleji ang­liai futamon botrányt okozott, hogy a Forma-1 közismerten forró vérmérsék­letű tulajdonosa, Bernie Eccleston kénytelen volt a nagy dugóban gépko­csival megközelíteni a pá­lyát, mert a rossz idő mi­att nem tudott a helikop­ter felszállni. Emiatt a fu­tam bezárásával fenyege­tőzött. A Forma-1-es eset csak egyike a magáncélú bér­beadásoknak. Ám a többi ilyen ügylet részleteiről sem az OMSZ, sem a gé­peket üzemeltető - és mint kiderült, esetenként bérbevevő - cég vezetője nem kívánt részleteket el­árulni. A BASe Kft. ügy­vezető igazgatója, Ármai Zoltán első megkeresé­sünkre annyit közölt, hogy a működtetésen túl a cég évente néhány alka­lommal bérli az OMSZ légi járműveit. Ezekkel megfogalmazása szerint „légi szolgáltatást” végeznek. Mindezt írásos üzenetben közölte az igazgató, aki újabb megkeresésünkre annyiban pon­tosított, hogy tavaly 23-szor használták kereskedelmi tevékenységre (?) a heli­koptereket, amelyekkel ez alatt kilenc­­venegyszer szálltak fel. A repülési biz­tonságra hivatkozva ismételt kérdé­sünkre sem árulta el, hogy milyen céllal és kiket szállítottak a mentőhelikoptere­ken, és ebből milyen bevételekre tettek szert. Megjegyezte: a bevételt minden esetben a mentőszolgálat működtetésé­re fordították. (A visszaforgatott összeg nagyságáról, az átutalá­sok idejéről lapunk szin­tén nem kapott informá­ciót sem a BASZ, sem az OMSZ vezetőitől.) Az Egészségügyi Mi­nisztérium korábbi vizs­gálatainak jegyzőkönyve felhívta a figyelmet, hogy az OMSZ egyes vezetői­nek magánvállalkozásai kedvezményesen bérelik az állami gépeket. Az ÁSZ osztályvezetője sze­rint az OMSZ főigazgató­ja mégsem tett semmit ennek megszüntetésére. Ármai Zoltán, a BASe Kft. ügyvezetője szerint a tartós együttműködés alapja - főleg egy költ­ségvetési szervvel kapcsolatban­­ az igen pontos és tételes elszámolás a telje­sített feladatokról. Az éppen ezt hiányo­ló ÁSZ-kifogásra vonatkozó kérdésünk­re Armai közölte: a számvevők állás­pontját nem ismeri, az ÁSZ nem ellenőr­ző hatósága az ő gazdasági társaságuk­nak, akárcsak a többi érintett kft.-nek sem. Az ÁSZ összességében azt javasolta, hogy a BASe Kft.-vel kötött megállapo­dást felül kell vizsgálni, mert az feltéte­lezhetően nem kedvező a szolgálat szá­mára. Göbl Gábor OMSZ-főigazgató szerint az ÁSZ megállapításai nem helytállóak. Ezt jelezték írásban és sze­mélyesen is. A főigazgató a bírálatokból mindössze azt fogadta el, hogy szabály­zataikat korszerűsíteni kell. Csak egy pályáztatás tudna választ adni arra, hogy más cégek milyen felté­telekkel és áron látnák el a légiflotta mű­ködtetését, ilyen versenyeztetés azonban nincs. Az OMSZ főigazgatója ezt azzal magyarázta, hogy azért bízták a gépek üzemeltetését versenyeztetés nélkül a BASe Kft.-re, mert a cég a mentőszolgá­lat régi, korábbi pilótáiból és műszaki szakembereiből alakult. A légi mentés­nél pedig különösen fontos, hogy a gé­peket olyan tapasztalt pilóták vezessék, akik a legszűkebb helyeken is képesek letenni a gépet. A szerződés idején, 1994 nyarán még nem volt közbeszerzési törvény. 2000- ben azonban már hatályos volt a verse­nyeztetésről szóló jogszabály, amikor az OMSZ hat, a mostani eszközök zö­mét adó helikoptert kért és kapott a hon­védségtől. Ezek is a BASe Kft.-hez ke­rültek üzemeltetésre, holott a Közbe­szerzési Döntőbizottság szerint pályáz­tatni kellett volna a tevékenységre. Emiatt ötmillió forintra bírságolták meg a mentőszolgálatot. Ezt az OMSZ meg­fellebbezte arra hivatkozva, hogy a lég­ügyi hatóság állásfoglalása szerint az OMSZ eklektikus - három típusból álló - gépparkjának üzemeltetésére az or­szágban egyedül ez a cég alkalmas. Másrészt a tendereztetés egyik feltétel­ét, a folyamatos működtetéshez szüksé­ges költségeket nem biztosította a szak­tárca. A mentősök 2000-ben nemcsak heli­koptereket, hanem jelentős mennyiségű alkatrészkészletet is kaptak a honvéd­ségtől. A csomag könyv szerinti értéke meghaladta 350 millió forintot. Az ÁSZ szerint a raktárt megállapodás nélküli kezeli a BASe Kft. az OMSZ pénzügyi osztályán nincs nyilvántartás a raktárban tárolt eszközök felhasználásról. A BASe Kft. az OMSZ helikopterein kívül saját légi járműveket is üzemeltet. Azt azon­ban cáfolták, hogy a honvédségtől in­gyen kapott alkatrészeket saját járműve­ikhez is felhasználnák. Bár a honvédség­től tavaly előtt átvett hat helikopterből kettőt - pénz hiányában - nem is tudtak mentésre alkalmassá tenni, konzerválva tárolják azokat a debreceni légi bázison, most mégis újabb gépet igényeltek. Ezt a BASe azzal indokolta, hogy alkatrész­nek használnák fel a többi géphez. A honvédelmi tárca vezetője még nem döntött, hogy eleget tesznek-e az újabb kérésnek. Az ÁSZ vizsgálat nyomán Csehák Ju­dit miniszter elrendelte az Országos Mentőszolgálat teljes átvilágítását, ami szeptemberben kezdődik. Danó Anna-Haszán Zoltán A mentősök 2000-ben nemcsak helikoptereket, hanem jelentős mennyiségű alkatrészkészletet is kaptak a honvédségtől. A csomag könyv szerinti értéke meghaladta a 350 millió forintot. Kiért, mikor, mennyiért repülnek? FOTÓ: BOROS JENŐ Újpalota rozsdazónájában - ahová meghalni járnék, ha elefánt lennék - van a Colosseum komplexum, ami helyt adott az Aphrodité 2002 nevű erotikus kiállítás­nak. Matiné időben mentem, délután 3-kor még javában tartott a készülődés, a vásársátorban szorgos kezek ra­kodtak a pultra a műbráner kollekciót, a nagyteremben néhány pompom nélküli pompomlány ropta a dobogón, de már ekkor is látszott, hogy jelentős fejlődésen ment át a magyar erotikus ipar az elmúlt évek során. Rémálmaimban még előjön a 80-as évek végének és a 90-es elejének erotikus standardja, a mackóalsóban szi­­esztázó topless táncos, és az ő nagy barátja, akinek le kell tenni az ezrest, ha látni akarjuk a számot. Egyszer jártam egy debreceni toplessbárban, ami több szempont­ból is különleges volt: nem volt belépő, és 90 forint volt a vodka. Leültem egy asztalhoz, rettenetesen berúgtam, és néztem, ahogy a lányok táncolnak az asztalon. Vala­mi egyetemi kényszermegoldás lehetett, mert ott volt minden kispénzű fiatal, aki az idáig azt hitte, hogy az erotikus lokálok drágák és megközelíthetetlenek. Jelentem, a gyermekkor végre elmúlt, az Aphrodité 2002 pódiumán már nyoma sincs a német demokrati­kus szerencsétlenkedésnek, a közreműködők jó alakú­ak, a produkciójuk érett és vállalható, a vendégek nem rettegnek, hogy a kristálygömb az agyukba zuhan, egy­szóval olyan az egész, amilyennek lennie kell, még ezen a kora délutáni időponton is meglátszik a profiz­mus, összeszedettség. Nem véletlen, hogy az erotikában nagyobb erő rejte­zik, mint a politikában, különben minden éjjel válasz­tások lennének, de szerencsére ez nincs így. Vizsgáljuk meg tehát a jelenséget tudományos szempontból, vo­natkoztassunk el a szemmagasságban ringó mellbim­bóktól, és keressük meg a választ a kérdésre, miszerint jó-e az a társadalomnak, ha félmeztelen lányok táncol­nak az asztalon. Jó. A kérdés inkább az, hogy a magyar vendég meg tud­ja-e oldani azt a bonyolult helyzetet, amikor különbsé­get kell tennie kurva, táncosnő, pincérnő és pénztáros között. Nos itt már vannak kétségeim, de erre van kita­lálva a speciális személyzet, akik a 70-es évek amerikai filmjein szocializálódva pontosan tudják, mit kell tenni, ha egy felfűtött őstermelő élete jobbra fordulását várja csapos lány mellének megérintésétől. A kérdés inkább az, hogy a hivatalos gondolkodás ho­gyan képzeli egy toplessbár és vendégei működését. Be­megy a pali a helyre, megiszik negyvenhét koktélt, köz­ben bámulja a csajokat, akik azért vannak ott, hogy bá­mulja őket. Éjfél körül nagyjából az agyában is barlan­gos testek képződnek, vérnősző barommá változik, de ekkor felhorgad benne a törvénytisztelő polgár, és haza­indul, mert pontosan tudja, hogy a prostitúció illegális. Ez kábé annyira életszerű, mint hogy Várhegyi Attila el­ismeri a választási vereséget. A valóságban ilyenkor zsebébe nyúl, felméri likviditását, aztán az ár/érték arány mentén választ valakit az étlapról, és levezeti a felgyülemlett feszültséget. Persze nem itt, a Colosseumban. Itt kiállítás és vásár folyik, valamint erotikus produk­ciók a színpadokon, majd diszkó hajnalig, és mindez há­rom teljes napon át. Nekem már ez a rövid délutáni láto­gatás is komoly keringési problémákat okozott, pedig a java napszállta után kezdődik, mint az a programból ki­derült. A napfénynek azonban az az előnye, hogy meg­mutatja azokat az apróságokat, melyek mesterséges vi­lágításnál rejtve maradnak: Stadler Ilona derekát, a tán­cosnők némelyikének arcán azt az ijesztő ürességet, ami elgondolkodtatja a pályaválasztás előtt álló leányokat. Kőkemény munkának látszik ez, és hirtelenjében nem sok kiutat tudok elképzelni, ami vonzóvá tenné. Napi ro­bot, és állandó harc az idővel, ami ugye rohan, és nem dolgozik nekik, ráadásul kicsi az esély, hogy a produk­ciót meghívják a Metropolitenbe. A felelősség viszont hatalmas, nap, mint nap fruszt­rált, ideges és fáradt férfiak lelkét kell vizuálisan kar­bantartani. Közszolgálatiság és kirekesztettség. De persze megvannak az apró örömei is. A fényképe­zőgépek láttán az egyik szőke hölgy reflexszerűen meg­szabadul ruháitól, és kilátástalan küzdelembe fog egy seprűnyéllel. A vakuk fényére megjelenik arcán a hata­lom és magabiztosság felemás mosolya, mint aki végre hazaérkezett. Para-Kovács Imre Fenékpuszta Aphrodité 2002, nemzetközi erotikus kiállítás Hoppon maradt kisrészvényesek A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete ellenére sem adja át a Matáv egykori dolgozóinak a Matáv Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) szervezete az őket megillető részvé­nyeket. Emiatt a pernyertes felek kénytelenek lesznek ismét a bíróság­hoz fordulni. Az MRP-szervezet idő­húzása és a Matáv-részvények árfo­lyamának csökkenése miatt ugyanis a bíróság által megítélt jussuk értéke egyre csökken. Az ÁPV Rt. igazgatósága még 1996 áprilisában döntött arról, hogy a Matáv Rt. törzsrészvényeiből 278 833 darab tízezer forintos névértékű bemutatóra szóló papírt jelentős árkedvezménnyel elad a távközlési vállalat dolgozóinak. Néhány hónappal később megalakult a Matáv Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) szervezete. Az MRP- szervezet szabályzata értelmében a dol­gozóknak a részvényvásárlási megálla­podás aláírásakor részvényenként 1771 forintot kellett befizetniük. Az MRP szervezet az ÁPV Rt.-vel kötött megál­lapodásra hivatkozva később úgy dön­tött: egy dolgozó legfeljebb 550 rész­vényt jegyezhet, 35 ezer darabot ugyanis tartalékolt az MRP-hez esetleg később csatlakozók számára. Aki a döntés előtt ezt meghaladó mennyiség­ben jegyzett részvényt, annak a befize­tett előleg különbözetét visszafizették. Csakhogy a dolgozók jogi képviselő­jének megkeresésére Fővárosi Fő­ügyészség a Fővárosi Bírságon megtá­madta az MRP-szervezetnek a részvé­nyek tartalékolásáról hozott határoza­tát. Ezek után a dolgozók azzal a kérés­sel fordultak a bírósághoz, hogy köte­lezze a Matáv MRP-szervezetét az álta­luk jegyzett és a részükre kiadott rész­vény közötti különbség kiadására. Az­zal érveltek, mivel az MRP-szervezet­­nek tartalékolási kötelezettsége nem volt, és az ÁPV Rt. által felajánlott ösz­­szes részvényt - a személyenkénti 550 darabos korlátozás mellett - a dolgozók nem jegyezték le teljes egészében, nincs akadálya annak, hogy az eredeti jegyzési szándékuknak megfelelő mennyiségű értékpapírt vásároljanak. Az öt éve tartó jogvita végére ez év április 30-án meghozott jogerős ítéleté­ben tett pontot a Legfelsőbb Bíróság. Az ítélet a dolgozóknak kedvez, a Matávtól időközben különböző okok­ból eltávozott dolgozók öröme azonban mégsem teljes. A napokban ugyanis eredménytelenül végződött a bírósági végrehajtó kísérlete, amellyel meg akarta szerezni a dolgozók részére ki­adni rendelt részvényeket. A Matáv számlavezető bankja ugyanis közölte a végrehajtóval, hogy a bírósági ítéletben megjelölt részvényeket időközben (a Matáv tőzsdére lépése miatt, az érték­papírok forgalomba hozataláról szóló törvény értelmében) névre szóló érték­papírokká alakították, így a bírósági ítéletben megjelölt bemutatóra szóló papírok gyakorlatilag nem léteznek. Az MRP-szervezet jogi képviselője pedig bejelentette, hogy álláspontja szerint a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete anyagi és eljárásjogi okok miatt egy­aránt törvénysértő, ezért a döntés ellen felülvizsgálati kérelmet nyújt be az MRP-szervezet a Legfelsőbb Bíróság­ra. A felülvizsgálati kérelem benyújtá­sának ugyan nincs halasztó hatálya az ítélet végrehajtására, az MRP-szervezet jogásza mégis végrehajtási eljárás fel­függesztésére szólította fel a pernyertes feleket. Lapunk érdeklődésére ugyan­akkor elmondta: az elmúlt évek alatt öt bírói tanács tárgyalta az ügyet, négy az MRP-szervezetnek adott igazat. Igaz, a Legfelsőbb Bíróság a felperesek állás­pontját fogadta el. Névre szóló részvé­nyek formájában, a bírósági ítéletben megjelölt értékpapír-mennyiség ren­delkezésre áll, és készek azt bírósági letétbe helyezni. Ám addig, amíg a fe­lülvizsgálati kérelmet el nem bírálják, nem adják át a papírokat a felperesek­nek. Hiába tehát a jogerős bírósági ítélet, amely tételesen felsorolja, hogy az MRP-szervezet tucatnyi pereskedő tag­jának személy szerint hány darab rész­vényt kell kiadni, még a bírósági végre­hajtó sem tudott érvényt szerezni a döntésnek. Már csak azért sem, mert a nem létező értékpapírokat még bírósági felhatalmazással sem foglalhatja le. A bemutatóra szóló papírok helyett pedig nem viheti el a Matáv névre szóló részvényeit, még akkor sem, ha más­fajta már nem is létezik. A Matáv rész­vényeinek tőzsdei értéke az utóbbi idő­ben folyamatosan csökken, ezért a dol­gozók, mint mondják, újabb pereket lesznek kénytelenek indítani a bírósági döntés késedelmes végrehajtása miatt elszenvedett árfolyamveszteség megté­rítése érdekében. Fekete Gy. Attila

Next